(1.füzet) pacSIRTAteLEPesé(gg)ek
(-sír-sírt-sírta-sírtasegg-sirtalep-sirtatelep-lepes-írta-pese-slep-tatelepess-lepesseg-pacisegg-tapiesegg-sirtag-sirtak-telepesek-pacsirta-telepesek-vissza: még nem olvasható, de kisebb fokú szellemi erőbedobással leválasztható egy nagyobb külvárosi PEcSa), nem bocsátom meg neki, hogy minden erénye mellett hagyta a gyalázatosokat uralkodni, s azok meg is tették, sokunkat száműztek, még Marosvásárhely közeléből is.
*szülőhelyem vidéke és környéke van itt, tiszteletre méltó hagyatékaival, lassan alaktalanná váló szokásaival, s az állandó biztonságot, anyám ölét kínáló hazavágyással, noha a valamikori otthonaim léte emlékezetes, felelősei, akik már régen szétverték, nekik ehhez semmilyen kötődésük nem lehetett, nem is kímélték maradékait se
A füzet önös érdekéül alkalmasan tartalmazza az alábbiakat:
2 Néprajzi böffenetek gemma 002.
3 Honnan jöttem gemma 004.
6 A fióknak bevallom gemma 011.
10 Megérteni s megutálni gemma 017.
15 Minek nevezzelek gemma 030.
16 Jogállam gemma 032.
17 Parancsok, melyek nekem fontosak gemma 035.
17 Egy utcányi nép vagyok gemma 036.
17 Tanuld meg gemma 037.
17 Gondjaim voltak s lesznek gemma 038.
18 Itt születtem gemma 039.
18 A szép, mint fogalomhordozó gemma 040.
19 A csillagász ideje gemma 042.
19 Egy kis közföldrajz gemma 044.
20 Fájdalom gemma 045.
20 Mutass már valamit gemma 047.
20 Negyvennyolc gemma 048.
21 A dolog páros gemma 050.
21 Mózes postája gemma 051.
23 Színesbőrű s nem a… gemma 053.
23 Útszéli veddfel-ek gemma 054.
36 Felfújt háború gemma 062.
34 Ne keresd vándorutad gemma 063.
27 Apróság gemma 064.
27 Itt gemma 065.
27 Sír a folyó gemma 066.
28 Paralízis-járvány gemma 067.
28 Marosvásárhely gemma 068.
28 Az ösvények utcák lesznek gemma 069.
28 Végre gemma 070.
29 Köves út gemma 072.
29 asztrológia gemma 074.
29 Írok, mert érdekel gemma 075.
30 Közösségi alapok gemma 076.
30 Nem mindegy? gemma 077.
32 Lényegi lépés gemma 079.
32 Tészta vagy laska gemma 080.
32 Írok, mert van amivel gemma 081.
32 Kertek alján gemma 082.
32 Egy kis elméleti csillagászat gemma 083.
33 Mit esznek az emberek gemma 086.
35 Törcsvár, mire vár gemma 090.
35 Ebből lett a cserebogár gemma 091.
35 Vaku I gemma 092.
36 Ahány behány dohány gemma 093.
36 Tisztítótűz a parkban gemma 094.
37 A szeretet következő fogalom gemma 097.
37 Sütéshez mellé állunk gemma 098.
38 Aki hányadik, csak az hányódik gemma 099.
2Néprajzi böffenetek gemma 002.
Gondolom, hogy itt népviseleti, szokás, szerszám tervezés, valamint eszköz használati tanulmányt nem kell folytatnom. Az emberek szinte véletlenszerűen, de tisztán valamely érdekeltségből jöttek ide. Aki építésre váró telket vett, az már álmai földjén volt. Azokkal a szokásokkal érkezett, ahonnan jött vagy ahol jártában másolni valót tanult. Nemzetiség nem jelentett semmit. Illendőség dolgában köszöntek. Ahogyan fogadták, kiderült milyen köszöntést várnak el. Abban benne volt a rang, a dolog tisztelete s a kor figyelembe vétele. Ezen a fokon aztán lehetett az egyebekre is figyelmet fordítani. A lószerszám persze, hogy annak a vidéknek a szokásait hordozta, ahonnan az illető származott. Ennek előnyeit és bajos hátrányait ismerte. Ha dolga végzésére jobb megoldást látott, természetesen kitanulta, ha tudta javította. Senki nem pofázott, hogy valami azért nem lenne jó, mert az örménytől vagy a székelytől való. Igazi, alapos szólás volt, a dolgos embernek evés közben jár a szája. Ezen negyedben gyökeret eresztők ugyan nem féltek egymástól, de közelebb sem kerültek egymáshoz. A lépéseik és gondolataik hűvös előrelátással és következmény számolással társult. Az első telepesek, a mai Csiki utca környékén vertek tanyát. 1607 után lehetett, mikor az első egerszegi híd elkészült.
Dolgos ember rátalált örökké az unaloműzőre. Mindenki számított, ha a másik segítésére szorult. Látták, mint a ködös napot, hogy amit a másiknak nyújtanak, csak azt viszonozhatják. Mindenki örült a másik ünnepének és családjával úgy ünnepelt, hogy az másokat ne sértsen. Sok ünnep lett emígyen közössé, azon hosszú évek során.
(1985)
3Honnan jöttem gemma 004.
A WARjDAdI és a VÁR(DA)HEGYI család (katonák, határőrök, közepesen kevés földjüket, szolgálataik miatt inkább mással műveltetik) Torján, Zágonban, Bereckben laktak az egyes leszármazottak. Az első hosszabb, élő feljegyzés 1524-ben a Magyaróson lakókról értesít. Erről hiányos családfa is maradt fenn. Később 1589-ben Rétyen Várhegyi Tamást kiváltságosnak hirdetik. Úgy tudom, hogy 1613 vagy 1614-ben címzetesek lesznek léczfalvi Várhegyhy Gergely és Várhegyhy István által. Nem lehet tudni, hogy ezek különféle családok lennének, mindezekre egyszerre emlékeztek. Lehetséges, hogy az egyik elhíresült vadász párról szól a rege. A hagyomány kiemeli, hogy mindig két fiút fejedelmi vadásznak adott minden apa, még 1766-ban is. Meghagyás máig van róla, apai szigorral. Csak hát a fejedelmi környezetnek az azután való idő már nem kedvezett. Magyaróson is voltak, vadász ugyan, de Veres származék – rokonok. Fejedelem, már rég sehol. Vadügyelet is egészen más.
- a WARjDAdI családok az Adarjánj nem, Vallja ágából valónak tartották magukat. A név eredetileg a házad beli - házadi, várad béli - váradi felnagyítás hordozza. A Vertán - Vártán személynevekkel is lehet valami kapcsolata, ezt főleg a lengyeles ágiak gondolták, fennen hirdették. Az is az erődféle építménnyel, s gazdájával kapcsolatos. A lengyel rokonok Warden –Wardaen - nek írták nevüket. Itt látom összekapcsolódni a két családot, névhagyománya alapján. Birtokukat Wartanak nevezték, többnyire nem kevesebb, mint négyezer (ezt én csak négyszáznak olvasnám) harcos, fegyverben tartott emberük volt. Mi nem lehetséges? Talán többre is futhatta volna. Ma ezeket zsoldosnak mondanák? Településük kiterjedtnek bizonyult. A tízest szeretettel tisztelték. Forrásaim szerint névnek is adták, csak azt nem tudom, miképpen írták. Volt két – három területen is belőle. Állandó osztozódás tárgyát képezte. Ezeket az adatokat a mezőkövesdi nagyház ruhásszekrénye ajtóján olvashattad. Feltehetően 1789 óta Váradinak írják, s egy József, és egy János kell legyen a gyermekek között.
-a VÁR(DA)HEGYI családok a Jenő nem, Besenw ágára esküsznek. A név foglakozással lehet kapcsolatos, mert Várda az tömlöcöt, fogdát jelentett, vagy építették, vagy őrizték. Jelenthetett felföldön vagy várban lakó embereket is. Az egyik legény, aki megfutamodott az egyik lengyel hadjáratban, azt azután Váraljainak nevezték, kisemmizték, további sorsukról nincs emlékem. A nevet viszont még más körülmények között felleltem, nemcsak futással kapcsolatban. Például jelenthette a völgyben lakó népeket vagy a várhegy őreit is. A család többször, illendően százhúsz - százötven vagy esetenként még több fegyverest állított, ezen kívül a saját zászló alatti felvonulást, legkevesebb három testvérrel. Teljesen folytonos feljegyzés nem áll rendelkezésemre, de rendesen hatvannál több embert tartottak állandóan fegyverbe. Ugyanannyit állandó szolgálatban. A lengyelekkel együtt határőrködtek. Az öregek sok adatot jegyeztek fel, de sokat különféle okok miatt elherdáltak. Az előbbieken kívül számon tartjuk még: Bánpataki Váradi János, Bánpataki Váradi György, Váradi János Fülöp, Váradi János Józsa, Vári András de Vaja, Warjadhegyi József András, Warjadhegyi Sándor Balázs urakat, a Lécfalvi Váradi családnak több József, János, György, András, Balázs és Fülöp néven ismeretes fiát, átlag 4 mindenkori fiútestvérrel, többnyire még legalább 3 lánnyal együtt. A család eredetére vonatkozó magyarázatokban ezek az ágak több rendben újra találkoztak. Aztán az öregek csendre intenek, manapság ne hencegj, hogy honnan érkeztél. Még rád sütik, hogy vétkeztél. Más elé kenyeret tettél, de egyebet akart tőled kapni vagy elvenni, s ezért bevádol. Nem lehetsz biztos az igazad megítélésében. Az adakozókra rossz idők járnak. Egy - kettőre meghurcolják, csak éppen okot leljenek rá. Ha oktalan is, de jó lehet ijesztő példának. A fennebbiek a marosvásárhelyi régi házban még őrzött hozományláda vagy anzugkaszten felnyíló fedelére voltak felírva. Itt jobban lehetett viselni a föld és az erdőért való vesztes fájdalmát. A fentiek jelmadara a vadászsólyom. Megjelenítése elég sokféleképp jelentkezik. Nagyapám nem dicsekszik vele. Regélnek a sólyom madaras családi címerpajzsról.
-Itt áll aztán ez a szám:1655. Ekkor van feljegyezve a nemes Veres-család, akiket a Homoród és az Olt mentén még Rot v. Roth-nak is tiszteltek. Volt akinek a nevéhez toldalékot tettek. A becsületes embereknek illendően két toldalékuk lehetett. Ezt viselték míg levegőt vettek. A gúnynévvel nem büszkélkedtek, de a szakmai ragadványukat fitogtatták. Nevüket, úgy hallom és tudni vélem, a hajuk színeződése miatt kapták. Egy időben igen népesre kiterjedt neves család volt. A Halom hetedik esztendeiben, a tizenkét gyermek legkevesebb tizenkét családtagjával kellett megjelenjék ünnepélyes vigasságra apja birtokán. Mindjárt negyven éve voltam magam is ott, utoljára. Valahogy leperegnek rólunk a jóféle szokásaink. Én nem ismerek most már egy rokont sem, akinek vörös haja volna. Nem megyünk a Halom ünnepére sem. Aztán kinek van manapság, tíznél több gyereke? Hagyományaink szerint a családnak közönségesen hat nyelven kellett beszélnie. Talán igaz is lehetett. Neves mesterek cseperedtek fel ezen az ágon, csak Rothenbacher és Rottenmaker ágak neveit jegyzem. Értő füleknek ez elégséges. Itt is Jossa és Jánosi rokonokkal kell számolni. A szászmagyarósi öregházban a nagyterem oszlopaira faragott iratok és a nagy családi Biblia belsejébe s a borítóra ejtett beírásokból állt össze.
