Ajánlom tisztelettel, igazmondó Soó Dénesnek,
aki, egyszer még nagyon régen, Bolgárszegen arra utalt,
hogy a hagyományos, vagy szokványos
monográfia, ma már elképzelhetetlen.(1985)
Bulgárkerti útilapu
/A félper(e)cesek monográfiája/
* A mosolyok száma szinte egyező a mindenkori sóhajokéval. Minden egyes opus, a tényképek között egy ilyen mosolyt vagy egy olyan sóhajt jelent. A számlálóegység érzékenysége ma még ellenőrzötten megfelelő. A többi belemagyarázás - mondom szakáll simogatva, somolyogva. Az opusok száma esetlegesen és végtelen kanyarog, az a sok minden között, amit fel szerethettek volna emlegetni és felsorolni.*
Marosvásárhely-Bukarest között
gyorsított, hálófülkés vonaton,
véglegesnek tetsző változat
2001
© Váradi József®-2000.((egytől-végig))
Ez a szubjektív ténykép, anyaga nem eladó. Még csak nem is kiadó. Csakis átadható. Olyan, mint egy üzenet. Átadva. Csak olyanoknak ajánlom, meghallgatásra, akik hasonlókat értek. Más meg se értené. Hiszen a lelkemen van átszűrve. Arra is gondoltam, talán lesz, aki nem fog örülni annak, hogy ennyi sok mindennek, illő alapossággal és őszinteséggel utána jártam. Az ilyen rácsap a szerzőre, bevádolja, és elítéli, hogy ő szerepel a mindentudásával.
Ez Marosvásárhely észak-keleti kültelke. A statisztikai és a gazdasági fejlesztés erőszakos beavatkozásai sokáig elkerülték. Ettől mintává lehetett volna. Belevágtam. Feldolgoztam. Magam mértékén teljesen mérlegeltem. Sokáig kételkedtem benne, hogy éppen erre vártak a farkasok, vagy vártatok volna, barátok. Kiállta a próbát, hát mégis csak odaadom. Látható, nem volt hiába. Más kínálat nincs ellenében, egyelőre.
Ennyi.
Megsúgom
A tényképeket a szerző a legváltozatosabb eszközökkel állította elő.
Némelyeket a felhőkben-fejével álmodott meg, máskor gépi-programmal gondolt képet rajzolt és balkezes gyomor-táji szorongásokra összpontosítva fogalmazott vagy méretlen környezeti támadópontú nyomással írt. Lelki szemei előtt, a befutott nagyágyúk emlék-riport-élmény-regényei rajzottak. Van olyan, amelyiket jobban lehetne mintává szerkeszteni. Meg-át-le-be-kitenni. Úgy, egyként. Másképp, egyszóval. Szökőévenként elszoruló szívvel emlékszik a pokol kapujának közelségére. Ott volt a veszély, amelynek nagyságát nem ismerte. A vele múló kockázat mértékét mások is csak sejtették. Senki nem lehetett tisztában a dolog mérhetetlen veszélyességével. Az elöl törtető vezetők felelőtlenségét is leszámítva, vagy éppen beleszámítva. Megfontolt, vagy oktalan támadások lehetőségétől óvakodva.
Persze a veszély csakúgy fennáll, mint mindig azelőtt. A bizonyosság nyugalmát semmi nem táplálja. Esetleg némi vallásos reményünk sarjasztásával áltathatjuk magunk. Az önzőségek veszélyének forrásai ápoltan virágzanak. Kiheverhetetlen hatnak Dos Passos sémái, Veres apó magyarázatai, de Németh figyelmeztető és Örkény tömörítő, tükrös-könyves kínálata sem alábbvaló. Itthon is volt, például Kicsi mesterem, aki jó szándékkal koppintott a pennámra, ott voltak még Szilágyi fiókjai, Jakab aláhúzásai. Hogy kik olvastak még a soraim között, se szeri, se száma. Csakhogy az indulatukról, meg azok valós eredményéről sajnos számot nem adhatok. Akadályoztatásomról pedig annyit, amit az évszámok mondanak. A rejtő fiók haszna egyre kevesebb, de nem indokolatlan. A képmutatók állítják, hogy nem voltak és nem kellenek rejtett irodalom szülemények. Ki tudna erre megfelelő választ találni? Az én munkálkodásom nem lehet egyedi. Mégis van valami, ami talán éppen más fazékban fövöget. Amit pedig gyűjtöttem, az nem maradhat felhasználatlan. Ha csak egy – két dologra is szolgáltatna elfogadható vagy kételkedő magyarázatot.
