(2.füzet) MegVeszLeKÉrted

     (-veszek-veszlek-eszek-eszlek-elleszek-elveszlek-érted-megveszek-megveszlek-kérted-lekérted-megeszlek-meg veszlek érted-megveszek érted-vagy visszafelé: de TÉL-se GeM) 

*szülőkhöz, rokonokhoz, kegyhelyeikhez és a halandó szomszéd emberekhez kapcsolódó szeretet felbecsülhetetlen vagyont jelent, ha nem lenne, aligha bírnád magad tartani, hiányát egy életen át nem heverheted ki, pedig ha van nem tudod eléggé értékelni, szinte fel se méred, csak fecsérled becsét

OLVASD, amiképp a szöveg FOLYAMATosságA KÖVETHETŐ:

 3     Ha unnád, hátulról olvasd                  gemma 100.

 4     Szemrehányás                               gemma 101.

 4     Van ilyen kenyér                           gemma 102.

 6     Fő a fő                                    gemma 103.

 6     Emese                                      gemma 105.

 8     Elveszett jószágok                         gemma 107.

 8     Valéria, ah                                gemma 108.

 9     ötévesek                                   gemma 109.

10     Játékból                                   gemma 110.

11     Mi a szenvedély                            gemma 114.

12     Akiknek van                                gemma 118.

13     Tornászlányok                              gemma 120.

13     Ha egy szoba nem elég                      gemma 121.

14     Vallomás                                   gemma 122.

14     Lila szavak                                gemma 124.

14     A pünkösdi kutatók                         gemma 125.

15     Emlékkönyv                                 gemma 128.

15     Valéria, óh                                gemma 129.

15     Nem mondanám, de                           gemma 130.

15     Körülnézés sebtiben                        gemma 131.

16     Hirdetmény                                 gemma 133.

17     Pletykások                                 gemma 134.

17     Három a legény                             gemma 135.

18     1. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                      gemma 137.

18     Baloldal                                   gemma 139.

19     Vállalat                                   gemma 141.

20     Lesz valami                                gemma 144.

21     Jelzett képek                              gemma 145.

23     Másnak több a baja                         gemma 151.

23     A hiteles vallásom                         gemma 152.

24     Hétfák                                     gemma 154.

25     Arany a porban                             gemma 155.

25     A toll                                     gemma 156.

26     Figyelem                                   gemma 157.

27     Útvég                                      gemma 158.

28     PöSönk és a sohasem volt kiállításom       gemma 162.

29     A munka nem szégyen                        gemma 163.

29     A szerelem rézverete                       gemma 164.

31     A nép megszámlálása                        gemma 167.

31     Hiánytalan                                 gemma 168.

32     Elegem van                                 gemma 170.

33     A bulgárzsák                               gemma 171.

       Szentélet küszöbén                         gemma 173.

       Mit tehetek                                gemma 174.

       A meghitt sarok titka                      gemma 175.

       A környék házainak melléke                 gemma 176.

       Betonhíd                                   gemma 178.

       A munkahely az élettér                     gemma 180.

36     Gáztöltő                                   gemma 182.

37     A házakról                                 gemma 183.

37     A gépek erősek                             gemma 184.

38     Köszönök s megyek                          gemma 186.

38     Postafiókák1                               gemma 187.

39     Gyermekeink nevelésének örökössége1        gemma 188.

40     Postafiókák2                               gemma 189.

41     Gyermekeink nevelésének örökössége2        gemma 190.

41     Médiacápa                                  gemma 191.

42     Postafiókák3                               gemma 193.

43     Jöttem, harcoltam, meggyőztek              gemma 194.

43     Faltakaró                                  gemma 195.

43     Miről van szó                              gemma 196.

44     Állatok világa                             gemma 197.

44     Vaku II                                    gemma 198.

---

---

Ha unnád, hátulról olvasd                     gemma 100. 

Itt a szeretet és a szerelem dolgai kerültek volna szóba. A gondolkodó lények kémiai, fizikai, biológiai és lényegi ragaszkodásáról szólnék. Jelenlét óhaja, választás igénye, döntés indoklása, félése az elmúlástól, aggódás a választás fenntarthatósága miatt, nem olyan egyszerű dolog. Az anyai vagy a hitvesi szeretet közel egyívású, azaz egyre megy. Ha egészséges. Nem annyira, sarkítva csak a tartalmára gondoltam. Meg a birtoklás terjedelmére. Mitől nem szeretné a menye az anyósát, ha nem ettől? A nagymamád ráncos kézháta végül egy sorba kerül a korai fátyolos tekintetek, a várakozástól remegő, ölelő kis karok és a leheletnyire zsengén, pihegő szájacskák csóktulajdonosaival, adakozóival. Titokba illenék tartanom. Nem élhetek vissza velük. Soha nem emlegettem, nem említhetem elég méltóképp, hogy velük való együttlétem örömét mással is megosztom, vagy éppen nagydobra verem. Azonban a leírás egyre inkább eltér a valóságtól, mert a leghívebb értékű érzéseket ritkán, vagy soha nem szólítjuk nevükön. A jegyzetek, az emlékezések és nemegyszer az elfogult szemérmesség, intim naplós rejtekezése megfosztja a kedves olvasót a betekintés bizalmas örömétől. Hiába, több tízéves eseményeket már nem lehet ugyanazon a perzselő megfelelést igyekezetnek értékelni. Talán nem is illik, valamikori barátaim és barátnőim, akkoriban őszinte lelkiző társaim, ügyes-bajosait kiteregetni. Mégis került, ami nem tud bennem maradni. Az Ilon néni macskájának páratlan selymes szőre volt, egész éven át. Semmi élősködő nem közelítette meg. Közre adom. Hamuleves áztatóban házilag főtt szappannal mosta, s ecetes vízzel öblítette. Megfordíthatatlan. Nem átalltuk ezt a receptet fejmosásra használni. Kellett a védelem a bolha, a tetű és a rüh ellen. Nem volt válogatási lehetőségünk. Az élősködők tolakodtak. A szúnyog s a légy is lehet kellemetlen. Visszavágsz gondolkodásmentesen. Aki pedig a ferdítésben és a belemagyarázásban megoldást lát, üzenem, bizony én itt nem állítok ki olyant, amiért restelkednem és bocsánatot kérnem kellene. Hát ez a fogadalom.

Emellett a gyermekek dolga eltörpül. Az ördög sem törődik velük. A világra ugyan hozzák, de ezzel kész. Vagy nem? A terhek sejtése a gyávaság jelene. A korábbi közösség ezt felelősségnek tartotta, ezért figyelmesen követte is. Tudni véljük, hogy egyes vidékeken a székely - apai hagyaték birtokbavétele, igen erős erkölcsi feltételek teljesítésének függvénye lett volna. Hallottunk olyant is, hogy az apa vagy az ifjú a közösség akaratát semmibe véve tett valami mást, mire a közösség lehetetlenné tette ott maradását-létét.

(1986)

Szemrehányás                                  gemma 101.

     Hülyeség, komolyan I.

Azt mondják hülyeség. Hülyeség, komolyan annak tartom? Lehet, bár ki tudná megmondani. Nekem nagyon lényeges dolog. Vannak, akik tapasztalattal, már megjárták ezt az utat. Most én először járom. Nem vártam, hogy tüske nélkül egyenesedjem ki az út végén, de mást vártam.

Egyszer találkozhattam veled iskolán kívül. Később tudtam meg, hogy csak azért jöttél el, mert elmaradt az ejtőernyős kör. Én akkor boldogan, egyfajta megbabonázott, őrülettel bámultam az esőt, ösztöneim súgták, annak köszönhetem őrjítő közelséged. Nagyszerű megnyilvánulás, az elején megmondtad, mit várhatok tőled.

-Nézd, te tőlem nem várhatsz semmi jót. Tőlem te, csak egy nagy frászt kaphatsz.

Vagy talán csak azt, hogy velem cukiba jössz és spórolt pénzem tésztára váltva megeszed, majd sietve ott hagysz. Vagy a táblát miattam szívesen többször letörlöd, hogy láthassam a harisnyatartód. Balek, modern pogánynak nevezett, téged. Dilijenőnek engem. Balek elsőnek tudta, mit beszél.

Persze, téged ez nem érdekel. Megjátszod a huncut könnyűt. Pajkosra kerekített nevetgéléssel, sztárokat idéző szélesre tárt mozdulatokkal, vállvonogatással, nem lehet ezt elintézni. Vajon tudsz-e te szeretni? Mi a szerelem? Az egyik jelölt vívódása, gyötrődése. A másik teszi magát, vagy öntudatlan semmibe veszi. Ennyi.

Tényleg, igaz. Hülyeség.

(1970)

Van ilyen kenyér                              gemma 102.

Írok. Ebből mindenki eltalálhatja, mivel foglalkozom.

A Holdon bizonyosan jártak már annyian, mint ahányan engem hallgatnak. Bizonyos ideig, ez elég is. A kihallgatás nem téveszthető össze a meghallgatással. Aki nem akarja, mondhatja, nem olvastam. Ennek aktívnak kell lennie.

Írok. Ebből mindenki megítélheti, kivel van dolga.

Azt is kitalálhatja, hogy érte és mindenki másért teszem. Ma, 1969, este felé van. Pontos idő. Amennyire csak lehet. Ez volt a harmadik. Pohár. Mindjárt verekszem. Finom ez a házi szőtt sör. Nem kancsóval, bordás pohárral adják. Mint a kiskorúaknak.

Írok. Ettől mindenki csak bambul.

Az a helyzet, hogy nem készülök Párizsba. Három az igaz, kemény okom van rá, hogy ne érdekeljen Párizs. A lakói se. Köpök rájuk. Még álmomba se érdekelnek. Én megtanultam ötven szót füstszagú nyelvükön. Szokott gyarmatgazda flegmával. Ők nem is néztek a térképre. Fáradtságot sem vettek. Most menjek barátságos pofát vágni, hajlongani. Nem fojthatom meg, ezt megállom mosollyal a pofámba.

Írok. Ettől többen csak hümmögnek. A körvonal hossza még mindig kétpierr. Egy periódusban. Körülzártan. Körülzártak. ER nélkül nem megy.

Írok. Ettől mindenki csak ámul, milyen jól áll ez nekem.

Akkor mit mondott erre? Semmit. Ezt válasz nélkül hagyni igen nagy komolytalanság. Benne fojtotta a szót. Legalább egy sóhajtásnyi gondolat feltörhetett volna. De ha nincs gondolat, mi törjön fel?

     Írok. Ettől mindenkit megcsóvál a feje.

A géprombolók vajon mit reméltek? Ha mindent összetörnek, akkor nagy dicsősség övezi őket. Itt vagy, látlak. Nem ismersz. Nem ismerlek. Nem csalódhatunk. Szinte jól jártunk. A múlt idő jele a kettőzött té. Vagy a hosszú té, ha jobban tetszik. Ez nem is olyan nagy spanyolviasz. Figyeled a SZER adását, kiosztották a Nobel – díjat. Az Akadémia is felismerte híveit. A kormány közeli körökben a szolgálatos szeretőket kitüntették. Tiszta szabály. És bemondják rezzenetlen, az ítélkezők alapos megfontolás szerint…

Írok. Ettől mindenki rájöhet, hogy az aprócseprőségek se kerülik el figyelmem. Máig is fura dolognak tartom, alig tudom elgondolni. Az ember, megleste a másikat, a gyengébbet, megölte, megette. Attól lett erősebb. Csak az erősek maradtak. A fenevadak. A lehetetlen, minden szempontból lehetetlen. Mind fenevadak vagyunk. Nem siklott ki egy vonat sem. Ugyanannyian haltak meg, mint a tegnapelőtt. Ma is volt gyűlölet és háborúskodás. Holnap is lesz. Eggyel több esküvő és 7351 szülés. Jó megközelítéssel.

Írok. Mert van mivel.

     Megjátsszák, hogy nem érzik át, de kifut a zöldség levesük, ha valaki gúnyolódni merne. Ha megérem, és annyi idős leszek, mint Petőfi, nekem is lesz szerelmes feleségem, szabaddá lett hazám és boldog népem. Japán szerelmes versek. Az éveim hulló levelek. F a barátom, ő adta olvasatra. A kutyák kéjesen vonyítanak a Holdra. A citromág hideglelősen vacog. Cseresznyevirágok. Összefogom a kabátom.

Írok. Mert van miről, érdekel a környezetünk.

A táncrendet is elfelejtettük. A mai lányok egyre később mennek haza. Vagy egyáltalán soha. Jusson eszünkbe, a művészet nem mennyország. Emberek dolga, s minden valamire való J(ocó)knak. A pokol is a Földön nyílik. A pokol egy művészeti mennyország. A belépés díjtalan. Tanulóknak és apácáknak. Lesem, valaki megtér? A kijárat sötéten és üresen ásít.

Írok. Ettől igazán élek. Neked zizzen a lap. Neked perceg a toll. Igyekezz ott lenni a helyzet szíve dobbanásánál. Érezd verését. Lényegét fogadd magadévá. Siess, ne késs. Mindenhová elérj, siess. Tegyél fel, még egy zoknit, s a törülközőt se hagyd itthon. Az ember nem léphet ki akárhogy. Tégla eshet a fejére s nincs zokni a zsebében? Vagy melltartó a kezében! Tintás a kezem, eltakarom.

     Írok. Ettől mindenki csak ámul, meddig hagyják még nekem. Ezzel állítólag mindenbe és mindenkibe belekötök. Tényleg. Tele minden, üzenettel. Bevégzetlen munkákkal. Elkezdetlen dolgokkal. Tovább sietek, semmiről nem maradhatok le. JOSHUA IS ITT VAN VELÜNK.

     Írok. Csak. Írok. Csak. Lépéshátrányban vagyok. Írok. Hát, csak nagyon lassan. Géppel gyorsulok, előtte mindent piszkozatban álmodok. Ez fékező.

(1969)

Fő a fő                                      gemma 103.

Drága Sanyi. 1950-ben csak a Kerek-tó utca környékén tíz házban öten születtek. Mind az öten fejjel előre léptek a világba- örvendezett nt. Böjthe László. Ez a példa soha többé nem ismétlődött meg. 1970-ben az árvíz tizenkét házat hagyott meg. Nehezen álltak talpra, magukra utalva. Ez a munka mindenkit kifárasztott. Száraz időben nyakig ért a por. Azelőtt ilyen nem volt. Lakói bele-és megöregedtek. Ha esett az eső a csizma szárán is befolyt az áldás. Gyermekeik elköltöztek. Ha tehették. Amit épnek találtak, azt elkezdték bontani.

Draga sani negyedet húztak fel helyette. Az őslakók egy darabig tanácstalan tekergették nyakukat. Ennyi idegent, soha életükben nem láttak. Megvakította azokkal együtt a nagy fény. Soha többet nem is láthatnak. Boldogan meghaltak. Egyetlen újdonság ebben a kietlenségben, hogy két szál deszkával, vagy két téglával kell közlekedned a betonozott útig. A hátad mögül felszeded s magad elé teszed. Akkor estél hanyat, ha a betonútra érve, azon vastagabb volt a sár, mint a beton. Ez sem ritka. Körben vadul és mértéktelen építenek. Rád, de nem neked. Hihetetlen, hogy ezen kívül még mi várhat rád. De számba se vesznek.

Drága Sanyi. Béke poraikra. Minden öregeknek. Álmodtak, vélhetően szépeket. Mesésen szépeket. Hiszen nekik is mondták váltig, ezután szebb és jobb lesz. Azzal maradtak. Szegények. Az egyre újabb papok lelkesedés és meggyőződés nélkül temetik az őslakókat. Kit ismerjek? Hát nem őt temettük az imént? Egyszóval ismeri. Legalább a nevét tudja.

Draga sani marad. Nem szép. Nem az öregek álma. Marad. A többit el kell felejtenünk. Talán büszkén gondolunk e napra, ha ez fájt nekünk.

A gondozatlan sírokat eladják, a régi fejfákat újakra cserélik. Az alakjuk is más, a feliratuk sem szokott. Még a temetőket is lassan beveszik az idegenek. Az egyesülés címén.

(1988)

Emese                                         gemma 105.

Képtelenségnek fogod tartani, de ez van. Immár három éve szeretem. Kimondhatatlan és reménytelenül. Rám se néz. Lehet, pont ez az oka. Harcolnom kellene talán érte? Többnyire arra gondolok, hogy csak szórakozik az én mafla, viszonzatlan és számtalanszor kifejezett szerelmemen. Vagy valami különösebb megnyilvánulásra vár...

-Halló, te vagy? Emese beszél, honnan is gondolnám, hogy megismerj, hiszen sohase beszéltünk telefonon. Nagyon örülök, hogy otthon találtalak-csicsergett a telefonba, még szombat délután. Nagyon szeretnék veled beszélni, ha nem zavarlak, sétáljunk egyet. Igen, otthon várj meg, egy félóra múlva nálatok leszek.