-Édesanyám családja Varrókra és Szabókra világosít. Négy nemzedéki adatomból vadászokat, ruházatot készítőket és ácsolóépítőket tudok válogatni. Bizonyosra veszem, hogy mindig közbe szólt az emberek kenyérszerzése. Olyanok kerültek kapcsolatba, akik egyformán keresték a betevőt. Pénzüket földterületbe fektették, de a terményhez nem jutottak hozzá.
Manapság sok dolog átértékelődött. Nagy változás után vagyunk. Sok dolgot rendelettel tettek értelmetlenné. Egyik családunkban sem élnek már tucatnyian se. Megfogyatkoztunk. Pedig csak rokonokban nem volt hiányunk. Sohase.
-Édesapámnak tizennégy testvére született és tizenegyen nőttek fel. Édesanyámnak két testvére született, de csak az egyik maradt meg.
Mi hárman lettünk fiúk. Édesapám tíz testvérének született egy-három gyermeke. Édesanyám egyetlen testvérének három lánya lett. Húsz évvel ezelőtt harmincnál többen laktunk a környéken. Mára már nincsenek többen tíznél. Ki elköltözött, ki világgá ment, ki a más világra költözött. Mondhatni, csak Mindenszentek Napján futunk össze. Ekkor sorra vesszük a temetőket és a kápolnakerteket. Ott van alkalom találkozni. Az egyik - másik gyermekét vagy unokáját meglátni. A város öt temetőjét kell meglátogatnom, van hát idő nézelődni?
Ha nem a hantra virágot tenni, kötelező csodálkozás mellett, te is hír nélkül mentél el. Mind többen teszik.
(1994)
10Megérteni s megutálni gemma 017.
I* Az optimista öregeket és a pesszimista fiatalokat egy távoli szigetre kellene száműznünk, visszavonhatatlan.
II* Marha, aki a szomszédja gyerekének véli a magáét. Jobban hasonlít mindenki a nagyapjára. Csak ki kell várnia a fontos jegyek megjelenését és azonosíthatóságának kifejletét. Megfordíthatatlan.
III* A disznó egy dög mosdani. Milyen gonddal mosdatják a dögevők. Csámcsognak is disznómód. Füstölnek hozzá neki. Mint egy szentnek.
IV* Szombaton délután kezd kínozni a gondozatlan fogad. A folyamat az egyetlen felelhető fogorvos előszobájában véget ér. Akkor minek jöttél ide?
V* A világon minden tükör hiányos és hibás női képet mutat.
VI* Nőtlen, keserű,
mint a pityóka főtlen.
Nővel, gyönyörű,
mint száguldás esztelen.
De ennek semmi értelme.
VII* Az embernek alapos joga van a boldogsághoz. Milyen alapon?
VIII* A sors mindenkit megajándékoz. Az ajándékot csomagolásával együtt becsüld.
IX* Nem minden tűz meleg.
X* Por seggedbe, más helyedbe.
XI* Már csak azért is gazság, mert igazságként vezetik le.
XII* Vannak a végtelennel kapcsolatos dolgok. Az ilyen dolognak az eleje a végén van, legalább jó előre megtudtad.
XIII* A semmi előtt valaminek lennie kellett. Különben mihez viszonyítanák? Talán a semmi után nincs valami? Vagy a valamin kívül van a semmi?
(1988)
15Minek nevezzelek gemma 030.
Nem hiheted, de azt mondják, a Bulgárszeg elnevezés nem a bulgárkertészetek lététől van. Sőt, semmi köze hozzá. Lakik itt egy öreg orosz, menekült herceg. Jó helyre menekült, már mindenki megszokta, hogy itt van. Ő mondja, hogy a magyar, de a román történelem is bölcsen hallgat arról, hogy itt bizony egy időben, a bulgárok uralkodtak. Nem dák és még Árpádházi sem. A szlávok déli ágának kenéze. A kijevi uralkodó csatlósa. A bulgár koronás uralkodó rokona, esküdt hűbérese. A bulgár erőd a mai víztelep déli szegletén túl a Maros felé nyúló helyén feküdt. A székely portyások és később a határőrök mikor bevették, lerombolták volna és széthordatták a tornyok köveit. Bende Péter nagyapja, még a maradékból borpincét rakatott. Ott volt a malomtó mellett. Szekérrel lehetett bejárni. Akkora kapuja volt, hogy te olyant még nem láttál. Állítólag azért kerítették be, mert a teteje beszakadt. Életveszélyes lett. Egy darabig rabokat dolgoztattak benne. Aztán betömték a kapuját. Mindenki elfelejtette. Mikor a kerítések ledőltek, s a laboda eléggé felvette a helyet, benéztünk, de annyira kísérteties volt, hogy valami oknál fogva lemondtunk róla. Mondjam, hogy féltünk? Valami kövektől? Vagy az ott nyomasztó kísérteties erőtől? Mert valóban felhagytunk vele. Mondjuk, féltünk. Ezzel kész. Kevesen jártak a külső kapunál bennebb.
(1965)
16Jogállam gemma 032.
Volt egyszer kétszáz olyan ember, akinek nem volt elég a fél zsák gabona. Ezek felkerekedtek, egy nap alatt szétverték, de nem erősen, azokat, akik azt hitték, hogy ezek képesek fél zsákért is szolgálni őket az idők végezetéig. Így aztán ők kapták, ettől kezdve azt az egy vagy másfél zsák gabonát.
- Na, gyerekek, most játszunk jogállamot - mondta a két vagy több zsákos.
- Jaj, beh jó - ujjongtak a többiek.
- Az milyen játék? - kérdezte az óvatos.
- Veszélyes - mondta a szédítő, kinek ma is vannak tölteni való zsákjai.
- Hamar meglátod - mondta az új félzsákos a többi üres zsákosnak.
Most kétszázan, mások fogják a zsákjaik száját. Többeknek zsák se jutott. Megint mások szóhoz se jutottak. Van, aki belehalt ebbe. Arra pedig szót se pazaroltak. A hősök tiszteletét a folyosón levő kamrácskába zárták a seprű és a feltörlő rongy mellé. Ment minden tovább, ahogy mondják, a maga útján. A zsákokért verekedőket rendre haza engedik.
Kies hazánkban, a jogállam fogalmának tisztázására, elkellhet vagy tíz év, bevezetésére pedig álmosan is legkevesebb újabb öt év. Az kétszáz százalék. Ráadásul. Legalább. Van esély arra is, forrásaim szerint, hogy éppen éjszakára essen időzítése. Mire felébredünk. Sok minden kiderülhet. Mellékelten ide tűzték, ebből a kusza, pravoszláv, török - görögös, balkáni szerkezetből csak nem lehet jogállamot kisakkozni. Bukarest felől sem. Brassón innen sem. Mindenestől. Soha.
Erre csak befalazzák a kamrácska ajtaját. Hé, a seprű benn maradt.
(1995)
Parancsok, melyek nekem fontosak gemma 035.
- Akinek oka s dolga van velem, az megtalál. Ezen kívül, semmiért se találj meg, bejelentkezve a legkevésbé.
- Munka közben, semmiért ne keress meg, mert zavarsz. Az órarendem pedig szent és sérthetetlen.
- Munkaidőn kívül, csak értelmes dolgokért maradnék, melyek talán lelkesítenek is. Amikor nem lelkesedem, annak értelmetlenség az oka. Esetleg, felvállalhatatlan.
- Munkaidőn kívül egyáltalán nem akarok bejönni. Ha pedig ezt sem lehet, akkor semmiképp.
- A fentieken kívül, ha nem zavarsz, jöhetsz.
- A ráadásnak többi, nekem átadott helyettesítési órát is megtartom. Bárkinek. A maga idején. A fentiek tiszteletével.
- Pont, pontosan.
(1998)
17Egy utcányi nép vagyok gemma 036.
Születtem a Mars és a Vénusz egyik együtt állásakor. A két bolygónak, ehhez persze semmi köze. Annál több, a függő belemagyarázásoknak. Azt hiszem, ez az örökös külső kettősséget hirdető vélekedés belopta magát énembe, jelen van mindennapi környezetemben. Mert a környezet az nem téveszthető szem elöl. Bár a Mérleg olyan csillag együttes, amely az eldönthetőség és az egyensúly jelképe lehetne, a mindenkori lebegés a két bolygó környezetében teljesen mást is hordoz. A Mars hozza a lázadást, a harcot és a reformer tevékenységet. A Vénusz a nyugalmat, a békét és a szeretetet árasztja maga körül. Az ellenfeleim és barátaim ritkán érnek rá mozdulataim megérteni és értékelni, számtalan támadásba van részem emiatt. Oktalan. Megnyilatkozásaim nem épp a harcot jelentik, csak az igényt az újra, a jobbra és az emberibbre. Ami azon túl van, arra sajnos nem terjedhet ki törődő figyelmem. Szerencse, hogy a földi nap csak 24 órás.
(1997)
17Tanuld meg gemma 037.
Korai tanulmányaim, szülővárosomban, Bolyai Farkas és Bolyai János fizikai és szellemi hagyatékának környezetében végeztem. Nem hagyhattam figyelmen kívül Farkastól, a csillagok bár hidegen szikráznak, nem a pengefényt kell számon tartanunk tőlük. János hegedülni tudását nem hagyhattam csodálatlanul, ám én szívesebben és jobban rajzoltam nála, soha nem tanulhattam meg zenélni és énekelni. Később a matematika és a fizika terén gömbölyítettem tanulmányaim, közművelődési feladatvállalásaim miatt, állandó időszűkében voltam. Aztán csak a matematikára értem rá, amit csendesen tanítok ma is. A színkörben egyre nehezebben teljesítem vállalásaim. Kedvenc kísérleteim szoros kapcsolatba hoztak a színpaddal. Sikereim száma egyenesen arányos a legyintő irigyeim számával. Amit bánok, annak itt még ma sem jut elég hely. Harminc évi műkedvelő színpadi szolgálat van mögöttem.
Egyetlen alapítványom a családom. Pedagógus feleségem csak ennek fenntartásában bírom segíteni. Lányom és fiam diákok. Csak pénzügyi gondjaink vannak. (Itt van, amiről nem szívesen beszélünk, amiről azt hihetjük, a mi titkunk. Talán vagy éppen bizonyosan ismerőseink ezt mind jobban tudják rólunk. Nem sokra jutok, de az adósok börtöne még nem fenyeget.)
(1989)
17Gondjaim voltak s lesznek gemma 038.
