(7.füzet) AranyÉr(TÉK)a
(-anya-ér-aranyér-aranyérték-aranyéra-érték-téka-aranya-araérték- éra-arányérték, ami nem más csak vissza a két rénara vagy ára)
*a halál se kisebb dolog, mint az élet, ha kell, de bántó, ha az élet természetellenesen rövidebbé lesz, jön vagy megy, egyre megy, ha nem hegy, de arra lejt a gyászkocsi
Mikor itt vagy, már képtelen, amit üzennek követhetetlen, ennek a füzetnek tartalma alig segít, felhagyni ezzel s mással teljes mértékben lehetetlen, azaz kimerítően ajánlott:
Rábeszélés gemma 600.
Fekete levél gemma 601.
Szabályossá lesz a búcsú gemma 602.
Mi legyen még gemma 603.
Szabálynak búcsú gemma 604.
Emlékeztető gemma 605.
Elhalálozások gemma 606.
Mi végre gemma 607.
Meghívó a temetőbe gemma 609.
Közérdekű kishíreim gemma 610.
Bennem remeg a ma gemma 611.
Szabályt rendesítő búcsú gemma 612.
NOPROBLEM gemma 613.
Világvers gemma 614.
ars poetica nebulosa gemma 615.
Amerikás ír katona gemma 616.
Próféciák gemma 617.
Vegyetek s egyetek gemma 618.
Minden eladó gemma 620.
Felemás gemma 621.
Máshol lakunk gemma 622.
Kilépési nyilatkozat gemma 623.
Elemzetem gemma 624.
Ez a mozgalom gemma 625.
Habos gemma 626.
Nem kell gemma 627.
Hidegek jönnek gemma 628.
Szakméla gemma 629.
Agyalágyult gemma 630.
Tiszta Víz gemma 631.
Csak nekem gemma 632.
Bocsáss meg gemma 633.
Feliratnak gemma 634.
Örök nyugalom gemma 635.
Férfimunka gemma 636.
Még egyszer a temető gemma 638.
Itt a halál megtér a csodálkozástól gemma 639.
Veseelégtelenség gemma 640.
Tiszta epe gemma 641.
Nekem is lesz gemma 643.
Mitől áradnak váratlan gemma 645.
A nemem rovása (1) gemma 646.
A hitem rovása (2) gemma 647.
A küzdelmem rovása (3) gemma 649.
A dolgom rovása (4) gemma 650.
A maradékom rovása (5) gemma 651.
Dögrovásom (6) gemma 652.
Emlékszem gemma 654.
Emlékezz gemma 655.
Emlék igazaknak gemma 656.
Judások ideje gemma 658.
Hittanóra 7 gemma 659.
Szegénység gemma 660.
Mi jut eszembe gemma 661.
Mégse értem gemma 662.
Jelentés gemma 663.
Álmodom gemma 664.
Dominó ördöngös köre gemma 666.
Leltár gemma 667.
Nem igaz gemma 668.
Volt egyszer gemma 669.
Kormányos gemma 672.
Nem szeretem idő gemma 673.
Falvédő gemma 674.
Mikor gemma 675.
Csillagolvasás gemma 676.
A humánus vonások gemma 677.
a Nap gemma 678.
Parancsok (7.) gemma 679.
Önmarcangoló dominó gemma 680.
A válogatás esete gemma 683.
Fekete levél gemma 684.
Nekem is fáj gemma 685.
Elmegyek gemma 686.
Hogy akarok nyugton lenni? gemma 687.
Végszó előtt gemma 688.
Döntetlen PöSö - vel gemma 689.
Hittanóra 8 gemma 690.
Itt ez áll gemma 691.
Gyónás Imibának gemma 692.
Búcsú gemma 699.
Rábeszélés gemma 600.
Ez a hely az élet és a halál nagy találkozásának színtere. Az életet élem, és meg szeretném tartani, lehető leghosszabb ideig. Reményeim részben teljesülni láttam s a vidámságból is kaptam egy jó nagy szeletet. Holdtöltekor néha eljön Ilon néni egyik macskája. Leül az ágyam végére, s vicceket mesélünk egymásnak. Ha a röhögés valakit is zavarna, vagy akár felébresztene, abba hagyjuk. Elegánsan felszívódik az üresen tátongó egérlyukon. Majd eljön máskor, ígéri mindenkor. Van amikor nem jön. Ilyenkor is a közelét érzem. Már soha nem szakad el tőlünk.
Az életet reményteljesnek és vidámnak vártam. Azt hittem megismertem. Szólt hozzám, s ha mutatta magát, nem rejtette el az árnyékát sem, mégis olykor álmaimmal vert rám. Kevés az, amivel becsapott. Adott egy tekintélyes szelet egészséget. Ahogy el tudom gondolni, ez lehet az egyik legkeresettebb boldogság. Vagy a család, ha örömöd telik benne. Ezt eltaláltam-ígérkezik. Nyertem egyszer egy mosógépet, igaz másnak. De kit érdekel? Az egészség és a szerencse tehát nem került ki, s a családom állaga is elégedettségre tart számot. Ennél talán sokkal több nem is lehetne. S akkor miben reménykednék? Hogy nyugodtabb anyagi körülményeim lesznek? Ugyan mitől? Anyagiakban jobbulást csak álmodni merek, de attól azonnal felsírok. Azzal mire megyek, nem magam alá pisilek. Cinkelt sorsjeggyel, elsőnek nagyapám ment át a túloldalra. Fogadta, hogy majd elmeséli mit tapasztalt. Azt hiszem nem engedték meg neki. Nagyanyám követte. Ő sem jelzett vissza. A túloldalon nem egy helyre készültek. Soha nem tudom meg, hova jutottak.
Bár Európát sem Diadalült bejárnom, ha meghalok, addig nem nyugszom, amíg a Földet egyszer körül nem járom. Ha nem sikerül, rajtam nem áll. A kívánság s a vágyás tőlem meg lett volna. De korlátok vannak. Igen, a halál. A halálról hallottam, de nem ismerem. Mint ismeretlentől, tartok tőle. Nem is kívánom megtudni, milyen az, ha nekem köszön, előre. Addig is megbecsüléssel, a messzi távolból. . . Akkor talán ráérek sehová sietni, valamin hasztalan törni az agyam, és mások által érdektelen dolgokkal foglalkozni.
(1999)
Fekete levél gemma601.
Én megfogadom, hogy ennek a mafla embernek a még maflább leveleit nem őrzöm meg. Vissza nem küldhetem, mert nem vagyunk elég szerelmesek. Sem egymásba. Sem senki másba. Különben sohasem tudom, hogy mikor éppen hol tartózkodik. El nem égethetem, mert szűkagyúságára való tekintettel, mindig kibékülök vele. Mindenképp terhes, félek, csak a bajom gyűl meg. A saját lelki ismeretemen kívül még netalán valaki ide sorakozik. Felteheti a hülye kérdést, barátilag minek nem győzögetted, hogy tegyen valamit magáért. Az újságban, ki nem adhatom, mert az emberek a hasukat s a fejüket felváltva foghatnák. Mi legyen akkor? Még Lazics se tud hozzá-tenni? Szégyenlem a levelem, amit nem kaptál meg, lenyelném, tudod te. Elkaparom, íziben. D.
Tedd azt. Ha nem válaszolok, hátha észbekapsz. Pedig micsoda tehetség? S itt ég takaréklángon. S mi nézzük. Egyesek hangosan szurkolnak, úgy kell neki. Bocsáss meg uram nekik, nem tudják mihez tapsolnak, akkor siratják, mikor nem lesz nekik. Költőjük.
(1973)
Szabályossá lesz a búcsú gemma 602.
Nagyváros, sok ház, kevés bánat. Nem a temetői sírhant, ami meggyőz a halott tiszteletéről.
Babonás félelmet sem hordoz. Itt van velünk, vagy egy tízemeletes modern temető valamelyik falán. Urnában, fiókban, kamrában. Ünnepi alkalmakkor a fiók névtáblájára egy apró koszorút tesznek. Csak sokan láthatnák ilyen egyszerűen és fájdalommentesen a halottól való megválást vagy összeforrást...
(1971)
Mi legyen még gemma 603.
Bementem a postára, kinyitottam a levelesládám. Akkor a lábam a mozgó földbe eresztette, jó mélyre törő gyökereit. Akit ez a helyzet nem rémít meg, az vagy őrült, vagy hazug. A talaj alattad meghatározatlan inog. Az ablak és ajtókeretek ropognak, valami recseg, látod, az ablakon kívül potyognak a cserepek. Vajon mi van az óvodában? Ott vannak a gyerekek. Adja csak az örök, irgalmas Isten, hogy az udvaron legyenek. Vajon a feleségem, hol ijedezik. Ezzel készen van minden. Mindenki felsóhajt, sápadtan a másikat méregeti. Megyünk ki az utcára. Mindenki mesél, valamit, valakinek.
Istenem, mi van még hátra?
Sok utórengésre van még kilátás.
Este azt állította a tévé, hogy a rengés közel ötös erősségű volt. Alig okozott kárt.
A SZER úgy gondolta, hogy az első rengés hétegészkettőtized erősségű, a második hatos erősségű volt. Bukarest félig romokban hever.
Még a végén sem az igazat tudjuk meg.
Talán az elején tudtuk volna?
Ha tudnánk, mit kezdenénk vele?
Ijedelmen kívül egyéb nem érte családunkat. Aztán adakozgattunk, nem is soványan. Nem is úgy, mint nekünk árvízkor. Fizetési listán, önkéntesen, adománynak, s a vállalat rá felvigyázhat. Sokáig tart míg kiheverjük. Azok pedig lehet meg se kapják. Nem lenne rá példa?
(1978)
Szabálynak búcsú gemma 604.
Predescu a tegnapelőtt halt meg. Én csak ma tudtam meg. Elmentem részvétet nyilvánítani. Predescunén a bánat jelét se láttam. Már bűnösen nyugodtnak tartottam. Talán észrevette, mert így mesélt.
Ne higgye, nem örülök a szabadulásnak. A férjem bár bogaras ember, de hű társam volt szerettük egymást s most se hagyott el. Itt van velünk itthon és levett egy szelencét a szekrényről. Benne egy marék por szürkésbarnán.
Itt van Predescu Mihai 1917-1972! Addig fájt nagyon, míg égett.
(1972)
Emlékeztető gemma 605.
Szívünk már belefáradt,
a pletyka még nem,
a fájdalomba,
melyet a nagy életkedvvel megáldott
Bús Töhötöm
elvesztése okozott.
Az ötvenévesek találkozója előtt.
Viszontlátásra, Töhikém, özvegyed.
(1994)
Elhalálozások gemma 606.
Soha el nem múló fájdalommal,
mi megmondtuk, hozzuk az összes
közeli és távoli rokon, ismerős és barát
tudomására, mert mi előre tudtuk, hogy
a legmelegebb szív se bírja örökké,
az alsócsernátoni Felszeghy Albert ( Bercika )
megszűnt értünk dobogni.
Részvétfogadás a temetés után egy óráig.
Ez a hirdetés van minden értesítő
helyett a gyászoló család
(1996)
Mi végre gemma 607.
Állunk, a döbbenet beléjük fojtja a szót.
Állunk, a döbbenet belétek fojtja a szót.
Állunk, a döbbenet belénk fojtja a szót.
Állunk, a döbbenet belé fojtja a szót.
Állunk, a döbbenet beléd fojtja a szót.
Állunk, a döbbenet belém fojtja a szót.
Hiszen alig született.
Állunk, a döbbenet
megnémult,bennetek.
Meghalni épp megjelent.
S azzal tovább ment.
(1983)
Meghívó a temetőbe gemma 609.
ilyent még tegnapig nem láttál,
megbánnád, ha otthon maradnál,
ma közhírré tétetik,
elmaradni nem illik:
Még van egy gödör, nyitva
ahol omolnak, galyak.
(1996)
Közérdekű kishíreim gemma 610.
Utánam ne legyen vízözön,
értem ne hulljon könny,
nézzünk nyugodtan egymás
szemébe, hátra van még tág
lehetőségek ígérete,
értesz. . .tán nem értem. . .
értem. . .mit nem értesz. . .
(1980)
Bennem remeg a ma gemma 611.
(Krisztián merészkedik)
bennem remeg a ma
benned sikoltoz ha
fullad a gyertyaláng
kopogón keserű
és rút ha vad mankós
zavar az utcára ki
zsebeid ne forgasd ki
csak ne kelljen téged
nyomorún nézzelek
bennem remeg a ma
tudod terhemre vagy
halált várunk ketten
nehéz vagy te nekem
frászt beléd mankód tesz
síromhoz ne gyere ki
gyalog nem bírhatod ki
csak ne kelljen téged
nyomorún nézzelek
(1968)
Szabályt rendesítő búcsú gemma 612.
A domboldal őszi rikítása egyhangúságba fakult. Sok a barna és a piszkos sárga. Az oldal sárosan nyomasztó. Ide temetkeznek a környék lakói. Végig temető a domboldal. Minden nap temetnek. A hajlat mögött keleti katolikusok siratóasszonyokkal, előttünk nyakas, komor római hitűek dobják rá a földet. Fennebb színtelen büszke végtisztességgel, porból lettél reformátusok, emitt egyetlen címre porrá válunk.
Az emberek földbe teszik élettársuk, szüleik, gyermekeik és barátjuk testét. Bő vagy csekély ceremóniával. Mikor őszinte, mikor tettetett bánattal. Aztán eggyé leszünk a földdel. Halottkultuszunk nem felel meg civilizációnk fejlettségének.
(1973)
NOPROBLEM gemma 613.