Erre rögtön le is csapta a kagylót. Nem tudnám kifejezni, hogy terjedt el bennem a boldogság bizsergő valamije, alig kapok szavakat, hullámzása, vagy azt sem tudom elég szépen fejezem-e ki magam. . . Ilyen telefon üzenetre álmomban sem számítottam. Az ereim feszesre pattantak, a szívem indulót dobolt. Agyam egy nagy szövőgépnek állt be, csak úgy szőtte a terveket. Hamarosan felhagytam velük. Egyik képtelenebb volt a másiknál. Az idő észrevétlen telt mellettem. Minden gondolatra valami új terv vagy ötlet született. Még azt sem tudtam eldönteni, hogy a sétára kedvéért, mit vehetek fel. A gondolataim, pedig féktelen nyargalásztak szerte. Kár, egyet sem tudtam megrekeszteni. Szót fogadtam otthon vártam. S a várakozásba szinte belehibbantam. Minden másodperc hatalmas robajjal és dübörögve telt. Hiába. Az idő elrobogott. Hiába vártam. A zaj fokozatosan elült. Nem jött.

Kívánságlistás álom-örömöm korai volt. Emese még vasárnap este sem ért el hozzám. Többször akartam áttelefonálni, valakivel beszélni, de senki se válaszolt. Édesapja későn került haza, nagyon haragszik rám, miután lánya levelet hagyott, pontos eligazítással miszerint hozzánk jött, címmel, telefonszámmal, hány órakor. Amire én azt mondtam, igaz megígérte, de nem ért eddig hozzánk. Őrjöngött, vállaljam. De mit kérem? Egész vasárnap este fenyegetőzött. Hát feljelentett. Most mentek el a rendőrök. Nyilatkozatot kértek. Szólj anyudnak, légy szíves, segítségre lesz szükségem. Mit kell ilyenkor tennem? Persze a rendőrök is ezt mondták, főként, mert a várost se hagyhatom el. Kedden és azután, minden meghagyott nap, be kell mennem. Ha jut eszembe, ha nem egyéb, vagy valami, ami a nyomozást segítené. Ügyvéd nélkül nem akarom, félek, ha valami borzasztó történt, talán rám kenik. Nincs ebben semmi hihetetlen. Csak ennyit tudok. Miért is nem ismerhettem meg jobban, tudnék bár valamit is a dolgairól. Csakhogy az apuja sem ismeri.

(1977)

Elveszett jószágok                            gemma 107.

Szokott ÉLELMET nem vesz magához,

Italát hosszan szaglássza,

A tápszert nem szívesen eszi,

A LAPPANTYÚNAK dőlt, borzol,

inkább a kezem után kapkod,

nagy, fekete kutya alig tudtam

bezárni AZ AJTÓT, ha nem jön utána,

ki se tudom nyitni, többé A KAPUT.

Ismerje már fel a GAZDÁJA

Vigye innen HAZA, s fújja fel.

Jelige: Félek ettől az ebtől,

a FRANCBA, ezeket mindig ELKAPOM.

(1991)

Valéria, ah                                    gemma 108.

. . .minthogy semmi oper Jenci, ha csak a Maras és az Alt köze, az is elég egy mesés szerelemhez, éppen barátkozás szünetben voltam minden lehetséges leányzóval, és csak úgy merő unalomból rátaláltam a kivel levelezzek rovatban, kilestem egy kedvesnek mutatkozó ajánlatot, olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy már képzelegtem, húsz napra jött a válasz a levelemre, dühöngtem, haragudtam, nem számítottam, van olyan akinek már két hete én sem írtam, levelére, de sürgette, ilyen az ember, nos, én voltam felháborodva, mert vártam s nagyobb volt az örömöm, leírtam, amilyennek képzeltem Esztert, hát nem amilyen a képen volt, sem amilyen a mai levele szerint volt, azért még vagy öt levelet írtam, mintha olyan volna amilyennek álmodtam, amíg a képét nem láttam, kiérezhette már unom, vagy csak úgy éppen heccből elbúcsúzott, bogarat tett a fülembe a kis hamis, szabadon álmodhattam igyekeztem az ismeretlent feledni, vagy más lányokkal pótolni, sajnos az hazugság hogy az eb szőre gyógyír lenne egy terrier gomolyát vettem szeretetemben, Eszternek neveztem nagyon rosszul tettem, mert a fülembe a bogár megszaporodott, s Eszter nézett rám a kutyából is, amiért aztán nyüszítő fájdalmasan elajándékoztam. . . a normális emberek komoly dolgokból nem tréfálkoznak, ah.

(1975)

ötévesek                                      gemma 109.

Hurrá, ezt igen jól elvégeztétek,

az újat, még nagyobbra, tervezzétek.

Olyan nehéz volt eddig is megjegyezni, ha gazdaságtanból kellett felelni, mikor voltak három vagy ötéves tervek. Zavart az is, ha valamelyiket időnap előtt teljesítették. Mert mi is van most? Előrelépés. Régebb öt évig teljesítettük a tervet, aztán begyűjtötték a mutatókat és feldolgozták. A feldolgozás idején a munkásosztály lelkesen pihente a fáradalmait. Aztán belekezdett az újabba. Látod most már az ötéves végére meg van az új terv. Nagy haladás. Nagy gondolat. Erre igyunk egyet. Hányadiknál vagyunk? Persze, hogy ötévesnél. Te a pohárra gondoltál. Kis hamis.

(1988) 

Játékból                                      gemma 110.

Nem emlékszem valamire, ami nagyobb hatással lett volna rám, mint a játék. Az összes játékaink körültekintően szervezettek, szabályosak és megnyerhetők-elveszthetők voltak. Nagyapáink és apáink türelemmel tanítottak rá, vagy mutatták az előkészületeket, segítettek a győztes kiválasztásában, ha az vitás lett volna. Hatalmas terünk volt a játszáshoz. A Hétfától a fűrészpor és forgácstelepen kifelé, az egerszegi grundon át, ki a Víztelep mögé, a Sámson pataka felé, majdnem a Bese-letérőig, egészen a Jónás Háza mellé. Akkora hely, ahol az elefántot is kényelmesen el lehetett volna rejteni. Kitűnő alkalom volt bajt vívni, háborúzni, bújócskázni, indiánosdit és csendőr - tolvajt játszani. Nem akárhogy. Alaposan és lázasan előkészítve. A bajvíváshoz kardokat és lándzsákat, meg pajzsokat készítettünk. Nem volt hasznos, mert végig kellett félni, hogy valamelyiket megszúrjuk. De kipróbáltuk. Játékainkban lányok is voltak, kevesen. A többnek anyjuk mutatott játékot, nem megvetendőt. Volt, amikor a fejünkre színes kendőt kötöttünk, azokra előzőleg számot írtunk. Akinek a számát leolvasták, az kiesett, szurkolhatott a többinek. Olyan nyári nap is volt, hogy három menetet is le tudtunk játszani. Volt, amikor egynek se lett vége, mert estére csak haza szólítottak, egy pár számot mégse kiáltott senki. Egyszer Vágott Has és Törött Üvegszem indiánosdi alkalmával, délelőtt felkötötték Retkes Bokát a várhegyi patak egyik fűzfájára. Sokáig ment a lovas, gyalogos cserkészés, célbalövés, kínzócölöpösdi, úszás, csónakázás... Este aztán nyugodtan haza mentünk. Csak mikor Retkes Boka szülei, egy szem gyermekük keresésére indultak, akkor jöttünk rá, hogy az új szabályok kitalálásáért Fiúkának nem bocsátottunk meg. Ott felejtettük. A nyár pedig rövid. A többi nyári nap inkább fogság volt, mert mire elkészültél dolgoddal. . . Házban is találtunk alkalmas játékokat. Azokhoz való kellékeket is be tudtuk szerezni, s ha nem elkészíteni, akkor mással előállítatni. Nem sorolom, mert sok lenne. Nem fogytunk ki belőle. A játékos gyerekek mind állandó foglalkozású embereké lettek. Volt azonban egy réteg, s aztán az egyre bővült és terebélyesedett, akik nem törődtek a gyermekük játékával. Ezek többnyire ilyen csorda verekedéseket szítottak és szenvedtek. Ha kisebb létszámnak fogtak, megverték vagy megfutamították őket. Hetekig hencegtek. Ha csendbe voltak, akkor valakiktől alaposan kikaptak. Ők vezették be környékünkön a hazudozást. A magamfajta gyerekeket arra neveltek, ha tettünk valamit, vállaljuk. A nadrágszíj árnyékában is azon gondolkodtunk, hogy megérte-e ez a próba az élményt? Sajnos, ugyanezt a mi gyerekeinknek a megváltozott létdivatok miatt nem adhatjuk tovább. Pedig megérné. Szükségét fogják bőrükön tapasztalni.

A játékkal kapcsolatosan regényterjedelemben lehetne írni a házba rekedt gyermekek szórakozatására, kitalált időtöltésekről. Nem felejteném el, hogy a játékban a nagyszülők és a szülők, nem egyszer a rokonság is szerepet vállalt. Nem mentek a szomszédba egy kis ötletért. Sőt játékszerűen elpróbálták az élet nagyobbra szabott dolgait. Bizony nem lepődtek meg a kihívásoktól, mert a mesében, történetekben vagy a játékban már átélték egy vagy többször is. Ha pedig lehetett, akkor a sikertelenség emléke lúdbőrözött a hátukon vagy a játékos siker mámorának emléke pezsgette a vérüket. Az itt megtelepedett családok szinte semmit nem kértek a város polgárosuló vagy polgáriasságot majmoló hagyományaiból. Nem kértek semmit a másolatokból. Magukkal hozták, és híven óvták a saját szokásaikat s azokhoz kapcsolódó hagyományaikat. A játékból, pedig amit egymásnak átadtak, megkövetelték a betanítás szerint való lejátszását. Az újító játékbontókat szájra vették, kellemetlen pellengérezés jussával. A szóra vett emberek általában azért módosítottak a szabályokon, mert vélni merészelték a nyerést. Viszont, ha valaki csak a nyereség reményében játszik, az felettébb elítélendőnek bizonyult. A veszteseket tilos volt csúfolni, a játéktér elhagyása után. Nem állítom, hogy a gyermekek ezt tiszteletben tartották volna. A felnőttek azonban nem átallták újra, meg újra visszavágókra licitálni egymást. Titkon a játék mindig magában rejtette a nyerés reményét. A méltó jutalom pedig csak a többszöri próbálkozással is elnyerhető győzelem lehetett. Itt csak a bevallható gyarlóságokat vehetjük figyelembe. Ami feltétlen a vetélkedést helyezte mindenkor kilátásba.

(1979-1996)  

Mi a szenvedély                              gemma  114.

Végül is nem tolt ki velem, Emese. Debrecenbe utazott, terveivel ellentétbe, egy héttel hamarabb. Arra akart kérni akkor, a séta alatt, hogy a következő hét végén vigyem Érmihályfalvára. Az apuja kocsijával. Igen, persze. Nem, a szomszédjuknak telefonált, őt kérte meg. Kérjen bocsánatot, ha nehéz perceket szerzett. Ne kacagj, igen szenvedtem. A titkolt, viszonzatlan szerelemért is illik ennyit szenvedni.

Csak attól válhat megváltó szenvedéllyé. Vagy nem?

Ha kibeszélem? Mindenképp engem károsít. Vagy kárhoztat. Ettől kezdve ebből sem lehet már semmi. Ha nem is megy ki a fejemből, választásával elérhetetlen távolba merészkedett.

(1977)

Akiknek van                                gemma 118.

A Csíki utcától balra, a Székely falu utcáján, talán a harmadik vagy negyedik ház, ha nem éppen Sas doktorék házától vissza a második vagy harmadik bizony elég romos. Külsőleg. Pedig a legszűkebbtől a legtágabb értelmű környéken, a leggazdagabb család birtokolja. Nem írják ki, csodált módon, a kapura. Talán nincs egyetlen más, a héthatárban, aki ilyen gazdag lehetne. Nem is nagyon találkoznak a pornéppel. Nem tisztázzák senkivel, hogy ők lennének az éppen valakik. Éppen kulákok, de ez csak nekik nem bűn? Másokat már rég elhurcoltak. Nos, ez a banda senkivel sem találkozik. Sem értelemszerűen. Sem gyakorlatilag. Napirend dolga az egész. Mi köznépek, általában reggel kelünk. Ezek déli 12-13 órakor kelnek. Mindenkinek dolga lévén közülünk, még a légy sincs otthon. Egy szóval, a légynek sem árt. Azaz, a későre nyújtózódó reggelikre benéznünk nincs fizikai lehetőség. Mikor ezek az emberforma félék, délután négy és öt között indulnak az ángyijukba, akkor a normális emberek, éppen tolakodnak a buszon, vagy éppen caplatnak haza. A megürült elemózsiás zacskó vagy a bevásárló szatyor nyomása alatt nyögve.

Ez a csapat nyilván az első, bármely este a szórakozó és a kiváltságosoknak fenntartott helyeken. Nekünk eszünkbe nem jut. Flangérozni? Ők már ott vannak. Nekünk eszünkbe jut, egyet kóricálni. Ők már el is jöttek onnan. Éppen átlépnek valahova hajnalig. Hogy ezeknek miből telik erre naponta? Máig se tudom.

(1976)         

Tornászlányok                                 gemma 120.

Mintha köd ülte volna tekervényeim, nem értettem. Megfoghatatlan volt. Krisztián néha két napot is ment, hogy aztán egy hétig boldog legyen. Járt Moldvában, a tengeren, a kanadai nagykövetségen. Azért. A női torna bajnokságok szabályait, betéve tudta. A verseny-műsornaptárt is nagyon jól ismerte. A csapat tagjait elakadó lélegzettel figyelte. Felszisszent, ha valaki nem jól ugrott, szinte beteg-láza volt, ha valakiről sejttették a tévében, hogy egészsége megromlott. Nemcsak Nádja a világ- szokta mondani. Tényleg, ebben igaza volt. Matyival egy éjjel felválogattuk az iskolai papírgyűjteményt. Minden tornászlányt kiszedtünk belőle. Kollázsba ragasztgattuk. Cikkeket másoltunk. Adatokat rendeztünk. Albumokat készítettünk. Nem tehettünk róla, hogy tíz Nádja között alig került egy utalás a többi lányra. A sajtó, nem gondol arra, hogy az olvasó szíve bizony könnyen megfájdul. A sztárfaragás mestersége titkos lehet ugyan, de ha látszik is, akkor visszataszító.

A barátunk boldogsága nem fejlődött. Nádja nem hagyta magát. Nyert-nyert-nyert. Barátunk boldogtalan volt. Ki tehet róla, ha millióknak Nádja, s neki más kellene. Csak egyetlen ragyogó sztár legyártásához is milyen irdatlan energiát pocsékoltak. S érezhetően pártolt érdekből. Mert volt ott érdemesebb is. A barátunk szenvedett. Igaza is volt. Teodóra inkább illett volna hozzá. Ő bizony a másik Nádja képét ragasztgatta albumába. Mert nem a televízió harsogta, attól még lehetett egy személyes privát sztár. Öreg hiba, de nem tehetünk ellene semmit. Azóta kedvenc klubbot nyitott Krisztián. Angyalok, tornászok, libegők, lányok, aranyoskák, karátoskák. Láttam bizony, se Nádja, se Teodóra. Mint a fantasztikus jövőjárók filmjei, beavatkozott a jövőjébe. Teodóra eltűnt a képernyőről. Krisztián valóban beteg. Lányainak nem lesz, megfelelő edzője. Nagydolog. Nádja emlék sem lesz nemsokára. Bizonyítéknak fogják egyszer-kétszer körülhordozni. A tornaruháját. S ő csak álmában láthatja Teodóráját. Szörnyű lehet ezt elviselni. Hiszen nem juthatott karnyújtásnyira se bálványához.

(1976)

Ha egy szoba nem elég                         gemma 121.

Anyai nagyapám dédnagyapját nagyon jól ismerem. Zsigmond Úrnak emlegették. Bodor Péter legendás barátja volt. Bodor Péter titkait hordozta, s ezek vastagját nagymamámra hagyta. Hitelesen titkos, minden, amit csak mondott. Ha valami sejtelmes dolgot akart tudatni, akkor mamával mindig elővettük a Pétör sógor dolgát. A hivatalosságoknak sem vallott meg mindent, amit erről a fiókról tudott. Volt az öreg fejében egy rekesz, amibe a Pétör dolgait eltette, s onnan senkinek elő nem vette. Nagymamámnak, aki őt gondozta, sejtésekben, s kimúlása előtt mondott el olyanokat, amiből felállott a legenda. Nagyapám dédapjára csodás szerszámokat hagyott, műhelyeket és be nem váltott terveket, vagy ismeretlen eszközöket jósolt meg. Ezek jórészt átszálltak nagyapámra, aki nekem a legcsodálatosabb lény, aki valaha élt ezen a földön. Soha nem állott többet, mint amennyit muszáj volt. Mindenkihez volt egy jó szava, tréfált is, de komoly volt, amit meghagyott, arra felelősen emlékezett. Nem tudok valakit, akit ne tanácsolt volna. Betegségéig vitte a népbíró szerepet. De ágyánál is fogadott érdekelteket. Utolsó percig pártolta a szülői házunk átépítését a kerekedő szükség szolgálatára. Erősen legyengülve is a konyhai meleg víz előállításán fáradozott a főzőkályhától. Mikor elkészült, most már … s beintette. Jöhet, s jött

(1972)

Vallomás                                      gemma 122.