Semmi sem új, a régi Nap alatt. Hasonló eset az utcán hever ezrével. A heverőt pedig le szokták nézni, vagy esetleg sajnálni. Még a mentő kihívására is méltatlan. Ettől lesznek tényképek. Ha ezt tartod a kezedben, akkor le sem kell hajolnod, csak kábán olvasnod. Hirtelen, valamelyes rendszerességgel meglepetések érhetnek. Ilyenkor felkaphatod a fejed, nahát. Belevered a fejed, az alacsony mércegerendába. Máskor csak olvasod, szinte elaltat, annyira unalmas. Mert szokott, ismerős, elandalít. A környezet szinte mindenhol ugyanúgy működik. Bele szorul a levegő, ne csodálkozz, ez fullaszthatja. Alig lehet valami újat ráfogni. Rá vagy megébreszt. Ilyen ez a világ. Szerintem jellegzetesen vásárhelyi. Vagy jellegzetesen székelyfalusi. S miért ne lenne, jellegzetesen pacsirta – telepi? Csak a terület rendezés háromszögelő számai változhatnak. Nem a hivatal akarata szerint. Még azok se. Vagy az se. Hiszen egy pár jobbacska kengurulépésre vagyunk Brassótól. Brassó pedig csak egy választópont koordinátája. Más világok választópontja. Itt még nem minden rendezett. Talán soha nem is lesz, még a lakossági összetétel megváltoztatásával sem. Van bárca, kiosztatlan foglalkozásra vagy tüzelőanyag beszerzésre. De ettől még sok minden nincs rendben. Olyan helyek vannak, ahol ezekről a dolgokról nem is hallottak. Ebbe te s mi, csak úgy beleszülettünk. Senkit sem érdekelt, ha kibírjuk. Mert nem ritka hely, ahol telekkönyv sincs. Ha kell, ha nem, ha tetszik, vagy nem tetszik, de azzal maradsz. Mert a hasonszőrűek kiállásaival legfentebb egy hivatal szokott törődni. Az se mindig, csak alkalmi kampányán. De akkor aztán lesz, mondjuk nemulass. Vagy anélkül sem ég be a mulatozhatnék?
Bevallom őszintén, ha valaki efféléket emlegetett, mintegy megfélemlítő vagy sértő szándékkal, én annyira nem hittem, hogy harcba bocsátkoztam az illetővel. Nézd csak a kis vak tigrist, mondták, akik éppen akarták, mert helyénvalónak találták. A hivatalt pedig az én vélekedésem érdekelte a legkevésbé, később áthallottam, hogy az ilyen kis buta surmókat arra tartották, hogy a nagyágyút valamire rábeszéljék, olyankor is, amikor ennek a legkevesebb értelme lett volna. A hivatalt ugyan az én pulzusom érdekelte a legkevésbé. Volt valós, más természetű félelmük elég. Nem úgy az egyes hivatalnokok. Akiknek egyetlen szórakozásra kevés, vagy nem lehetett elég áldozat valaki élete.
A hallgató távoztával megszűnik a véleményezés lehetősége.
Legelébb, tisztázzunk. Vagy azonnal elfogadod, vagy azonnal megfutamodsz. A szerzőn kívül senki sem nézhet vissza. Aki pedig soron kívül elpityeredik, az csak azzal maradhat, ugyanis szavatossági cédulára nincs jogosítványom. Nem metélt, hogy nyújtogassuk. Igyekeztem mégis felismerhetően bemutatni a környéket. Embereket. Tárgyakat. Szokásokat. Hagyományokat. Szőrén-szálán jól ismertem többségüket. Hogy ez ne lenne eléggé érdekes? Tessék kipróbálni. Nagy elszánás, erő és bátorság kell a szembenézőknek. Hátha magukkal szemben vállalják? Ismerjék meg mások is. Nem fölösleges időpazarlás. Ami kimaradt az vagy nem olyan fontos vagy nem tartozik a bűvös körbe. Illetve több maradt el, mert nem is lehet akkorát markolni, hogy aztán abba szinte a negyedfél város elférjen. Csak legalább az emberségesen jobbik fele. Aztán mertem emlékezni, s annak méltó helyet foglalni és bűn bocsánatát illendően megejteni. Sehol nem a szakértő nyilatkozik meg. Inkább az idegenvezető. A magam, néha bekötött szemével vezetem a látó hallgatót. Ha megértse, mi volt itt.
