(6.füzet) FALMA Jan(Ni)KÓ
(-alma-álma-maja- almaja-almajanó-fajankó-fájinkó-fájinka-almajankó-jan-ajann-jani-jankó-fal-alján-anikó-falánk-majankó-majani- csakis vissza, kinn a jam)
*itt van aztán minden ami a nyakadba szakadt, az a valós élet, mindenki elindul hangyamódra reggeltől megállhatatlan megy estig, ezalatt indulatok és érzelmek vezetik, mert döntenie semmiben nem szabad, illetve nem is lenne valami amiben dönthetne, hiszen ki van porciózva a lehetséges napi történések kerete, abban megy minden előre, ha van neki ilyenje, alig kerül esélye, hogy ezzel számot vethetne, ezért gördültek megállíthatatlan előre a sötétségben tartók szekerei
Itt csak SEJTHETŐ, máshol nyíltan OLVASHATÓ egyebek között:
3 Napi főpróba gemma 501.
4 Asztali tenisz gemma 502.
5 Emlékirat gemma 503.
5 Mózes postája gemma 504.
a hallgatás gemma 505.
5 Falusi blokkos gemma 506.
6 Városi tömblakók gemma 507.
6 Munkavédelem gemma 508.
8 izgató igazgató gemma 511.
8 Érthető fordítás nélkül is gemma 513.
11 7. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 518.
11 8. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 519.
Rólunk szólnak gemma 520.
11 Megyek gemma 521.
11 9. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 522.
13 Ki vele gemma 523.
13 PR gemma 524.
11 10. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 525.
11 11. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 526.
14 Übü emléklap gemma 527.
14 Fintor gemma 528.
14 Börze gemma 529.
14 Fácánságok gemma 530.
15 Találkoztam a Dunával gemma 531.
16 Nekem ne torombitáljanak gemma 532.
16 Veszélyben élni gemma 533.
16 Mi lesz ebből gemma 534.
16 színtelen, szagtalan, emészthetetlen gemma 535.
17 színtelen, szagtalan, emészthetetlen gemma 536.
17 színtelen, szagtalan, emészthetetlen gemma 537.
18 Talány gemma 538.
18 miért matematika szakosztályt gemma 539.
18 Nyolcbének gemma 540.
18 Nyolcának gemma 541.
21 Auto-matt gemma 543.
Csíki vándorok helyei gemma 544.
Találkozás gemma 545.
21 Dackor gemma 546.
22 Farkasember gemma 547.
22 Másokk hatalma gemma 549.
22 Földtelen maradni gemma 550.
Parancsok (6.) gemma 551.
Mitől gemma 552.
Pártot a népnek gemma 553.
Víztelep gemma 554.
A tojás tyúkja gemma 555.
Agyrázkodás gemma 556.
Lágyrázkodás gemma 557.
25 Madárijesztő gemma 558.
25 Kalamajka gemma 559.
25 Köz(önséges) mondások gemma 560.
25 Szolgálat gemma 561.
26 13. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 562.
26 14. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 563.
26 üzenet gemma 564.
26 A csoda gemma 565.
27 Cirkusz vagy színház gemma 566.
27 A Mindenható dolga gemma 567.
27 Mikor nő fel gemma 568.
27 Bölcselet gemma 569.
27 Hány felnőtt gemma 570.
28 Kapitány szellemekkel gemma 571.
28 Az új iskolában gemma 572.
29 A fák alatt gemma 573.
29 lelkizés gemma 574.
29 emlékezés gemma 575.
Hittanóra 5 gemma 576.
29 AdóTOK gemma 577.
29 ForróTOK gemma 578.
29 TollnokoTOK gemma 579.
30 RobbanásoTOK gemma 580.
30 A butaság ideje gemma 581.
P.S. ál-ó-graf-ika ó-rája gemma 582.
Egyenlősdi pünkösdkor gemma 583.
nekem furcsa gemma 584.
Hittanóra 6 gemma 585.
Siker VI gemma 586.
a kékes levél gemma 587.
Találkoztam a Duna forrásával gemma 588.
Vándorcirkusz gemma 589.
34 Naplemente a Pacsirta telepen gemma 590.
35 Látom behajóztál gemma 592.
35 Érdektelen gemma 593.