Első perctől érdekel a tanügy reformálhatósága. A hivatalos fórumokhoz összesen háromszor fordultam, válasz nélkül elnézték nekem, hogy hittem betöltött hivatalukhoz méltó alkalmasságukban. Amellett rendelkezem egy reform menetrend-tervezettel. Több munkatársammal magyar nyelvű feladatgyűjteményt kezdeményeztem. A megfelelő kiadó és támogató keresésében eltelt négy év alatt, sokszor átalakított kéziratunk az idén jelenhetett meg. Matek-étek címen. Szinte 3500 feladatot ad át általános iskolásoknak. Olyan, mint egy hízókúrás könyv. Heti-napi receptet ad a tananyag megfontolt követésére. A tanár és a szülő csupán mennyiségi számonkéréssel is, követheti a tanuló munkáját. A minőségi mutatót az egyes füzetek befejezése után érezheti a tanuló. Főként, ha már be is fejeződött az agy - hizlaló kúra. Tankönyvet csak azért nem írunk, mert nem vagyunk méltók arra, hogy a tantervet velünk is előbb ismertessék. Máskülönben az Alkotmány kiagyalói, és a valójában nem létező tanügyi törvényes szabályozások nagyokosai, erről is gondosan intézkedtek. A teljes mértékű esély egyenlőtlenség elve alapján. . . Ezzel célba vették a legmélyebben fekvő völgyet. Arra tartunk.
Ezúttal a reformból nem lesz semmi. A tehetősek nem is akarják. Most nekik áll a világ. A beleszólásról álmodjuk, hogy egyszer talán megkérdeznek minket is. Talán az érdekeinkről is. Rendetlenség, következetlenség, hiányos felszereltség, túlontúl zsúfolt tantervek, oktalan követelmények, egyesekkel szemben példátlan szigor, valamint elképzelhetetlen kis bérhez tartozó állandó pénztelenség van velünk.
(1997)
18Itt születtem gemma 039.
Egy erdélyi szakember (iparos, vállalkozó, gazdász, szolgáltató) mindig megengedhetett magának egy szoba-konyhás magánlakást. Ha az udvarán át tudott köpni, akkor egy gyümölcsfát is ültetett, majorságot is tartott. Fel tudott nevelni öt - kilenc gyermeket. Feleségének cseléd vagy bejárónő segített. A kapuja előtt nem más sepregetett. Hetente egyszer vendéglőbe ebédeltette a családját, ő maga legalább kétszer eljutott a kávéházba. Évente egyszer Karlsbadba, vagy legalább Herkulesfürdőre mentek. Esetenként Borszékkel is beérték vagy épp ott ráfejeltek. Egy kis pihenés már rég nem luxus. A pénteki és a vasárnapi cipőjét nem téveszthette össze. . . (Néhány betegesen francia mániákus intézkedett róla, hogy ezt a mesét még elmondhassam erdélyiül, de ne élhessem meg erdélyiesen.). . .Nincs ebben semmi kivetni való, és határozottan semmi köze a valamelyesleg majmolt modernséghez.
Kinevezett és okleveles szakemberi lakásom egy hétemeletes, szocialista, beton-kaptárban van. A levegőben lebegő százötven köbméteres betonkocka gyanánt, az életem netovábbja. Kocsit nagy nehezen egyszer vettem egyet, de kikopott alólam örökre. Hiába lenne igényem, vagy érdemem valami többre, ha nem nyerek, vagy nem lopok, többre nem vihetem. A magam tiszteletére szorultam, mert mástól származó becsülésre nincs példa. Vagy olyan ritka, mint a péntek 13-án.
(1993)
18A szép, mint fogalomhordozó gemma 040.
Egy keleti csillagjós bölcsesség-gyűjteményében a Fehér Ló arra való, hogy szeresse és becsülje a szépet. Alkosson, ha tud. Mikor nem tud újat alkotni, akkor akár újjal is, mutasson rá a szépre és a jóra. Tanítson másokat (nemcsak osztályfőnöki órán) arra, ami az alkotáshoz kell. Hogy egyre többen örülhessenek a szépség megnyilvánulásainak. Mi a szép? Hát minden, ami fontos a mi környezetünk egyensúlya szempontjából. Például ilyen lehet egy épület, egy gondolat, egy arc, egy virág, egy öröklombú fa, egy közhasznú ötlet, egy ötvös kapukilincs, egy találmány, stb., de semmiképp egy fülbevaló az orrlyukban. A megfigyelés és a példálózás elbírja mindenek ellenére a hosszú hajat. Meg a szépen nyírott szakállat. S ha kopott a ruhád, mégis tiszta legyen. Tetoválás és gyöngyfűzés a köldöködbe nekem egyáltalán nem tetszik. A köldöknézés? Az értelmetlenség maga.
(1997)
19A csillagász ideje gemma 042.
Az égen ragyogónak látható pontok fele sem csillag. Ami bennük megíratott, az nekünk sejthető titok. Az idő, ami felettük telt, nem véges. Mondanám, mérhetetlen, pontosabban összemérhetetlen. Különben nézheted. Csak el nem érheted. Nemcsak csillagbámulásból áll az élet. Jót ígér, ha mégis figyeled.
Nem lehet, mégis csak ezzel szöszmötölni.
(1991)
19Egy kis közföldrajz gemma 044.
Én csak arra nem emlékszem, hogy Budapest lehetne Európa közepe.
De minek?
Talán még arra is emlékszem, hogy Csíkszereda Bécstől messzebb van. Talán, mint Budapest? De hogy Budapest Csíkszeredától messzebb lenne, mint Bécstől, azt nem hiszem. Lehetetlennek látszik. Nem hihetem. Meg se veszem. Pedig így látszik. Kerülnek olyan okosok, akik tudni vélik, hogy nekünk mi a jó. Világos, ha velünk nem egyeztetnek, akkor csak a látszat érdekli őket.
Ami pedig látszik, annak híre megy. A többiről csak híresztelnek. Sugdolóznak. Nyugatról, nem is látszik Csíkszereda. Még Kolozsvárt, úgy ahogy meglátják. Sepsiszentgyörgy vagy Brassó majd kiesik a civilizációból. Nyugat-középnek a legkeletibb csücskét emlegetem. Hol? Ott a hegyek között? Ami azon túl van azt majd velencei és bordói lovagok a következő században, fogják felfedni a világnak. Addig áthatolhatatlan francia saláta párájából képződött köd lengi be a terepet. Mint egy súlyos titok. Arrébb még az étlap is Bukaresttel kezdődik. Állami rendelet van rá. Punktum.
Mondjon már valamit Drakuláról? Nem azzal kapcsolatos? Akkor nem erdélyi? Ön csak tudja. De honnan?
Nekem a Drakula semmiféle érdekközösséget nem mutat az emberekkel. A mese dolgát csak addig fogadom el, amíg legalább tanmese.
Jaj, Istenem… mit tudnak ezek rólunk? Mit lehet még kisütni ebből? Ezek nem tudnak semmit. Se Erdélyről, se rólunk. A hülyeségről viszont igen, Drakula, miért ne! A hülyeség töményen terjeng.
(1980)
20Fájdalom gemma 045.
Az én bajom, csak az enyém. Mindenkor. Másra mire telne? Meg az anyámé. Jól, írtam. Őt nem akartam bele keverni. De csak úgy kéretlen beleszivárgott. Mert csak ezt az egyet értem. Birtoklom. Külterjesen. Belterjesen. Hiszem, értelmesen. Merthogy a butaság alattvalói erény. A kíváncsiság pedig az állam biztonsága ellen való mesterkedés. Sőt, természetesen, a saját anyám p... Mert csak nekem nagy az én bajom. Mert izgatom magam miatta. A kérdező, aki nem biztos a dolgába, köhint s neki is, az édesanyám jut eszébe. Ő köpött. Én nem. Néz, mihez kezdjen velem. Reméli, teszek vagy mondok valamit, amiért rám reccsenhet.
Természetesen, megint anyám jut eszébe, a testén araszol. De nem fájdalom. De nem fájlalom. Miért hoztál e világra?
(1991)
20Mutass már valamit gemma 047.
– Mutass már valamit!
– Miért?
– Hát ötszáz lejért.
– Bhmm… Hát, kiöltöttem erre a nyelvem. Az van nekem ennyiért. Jutalmat, ráadást? Nem, mégse. Mégse kaptam semmit. Nem volt váltó. Se pénztár. Se kisasszony. Se…
Ismét kezdhetem, elölről.
(1996)
14Negyvennyolc gemma 048.
A szabadságért folyt hadakozások másfél százados évfordulójára . . .
Mi, tudom szükségből jöttünk ide,
Bele volt írva, a Sors Könyvibe,
Az égjegyek máig sem fakultak,
Mit elkezdtünk, félbe nem hagyatnak.
(…)
Itt sok olyan tettek végbe mentek,
minek híre himnusz, zengő csendbe:
Nagyobb testvérünk termett kéretlen. Kinőttük a földjeinket, kevesek lettek az erdők, már csatába se kellünk. A gyenge várakat elbontottuk. Dolgozni nem szégyen, munkát vállalunk a Birodalomban s azon kívül az égvilágon. Az ünnepelők húsételeket és erdei gyümölcsöket esznek, égetett és méhsert isznak. Egy a mesterségnek is kevés, nagy a tapasztalás dolga. A nép eleven, tüzes, nyílt és sok értelmességgel bíró. Lándzsanyélen fuszulykát karóznak-csúfolódnak. A székely ember a kereskedést megvetette, gyermekeit papságra, katonaságra vagy mesterségre nevelte. A termelőeszközök, a ház és környéke mindig egy körültekintő és gondos tervezés eredménye. Könnyen vállaltak majdnem lehetetlen feladatokat.
A szabadságért a harangokat is fel lehetett, kellett áldozni.
(1998)
21A dolog páros gemma 050.
Egyszer lenyelették velem az egész Európa térképét. Azóta tudom, hol, mi van. Szalonta. Zsákod. Kicsinyke faggatózás. Debrecen. Kolozsvár. Van valami haszon. Áthén, Róma, Oslo, Liverpool, hát tagadhatatlan, éppen mintha nem is lenne. Legalább közömbösen van. Világos, hogy a megismerhető együtt jár a megismerhetetlennel.
A Vasfüggönyt akkor vették ki, amikor a bölcsességfogam borogattam.
A többi az emlékeimben maradt. Minden, ami fogy le a térképről. Egy pár hely. Van sok más helytelen dolog. Páratlan. Soha nem láthatod meg. Aki meg láthatja, az nem is tudja, hol van. Hát ebben sem lesz igazság. Méltányosság. Az mi, a fene volna?
Hát ami nem pár. Arról is csak hallani. Hallatlan, hogy Amerikában már jártam volna, de Győrnél nyugatabbra alig. Lipcséig északra. Ott láttam osztrák traktort szántani magyar földön, s láttam orosz tankot román földbe bukott csővel. Vagy még mi mindent, nem láttam. S talán soha meg se látom. A többit.
(1997)
21Mózes postája gemma 051.
1,…hogy foglyok lennétek, ahhoz nem fér kétség, mert valami naponta sarkall, nem akarsz beletörődni a megváltoztathatatlanba, a gondolat és a beidegződés foglyai ezek, nem tehetnek, de nem is akarnak semmit, a ránc a beszorított szájuk szegletén mutatja, még élnek és mennek, a hely foglyai naponta azzal indulnak, hogy ez a hely már szoros nekik és ódivatú, aztán este azzal lefekszenek, érdemes lesz még egy hetet várni, hátha majd jobb idők járnak, azután pedig örökösen ugyanez, vannak még család és hagyomány foglyok, ebben benne van a származás is, mit ér ha valaki épp gróf lenne vagy herceg, most agyaggal sikárolt a padlás, mindenki elvtárs vagy a deltavidéken imádkozik rokonai viszontlátásáért, aztán ott vannak a félés és az ijedelem foglyai, akik rettegnek az árnyékuktól, s mindent arra tesznek, hogy vegyenek maguknak valaki őrt, az meg röhög rajtuk, milyen jól fejhető a nyáj, ha valaki meg van ijedve, könnyen kihallgatható, egyszerűbben féken tartható, azonkívül a gondolatfonás görcsösei is foglyok, a politikájuk foglyai, amit egyáltalán nem érdekel az építő gondolat, inkább a tartásra utazik, fenn és megtartani amit elértünk, akik ötlettel jönnek azok veszélyesek, azokat sürgősen le kell ültetni, vagy el is lehet némítani, ha kell épp egy kis munkabalesettel vagy elutaztatással, hogy ott épp érné is őket valami, mert többet soha senkinek nem adatik meg, olyan átkelés semmilyen Színes Tengeren, egy rongyos, szutykos Csatornán, mint amilyen a nagy Üldöztetés idején, a nagy Példák okán…nem minden ember szenvedése, a bűnre mért Isten verése.