A Föld fizikai középpontjától erednek a látványbajok. Tényszerűleg fakadhatnának máshonnan is. Ha éppen a geometriaitól számítunk, akkor is az élettér szélessége elrettentően keskeny. Ha Föld sugarát 6400 kilométeresnek választom, akkor is az életöv vastagsága nincs teljesen 19 kilométeres. Igen, csak megborzong a döbbent ember. A gondolkodó embernek elképesztően sok döbbenetre van szüksége. Ilyen parányok vagyunk. Nem is látunk az orrunkig. Henceghetünk. Ha egymásnak hasznára nem vagyunk, akkor jobb, ha elpusztulunk. Az életünk sajnos olyanok tartják marokra fogva, akik hiányoztak, mikor az iskolában az arányokat és kölcsönviszonyaikat tanították volna. Volt idő, amikor ez ellenkezett a tudományos és dialektikus történelmi materializmussal, azóta nyomor a jövőnk. Itt csak egy vallásos elveken fogant szeretet és egy féltékenység mentes önzetlen együttműködés vezethetne valamire. Azt se tudom, hogy ezek a gondolatok akár a lesőket érdekelnék-e? Akkor meg ki figyelne, kire? Mert figyelnek hűségesen, mondhatnám sírig tartó hűséggel.
(1988)
Világvers gemma 614.
(Krisztián akarata)
Értem, milliók dolgoznak,
Érted, reguták trappolnak,
Érte, foglyokat gyilkolnak,
Értünk, anyák virrasztanak,
Értetek, vesszőt bújtatnak,
Értük, halált is szavaznak.
.....................................
Értünk, értékes napot akarjak,
Értve leszünk, majd ha...
(1978)
ars poetica nebulosa gemma 615.
Humanides gyötrelmeiről
BENNEM VERIK AZ IGÁSLOVAKAT
BENNEM A TÖMJÉN IS A TRÁGYASZAG
BENNEM VAN az Isten és Ádám
a tizennégy bordám
BENNEM VAN a magányomba
fulladt szivarcsutkák halma
a sírás és alkotás
a térdeplő kopogás
egy tucat bölcs bolond
egy falunyi tűzkolomp
BENNEM VERIK AZ IGÁSLOVAKAT
BENNEM A TÖMJÉN IS A TRÁGYASZAG
BENNEM VAN egy városnyi éljenző
egy világnyi éhező
mit jövőnek nevezel
a mai nap neheze
az olajsorok fájdalma
az alázottak siralma
mitől a Holdra léphetsz
miképp a Napba nézhetsz
BENNEM VERIK AZ IGÁSLOVAKAT
BENNEM A TÖMJÉN IS A TRÁGYASZAG
BENNEM VAN mitől kinő a fű
megdöglik a tetű
egy borzadály-sóhajtás
az anyatej-mosolygás
a gém a lösz a kalács
ez a nagy kicsi világ
BENNEM VERIK AZ IGÁSLOVAKAT
BENNEM A TÖMJÉN IS A TRÁGYASZAG
(1979-1983)
Amerikás ír katona gemma 616.
(200 éve sír a sárba)
Nem halt meg ma senki,
Gondolhatnád, jenki,
Ne térj, csak úgy délre,
Holtnak nincs ebédje.
Itt nyakig a sárba,
Egy golyóm a tárba.
Délre le nem tértem,
Oda az ebédem.
Hetekig megállta,
Tartósan kivárta,
Jőne már a beste,
Nem lővő, négere.
Nem halt meg ma senki,
Gondolhatnád, jenki,
Ne térj, csak úgy délre,
Holtnak nincs ebédje.
(1976-1981)
Próféciák gemma 617.
***
Van esélyünk rá, hogy minden veszedelem és kór, minden békétlenség és halál mellett, végre találkozhatunk a Földön kívül élőkkel.
***
2000-ben bármi megtörténhet. Olyan dolgok lehetnek, amelyre ismert példák vannak, de példátlanok is előfordulhatnak. Akkor aztán forgolódhatunk.
***
2000-ben nagy próba előtt állunk. Ilyen próbában még csak Ádám és Éva részesült. Megbuktak. Sem tanács, sem kiállás dolgában, nem volt megfelelő szurkoló táboruk. Nekünk azért van jobb dolgunk, mert az emberiség sorsának jobb akaratú munkálkodóit, körülbelül ugyanannyian akadályozzák, mint támogatják.
***
Mikor megszülettem, megmondták előre, jó nagy leszel. Mire gondoltak? Nem fejtegették. Hogy ezt az elérhető éveim számára gondolták? A centiméterben mérhető magasságomra utaltak volna? Vagy marhaságom méretét jósolták. Ezekre beteljesedett. Egyelőre, csak ezekre.
(2000 hajnalán)
Vegyetek s egyetek gemma 618.
Elvesztettem munkatársaim megbecsülését, mikor kenyérbe maradásom érdekében a főnökkel kiegyeztem. Semmisnek nyilvánítom.
Minden eladó gemma 620.
Eladó főjavítás utáni
padlókapcsolásos anyósülés, szavatolt minőség
Jelige: Nálamülajómadár
(1969)
Felemás gemma621.
. . .néha mikor úgy egyedül járok nekem minden olyan felemás nem látni túl a sarkon pedig a kanyarban jönnek a kerékpárosok hadastól a fényreklám a szemembe süt almát csak veled eszem ami persze nem annyi hogy élünk és meghalunk nektek az lenne ha dalra fakadtok kusti a szomorkás marhaságoknak valami vidám kell nekünk csávók gyertek a Galapagosra de nem férünk fel a vonatra s reszket a tó a Hold vízén szín ezüstöt szül a fény persze arany és Diadal vagy mondjam a kő s a márvány se marad minden összetörik persze vele együtt mindenek elmúlnak Péter úgy ment ki az oldalba aztán kiáltott valaki utána mondjunk neki valamit persze én amíg megfordultam volna lássam ki szólt eltűnt a lelkem a kanyarban azóta se láttam egy ideig a hangját se hallottam az éteren át ilyenformán gondolhattam volna aztán kiderült hogy tehetségéhez mérten túl messze költözött nem különcök csak érző emberek igazsága Péter nem volt oda soha azért ha az ember csak az ő dalát pláné én a kappan hangomon dúdoljam miként lehetne másként nálam a Péter éppen úgy megmaradt amint a zongora mellett vagy a trapézosított gatyája lebegése a dombháton nem sietett csak lebegett annak ellenére hogy tudom nincs velünk fizikailag sokszor motoszkál bennem a talán akarata nem volt helytelen választás nincs mit tenni el kell fogadnom bár ő maga sem akarta hogy csak neki róla s az ő dalát daloljam ezért teljesítem kívánságát semmit se énekelek
(1976)
Máshol lakunk gemma 622.
Édesapámék apai ágon kilenc testvér egyikétől származtak. Mindkét anyjuk, az apai feleségeik két-hat testvére élt akkoriban. Így édesapámnak is kilenc testvére lett. Édesanyám ágán a szülők három-három testvér közül valók. Édesanyámnak csak egy testvére volt. Édesapám testvéreinek legtöbbnek egy-két gyereke lett. Vagy egy se. Édesanyám testvérének három gyereke lett. Mi is hárman vagyunk testvérek. Tessék, statisztikai hivatal. Ez most mondják meg, mit jelent. Hogy feleségemnek is két testvére van? Ettől nekünk pontosan két gyerekünk lett. Többen vagy kevesebben vagyunk? Jól. Megyünk vagy maradunk? Minek. Fogyunk vagy szaporodunk? Miért. Az őseim utcáját eltűntették. Netalán. A fiamnak megmutatom, itt ment az utca, itt tért el dédi, pecázni menve. Néz rám, csodálkozik. Valaki az utca közepére, tömbházat épített. Ilyen örültséget, neki ne meséljek. Hogyne. Azt sem hiheti, hogy a kerteket túrták fel azért, hogy oda betonkaptárakat építsenek. A gyerek agyának ez túl sok. Az emberek nem köszönnek vissza. Már városnyi negyedlakók lettek.
(1985)
Kilépési nyilatkozat gemma 623.
Alulírott, minden hájjal megkent és minden tettéért felelős, "Zöldszeműek bandája"- felkent tagja, ezennel objektív okaim miatt, minden eddigi ki nem fejtett tevékenységeim is abbahagyom, a fenti csapatban: a). A barátság értelmezése körül meghibásodott a felfogásom, ha valaki így áll a dolog mellé, akkor egészségi okok miatt felmenthető. b). Ha már valaki egyedi főnök, azt szerintem nem kell úgy kiaknázni, hogy egy más bandatag rovására a főtitkárnővel foglalkozzunk. c). Vannak emberek, akiket át kellene gyúrni (a magam részéről, ha egyszer már meggyúrtam volna, akkor most nem kellene ilyesmiket írnom). d). A bandával való ellentétem kibékíthetetlen, szeparatista törekvésembe a támogatóim velem jöhetnek. e). Semmilyen felelősségeket nem örökítek át, és előbbi beszélgetések és cselekvések valamelyikét, semmilyen szempontból nem vagyok hajlandó újra értékelgetni.
Ezerkilencszáz hetvenkettő fele idején: Az aláírt és a főnök által hitelesített példány másolatait megküldjük az érdeklődőknek. A lemondás visszavonhatatlan és nem hamuka.
(1975)
Elemzetem gemma 624.
Nem merem tényleg nem merem senkinek tanácsolni a követést az utána olvasás elvi elemzését még kevésbé számon kérni ha netán eszébe is jutott az ördögi kör fogalma mentén s készségesen az állampolgári kötelességek elvi területein elkezdett a helyzet akár pillanatnyi megoldásáért a feltett kérdésekre válaszolgatni mert a munkahelyén épp kampány jelleggel faggatták a népet s mindenki mondott amit ért s a terjedelem a hitelesség mértéke talán kevesebb mondásból többet értettek szerintem helyesen járt el és nem hiszem hogy valaki is ítélkezhetne azon aki ezzel nem tudott ellenkezni aki nem élte át a választhatóságot mellőző kérdésözönt senkitől sem hallottam hogy az ilyen jegyzetelés végeredményét viszontlátta volna sőt olyant is tudok aki gyermekei egészségére esküdve állította hogy a cégbeliek a mondottakat egy álnéven jegyezték talán nem, idegen de akkor éppen neszükbe jutott néven meg az is lehet semmi okom elvetni a gondolatát hogy a bizalmas meg egyéb jegyzetek megsemmisítésekor a kétértelmű közlések ne elégedetlenkedj tessék besúgások forrásait is megszüntették mert azért nekem hihetetlen hogy valamit semmiért fenntartottak volna vagy talán előveszik majd harminc év múlva vagy ha sokat szarakodunk körülötte akkor az avatott forgatókönyv írók elkezdenek család és kapcsolatregényeket írni képzelt és megélt bajokat a nyakadba varrni illetve élőt és holtat akasztani nyilatkozatokat és vélekedéseket rád akasztani oly annyira hogy attól te már készségesen felakaszthasd magad a saját akaratodból senki által nem kényszerítve gondolatban támogatott sőt kifejezetlen kényszer által hihetetlen de nem valótlan mert amit csak gondolhatsz az nem fedezet arra hogy a dolognak ne lenne valós magja a találékonysággal boldogan együtt lakók negyedében
(1998)
Ez a mozgalom gemma 625.
Itt a múlt héten volt egy-két olyan dolog, amitől a hátunk évekig lúdbőrözhet. Elsősorban a helyszíni adás dolga átláthatatlan. Sötét. Nem jött be. Semmi fény. Nekem sehogy nem világos, hogy annyi titkolózás után, hirtelen honnan támadt volna ennyi nyíltság. Homály fedi s nem illik jól a belső képembe. Csak nekem. Vagy körmönfont cselvetés. A forradalom ettől még jó lehet valamire. Csakhogy ötvenhatban is, a sok hiteles képről mesterségességek, forgatókönyvi beállítások derültek ki. Majd aztán a későbbi években már csendesen bántak ezekkel. A nyílt színi esélyegyenlőséget vajon nem követi valami mindent elsöprő lavina? Vagy efféle. Hm, talán egy soha nem látott, vagy észlelt terrorműfaj? A szovjet már mindenhonnan kivonult, de mégis mintha ott maradt volna. Mélyen beásva. Vajon Bukarest is hasonlóan akar eljárni? A szekut elvonulásra feloszlatták, de harcolt máig, körömszakadtáig. A néző mit érdemel. Vajon hasonló sorsot érdemel akaratán kívül? Amit elhisz, amit megér, amiben részes azt kapja. Bukarestben többen tudják, mi mennyit ér. Csak nekünk is megérné, fél pénzen. A vidékkel még a szentírás sem törődik. Csak a paradicsom állapota érdekli, az ókori újságírót. A községházára telefonáltak, hogy jönnek a terroristák. Még egy rossz filmben sincs ilyen műhiba. Honnan-ki-mit-minek-kinek-hogyan jutott nyomára, soha se fogom megtudni. A gázkúthoz is részegen jöttek az emberek őrizni. A víztartálynál is mindenki részeg volt. Itt főleg magára kellett vigyáznia az embernek. Hogy őrtársa nehogy lelője. Emberek, saját magatok terroristái vagytok. A gátak fölösen szakadoznak. A víz az ellenség malmára folyik. Emberek félek tőletek. Ne lőjetek. Egyszer magatokhoz jöjjetek. Nincs egy szemnyi terrorista sem, csak félelem és gyávaság. Akarathiány. Kiesett a parancs. Mit tegyünk. Tördeljük a kezünk. Ki parancsol ránk végleg, hogy na, magunk hogyan is öljük meg? De csak magunk, magunkban. Mennyire megszoktuk, mindent csak parancsra tehetünk. Ha nincs parancs, bele gebbedünk.
(1990)
Habos gemma 626.