36 Elszólások gemma 594.
36 A megtalált színdarab gemma 595.
37 Erre még járok gemma 597.
37 A szél még beszél gemma 598.
38 Szaktanács (ha kelletlen is) gemma 599.
Napi főpróba gemma 501.
Eljött a nagy nap. A hét mester, maga elé rendelte a maradék hét tanítványt, mielőtt kivonulnak az agyagdombokra, fáklyát vinni. Úgy ahogy mondom. A média azt állította, hogy valami páratlan lelkesedéssel meneteltek. Hát ez, s a többi semmi esetre sem volt igaz.
A kötelező udvariasságok után az egyik, balszélső mester leereszkedett az emelvényről. Mindenki nevében egyhangúan felajánlotta, hogy egy kérdésre válaszolnak. Fejenként. Minden tanítványnak. Közmegelégedésig.
- Mi a legfontosabb nevelői teendő? - kérdezte az első, nagyon kezdő tanítvány, az első nagyon haladó mestertől.
- Tiszteld a Diktátort és dicsőítsd tetteit s nevét-válaszolt átszellemülten a kérdezett.
- Mit kell leginkább tudnom? - kérdezte a második nagyon kezdő tanítvány, a második nagyon haladó mestertől.
- Ne nyilváníts több tudást, mint pártunk büszkesége, akadémikusunk vagy akárki más helyi vezetőd elvárja-mondta emez.
- Mire kell leginkább figyelnem? - kérdezte a harmadik nagyon kezdő tanítvány, a harmadik nagyon haladó mestertől.
- Mindenkor, a Tanfelügyelőség a te ikonod, még akkor is, ha nincs igazuk, nagy ritkán-tette hozzá ravaszkásan.
- Kire kell hallgatnom? - kérdezte a negyedik nagyon kezdő tanítvány, a negyedik nagyon haladó mestertől.
- Mindenkori kalauzod a párt szava, ha ráhallgatsz, emberséges elbánásban lesz részed-felelt a mester.
- Mit kell tennem, ha bajba jutok? - kérdezte az ötödik nagyon kezdő tanítvány, az ötödik nagyon haladó mestertől.
- Gyakorlatilag az igazgatód vagy a katedrafőnököd tud segíteni, ha nem ébresztettél irigységet szívükben-bólogatott jelentőséggel a mester.
- Miből élek, s hol fogok lakni? - kérdezte a hatodik nagyon kezdő tanítvány, a hatodik nagyon haladó mestertől.
- Mire kiolvasod a napi kötelező újságokat, választ nyersz erre a nem éppen fontos kérdésre is- tért ki a válasz elől a hatodik mester.
- Mit kell tudnunk az oktatás aktív gyakorlatáról? - kérdezte a hetedik nagyon kezdő tanítvány, a hetedik nagyon haladó mestertől.
- Tervszerű vázlattal, a tanterv pontos követésével, sohasem lehet bántódásod- rázta le a kíváncsit.
A Teremtő, az egészet egy felhőre könyökölve hallgatta:
-A gyermeknevelés végtelenül ismétlődő folyamat, tekintsd minden megjelenésed főpróbának egy előadáshoz, minden magyarázatod indokold nekik, segíts a lelki dolgaikban eligazodni, mert akkor nem hiába voltál közöttük.
A tanítványok hálásan emelték tekintetüket a Teremtőre.
A mesterek csak néztek, hová bámulnak ezek. . . a felhőn nekik nem jelent meg semmi figyelemre méltó.
A tanítványok meditációsoknak becsületére váló sóhajjal lehajolta. Kényelmes cipőt húztak, s bizonytalan léptekkel botorkáltak a vasúti állomás felé. Sok még a tanulni való. A csomag szíja belevágott a vállukba.
Távolról tapsolt valaki. Alakját azonban nem vehettem ki. Az állomások minden falutól egy lépésre, mintegy száz méterre távolabb mentek. Araszolva. Mihelyt félre néztél.
(1974)
Asztali tenisz gemma 502.