Mit kívánsz, mit kívánsz, mit kívánsz? Ebben a pillanatban hallani? Akkor ebben a pillanatban, valami nagyon szépet kell mondanom, mondanod, de arra vigyázz, hogy ez titokigényes is legyen. MERT, HA NEM MARAD TITOK, AKKOR ELFOSZLIK A SZÉPSÉGE. Kezdjed már, mire vársz? Nem jut eszembe semmi. Hogy lehet, csalsz, nem igaz, ebben a nagyon szép pillanatban, te semmi emlékezetest nem találsz szépnek. Szeretlek, szeretlek, szeretlek. Hát ezt tényleg nem lehet elhadarni. Csak ennyi, hiszen itt sokkal több van. Persze nem lehet eltúlozni. Nem túlzás, értékelni való. Nem értékeled? Pukkadj meg.

(1973)

Lila szavak                                   gemma 124.

Szabadnak ritkán nyilvánuló perceimben, a drámajátszás mai diák módozatai kíváncsivá tettek. A jobbnak vélt érdekeltek hallattak is magukról. Ebben nem egy jeles támogatóra leltem. Akit kértem, egy volt. Mindenki Marci bája türelmesen. Értelmetlen. Önkéntesen akadt. Biztatónak. Volt nemegyszer kéretlen. Támogatott valóban? Kételyes.

Én már üzentem, neked kijár egy mellbő Ádám. Megnézett s bólintott, (KóLe) S. Herrera. Másodiknak gondolt rád. Jó arány, szavatolom sziDoL.

Színésznek, nem volt otthoni támogatás. Az otthoni elvárás a családi zenekar fiatal építőjét várta karjaiba. Ehelyett tárcákat, kapkodó esemény beszámolókat írtam, mikor-kinek. Az én kutatásaim eredményét nem lehetett úgy összefoglalni, hogy egy asztalon legyenek, a népet felemelni szándékozó, ingyenes nevelési hullámmal. Én igen terebélyes költségvetés igényét mértem fel. Négy nagyobb lélegzetű mérleget adtam át az Ifjúmunkásnak. Felismertek, lebeszéltek. A dolog kitartón nem állítható. Jobban tudták. Megállítottak. Évekig körüljártak. Köszönöm. Többre vártam. Jóformán alig jelentem meg.

Ha megjelenhettem, annak örültem. Máig is. 

(1973)

A pünkösdi kutatók                           gemma 125.

A székelyfalvi vagy a bulgárszegi pünkösdi király régente még nagyobb legény volt. Valóban ma is igen nagyfiú, csakhogy most nincsenek érvényben az összes királyi előjogai, méltóságai és szokott feladatai. A Pünkösd érthetetlen csúsztatással, éppen ötven napra esik húsvét mögött, de ezt csak mondják, mert az én számolásaim mindig másképp estek. Más szóval maradjunk abban, hogy inkább én nem tudnék számolni ötvenig. Ami senkinek nem szabadna semmit sem jelentsen. Sokkal inkább érvényes ez arra az esztendőre, amikor a számolás némi türelmetlenséggel még a farsang alatt kezdődött. A munkások nem mehettek soha délelőtt ünnepelni. Ezért azt kérték, hogy a képzelt király rendelje el a majális kivonulást.

A vizsgálókat kutatóknak nevezték. A kutatókat az utca felelősök javasolták, vagy mikor éppen szavazták meg. A kutatók mindig becsületes, jóravaló emberek legyenek-várják el minden esetben. A kutató csak erényes hölgy férje, erkölcsös leányzó udvarlója lehet. Alkalmas és vicces suhancokért, sokszor komoly hölgyek az állítólagos vicc kedvéért vállaltak kezességet. A kutatókat valamely tévedésükért a két vámház között megvesszőzhették. A kutató csak becsületes adófizető lehetett. A kutató mai nevén csak a nép gyermeke lehet. A kutató dolga nem örökölhető, de átruházható. Egy kutató legfentebb csak kilenc alkalommal lehet egymás után hivatalban. A kutató feladatát addig látja el, amíg szabályosan nem cserélik le. A lecserélt kutatót szép szóval küldik haza, de fütyülhetnek mellé. A vesztegetett vagy tévelygő kutatót a rajtakapás után háromszor nyilvánosan vízbe vetik. Ez itt a malomárokban még nyáron sem mindig a legkellemesebb.

A kutató a királyhoz a nap minden órájában bemehet. A kutató az ügyelőhöz is a nap minden órájában bemehet. A király köteles a kutató kérdéseire válaszolni. A kutatókat hallgatagsággal büntetheti. A kutatót az ügyelő csak előzetes bejelentés után zavarhatja. Már játékot űznek abból, hogy hallgatásra ítélik egymást. A hallgató kalákán nagy bűn lett volna a királyt és fő udvaroncait megzavarni.

(1970)

Emlékkönyv                                    gemma 128.

Kérész Sámuel remetének, Erdőfülpösre

soha el nem múló boldogságot kíván

aggódva, bánatos édesanyja a Május kettő utcából,

epedő, egyetlen felesége a Bánky Dónáthból,

és örökké szerető anyósa az Árnyas Sétányról.

Szép felállítás, menjen haza, remete. Olvassa el, s lépjen. Ennyi nőt nem tarthat feszültségben. Kérem, ne habozzon!

(1974)

Valéria, óh                                    gemma 129.

 . . .kutyának sohse adj emberi nevet mert megkínoz valami négy év hülye sültelen álmatlanság után elmentem mégis a postafióktól a lakás címére mint egy nyomozó szimatolva felgöngyölítettem nem is voltam egészen biztos hogy helyén van az eszem de már egy ideje csak ez látszott esélynek döntöttem megteszem becsengettem a néni szívélyes volt aki fogadott igen Eszter szabadságon van Szinaján majd levélben egy kávé nem egy konyak nem hát szívélyesen kirakott két levelet küldtem míg egyet kaptam férjhez mentem sajnálom hogy akkor sötöbö felkönyökölt a kisördög most már akár meg is láthatom a dolgok rendjén nem kell változtatnom s mentem újra mint a megszállott fentről öntötték az áldást mikor odaértem többet csengettem de be nem engedtek a szomszéd átkiáltott menjek be tető alá s a mijáratban-ra mondom levél dolgában keresem a nénit kinek lánya, unokája, vagy kije az Eszter kacagott erre az ember jaj fiam ez a vénség levelez a fél világgal s most a barátnővel olvassák s a leveleiteket megválaszolják a vén boszorkány Valéria se férje se gyereke csak egy macskája s egy ölebe az tényleg Eszter meg sem ereszthettem egyszer sem a pórázát csak bosszút ne álljon hogy engem átkozzon még írtam egy levelet mert az öreg beavató meséjét azért nem akartam elhinni biztattam adja be a válópert ha nem öngyilkos leszek válasz nem érkezett bár nem biztos hogy a kórból kigyógyultak volna nekem eddig volt pedig olyan szépnek indult mintha kedvemre valónak ígérkezett reméltem örökké fog tartani…remélem vége szakadt…valóban, a normális emberek komoly dolgokból nem tréfálkoznak, óh.

(1979-1984)

Nem mondanám, de                              gemma 130.

Eladtam két új,

szegen függő szitám.

Nincs több. Ne érdeklődj, ne telefonálj, ne üzenj.

Érthető. Vagy nem?

(1996)

Körülnézés sebtiben                           gemma 131.

Ami jól esnék, attól mindig elvonnak. Erőszakkal, ha kell. Már most. Vége a locsogásnak. Most amikor a világra még alig csodálkoztam, az első szabadabb terű úszás után, megragadtak. Kiemeltek a vízből és durván, szinte letörölték rólam a bőrt. Reggel felé lehetett. Aztán ugyanaz a valaki, szorosan belepólyált egy nagy törlőbe. Akkor valami fényes helységbe vittek, néhány felnőtt ember körvonalát láttam. Nagyon elkeserített a fényesség, s a legerősebb hangomon bőgni kezdtem. Egyáltalán nem ezt képzeltem az innen való világi fogadtatásomról. Későbbi pontosítás szerint, édesapám kalapot nyomott a fejembe, hogy csendesebben, férfihoz illőn viselkedhessek. Ettől valóban le is csendesedtem. Mintha. A nézők nagy hangon szellemeskedtek. Ki-ki esze szerint. Koccintottak. Később nagyapám a lovaknak mutatott meg. A mének férfias egykedvűséggel fogadtak. Eggyel több, aki a hátukra fog mászkálni. S az oldalukba rúg. Szerencse, hogy nem tudnak köpni. Még egy szorító láb, kantárcsavaró kéz. Nem fogja rángatni a zablát. Remélik. Talán még ugratni is eszébe jut. Gondolták, s rágták az illatos füvet. Pislogtak hozzá. Akkora megjött a körorvos. Kutya szagú volt. Megírták az első passzusom. Katona, tanuló s ember lehetek. Az orvos füzetétől máris, három helyen szerepeltem. Be voltam sorolva. Megint koccintottak. Kimondhatatlan vágyat éreztem, hogy édesanyámhoz bújjak. Hangosan kiköveteltem. Édesapám délután a dalkörben, nagyapám az öregek parki padján költötte híremet. Estére már nagyon sokan ismertek. Egy építővel több lesz, valami tizenen-húsz év múlva. Ez többeknek világos tiszta képnek tűnt. A gyereknek most kalap kell. A gyereknek aztán nyereg kell. Csak a lovak hümmögtek bölcsen. Meglátjuk, ha élünk. S tudtak valamit. A cserebogár, mintha egyébből jönne elő.

Máig lóra még nem ültem, a kocsizást mellesleg elviselném. A kalapot is csak árnyékáért, meghagyásból szeretem. Táborozáskor és túrázásban eső ellen jó társ. De egyébként semmikor, nem viselem.

(1985)

Hirdetmény                                    gemma 133.

Nekem már fáj:

A lakatot nem vettem el, csak a levelet néztem meg.

Ne haragudjon, érdekesebbet vártam.

Nem is említem, ha a fájdalmat tűrni kell,

Ez a másik még körmön csapottabb:

Ne átkozzon, vissza adom,

Nem én vettem el, de sajnálom,

Hiszen keresi, ezért hirdetésére, vettem egyet a piacon.

Jelige: Én néha megveszek.

(Valamit megölve, irgalmatlan.)

(1979)

Pletykások                                    gemma 134.

-Polika, hallottad, Linának fiú lett az unokája, nem éppen jávorpali, mert kancsi, de balkezes és veszedelmes, hogyne lenne veszedelmes, ha csak egy falat, s követeli a tollat, s válogat a papírban, hogy megmentse a világunkat, ez nem lehet álom, én ott voltam s hallottam, persze hogy ébren voltam, megyek, megnézem, hogy az én unokám beszél-e már. Kéthetűs. Éjjel vonyít, nappal alszik. De a miénk. Nem beszélhet még. Tudom, mit beszélek. Tényleg. Beszél már. A Lináéké. Ide azt a tollat, hadd lássam a bajodat. Rímekben beszél, s kérvényt ír. Kéri a vízvezetéket. Ordibál folyton. Gázvezetéket. Hangosan követelve. Villanyt a népnek. Megszolgálták, hogy kilépjenek a fényre. Felhívta az újságot, adnák vissza a lovakat. Nem mondanám, de így volt. Ugye nem hiszel nekem? Neem. Na, látod.

Pedig nagyon egyszerű.

(1975)

Három a legény                                gemma 135.

Mikor felmásztunk az almafácskányi magasban éktelenkedő vagon lépcsőjén, csak csodálkozó keserűséggel voltam eltelve. Hát itt talán senki nem törődik az utassal. Ha én így, akkor vajon egy hatvan éves néne hogyan. Aztán rájöttem, ki volt fáradva. Éppen hárman szöszmötöltünk egy rekeszben. A másik kettő ismerte egymást, én is az egyiket. Hát beszédbe elegyedtünk. Nem mondhatni, hogy olyan sok témát merítettünk volna ki. De azt az egy-két dolgot, alapos megfontolással, több kilométeren nyúló szavakban alaposan elrágódva mondtuk. Az eszmecsere nagyon fárasztónak és férfi próbálónak bizonyult. Mire Brassó alá értünk, meglepett a csapatos álmosság. Restelltük eleget. A nagy plajbászász-szervező, a jelennek-jeles költő s jómagam, a zöldfülű firka-inas. Akkor ott leszálltunk, egy fél órára s addig néztem a költőt, míg egyre több gyarlóságát láttam. Így nézne ki egy valódi szócsiszoló? Ilyen egy híres, állítólag bohémpróbás úriember? Ez volna a nagy szópárbajász? Minek kellek én ezeknek? Majd meglátjuk. Hát nem arra, hogy engem emelgessenek? Vagy hátamba röhögjenek? Ki tudja ennyiből kitalálni.

Aztán láttunk is. Mintha eleget, jóból is, rosszból is, csepegtetve. Mintha csak az egymáson röhögés, maradt volna ezekből kirekesztve. Más minden olyan mélyen lélekbefészkelő volt, mint régi törzsfőnökök vérszerződése. Megszeghetetlen.

Nincs mintám, milyen lenne. Nem egyszerre indultunk, s nem egy tarisznyával. Más elemózsiával, de egyféleképp. Szerre lépünk le a falvédőről, mert ez a sorunk. Most itt vagyunk s egyszerre, ahogy azt meghagyták. Semmi nem utalt arra, hogy ez valaminek az eleje, s nem lesz vége, mert dolgunk félbe-szerbe, befejezetlen mendegélünk elfele. Egymás mellett. Mégis háttal, mert elfogyott az időnk a más bajára. Fogy az értés, nő a távolság. A barátság parazsát lángon kell tartanunk. Másképp hamuba fullad. Mese lesz, hogy a műszaki haladás jellemesebb emberiséget termelne.

Ennek a két barátomnak az a furcsa szokása volt, hogy csak úgy megjelentek. Vagy valamelyik vonathoz hívtak. Vagy éppen kitérőt tettek felém, amikor senki sem gondolta volna.

(1973)

1. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                              gemma 137.

Intézményes magyarellenesség

Ha valaki magyar, akkor másodrangú és gyanús egyén akár szülőföldjén.

Lásd már be. Csak tényállás van. 

Ha románnak szegődsz, attól csak percekig leszel elsőrangú nemzetszaporító, de attól még gyanúsabbá válsz. Miért tetted? Ki támogat, ha senkié lettél? Csak kérdés van. Csak faggatás van. Csak kétely van. Másban soha nem bízhat, aki nem azt tenné, amit akar. Amit mond. Amiként megnyilvánul. Aki kétszínű. Vagy, ha éppen nem vagy meggyőződve nemzetiségedről. Kikiáltod magad. De másnak nem hiszel.

Akinek léte csak azért gyanús, mert van meggyőződése, hogy ő éppen hottentotta lenne. Milyen jó neki. Akkor pedig álljunk neki és verjük el alaposan, az Úr nevében. Ha köszönt, azért. Ha nem köszönt, azért is. Ha félrenézett, akkor meg pláné.

Attól kezdve, mi vagy?

Vert viszi a veretlent. Be Európába, be az ingyen adok adót országába. Menjünk. . . dolgunk igaz lenne, csak nem érhetünk rá. Védőállásaink nyalogatása túlon-túl sokba kezdett kerülni. A nemzetiségi gond, mint olyan, nem is létezik. Rendelet gondoskodik róla.

(1992)

Baloldal                                      gemma 139.

Megmondtam, ne írj ballal. Látod, mindent bemaszatoltál. Megmondtam, ne balogolj. Nem lesz neked sehol szerszám. Még egy bili füle sem. Megmondtam, hogy ne simulj balra. Azok vették el mindenünket. Az ítélethozó jobbjára törekedj. Simó Gézára szívesen emlékezek. Lázár Ödönről ki tudná, miért élt e tájon? Mára minden elváltozott.

Senki sem mond eleget semmiről. Megyünk bambán, egy helyben. Hirdetjük, előre. Se balra. Se jobbra. Akkor minek a jobb kezed? Ne térjél el. Semmitől se térj. Mire legyél?

Nem is lesz egyebed, csak a bal kezed. Megcseszheted.

Mondhatom, szép beszédek. Aztán ne feledd, van itt olyan, mint az ország és a nép érdeke. A hatalom mindig jobb, a forradalom s ellenzék a bal. Talán ettől iszonyodnak olyan sokan. Választják a középutat vagy a kétlakiságot. Mindennek erőltetve társat tesznek. Helytelen, de ezt teszik. Ha találna, ha nem.