Valamelyes sorrendben semmi sem ritka. Meg aztán minden néző kérdése is. Én, azért talán konzervatív vagyok, mert a hagyományosan régit cégérezem. Csak tudnia kell, kedvelt olvasócskám, a majmolás old meg a legkevesebbet a bajaink közül. A másik dolog, hogy őseink, mikor valamely útról haza tértek, nem a kabát szabásával törődtek, inkább dolgoztak a közön, melynek tartozásaink és a közösség folyó nyilvános adósságai még ma is jelentékenyek. Nekünk kell ezt a hagyományt fenntartanunk. Azt fokozatokban fejlesztgetve építeni nem kis feladat. Ettől eltérni nem azért bűn, mert én a hagyomány tisztelője vagyok, hanem mert semmit nem lehet csak úgy éhomra átvenni, mert mielőtt életre kapna, ha nem kapcsolódik semmihez, akkor kivesz, mintha nem is lett volna. Holmi hamis értékű másolatokkal pedig eleget rabolták időnket. Jót tenne, ha a saját valódi értékeink még felébresztenénk. A hasznos hagyományok megőrzése a gyökerek erősödését eredményezi. A mindenkori hagyományok elfeledése a gyökerek romlását és elcsökevényesedését hozza. Némi előre látás és valamelyes akarattal, majd lenne néhány égig érő fánk.
Aztán mi lesz, ha mindent itt, előre elmondok. Különben … mondhatnék eleget, ha nem találok fülekre. Mi az, a … különben?
Egyelőre. Minden jog fenntartva. (2001)
Itt vagyok újra, vadonatúj régi ruhámban. A pecséteket kitisztítottuk, a kopásokat bestoppoltuk s a szakadásokat kifoltoztuk. Ráfért, mert az a ruha már tíz éve múlt bírja a gyűrődést. Vasalatlanságot.
Értelmezés szerint, a monográfia, valamely szűkebb tárgyra vonatkozó kérdést kimerítően tárgyaló tudományos igényű mű. Gondolom, egy monografikus elbeszélésben, vallomásban bizony a tudományos rendezés követése, önkényes tapasztalással társul. Nyilván írásom célja végül a tapasztalás kérése lehet. Majd csak azután kívánhatom, hogy a hagyomány megmentésére célzatos lépéseket tegyenek. Jelen esetben természetesen nem regálista, avagy rojálista nézeteket tolok előtérbe, hanem a népfia király mesés alakját idézem, akire bizony szükség mutatkozott minden időkben. Tetteit sokáig emlegették, a mindenkori figyelmes hivataloknak haszna származott belőle. Ezenkívül szép népünnepélyről is gondoskodott, évente bár egy alkalommal. Intézménye nem egyszemélyes, hanem egy csoportos teljesítmény. Volt neki kutatója, tanácsosa, ügyelője, testőre, edzője és néhanapján bakója is (aki a vízbevetésekről, vagy a vesszőzésekről gondoskodott, még akár,- miért ne? - a király részére is).
Ami ebben a környezetben egy személyes, az az én megismerési utam, amely azért minden tekeredésével együtt mégis egy közösség hatásának az eredménye.
Azt gondolom, az önműködő konyhaszekrényről csak akkor lehet értekezést írni, ha sikerül tisztázni a fogantyútól a fiókok vagy a polcok természetéig, minden lényegesnek tartható dolgát. Minden, ami ahhoz járul, hogy az építmény jól vezérelhető konyhaszekrény legyen, feltétlen fontossággal bír. Bírálóim, azt mondják, hogy bizony többször elhagyok némely olyan mondandót, amit feltételesen csak nekem kell tudnom. A nagyérdemű ettől majd nyomatékosan úgy érzi magát, hogy lenézem tapasztalati halmazát. Persze ez koholmány. Aki meg szeretné ismerni ezt a környéket, minden akadályoztatás ellenére, még mindig megteheti. Egyetlen előlépésről ujjonghatok, az évült opus helyett az ígéretesebb gemma nevét használhatom. Ez azt jelentheti, hogy az idő kedvezett az érésnek, az érték növekedésének. Ez pedig mérhetően bekövetkezett. Magától drágul a tapasztalati élet, annak ellenére, hogy én már évek óta nem lakom ezen az egyre fokozottabban változó környéken.
(2001 után)
Tartalomjegyzék
( 1.füzet) pacSIRTAteLEPese(gg)ek
(-sír-sírt-sírta-sírtasegg-sirtalep-sirtatelep-lepes-írta-pese-slep-tatelepess-lepesseg-pacisegg-tapiesegg-sirtag-sirtak-telepesek-pacsirta-telepesek-vissza: még nem olvasható, de kisebb fokú szellemi erőbedobással leválasztható egy nagyobb külvárosi PEcSa), nem bocsátom meg neki, hogy minden erénye mellett hagyta a gyalázatosokat uralkodni, s azok meg is tették, sokunkat száműztek, még Marosvásárhely közeléből is.