(1975)
23 Színesbőrű s nem a… gemma 053.
Szokás vagy divat dolga, az egész campus tele van külföldi hallgatókkal.
Igazán színes a társaság. Nyjereh, csupa mosoly, szinte kék néger, szeme mosoly, öklömnyi fehérje. A tenyere és a talpa inkább narancshéj színű. Indulata feltétlen jó. A nyugalom egy helyen jár vele. Orvostanhallgató. Valamikor, valahogy kiválasztott. Szándékában áll magyarul tanulni. Velem. Tudnék-e segíteni neki? Persze. Ha minden a tervei szerint sikerül, akkor szakosodni magyar egyetemre megy. Egyetlen dolog, amit segíthetek, beszélgetés közben, példákkal együttesen kijavítom. Ha a campus vidékén találkozol egy nagydarab kosárlabdázónyi dekékült négerrel s egy mellette alacsonyabbnak számító szőke, szemüveges fehér bőrűvel, akkor velünk találkoztál. Mellette talán a bőröm még színtelenebb. Amellett, olyan világos, mint a mai nap, hogy magyarul beszélünk. Nagyon jó tanítvány. Nem tudom azonban, hogy nyelvtanulási kísérletünk elégséges lesz a tervéhez. Mindketten bizalommal munkálkodunk. Nem tanítok mégse mindent. Káromkodni nem fog tudni. Tőlem.
(1969)
23Útszéli veddfel-ek gemma 054.
I* segui la tua corso, e lascia dir le genti
II* Mit nem megmondtam?
III* A gyáva ember nem lehet óvatos.
IV* Kételyed van, ne köpd ki. Rágd meg, ne nyeld le. Közben ne felejts el, lélegezni.
V* Az embernek az is nagy önbizalmat kölcsönöz, ha feltételezheti értelmességét.
VI* A lángész dolga elég lehetetlen, sok a verejték a parány ihlethez.
VII* A meggondolatlan jó barát többet árt, egy kemény ellenségnél.
VIII* Amit hiszünk, az a mienk.
IX* Kicsi gyermek-kicsi baj, ha beszar.
X* Soha nem szerettem a mások követendő, jó példáját.
XI* A bizonyított hozzáértés, az egyik legnagyobb bűn.
XII* A helyes nézeteket nehéz felfedezni.
XIII* aquilla non captat muscas.
(1974)
36Felfújt háború gemma 062.
Ma van harminc éve, hogy a második nagy égés szele újra elsepert a környék felett. Amit én tudhatok erről az időről, az szóbeszéd tárgya. Mikor a muszkák felé terjedt a gyűlöltség háborúja, a románok a németeket támogatták. Azt magyarázták, hogy a szláv ortodox egységet fogják ápolni és felemelni, a tiszta nemzetiségek ürügyén. Mentik a világot, a kommunizmus szennyétől. Ugyanakkor sikerül megszerezni Bukovinát és egész Moldovát, amelyek ki tudja mitől ősi román földek. Román sem annyira ősi, mert akkor még nem töltött száz évet a létezés kalendáriumán. Hanem a lendület a Don környékén elveszett, mert a célterületeken már túljutottak. A veszteségek sem kecsegtettek túl sok jóval. A szövetségesek is naponta egyre többet kérdezősködtek. Egy szép napon Bukarest elfordította az iránytűit. Nem keletre, hanem nyugatra fordították a nemrég beszerzett ágyúikat. A németek éppen ebben a pillanatban hátraarcot nem parancsolhattak, de az utánpótlás botlásával meggyűlt a bajuk. Az amerikaiak Olaszországban, az angolok a görög szigeteken vetették meg a lábukat. Az oroszok is naponta voltak sikeresebbek. Minden nap valami rajtaütésben jeleskedtek. Felmerült a csendes állapotrögzítés kívánalma. Ehhez pont a Dnyeszterig kellett zavartalan visszalépni. A Fekete tengernél leselkedő lábvetés meghiúsult. Néhány nap alatt egyéb váratlan dolog is megtörtént. Bukarest környékén a helyi partizánok felgyorsultak, a Brassó és Nagyszeben felé tartó visszavonulások megerősödtek. Egy alakulat arra vetemedett, hogy Marosvásárhelyen a nagy gátat és az ivóvíz üzemét felrobbantsa. Nagy volt az elképedésük, amikor képzett angol utász és felderítő alakulattal találták szembe magukat. A sebesültek gondozásában még egymásnak segítettek. A tisztek és ápolók egymással villásreggeliztek, aztán pezsgőt és konyakot ittak. A brit oroszlánok maradtak, az árja sasok pedig a szabédi és besei erdő felé tűntek el. Ami németek ezután jöttek, azok az ugrai dombokat keresték. Ott időhúzásra készültek. Itt az oroszok sem sokat szemeteltek. Néhány feltűnő asszonyt erőszakolásra elővezettek a kertekben rejtező búvóhelyekről. Lelőttek néhány kakukkos órát, megitták a terpentint, s kenyérre kenték a bokszos skatulyák tartalmát. Aztán mentek a menetelő németek nyomába. Jöttek a hivatalnokok, akik beóhajtották indítani a szovjet mintázatú hatalmat. Ez azonban nem ment annyira simán. Elég sok lövöldözés esett emiatt. Az angolokat ők is elkerülték messzire. Így a Víztelep és környéke, a Maros mentének ez a szelete túlvészelte a nagy háborút.
(1974)
34Ne keresd vándorutad gemma 063.
Nagyapám dédnagyapja, valamikor a tizenkilencedik század friss elején, összeakadt Bodor Péterrel éppen a kiáradt Maros partjának gondozása ürügyén. Mindkettőjük álma kötelezte őket, de csak a zabolázott Marossal jutott érvényre. Bodor Péter a nagy szigeten álmodott egy paradicsomi állapotot, a mi öregünk a kerek tóba volt szerelmes, arra akarta építeni a mindenkort. A kettejük szövetsége és vasakarata meg is mutatkozott. A Marospart töltését is sikerült alkalmasan kormányozni. A földgát védelmében a kerek tótól a faúsztató beállóig faipari pontot is megalapozták. Mellékesen hat fafeldolgozó műhelyt állítottak fel, ahol minden fittyfenéket gyártottak. Két emlékezetes dolog készült el valóban és véglegesen. Nekem csak kettőről van ráutaló emlékem, az önjáró kocsi és a csizmapucoló küszöb. Persze ezen kívül szinte mindent legyártottak, amit az eszed felért és megrendeltél. Ennek a cikknek az érdekében, később csutakfával borított kocsi próbautat is sikerült létrehozni. Az önjáró kocsit a kései nyomozók, azért nem találták meg, mert mikor keresték a hajtó kerék levételével, s két hámos ló mellé állításával, pont olyan kocsi volt, mint a mindenkori konflis könnyű bérkocsik. Márpedig a titkos meghajtó kereket az elkobzás elkerülésére elrejtették. Ez volt a küszöbbel is. A csizmát pucoló kerék levételével ott maradott a pucér stencilezésre emlékeztető masina, pedig csak lyukkártyaféle megszámláló volt. Ettől ment a híre, hogy az egy nyomtató, méghozzá pénznyomtató. Ebből csak a bűnvádoltak sopánkodása volt igaz. Valóban négy olyan embert fogtak perbe, akik sokat és ígéretesen forgolódtak a pénz többszöröződése érdekében. A Bodor – legenda a családunkban létjogot nyert. A barátság utószele még nagyapám korában is érezhető volt. Bevallottan azonban ő sem tudott túl sokat, Bodor Péter viselt dolgairól. Talán nagymamám, aki tájékozottabb volt. Sokáig volt egy járásnyom, a házunktól a szigetig. Nem mondta el soha senki, hogy az mi célból maradt fenn. Azt sem, hogy a sziget egyik oldalán a feltöltés félszigetet eredményezett, ez pedig kinek a jussa. Hálátlan időkben, ennél több magyarázat nem is kínálkozik.
(1970)
27Apróság gemma 064.
Kiadó feleség, havonta egy hétre.
Cím a kiadóban.
Kívánságra hosszabbítható,
Diszkrét előjegyzés.
Tényleg, nézz a szemébe, kinek adod a feleséged.
(1985)
27Itt gemma 065.
Én nem tudnám veletek megértetni. Nekem amúgy jött. Természetesen. Nem merült fel a fekete kenyér elhajigálása sem. Nem voltunk eléggé nyílt szellemiségűek. Ha az értékek tagadása ezt jelentené. Persze nem egy hagyományt érdeménél magasabbra tartottunk. Mégsem mentünk vele többre. Itt ti, épp csak nem veszitek a lapot. Nincs olyan érték, amit a figyelmetekért cserében néznétek. Persze, mi sokkal hibásabbak lennénk ezért. Épp apáddal együtt. Nem adott neked semmi példát az értékre vagy értékmérőt a példakeresődbe. A világ minden baja csak ennyi. Ezen a rusnya betonpanelon túllő a végtelen példája. Neked hiába adom, nem tartod sem szükségesnek, sem figyelemre méltónak. Akkor a dió vagy szőlő árnyékos, saját udvarú családi ház sem nagyon érdekel. Csak zsémbelek itt magamban. A kenyeret siratom mindegyre. Hát mit, egyebet? Hogy ezzel én ómódi lennék? Nem baj, csak érném meg, hogy az udvaromon hancúrozzanak az unokáim. Ne államosítanának engem azelőtt. Van itt a környéken valami, figyelmedre méltó? Mivel törődsz, ha szabad ezzel tolakodnom? Semmibe épp a semmit nézni vagy látni, nem valami nagydolog. A dolgok ideje pedig eljött, s itt száguldoz mellettünk.
Öt tömbházba laktunk a múlt húsz évben. Három helységben. Mégsem voltam otthon soha. Mindent megtesznek, hogy ne is legyek. Mindig annyi a fontos, hogy itt legyek. Dolgozni felkeljek. De otthon ne legyek.
(1988)
27Sír a folyó gemma 066.
A '70-es árvízről azt mondják, hogy a Maros felső szakaszán télen lehullott nagy mennyiségű hó hirtelen olvadásából keletkezett. Erre csak egy lapáttal tett rá azokban a napokban leesett melegebb eső. 21 liter négyzetméterenként. Még ha több, mint hatvan is. Ez csak magára egy statisztikai adat. Semmi oksági értéke sincs.