Legalább lenne kétoldali nemi szerved. A párodnak ugyanúgy. Mikor a jobbot, mikor a balt, ha kell előveszed. Senki sem szekál, hogy melyik kezed lenne a szebb. Ezek rettenetesen félnek mindentől, ami a másikon vagy benne a saját képzeletüktől különböző. Haláli, bele tudnék pusztulni. Ha nagyon érdekelne. Csakhogy megvédeni magam, a fülembe dugót képzeltem. Azt hallok, amit akarok. Kivédem magam, ha kelletlen, nem hallottam jól, édesem.

(1985)

Vállalat                                      gemma 141.

Megnyitottam. Bajom több, mint semmi. A nemes cél, az jó és kellhet. Pénzem hozzá, semmi. Van emellett érdeklődés, temérdek. A gondolat és akarat, megérhet. Nem lesz többet soha, lom és piszok. Majd pénzem is lesz, ha figyelek, hogy az adó címén mindenem, el ne úszna ingyenesen.

Megvásárolom. Feldolgozom. Megmentem. Átalakítom. Hasznosítom. Újratermelem. Eladom. Beütemezem. Elölről kezdem. Értékesítem. Csak ebből ne legyen valami ellenőrizhetetlen. Ne zaklatnának feleslegesen. A zsebemben, ha nem tartanák kezeiket

Lom és piszok. De csak az leszen, ha résen nem leszel.

Esetleg nem is hagyják. Hogy más legyen. Csak fizess és menj a fenébe. Ha tönkre mész, az se baj. Jön is a másik, talán mást akar. Talán többet ad.

Lesik többen a mozdulatod. Nem maradsz kíséret nélkül. Egy vállalkozóra két ellenőr jut. A zsebedbe s az eszedbe ezután beleszólnak. Teljesen.

(1990)

Lesz valami                                   gemma 144.

A nép bizalmát megnyerni s megtartani, egymásból szervesen levezethető, következetesen, nem nehéz.

Ami kell az szervezet. Néhány ember, aki szervez, fenntartja a szervezetet. A szervezet pedig hat. Begyűjti, számba veszi, kikérdezi, befizetteti, vigasztalja, támogatja, meghallgatja az embereket. Hogy nem oldana meg semmit. Az nem lehet.

Mert eddig ezért nem volt szervezet. Hát legyen, ha lehet. Csakhogy a kérészéletre, s kétlakiságra óvatosan ügyeljetek. Az erdélyinek magán kívül más ellensége nem termett. De barátja sincs az egyedüllétében.

A nép bizalmát elveszteni s visszanyerni független következetlenség miatt, nagyon nehéz. A hármas igazságra s a kétszeri megviccelésre erősen óvatosan emlékezzetek.

Mindettől a szervezet kell. Csak azért legyen, amire vállalkozik. Őrizzen a Teremtő attól, aki csak vállalkozik, de nem szervezet attól. Mert a szervezetnek működnie kell. Foglalni. Fogadni. Állást. Hűséget. Megbecsülni tagját. Tisztelni az ellenséget. Érteni és érezni a gondolatát. Kitalálni és létrehozni az együttműködést. Kölcsönösen előnyös szempontok szerint.

A szervezet pedig csak akkor életképes, ha demokratikus. Nemcsak szóval, hanem tettel főként. Minden más esetben vér is folyhat. A szervezetből vagy a szervezetért. Egyre megy, csak ne feledd, én szóltam előre.

(1990)

Jelzett képek                                 gemma 145.

Az csak beszéd, hogy a dolgunk mások értik. Tiszta mese, hogy türelemmel magunk eladhatjuk. Lesznek majd vásárlóink. Ránk se hederítenek, amíg valakikre rá nem förmedünk. Valakiket meg nem fenyegetünk. Senki sem törődik mással, csak a maga dolgával. Soha nem lesz itt más, csak egy nagy autóbusz-állomás. Bejön, vagy néha kimegy egy-egy járat. Az kit érdekelhet. Állsz a sorban. Szorongatod a célod címét. Ha elolvasnák. Az értéktelen pénzedet. Ha elfogadnák. A busz jön-megy. Nem neked. Nem veled. Nem érted. Állhatsz ott. Senki veled. Csak ellened. Útban vagy. Ha hallgatsz. Nincs századannyi pénzed. Hogy rád figyeljenek.

Nyugi, mindent megteszünk érted, csak maradj velünk, mi vagyunk az egység.

Jelkép.

Szervezet.

De nem elég szervezett. A közemberből mindig csak egy lehet kiválasztott. Aki elvérzett. A többi újabb üzletbe kezd. Tiszta küzdelem itt minden. Ha érdemes, ha nem bedobják. Több menet a kiütésig. Hatalomvágy, irigység, befolyásféltés vagy egyediség követelése. KI tudná megmondani. Csak tolassunk előre. A ki nem mondott önző célra.    Ez itt mit kiabál, hogy az sincs meg az ígérethez híven? Mert a kimondottakról sorba lekopunk. Talán azt hitte, hogy mindenhez lesz jussa, amihez nincs hetven éve?

(1990)

Másnak több a baja                            gemma 151.

A '70-es árvízről azt mondják, hogy a Maros felső szakaszán télen lehullott nagy mennyiségű hó hirtelen olvadásából keletkezett. Erre csak egy lapáttal tett, azokban a napokban leesett melegebb eső. 31 liter négyzetméterenként. Még, ha több mint kilencven is. Ez csak magára egy statisztikai adat. Semmi oksági értéke sincs.

Meg vagyunk átkozva. Csak a mosogatólé elvivő patak nem áradt ki az idén. Rossz volt az időjárás. Több a hibás. Nem mennek a vállalt dolgok. Hiányzik sok minden. Eladták. Ellopták. Hazudtak. Elmaradt. A mennyei gondoskodás. Kimossa a lelkeket, a piszkos pénzeket s a tornyosuló szemetet. Nem tanultuk meg a vizek dolgát. Akármikor kiönt. Szaladni már csak vízben tocsogva érünk. Hol a fejünk? Semmire sem jut pénzünk. Segíteni csak magunknak segítünk. Pedig máskor a fizetésből is levonták, csak másoknak adakozzunk. Most adakozhatunk magunknak.

A híradósok leintettek. Ez is áradás?

A rengeteg vizet nem mutatta, csak néhány padlásra és vagy fára szorult embert vettek számba. Majorság és udvari hullákat, és kiömlött konyhafelszereléseket kerestek. Az egészségtelenné lett lakásokról szó sem esett. A gondosan tervezett életálmok szertefoszlására rá se köptek. Miért is köpnének?

Meglátnám, ha ő tocsogna órákig a hideg vízben. Nem csónakon, s nem helikopteren jönne, egy fél órát nézelődni. Reménye se lenne megszáradni. Rólunk ezt más jobban tudja. Azt is, hogy mi hallgatunk. Mire mennénk a szájalással. Soha nem hallgatnak meg. Sokat akarunk talán?

(1999)

A hiteles vallásom                            gemma 152.

…nekem azt már ne is mondd mert az nem a földi ember akarata a hit s a vallás dolga szinte merem mondani hogy tudom ezek az emberek itt körül mind valami ősi vallás hívei persze a szertartás és a közösségbe rendeltetés mint olyan kit ne érdekelne s az embereket össze terelni rendeltetett de a szokásaik a létük a házukhoz rendeltség a szállás adás a házadba menés a látogatás az asztal köré telepedés hogy ne mondjam veszély esetén épp az asztal alá búvást a fejre fedő viseletét állandóan szokás betartani a heti egy családi közös étkezéshez való esztelen ragaszkodás a kenyér darabokra törése a szomszédolás a szalmazsák szalmájának kicserélése karácsony hetén az ágak és a venyigék válogatása Vízkeresztkor a termőföld megkerülése az áldozat felmutatása a nagy emberi és családi pillanatok méltó ünneppé ütése vagy a papok bajainak mindenkori szem előtt tartása mert a nép törzsi és korai családi szervezettségében köteles volt a varázsló mozdulatait megtanulni és követni ha helytelen értelmezte vagy nem a jelek szerint tett szinte elvégezte életét vagy éppen kockáztatta ami nem volt kellemes bármely évszámot forgatunk a naptáron és mégis csak oktalan emberi gőg dolga most elosztani a lakósokat nemzetség és vallás szerint mert itt és a környéken mindenki egyaránt csak erdélyi se lengyel se szász se szláv se latin vagy kelta és ősi keresztyén hitű rendes ember amiből bármelyik elfajzik ha emlegetik hogy a népe valahol kikapott vagy a papja a másikról rosszat mond s ha felül kerekedik benne a hatalmas Isten akkor bűnbánatba rogyik s végtelen restelli hogy oda hallgatott az Úr szolgájának öltözött ördög fiára akik most éppen a papokba bújva leltek menedéket s a nagy politikai tiltásra való csendes viszonzás helyett azt kezdték firtatni hogy ki az igazabb hitű noha napi tettük által ők épp ezt nem bizonyítják sokkal inkább tartanak az ősi gerinccé lett hitükhöz ezek a népek akik minden vagyona az ősvallás tisztelete és a hagyomány konok őrizete minek utána sokszor csalatkoztak a hatalom uraiban és azok támaszaiban akik naponta éppen papi köntösben hirdetik az alázatot amelynél alantasabb próba már nem is létezett volna s jajonghatunk ha egyszerre többféle papok kapnak hatalomra mert mióta nem vigyáz fel senki az ördög fia is felveheti a papi díszeket s talán az uszításba és az öldöklésbe leli majd örömét a Teremtő nagy szomorúságára mert bizony Ő hosszas idők óta vár csakis arra hogy az emberek végre a szeretet és a jóság dicsőítésére saját maguk és Istenük becsülésére térjenek…     

(1975)

Hétfák                                       gemma 154.

Itt van. Meg vagy. Kies martot kaptál. Eresztheted a gyökeret. Kiteríted a plédet. Majszolod a kenyered. A kocsisebéded nem a hangyák falják fel. Délutánig úgyis éhes leszel. A vízparti éhség úgyse kerülhet el. Minden üde és zölden friss. Talán harmatcseppet is találnál. Keresd meg. Ha árnyék tetszik, van vagy napsütés, ha kell. Egy az ára. Képzelem, a fákat is látom. Mind a hetet. A túlsó part kietlenebb. Valami esztelen emberhernyók lebetonozták. Ettől szürke s nem üde. Terepszemlém zavartalan. Nem igen sétálnak a képbe. A sarkon most befordult a bikini divat. Nyikorogva fékezett, csak egy ing volt rajta. Levetkezett. Anélkül maradt. A levegőben megállt, a lóbált táska. Az eszem elvette a látvány.

Máris csobbantam. Szelő kés az álló vajban, az egy nagy semmi. Keresztbe szeltem a mozgó nedvességet. Kalimpálj! Közelről látni, a nap nyereménye. Ne lazíts! Erről nem maradhatsz le. Mint egy rakétamotoros, kisolimpiai rekorder, átértem. Itt az akarat nem tényező. Csakhogy a lány eltűnt. Nem látni sehol. Vadul dobog, fáradtan tódul a vérem. Elemezhetetlen, emelkedik a kívánság. Nyomása nagyobb, szinteződik. A divatlap eltűnt. Pedig szép nagy folt volt. Csak a poros szürkeség mindenhol. Az egyhangú beton rengeteg. A por még pihen. Senki nem jön a képbe. Akik mennek, igyekeznek a szigetre. Folttalan. Ilyen örömtelen a nyári reggel. Képzelem vagy hiszem. Aligha egy fát látok. Minek?

Ez a part mára ismeretlen. Holnapra érdektelen lesz. Már nem látni semmi érdekeset? Az egyik parton hét fát sejtek, ha felnézek az egyetlenre. A másik partról átnézve egyet sem veszek észre. Pedig itt időtlen idők óta, hét és annál több fák voltak. Hasztalan. Csak rendre, ha átúsztak, hasztalan rönkök lettek.

(1988)

Arany a porban                                gemma 155.

I* Rokonainkat soha, mestereinket ritkán választhatjuk.

     II* Minor plus mayoreum- családi Wahlspruch.

     III* Ne hidd, ha mások tartanak bátornak.

     IV* Mi a határ, ha van a tiszta és a piszkos között?

     V* Minek nekem bolond bölcs, ha van bölcs bolondom?

     VI* Többet ér a bölcs bolond, minden bolond bölcsnél.

     VII* A buták még mindig azzal gyilkolásszák a tyúkot, mondaná meg, mi volt előbb.

     VIII* A Városháza tornyán kivilágították az órát. A madarak ettől többet nem telepednek a mutatóra. Az eligazítástól is elszoknak. Most már csak a mutatók ne tévedjenek el. Hát lássák, világosan, hol járnak.

IX* Valami érdekelhetne benneteket-szóltam jó indulattal.

     X* Amit nem hiszel, azt mások hiszik. És persze neked tulajdonítják.

     XI* Lányok, a legényt akkor becsüljétek, mikor ott van veletek.

     XII* A levágott ágnak, vágott az árnyéka.

     XIII* Miért, mit mondtam? 

(1975)

A toll                                        gemma 156.

Hatalmas léptekben fejlődünk. Ma fizetésnap volt. Ajándékot kaptam. Okkal. A héten két írásom jelent meg a helyi lapban. Levelet küldött Petya bácsi is. A jobbkezes írásjeleim olvashatóbbak a sok éves átlagnál. A festéke hagyott rozsdás, pennaszár helyett ma tölthető, irridium szemes tollat kaptam. A baráti kínai nép gyártmányát. Kellemes a színe. Jádészerű. Könnyű, szép és nem ejt pacnit. Nagy örömömre van. Szinte magától ír.

Szombaton átlépett Jakab is. Gratulált az egyik füzetem tartalmát illetően. Többmenetes asztali tenisz meccs után, a pihegőben felolvastam neki valamiket. Az egyik füzetet ismét magához vette, majd azt mondta, hogy vasárnap várja a költőt, érjek rá és lépjek át. A költőnek nem volt tolla.

Elváláskor hosszan ráztuk egymás kezét. Nem voltam hozzá idomulva a szívélyes barátkozáshoz. Korábban még irodalmárként csak Jakab beszélt velem emberi módon. Mástól nem feltételeztem. Volt valamelyes kilátás egy tartósabb barátságra.

(1966)

Figyelem                                     gemma 157.

Hajnal felé jár, az ébrenlét egyre fárasztóbb. Az árnyak felkelnek, s elindulnak. Erre vártak. A körvonalak elmosódnak. A füled zúg az alvatlanságtól. Az izmaid fájnak a hidegtől. Lenne már vége. Inkább állna veled szembe bármelyik. Akkor még vesztesnek is jobb lenni. Értelmetlen s kimerítő itt kapkodni a tekinteted. Kerítenek. Csámcsognak. Győzelmi dalt fütyörésznek. Szűkül a kör. Megszorítanak. Ne hagyd magad. Pont annyira buták és gyengék, mint elvtársaik voltak. Csak most sokkal hangosabbak. Ettől bátorságra kaptak. Azt mondják a forradalom tüze edzette őket. Azelőtt is voltak. Csak nem ebben a bundában ugattak. Most újra nem állnak eléd, csak a távolból riogatnak. Nehogy megbarátkozz a méretükkel, s bátorságból ne törődj a veszélyükkel. Mert pártfogójuk is van. Nagyobb, mint régen. Bundásabb. Igaz, jobban hallgat vele. Könnyebben gurul dühbe. Mert nem számított ellenkezésre. Ha szóltál, haragra gerjed, ellenkezve akarod meghálálni a jótéteményeket. Mert rád beszéli, hogy jót tett veled.

Mitől vagy elégedetlen, mindent vissza akarsz, amit elvettek tőled? Te beteg vagy, ilyent nem gondolhatsz.

Még hogy vásárhelyi jussod lenne?! Már húsz éve más helységben adtunk neked munkát. Teljesen bediliztél. Mi nem tetszik? Mindenki ott lakik, ahol neki megengedtetik. Ha kisebbség. Mások akárhol lakhatnak az egységes nemzetállam területén. Még a te lakásodban is, ha netalán megtetszik.

(1992) 

Útvég                                         gemma 158.

Megyünk előre, legelőre,

 Törtetünk, de mire, előbbre,

 Halálom után ne faggass ám,

 hogy mit hagyhattam volna rád.

A null-hatvanhét-száztizenkilenc-

tíz-tíz hívásra pedig nem válaszolok.

Két oka van, vagy nem akarsz a hagyatékról értekezni, vagy máris meghaltál. Hámod ürült, károd került. Ezzel együtt, ennyi maradhat rád. Mástól, nekem se maradt több. Ennyit hagytak rám. Emberséget, hogy előre megmondjam. Tisztességet, hogy álmodat ne tápláljam.

(1977)

PöSönk és a sohasem volt kiállításom          gemma 162.