A játék öröme. Addig van jó dolgod, amíg élvezed játékod. S jól jársz. Feldobták a labdát. Megnyertem az önképzőkör díját, majd a nyelv-olimpiát. Egy hétig válogattam, melyik madarat fogjam meg. Ilyenkor ez szokás. Nem határoztam időre, hát elmentek a fecskék délre. Átperdítettem a labdát a másik térfélre. Hozzátettem még valami húsz egyperces szálkámat, s elküldtem mindet a K.J. Akadémiának. Kétsoros levélben s egy sor a lapba, ennyiről nem mondhatok semmit, volt a válasz-labda. A fogalmazási verseny nyerőjét gyerekségnek tartotta a keményszívű guru. Másra ki se tért. Visszanyesett labdát küldtem. Pennát kaptam, megkérdeztem, ha én a többre volnék igazán kíváncsi, szólna-e azokról is valamit. Pattant és tért a labda. Nekem vágódott. Hát jött a levél, ennyiből nem lehet bátran azt mondani. . . Újabbakat küldtem, s még kaptam egy labdát, amiből rájöttem, írásaim el sem olvasta, s mégis csak méltatgatta a kurva.
Nem mondanám, elutasítólag, aztán máshol kinyomták, s volt, akinek mégis tetszett. Mert az akadémista közleményt azért mégse mindenki olvasta. Azt Kja csak igen szerette volna. Ez alatt a hídászok szolgálatukat ajánlották. Nyertem. Kolozsváron nem jó, meg se jelenhetett, a Hídba beléptem egyből négy röviddel, itt meg is álltam. Ezzel jól jártam. Mások is olvasnak. Vagy szólnak, hé, mit olvasok, de kitől és honnan. Szóltak az Ifiék, ilyen toll kell nekünk, gyere velünk. Mentem. Ott hegyezgettem a pennám, valamire csak jó lesz egyszer. Máig nem bántam meg. Örömet szerzett. Ezzel is jól jártam.
(1971)
Emlékirat gemma 503.
A párt régi és neves harcosát, a kommunista doktrína állítólag, fanatikus hívét, L.V.Lászlót, saját kérésére hosszas átvilágításnak vetették alá. Állítólag a kommunizmust akarta megbuktatni, és a lejt elértékteleníteni, D.G.György rendeletére, S.I.József gyönyörűségére, aki ebbe a sokoldalú élvezetbe bele is pusztult. Miután megegyeztek abban, hogy a leletek súlyos becsületbeli károsodásokat mutatnak a teljes baltüdőn, saját kérésére rövid, több okból fájdalom-mentes halál felfüggesztésre ítélték. Az ítéletet teljes bevallás mellett, szűk baráti körben, bűnbocsánat nélkül, nyolcévi előkészítés után hajtották végre. A bűnösre példátlan ideológiai nyomás alatt, a kommunista internacionalizmus, a határok sérthetetlensége, semmikor tartható felmentés terhével, a belügyekbe való be nem avatkozás szellemisége jegyében, példátlan érdektelenség mellett hajtottak maguk alá, fiziológiai-fizikai-psziho-logiko-motorikus úton. A szocializmus eddig előzménytelen győzelmének reményében, a lej megmenekült - hirdették. Ekkor már világosan látta mindenki, hogy minden vádpont koholmány. Maga a vádlott is. Aki már régóta ebbe az előzékeny bánásmódba megvakult. Hibátlan és vétlen az említettekben.
Mindennek ellenére.
A lej azóta is zuhanórepülésben van. A kommunizmus pedig egy másik repülőre szállt. Kétfelé tartanak. Mi meg bámulunk. Még sokáig? Ejsze, ez sem elég.
(1992)
Mózes postája gemma 504.
5,Mérhetetlen sokat töprengtem, hogy a szemérmes dolgainkról hagyhatok-e valamit rátok. Bízom benne, hogy értelmetek nagyra fejlődött. Mégis vajon megértitek? Mert a Mindenható dolgait akkor lehet a legjobban példázni, ha értelmét veszitek a tetteknek s a dolgoknak. A Teremtő három dolgot tartott fenn, ha a munkája váratlan akadályba ütköznék. Mind a háromra sajnos, sor is került. Vigasztaló lányokat teremtett, akik aztán Káint gondjaikba is vették. Másodjára, több váltóruhát varrt a Kígyónak, hogy Évának az első divatbemutatókat megtarthassa. Miután kipolitizálták az almakúrát, ez szükség dolga lett. A Noé dolgában pedig megtervezte a párttitkár prototípusát. Egyedül tervez, mindenkit dolgoztat, szétválasztja a csordákat, különbséget tesz a nemek között, kit magától s kit belső indításra belépőre jogosít, a sikeres munkának egyedül örvend. A felettesnek úgy számol be, mintha mindent egyedül végzett volna.