A hatvanas évekig az egész Maros hazai hosszán, három áramfejlesztő gát működött. A len és kenderáztatók nem jelentettek lefolyási akadályt. Az utóbbi időkben itt-ott ésszerűsítéseket hajtottak végre. A régi tarajosítók vagy kőfékezők mintájára néhol mederpiszkítókat állítottak elő. A víz valamit lassult, hordalékát lerakta, természetes medrébe botlott. A lassú folyás azonban nem tudta gondozni, vagy újra vágni a medrét. Megfojtotta magát. Az esetlegesen kialakított kőkitermelésekkel is ez a helyzet. Sehol senki nem érdeklődött senkitől-mi lesz, ha itt és itt kiemelünk negyven, hatvan vagy ezer tonna hordalékkövet. Gondolták, van elég, hát nekiláttak. Lett egy új fék, nem sejtett s mérlegelt akadály. Ettől is nagyon elváltozik a mederbeli háztartás.
A folyó jajgat, s mi nem halljuk. Kérdezzük csupán, ha észre vesszük, mitől darvadozik. A folyó panaszkodik, s mi nem halljuk. Gondolkodni nincs időnk, talán valami nem tetszik. A folyó feldühödik, most se halljuk. Ránk tőr, kiönt, kiforgat, megáztatja csontunkat - velőnket, otthagy vagy megöl. Ébredjetek, s erre megkérdezzük, ezt mi lelte. Mi baja lehet? Örvénylik, dühöng tovább.
(1970)
26Paralizis-járvány gemma 067.
Egy beteg gyermeket szerintem két felnőttnek kell gondoznia. A beteg gyermekért viszont legkevesebb hat személy felelős. A felelősség erkölcsi és anyagi vonzatú. Addig nem lesz igazság, amíg ezt nem tisztázzuk. Az önhibáján kívül károsodott szerencsétleneket jelentős anyagi juttatásban kellene részesíteni. Kezelő és javító felszerelések beszerzésére kedvezményeket kellene beállítanunk. Az ügyefogyottakat nem lehet csordákban és karámokban tartani. Nem lehet magukra hagyni, étlen-szomjan bezárt szobákban sem. Szóba se kerül az igényes gondozásuk és a céltudatos nevelésük. Így fityegnek az éteren, ki tudhatná megjósolni, mi lesz velük. Talán valami. Törődéssel. Segítséggel. Megteremtett lehetőséggel. Ha egy fikarcnyit érdekelne bennünket. Kinek kell ennyi amatőr rádiós?
De a fohászt meghallgathatná valaki. Hogy legyen belőlük is valamilyen szakember. Ülőmunkás. Kenyeres. Alapfokon.
Törődhetnénk velük, emberek. Minden kettő, legalább eggyel.
(1960)
28Marosvásárhely gemma 068.
A település először a várdomb mögötti erdős részen húzódott meg. Naponta lejárt vízért, a mai Főtérre tekergő Maros ágpatakra. Hamar leért a lába a vízhez. Hírét vette Mátyás király is. Jó vásárra buzdította az itt élőket. A vár felépítése után a közelében vásárokat tartottak. Mesterek telepedtek oda. A környéken hamarosan elkezdték művelni az irtott erdők helyét. Határában fejedelmek is táboroztak. Hamarosan belenőtt egy erős, polgárosan szővött ruhába. Pénteken böjtöt fogadtak. A szombati istenimádásokat megtartották. A reformátusok s az unitáriusok csak később (1604) kaptak helyet. Szombat esténként és vasárnap az emberek kitódultak a sétatérre. Találkoztak. Többen Elekesékhez mentek, asztal mellé telepedve értekeztek. Kulcsárék háza sem a csendről neves. Színházba, rétegbálba, estélyekre és zenét hallgatni jártak. A szomszédok fiai köztelkeken módos házakat húztak fel. Egyszerre több helyen, többféle szórakozás is kínálkozott. A nagypatak két oldalán sétateret alakítottak ki. Több rangos kávéház és társasági kifőzde üzemelt. A szolgáltató és ipari termelők száma meghaladta az ezret. Jobb időkben harminc-több ezren laktak e helyen. Néha úgy találjuk, hogy most már hetvenezren is vagyunk.
Szabadtéri népünnepélyeket rendszeresen tartottak. Ráértek. Találkoztak Bernády Györggyel, Bodor Péterrel, nem ritkábban kivel, mint Bolyai Jánossal is. Köszöntek egymásnak. Sok mindent. Nem merült feledésbe a közösség gondja, érdeme és akarata. Meghallgatták egymást. Baját és nyavalyáját. Kisegítették. Támogatták. Vélekedését és javaslatát. A javát megtartották. A szebbeket meg is csináltatták. Ötvenéves a mozi. Senkinek sem túl jelentős, az évforduló. A város alapítását egyre feledik ünnepelni. Nem kétezer éves a vár. Egyébként minden talál. S még vár. Kipofozzák nemsokára, s az jól áll.
A vámházak egyre a város határain kívül költöztek, aztán a divatból is kimentek. Ezt is megünnepelhetnénk. A lakásgond megoldására bérletre kell kiadni.
(1970)
Az ösvények utcák lesznek gemma 069.
A bulgárszegen szeletelt telkeken az átjárókat fenyegetés terhe alatt, tilos volt csapássá vagy ösvénnyé alakítani. A telkek közti átjáró csapókat a törvény nem tiltotta, de tolvajok útjának tekintette. Ezen a gazda beleegyezésével távozott a törvénytelen ember. Rendeletet hoztak, hogy a kerítések mellett sikátorok fenntartása és elkerített ösvények megóvása tilos. Így lett rendeleti úton, több átjáróból kötelező utca. Megemlítem a Zöld, az Őrlő, a Csiki és a Virág utcákat. Ezeket azon nyomban bevették a gazdalajstromba. Ezzel tűnt el székelyfalvi eltérő a piac előtt, a Pipacs utcai kilépő a remeteszegi patakhoz, a kicsi gyalogutca a Bokor utcából Szőcs Marciékhoz, a Kerektó utcából a Marosra és Bodor Péter tanyájára járó ösvény, valamint a régi Vámház mögött induló és a Víztelepre érkező ösvény. A házakat 1904 – től tilos náddal, csomózott szalmával, vágott ággal vagy karókkal merevített növényi kóréval fedni. A tűzveszélyes fedő készítői és megrendelői egyaránt jeles bírságba részesültek. Ajánlották viszont a bádoglemezt, a palát és a cserepet. Ezek viszont fából és téglából rakott falat feltételeztek. Így lépett előre tudata nélkül a környék lakó közössége. Most már csak nagyon kevesen építettek vályogházat.
(1968)
28Végre gemma 070.
…Megkövetlek, itt az ideje, letelt már minden türelem. Ötven éve, az olasz foglyok, a muszka foglyok megtértek, az oláh pártolók győztek, az óhitűek körülvettek, a mi kis független területünk, mint a labda, azelőtt nem nagyon, de mostanában hol ide, hol oda vágódott. Minden függött, hogy merről s mekkorát rúgtak bele, s a röpte ezzel még ma sem kész, mert éppen te is, aki annyit láttál s a látványtól is szenvedtél. Nem tesztek semmit azért, hogy a mai gyerek többet tudjon és érezzen, ezért a semmi kis földért, annak egyszerűen nagy embereiért. Ők, pedig végre leszokjanak a nagyváros nagyszájú mihasznái, hogy a nagyobbnak tartott, vélt jogán, s jussán minden nap feladják a leckét, neked ezt meg ezt kell tenned. Kedvem ellen meg kell hallgatnom, hogy a létem is már bűn, mert szálka vagyok egyesek szemében, mikor gondolkodtok már el, valamit nekünk is adjatok, amíg élünk. Nem azután, valamit a juss és az elvett remény között, mert akármi keveset, ha nyújtanátok, azt úgyis számtalan sokan megugatnák. Egy néhányan, persze remélhetnénk, nem volt hiába, lám még ránk is emlékeznek. Vannak, akik tudják, minden kósza hír és hápogás ellenére, mi még mindig otthon vagyunk. A rászorultaknak gyógyvizet adunk, a portyázóknak melegítjük a fürdővizet. Csak azokkal kötünk egyezséget, akikkel alapunk van az adott szó betartásában reménykedni, mert bizony mondtak nekünk s rólunk eleget. Igazat is egy keveset, de adni ritkán esett. Még a sajátunkat se adták vissza, nem idegen egyeseknek, hogy a jogunkba kételkedjen. Mert valami gondolt joga folytán hamarabb és többet kérdez, de semmire nem felel, amit én kérdezek…
(1970)
Köves út gemma 072.
A városi elöljárók 1807 – ben döntöttek arról, hogy a Maroson át, állandó fahíd vezessen. Sajnos ezt a nem túl ellenállóvá jósolt fahidat állandó kompjárattal kellett megerősíteni. Aztán kiderült, hogy a teljesen fából készült fahíd sokkal erősebb a vártnál. Puszta előrelátásból, s növekvő terhek kivédésére megmaradt a kompjárat is. A város csinosítása egyre nagyobb részt foglalt le a közös teherből. A komphoz tartó szentkirályi utat 1856 után fedték be keramittal. A jobb oldalon, a révtől a régi Vámházig is keramit borítást kapott az út. Medgyesy Ármin kovácsmester kezeskedett, hogy sem a bulgárok zöldséges szekere, sem a söröshordókat szállító szekerek nem tehetnek mérhetően nagy kárt az utak borításában. A két lovas fogatok szinte semmi nyomot nem hagynak a burkoló kövezeten. Tovább, a később Gáztöltőnek nevezett helyig bazalt kockakővel rakták ki az úttestet. Innen a székelyfalusi piac oldalába és a Benefalvi letérőn egy kissé tovább bogárhátú utat raktak macskakövekkel. Ezt idővel a szentannai út torkáig nyújtották. A kockakövezést Hídvégen át, a Szentkirály Gabonatárolójáig folytatták. Innen egyszerű makadámút vezetett egészen a náznánfalvi révhez tartó letérőig. Nem mondtam, hogy Náznánfalva derekában is volt egy átkelő, amely a néhai Hajós köz felé tartó útba csatlakozott bele. A régi egerszegi rév is erre terelte az utasait, amíg a Szentkirályi utat nem kövezték ki. A dicséretes munkát 1913 nyarán fejezték be. Ezeket az utakat és az alattuk vezető vízáteresztőket állami pénzen tartották fenn. 1961 – től, ha valamelyik szolgáltató vállalat feltörte, a saját költségén tette helyre. Ezt az intézkedést mérhetetlen romlás követte. Egyetlen vállalat sem várta meg a töltelékföld ülepedését, tömítődését. Beborították a javítás helyét. Olyan gödröket tenyésztettek ki, amelyeket aztán nem lehetett soha kiirtani. Nem is volt nagy igyekezet, ebben az irányban.
(1968)
29asztrológia gemma 074.
Szórakozunk, alszunk és dolgozgatunk. Itt vagyunk. Rettenetesen aprók. Féktelen mohók és szaporák. Sétálunk, mászkálunk, fekszünk a Földön. Önzők és betegesen féltékenyek. Felpattanunk az egyik székről s a másikra huppanunk. Vigyorgunk. Mindenen, mindentől s mindenkinek. Ha fáj, vicsorgunk. Ez egy bolygó. A többi között elég kicsi. Nekünk elég tágas. Ha vigyázunk rá, jó sokáig meglehetünk itt még egymással. Valami víz, élelem és meleg, amennyire megteszi. Ha tiszta levegőnk marad, sokáig lesz jól dolgunk. A Nap nevű csillagunkat követjük bibliai idők óta. A Hold nevű útitársunkkal. Évek óta, éveken át.