Az ünnepélyre szorgalmasan készültünk. A telhetőket mind előkészítettük és közszemlére raktuk. A napsugarak szögét is bemértük, csak a alkotások megálmodóikkal együtt alkalmas megvilágításba kerülhessenek. Még lehetett hallani a nagyóra hangját, amikor beléptünk a terembe. A minden korunk legméltóbb igazgatója, kit a legbölcsebb pártvezetés hosszas megfontolással, életfogytiglani kiállításra ítélt, elsőnek lépett bele. A felkentségére esküdöző műértő tolatott mögötte, aki a harmadik összetett mondatából húsz perc múlva sem tudott kibontakozni. A barátok nem jöttek el. Pösö erre nem vonta össze a szemöldökét. A gondolat sem érintette a köldökét. A zajos zsiványok csak akkor jönnek, ha van valami kilátás a bírálatra vagy valami jó kis élcelődésre. Rendszerint majd eljődögélnének a hét folyamán és avatottan elengednének egy-egy rosszmájúságot, a kiállítottakról. Most erről örökre lemaradtak. Ott volt még tizenhat unatkozó járókelő és többé-kevésbé álcázott kíváncsi rokonok. Egy hat éves matrózruhás szavaló, kezében izzadt, papírdarabbal sem hiányzott. A legszentebb átélés pillanatában bevonult kétszáznegyvenkilenc dühös, aki meg akarja szüntetni a képtárat. Kell másnak, másért, másra. Ha megkérded miért, visszakérdez, de miért ne. A képeket és a kisszobrokat ott hárman-négyen felkapkodtuk, szívünkbe s a zsebeinkbe gyömöszöltük. Az össze gyűrött képeket, egy hét alatt kisimíthatjuk, a szakadozottakat is lassan helyre ragaszthatjuk. Szobrocskák, hálistennek, nem törtek el, csak a közönségesen műveltnek számító polgárság létezésének álma szűnt meg. Talán örökre, tanácsi rendelettel. De ez semmiképp nem baj. Csak szerencsétlenség. A két nagy szobor a ruhás szekrénybe került, a teremőrök öltözőjében is elrejtettünk ezt-azt. A kulcsot én magamhoz vettem és társaimmal eszeveszetten szétszaladtunk. Most még nem kell művészet, de mikor ismét kell, akkor jövök. És hozom a kulcsot. Pösö semeddig ne guruljon be, az a két-háromszáz beszámíthatatlan nem a tömeg. Nem a nép. Annak pedig kell a művészet. A legparányibb megnyilvánulásaival együtt. Ha nem, akkor is. Megtartjuk a máról elmaradt kiállítást. Kezeskedem.

(Δt.m. K.u. 993-97&1000 )

A munka nem szégyen                           gemma 163.

A számba vett környék lakói ilyen ismert mesterségekben keresték a kenyeret. Ha a mesterségről nem hallottam volna azelőtt, akkor fel sem jegyeztem volna:

- ablakos - ablak keretező - ablakkosár készítő - ablakpucoló - abrakos - abszintos - acélozók - ács - adjutáns - adóellenőr - agglegény - agitátor - ágyadó - ág szedő - agyagos - ágyneműs - ajándékos - akasztófa virág - akkumulátoros - aknakereső - aktás - aknász(meszes) - áldozat - alabástromos - alapozó - alelnök - alhadnagy - alibis rabló - alispán bejelentett címen - balispán búvás alatt - állambiztonsági őr - állampolgár - állami kötvény forgalmazó - állami sorsjegy árus - állapotos - állástalan - állattartó - állomás felügyelő - alsónemű készítő - altató nővér - amatőr - analfabéta - anatómus - antikvárius - akváriumos - anyagbeszerző - anyagmozgató - apáca (nyugalmazva) - áramszolgáltató - aranyműves - árellenőr – árkász - árok gondozó - árukihordó - aszaló - asztalos - ászokos - átíró - átadós - autós - bábaasszony - bábos - bakter - balerina - baptista - barakklakó - bárkás - baromvásáros - baromfi nevelő telepes - bekecses - bélyeg gyűjtő - besúgó - beteges - betűszedő - biciklis - bolti kihordó - bolti szolga – bontalék árus - borbély - boros - bicskás - bőrös - börtönőr - bricskás - búsmagyar - bútorfényező - bűvész - cérnás - cégéres - cinkes - cimbalmos - cipész - csatos - csatorna felvigyázó - csatorna pucoló - cséplő gazda - cséplőgépész - csizmadia - csengős - csobán - csősz - cukrász - darus - dekás - deszkás - díszletes - dohányváltó - dugós - favágó - fa villás - fodrász - földműves - földvályogos – fuvaros ellátó – fúvós fényész - fedél javító - foglár - gátőr – gépírónő - gombos - halász - homokkitermelő - inas - iskolagondnok - javítómester - kalapos - kádár - kályhás - kapás - kapus - karhatalmi - karnagy - kárpitos - kavicskitermelő - kerekes - kertész - kerítés kovács - kesztyűs - kirakatos - kilincses - komisszár - konflis kocsis - kőműves - körfűrészes – köszörűs - kötélverő - kötélvető - kubikus - kutas - lakatos – lúdpásztor - márványmosó - mázoló - mester - mészáros - műszerész - műlovar - napszámos - ócskás – ócskavas begyűjtő - örmény pap - paplanvarró - patkolókovács - petróleum árus - postás - prédikátor - rakodómunkás - révész - segédmotoros - segédmunkás - serfőző - sofőr - szabó – szekeres - szenes - szerelőlakatos - szobafestő - tanító – táskás - téglás – telefonista - tetőszerelő - trafikos – vasbetonozó - vályogvető - viszonteladó - víz szűrő - zöldség termesztő – zugárus - zsákoló - zsákhordó - zsilipkezelő – zsidó rabbi – ügyeskedő - üzletvezető - üvegmosó - üvegfúvó – ügyefogyott -

A szakmák megkérdezéssel vallattam be és hallomásból fogadtam el, ha megfelelő forrás kínálkozott. Olyan is volt, akinek a foglalkozását soha nem tudhattam meg. Nem fontoskodtam.

Nyilván soha nem érhettem volna a végére.

(1969)

A szerelem rézverete                          gemma 164.

Szokás vagy divat dolga, az egész campus tele van külföldi hallgatókkal.

Mária, hollófekete hajával, hosszú lábakon járó, feszes mellű szépsége volt a környéknek. Kinn lakó, egyetemista. Orvostanhallgató. Mivel Nyjereh barátom se mindig a kirakatokat bámulta, persze meglátta Máriát. Először étvágytalan, aztán bolond, végül költő lett. Olyan hamar vedlett egyik állapotából a másikba, hogy csak költő korában kaptam észbe, hiszen ez nagyon beteg. Akkor tanácsolhattam, hogy keressen civilizált ismerkedési alkalmat Máriával. Meséltünk neki európai szokásokról, elvárásokról. Leintett. Tudta, amit tudott. Mert nem is ezekkel lett volna baja. Hanem aztán valami idő múltán egy otthoni levél nyomán élénkebbre váltott. Sőt udvarolt. Leányt kérni engem is meghívott. A leendő örömszülőket irtó drágának gondolható kövekkel kápráztatta el. Csak azon bambultunk kissé huzamosabban, hogy az egész cifraság rézveretes volt. Attól még lehet nagyon értékes. Sőt, az is volt, egy hercegi család sarjának vagyona. Ez is csak európai butaság dolga. Nem sokat törődtek vele.

Ettől boldogan élnek, míg meg nem halnak. Légkondicionált még a kórház is arrafelé. Anyukája hosszú időn keresztül átnézett rajtam, apukája mosolyogva integetett. Az én világomba ez nehezen fért bele. Nekem, ebben szűken van-volt szerepem. Hiszen alig van-volt részem. Akkor hogyan ítélhetném meg? Remélem, nem szorulnak rám.

(1977)

A nép megszámlálása                   gemma 167.

A népszámlálás olyan periódikus adatgyűjtés, amely egy adott országban a népesség létszámának megállapítását, és bizonyos, a népesség egyedeire vonatkozó, adatok begyűjtését jelenti. A cél a népszámlálás statisztikai adatgyűjtési száma és területi megoszlása népesség demográfiai szerkezet és a társadalmi-gazdasági adatokat a háztartások és a lakásviszonyok, a lakosság adatokat a háztartások jövedelme és mások. A népszámlálások között hosszabb idő – bizonyos országokban akár egy évtized is – eltelik, és az idő múlásával az adatok pontatlanná válnak. Ez megnehezíti a gazdasági és közigazgatási tervezést, illetve a tudományos kutatást, mivel a rendelkezésre álló adatok már nem mutatják be pontosan az adott állam demográfiai és egyéb viszonyait. Ennek korrigálására bizonyos országok a népszámlálások gyakoribbá tételével reagálnak. Ilyen módon Ausztrália és Kanada, tervszerűen ötévente végez népszámlálást. Más országokban a lehetőség szerint valamely adathalmaz felmérésére kisebb létszám kereten, csak egyes vonatkozások tisztázására kerül sor. Ennek adataiból már következtetni lehet az országos viszonyokban bekövetkezett változásokra. Az ilyen általánosítást a törvény támogatja. A világon az első, statisztikai céllal szervezett népszámlálást, néhány ókori előzmény után, 1665 – ben Kanadában és Európában pedig 1749 – ben, a svéd fennhatóság alatt álló Finnországban végeztek. Magyarországon tíz évenként tartanak népszámlálást. Nálunk nincs pontos és törvényes előírás az alkalomra. 1838 – ban tartották az elsőt, s remélem, nem az idén volt az utolsó. A környék önkéntelen naponta követett népszámlálását a hatóságok semmilyen rokonszenvvel kezelték. Ezt emlegetjük.

(1992)

Hiánytalan                                 gemma 168.

A Bulgárszeg mérhetetlen virágzását betetőzte, hogy a környéken lakókat kiemelkedően középen, alig nyolc gazdag család, s vagy tizenhárom nagyon szegény család a rétegződés szélein képezték. A többiek közöttük állítólag, tömérdek sokan egyenlegben lettek volna. Közepesen szimpla prolik. Apró-cseprő sajátos bajokkal. Főleg a sok dologgal járó, alig-alig keresettel fizetett verítékes munka.

A környéken két létnorma volt az állandó tisztelet tárgya. Az egyik az alkotó ideje hajnali négytől a délutáni hatig, a másik pedig reggel fél hattól este nyolcig tartott. Végig szakadatlan, fárasztó dologgal kitöltve. Az egyik főként mezőgazdasági, a másik ipari és szolgáltató feladatokat látott el. Megállással, csak kényszerűségből közbe szakítva. No, meg az ebéd s azzal kapcsolható kísérő eszközök és hozzátartozó kisdolgok miatt. Az éjjeli munkát tisztelték, de alig volt szokott. Ezektől persze senki sem lett milliomos. Még kevésbé multimilliomos. Mégis bevett szokás szerint mindenkit üldöztek. Hátha. Ha az éberség csökken, talán feléled valakiben valami nagyon új, vagy rejtőző gazdagsági szemérmetlenség. Volt, akit azért is kergettek, mert valahol valamiért valakinek azt találta mondani, hogy gazdagnak lenni jó, vagy a gazdagság jót tehet az embereknek. Vagy csak azért, mert éppen feltételezték, hogy milliomos álmai lennének. Dolgozni pedig kell, mert szokás szerint csak abból lehet megélni. Mindenkinek egyformán, mondhatni testvériesen. Hallhattad napestig. Tudtad azonban, hogy olyanok is élnek elég jól, akik a munka környékét sem ismerik. Testvériesen ugyan, fel se veszik a munkát.

(1975)

Elegem van                                    gemma 170.

     Kötelező feladat, gyűjtsetek bölcsességeket, közmondásokat és hasznos tanácsokat. Aki nem gyűjt öt – öt példát ezekből, 30 pont levonást kap. Viszont a begyűlt idézetek mindegyike 1 pontot ér. Ne feledkezzetek meg az idézőjelről, s a szerzőről. Negyven pontnál azonban, többet senki ne várjon.

     Bevallom, a kitűzést hatszor olvastam el, végül egy olyan kifejezést mondtam, amit nálunk a családban tilos kiejteni. Fordításban, most vernek át, ezt értem rajta. Korábban egyszer próbáltam, az eredeti kifejezést kiejteni, s egy heti várfogságot kaptam. Ne vigyorogj, mert az iskolai hiányzásom édesapám hiába igazolta, családi okok miatt. Amit azon a héten tanultak, mindenből lefeleltettek. Én pedig felelgettem irgalmatlanul, mert az a hírem, hogy édesapám azért járat iskolába, hogy verseny útján tanuljam meg a javamat szolgáló micsodákat. Ezt másodikban üzente az iskolának, lám nyolcadikban is emlékeznek rá. Mind a 18 tanárom s az osztályfőnök egyszerre. Fenntartják a verseny állapotot. Tudják, hogy otthon a hetes alatti jegyért újabb büntetést kapok. Kötelessé leszek a családi ok fölé kerekedni. Egy életen keresztül nem káromkodok szándékosan, ez a megoldás. Szerintem a filozófusok, bölcsek és politikusok fölött állok. Ők, hatalmas előnnyel tudnak indiaiul, kínaiul, szanszkrítül, egyiptomiul, görögül s latinul. Nekik egy szó lefordítása nem okoz gondot. Én csak magyarul és németül, amit tudok. Románul és oroszul csak fordításban tudok. Tehát amit mondtak, az le van fordítva, mint a káromkodásom. Vajon pontos a fordítás?

A feladat, ebben a pillanatban változást szenved. Írjatok negyven olyan mondatot, amely valami bölcsességet vagy követendő tapasztalatot fejez ki. Nos, a kihívás elvesztette a fenyegetését.

(1966)

A bulgárzsák                                   gemma 171.

A bulgárzsák nem valami tréfa, sőt mentől jobban megismered, annál titokzatosabb lesz. Talán az is kiderülhet, hogy sokkal többen ismerik, a hasznát. Valószínű, a legtöbben a nevét sem tudják. Nekem a dologban annyi furcsaság rejtőzik, hogy tegnapig senki nem nevezte meg a tárgyat. Ez a tárgy viszont jelen van környékünkön, amióta csak tudom magam.

Olyan, mint a mi közönséges átalvetőnk, sűrű szőttes, csak egy kissé nagyobb. Szalmát, szénát, de káposztát és karalábét is tehetünk belé. Emlékszem, hogy egyszer nagyobb karfiol leszedés alkalmával, a fejeket egy kosárba kellett tisztázni. Láttam, ahogy már a második kosár telik szárakkal és levelekkel, de a zsák nem akar telni. Lehet a fejek voltak túl csenevészek a gyorsabb felteléshez. Aztán a zsákot nagy későre fel kellett ölelni, s a talyigához kellett cselezni. Kiábrándító, amikor nagy áldozattal telik meg a zsák. Nem hihetem, hogy a kép pokolian hasonlított ahhoz, amikor a pacsirtatelepi Lázár Ödön Sportegyesületben, a lelátó alatti szobában az öntőinasok a fűrészkorpával megrakott zsákkal birkóztak. Az ilyen zsák nagy baja, hogy egyetlen fogás ellen sem tiltakozott, egyetlen egyszer sem bökött vissza. Nem mindig tudták mégse leteríteni.

A zsák néha lustán kifeküdt, és halkan kuncogott a tréfájához. Ilyen békés, ráérős volt ez a zsák. Valódi, és passzív küzdőtárs.  

(1966)

Szentélet küszöbén                           gemma 173.

A keresztelés, semmilyen emlékkel nem tartozik egy kalap alá. Noha már egy éves elmúltam, a szertartás késlekedett. Édesapám vezénylete alatt ácsolták a backamadarasi nagyhidat. A család hölgykoszorúja némított összeesküvéssel döntött, hogy a főmester minden időhúzását semlegesítik, ha engem Backamadarason megkeresztelnek. Azok a családok, ahová édesapám, illetve édesanyám be voltak szállásolva, adta egy – egy hölgy tagját, édesanyámmal és nagymamámmal kiegészülve, kész volt a menet. Már az első vasárnap, a hídépítés megszakíthatatlansága idején, tettre került a sor. A szertartás berekesztésére megérkezett István gazduram is, így sikerrel kialakult a keresztszülők karéja. Jómagam, ítélőképességem fejletlenségének tudatában elég boldogan alkalmazkodtam a helyzethez. Egy nyikkanás nélkül beleegyeztem a rám váró ünnepélyes feladatok teljesítésébe. Az ünnepi ebédet átaludtam, s csak nagyapámnak gőgicséltem el a történteket. Lehet, tudtam édesapám ilyen keresztbetevéssel még próbálkozik.

Mindenki elégedett volt az események alakulásával, mert Vásárhelyen ezt a dolgot elgyáváskodták.

(2001 után

Mit tehetek                                     gemma 174.

Hülyeség, komolyan.

Azt mondják, hülyeség. Hülyeség, komolyan. Lehet, bár ki tudná megmondani. Nekem nagyon lényeges dolog. Vannak, akik tapasztalattal, már megjárták ezt az utat. Most én először járom. Nem vártam, hogy tüske nélkül egyenesedjem ki az út végén, de így is mást vártam.