...habzott a szája csak a nagyra néz nem hagyja magát kitűnő példa egyidejű műveltségből s parlagiasságból küzdelemből mintegy mást mutatni a beidegződéseket nem levetni az embereket annyira lenézve hogy ezt ne vennék észre butaságát nem tudtam felmérni csak tetteit érthetem neki a foglalkozás az embert jelenti s a kasztok áthághatatlanok ott van például a tanárok akik összeírni jók de ne világítsanak elmúlt már az az idő mert rég zavaros a fényük s új olaj kell a tartóba csak azután mozdul valami még ma mi mondjuk mi is van és mi lehet nem is kellenek a gyűlések az emberek nem becsülik ha földet kapnak és erdőt azonnal kész az új erő s mindet elsöprő lendülete akkor minden kerül végre valóban a munkásé lesz a termelés eszköze magának építhet csak hagyjuk meg nekik az esélyt felzárkóznak mert ezt kívánták és vezénylet nélkül teszik fogadok amibe akarod habzik a szája szenátor nem kevés de lesz netalán a drága nem kell nektek húsz újság bár egyet vegyetek ne akard megosztani a népet a magyartól külön látni a székelyeket van a népnek hagyománya mit gondolsz mivel élte túl a múlt idők nagy viharait nem volt egy szem rádiója most se kell újságja is művelődési lehetősége volt több mint abból te akár egyet is ismerhetnél akkor te most mit akarsz megváltani nem lehet elméretezett igényekkel törtetni erőteljesen megkérlek hogy itt te ne lázíts sőt gondold csak el hogy mértékkel kérni van esély az alkudozásra esetleg többet nyerhetünk nekem ne akard bemesélni hogy a kevésből is majd lefaragnak szerintem inkább mindent megadnak csak szabaduljanak a gondtól habozni fog s nem csak a szája mire megtudja hogy akik akkor a gyűlést feloszlatni hallgatták nem egyeztek volna bele hogy te légy a képviselőjük talán valakivel lábujjra léptetek s a békés választópolgárok nem is sejtik becsapódtak a titkok még vannak s maradnak ma előtt nem tudták nem is fogják hogy akkor az iskola vissza kérését és nyerését ki akadályozta meg s akkor minek a rádió vagy a televízió nekünk napi adóval teljes erdélyi szórásban vagy örökösen bukarestinek hogy ne vitathassa el senki a központi hatalom kizárólagosságát s mikor majd felébredünk a még habzó elvtársak már rég lemorzsolódtak s hümmögünk beh, hülyék voltunk s tapasztalatlanok nem tudtuk hogy hiába lenne felül a hajó attól még a vízen ringatózik az egész hóbelevanc amíg a víz nyugodtan viselkedik s bárminő kemény is a kapitány számítson rá, hogy a sózott hal ha bőven is volna próba idején több a kétely ami az ember agyát borítja van olyan vihar mely úrrá lehet rajta ha hibáiból vétkesen sem tanul s a mélybe süllyed minden ahonnan nincs megtérés semmilyen kornyikálás árán sem hallgasd csak meg tapasztalat hagyományát
(1991)
Nem kell gemma 627.
Nem kell nekünk ígéret. Kaptunk eddig eleget. Selyempapírba csavarva. Napsugár szegéllyel. Jobban füllik a fogunkra, az adomány. Konkrét, s nem több, csak ami kell. Számítok itt a segélyre. Én ilyent, egy szálat sem kaptam. A könyököm óvtam. Hát nem hozták utánam. Gondolok még az elkobzott és kisajátított javainkra. Adják vissza mindazt, amit sokszor sokan elvettek. Mert csak vettek. A nagyobb jogán. A történelmiségből kifolyólag. Az elsőrendűség miatt. Az odaítélés szerint. Csak vettek. Miért is adnának. Azért vették, mert ez valamilyen isteni adománylevélben benne van. Nem volt soha a mienk. Semmi. Csak úgy hozzánk került. Senki. Tévedés volt. Azt ki kell igazítanunk. Ideje rendet teremteni. Csakis azokban a dolgokban, amelyek valaha véletlen hozzánk kerültek. Hangsúlyozom véletlen. Az enyémek is voltak. Mert mihelyt elvették, igazságot szolgáltattak a véletlennel való visszaélőknek.
Állítsak tanút, hogy mim lett volna, amit elvettek. Hiszen tudja, aki elvette. Adja csak részbe vissza, s ne csak ígérje. Sajnos olyan rég vette, hogy már nem is emlékszik a káromra. Sínyli, hogy nem élvezheti veszteségem fájdalmát. Gondolom ezért nem is siet. Tulajdon pedig nincs, nem lesz. Nem törvényes. Amig nem lesz, mire számítok. Álmodok. Így minden a helyére került. A nagy igazság amott, fennen ragyog. S akkor én vajon mit akarok. Az ügy ezzel lezárva. Kulccsal. Amit közpénzen vettek a Caritastól. Szezonár leszállításban. Az áruforgalmi adó és a luxuspótlék teljes mellőzésével. A soha viszont nem látható vagyonom termékeként. Tulajdonmentesen persze. Titokba ásva. Sós ecettel. A szomjan halás ellen. Elő se lesz többé vakarva. Az eremdéesz is ezt akarta. Négy a három ellen. Mikor ötön hiányoztak, meg egy, aki a Balatonon nyaralt. Beiratkozott a kormányba. Hogy egy szél fújja az egyetlen vitorlájukat. Úgymond ez a miénk is. A tengerparton szerződést kötöttek. Valószerűen a mi bőrünkre. Tudtunk nélkül. Pedig nekünk nem ártana, ha lenne egy vékonyka kormányosunk. Admirális elég van, s nagyok.
Beérjük egy apró kis kormányossal. S egy orrvitorlával. A mentőcsónakon. Jóféle keleti széllel. Nincs mese.
(1997)
Hidegek jönnek gemma 628.
Olvasom, most már figyelmesebben, mi tagadás az előbb csak átfutottam. A dolog fennkölt nagyszerűsége a születés köldökében van. Mikor születés tájára toppanunk, mindig kikezd valami nagy, ősanyai érzés. Azonnal látjuk a születést és az életet. Ha születés van, akkor magától érthetőn tolakszik a halál is. Ott lesz, mert ezek ketten, soha nem járnak külön. Sőt a fenti példa szerint, a halál jár elől, hogy életet adjon. Aki hóban született az udvaron. Mint mindenben, ebben is csak a vélekedés adatott meg nekünk. Sajnos elmélyült elemzésekre nincs idő és alkalom. Nem kísérhet hazáig, minden szerző minden olvasót. Ha pedig napilapi elmélkedésnek tetszik, akkor még rosszabb sorra van kilátás.
Szinte semmi fontolgatással, hamar ki lehet találni az olyan közrendű tragédiácskák villanatát. Az öregre, a kilenc gyerekek apjára, csak akkor köszön rá az újjászületés vagy egy közönséges megszületés, amikor a felesége a halál karmaiba fagy az udvaron. Lehet mélázni a kérdés furcsasága körül. Teljes mértékben hétköznapi esemény. Milliók élnek ugyanígy és mindig másképp. Van mit merengeni és elmélkedni, a családtagok rejtett és nyíltlángú bajairól, indulatairól sokszor elfojtott, mélyen tartott vágyairól.
A szerző, két ki nem mondható, de figyelemreméltó dolgot tisztáz. Az életünket úgy éljük, hogy a környezetünk egyáltalán nem érti tetteink és mindig valaki a másik árnyékában van. Az elnyomót azért nem kellene mindig megölni, tolltárs. De a szerzők már ilyenek, ha szereplőjük a fejükre nőtt, nem tudnak mit kezdeni vele, dögöljön hát meg. Az egymást puskalövésszerűen kopogó rövid mondatok gyorsan váltogatják egymást. Annyira ostorpattognak, hogy egyesek befejezetlennek tűnve maradnak. Némelykor egyik be sem fejezte a másikat, vagy éppen utalásban fejezi be, valamelyik előbbre való mondatot. A halál testet ölt, jelenléte még a balga juhokat is megzavarja, az öregnek is gondot okoz. A gyermekek nem tudnak mit kezdeni vele. A szertartás előre megtervezett. Számítva gondolt. Örökös. A koporsó és a ruha kell. Pap nem marad el, nincsenek bámészok, aztán a szokott helyek cserélődnek. Szokás szerint minden szeretet mellett is, viszolyognak, borzadnak a holttól, meg az állapotától. Akadálymentes, szokott temetés van kilátásba.
A kép teljességéhez ajánlott felfedezni, hogy a személy fizikai elmúlása, a lelke kilehelésével nem fejeződött be. Ezúttal sem. Rá kell találnia a nyájas olvasónak arra az utalásra, hogy a harmadik tényező, a szellem ott marad a szokott környezetében és valamelyik családtag, most az öreg személye az adott, vele megy tovább. Hogy ez ne lenne benne? Ugyan, kérem. Tessék csak figyelmesen olvasni. Felelősen. Tetszeni fog, attól. Ezt lehetetlen elemezgetni, ezt fogadni és szeretni kell. Érthetően mondtam?
A testet a koporsó vitte, a lélek serege meg éppen kísérte s a szellem már az öreggel szokogatott együtt lenni, bújt az új bőrébe. Olvasom, most már figyelmesebben.
(2000)
Szakméla gemma 629.
Ahogy itt elvagyok, éppen a szakelv és szaktörzs társakat boncolom. Ugyebár, az ember nem lehet túl követelős, de következetes sem. Még a végén ki találna derülni, hogy a figyelmes elvtárs, aki most én vagyok, csak éppen ítélkezik a többiek felett. Talán a saját szakmai szitáján is vannak némi lyukak. Menjek tovább. A szocializmus embere, hála a legmagasabban sem forgatott istenének, nem terjesztette ki sokoldalú dolgokra figyelmét. Elégedettnek bizonyult azzal is, ha megengedték neki, dolga végeztét. Aztán adnának valami pénzt élelemre, ruházatra, lakásra. Igény lett a kocsi s a rendszeres nyaralás egyre növekvő szintigénnyel. Itt én megkísérlem vázolni a hatféle szakembert. Az egyik a nyersanyaggal nincs egyenesbe. Minőség, méret ugyanaz a hiba. A másik a gépekkel kötekedik. Nem jó a kése, nyikorog az olajzása. A harmadik a késztermékkel bajlódik. Vagy nem szedik el időben, vagy nem fizetnek érte eleget. Nem itt a vállalatnál, óh nem, hanem azok a piszkos felhasználók. A negyedik érti ugyan a dolgát, de nem akar siető túlzásba esni. Az ötödik nem érti a teendőit, azért nem siet. Mindketten azt akarják, hogy ezt senki se venné észre. Haladásukban nincs sok köszönet. A hatodik a beruházásokért tekergeti a nyakát. Azt nyomozza, amit soha nem fog megtudni. Hiába mondtam váltig, hatféle szakember ismeretes. Itt van a hetedik is. Nem is ért hozzá. Csak szervezi. Bomlasztja. Rontja. Tanácsolja. Nagy keserűség a becsületes emberek nyakán Nem is valódi szaki. Mert az nem vállalná társai kihasználását. Egyszóval ez már nem is az elemzett szakterület.
(1987)
Agyalágyult gemma 630.
Egy helyen azt írja a Marosvásárhelyért zokogó keblű poéta, hogy sokan lettek a népek a város közepén. Jószerével nem is tud mozdulni az ember, hogy valakibe ne ütköznék. Javasolja, hogy terjeszkedjék a város a környező falvak felé. A terjeszkedést ezek egybe-, illetve amazok összeolvasztásában látná. Felsorolja, alkalmas falvak erre a célra Remeteszeg, Hídvég, Szentkirály, Szentgyörgy és Szentanna. Minden felé köves út van, csak az utak melletti telkesítést kell rendezni. Figyelni illenék a bekebelezett falvak tisztán tartására. A falvakat pedig meg kell tisztítani az együttélést nem kedvelő familiáktól. A sírámot 1827 – ben közli egy zugpoéta. Egyéb figyelemre méltót nem vett észre.
A környező falvak utakra vonatkozó telkesítése és a nevekkel való lajstromba foglalása 1874 – ben lett valósággá. 143 utcában a Maros két oldalán, több mint 12800 lakós van bejegyezve.
(1977)
Tiszta Víz gemma 631.
A szemtanuk jelenléte kizárt. Mégis megpróbálom megmenteni a legendát. Állítólag 1840 körül, a neves orvosprofesszor doktor Knöpfler Vilmos, látogatást tesz a székelyfalvi gazdatiszt lakásán. Ott egyezményt kötnek, hogy ezen naptól kezdve, minden munkás vagy a falu lakója, ha bármi nemű károsodást szenved, orvoshoz fordul. Nem engedik a felcserek és a vajákosok kezére. Megnyitották a betegek gondozására való szobát. Ugyanakkor a császári biztos jelenlétére hivatkozva 12 munkavédelmi előírást tekintettek át. Az egyezményt nt.Lázár György rábólintással hagyta jóvá.
(1968)
Csak nekem gemma 632.
Sírfelirat( OK )nak
***
Látod. Itt fekszem, nyugtalan. A dolgom végezetlen. Te meg csak nézel. Na, látod?
***
Minek a dolog, ha nem kezdhetek vele semmit? El se tudom végezni.
***
Végezni, minek a dolog, ha el nem tudsz attól szabadulni.
***
Leszoktam én már mindenről. Melyiket édesanyám okolta, feleségem tanácsolta, az orvos írta elő, a hatalom tiltotta, a gyermekeim óvtak. Mindenre világosan emlékszem, mint álmomban az anyatejre. A szokás nagydolog. Elfelejtheted. A leszokás nagyobb. Feledhetetlen.
***
Mit, mikor? Az időből csak azt sejtjük, amit mérünk. Akkor minek ez a fene nagy pontosság? Született és meghalt. Mind a kettőt derekasan tette. Közben mi is volt? Amit ránk hagyott. Mi lesz ebből? Emlék, ha jól emlékszem.
***
Látod, innen most már felnézek rád, kényszerből, egy emberöltőbe került, hogy most lenézhess, megbocsátok s emelkedni kezdek, ha ide leereszkedsz én már magasan leszek.
(1988)
Bocsáss meg gemma 633.
Már rég nem jöttél, megsértettelek tudom, hogy a gépet magasztaltam, pedig eszköznek nem kivetni való, magabiztosan tudod, én neked szebb bizonyítékot nem nyújthatok, minthogy soha se mentünk ölre, nekem is életem a vonal értelme, ki tehet arról, ha a földrengés az agyam más táját sértette, mit mindenki alázattal tudja, kéreted magad, ne haragudj és kész, a duzzogó betyár mindenit mi ketten, úgyis hatványozottan tudjuk, a békesség vonala, létünk alapja.