Hisszük, hogy ezek nagy hatással vannak létünkre. Nem mindig a sok a jó. Mindegyre megdobálnak. Kisebb-nagyobb kozmikus kavicsokkal. Némelyik éppen akkora, hogy valamelyik óceánt sima leszállással betemetné. Becsapódással, isten ments.
Elődeink sok olyan dolgot tudtak, hogy a feledés szitájára mi ma csodálkozva bámulunk. Értjük is, nem is. Tagadjuk. Mentségünkre, ha lehet, újra felfedezzük. Sok bajunk van. S főként a nehezebben megoldható bajokkal foglalatoskodunk. Nem csoda.
Aki nem csodálkozik, azt megöljük.
Tettünk, nem tettük. Letagadjuk.
Csak megtudnánk egyszer már: van még valaki valahol, akivel találkozhatnánk, vagy árvák vagyunk. A világegyetem árvái. Szinte hét milliárd árva. Az emberek nagy családjának örökös és önző árvái.
(1982)
29 Írok, mert érdekel gemma 075.
Írok, mert érdekel, mikor ami. Amatőr vagyok.
Kedvemre való bajokkal foglalatoskodunk. Nem csoda. Rajtunk kívül mást hidegen hagy. Nem csoda. Slussz.
Írok. Ebből, akit érdekel, megtudhatja, fura indulatos ember volnék, viccből semmit nem veszek a tollamra.
Kossuth Rádió Budapest, pontos idő-előrejelzést adunk: Húsz óra következik. A Föld gömbölyded. Volt, talán igaz se volt, szerelem. Vagy körte alakú. Sincs. Mert még csak, nem is egyenletes. Sípszó, s megint nem történt semmi. Honnan is tudták volna, hány óra lesz néhány másodperc múlva?
Írok. Ezzel szebb az életem, ezzel talán értelmesebb is.
Belekiabáltunk a Pokolsárba. Buzó-(Buzáu)-ban megijedtek. Kik lehetnek ezek, ilyen nagyhangúak, mégis a földben vannak. Hosszú távollét után hazaérkeztem.
A történelem az gyönyörűség. Egyaránt betemeti a jó szándékot és a nemes ideát. Csak rá kell dobnod egy-két lapáttal. Még csak lelkiismeret furdalása se lesz tőle. Az emberek alkotják a saját képük másolatára. Lelketlen, mitől legyen furdalásuk? A történelem a maga képmására újrateremti önmagát. Elcsodálkozik azon, ha valaki ezt másképp látja. Sértőnek tartja.
Írok. Ebből kiderül, ismerem az írásjeleket. Lehetnek rovások, mint írások.
Írom. A Nyikó még nem öntött ki. Jól van így. Mi van a berlini Falnál? Magas. Nem jól van. Nincs beleszólásom. Valaki pontosan beinti, valamire várni kell. Messiás, Godot, Metro. Mi a különbség a labor és a lator között? Metro – Goldwin – Meyer – Company.
Írok, mert érdekel.
(1975)
Közösségi alapok gemma 076.
A lakónegyed 1961 – ig két középülettel rendelkezett valóságosan. Itt üzemelt a Hídvég utca elején az állatkórház. Az állatkórházról annyit tudtam meg, hogy az egész Mezőség minden házi és tenyész állati problémájának felügyelője volt. Az bizonyosan nem kis bajjal járt együtt. Ahogy közös istállóba költözött az állomány, központosodott a feladat is. Ez egy elég érdekes látásmód volt, de évekig működött. A magán házi állatoknak is volt gondnoksága. Itt létezett a Remeteszeg utca elején a nemtom hányas iskola. Én öt évet jártam benne, ezalatt három száma volt. A tulajdonképpeni iskola épületnek használt, székelyfalusi major kúria, ebben az évben új iskola épületet kapott, papíron. Ehhez az iskolához tartozott egy kisebb és egy nagyobb óvoda, a benne rejlő napközivel együtt. Mind a két középület nagyon sok érdeket szolgált, ezért sokan tudtak hol létéről, illetve a hogyléte sem volt közömbös. Az a nemtom hányas iskola három külön álló épületben létezett, s bizony nem egyszer kalákában javították a szülők a külső vagy belső állagát. Nem is törték magukat a hivatalosságok, hogy tisztázzák az épületek tulajdonjogát, mert akkor a tulajdonukat maguknak kellett volna karbantartani. Ez az állapot aztán teljesen megváltozott. Lényegesen kisebb közösségek igényére volt a református templom és a sportegyesület, valamint a munkásotthon.
(1970)
Nem mindegy? gemma 077.
A hatvanas évek elején a legnagyobb irtás a magángazdálkodás területén történt. Az öntudatos pionírokat szétküldték a negyedben, írják össze a szakmák embereit. Zárójelben Todea és Kovács tanító bácsik meghagyták, azt is fel kell írnunk, ha valaki otthon működik az illető szakterületével, vagy cégtáblája is van. Todea, ekkor kiválasztotta Marina – t, Andrist, Öcsit, Nuci - t és engem. Bevitt a kürtszobába, s elmondta, hogy nagyon szép táblázatokat kíván tőlünk, s a legigazabb adatokat kell felrajzolnunk hatalmas fali plakátokra. Mindennap hozták a bejárt hely jelentését, s mi szétválogattuk azokat, a tanítóbácsi mondása, a nemök szerint. Nem volt bibliás ember, ezért lehet csúfolódott.
Sok volt a nem dolgozó, mint gyermekek, öregek, iskolások, inasok, katonák, hadirokkantak, betegek és félszegek. Igaz, a dolgozók száma is elég szép volt.
A földműves emberekből én akkor többet gondoltam. Csoportosításkor a mezőgazdaságban három csoportot alakítottunk ki. Az összes dolgozók harmada lehetett. Voltak kollektívisták, akik a földjeikkel a közösbe társultak. A termékből osztalékot kaptak. Voltak a gazdaságiak (állami), akik a néhai nagygazdák vagy menekültek földjein dolgoztak, bért kaptak. Nem utolsók voltak a bulgárok és a dolgozóik, akik napszámba dolgoztak, hetibért és napi terményt kaptak. Bejelentkezett az első hibás szempont. Mi legyen azokkal, akik a Marosnak nem ezen a felén laknak? Vihogtam, hogy ez nem ér már semmit. Hatalmas szidást kaptam. Hanem az orvosokkal, mérnökökkel és tanító – tanárokkal ismét megjártuk. Itt laktak, de a Maroson túl dolgoztak. Itt dolgoztak, de a Maroson túl laktak. Itt dolgoztak, itt laktak, ezek voltak a bajmentesek. A tanítóbácsi szerint az ilyenek tették ki a dolgozók egy tizedét. Ezen a dolgon aztán Andrissal és Öcsivel nagyon sokat gondolkoztunk. A földműveseket elképzeltük, minden tíz dolgozóból három valamilyen mezőgazdasági munkát végez. Egy pedig nem ipari foglalatosságú. Ez az egy nekünk akkor lett volna fontos, ha itt lakik, és itt dolgozik. Máskülönben nem lett volna szabad felmérni. A tanítóbácsi azon volt, hogy attól mégis vásárhelyi. Ezt nem értettük. Sehogyan se. Mint ahogy az sem lett világos, hogy a tízből maradt hat dolgozó közül, kettő dolgozik a szolgáltatásban. Müller, Farkas és Olasz bácsiék fodrászok, ez több mint kettő, tehát a második párban ki lehet? A kilenc suszterből egyik csizmadia is. Akkor az ő párja akármilyen szolgáltató lehet? Az autóbusz vezető és a tehergépkocsi vezető nem ugyanaz a sofőr? Csak tekergettük a nyakunkat.
(1972)
32 Lényegi lépés gemma 079.
A malmot felszámolták. A kertjében telefon karbantartók depóját telepítették. A depó sarkában távbeszélő és posta állomást létesítettek. Ezzel rövidesen megszűnt a dugós telefon. A malom épületében raktározták az első alapító elemeket. Bizony burkolt drótgyárat alapítottak. Az igénytelenek kábelgyárnak nevezték. Sokan őket csodálták, milyen jól tudják. Nagyapám műhelyét bezárni készültek, ha nem adja. Adta. Az őrlős utcával szemben, a régi vámház mögött, kinyitották a helyet a bútor és berendezésgyártó műhelynek. A régi bulgár vár romjai közé a patak felől palackozott hűsítő pontot telepítettek. A sűrítményt bem – bem – nek nevezik. Ez az észak marosparti iparosodás.
(1966)
32 Tészta vagy laska gemma 080.
A környéken a legjobb leánypróba történet az étilaska kiserítéséhez kapcsolódik. Minden levesbe való laskát (más vidéken tésztát) a leányok zsenge koruk óta találják a konyhán. Hanem a káposztás, diós, húsos, gombás, vagy egyebes vastag fogásos tésztát nem lehet akárhogy az asztalra tenni. Ebbe a laskába több erőt gyúrtak bele. Fenn maradt Ágoston Márta híre, aki minden anyagot kimért, előkészítette, még a gyúrásnál botló kanalat is kivetette. Hanem amikor a serítő belebotlott a pohárba, kiderült, hogy őnagysága a merőket is belegondolta a laskába. Soha nem tudjuk meg, ha a dolgát a laskába, vagy az esze járásában gondolta. Ha mi nem, de ő maga ezt viszontlátta. Talán éppen a frontos kedvese után epekedett volna?
(1970)
33Írok, mert van amivel gemma 081.
Írok. Mert vannak olvasóim.
A Föld ma lakott, de lehetne lakatlanabb, mint a Hold.
Van víz s levegő. Hiánya végzetes. Ez nem vitás. Sőt. . .Talán lesz. Csak ki kell várni. Mit szívsz? Ma már a második megüresedett cigarettás csomagot dobod el. Épp azt mondom, van még estig. Menj az utadon. A bicikli ma már szükség-eszköz. Ne siess, árt az egészségnek. A rák és a szív ritkítja sorainkat. A műkedvelésnek nincs jövője. De a professzionizmust sem könnyű meghatározni. Hát még méltó elvárásnak megfelelően művelni. Az embernek száznál több mesterségi fogás szükséges a túléléshez. A régi igazságokat kár hajtogatni. Kicsorbultak, nyikorognak. Teremtsünk újakat. Miért hagytátok Júdást feldühödni? Ennek nem lesz már jó vége. Láttam, ahogy kiment a tanácsteremből. Pedig az utolsó percig rendes ember volt. Talán barátja volt a Mester?
Írok. Mert vannak olvasóim.
(1975)
Kertek alján gemma 082.
A lakók megválasztása nem volt nyíltan emlegetve. Csak kidobolták. Egyszerűen a nem kívánatosabb személyeknek, bárha szomszédjai nem emeltek kifogást ellene, nem adtak papírt. Még a bekerítéshez sem adtak papírt. Ez pedig a gazdalajstromban fő helyen állott. A gazda birtoka kerítés által megjelöltetik. Sem előbb, sem hátrább, sem más méretekben, mint azt a telekkönyv megadja. A kerítés az út felől szabályozott. A szomszédok között felebaráti egyezség esetén egyenlően, főleg mikor két utcából szomszédolnak össze, egyezség hiányában a lakszámozás irányában a lakás előtti kerítést a szomszéd felé a telek tulajdonosa emeli. A házat, bármivel fedettet, a közössé lett kerítéstől csak 6 singre, azaz két lépésre lehetett építeni. Ha két szomszédos telken, olyan házat építenek, hogy ezt a pár singet a lakás javára szeretnék fordítani, akkor a két épületet alapjától a fedeléig külön - külön kell építeni, akkor is, ha kívülről szimmetrikus kiépítést dolgoznak ki. Ennek, igen sok meggondolásból alapos előzménye volna, lényeges, hogy a bulgárszegi építkezéseknél hallszik először törvényesen szigorúnak.