Én kimondhatatlan kívántalak szeretni. Akár ingó illúzió talajom is feláldoztam volna. Nem tudtál volna akkor lerázni. Most azt mondom, már nem is szükséges. Ma már olyan furcsa, hihetetlen, hogy kegyeidért úgy oda voltam. Balek egyszer dögretapadt piócának nevezett. Én hosszú ideig helyetted sértődtem meg. Baleknak igaza volt. Baleknak valahogy mindig igaza van. Balek nem kívánja, rajtad átnézni a világot. Ő jobban lát a saját szemüvegével.

Nem akartam semmit elmondani. . .  csak . . . azt hiszem, szerettelek. . . akkor, most már nem. . . iskolás lányhoz iskolásfiú talál. . . úgy gondoltam, álmodtam, elhódítalak a vén kecskétől. . . az oktatótól. . . dehát lakás, autó, szárnyalás a felhők között. . .én csak hunyorogtam a ragyogásban, hátha meglátnálak. . . kivel versenyezhetek. . . még a bajuszom se serken. Hol itt a starthely?

Tényleg, igaz. Hülyeség.

(1970)

A meghitt sarok titka                      gemma 175.

     A családunk életében mély nyomot hagyott egy kutyakölyök, egy macskakölyök vagy csirke, ne mondjam rucuka elvesztése. Szabályos búcsúztatós temetést rendeztünk nekik. És addig emlegettük szándékosan, míg sikerült egy szép síremléket faragni, parafint önteni, esetleg gipszből vagy olomból formázni. Nem jutott eszünkbe semmi ünneprontó, mindaddig amíg nagytata meg nem betegedett. Ekkor éppen két kisruca pusztult el. Egy másik ruca mellé gondoltuk elhelyezni. Kiemeltük a síremléket, hanem elég mélyre ásva sem kaptuk a csontocskát, amely mellé szerettük volna a nyugalmat kiosztani.

Öcsémmel egy félórás könnyfakasztás után megtudtuk, hogy minden állattetemet, a síremlék elkészültéig kitakarítottak a sírokból, hogy netalán arra boklászó kutyáknak, vagy más állatoknak eszükbe ne jusson, a kis házi temetőnket felforgatni. Még egy órát erőltetve bőgtünk egy sort.

Ettől kezdve egyre csak vontatottan foglalkoztunk a házi temetéssel. Aztán egyszer csak elmaradt. Nagymamám egyszer megkérdezte, nem lenne szép dolog folytatni a tisztesség adás e formáját? Hát nem. Végeztünk.

Minden embernek, állatnak és használati tárgynak van egy kiutalt ideje, amíg él és használható. Amikor ez az idő elfogy, kárbavesz minden törekvés, a megfordíthatatlan befolyásolására.  

(1968)

A környék házainak melléke                      gemma 176.

A városvég háztípusainak bemutatóját valami megszakította. A múltkor. Értelmét nem látom tényszerűen abbahagyni.

Maradt a mosókonyha, a pince és az előszoba. Senki nem vetette meg a krumplit. Sülve-főve mindenhez készítettek belőle. A kamra földjére öntötték vagy a polcok alá elkerítették. Úgy teleltették. Nem sok családnak volt pincéje. Közel volt a patak. Bornak és káposztás kádnak, azonban mindig mélyített helyet tartottak fenn. Aki tehette és tudta bort készített. Ennek is mélyebb hely szükségeltetett. Nem alaptalan vélekedés volt, hogy a zöldség ne legyen egy helyen a borral.

Erre az udvaron bélelt pincét ástak, amelyben három, ritkán négy hordó férőhely mellett egy sarokszekrény és egy mosogatóhely állott fenn. A bor illendőségből mindig bevárta a frisset. Volt akinek, ha nem maradt egy veder tavalyi bora, vennie kellett valahonnan. Az új sikere miatt. Még volt egy fáskamra és egy mosókonyha. Később ezek feladata megváltozott. A mosókonyhákat fürdőszobákká alakították. A földgáz bevezetésével hatalmasat lépett a környék. A fáskamrákat szerszámos műhellyé léptették elő. Egyes helyeken hobbi klubbá lett. Volt, ahol két szomszéd közös lomtárat tartott fenn, ritkán használt tárgyak bérletére.

A gázzal és vízzel bőven ellátott házak nem vártak a szénre, az odvas tüzelőre. Sokan a meleg vizes kazánt még a gáz előtt felállították. Aki magát valamire is becsülte, tartott valami majorságot, ezeknek baromfiudvart tartott fenn. Az udvarból vagy a zöldségesből kerítették el. A disznó és tehéntartó gazdák, de a lótulajdonosok is egyetértettek az állati eredetű istállótermékek okos kezelésében. A szennyet vagy elhordták, vagy elföldelték.

(1973-1977)

Betonhíd                                   gemma 178.

1816 – ban Bodor Péter bemutatja az új Fahíd tervét. Az építmény kisebb változata már elkészült a holtági szigetre átjárónak képzelve. A két híd furcsasága, egyben nevezetessége, hogy egyetlen illesztésben sincs fémszeg vagy fémkapocs. Találékonysága és rátermettsége a tervezőnek igen sok ellenséget gyűjtött. Ennek a hídnak, bár az építését 1821 – ben befejezi, nem lesz túl nagy élettartama. A tervező is bebizonyíthatatlan vádak alapján többet nem lesz szabad. 1871 –ben felér az aranyosi vasútvonal. Ehhez méltó szegecselt vasbordázatú híd illik. A fahidat elbontják. A nyitolt hidat 1884 – ben átadják az egyetlen sávos deszkázott, majd egy év múlva a kétsávos átkelésnek. Ebben az időben halad erre a régeni vasútnyújtás. Ezt előbb a jobb parton számították vezetni, de a Buturoj – tagot erre nem nyerhették el, az Elba szigeti szabad helyeken és a dinnyéseken mentek keresztül. Családom felmenői használatában levő Kerek tó utcát, és környékét is kinézik erre a célra. A Bulgárszegen kapnak ugyanakkora területű helyet, s a kocsi próbapályát, farönk padlózattal, még szinte két évig használhatták. Az elbontásban dolgozhattak.

A Vashíd deszkapallós maradt egészen 1962 – ig. 1964 – ben a Felszabadulás 20 – dik évfordulójára átadják az első betonpallós Maros - hidat. Ezzel a Kossuth utcában végig és a Szabadi út elején megszüntetik az út közepe alatt haladó szennyvíz elvezetőt. A villany, a gáz és a telefon vezetékek, a szennyvíz saját csőbe került. Az alagút betömésével a város mélységeiben kialakult sajátságos életforma tovább csak a Sándor János utca felé maradt fenn. Ott sem sokáig. Az említett útszakaszon a keramit borítás helyére aszfalt szőnyeg került. Hamarosan kiderült, hogy az alapozás nélküli, de gyorsított útépítés hagyott több rést, amin csak ennek a hibáit láthatta a szemlélő. Én azért tudok ezekről, mert nagyapám és édesapám szakember volt ezen a téren. Sajnos, vagy a tervezést, vagy a végrehajtást nem szakemberek végezték. Később a hibás műveletek helyrepofozására szakembereket is verbuváltak, akik nem mindig oldhatták fel a túlságosan félresikerült fércművet.  

(1966)  

A munkahely az élettér                      gemma 180.

A beolvasztás nyíltan minisztertanácsi határozattal kezdődött 1961 – ben. A dolgozó nép minden tagja határtalan lelkesedéssel szeretne dolgozni. A nagy cél érdekében. Ezért a nagy célért az ország bármely sarkába hajlandó elmenni. El is ment. Mert küldték. Moldva, a Delta, Krassó – Szörény és Galac, a Zsíl Völgye, mindenhol hallhattál magyar beszédet. Ha valaki nem jött vissza, annak két oka lehetett. Vagy ott elpusztult. Vagy ott van még most is. Semmi más lehetőség nincs. Akivel nem ez történt, az megszökött, vagy hazudik. Esetleg külföldön van és a más országok politikai gondolkodását tartja fenn. Mindenhol tagadja, hogy honnan származik. A munkahelyi vagy katonai úton megjelölt szolgálati hely elhagyása büntetőjogi eljárást vont maga után. Valaki ezt fel tudta volna vállalni? Nem, ehhez túl félénk emberek laktak errefelé. Kivéve, ha valaki olyan szerencsés lett volna, hogy valamilyen áthelyezéshez legyen csillaga vagy, ha valamely szerencsétlen családtagja gyógykezelése miatt kellett szakítania a kijelölt lak és munkahelyével.

(1968)  

Gáztöltő                                      gemma 182.

     A gáztöltőt a park sarkánál állították fel. A megtérésre bőven kínálkozott hely. A gázbusz üzemanyag tartályainak feltöltésére és sofőrpihentetőnek szolgált. Annyira fontos hellyé lett, hogy bizonyos idő után neve varázslatos szóvá lett. Elég lett, ha a gáztöltő előtt, mellett vagy után hivatkozz valamire. Könnyen rábólintott akárki. Tudták hol van. Mint az Északi Sarkot. Csakhogy az Északi Sark nem fogható. A gáztöltő ellenben igen. Nagyon kézzel fogható valóság lett. Autóbuszt lehetett megvárni. Itt találkozni és elválni is lehetett. Eddig vagy tovább lehetett kísérni valakit. Vagy egyáltalán nem volt ajánlatos, egyeseknek eddig jönni.

Ha már bejöttek a nem gázas buszok, akkor csodálni lehetett amint a gáztöltőn túlra is kisuhantak. Mérgelődni is lehetett, amikor a külsőbb megállóknál úgy megtelt a busz, hogy itt már nem férhettél fel. Több nyáron lefestették valamilyen rozsda ellen való festékkel. Nézte azután büszkén a szemben levő kocsis beállót. Repedezett a fala. Leromlott a kerítése. Zajos a közönsége. A kerítés mellé szoktak pisilni. Nyáron az erősen büdös, telente a hóban lyukas a közepén és sárga. Be lehetett látni az istállóba s a színbe. Ide többet jártam borért és dohányért. A padló olajos volt, az asztalokon kisebb terítő és nagy hamutartók voltak. Hátul aludni lehetett az elfáradt szekereseknek. Később csak enni és inni. Lehet ma már semmit sem lehet tenni a gáztöltővel szemben. A gáztöltő sincs most már ott. Az autóbusz megálló, természetesen az is elköltözött.

     Viszont aki számít, ma is tudja, a gáztöltő hol lehetett. Bámulni pedig lehet, végtelen. Emléket lehetne annak állítani, minden negyedben, ahol ilyen gáztöltő volt.

(1974)

A házakról                                gemma 183.

A Pacsirta-telepen a házakat egy éjjel alatt álmodta meg valaki. Vagy esetleg ketten döntöttek a szép ház fogalmáról. Sajátosan. Minden ház közel teljesen egyforma. A valami eltérés a két szomszéd között éppen arra való, ha beszélgetés után, véletlen ne a másikhoz térjenek haza. Épp csak annyiban tértek el egymástól, hogy valamelyik részük hátul vagy középen kisebb vagy nagyobbra sikeredett. Egyébként egyik pontosan a másik. A részegebb könnyen találhatott volna a szomszédba, ha merte volna. Inkább a parkba hajtotta le zúgó fejét. Még inkább restellték a berúgást, mint a betévedést. Arra kevesebbet szóltak. Talán mindenki várt mit tudom mire, a szomszéd milyent épít, majd ő maga is kanyarított egy hasonlót. Minden ház más, de mégse. Ha otthon. Vagy valahol még a világon minden ház egyforma. Miben különböznének? A jurta, az a jurta. A színüket nem is mondom. A vakolatot színezett mésszel kenték le. Régente az eresz madárfészek és pókháló helye volt. A nádat és a szalmát szárogatták a tető javításához. Mióta zsindelyesre és cserepesre tért a világ, azóta az ereszt léccel borítják be. Azt persze alkalmasan színezik. A vályogolt vagy rakott faházak, a kő és téglaházak csak annyiban mutattak valami fejlődést, hogy erősebbnek és időállóbbnak készültek. Egy másik teljesen saját észrevételem, hogy az újabb házak egyre tágasabbnak készülnek. Mindenkinek van egy utcai, általában nagyobb szobája. Ez a vendégeknek, a féltett családi ereklyéknek és a titkolt javaknak a tároló helye. Többnyire alig akad emberféle, aki ne lenne kíváncsi az itt található miegymásra. Ennek a falát szőlővel vagy repkénnyel futtatták be. Az általános néphiedelem szerint, ettől a szoba nyáron hideg és télen melegtartó. Az udvar egy részét befuttatott lugas szabja meg. A másik kötelezettség a hatalmas konyha. A konyhában vannak az étkezések, a mosás, a főzés, az állatvágás és a befőzés minden szertartása. Itt az ülőhelyeken kívül egy-két fekvőhelyet is fenntartottak. Hosszú téli estéken, valami haszonmunka mellett sokáig beszélgettek. A felnőttek beszédének két oka szokott lenni. A bajt hozzák a gyerekre, mert ismeretlen esetekkel zavarják a várható nyugodt álmát. A másik bajt egymásra hozzák, amikor lehetetlenségekkel traktálják egymást. A hallgatóság többszörösen rosszul jár. Aki hiszi azért, aki nem azt meg azért csúfolják. Ebben a mesélgetésben a gyerekek pedig mégis jól járnak, mert megtanulják a nevetségesnek számító dolgokat. A kicsi szoba, ami szinte minden háznál meg van talán az egyedüli meleg szoba, ebben megy végbe minden napközi dolog, itt öltöznek és alusznak a lakók. A közművesítés előtt a konyhában vagy ebben a szobában tartottak egy hatalmas csebret illetve galvanizált vagy zománcozott kádat. Mikor erre szükség volt, nagy edényekben vizet melengettek és nyugodt ráérős áztatással, fürödtek. Nyáron ez kiegészült a pataki vagy a marosi lubickolásokkal. Szinte nem volt család, aki ebben takarékosnak mutatkozott volna. Aki fenntartotta a házi szövés szokását, az ide állította a szövőszéket. A konyhába és a kicsi szobába nyílott a kamara. Ennek két dolga is volt. A munka nagyobb ruhadarabjait és az eltett finomságokat raktározták. Mindenki tett savanyított káposztát, uborkát. Ritka érdekesen finomságnak tartom az ecetesen eltett karfiolt zölden maradt paradicsommal. Nyolc-tíz literes adagokban. Színezéknek jó a piros káposztából egy fejecske fele.

(1973-1977)

A gépek erősek                                   gemma 184.

Itt egy gyorsan követhető leltár a gépesítés berobbanásáról: 

1984 délelőtt egy hernyótalpas tért be a Víztelep utcában, Dósáék kertjébe. Előzetes figyelmeztetés gyanánt megmondták, valami két nappal azelőtt, hogy mindent le fog taposni. Egy tömbház alapozását készíti elő.

1984 délután egy merítőkanalas állt meg a Víztelep Jegenye utca felőli csendes területén. A szűrő stílusos és csendes épülete mellett tétovázott. Munkához látott. Összetörte az épületet, a kanál jobbra-balra lengetésével. Aztán mohón nekiesett, hogy a mélyben található európai hírű gyémánt szűrőt a felszínre hozza. A gyémánt szűrőben közönséges, darált sziklakő volt. A szűrőhöz vezető csövet örökre darabokra törte.

1985 reggel egy hernyótalpas tért be a Csiki utcában, Bíróék kertjébe. Előzetes figyelmeztetés gyanánt megmondták, valami egy nappal azelőtt, hogy mindent le fog taposni. Egy tömbház alapozását készíti elő.

1985 délben a református templom mögött, útépítő munkások lebontották a kerítést. Egy tömbház alapozását készítették elő.

1985 délután egy hernyótalpas tért be a Jegenye utcába. Nagy teherautókon hozott törmeléket öntöttek a patakmederbe. Áteresztőt, csak a síró öregek tanácsára tettek. Másnap. Az erőgép a törmeléket terítette három napon át. Eddig fog tartani az új lakónegyed. Erről, új út vezet arra.

1986 korán. A negyed Remeteszeg felé terjed. Nincs több figyelmeztetés.

1986 délben. A negyed a Víztelep felé terjed. 1986 délután. A negyed a néhai Benefalva felé terjed.

1987 délután. A negyed Szentkirály felé terjed.

1988 délelőtt, egyik hernyótalpas a másikat éri. Mindenfelé rombolnak. A legtöbb kivezényelt gép, egy – egy tömbház alapozását készíti elő.

(1988)

Köszönök s megyek                          gemma 186.

Soha nem hittem volna magamról, hogy valami idő után, nekem is mérlegelni kell utamat. Most keresztútra kell lépnem. Tizennyolc éve érkeztem először. Senki sem tudta, meddig maradok. Volt, aki azt se gondolta, mit akarhatok. Közel egy emberöltő dolga van mögöttem. Mindenben úgy voltam, mint a kicsi gyermek. Meg kellett szoknom az embereket. Bámultak rám. Megtanulnom a beszédjüket. Alig értettem őket. Átlátnom a fejüket. Kitalálnom a gondolataikat. Megelőzni oktalan tetteiket. Vezérelni cselekedeteiket. Nem sérteni a gondolatlant. Megmesélni a fontolatlant. Értekezni az akarnokkal. Nem rontani véletlen. Építeni szüntelen. Felírni a titkolt állatot. Tévedni a nem kívánt szerződésben. Volt, amire küldtek. Mentem hát. Volt, amire én gondoltam. Másokkal tovább álmodtam. Volt, amit a szükség követelt. Sokszor sokan voltak mellettem. Volt, amit akartam, de nem szerettem. Volt, amit szerettem, de nem akartam. A dolgom tettem, akaratlan.