(1998)
Feliratnak gemma 634.
Szinte azt írtam itt nyugszik, ami akkor se volt már igaz, amikor meghallottam, hogy már nyugszol. Mások szemében. Az én eszembe ott a kavargás, a vonalözön, a befejezetlen koordináta, a hamis nyom s az a terv. Az, amivel a művésznek eszközt szolgáltatsz, hogy vonala ne tétova keresgélő legyen, mindazon által erőteljesebbé legyen. Ne csak szene szántson a papír húsában, hanem a lézer hatoljon át a falakon, amit a nézők elé raktak. Amin át a képítészt ne lássák, kimondtam végre, ezt kerestük. Békével megtartom, ha feljössz mindig átadom.
Megtartom.
Betartom. Ettől nem félsz. Tudom.
(1999)
Örök nyugalom gemma 635.
A múlt héten nem köszöntél, sem el, sem meg. Senkitől, tőlem. Semmit, nekem. A temetőbe olyanok készültek, akiknek nem volt dolga, velem ott. A múzsád álma, lobogott, mennyi ember, álmodott. Nem tudja, tévedett, akiket látott, nem mind emberek. Sokan képmásként lebegtek. Volt, aki igazolvány képével tüntetett.
Láthattad őket, nélkülem. Neked mentek, magukért. Nyugtalan. Ütköztek. Megfutamodtak, elbújtak. Unos-untalan. Lekoppantak. Elgurultak.
(1999)
Férfimunka gemma 636.
What`ll we have for supper? We`ll make a regular meal of it and show our wives how well we can cook. After a few minutes. My goodness! You`re trying to make poached eggs without any water at all! Should I have put some water in the pan? And look, look at that soup. It`s all lumps. You never stirred it! Should I have stirred it? I wasn`t told to. Burned eggs and ruined soup and no supper. Good for you!
Kis rémtörténetek, nagy múltú újmódi családok szórakoztatására.
(1975)
Még egyszer a temető gemma 638.
A Jónás Háza alatti temető kirühelődött. Bekerítették. Civilizált feljárót készítettek Remeteszeg felől. Egy ösvényt szabtak a közepére és gondozási díjat kérnek érte. A síroknak és sírhelyeknek szabályozásokat tűztek ki. Fejlődünk, ha oda megyünk, érzékenyen érint. Édesanyám kiskorában elhalt nővére ott volt elhantolva. Samu bátyám, édesanyám nagyobb testvére, családi sírhelynek tervezte, s a kistestvér hantját, a hely engedelmével tágítgatta. Az egyik szomszéd lassan nem fért a helyen, s a szélesítésre rátelepedett. Nosza, semmi baj, nem veszekedünk mi senkivel. A Rózsika helyét bátyánk odaadta valakinek valamiért, s attól kezdve a nagyapánktól megörökölt Kálvária hegyi temetőbe pályáztak. Ott gyűlnek, sorba, egyre zsúfoltabban, várják a nagy délutáni zsákba futást. Elfognak ámulni, mikor megtudják, hogy a Samu három lányából és a Sári három fiából valaha, egyik sem jön elő ebből a temetőből. A majdani fényes ítélkezés alkalmával, persze. Ezek a dolgok, természetesen temetői féltékeny népek patvarai. Ettől később még boldog találkozásban lehet részünk. Késői utódok gyanánt. Eszünkbe sem jut az, aki temetőben kívánt örökséget hagyni. Rosszul számított. Most már töprenghet, ha rájön, beh kevesen látogatják. Mert így járhat, akit visznek, s nem oda, ahová őmaga is szándékozott menni.
(2001 után)
Itt a halál megtér a csodálkozástól gemma 639.
Mindenki előre tudott róla. Hogy ő meg fog halni. Ő maga is tudta ezt. Persze titkolta. Mi is őriztük sorsa titkát. Kész örültség volt. Egymáson ellenőriztük a tehetségünk. Fájdalomtól torzult arccal mosolygott ránk. Tökéletes színész trükkökkel vezetett félre. Közben átsegített kamaszkori problémáimon. Nehézségeimben megoldást sugallt. A nyáron kirándulni, élni, látni küldött minket. Ő nem ment, mert tudta, ez már rajta nem segít. Megoldotta az őszi beszerzést. Békében látta, hogy a tavaszig velünk kevés a baj. Az újévet már nem tudta elkezdeni.
(1970)
Veseelégtelenség gemma 640.
Kedves tanárom Kicsi Antal jóvoltából, kezembe kerül több vásárhelyi rézkarc, metszet és vázlat. Vannak közöttük levonatok is, de durva átalakításokat sejtető készítmények is. Állítólag egy magánszemély féltett gyűjteménye. Jó lenne megválogatni. Itt az egyik korabeli metszet, 1860 – ból való. A Felsőbb Leányiskola a legkivehetőbb rajta. Ott kell lennie, mert 1840 –ben fejezték be az építését. Csakhogy a Maros jobb partján van egy épületegyüttes, ami nem a Víztelep, Bencfalva sem. Az első akkor még csak terv lett volna, a második már közel hatvan éve nem létezett. Mi van akkor ott, a nézők szemébe tolakodón?
(1969)
Tiszta epe gemma 641.
A helység kalapácsa, a rosszindulatú testnedvek célirányos birtokosa Bürger Albert volt. Az általa vezetett Sörgyár a városnak ingyen esti világítást adott. A nem helyi találmány szerint működő szikraszóró 1892 – 1896 –ig bírta szusszal. Ekkor a fenti úriember egy dimanósort üzemeltető zsilip és gátrendszer kiépítését javasolta. Közfelháborodást okozott. Pedig meggondolt jó szándékból fakadt a javaslat.
Az 1903 óta dolgozó Sörház már nem rendelkezik saját áramfejlesztővel. A gátról vonja el az áramot. Ugyanakkor a közműnek tervezett vízüzem tiszta termelésének 40% - ára igényt tart. Ettől a műcsatornák építése és a feltöltő vezetékek kialakítása felgyorsul.
(1969)
Nekem is lesz gemma 643.
Sírfelirat( OK )nak
***
Mi az, hogy itt nyugszik. Ráfogták. Még a tüdősöknél is, egy icipicit megmozdult. Mert a mozdulatlanság és a nyugalom soha nem volt, egy és ugyanaz.
***
Mi végre jöttünk ide? Nem is emlékszem. Semmire.
***
Ha gondolod, elmondom. Nem is gondoltam, mondtam. Amit gondoltam, azt nem mindig mondtam. Viszont sokszor kellett mondanom, amit nem én gondoltam. Amit nem gondoltam, azt nem mindig mondtam. Viszont sokszor nem kellett volna mondanom, amit nem én gondoltam. Nem is mondtam, gondoltam.
***
Az irigységed behozhatatlan lépésre kényszerített, a sajnálat sem hozhat kencét sebeidre, mert magad faragtad össze, hiú féltékenységből, mire te le fogsz szállni az önkényes szobortalapzatról, arra én útban leszek a mennyek felé, nem emlékezhetek örökké, hogy te vajon miért is orrolsz rám?
***
A Teremtő itt hagyta a lelkét. Meghagyta, mindenkinek részesülnie kell. Mindenkinek jár egy leheletnyi adag. Ezen kellene igazságosan osztoznunk. Ehelyett civódunk, mert van akinek több kellene. Nem volna talán jobb, először rátalálnunk, a hagyatékra?
***
Én most viszonylag távozok. Engem már csomagoltak lepedőbe, úti ruhába és zsákba. Réten sarutól fű tövére s úton kerékkel kőre. A csomagolás lényegtelen. Mindig visszajöttem. A dolgom végezetlen, nem hagyhattam. Még ha újra is kellett kezdenem. Valahonnan. Mert mindig más világba érkeztem. Újabban annyit tervezek, hogy soha se végezhessek. Vele. Veletek maradok. Ekképpen.
***
(1991)
Mitől áradnak váratlan gemma 645.
A '70-es árvízről azt mondják, hogy a Maros felső szakaszán télen lehullott nagy mennyiségű hó hirtelen olvadásából keletkezett. Erre csak egy lapáttal több azokban a napokban leesett melegebb eső. 71 liter négyzetméterenként. Még ha több, mint nyolcvan is. Ez csak magára egy statisztikai adat. Semmi oksági értéke sincs.
A '88-as árvizekről azt mondják, hogy az összes folyók felső szakaszain lehullott nagy mennyiségű hó hirtelen olvadásából keletkezett. Erre csak egy lapáttal teszünk az akkor leesett melegebb esővel. 51 liter négyzetméterenként. Még ha több, mint hatvan is. Vagy helyenként hetvenöt és nyolcvan. Ez csak magára egy statisztikai adat. Minek lenne igaz?
Ott vagyunk a hetvenes években. Ismertem, nagyon közelről, egy embert, aki az árvíz okainak utána nézett. Írása nem került fénybe, maga is eltűnt a süllyesztőbe. Kellett neki. Miért nem hitte, amit mondtak. Van szakember, aki jobban tudja. Mit ne tegyen, hogy ne tévedjen. Kérdez, aki buta. Ha bele ütötte, feldagad az orra.
Épül a Nagy-csatorna.
Világos, hogy jobb nekünk az árvíz, legalább takarít.
Vagy kölcsönt hoz.
Aki ezt is megírta, otthon maradhatott.
Az abrosz csupa irkafirka. Bele vagy zavarodva. A saját sorába.
(1988)
A nemem rovása (1) gemma 646.
Hetedhét nappalok óta járjuk a rengeteget. Ember nyomnak híre-helye sincs. Még nem volt ilyen késő a legelő. A táltos fenekedik, ha a hold még megfordulhatna, a feköte erdeömség es meggjirul.
A fürkeszeök soha sehun nem leltek tapodt ösvenjre. A baj csak egyeök, a marhákat gyetrelemmel tölti. A más a gyermeök dolga. A hegyek hol megnőttek, hol elbújtak. Gjereő a fákat fel akarta égetni. A jajongás az egeöket nyaldosta. Mindenek az embeör ellen kelnek. Mindenségig adtáznak. Első felvonulásunk sok gyötrelemmel s idegen földeken félelmekkel járt. A gyermeökekneök puszta hely keöl hogy látathassanak. Füstölgünk, füstölünk.
Az állatok veszedelme a mi pusztulásunk dolga. Megállni kell, nincsen több keresés. Oklaok és udvaraok kellettek, minden égtájon. Balássa álmodta, leszünk itt még mi magunkkal. A családokból es jelentékeny a hullás. Erőben is nagy a fogyás. Akármeddig mentünk, mindig vissza is jöttünk. A kán bosszúja még elérhet. A gyermeökek bajvívást is tanulnak. Az elsők utolsók, s az utolsók elsők lettek. Aklokat szegtünk, ha kellett sok helyeött. A fedeztetött állatok jól bőrölnek a meleg akolban. A nemek vezért vettek pajzsra. A vezér megállást parancsol. A vezérek királyért zúgtak. A vezérek pedig királyt vettek maguk elé. A dolgunk egy, megállni. A király sem akar vándorolni.
A vezér attól nagy, ha sokan szeretik. A király üzen, a vezérgyermek csendet hallgat. A mi vezérünk ma egy gyermek. Oltalmára seregünk és segéljük. A király kardot ad, a nép zavajog és azután elhallgat. Hadakozás lett az dógunk. A kiráj tíz embere az mü tízünkkel edgjeösségre lépett. Kilencen harcolnak az egyeö vezetése alatt. A harcos mellé dolgost rendel az úr. A király istene a mi istenünk lehet. Itt vagyunk s az Isten. Mindenki megállott. Az isten a királyunk, de őt nem látjuk. A háború már semmire se való. A szkék mindenkor elszakadoznak a derékhadtól.
Lencse kell s gabona, a vitéznek jó lova. Őrízkedgyetek magatokra, ahogy vezéretek meghagyta. Megadatott a három akol tartása. A király népe földjét, választott harcosai testtel és lélekkel veszik körül. A harcosok kimennek a végekre, barmaikkal, s kardjaikkal védelmezni a népeket. Jártunk itt még magunkban. Emlékezzötek. Már csak emlék a kínos keserűség.
(A szabadságra való jussunk dolgairól, öt meg egy részben, a törvény ugyan hetet emleget, szinte nem lehet ennél többet összegyűjteni)
(1998-1999)
A hitem rovása (2) gemma 647.
Királyunk az Isten, őtet se látjuk. Szemben. A király örvendezik. Magában. Az őrnépeknek elfelejtik küldeni az egyezett lisztet és abrakot. A harcosok az égre fordítják sebes ábrázatuk. Az Istent káromolják, a képét megvetik, haragra kelnek. A táltost elkergetik, a papot lepökik, de kénnal is földet forgatnak. A gyermekeök betűróvásra vetemednek. Azelőtt ezt nem lehetett. A hit a királytól pártolt el elsőre. A fegyver mellé szerszámra markoltunk, kölest vetettünk.
Az Isten haragban elforog népeitől. Miheljest a hatasokba még lejő egj-egj legénj, egj-egj liánjal. Meglátják az atyafiakat és maradnak. Az akolnál menten falu lesz. Vágásokat és martokat vesznek kézbe, csak az erdők s mezők maradjanak. Állatot tartanak, vetnek, aratnak. Bajra hívásban kardot ragadnak. A tizesek néhol hetesekbe rekednek, többen nem mennek portyázó hadba, csak a határokat járják hűséggel.
A falu az erdő tövén, a vízek mentén nyújtódik. Az őrnépek forrásokat fognak be. Jól foghat az benn is, kinn is. A feredők jót tesznek a járásba fáradt lábnak, a fegyvert cipelő vállnak, s a nyeregbe merevedett hátnak. Esküvel fogadjuk, hogy szegény népeink gyámolítjuk. Faépítmények az élöt, faeszközök az hazjon. A falunak való erdőt ki kell vágni, a falunak való erdőt el kell ültetni, a falunak való erdőt ki kell vágni . . . Az összeeresztett fát róvással és faragásssal tudjuk dísziteni. A kán értünk jő. Hitték s nem a lármázást. Az tarnácok elé kűalapot teszegetünk. Ha az emberek elmentek otthonukból, a vízekre ügyelőt hagytak.