(1971)
Egy kis elméleti csillagászat gemma 083.
Hol vagyunk? Hát valami, éppen kevés eltéréssel nagyon – nagyon jó a földrajzi fekvésünk. A város főterén haladnak át az északi szélesség 460 31' – es és a keleti hosszúság 240 32' – es főkörei. A mérés még1969 – ben csillagászati órán történt. Az Egyenlítő vagy az Északi Sarok egy bólintásnyi eltéréssel ugyanannyira vannak. A Greenwichtől keletre fekvő körülbelül három órás időmérő zónában is középtájon terülünk el. Angliától is, de az Uraltól is egy – egy kemény órára. Bár van olyan, aki úgy tudja, hogy Angliáig, de az Uralig is, két óra köz van.
A szóban forgó városrészt 1860-tól tekintették a fejlesztés tárgyának. A vámházon kivül a telkesítést a város ekkor határozta el. A város észak felé való terjeszkedését a 17500 lakósra gondolt célszám követelte volna meg. Nem okozott senkivel semmilyen összetűzést. Az országút két oldalán nem voltak művelt kertek. Marosvásárhely az északi féltekén joggal számíthat az északi világ közepén való fekvés megtisztelő címére. Ez aztán már épp csak elismerni szükségeltetik. Hát ezzel még lehet gond.
(1969)
Mit esznek az emberek gemma 086.
A tanító bácsi, igen érthetetlen okból, egy nap azt a feladatot adta, hogy egy hónapig mindennap pontosan írjuk le mit evett a családunk apraja- nagyja. Híven begyűjtötte a lapokat. Hihetetlen dolgok derültek ki. Minden házban ettek leves ételt egyszer vagy kétszer is napjában. Második fogást a szegénység ellenére s az örökös kicsi fizetés dacára, a konyhafelelősök kiművészkedték. A konyhafelelősök régebb csak otthon levő anyukák, mostanság nagymamákra vagy nagynénékre hagyták a terhet és kiszolgálói, gyári vagy hivatali munkába soroltak. A jelszavak és az egyenjogúság ellenére, a muszáj volt s a nagyobb kereset. A megélhetés követelménye volt a női munkavállalás. A második fogás szószokkal és mártásokkal dúsított húsételek lehettek. Bő választék kínálkozott az olyan tésztafélékből, amelyek szintén hús mellé jártak. Voltak gombócok és galuskák, amelyek magukba, vagy salátákkal, vagy éppen csak salátaként kísérték a levest. A doktor örökös intése ellenére, hogy halálra zabálják magukat, nagyanyóék azt emlegették, hogy a kemény munkához kemény étel kell. Nálunk ácsok és kőművesek ettek néha a családtagok mellett. Volt, amikor a munkahelyre vittük ki az ételt. Hát azt látni kellett volna, hogy mit nem emeltek fel kézből, ékből vagy csigával. Persze, hogy ezt erő nélkül nem lehetett. Más emberek is végeztek kemény fizikai munkát. Aztán a reggeli soha nem maradott el. Volt, amikor a szükség öt étkezést, de legtöbbször négyet tartottak be. Reggelire és uzsonnára, vagy a távol dolgozók és utazók ebédre is szárazat ettek. A szárazban a fő helyet, a füstölt szalonna foglalta el. Ugyanakkor túró, sajt, feldolgozott és füstölt vagy szárított disznó és majorság termék sem volt idegen. Sok tejet ittak, vagy a cikória kávét sűrítették meg vele. A babkávét ritkábban itták, mert tejszín vagy hab járt hozzá, ami dologgal és odafigyeléssel társult. Kalácsot vagy süteményt rágcsáltak hozzá. Az étkezésben nagy hely jutott a töltött palacsintáknak, buktáknak és a különféle rétestésztáknak. Ezt a gyermekek örömére, de valamelyik keményebb leves kíséretére is sütötték. Ha az iskolába tízórainak vittük, akkor a töltelékekkel vetekedtünk és körbe kóstolva ízleltük. A sajátunk, többször nyert a mások ellenében. Viszont találtunk ízeket, amiket otthon hosszan ecseteltünk, hátha nagyi rákapna és ugyanolyant vagy jobbat, teremtene elő. Legalább hetente egyszer, valami süteményt készítettek a ház népe örömére. A felnőttek házi főtt sört ittak, hetente kétszer, de háromszor is. A gyümölcspálinkát a közeli gazdálkodóktól szerezték be. Hétvégen vagy ünnepekkor az örménytől bort vettek. Nem volt divatban az italozás. A túlzottan italozókat a közösség megbélyegezte, ami kellemetlen megjegyzéseket helyezett kilátásba. Így az ilyesmit jobb volt elkerülni.
A ritka házi feladat nyomán az iskolában, egy éven át táplálkozási tanácsadót és főzőtanfolyamot tartottak. Nagymamám egy darabig igen híven látogatta, aztán egyszerre csak egyéb dolgai miatt nem tudott menni. Azt hiszem valami recepttel nem tudott kibékülni. A dolog, ezen fele titokban maradt. Van hírem arról, hogy a főzés bevett szokásait nem szívesen hagyták fel a tanfolyam hallgatói.
(1969)
Törcsvár, mire vár gemma 090.
Milyen dolog lehet ez a tiétek, bámul nanyóka. Két nagy darab ember, mennek hallgatnak. Libbennek egyik balra, másik jobbra. Pedig a billenésük nem születési. Maguknak keresték. Viselik, mert jól áll nekik. Elnőhetik valamikor? Most billegnek. Ökörhúgyosan, mint a kétkerekes bábúk, farsangkor. Mit tanulsz tőle, ha a családja zátonyra futott? Nem tudom, vonogatom a vállam. Járt-kelt barátom, másnak nem mondom, én Törcsváron soha nem jártam, gyere velem nézzük meg. A hétvégi vonatot és a hétfogásos kiflit én állom szi(d)sz még? Itt van nanyó. Ez az ember keresi a többi embert. Tőlem akar valamit megtanulni, amit ösztönösen a fia iránt kellene éreznie. Érted nanyó, nem nagydolog. Sokszor az emberek a gyermekeiket úgy magukhoz láncolják, hogy azok az őrületbe is szívesebben szaladnának, csak a köldökzsinóruk szakadna már. Nem tudom melyik, de okos kellett legyen, ha merte, Domi házasságait a szülők számlájára írta. Ez az őszinte nyugalmam ára.
(1973)
Ebből lett a cserebogár gemma 091.
Amit ide írtam, azt csak úgy meghallottam. Az igazság felől semmiképp nem volt alkalmam meggyőződni.
Mindig van kerengőben, s éppen leszállóban valami adoma a székelyek gondolkodásmódjáról. Az emlegetett dolog állítólag 1874 környékén esett. A város gondos atyafisága elhatározta, hogy a Szentanna, Szentgyörgy, Szentivány, Keresztúr, Székelyfalu és Szentkirály felé tartó utak mentét telkesíti. A telket vásárló, városlakó székelyek azon nyomban építkezésbe foghatnak. Valami egy, de hosszadalmas év múlva a lakosság lélekszáma felülmúlja a 15000 – et. Bizonyosan. A családokat támogató tervezet szerint, az olcsó áron vehető telket nem lehet aztán eladni. Valami tíz év után. Csak.
Az atyafiak sem voltak restek. Verték a cölöpöket, s hozták a mestergerendákat. Alighogy egy pár ház udvarára vályogot vetettek, hogy nehogy leégjen, mint máskor szokott, vagy ha a Maros áradata vinné, akkor hadd legyen boldog vele. Máris eléálltak a választmányi emberek elé. A telek házastól, vagy anélkül eladható legyen. Csak a létező szomszédok tetszését is meg kell nyernie a vásárlónak. Ily módon aztán mindenféle népek tudtak telket venni ezen a tájon. Nemegyszer a vásárló, amint megkapta a szomszéd bólintását, már neki is bólintania kellett egy újabb szomszéd javára.
Álmélkodtak a városatyák, mennyi újszékely jelent meg egyszerre.
A századfordulóra aztán valóban jelentékenyen megemelkedett a lélekszám.
30Vaku I gemma 092.
A remeteszegi magyar iskolában előbb egy, aztán két tanító bácsi lett. Valahogy. Fogságból és börtönből jöttek szerre. Addig sem volt üres az iskola. Dolgoztak ott még más, lelkeket mentők. Csakhát. A tanítónőket nem számítjuk. Ők főzni és kézimunkázni tudtak jobban, s letagadták a német vagy francia nyelvismeretüket. Mert az, romlott kapitalista vonás. Nem is tanítottak csak magyar nyelvet, később románt. A tanítók főleg magyarul és oroszul tudtak. Hogy mennyire jól, azt soha nem fogjuk igazán megtudni. Az egyik tanítóból aztán, még szovjet tanár is lett. A helyesírási hibáival együtt. Akit nem magyarból vagy oroszból, azt énekből regulázott meg. A katonai fegyelemhez és tartáshoz nagy tapasztalattal rendelkezett. Szép egyenes mogyoró vesszőket gyűjtetett be a soros vétőkkel.
Sok keservem volt nekem a kórussal. Kaptafahangom nem érdemesítette semmire. Mégis. Fel kellett állni, s tátogni. Megalázó dolognak tűnt. Néhányad magammal ezt utáltuk. Minden akadályoztatás eszünkbe jutott. Kaptunk is eleget érte. Szép nap az volt amikor gyűlés miatt, senki fia nem mondhatta, hogy K. ma is belénk kötött. A kényszeredettségbe sokszor beleizzadtunk. Naponta viaskodtunk. Magunkkal. Vele. Magunkban. Nem került támasz az ellenkezőknek. Senkivel és semmivel nem számolhattunk. Támogatólag. Egyéb nem is járt a kis, buta fejeinkbe, mint valahogy borsot törni az orra alá. Értette a gyermek lelkét. Állítólag. Kiforgatta, átmagyarázta, ledobta és megtaposta álmunkat és kívánságunkat. És mi erre lelkesen énekeltünk. Csak egy intésébe került.
Szeretett minket. Felhasználni akarata szerint. Az osztályban hallgatni, mint a sír. A kertben eredményesen versenyt kapálni. A kapu előtti árkot tisztán tartani. Szép sorba állni az udvaron. Futó lépésbe, sietve menni a tanterem felé. Állni órákig, várni a vendéget, jöttekor és mentekor lelkes énekkel köszönteni. Bármikor, ha valaki jön és mond valamit. Érthetetlent. Amiért érdemes várni. Fohászkodtunk. Senki nem vette észre, hogy meg vagyunk büntetve. A mi büntetésünk soha nem telik le. A büntetése őt soha nem érte el. Sem az égi, sem a földi. Látszólag. Talán majd a földi életen túli. Addig is…
Megérdemli. Mert fontoskodásaival én úgy vélem mindenkinek, akivel kapcsolatba került, terhére vált.
Később mindenki megnyugvást színlelt. Ha már elment, másokat boldogítani.
(1971)
Ahány behány dohány gemma 093.