*ez a szülőhelyem vidéke és környéke van itt, tiszteletre méltó hagyatékaival, lassan alaktalanná váló szokásaival, s az állandó biztonságot, anyám ölét kínáló hazavágyással, noha a valamikori otthonaim léte emlékezetes, felelősei, akik már régen szétverték, nekik ehhez semmilyen kötődésük nem lehetett, nem is kímélték maradékait se
(-veszek-veszlek-eszek-eszlek-elleszek-elveszlek-érted-megveszek-megveszlek-kérted-lekérted-megeszlek-meg veszlek érted-megveszek érted-vagy visszafelé: de TÉL-se GeM)
*a szülőkhöz, rokonokhoz, kegyhelyeikhez és a halandó szomszéd emberekhez kapcsolódó szeretet felbecsülhetetlen vagyont jelent, ha meg nem lenne, aligha bírnád magad tartani, hiányát egy életen át nem heverheted ki, pedig ha van, nem tudod eléggé értékelni, szinte fel se méred, csak fecsérled becsét
(-mit-itt-tudom-tudok-DOK-komok-tudjuk-tyúkom-mit tudomok-ko-OK-lyúk-mit tudjukok-lyukomok-lyukok-vissza, pedig szinte alig ért többet, mint KOLdu(l)Tt)
*… ez a valami belső alakjára nézve, tisztára, mintha üregesnek mutatkozna, de semmi bizonyítékom erre a nézletre, talán éppen burokban lenne, innen látván a színe legkönnyebben feketének vélhető, ám ki kell kecmeregnem belőle, hogy hitelesebb képet alkothassak róla, … végül érthetetlen, mire kiléptem, bennebb voltam tulajdonképp? … ami nem is hihetetlen…
(-itt áll-ittál-tár-áll-itt-ál-tárol-árok-illatárok-árol-dalok-oldalok -tároldalok-tárolók-ároldal-ároldalok-illattár-illattárolók-illatár-tárola-tárolda-illatok-lat ár-illattárok-illatdalok- közben van a talár, s visszafelé olvasható: lódarálat )
*szokás egy s más helyeken, hogy a beszélőpartner éppen kínálatlan is lehuppan, valamiként nekem korábbról büdös, ha tessékeletlen egyebet, hátha még kéretlen is, más személyt látok a saját ülőhelyemen, hát egyáltalán nem érthető, a tulajdon bármi szűk terjedelme mellett, azt azonban tisztelni, boldog tulajdonosával együtt becsülni illenék, ha nem tennénk, ettől lesz rohadékká, teljes megőrzött környezetünk.
( 5.füzet) (MuVe)SEB(írÓ)daLOM
(mű-műve-se-vese-seb-műseb-majó-sebír-vaj-baj-bíró-író-ír-írom-iroda-biroda-irodalom-íródal-álom-ódal- lom-ólom- alom-dalom- műdalom-birodalom-műbirodalom-műeb-műlom-műves-művese-sebólom-sebíró-ebíró-vebódalom-ebiroda-iroda lom-óda-ódalom- ami vissza olvasatban egyszerűen marijas )
*szakadatlan kell dolgozni valamiért, aztán miként élvezhetném annak a magvát, ha elébb a romlott gyümölcsén átrágódok, ami nem lehet semmiképp jutalma a valamiért való munkálkodásnak, túl érzéketlenek a követő társak, meg a féltékenység gyanúja sem hagyott alább, miért más, inkább magam minél több rendben, ami vitathatatlanul visszataszító, közösségben értelmetlen
(-alma-álma-maja- almaja-almajanó-fajankó-fájinkó-fájinka-almajankó-jan-ajann-jani-jankó-fal-alján-anikó-falánk-majankó-majani-csakis vissza, kinna jama)
*itt van aztán minden ami a nyakadba szakadt, az a valós élet, mindenki elindul hangyamódra reggeltől megállhatatlan megy estig, ezalatt indulatok és érzelmek vezetik, mert döntenie semmiben nem szabad, illetve nem is lenne valami amiben dönthetne, eredően ki van porciózva a lehetséges napi történések kerete, abban megy minden előre, ha van neki ilyenje, alig kerül esélye, hogy ezzel számot vethetne, ezért gördültek megállíthatatlan előre a sötétségben tartók szekerei
(-anya-ér-aranyér-aranyérték-aranyéra-érték-téka-aranya-araérték- éra-arányérték, ami nem más csak vissza a két rénara vagy ára)
*a halál se kisebb dolog, mint az élet, ha kell, de bántó, ha az élet természetellenesen rövidebbé lesz, jön vagy megy, egyre megy, ha nem hegy, de arra lejt a gyászkocsi, nem intheted alá
Olvasd kedvvel, és áldott egészséggel! Kívánom: - Hasznodra legyen!