Sok lett a lárma, űz a tatár: -őkes-mükes. A Teremtő próbáját kiállottuk. Három székely jussa váltja meg az embert. Három ember marad a hetesek helyén. Megtiltatik az adtáz. Újra lehet élni, van jóhoz is sorunk. A házépítőnek többen is elmentek segedelmére, semmit se találtak kérni cserébe. Ne adgjj urunk, több háborúságot. A népek békét esedeznek. Istenben vetett hittel birakoznak kénjukkal. Az ég meghallgatta a fohászt. Nem bocsátott rájuk háborúságot sok-sok évekig. A szkék tööb napra beérnek. A szkék dereka s végháta előre lendül. Meddig mennek méges?
(A szabadságra való jussunk dolgairól, öt meg egy részben, a törvény ugyan hetet emleget, szinte nem lehet ennél többet összegyűjteni)
(1998-1999)
A küzdelmem rovása (3) gemma 649.
Minden népnek széke lett, minden széknek királyi városa épült. A papok most ráértek, róvásírást és számígálást tanítottak a népeknek. A nép ettől sok lovat nevelt, s lovasokat adott hozzá. A lú gazdája, az asszonya nyűge minden békés időben. A török ránk tört, jussát kardon nyerte. Az emberekre írtóztató szerencsétlenség szakadt. A fejedelem és vezére, a székelyek javait királyinak vette. A fejedelem és vezére, apákat és fiúkat hurcolt tömlecre. A fejedelem és vezére, lányokat adott el. A fejedelem és vezére, Isten ellen valókat cselekednek. Éhínség és döghalál leselkedjék réájuk. A dálnokit kínhalálra vetették. A nagy későre odaengedett harcosok, iszonyú kínban pusztult holtakat és állati tetemeket leltek. Az őrnépek a szabadságért és a megélhetésért más zászló alatt is lobogtak. Mindenki mindenkinek ellensége lett. A teremtő tekintetét elfordította esmént rólunk. A királyunk várait, harcosait elajándékozta. A polák-moldován ajándékot máig is láthatjuk. Az északi hegyeken palócok futamítják a székelyeket.
A gyáva fejedelem eladja a felső aklok jussát. A fejedelem s a király alkuszik, a nép nem aluszik. Jogunk lenne magunk dolgairól döntenünk. Más pénzén vett kendőt kötöttünk a fejünkre. A fejedelem magához tér. Amerre néz nem csehek, palócok szorítják a székelyeket. Bajainkra írt ígérnek a hadviselésért. A kegyekből lassan kicseppegtettünk. Kővárakat emelgetünk. A harcból megtérők szerették, ha népüket épen lelték. A nép is nagyon várt fiaira. A későkért az egekkel szembe nézve pereltek. A kormányzót nem bánták. Az új parasztot szegődésre beengedték a hatasba. Oláhot vagy cigányt is, ha dolgosnak ígérte magát. A piactér mellékje leégett. Üszökké lett a félváros. Hat napig temettek. A hatasok lassanként újra hetesekké lesznek. Megteltünk új telepedőkkel. A szkék egyet mást magukra gyűttik, egymást táborba híják. Feltámad az adtáz.
(A szabadságra való jussunk dolgairól, öt meg egy részben, a törvény ugyan hetet emleget, szinte nem lehet ennél többet összegyűjteni)
(1998-1999)
A dolgom rovása (4) gemma 650.
Mintha ismét lábra kapott volna a gazdálkodás. A gyapjú szőttemények mellett a kender sem maradt szégyenben. Csak teljesen más dolgok készültek belőle. A kőváraink lassan kinőttük.
A tízek rendjét átszámolják, végeérhetetlen bajt okozván. A nem szegődött új parasztokat kiverik a tízesekből. Minden tízesnek prókátora legyen - szól a határozat. A gazdagok ipart és testületet kérnek mesterembereknek, hasznára mindenféle népségnek. A szegény lófőnek is legyen több mint 10-12 juha és lova-marhája épp tíznél kevesebb. Megjön a hetesek hatalmának csalt ára, a kis szabadságért nagy adót kell fizetni. A feleslegesnek tartott dolgokra kérdezni nem lehet. Mikor más szólott dolgunkról, mindig mi véreztünk.
Templomainkat szerre javítgatjuk. A népek ruháikat igen gondosan díszítették, a díszítményekbe üzeneteket gondoltak. Sok faluban a kovács és a varga kap valamelyes fizetést. Az örmény Nagyszebenben és Bukarestben árulta a savanyított tejünk s az érelt sajtunk. Igen sok ünnepet találtak, tartottak és felejtettek el. Soha nem tanuljuk meg: mi büntetés, mi jutalom. A ránk hagyott ünnepeknek nehéz időkben felét sem tudjuk betartani. Ha élni akar, a katonának is dolgozni kell. Élesen, messze látni és jól gondolkozni. Helyeken már megint kilenc katona van egy vezér alatt.
(A szabadságra való jussunk dolgairól, öt meg egy részben, a törvény ugyan hetet emleget, szinte nem lehet ennél többet összegyűjteni)
(1998-1999)
A maradékom rovása (5) gemma 651.
Nagyobb testvérünk termett kéretlen. Kinőttük a földjeinket, kevesek lettek az erdők, már csatába se kellünk. A gyenge várakat elbontottuk. Dolgozni nem szégyen, munkát vállalunk a Birodalomban s azon kívül az égvilágon. Az ünnepelők húsételeket és erdei gyümölcsöket esznek, égetett és méhsert isznak. Egy ember a mesterségnek is kevés, nagy a tapasztalás dolga. A nép eleven, tüzes, nyílt és sok értelmességgel bíró. Lándzsanyélen fuszulykát karóznak-csúfolódnak. A székely ember a kereskedést megvetette, gyermekeit papságra, katonaságra vagy mesterségre nevelte. A gyermek három fiúnál kezdődik, a leány az nem gyermek.
A termelőeszközök, a ház és környéke mindig egy körültekintő és gondos tervezés eredménye. Könnyen vállaltak majdnem lehetetlen feladatokat. A szabadságért a harangokat is fel kell áldozni. A mesteremberek közös érdekeinek védelmére, öröktől fogva szervezetten élnek. A közemberek földjei legfentebb kettőt váltanak. A köves, silányan gyenge talajt alig lehet felforgatni. Az ipar telepítése törvény által akadályozott.
-Nem es a mi földjeinket védtük, úgy lehet. Az eszes ház alá kőalapot raktunk.
A vásárban színes és mázas csuprokat vehetünk. A házba s a kertre aggatjuk. A felső földeket az orrukra bukó állatok, kapaszkodó patái és a megcsúfolt hegyek záporai rontják. Az alant fekvő földekre igen sok kő görög le, megáll benne a vizenyősség, örökké kevés a meleg idő. Mindenkor került, aki tudni vélte, mi kell nekünk, hatalma miatt annál többet aztán nem is nyerhettünk. A székely hit országló gyűléseit örökre elveszítettük. Ha már Európa ilyen kicsi, s egyáltalán nem jó, akkor lássuk Amerikát. Mentek a jó atyafiak, s megtértek sokan gazdagon vagy örökre elvesztek. A nagy vándorlás után már a hatás feltámasztására sincs reményünk.
(A szabadságra való jussunk dolgairól, öt meg egy részben, a törvény ugyan hetet emleget, szinte nem lehet ennél többet összegyűjteni)
(1998-1999)
Dögrovásom (6) gemma 652.
Az amerikai út nyomorúsággal és megaláztatással van kikövezve. Az őrnépek közé másokat kevertek. A keleti vándorlók hagyományát rendelettel tagadják. A tízek nem keverednek. Márciusban kegyhelyeken jártunk. Nemcsak bajokat illik emlegetni. Megdobáltak. Nincs hites vezetőnk, mondogatják. A csíki és az udvarszéki testvéreink, mintha lépésnyi előnyhöz jutottak volna. Még mintha akartunk is volna valamit. Talán többen testvérek arrafelé.
Júliusban emlékezünk, még voltunk mi is vesztesek. Ne csüggedjünk. A mi dolgunk csak késlekedik. Nem lehet, hogy ne jönne el a mi napunk órája is. A székelyföldi kisvállalkozókat faipari export-termelésükben vámintézkedések és súlyos adóterhek akadályozzák. Nem unhatjuk meg soha. Megint minket mutogatnak, hogy jobb sorsra vágyunk, mint amit Bukarest kiutal nekünk. Vagyis. Csakhogy most már egyre kevesebben megyünk el saját akaratunkból.
Maholnap a templom előtt koldulunk. Mégis. Maradunk. Beh, bolondok vagyunk. Dehogyis. Megyünk a táltos adta nyugati útra. Pedig el se hisszük neki. Csak bandukolunk.
(A szabadságra való jussunk dolgairól, öt meg egy részben, a törvény ugyan hetet emleget, szinte nem lehet ennél többet összegyűjteni)
(1998-1999)
Emlékszem gemma 654.
Rád szól. Megrohan. Számolj el! Bejön. Emleget. Nem volt rossz. Végül kinek nem volt igaza. Nem is erre ment a játék. Ez a csapat dolgozott. Teret kért. Nem kapott. Akkorát-amekkorát csak akart. Feltérképezte a kocsmai asztalt. Azóta is ott tart.
Néz, de nem lát. Mert nem is kíváncsi rád. Feladata sokkal többre választja ki. Eljegyzi. Feltartja. Megőrzi. Tartósítja. Te kis semmi, ne merészelj! Mit ne merészeljél? Egyáltalán mit merészelnél? Hát majd megadom, én neked a legfontosabb koordinátákat. A pokol itt kezdődik. De ezzel még semminek nincs vége.
(1979)
Emlékezz gemma 655.
Megrohan. Bejön. Emleget. Nem volt rossz. Végül kinek nem volt igaza. Kaptál halomnyi társadalmi előleget. Nem is erre ment a játék. Ez a csapat dolgozott. Teret kért. Nem kapott. Akkorát-amekkorát csak akart. Az egyik gyógyszert szedett, a másik ivott. A harmadik pedig gereblye fogakra hágott. A helyzet nem vetemedett. Inkább fokozódott. Csillapodás helyett ajzódott. A Géza egyszer becsapta az ajtót. Magának. Itt.
Minden ideg szent. Ne játssz, idegen! Ott.
(1980)
Emlék igazaknak gemma 656.
Megrohan. Bejön. Emleget. Nem volt rossz. Végül kinek nem volt igaza. Nem is erre ment a játék. Forradalom. Antitestek. Értetlenségek repültek. Az üvegekbe benzint töltöttek. A kilógó rongyokat meggyújtották. Ügyes gyerekek. Oda vetették a szovjet testvéreknek. Hívatlan. Kéretlen. Tankra. Tankba. Égjetek meg! Hozsanna. Megölték érte, akit elkaptak. Az igazak vagy külföldre szöktek. Vagy az igazak érdemes álmát alusszák.
Kapkodjuk a fejünk. Idegesen. Vajon a másik sejti, hogy mi jár a fejembe. Hát a te fejedbe. Hát a mi fejünkbe. Ki olvas már bele az egyenrangú emberségesség törvénykönyvébe?
Most méltó emlékezés illenék. Egyetlen dolog bosszant. Egyetlen évfordulón sem látom a szándékot, végre valaki nevezze meg az eseményeket. Úgy illendően. Ki a vérengzés felelőse. Miért kellett annyi kevésbé érintettnek szenvednie?
(1986)
Judások ideje gemma 658.
Ami nem helyén való azt nem teheted. Ami emberileg megengedhető, annál tovább ne menj. Hol van a határ? Tudnod kell róla, hogy az emberek vagy állatok, nem gyalázhatók a végtelenségig. Egyszer mindenről el kell számolnunk. Az ateisták nyíltan azzal takaróznak, hogy a racionalitás mentén joggal alakíthatják a világot, mert csak a józan észnek kell elszámolást benyújtaniuk. Hát a józan ész nem tud róla, az átalakításnak keresztre feszítettjei vannak. Valaki ezt fel tudta volna vállalni? Ki, kinek a Judása? Hiszen negyvenhatban, negyvenkilencben, ötvenegyben, ötvenhatban, ötvenkilencben hatvanegyben, hatvanhatban ezreket vetettek börtönbe, kínoztak, kivégeztek vagy sokáig alázták meg. Mindent csak azért, mert valaki róluk feltette vagy gondolta, amit azok gondolhatnak. Más szóval valakik feltett gondolatát mások bűnhődték meg. Sem a begyűjtőket, sem a kísérőket, sem a végrehajtókat senki nem kérte még számon? Az ég nem akarja vajon őket megrémíteni? Most is ott tolakodnak a húsos fazék körül.
Vagy Judásról emlékezve, ne a bűn jutna ma eszünkbe?
(1991)
Hittanóra 5 gemma 659.
A bukaresti bemelegítések után, a magaviseletemet illető kommentárok szárnyat kaptak. A legnagyobb érdeklődés Micu és Bejean tánték részéről érkezett. Micu tanténak valószínű soha nem lesz gyermeke, és álmában esküdözik, hogy engem látott fiának. Az első adandó alkalommal el is csábított a főtéri ortodox szertartásra. Ünnep küszöbén lévén, a kiszélesített oltári asztalon a legkülönösebb tészták, italok és sültek várták az alélt nézőket. A várakozást az úrhölgyek társasága nélkül, magam szórakoztatásával oldottam meg. A kör alakú bazilikát néhányszor úgy jártam körbe, hogy elég hangosan Sabine Frau altatódalának a szövegét skandáltam. Később, nagytata egyik népi dallamra rögtönzött versikéjét adtam elő több rendben. Nagy későre valakik megértették, hogy a vers nem éppen az én számba való, ráadásul a templomba se jó. A széles érdeklődő publikum még nem ért mind eljönni, a várakozást megkönnyíteni Bejean tánté a terített oltár elé vezetett, s egy szalvétára abból szedett nekem, amit kívántam. A helyzet értelme az volt, hogy befogjam a szám.