Szabadi út 49 szám alatt működő betegrendelőben voltak különös dolgok is. A felnőttek orvosa egy bogaras bagós ember volt. Éppen elég különös Isten teremtése volt. Nagy zöld lódenjében és repkedő nadrágszárával még valahogy elboldogult a halandó. Csak, ha épp szembefújta vele a füstöt, hogy magának le kell szoknia a szivarazásról. A pipálást is irtotta. Ezektől a betegek még jobban megrettentek és ingatag bizalommal néztek a gyógyulás elébe. A cigarettázó asszonyok csodálkozva kerekedtek szemeikkel a doktorra. Nem mutatna példát. Nem, mert neki viselnie kell a negyed terhét, s azt pedig cigaretta nélkül senki sem bírná ki.
Nagymamám, egy nap lekváros papírba sodort valami száraz korókat. Egy elég hosszú levelet is írt hozzá. A kezembe nyomta, hogy vigyem a rendelőbe. Ott addig várjak, amíg a Renyé Károly doktor kezébe adhatom a paksamétát. Meg kell kérdezni, ha üzenne valamit, aztán lehet hazajönni. Minden a legnagyobb rendben folyt le, a csomagot átvette, a feladót elolvasta, s szinte mosolyogva elengedett, haza menni. Üzenet nem fordult elő.
Még féluton sem voltam, amikor biciklijén elszáguldott mellettem. Szaladtam a nyomában, mert éreztem a veszélyt a levegőben. Mire haza érkeztem volna, már ki is kiabálták magukat. Nagyanyám rámagyarázott a nagy doki tudományára. Főzzön teát, mert abban van a vitamin és egy kiskanál akarattal elérheti a kívánt hatást. Továbbra is fenntartották a jogot, a bennük bízó paciensek megtartására. Hangsúlyozottabban. Külön gyógyították a negyed kisebb nagyobb nyavalyákkal küzdő embereit.
Tisztítótűz a parkban gemma 094.
Cs.P., mikor az egyik vizsgálati fogságból hazajött, a könyöke felé mutató szív volt a karjára tetoválva. Az áttört szívbe pedig bele volt írva, Irénke. Nagy vihart kavart. Poli néni azon a délután, még a beteg Fazakas bácsit is felkereste. Mindenkit Sikerült komolyan felingerelnie. Jula nénivel azon fáradoztak, hogy Cs költözzön el. Szégyent hoz a népünkre. A mi közösségünk nem fogadhatja el ezt a viseletet. Azon felül, hogy ezt a jelzést csak egyezményesen engedett helyen viselhetné, de minden ellenére rákos veszélyt jelent. Hiába nem ismerné el, a rákot még terjesztheti is. Semmi bizonyosság nincs az ellenkezőjéről. A parkbeli bölcsek, egyhangúan ellene vannak, nem restellik kijelenteni, ha Cs. esetleg matróz vagy köztörvényes lenne, akkor talán bele kellene egyezniük. A hiányzó nyomatékok miatt elutasítják, nem egyeznek bele senki testének kitetoválásába. A mi európai műveltségünktől, ez a kultusz idegen és a bolondériáig félrevezető. Ugyanakkor egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy ennek a divatnak itt a környéken nem kell gyökeret eresztenie. A kútfőnek mutatkozó első ember elköltözését nem akadályozzák. Az érdekelt vonogatja a vállát, de a jóérzés győzött. Végső határidőt kért.
Az idő nyomtalan nem múlik, s a divatok kiagyalói sem alusznak. Még nagyobb megrázkódtatás érte az öregebb erkölcsőröket. Az Ikrek is megérkeztek a katonaságból. Az egyiknek ezüst, a másiknak réz karika volt a fülcimpájába fűzve. Volt mit hallgassanak. A magyar embernek nincs oka a fülébe karikát tenni. Fűzzön az adósa, a szolgája, a bojtárja. Vagy a cigányoknál nagyobb rangot jelent, ha megfelelő karikát tesznek fel neki. Másképp a nyakba vagy a hajba, mi nem teszünk pénzt. Sem aranydíszt nem választunk a férfiasság kiemelésére. Úgy nézett ki, hogy az Ikrekkel nem fog menni a győzködés. Mikor az adósokat emlegették, mondták ez talál. Mikor a szolgákat hozták szóba, bólogattak, ez is rendjén. Mikor a fogságból menekített megváltást tárgyalták, arra hümmögtek. Mikor lecigányozták, a képük belefehéredett, de ettől sem hátráltak. Aztán a nőkkel kezdték a hasonlóságokat számba venni, ez egyenesen rosszul esett. A hosszú hajat s a hegyes orrú magas sarkú cipőt emlegették. Azt bezzeg sok veszekedés után elfogadták. A szűk nadrág viseletét is felhánytorgatták az öregeknek. A huszárvágást aztán egyik öreg adta meg, hogy lehomokosozta az Ikreket. Kidőlt a fürdővíz. A kicsi Ikrek akadozva és zihálva ígérte, hogy ezt a sértést még a legfontosabb öregeknek sem bocsátja meg.
Azon este az öregek tanácsa tábortüzet rakott a park szélében és a puritán népi hagyományok dicsőítésére verseket mondtak és énekeltek. A műsor anyaga a harmonikus tartásból fakadó hagyomány volt. A vallás erkölcs és az egészséges családhagyomány ápolása és fenntartása került legtöbbet szóba. A kertes házakban valószerűen nem engedik a szabályok áthágását. Az öregek csak azért búsulnak, hogy a tömbházlakók nem hallgatják meg a parkbeliek tanácsát. Több viselkedési és szokásnorma kezd kiveszni. A tömbbeli lakók nem járnak a park felé. A lépcsőházban s a barakbárban isznak, hangoskodnak. Fülbevalót is vesznek, csakazértis. A tetoválástól sem rettennek vissza. Nem csodálkoznék, ha ajzószereket is szednének vagy forgalmaznának.
Ez a csapat a mi hagyományainkra nem büszke, nem is fogja tovább vinni. Máskülönben csak itt laknak, de teljesen idegenek mindentől. Nem barátkozunk velük. Nekünk kellene kezdeni a közeledést? Hiszen értük és általuk törték össze az értékeinket. Ez egy szűkülő sikátor, nem látni a végét.
(1992)
A szeretet következő fogalom gemma 097.
A szeretetet lehet a megjelenése minősége szerint osztályozni, azonban óvatosan bánjunk vele, mert olyan állítást is találunk, amellyel még nem találkoztál. Egyes források a szeretetet a hagyomány fenntartásának tekintik. Egészében erre a hagyományra csak büszkén tekinthetnénk, felélesztése nem károsítana semmilyen korszerűséget, mert az illem változatlan, s a becsület nem különben. De közben mássá lett a napirend. Az elvárások egy részét nem a közösségek, hanem más, tényezővé lett hivatalok követelései kerültek élre, s megkerült az előírás lehetősége. A birodalmi szokások nem tudtak ártani a bevett szokásainknak. Az első és második világégés olyan változásokat idézett elő, amelyet közösségünk népe nem tudott egy-kettőre megemészteni. De választáshoz való lélegzetvételhez sem jutott. Meglepetéssel nyugtázhatták, hogy szokásainkat és erkölcsi szabályainkat vajmi kevéssé tisztelik a környező népek. Van, amikor az érdektelenség a fontosabb, de találkozhatunk eredendő vitató értetlenséggel és alapvetően hiányzó becsüs elnézéssel is. Mire az első háborút, úgy ahogy megértette és megpróbálta következményeit megélhetésében látni, arra ott volt a második. Az viszont feldúlta az egész, maradék szívós értelemhez szokott életüket.
Semminemű hagyomány sem sietett sehogyan a segítségére. A hatalom pedig akárminek nekifogott, az csak rombolás lett. Szinte semmilyen téren nem tudott az elbontott vagy betiltott szellemi javak helyett valami mást adni. A nemzetek és a nemzedékek közé éket vert. A tulajdont és jogának gyakorlatát tagadta. Az aktivisták lopását nem látta meg, a közemberét számon kérte. Az aktivista nem szorult rá. A közember eltulajdonítása, a vizsgálat alá került esetek többségét kényszerűségből követték el. Valóban kevesen loptak szórakozásból. Mégsem bocsátottak meg. Az embereket elköltöztették szülőhelyükről, a jobb jövő ígéretével. Olyan nagy tömegeket mozgatott meg, hogy csak felügyelni is épp elég feladatnak tűnt. A bármiféle közösségi nevelésnek a még létező árnyéka önmagában tehetetlennek bizonyult. Patinás házakat és alagcsövezett utcákat áldoztak a beton kaptárak felépítéséért, s éppen csak toldott-foldott közművesítésért. Ezzel megjelentek az első hiányosságok is. Ezt ideológiai neveléssel pótolták, s a rémes az belőle, hogy még az oktatás felelős minisztériuma ma is, ennek a jótékony hatásában bízik.
Járjuk körbe együtt, mintegy önmagunkat. Belátni nem nehéz, amit azelőtt kaptak a gyermekek, most valamiért elvettük tőlük. A kérdés makacsul köztünk marad, s válaszért az égre mordul. Hordereje miatt soha nem lett volna szabad leintenünk. Intézményesen pedig nem varrható senki nyakába. Mert sem a válasz, sem a megoldás nem egy ember tiszte s munkája, hanem a teljes közösség felelős tette.
(1986)
Sütéshez mellé állunk gemma 098.
A környéken a legjobb történet a kalács sütéséhez kapcsolódik. A legtöbb háziasszony tudja a kalács szabályos előkészületeit. Ha valami éppen botlik az emlékezet ösvénye martjába, nincs az a szomszédasszony, vagy éppen anyós, aki ne segítene. Hanem az az ünnep, amire a kalács készül, nagyon közeleg, nincs idő politizálni. Vízi Gertrúd néni, az összes tepsit telehajtogatta, nekiveselkedett tésztával, s annak örömére kiment az udvaron, anyósával két kedélyes szót váltani. Vízi Bertalantól tudjuk, hogy az anyukája azért nem sütött, mert a menye sikerzálogos, aznapi ígéretes süteményére volt kihegyezve, sőt abból ígért a barátnőjének is. Ám a menye így aznap nem sütött. Teljesen elégette a csikókályha sütő lerjét, annyira, amennyire többet semmire sem lehetett használni.
Harag nélkül, ebből a sütésből kimaradunk. Érkezett a barátnő, akivel együtt mentek a pékségbe, kalácsot és ünnepi kenyeret venni. Nem volt rendelés, de talán az ilyenekre gondolva dagasztottak többek számára.
(1970)
Aki hányadik, csak az hányódik gemma 099.
Most már, lényegtelen forrásból, tudom, a budi takarítás vagy alkalmi fejlesztés nem volt kizárólagos foglalkozás. Volt egy oktalan pórul járt kéményseprő, aki aztán csapatokat alakított, hogy amerre nem volt alagcső vezeték, vagy magán emésztőgödör sem, ott közbeléptek. Nem tudom, ami őket valamire határozatkényszerbe hozta, de bizonyosan csapatával nagy szerepük volt az elvezetés és az emésztőgödrök kiépítésében. Azért emlegetem, mert szép, kitekintő tudattal rendelkezett, a környék zöld állapotát támogatta. Ő maga környezetvédő lévén nem kérte senkitől számon, ha miért nem érti ezt? Hetvenhárom előtt, ez az ember, nem cigány volt?! Hát nem, becsületes volt, s az életveszélyt hordozó járványok ellen lépett.
(1977)