Csak vezetni nem szerettem. Mert a tett felelősségét felvállalni nem olyan nehéz, mint az értelmetlen kötekedők ostromát felhőtlen homlokkal bírni. Ezt a népességfélét mindig utáltam. Indulat nélkül, nem tudtam velük bánni. S ők voltak a többek, a hatalmasabbak. Velük tartott mindenki, aki semmit sem akart tenni, csak dicséretben részesülni. Ezek nem restellették a kész munkát eltulajdonítani. Dolgos társaim azonban lelkükben tudták, mikor, mit, ki tett, értük vagy velük. Az emlék nem romlik. A barátok vannak mégis többen. Akik velem voltak, vagy akikkel voltam. Ennek ellenére, most már itt többet nem állhatok. Mennem kell. Más dolgom akadt. Nem, nem szándékozom ezután sem vezetni. Csak valamivel újabb életet kezdeni. Időt keresni magamra. Tovább álmodni a sorsom. Törődve gondolni a családomra. Tervezni a mi dolgunk. A köz dolga sem marad ki, csak be kell érnie valami kevesebbel. Hátha félre ismertem volna az alkotó tehetség és az akadékos semmittevők társadalmi arányát.

Minden számla le van zárva. Mindenki mehet a dolgára. 

(1990)

Postafiókák1                            gemma 187.

Kedves, gondos Tóni bám, amire rátaláltál az csak igazán a tied. Senki se tudná a valódi értékét rajtad kívül felbecsülni. Fogadok is valamiben, bizonyára semmi leghátulsó forrásból fakadó gondolat nélkül, vagy teljesen csak éppen azért, tudod, nem most van a hízelgés ideje. Aki ismer, tudja. Aki nem, annak egyre megy. Mindig is mondtam a csávóknak, azt nézzétek, nem átlag. A látszat, hivatalból megcsalhatja az embert, a végeredményt azonban csak sok csiszolás és fenekedés után mutathatjuk fel. Persze az értékelőket és a megfigyelőket valóban hozzáértőknek kellene teremtenie a Fennvalónak. Az időközben nyert eredmények, nekem csak részeredmények. Ezek néha elővetíthetik a végeredmény reményét, bizalom alapjait képezhetik, de semmilyen biztosítékot nem nyújtanak a küzdelmem bevégződése milyensége iránt.

Soha életemben nem volt alkalmam, csak úgy bekopogni. Őrizték az ajtót, az illetéktelenektől. Hogy ezt ki ítélhette meg? Az asztalok mindenkor, örökké tele voltak, a fáradtságos főszerkesztői munka, gyűléseken gyűjtött jegyzeteivel. Nem tudok, talán soha többé szabadulni a gondolattól, hogy a főszerkesztő a velem folytatott valamindenkori megbeszélés alatt is, a soron levő gyűlésen tervezett, előírást felvállaló hozzászólását műveli, vagy éppen dolgozta ki. Nem és nem, a nekem nyújtott felvilágosítás értékesítésén munkálkodik. Hát nem a legmeggyőzőbben. Bár ne lenne igazam. Hát csak ezt láttam máig.

Máskülönben ne hidd el, kéretlen nagyon rosszul vélekedett rólam épp csak azért, mert Sziszi velem barátkozik. Pedig a sziD legyezése, talán éppen legyeztetése nem került volna nagy megerőltetésébe. Felfoghatta viszont, hogy amiért én nem dolgoztam meg, azt valószínű neki nem kell szolgáltatnia. Ugyanakkor megírta a másik útfélen tanyázó K.J.Antinak, hogy lelkem sűrű felhőtakarói miatt bánjon óvatosan megjelenhetőségemmel. Ilyen barátságos közbelépésre nem számítottam. Nincs kilátás, mert nem várhatom el, miután szerinte őt a lehető módokon mind kijátszottam. Nincs garancia a tévelygéseim irányát illetően. A dokumentumokból nem feleltem. Ráadásul nem mozdulok semmit a közérthetőség érdekében. Hirdetem, a közérthetőség ma nem is feladatom. Ezt munkálták ki ketten, hogy ne fityegjenek gólyafos-mód, s aztán legyen, mit megmagyarázzanak majdan Szent Péternek. Én ugyan, abban a minutumban elnéztem ezt nekik, csakhogy a késleltetett vagy meglopott olvasóim háborognak majd. Esetleg. Mert ugye összeesküvésükre alig esélyes fényderülte van kilátásba. Két nagy kutya egy kis tacskóért egymást el nem árulhatja. A kiskutyus vakkantásai pedig az utca sarkáig sem hallhatók. A szekrényben pedig van ötven olyan feladat, ami teljesítetlen maradását, bármikor minden ifjú tollász nyakába lehet varrni. Százegy az elnémíthatóságom.

Különben, mivel magam vezetőként soha nem álmodtam, ugyanannyira nem tudtam azonosulni a mindenkori vezetők megnyilvánulásaival. Kufárkodásaikat, látod, megpróbálom magyarázni, de többnyire elveszek benne, mert nem az én emésztőrendszeremnek valók. Elvárásaikat sem tudtam megemészteni. Úgy vélem, ma sem lehet másképp. A jelzett alak, mint főszerkesztő, már régebb ismert, ismer, s nem látom, amiért nem ismerhetne ezután is. Hogy most nem ér rá. Dolga van. Ami nagyon érthető a mai nagyon sokoldalúan igényes világban. Ráadásul engem még nem választott ki senki. Nincs a homlokomon semmi jel vagy bélyeg. Amit írok, nehéz és terhes, ám van amikor érthetetlen. Ez a dolog ára. Azért nem tagadhatom, csak írok. Mikor előtte, mikor utána. Soha nem közben. Nem is lesz kötet. Nem, mert nagy az ára.

Úgy érzem, én még nem változtam, de ennek nem kell feltétlen igaznak lennie. Mégis számon kérik. Tisztelgő ölelés

(1978)

Gyermekeink nevelésének örökössége 1       gemma 188.

A gyermekek sorsa azért nem vicsorogni való téma, mert a vad is gondban van a kölykével, pedig nem bír értelemmel. Akkor az ember, hogy ne lenne bajban és gondban az ő gyermeke sorsát illetően?

-a) A család és gyermek létviszonya, szerepe időtlen idők óta rendhagyó volt. Az ősi családoktól fokozatosan szélesebbé lett, tanyai, falusi és várossá vedlett közösségeinkben, több száz év alatt megfelelő feltételeket szabtak, vagy javítottak és nem egyszer cseréltek ki, ha a helyzet úgy kívánta. A települések ilyen törekvése nem elzárt vagy titkos kísérlet volt, hanem még a vándor országgyűlésben is megtárgyalták. Volt rá nem egy példa.

-b) a gyermek sorsa és felügyelete elsősorban a mindenkori család dolga. A környezeti közösség pedig feltételeket szab, bármekkora közösség is lenne, felelősen, egyenlő feladata a számonkérés. Az anya érettsége, soha nem a legény utáni szédülésekben vált mérhetővé, hanem rideg lehetőség felmérésétől függött. Az apa is elég erős legyen a család fenntartásához.  Mert a gyermek abban a közösségben lesz majd, nem mindegy milyen egyed. Az idők folyamán az erdélyi ember sokat és példásan törődött gyermekei gondjaival, tanulmányával és további sorsával. A munkában, illemben és a követelményekben támasztott jártasságot főképp az anya dolgán át szerezhette meg a gyermek. A jól meghatározott szerepet és feladatköröket fejlesztették és kiegészítették a mindenkori szükségletnek megfelelően. A beteg gyermeknek is helyet gondoltak és fenntartottak. A hanyagabb gyermekek számonkérése, a nem éppen lelkes szülőkkel együtt, tágabb közösségi büntetéssel és megszégyenítéssel járt. Ez a fele miatt talán terhesnek is tartható, de meg kellett tanulni, a világra hozott gyermeket fel is nevelni. A számonkérés félelme oly nyomasztó lehetett egy-egy közösségben, hogy a feladatokat minden módon megpróbálták teljesíteni. Nem is vált a népesség kárára. A büntetés pedig további példának való.

-c) Az erdélyi ember, mesterségének bizonyító vándorlásai vagy katonáskodása során, igen széles nemzetközi tapasztalatokra tehetett szert, ezeket el is tanulta. A nevelési álomkép nagyon közel járt a szándékolt nevelési gyakorlathoz, idomult hozzá. Ha egy közösségbe bárki idegen vetődött, akkor a teljes rendtartást kötelezővé tették számára, a hivatal szavának tiszteletével, a szemét elásásával vagy elégetésével, a katonakötelességgel, az utca és udvar felseprésével együtt. Csak az maradhatott, aki elfogadta a közösnek tartott célt. Ebben minden benne volt. Csodálkoznak is azok, akiknek ilyen nem volt, hogy az erdélyiek, ebben hamar összeolvadtak, s a rend tiszteletében egy nemzetté váltak. Vagy nemzetek felettivé. Mert azt sem restellték, hogy a betérők a gazda nyelvén szóljanak a ház népéhez. Szabálynak szép volt: Attól kapsz tiszteletet, akinek te is adsz.

A birodalmi szokások nem tudtak ártani a tízeseken (az évek alatt) bevett ágas hagyományainknak. A sajátos falusi vagy kisvárosi környezetüktől elszabadult vagy okkal menekülő szülők, rendesen a kényelmesebb semmittevést választják. Szokásaikat nem akarják fenntartani, terhesnek vélik, vagy az új ellenőrizhetetlen városias légkörű környezetük vagy nem értékeli őket, vagy más értékeket kér számon.

Ezekkel nem tudnak mit kezdeni sem megküzdeni.

(1975)

Postafiókák2                            gemma 189.

Sajnos, aranyos Tóni bám, a mai mese már a hol voltnál sántít. A mi konok barátságunk az ősi szálas, magunkba zárt, vélhetően rokonszenves erővonalakra támaszkodott. Akinek nincs efféléje, az csak csodálkozhat, vélekedik és magyarázkodik. Hmm? Megállított egyszer azzal, hogy azt meg ezt te írtad? Csodálkoztam is, egy ilyen nagy ember, miként talál nálam valami újdonságra. Legelőbben azt mondta, hogy gyógyítón hat rá az én lelkem csodálkozása. Attól kezdve, ha hívott, mentem. Ha ő mondott, akkor én is mertem, beszélgettünk. Ha ő hallgatott, figyeltem, némán bámultunk. Túl kicsinynek éreztem magam, hozzánk hívhattam legfentebb, máshová pedig ő hívott vagy vitt. Abban viszont nagyobb voltam, amennyire Marosvásárhelyt és Brassót ismertem, vagy nála jobban éppen Segesvárt és Törcsvárat. Ezeket pedig velem volt ideje észrevenni. Nem szégyellette, hogy szinte semmit nem tud róluk. Én közben több mondókámra sikerrel kerítettem alkalmat, megbeszélhettük azokat is. Ő viszont olyan helyekre hívott, ha bevágódtam volna a nagy műhely-berekbe, akkor most az irodalom csillagos egét tegezném. Nekem csak a fél világot sikerült bemérnem, félszemmel. Juss és neveltetés dolga. Ilyenképp volt ő is vele, bántotta, panaszkodott a nagyképűség vádjára s az alattomosság kirívóan buta megnyilvánulásaira. Beteg volt az irigy emberektől. Ezzel pedig volt is baja. Mert irigye az mértéktelen sok volt.

Nem kérdezte akkor senki, hogy ki a zseni, amikor hat-tíz lejjel a zsebünkben átkeltünk az országon, még két nap múlva pénzünk volt. Azt se mondták, nahát, fiúk. Domi mindig kapott legalább egy ívnyi fecnit, melyre aztán úgy egyszerre igen sokat írt. Szórta bőkezűen, néha egyet-egyet újra kézbe vett. Zseniális, hümmögték sokan. Aztán egy kialvatlan vonatozás után, saját magát csúfolva, szinte teljesen újra írta. Akár semmikor, javítás nélkül. Olyan hatással volt minden hallgatójára, hogyha néma lett volna az, akkor is vers skandálásába kezdett volna. Legalább ez az én véleményem. Az összes versnek nevezhető próbálkozásom így született, mert neki köszönhetem.

A másolás és elsődlegesség joga itt kizárt dolog. A megküldött versek között olyan van, amit csak én jegyeztem, mert ő még a meg sem született ötletet is elhessegette. Tőlem elfogadta, ha megmutattam milyen jó lett, volt, amit visszacseréltünk. Aztán egyszer csak látom, nézd csak ezt is átírta. Ezekkel kapcsolatban az akkori sikerélményen túl, más óhajom nem adódik. Hiszen az ő ötleteit rongáltam. Maradjanak a titkaim. Végül nála volt a megágyazott jövő, nálam csak a tollászkodó ismeretlenség. Amit be kell látni, az lehet zavaró, de nem irigységként, nekem építő jótékony hatással járt. Én a szó felfogásból, annyit tanultam élve, hogy semmi alapom, halála után is kérni valamit. Nincs is akitől, de nem is értené senki. Még a barátságunk se nézte mindenki jó szemmel. Pedig alig tudtak róla egy páran. Most sem kérkedőn emlegetem. Butaság köbe lenne, bikvadratikusnak tartott függvény, modulos leszálló ágán. A Gauss-görbét szívesebben értelmezte.

Örültem levelednek, örülj te is, levett kalapokkal maradok

(1978)

Gyermekeink nevelésének örökössége 2        gemma 190.

Egy korábban abbamaradt gondolatot, nem restellem most, bocsánatos megszakítás után, tovább gomolyítani:

-d) A tanúság szerint, könnyebb volt elveinkkel és szokásainkkal szakítani, amikor a földdel s a szőnyeggel kirántották alólunk a tulajdon bizonyosságát, és lebontották felölünk a védő tetőt. A kommunizmus ártalmait mindebben csak akkor felejthetjük el, ha elkezdődik az új építkezése. Más népek politikusainak beláthatatlan: mit akarunk most helyreigazítani, egyáltalán milyen veszteséget emlegetünk? Nem ismerhetik, csak akiknek ilyen hagyományaik vannak.

-e) Nem alakult ki semmiféle új, vagy átalakított igényesség, sem a régi tisztelésére, sem az új korszerűsítésére a megváltozott környezetének fejlesztésére. A háború után meghonosodott, új, szokatlan társadalmi rend, igen nagy buzgalommal látott neki, mindent kiirtani, ami régi s helyette újat, mást teremteni. Sajnos a buzgó lelkesedésen kívül egyebe nem volt. Tiltani a régit még könnyen lehetett, de sem anyagiakkal, sem tapasztalattal nem rendelkezett a megálmodottnak maradt újban… A bajok és gondok közül a legtöbbet úgy orvosoltak, hogy eltagadták létüket. Képzetlen vezetők agyától ez egyáltalán nem csodálatos, bár okulhatnánk belőle. Az apa és az anya, ma kötelezően munkába jár. Bizonyos okok miatt többet a törvényesnél. Dolgoznak. Kevesebbet vannak a gyermekeik körében. Az embertelen éjjeli műszakok miatt hétszámra nem találkoznak családjukkal, gyermekeikkel. Kevés családhoz tartozik nagyszülő is. A nevelést kéretlen, kelletlen a különféle nevelési intézményeknek tulajdonítják. Ezeknek pedig éppen csak erre nincs idejük, mert ideológiai megfontolatlanság működteti. Az iskolai osztályban mindent csak zsúfolva csúfolnak. A tanítónak a házi feladatokra se legyen ideje, szól a pártfeladat, hivatalosan, állandóan egyébbel terhelik és egyáltalán feladatkörével is ellentétben. Talán a nevelésre marad a legkevesebb idejük.

     A szülő már azt se tudja, mire várjon. Vele sem nyilvánult meg eléggé a nevelő szellem, akkor ő honnan tanulhatta volna meg. A hányódó, nyakában kulcsos gyermekéről pedig nem tudja, hogy milyen felelőtlen hatásoknak teszi ki. Így járnak majd azok gyermekei is?

(1985)

Médiacápa                            gemma 191.