A jó magaviselet addig tartott, amíg a hívek el nem kezdtek az asztalok alatt átbújni. Ez a tevékenység nagyon elnyerte a tetszésem. Gyorsított ütemben másztam a hölgyek és urak között, igyekezetemben a fokozott pacsuli illatot sem éreztem, csak minél többször tegyem meg az utat. Azt hittem, hogy verseny van. Attól sem búsultam, mikor megtudtam, hogy a sietségért semmi jutalom nem jár. Tiszta üresbe, még tettem egy kört, a pópa nagy derülésére.
(1965)
Szegénység gemma 660.
A Mikulásnak menetrendszerűen be kell futnia holnap este. Ott lesznek a pucolt cipők. Az öregnek akármit bele kell tennie. Beleszoktunk. A lányom egyetemen van. Oda is táviratoznom illenék valami ünnepes illatú emlegetést. A fiam összehúzta a kívánság fodrait. Feleségem, békességet s a közösségi fogyasztás kifizetését kívánja. Nem szeretnénk az adósok listájára kerülni. A hét krajcár dolga jár az eszembe, feni a bicskát a zsebemben. Erre kellett mesterember elődeimnek büszkének lenni. Tanult emberségem csak arra való, hogy mélyebb keserűség mardosson. Úgy nyomorgok vidáman, mintha ez nekem megérné. Szólni sem igen szólok, mert azt tanultam, hogy jobb a kuss. Nem kell kitűnni. Főleg feltűnni. Nem kezd elég takaróm lenni. Akármit húzok meg, vagy faragok le. Csak a hiány ásít ránk. A költségvetés rendszerint elpárolog. Mert én a családom csak nagyon drágán tartom. Pazarlás nincs. Mégis. A fizetés a következőig nem tart. Alig veszünk valamit. Használati eszközeink tizenévesek. Vagy kétszer annyiak is vannak. Nincsenek szenvedélyeink. Az nekünk magas fényűzés lenne. Könyvet alig veszünk. Színházba csak álmodunk járni. A televíziót alig tudjuk fenntartani. Nem tagadom, hogy rendesen eszünk. Patikára alig költünk. Hála Istennek. Még sincs pénzünk. Kifizettem a közösségi költséget. Késedelmem büntették. A telefonosoknál is eljártam. Ott is megdagadt számla vigyorgott rám. Késtem, dolgom a ráfizetés. Mi lesz velem Istenem, ki az a feleség, akinek megmondom, hogy a zsebembe nyúltak két helyen, s én gyáván hagytam, hogy a Mikulás oda legyen. Beléptem a koporsóshoz, ahol semmi dolgom. Csak bámultam a sima lapokat. Szagoltam a hígított lakkot. Lestem a minták árnyékát. Rugdostam a forgácsot. Verje ki a fejéből, kergetett a gazda.
Megadja, most vigye, kell az ördögnek, hogy éppen a rendesebbje fogyjon. Köpött és káromkodott. Egy lyukas és egy rücskös nájlonba tekert, néhány gyűrött bankjegyet nyomott a zsebembe. Kilökött a télbe. Fenekedett rám, utánam kiáltott. Haza felé tessék menni. A postára tértem. Az egyetemes Mikulást feltettem. Hazára is, ezt-azt megvettem. Valameddig örvendeztünk. Aztán az asszony rázendített. Nem kellett volna kölcsönt venni, mi a kínunkból bírjuk megadni. Ez kérdés akart lenni.
Telefonált a leány. Meg volt lepve. Nem számított. Köszönte, ezért nem kellett volna a kölcsönöket dagasztani. Mi várhat még ránk, ha ezt sem értjük, gerinc kell ezen átlépni.
(1998)
Mi jut eszembe gemma 661.
Valami lecsúszott, de bennfentes kommunista, materialista álmot látott. Ne legyen angyaljárás, mormolta. A tanítók fizetését huszonnyolcadikára rakta. Az okos népek nem gondoltak vele. A naptárt nem tekerték a gazember kényére. Lett is bajunk belőle. Itt van nagyhét. Egyet tudok, a hétre még a kenyér-tejpénz is sántít. Kinek lesz angyaljárás. Kinek nem. Mint Mórickáéknak. Mi is ezekhez tartozunk. A gyermekeknek nem szólok. Nekik a könyökükről ez nyomta le a foltot. Nem lesz angyal. Sasztán. Ez nem újság. Csak megnyerték a fogadást. Ha elveszítik, még szégyenkezhetnének. Nők napjáig vagy húsvétig nem tudtak volna fizetni. Milyen lehet a munkanélküli dolga. Nem kap sehonnan. Nekem még csepeg valamennyi. A fiam kérdezte, hogy minket mi tart vissza, mikor mindenki lop. Csak kinézed a helyet. Még segítséged is lehet. Ott van a filmen. Az újság is írta. Osztoztak. A hivatalos segített. Nem emlékezett, hogy milyen nagy a fizetése. De fiam, mi nem olyanok vagyunk. Elvisz az ördög, s azzal maradunk. Fát aztán csak díszítettünk. Az angyalt egy hétre ünnepeltük. A fogyasztást megint nem fizettük. Az agyunkra ment. Nem csodálnám, ha az agyamban ér pattanna. Hátha a főokosok megtudnák, hogy az ők gyatraságuk miatt egy emberrel kevesebb van. Vagy ki törődne vele. Itt csak a teljes munkabeszüntetés segít. Másképp rád se néznek. Így is lehet, hogy becsapnak. Vagy elhalasztanak. Kinél a kormánykerék, annak akarata a derék. Ne is mondd, tudom, mi van. Még nagyobb csalások lesznek. Még nagyobb veszteségek érnek. Csak a hitünk ne veszne el. S a lélek. Mert ez is kezdett felesleges lenni. A világ egyre többet kér, de nekem a türelmem egyre kevesebb. Akkor lesz végre valami, ha a máséba kapaszkodom. Amilyen szerencsém van, nem a hivatalos lesz ott. Hanem az irigyem. Abból van a legtöbbem. A nagy gondban, a hajuk hull. Mitől bírom ilyen konokul.
Jézusom, ne hagyj el. Nekem ezután az ünneped egész éves lesz. Jövőre fánk sem lesz. A piacon ágat szedünk, mint a csövesek. A híd alól kelek. Munkába megyek. Ott prédikálok a szép jóról. A hallgatóm kuncog. A kabátom bélése kilóg. Mitől bírom ilyen konokul.
(1988)
Mégse értem gemma 662.
Sírfelirat( OK )nak
***
Az idő s a dolog, az oka mindennek. Végezni jöttem, de nem értem el vele. Másra nemigen jutott. De a dologra se, elég.
Mi végre jöttünk ide? Nem is emlékszem. Semmire.
***
Most ez a fontos. Majd az lesz fontosabb. Ha még nem végeztél, abbamarad. Minél több marad abba, annál kevésbé végzel. Így marad el minden, ami valaha fontos volt. Már nem is fontos.
***
(1999)
Jelentés gemma 663.
Szívünk teljes megrendülésével tudatjuk, mindenkivel, aki szerette és tudott valamit róla, hogy hetek óta folyik a romboló átalakítás. Mélyásásba kezdtek a Libáncs kerteknél, a református templom kertjében a koporsós háza mögött végig, s a víztelepi külső keringőcsöveket is feltérképezték. A drágasanyi a fél Bulgárszeget felfalja. A szép, kis, kedves munkásember otthonok helyett merev emeletes kaptárlakásokat építenek. Látszólagos előnyük, ha lesz közművesítésük. Ennek érdekében a létező alagutas elvezetőket csövekre cserélték. A pacsirtatelepet láncos földmérők járják. Már nem adható el egyetlen ház sem. Lássuk, mi van még hátra. Aki gondolja, imádkozzon velünk. Ez a városnegyed megérdemelne minden őslakójától egy-egy gyertyát. Vajon sikerülne-e egyetlen emlékező találkozót összehozni. Hiszen a régiek közül alig van már valaki. Üzenjetek az elmenteknek. November elsején a Jónáshegyi kistemetőben találkozunk.
(1985)
Álmodom gemma 664.
Haza vágyok. Nekem a szülőhelyem, első lépéseim nyoma, az első bújócska, az első nagyobb séta, a nagy kirándulás, az úszásos fürdés, a miből van a házatok, milyen szép tyúkjaitok vannak, köszönni szépen mindenkinek nyelve és magaviselete szerint, megbecsülni a saját és mások munkáját, értékeit. Bűntudattal gondolni, ha valakinek a kertjén átgázoltunk, érésre váró gyümölcsét csak kivagyiságból megdézsmáltuk, ocsmányságokat krétáztunk vagy meszeltünk valaki kötekedő apukája kerítésére.
Haza vágyok. Kalandos és nem egyenes szálú életem, nagy ívben kanyarított, előbb csak ezekben az utcákban, aztán más negyedben, később falvakra és más városokba, országokban. De sehol, nem volt többet olyan, mint indulásom helyén, a Kerektó utcában.
Haza vágyok. Pedig tudom, hogy a hazám lerombolták, minden elvettek tőle, ami az ő sajátja volt. Haza mennék, mint egy álomba, s ott találnám a néni bácsikat gyermekeikkel, a szokott módon, még ha megnőttek volna is azóta, visszaállítva a lerombolt házakat, az eltűntetett grundokat, a segítő és társként élő embereket.
Felébredek. Hejh, mit is találhatnék ebből mára?
(1989)
Dominó ördöngös köre gemma 666.
Akarsz, valami Te,
valaha lenni?
Kívánsz arra ki-be,
valahogy menni?
Betelt, volna
vagy nem, soha.
Volt ott mozdony,
Kopár pagony.
Fapohár.
Még tudni akarom,
engem támadhattok,
én támogathatok.
Van rá kevés jussom.
Gyommagány.
Ne, te gyereked,
se feleséged,
tréfálsz,
léhálsz.
Semmire, van okod,
Az semmi, te tudod,
elhálsz,
megválsz.
Nekem fogni való,
hitem, rólad valós.
Netalán.
Végül maradok,
itt veletek.
Ez is én vagyok,
feleselek.
Megkapaszkodtok,
integetek.
Rám moroghattok,
felettetek.
Kitalány.
Tovább ne fújjad,
mert most kilyukad.
Őt leginkább szeretem,
Muszáj kedvére tennem.
Szétkenő.
Betelt, volna
nem az soha.
Kell, egy meggyfa,
spanyol árnya.
Búmadár.
Itt fenn repkedek
Már semmi se nő
Megszegett kedvvel
Áll s ki nem dől.
Fapohár.
(1986)
Leltár gemma 667.
Ahogy kihúzta a lábujját, nyoma maradt szinte mindenhol. Dübörögve, ránk szabadultan maradt utána a mindenség. Nekem jutott örökül egy, azaz egy darab felhős somolygás.
Most nagy gondban vannak, mert a holt lábnyomát nagyon nehezen lehet meglátni. Ha nem látható, csak vélhető, akkor kitartó sepregetésre van kilátás. Nem baj, sepregetve megyünk a nyugdíj felé.
A címünket okvetlen kicseréljük. A barátok cseréjére is érkezett felhívás. Az idő majd próbál. Hátra van még, ha újra találkozunk, valamelyik elfordul?
(1999)
Nem igaz gemma 668.
Minden reklámfogás és szándékos félre tájékoztatás ellenére, sem vagyunk Drakula honfitársai. Az Erdély szokásait elfogadó és valló emberek életüket, bármely anyanyelvvel is születnének, méltón dolgozva vagy küzdve, harcolva töltik le. Vagy a kimerültségtől, vagy a szerzett sebeiktől elpusztulnak. Nem kelnek fel, nem kísértenek, nem zavarják-zaklatják a hátra maradottakat. A szeretet, a munka, a becsület nyelve egy.
Erdélyben a rendes emberek egy nyelven szólnak egymáshoz. A többivel minden kényszer ellenére jobb volna kevesebbet foglalkozni. Állítólag valami amerikai kevert hírbe minket. Utóvégre, ha valami amerikai, attól lehet igénytelen, sőt buta. A megerősítőnek sem volt erős oldala a történeti földrajz. A filmes legenda nem is Erdélyre utal.
Kitől tanuljak?
(1988)
Volt egyszer gemma 669.
Egy ember, egy valahol, egy valamiért, egy valakivel, egy valamennyiért, egy másnak, mindig kerül ok. Csak nekikezd egy megfontolt vagy megfontolatlan állítás mesterséges bizonyításának. A dologhoz értelem, érdek és pénz kell. Mindezek egymás között szoros elszámolással tartoznak. Amit mondok nem egy film részlete. Ott csak egy szelvénybe tesznek valami félindokot, amiért hat-hét embert meggyilkolásnak, ebből kerekedik egy hetes sorozat, amíg kiderítik a tettest. Az értelmi szerzők pénzelik a filmet, azzal a mesével, hogy lám milyen okos dologgal töltjük az időnket. Az időtöket. Amilyen a hírverés, olyan mértékű a pénzáram. Az pedig nem áll le, ha jól magyarázzák. Ma pedig nagyon kemény pénzalapja van az ilyen hatványozott marhaságnak. Körülveszi a telket hálóval, őrtoronnyal s bizony fegyveressel is. Nehogy valami kíváncsi gyerek beguruljon a fenntartott élvezetek földjére. Az ellátás idején már folyik a többváltozatos forgatókönyv. Ezek egymástól független, de egyik a más részeinek folytatásában is életre kelnek.
A jó főnök csak a részek töredékeit hozza a beosztottak tudomására. A jó főnök nem szereti az okos és a túlságosan kíváncsi ügynök-fiókákat. Azt sem szeretheti, ha a kiválasztott iránytól bárki el akarna térni. Mert a mozdulatokat tervezni és kivitelezni mindig előnyösebb, mint váratlan helyzetek görgetésén pánikolni, s esetleg a szakik előtt szégyenkezni, ha az ügy helytelen fordulatot vett. Sokszor tévedni nemigen lehet.
Különben előnynek tartható a félárnyékos nyaraló a közeli nemzetközi útvonallal és repülőtérrel. A személyzet vetésforgója nagyon ajánlott. Ha az emberek nem katonák, akkor a kísérlet semeddig sem tartható fenn. Ha nem vagy katona, bele sem fogsz kezdeni. Aki pedig sajnálja a kísérlet alanyait, az üljön otthon a képernyő elé. Éppen Flippert, a csodadelfint sugározzák. Ugye milyen okosjancsi bácsik vannak? Jól átvernek, s mi hiszünk nekik. Meg is érdemeljük a sorsunk. Delfinestől.
Merthogy a beszélő emlősökről szól a fáma, az nem kétséges.
Csakhogy beszélnek, az kétséges.
(1974-1999)
Kormányos gemma 672.
Nekem nem fér az agyamba az efféle dolog természete. Azt mondja az egyik, kötelességünk kormányzati feladatokat vállalni. A másik azt véli, hogy távlati, közösségi hasznunk lesz belőle. Közben a kormányzó társak szélsőséges módon bírálnak mindent, ami velünk kapcsolatos. Őszintének tarthatom megnyilvánulásuk? Nem, sajtó-hecc. Ez komoly dolog. Attól tartok ezekre a társakra nagy viharok leselkednek. A
Az egyik égeti a térképeket. A másik árulja a vitorlákat. Az árbocokat zálogosítják. Az iránytűt vízbe dobták. Aluszunk a kormánykeréken. Pedig vállalt szolgálatban vagyunk. Fiúk, a patkányok mozgása semmi jóval nem kecsegtet. Menj már oda Ati, nézd meg, hogy a mentőövek s a bárkák megvannak-e még?
Még felébredünk, hogy álmodtuk az egészet. S magunkra maradtunk a tengeren. Vagy a más bárkáján esik fogás, mert nekünk már csak a fogyó hold maradt. Ússzunk. Merre a part?.
(1998)
Nem szeretem idő gemma 673.
A kotangens idő a torzsalkodásban és a szeretethiányban mutatkozik a legkifejezettebben. Ez az időfajta most épp ellenünk dolgozik. Alapos megfigyelést helyez kilátásba. Nem is tudom, lesz-e elég cérnám kimenetelét megvárni. Mindenesetre határozott negatív görbületű lebegése erősen rég aggaszt. Kell törődnöm vele, mert e nélkül nem lehet utazni a pszeudószféra felületén. Az utazásom pedig nagy szeretettel időutazásnak keresztelem. Másra értelmetlen. Arra viszont kitűnőbb, mint korábban hittem volna.
(1985)
Falvédő gemma 674.
· Úgy látom falas vagy.
· Igen, most szálltam le a falvédőről.
· Helyedben, nem dicsekednék ezzel.
· Csak azt mondhatom, ami van, amit érzek. Nem kell szomorkodnod, előtted az élet.
· Mondhatni olyan, mint a kinyitott könyv, csak olvasni kell.
· Bele kell vágni és átérezni, a gondokat elfelejteni vagy megoldani, ez a feladat.
· Azért értem ennél többet, voltam árvízben házba szorulva, omlott házban földrengéskor, a vontató belépett a házba, a vagon rádőlt a nyári konyhára, a híd egyik lába megrokkant s a barátom a kiálló vasba ugrott fejest…
· Úgy letörtél.
· Minek örvendjek, a környéken minden meglep és elragad magával, sírva hív, keressem meg.
· Csak bajok vannak?
· Hátha találkoznék valakivel, hadd jusson eszünkbe valami vidám, ne csak ez a savanyúság.
· Ha látnád magad, hogy nézel ki?
· Keresztszemesen.
(1990)
Mikor gemma 675.
Mikor elindultál, még rendes gyermek voltál. Osztálytársaknak súgtál. Iskolába rendszerint sokat jártál. Gyengébb társadnak jegyzetet adtál. Falura mentél, elhitted úgy kell. Dolgoztál magadtól. Húztad a talp alávalót. Füttyödre táncoltak. Sokan hallgattak rád. Volt hited. Átadtad, másokkal megosztottad. Dolgoztál, mert űztek. Jó s nagy marha voltál, ezért kiemeltek. Akadály lett belőled. Fontos elvtárs. Senkinek nem segítettél. Mindenki rád volt szorulva. Állj félre, hogy a munka mehessen. Ezért sokan neked adtak. Mindent, amijük volt. Hitelbe és részbe. Csak takarodj az útjukból. Cserébe. Ott állsz ma is. Bűzlesz. Nyújtogatod a tenyered. Most alig kapsz valamit. Amiket összekuszáltál, nem jók már senkinek. Semmire. Tőlem se várj, semmit.
Semmi se a régi. Elfelejtetted. A munkahelyem is megszüntetted. Ezért pedig én neked pénzt nem adhattam. Mit csodálkozol? A látszatokat emlegeted. Valóban én mondtam, hogy a társadalom rontja el az embereket. Főként azokat, akik még nem lettek egyenértékűek embertársaikkal. Akkor nem is társak. Csak sorstársak. Csak egyik a vonósok közül. Cigánynak lenni nem baj. A prímásnak ki kell érdemelni. Cigányt, ha kitagadnak, akkor kár annak lenni. Még a sírodra is csak a cigány jár. Szarni.
(1995)
Csillagolvasás gemma 676.
… Nekem az sejlik a csillagok olvasatából,
hogy többen leszünk, mint ahányan voltunk,
lehetségesen …
kevesebben halunk meg teljesen,
többen vissza-visszatérnek, s ha …
integetnek
a függönyök meglebbennek.
A színházban vastagabb a függöny, ne menj a súgólyukhoz,
mert beleesel,
ha belesel,
mikor
meglebben a függöny.
Minden itt marad. Lenn.
(1997)
A humánus vonások gemma 677.
A dolog egyébként nem elme zavaró, mert az oroszok mindenkori és jeles csodáiról alig változó közhiedelmek vannak állandó körforgásban. Például, hogy az emberi elme összezavarása már nem is tényező.
Két dolog azonban, semmiképp nem jön be a látható képbe.
Pro primo, miért jelenik meg pont akkor a szovjet delfinkutató csoda az egy-kettő-három kedvenc újságomban, amikor én azon csiszolom az eszem, hogy összegyűjthessem (éppen az ötödik folytatásnál tartok), tárgyalásképessé tegyem adataim. Esetleg megkockáztatnám kételyem, hogy a szovjet kutatás nem alkalmas arra, amiért létre hozták.
Pro secundo dolog abban lenne érdekes, hogy a fejlett szervek használatával, megint épp arról óhajtanának meggyőzni, ami zavar az emberies állatoknál. Ha az állatok képesek beszélő szinten értekezni velünk, akkor a demagógia és a demokrata pártiak s a vezetőik, szintén emberi szinten megérthetnék, hogy embertársaikat óhajtják állati sorban tartani. Az sem kutya, de nagy szerv, mert a népszerűségűk felállóban van tőle. Minden ember aki nem állat, hanem ennél is okosabb, ki kell emelnünk az állati sorból, ahova a keresztények és a keresztyének sorolták az őshitű ortodoxokat. Meg a hasonlókat. Most épp nem illendő zaklatni, mert a demográfia emeléséhez és a tömeges bontásokhoz való hozzájárulásuk történelmi hatásait magyarázatokkal támasztják alá. Pontosabban elég nyíltan támadják és irtják a kérdezőket. Megijesztgetik, szidják és felelősségre vonják, akit csak lehet, hogy a mások kedve is menne el ettől. A rendszerint felfújt dolgok környékén vészesen arra jutsz, hogy ott valójában semmi sincs. Így lenne a nagydologgal, a jaltai delfin ügyében. Nálunk sok és nagyon sok között, alig látható eltérés várható. Megláthatják a figyelmesek, a babaci fütty és a krisztjoi selyp épp olyan messzemutató semmi, mint a sokat emlegetett népek közti példás egyetértés. Az ipari áruk közös piacán történt, egymás lábát tapodva próbálták rádtukmálni a kapcsolószekrényük, a mese szerint az autóra vígan rákényszerítették volna a sebességváltozást. Az eszköz egyszerűen villanyszámla-nyomtató volt. Nem is csodálkozol. Valakinek fizetnie kell. Valakikről szól a legártatlanabb vicc is. Ekkor jössz rá többszázad magaddal, itt egy hígabb agyú kotkodácsol, hogy az utolsó NDK-ás héten hatalmas német támogatást kaptunk, amiért ma is tartozunk. Soha nem kérték számon a motyót, de segítettek a buta népet civilizáltan megenni. Mert ez a közpiac dolga, a letelőben levő század szégyenletes kanibalizmusa volt. Most a maiak ugyanezt nyomják, valaki szóljon már be nekik. Ezek az órák nyolcvannyolcban is selejtesek voltak, csak a szegény népnek mutatták a számokat, ti adósok vagytok, ti adósok maradtatok. Éljen a sokoldalúan fejlett amiből valami. Még a gyilkosság nélküli budhizmus és szélsőséges iszlámista sem elég. Az átmentett fönökök kasztja, pedig néhány év alatt felemésztette a szocializmus dugott aranytartalékait s az újratermelésről nem gondoskodtak. Ki dolga lett volna? Ők nem voltak dologhoz szokva. Egyem a . . .
(2000)
a Nap gemma 678.
Abbiza, ilyen vakító fehéren ragyog. Alkony felé, ha majd jobban látok, még beszélünk. . .nem arról. Színeváltozásáról. Csakis erről. A Nap örökké közönségesen ragyog. Bosszantóan forrón és rémít hidegen. Egyetlen érdeme, díszes tehetetlensége. Rád teríti terhét, nem is nézheted. Lelketlen. Az élet egyik önzetlen forrása.
( 1988 )
Parancsok (7.) gemma 679.
Az új lakónegyedben elosztott és kiutalt lakások elsősorban a kiemelten érdemes családok és személyek listáinak figyelembevételével történjen. Az eredetileg helyi lakósok lakásgondjaival szemben elsőbbséget élveznek a szolgálati érdekből áthelyezettek. A kérvények elbírálása folyamatos és ritmikus, az átadott lakófelületek függvényében. A nagycsaládosok gondjairól a szakszervezet terjesszen elő intézkedési terveket.
Így akarjuk.
(1976)
Önmarcangoló dominó gemma 680.
Volt már nekem elegem,
szorongástól melegem.
Szembe álltam,
önmagammal
s nem győztem,
pedig hittem.
Nem nagy ár.
Kopogtak s fogalommá lettek a szavak,
Állapotmérő eset, tarthatatlan marad.
Anyád fenyített.
Iszol,
alszol,
harcolsz,
megholsz.
Fecskendő.
Anyád kerített.
Elherdáltad az életed,
Kiszárítottad a velődet.
Aki marad, kevesled,
ki van még melletted?
Keszkenő.
Anyád feszített.
Mindenkinek családja,
otthona,
vagyona,
nagysága.
Rézmozsár.
Hová mehetsz,
kivel lehetsz?
Az utak tele
vannak veled.
Fejfedő.
Kopogtak s fogalommá lettek a szavak,
Állapotmérő eset, tarthatatlan marad.
Anyám kín mérleg.
Elment a véred,
Ki szégyell téged.
Még ma sem érted,
Nem tágul léted.
Fagyott a lelked.
Bájgúnár.
(1976)
A válogatás esete gemma 683.
. . . Személyvonat indul a harmadik vágányról. . . Én tudtam a baljóstól. Ez csak egy állomás volt. Feltartotta a zöld lámpát. Sípszó, a kerekek gőzfelhőbe bújnak. Neki lódulunk. Csattogva, kopogva. Már nem találjuk egymás kezét. Emlékszem, kezet fogtunk. Nem is látjuk egymást. Emlékszem, neked sas szemed volt, nekem kettő ráadás. Csak emlékszem. Megállt a világ. Pedig utazunk. Az ágy előtt ébredünk. A földben.
Istenem, mik voltunk. S egyedül maradtam.
Mehetünk a másik sötétbe. Ott a mélyén fény van? Hihetetlen. Beh, szép. Engedd a kezem, tapsolnék örömömben. Nincs más, csak sötét. A többit álmodtad. Megint csak arra emlékszem, amit annyiszor megálmodtam. Szemgyötrő erős fény árad a lehetetlen sötét mélyéről. S ha megvakított, eltűnik. Meddig még?
(2001 után)
Fekete levél gemma 684.
Én megfogadom, hogy ennek a mafla embernek a még maflább leveleit nem őrzöm meg. Vissza nem küldhetem, mert nem vagyunk elég szerelmesek. Sem egymásba. Sem senki másba. Különben sohasem tudom, hogy mikor éppen hol tartózkodik. El nem égethetem, mert szűkagyúságára való tekintettel, mindig kibékülök vele. Mindenképp terhes, félek, csak a bajom gyűl meg. A saját lelki ismeretemen kívül még netalán valaki ide sorakozik. Felteheti a hülye kérdést, barátilag minek nem győzögetted, hogy tegyen valamit magáért. Az újságban, ki nem adhatom, mert az emberek a hasukat s a fejüket felváltva foghatnák. Mi legyen akkor? Még Lazics se tud hozzá-tenni?
Szégyenlem a levelem, amit nem kaptál meg, lenyelném, tudod te. Elkaparom, íziben. D. Pedig micsoda tehetség? S itt ég takaréklángon. S mi nézzük. Egyesek hangosan szurkolnak, úgy kell neki. Bocsáss meg uram nekik, nem tudják mihez tapsolnak, akkor siratják, mikor nem lesz nekik. Költőjük.
(1973)
Nekem is fáj gemma 685.
Tudod, járt az eszembe, minden, amit szívesen elfelejtenék, a bani kuporgatás, az jól fogna holnap is, ezt nem vesszük meg csak fizetés után, arra nem jutott még elég alapunk, nem kell neked karóra, ráérsz te még saját kerékpárra, addig nem mész táborba, amíg nem tudsz vigyázni a holmidra, Magyarországon túlról ne álmodj, mert úgyse engednek, autónk csak akkor lesz, ha nyerünk, ez az örökös, mire jut és mi marad, csak álom. Megéltem, talán túl érzékenyen. Sír a belsőm. Csak ezt tudom nyújtani nektek. Talán kevesebbet.