Támadhatatlan. Nem hiszem, a dolognak értelme van. Versenyképessége abból fakad, hogy leintik. Figyeld meg, szinte törésmentesen folytatjuk, ahol abba hagytuk. A médiában, a folyóiratoknál, a napi sajtóban egy-két kivétellel ugyanazok vannak, akik évekig etették a fűrészkorpát. A kivételesek, pedig nem elég hangosak vagy csak éppen más téren jutnak szóhoz. A különféle médiák polgári, demokraták és függetlenek. Ezek a meghatározások a törvényes bejegyzéshez kellenek. Ami a polgárságot illeti a húszas évektől alig tett valami érzékelhető lépéseket. A közelmúlt osztályellenség irtó politikájával nem mentek sokra. Egyszerűen kivesztek. Tehát a polgáriságra hivatkozás, egy modernizált kamu. A demokraták, akik a kommunista párt ruháját a szegre akasztották, szóban vettek más ruhát. Alaposabb elemzésre kitűnik, hogy csak a viselet vasalása más. A hangsúly és a lélegzetvétel viszont semmiben nem különbözik. Ezt is kipipáltam. A függetlenek a legképtelenebbek. Mitől függetlenek, talán önmaguktól? Hiszen ideológia és arcél nélkül halottak. Akkor mitől függetlenek? Talán attól függetlenek, hogy elolvassuk üzenetüket? A fűrészkorpát ma is lenyeltetik. Csak addig legyen türelmed, amíg rájössz, aztán a következő napokban csak azt olvasod. Valaki újra mocsokba lépett vagy még mindig benne fetreng. Nézed és olvasod. Hiszed?

(1991)

Postafiókák3                                   gemma 193.

Derék Tóni bám, örülök híreidnek. Nézd, mindenkinek joga van mindenről vélekedni. Mindenkiről, azonban csak sokkal több felelősséggel szabad. Én úgy emlékszem, hogy Kiss Feri, az örök elmész, nagyon rég eltiltotta. Saját bevallása szerint sem igen bírta az erős italokat. A másik, Csaba elmész ezt a kérdést kikerülte. Szedni ugyan szedett valamit, marékszám és fecskendősleg, de ezt ne tőlem kérdezd. Ezért felelősséget nem vállalnék. Nem, én nem hiszem, hogy nem azért kellett neki oda mennie. Szabályosan kigondolt lépés volt. Marcangoló kínmérleg roncsolta. A nagy terv rég tépte a máját. Akkor már több mint egy éve, okkal vagy oktalan hallgattunk egymásnak. Állítólag némi boldogságra oka volt, egy normálisabb nő került az útjába. Hallottam többet nem osztja édesapja dolgát, sem fűvel, sem fával. De én nem csak ezen akadtam fenn. Az édesanyja kezdett nem férni mellette. Megsejtettem.

Mint mindenben, velem szavatartó volt. Velem nem ivott, de nem is panaszolt. Csak akkor volt delejesen kedvetlen, amikor valaki ismert nőt említett. Édesanyján kívül, talán vele sem, senkivel sem volt elégedett. Nem kapott megfelelő és törődő elbánást. Szerette a maga meghatározásának megfelelő életet, ebbe hajszolva vetette bele magát. Elzárta a ki és megtérés útját. A nők ugyan rajzottak, de az érdekesebbje sem tudott mit kezdeni vele. A tollnokok csodálták, volt, aki érdemben támogatta is, mások többször meglökték, de nem dőlt el. Pedig a forgója baja miatt, talán nem lett volna nagyon nehéz. Igen sokan nem értették. Mit kérdezősködik? Hiszen nála van minden válasz. Mindenki azt hitte róla, hogy az Isten küldötte, szuper-extra kikupált zseni. Csak szórakozik mindenek előtt. Mélységesen lenéz másokat. Semmi kérdésére nem válaszoltak. Soha. Senki. Sehol. Semennyiért. Néha én, nekiveselkedtem. Többnyire a brassói Állomás környékén. Volt követelmény, mondd csak- kal az elején, aztán forgatott és nem hagyott nyugtot. A vonat nyugodtan bejöhetett a csatlakozásra. Vita pattant belőle. Néha csatlakozott Pösö. Vagy csak megmosolygott. Mert ez egy korábbi ismeretség, ami az is marad. Ő sem hitte, hogy itt valami komoly kérdés méltó válasza vajúdik. Pedig hallgatónak sem kutya, de nem voltak barátaink éppen kíváncsiak. Senki semmire. A költő figyelt. Csak ne szolga módon tedd a dolgod. Keresd a méltóság teljes magas állását. Hát erre még valami idő kellene. A mester igénye meg volt, ülepedett, csak a szabásminta darvadozott.

Azt hiszem öreg és nagy hiba a versei útján bújni a bőrébe. Csak elméleti fejtegetések és meddő tétovaságok rémítenének, mégha olyan nagy szájakból is, hogy na. Állítom, ha bármikori beszélgető partnerei és önkéntes elemzői összegyűlnének, a bajos szócsata végére nem jutnának. Nem értenének egyet szinte semmiben. Nem a jellemében. Nem a jellemzésében. Nem tudnak semmit róla. Csak azt hiszik, hogy a verseiben ismerik fel. A verseiben pedig nem ő volt. A verseivel kereste a magyarázatot szertelennek vélhető megnyilvánulásaira. A helyzet pedig teljesen más. Egy rettenetesen magányos ember, rettegve ébredt naponta arra, hogy vajon ma mekkora terhek szakadnak ismét a nyakába. Én sem tudtam valami gyógymódot, csak megpróbáltam, nem állíthatom teljes sikerrel. Erre voltál kíváncsi? Ilyen irgalmatlan lenne a valóság? Hiszen méltatlan keveset tudok.

Én még ma sem jöttem napirendre a dolog felett. A jogát, a döntésre nem firtatom. A megértést leelőlegezem, bár erről még érintőlegesen sem volt szó. Az okot csak szemezem. Gyanítani nincs keretem. Ismeretleneket bántani nincs tehetségem. Mindenesetre méltatlan hozzám, hogy a szerény kis emlékeim nagy dobbal, herdálva hordjam szerte. A csendben nyalogatott seb hamarabb gyógyul. Örültem, hogy ismét lekaphatom a kalapom előtted

(1978)

Jöttem, harcoltam, meggyőztek               gemma 194.

I* Ismét becsaptak. Mosolyogva.

II* Átkozott, aki okos és szép. Negyven évesen.

     III* Annyit szökdöstél, még a bolhacirkusz is neked kell.

     IV* Igazad van. Rádolgoztál, elmehetnél végre Alaszkába. Gyalog.

     V* Nem véletlen, hogy nálunk a népirtó zsarnok és gyilkos rendőr, kegyeleti helyre álló szobrot kaphat. Irigyeled?

VI* Kinek a papja a bika, kinek a papnéja Terézia, kinek a lányuk Kecskés Amália.

     VII* A szó elszáll. Az írás marad. A szó feketén a fehér, amiről kellene szólnia, az írás pedig fehéren a fekete, ha nem ömlik rá a kék tinta. Vagy a piros. Minek színes?

     VIII* A(zért)ddig megy a korsó a kútra, am(ért)íg cserép.

     IX* Nem a ruha teszi emberré, hanem az ember.

X* Észért a Bank nem ad semmit.

     XI* Romániában mindig is megsúgták a teendőket.

XII* Romániának mindig is megsúgták a teendőket.

XIII* Romániával mindig is megsúgták a teendőket.

(1997)

Faltakaró                                    gemma 195.

A Pacsirta-telepen a házak egyik jellegzetes vonását a falak lefedése hordozta.

Az egyik módszert a falak festése kölcsönözte. A házakat korábban csak szépen lemeszelték. Bizonyos idő múlva rákaptak a tapéta utánzatokra. Ezeket francia és kínai selyem leplekről lesték le. A gazdag örmény és zsidó kereskedők házi szolgálatra szívesen fogadtak fel székely lánykákat. A szívélyesség kölcsönösen előnyössé vált. A kereskedő kényelme a valós hozomány növelésével, a tapasztalatgyűjtés az igényesség terjesztésével járt együtt. A nagy szalonos lakások falairól és sokféle függönyeiről, takaróiról könnyen lehetett vázlatot készíteni. Még megközelítő pontosan lemásolni. A rajzot egy vagy több színre egyszerűsítve, sablonokra bontották. Igen szép foltokat alkottak a falakra. A változatok szerint egyes falakra csak éppen egyet, ahol nem volt nagy bútor. A teljes falfelületet ritkán fedték be, sokkal inkább váltakozón tették a mintalapot. Mintha sakktábla lenne, minta - üres váltakozással. Igen szép mintázatok jöttek létre. Volt másféle sablon is, görögdinye szőlőfürttel vagy szálrózsa. A kereslettel társult kínálat emlékére. Az állandó évi két meszelés lassan egyre, majd kétévenként, több évi egyre szűkült. Egészségileg ez nem volt éppen hasznos. Az ötvenes években megjelent a hengerelt fal divatja. Az alapszínre egy sötétebb anyagú mintát vittek fel, a festékes gumihenger folyamatos forgatásával. Két előnye volt. Jobban takart, helyszűke esetén is bele lehetett forgatni a hiányzó darabba. Ezt a módszert sűrűbben való meszelésre használták. A rendszeresebb frissítés az egészségvédelemnél mutatott hasznot. A falakat ritkán, de a mennyezetet mindig elparcellázták a faltól. A világosság miatt a mennyezet leginkább fehér vagy világos színű lett.

A falakat fedni szőtteményekkel is lehetett. Az ablakra, az asztalra és az ágyra-párnára készült szőttesből, a falra is került egy – egy darab. Volt, akinek több rendje is akadt, egyéb hasznos darabokkal bővítve. A szőttes divat hanyatlásakor a varrottasok keltek lábra. Sokan sokféle varrástechnikával állítottak elé számtalan szépséget. Ezeket a hatvanas években a plüsstakarók fojtogatták. Olcsóságukkal és állítólagos könnyű kezelésükkel verték a sárgás-fehér alapanyagú varrottasok fenn maradását. A kevesebbet otthonülő asszonyok dolgát is jellemzi. Más takarítási módszerek, más karbantartást igénylő anyagok terjedtek. A finomabb igényűek ezt giccsnek nevezik. Nem túl ízléses, az igaz, de a hasznosság dolgában felül kerekedett. A népies művészetek pártolói azok tisztítása és fenntartása érdekében, előnyös szolgáltatások ügyében is kardoskodhatnának.

Őszintén sajnálom azon embertársaim veszteségét, akik a művészi gobelinek és a népi varrottas kézimunkák pártolói voltak, de a divat megfojtotta őket.

A falakra korábban, címereket, zászlókat és örökös hadfelszereléseket aggattak. A zártabbá, nedvesebbé és melegebbé lett lakások természeti képeket cseréltek a falakra. A lugasokba néha szerelmes párok, vagy regényjelenetek kerültek. A piac igény terjeszkedésével a technikák a gyorsabb produkciók korát hozták, megsokasodtak a levonatok és a másolatok. Tele lett velük a ház. A rendesített katonai szolgálat elhozta a katonaember emlékképét. A falon, főhelyen kellett állnia. A protestáns egyház szorgalmazta az egyszeres családi eskü emlékképét. Ez a hitvesi ágy fölötti helyet birtokolta. Később, a falak egyéb csodák alá kerültek. Divatossá lett a fényképezés. A legváltozatosabb fotótémák kerültek a falra. Életem során számos igényes képkeretet láttam, fémből és fából, de sokkal több gyorsasági igénnyel és esetleges stílusú farámákat, gipszrátéttel bővített valamiket is. A kereteket általában festették. Korábban bronzzal, utóbb mindenféle páccal és festékkel, még lakkal is. A kaszten vagy szekrényláda, háta mögött rendszerint, hatalmas, keretes tükör díszelgett. A keret színe inkább a bútoréval egyezett. A későbbi bútorok üldözőbe vették a nagy tükröket, előbb az öltözőasztalhoz, majd a fürdő és előszobába szorították.

Az árvízi helyreállítások után egy sajnálatos vadhajtás jelent meg. A bejárati rész közelében, a külső falon egy keretet különítettek el. Ebbe a keretbe jelentékeny áron erdős tájakat, vízeséseket és vadakat pingáltak. Nagy sajnálatomra ez a szokás terjed. Vészjelzésemre csodálkoznak az emberek: 

- Hát nem szép?

Bár a panellpengék kiképzésénél több fantáziát rejt magában, engem nem győz meg.

(1971)

Miről van szó                                 gemma 196.

... már több alkalommal belekezdtem de nem hallgattál meg ugyan miért kérdeztél ha válaszra nem vártál nem mintha tartoznál ám azt állítod hogy érdekel a környezeted állásfoglalása és úgy általában a dolga nos amit itt most felrovatsz mindenkinek talán épp a te hibád mert nem lehet a népnek a miértet a miérttel magyarázni azt sem mondhatod hogy ez a világ sora a kétszer kettő mért négyre semmiképp ne mondd soha hogy csak vagy úgy örököltük állj neki és vezesd le magyarázattal add hozzá magad a bizonyításhoz meglásd akkor a hallgatóid mind szeretni fognak és könnybe lábadt szemmel fogják dicsérni hivatás szereteted és hited, mert hit nélkül még a székrekedésesnek sem lehet reménye s akkor remény  nélkül szeretet sincs s akkor mit ér ez a nagy rohadt semmi, ami nem magától bomlik, hanem éppen bontják ... mert valakit feljogosít az unalom, ami eluralkodott rajta s most nem tudja hová legyen, de jaj semmit se tegyen …

(1987)      

Állatok világa                             gemma 197.

Ismerjük meg hazánkat. Épp az állatvilágnál tartottunk. A legszebb állatkerti példányok fényképeit nézegettük a kislányommal. A képről egy tenyeres-talpas, fejlett kárpáti barnamedve nézett ránk. Elmondtam, amit gondoltam, mire a lányom rám csodálkozott:

-Ez a mackó nem igazi, az óvodai zöld.

Igyekeztem, megnyugtatni, hogy az alakja a fontosabb, és araszoltam arrébb, gondoltam, valahogy könnyebb képek jönnek:

-Ez a nyuszi fehér. Az óvodai úgyis szebb, ott mind kék nyuszik vannak.

Sejtettem, most a sarok is szűk lesz. Nem farolhatok semerre. Jönne már a jegesmedve! Hirtelen ötlettel más szórakozás után néztünk. De nem szabadultam a gondolattól. Miért kék a nyúl és nem fehér vagy szürke, miért zöld a barnamedve s nem fehér, ha éppen jeges. Nehéz kérdések. Az ilyen nehéz kérdésekre nem tudok mit válaszolni. Pedig azt ígértem gyermekeimnek, hogy mindig válaszolok kérdéseikre. Könnyelmű ígéret volt. Alig tartok lépést a válaszolható kérdésekben. Most amikor nem számítok rá, a játékáru-gyárasok tesznek keresztbe. Vajon a formatervezőjüket miért fizetik? Vagy valamilyen földönkívüli, ahonnan az állatok színét magával is elhozatja?

Ezeket a kérdéseket fel se tehetem. Maradok az ostoba szégyenben, kopaszodom, s nem tudom milyen színű a varjú.

Még csak nem is rókaszínű.

(1977)

Vaku II                                       gemma 198.

A remeteszegi magyar iskolában az osztálybeli tábla fölé, de a bejárattal szembe képeket biggyesztettek. Persze nem tájképeket, hanem a munkásosztály nagyjait. Volt ott egyes kép, talán még sztalin elvtársz, de még egy ideig hármas is, marsz-engedsz-lenni. Szúrósan néztek rád, mert tudták, hogy valami turpiságon motollál az agyad.

Nem emlékszem miért, mit hirdettek ki pontosan, de az egyik vasárnapi foglalkozáson leszedtük őket. Az osztályokba előbb hetet, valamivel később aztán kilencet tettünk. Mind ilyen képeket. Az elsők még szembe néztek veled. A későbbiek egy kissé így hajlott vállból elnéztek feletted. Ezek az utóbbiak már mind románok voltak. Jobban olvastuk ki a nevüket. Sugallta valami, hogy ezek aztán pontra tesznek bennünket. A feliratok a folyosón hunyorogtak. A falfeliratok előbb csak magyarul szóltak. S helyenként oroszul. Szép nagy szakállas aggastyánok néztek le a falról. Ezek találtak ki mindent. Mert az oroszok aztán még a spanyol viaszt sem szégyellették feltalálni. Bebizonyították, hogy nincsen Isten. Helyette ők mindent megfabrikáltak. Ami volt, azt is. Ami nem volt, azt is. Mindent kitaláltak. Persze mások előtt. A Teremtő is láthatólag rosszul dolgozott. Ezek az aggastyán elvtársak mindent legyártottak emberi erőből. Ha hinni lehet, talán jobban is a bibliainál. Mindennek a tetejébe nem kértek érte semmit. A Teremtő törvényeket szabott és követelt, de ezek az elvtársak csak a munkások jólétéért tették. Meg a gyümölcsöző parasztokkal kötött szövetség sikerére. Mire felnövünk, nagyon jól lesz dolgunk. Ezekre a hírekre nagyapám mindig morgolódott. A tanító is ember, szokta mondani. A sok mindenféle képet és feliratot az évek alatt még sokszor cseréltük. Addig, amíg az új iskolába már csak egy képet tettünk a táblák fölé. Ott már csak két jelszó díszelgett a kép mellett. A főbejárat fölött szinte végig, amire csak emlékszem, iskolánk nagynak képzelt neveltje, egyedül jelszó nélkül csak a kerületi pártbizalmi volt felakasztva.

(1969)