Egyetlen dolgot tudok elszámoltnak veletek. Isten segedelmével, arra tudtam vigyázni, hogy legyetek egészségesek. Meg becsületesek. Az előbbiből hasznotok lesz. Az utóbbiért sokszor kinevetnek.
Minden ember sorsát a végletekig befolyásolja, mikor-honnan indult, merre tart. Mi volt ekkor a kezében, s mi a fejében?
Az utóbbi a tied, minden mást elvehetnek.
(2000)
Elmegyek gemma 686.
Amíg a fontolgatás lappangott bennem, addig szinte semmi sem aggasztott. Most a döntést már elfogadtam, elszorult a torkom, vajon mikor és hogyan jövök vissza. Azt hiszem, hogy nem szabad kihagynom a vissza térés lehetőségét. Történhetne bármi. Vissza kell térnem mihelyt lehetséges. Talán nem akadályoznak meg örökre. Isten veled, good bye.
Le pa, Somos-tető. Víg majálisok avarán, ma katona bakancsok csörtetnek. Persze, hogy parancsra. Persze, hogy tudatlan. Ki lőne különben tudósra, költőre, még ellensége nagyjára is. La revedere, Universitatea Medicilor. A tanársegédek egyre modernebbek. Mind több nyelvet beszélnek, de magyarul, egyre kevesebbet. Ez nem tréfa. Lesz idő, amikor meg kell küzdeni egy magyar nyelvű alcsoportért. Tudom, mit mondok. Hát uraim, maguktól is búcsúzom, itt a Mártírok útján. A Rákóczi kopjára tömbházat építettek, a maguk emlékének kerítését egyelőre csak a rozsda marja. S a feledés. Magukra még nem építenek. A Borsos Tamásra nem lépnék, dászvidányjá! Ugyanitt egyszerre rohannak rám a Teleki Téka vagyona, a Szabók Bástyája alkotója és az érthetetlen vallatás dolgainak szorongásai. Mire való, hogy egy helyi gyerek féljen itthon lenni? Widersehn am schönsten Rathaus. Mint egy templom. A bölcsesség temploma. Még szépen állsz kivül. Belül már nem nézhet meg senki fia. Azok nézik, akikről nem is álmodott építője. Elhagylak Elba-sziget.
A hétfás gáttól a Poklos-patakig, nagy csatangolások, nem kisebb hajbakapások tanúja. Hejh, mennyi grund volt, bármerre menve jól teljen a gyermekeknek. A ligetben csókolozókat lesni gyerekség, de emléke törölhetetlen. Szájonárá Turbina-árok. Nagytata, ki bizonyosan fenn vagy, nézz le nyugodtan. A vashidaid állják a kihívást. Az édesapámét, nem tűrik. Az ötből már kettőt kikezdtek. Szétbontják, elég nehezen boldogulnak vele, aminek én titkon örvendek. Nőtt a forgalom, de nem ez az ok. Új szelek, új szokásokat hoztak. Az új divat neve, szisztematizálás. Azt jelenti, hogy egy irodában kitalálják, x utca y szám alatti ingatlant lebontják. A hidat megszélesítik. Átalakítják. Újjáépítik. Persze, hogy nem tudod, hiszen te ahol jártál ott ilyen nyelv nem volt. Semmitől és senkitől nem kérdeznek semmit. Csak úgy belevágnak. Aztán térítgetik, késleltetik, mérlegelik. Elrontották, bizonyos, a tervet a végén készítik, ha muszáj. Emlékszem. Eszembe jutott a nóta, …felülök a repülőre… hiszen van hol. A repülőteret csak nem bontják le. Csak már nem úgy működik. Még az se. Semmi sem. Visszanézek a városra. Mindent számba vettem. Mindenkitől elbúcsúztam. Köpök a fedeles szárnyú, vereskeresztesnek álcázott bombázókra. A büdös szénszagú szemetes vagonokra. Vajon hová tartunk? Mire jutok?
Dudál a Szargyár, ahoy és good bye.
Akármerre, csak el innen. Ha már kilöktek az idevalósiak közül.
(1975)
Hogy akarok nyugton lenni? gemma 687.
Nagytata örökké belebonyolódott valamibe. Látta, értette, de a MEGVALÓSÍTÁS valamit felfedezett, amit ővénsége kihagyott. Hogy temetkezzünk helyesen? Házba, vagy ládába. Ládába, vagy vázába. Vázába, vagy házba. Nehéz esetek modern vonulata. Nagyapám, erre gondolt egy mást, mert három a magyar igazság. Az építményt pedig betette a föld alá. Persze most már nem rakott kőből készült. Középen létrán mentél le, s két oldalt fekve könyököltek a rokonok. Nagy téglás bolthajtások alatt. A tetejére fűvel beültetett fedél járt. Nagyapám magas mérete miatt a kiképzés szépen kilógott a sorból. Mindenki kérdi minek ez a nagy sír itt a sorfélen? Hát annak, aki benne szándékszik könyökölni. Egy ideig családi sírhelynek gondoltuk. A fent említett kriptákban, ma már, egyetlen családtagunk szeretne beköltözni. Milyen temetkezési szokás az, amit szinte nem ismerünk? Milyen szokás az, aminek semmi haszna nem mutatkozik? Döntöttem. Ezeket egyszerűen illik kezelni. Lényeg, hogy minden legyen a föld alatt. Mássz bele a vázába. Kérd meg az utódod, hogy tegyen egy ládába, A föld alatt kiásott házba, tegyék bele a ládát. Kész. a fekvéstől, biztosan nem fáj a hátad, vagy a könyököd.
(1981)
Végszó előtt gemma 688.
Nem volt akkora szerencsém, hogy ezt a rendezettnek gondolt, de igen rendetlen jegyzet halmot valaki is türelmesen átrágja. Egyenként pedig nem érdekes, mert pont ezért van így tálalva. Jegyzetek a Bulgár kertek aljáról. Bulgárszeg-kalauz. Ilyen volt szülőhelyem világa. Most nem ilyen. Nem lenne szabad elfelednünk az eredetünk s a múltunk. Kell egy kis konzervatívizmus. Nem árt egy kis hagyománytisztelet. Magunk látni és láttatni fontos. Rossz indulatból, többen ezt nem támogatják. Az új híres pártjuk feloldódik valami tisztálóvizes pártba. Akkor aztán nem akadékoskodnak. A nyertes soha nem akadékos. Belekötni pedig csak a vesztesbe lehet. Nézik a lapjaim. Milyen súgó vagyok? Le-be-meg-ki-fel-bal-jobb… súgó.
Mindegyiket felvállalom, csak a tényképeket az olvasó elé tehessem. Nézik a lapjaim. A diplomatikusok borzadva keresték a sokszínűség okát. A kákások a műfaji behatárolást firtatták. Mások meg egyszerűen vállat vontak, mi közöm hozzá, hogy ez mit akar elmondani az eltűnt és egyre tünedező vásárhelyieknek? Kell ez a vizslató hivatal. Itt állok és várom a szerencsém. Menetrend szerint érkeznie kellene. Ha nem jön is várok rá. Addig pedig egyet-egyet átírok, előveszek vagy eldobok. Még van a rejtekemben egy pár jegyzet, ha valakit ezzel megijeszthetek. Nekem ugyan volt egy fiókom, most már nem is kell.
De tartom, hadd legyen titokzatosabb.
(1999)
Döntetlen PöSö - vel gemma 689.
Az utóbbi tíz évben ritkábban találkoztunk. Egyre meglettebbekké váltunk, egyre elfoglaltabbak lettünk és egyre jelentékenyebben számítottak ránk, ahol észrevették, mikor elcsatangoltunk. Mi, ha mégis találkoztunk, akkor egymás szavába rontva, vagy kapaszkodva, akartunk egymásnak sok mindent rövid idő alatt sokat, elmondani. Emlékszem, feleséged egyszer azzal tiltott tőlünk, hogy mit akarsz azokkal a suhancokkal, mostanában az én feleségem pedig azzal állt elő, hogy ne untassam korosabb barátaim…
Sokat utaztál, annak bár felét én is leutaznám. Amit nem meséltél, azt is megnézném. Eddig kétszer voltam úton, amikor kerestél. Eddig kétszer kerestelek, amikor távol jártál városunktól. Telefonhoz parancsoltuk egymást. A magyarázat jelen volt, ezért aztán több szó erről nem esett. Döntetlen…
Hanem most, nem vicc, felkaptam a vizet. Ismét búcsú nélkül mentél el, oktalan. Nem fogjuk tudni visszajátszani. Míg el voltam utazva, te is elutaztál. Kereshetlek untalan, de csak lélekben, ha vállon veregetsz. Akkor meg, hogyan mondjam, köszönöm!?
(1999)
Hittanóra 8 gemma 690.
Jézus Szentséges Szíve, minden jónak forrása, imádlak téged, hiszek Benned, remélek Benned és szeretlek Téged. Bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, türelmessé,tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add, ó, jóságos Jézus, hogy én Benned, és Te bennem élj. Védj meg a veszélyekben. Vigasztalj a viszontagságokban. Őrizd meg testem és lelkem egészségét és add áldásodat minden művemre és a szent halál kegyelmét add meg nekem. Ámen.
(2001 után)
Itt ez áll gemma691.
Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége. A legnagyobb küzdelemnek is ily sivár a vége. Beletesznek egy nagy gödörbe, e világnak itt van vége. Kurjongathatsz, mire mennél vele, csak mégis ez a vége. A föld gallyas függönyként gördül rád, a láda kopogás a vége. Ott mocorogsz, mert szokatlanul kényelmetlen, nem hiszed, nincs vége. Makacs mereven neki feszülsz, úgyis kibírom, nem lehet még vége. A dobogás, ropogás nem is az én utazóládám hangja, én valójában szabadságra megyek, végre. Na, csak higgyél csodákban, vigyorog a rideg, elfújja a gyertyád.
Kiderül a sötét világ. Tényleg vége, babám.
Aztán többet le se rázhatod, magadról. Forgolódhatsz, benne vagy nyakig.
(2000)
Gyónás Imibának gemma 692.
Én voltam, aki az egyik kedves festményedet, évekkel ezelőtt Szentgyörgyre térítettem. Nagy sejtelmes homályt kellett teremtenünk, mert valamelyik elvtárs akarta azt a képed lenyúlni, neked pedig nem volt kötelező abba beleegyezni. Nos, egy közös művészbarátunk nyert meg engem eme tettnek. Kihasználtuk, hogy egy építőcsoport ügyködött a Kultúrpalotában, s általad az egyik előadó teremben hagyott festményt alkotó módon becsomagolták. A mésztégelyes töftöffel kikocogtunk a déli vonatra, melynek csomagszállító vagonja is volt akkoriban. Feladtam a poggyászt, magam is felültem. A közös ismerősünk Szereda után, véletlen rám talált a fülkémben. Ígérte, hogy leszállás előtt segítséget hoz, aki emelgetni lesz hasznomra. A képet, jó lenne azonnal felvinni a megbeszélt helyre, ahol Laci vár. Hagyakozott és eltűnt. A léckeretre erősített fogantyúk nagy hasznomra voltak, amikor a keretet az imezóban kellett kikötnöm. Másnap délután, a teljes kicsomagolás nyomán, megérkezett az értesítő, a kép a legkitűnőbb állapotában érkezett meg.
Az a helyzet, hogy nemcsak filmen tudják megjátszani, hogyan lopj egy milliót. A fecsegést időben letiltották, mivel senki hasznát nem szolgálta. Te magad akkor többet Kolozsváron dolgoztál, közös ismerősünkkel együtt, aki a költségeim alkalmasan kifizette. Nem maradt alapom a tett emlegetésére. Bár, némelykor erre erős sarkallást éreztem.
Többet nem lesz alkalmam veled beszélni, ezért mondtam el most, itt a kertben.
(1991)
fogadott embert kínálni kötelező, bármi szegény lenne a holt rokona. A második este a holtat rokonai külön és szomszédai, vagy barátai külön virrasszák. A temetés után a közeli rokonok együtt mennek haza a holt házába. Ezen a napon a kínálgatás és osztozódás teljesen meg van tiltva. A gyászmenet, ha szükségben kikerüli a templomot, megengedhető a szertartás más napon való megtartása. A meghagyás ellen nem talál feltámadni. Akinek engedékenységet kell kérni, az csak az illető rokonnal tárgyalja meg. A pap áldozata nem keverhető össze a gyászolók áldozatával. A holtra lehet hat napos kicsiny böjttel emlékezni.
A holtat megbecsüléssel, pénteki böjttel is lehet emlegetni. Hat hét múlva mindenképp emlékező gyászolást kell rendelni a papnál. Ekkor a megbékélésről kell tanúságot tenni. A holtról bármi rosszat emlegetni nem engedett magaviselet. Ha életet adni nem tudsz, elvenni se tudj. Sem a másét, sem a magadét. Háborúságra végy embert, akik bűnét magadon hordozod. Akitől lehet, elvedd a háborúság fegyverét. Isten nyugtassa! Itt van a kaszten fedelen, nagyon jó segítség. Használja, aki tudja.
(1967)
Búcsú gemma 699.
Ezzel itt a sok beszédnek vége szakad, semmi mást már nem mondunk, a krónikások elbocsátatnak, akármiképpen végzették dolgukat, nagy reményt táplálunk, hogy az érdeklődő utódok közül mindenki, megtalálja, ami őt érdekli, a Maros mindkét partján, Isten kezébe ajánljuk művünket, irgalmáért esedezünk, ha tévedtünk, s a szent halál érkezte előtt síremlékünkre felrójuk:
MÁN LÁSATOK TÜK
HOGY HEVERÜNK MÜK
DE LÁSATNÁNK MÜK
MIND HEVERTEK TÜK
KÉSZEN VAGYOK!
(mikor újra átnéztem)