A dicséret után lehajtott fejjel jól megrészegedik.
És nemcsak…
(1987)
a hallgatás gemma 505.
Egyszer, rögtön felszállás után hallgatást fogadtunk. Aztán hallgattunk a Beneászán kifelé, és még Plojesten, aztán végig a Prahova-völgyén, amíg csak betértünk Brassóba. Ott leszálltunk és kezet fogtunk:
-Örülök, hogy találkoztunk. Olyan jó nagyot beszélgethettünk volna.
-Jó, hogy ekkorát hallgattunk. Mert nem akartam hallani, csak a kerekek csattogását. A szívem verésével, párban. bW.
Szidsz még visszaintett, aztán elvegyült a tömegben. Egy jó óra múlva a másik vonaton hallgattunk tovább Marosvásárhelyig. Csak a nézőink vélték volna hallgatásnak. Persze csak a töprengésünket, s a hubri írásmunkákat nézhették, ha valakinek vonzó lehetett volna.
Egy újságnyi papírt írtunk tele. Magunk dolgaival. Ha külön utaztunk volna, akkor minden másképp mutatkozott volna. Tényleg jót beszélgettünk máskor erről. Ekkor a vége felé voltunk feltételeket teremtő és követelő aktuális dolgainknak. Addig nem óhajtottam szóba állni, amíg nem látta az orvos szemét. Ehhez ragaszkodtam.
(1972)
Falusi blokkos gemma 506.
Helytelen egy név, de mit csinálj. Erre alkották, csak így használhatják. Nem elég, hogy négy évig épült. Nem elég, hogy be kellett segíteni az elvégzésébe. Nem elég, hogy máig sincs teljesen kész. A szellőztető kürtő sok meleget von el a lakástól. A talajvíz beszivárog a pincébe. A lépcsőház teteje a második emeletig beázik. A lépcső felőli szobák minden szinten nedvesek és penészednek. Tíz évig nem szabad javítást kezdeményezni. Átadástól számítva. Mikor van víz, mikor nincs. Ha elzárod a csapot, nem tudod meg, hogy folyna. Ha nem zárod el, a szomszéd nyakába folyik. A csapok többet hörögnek, mint locsognak. Az átadásra egyelőre nem kerül sor, mert ugye megvagyunk mi még egy idegesítő cirkusz nélkül. A farakások beterítik az udvart. Nem marad egy méter hely a tyúkoknak. A zöldséges ágyást két kilométerre sikerült kiegyezni a főbb vezér okosokkal. Senkit nem érdekel, ha ez neked és családodnak kellemetlen. Hát még, ha elmondom, hogy mi marad nekem. Az ágyásban persze, ha hosszabb ideig nem járok arra. Valóban, nem csak erre kellene kiterjesztenem állandóan terhelt figyelmem.
Aztán nemcsak bajok vannak. Csakhogy örömök nincsenek. A szomszédokká lett munkatársaid, pedig jobban megismerheted. A te szomszédod nem vadidegen. Városon, ez azért más, mert ott becsukhatod az ajtót. Itt a vesédbe néznek és látnak. S a te bajod, ha nem a legkedvezőbb oldalukat láttad meg. Hallod át a falon. Akaratlan is. A suttogásukat is.
Ha tudom, hogy így járok, talán soha nem térek erre. Azt se tudom, merre megyek. Vagy csak mennék, hogy egy kicsit magam legyek.
(1977)
Városi tömblakók gemma 507.
Aki ezt a panelt megálmodta, már egy fogant születési hiba, boldog tulajdonosa volt. Itt van példának, egy lépcsőn 45 lakás. Csak három lakóval számolva, egy kész rettenet. Mindenki idegen. Mindenki ideges. Mindenkinek más a baja. Mindenki egyébért van oda. Három ember érezte meg csak, hogyha már egy helyen lakunk legalább köszönjünk egymásnak. A többi döf. Nincs otthona. Rám haragszik. Ő sem tudja miért. Nem megy fel a víz, szortyog a csap, egér ment fel a nyolcadik emeletre. A szemetet a szomszédasszony az ablakon dobta ki. Az apuka az erkélyen üríti az éjjelit, ritkán járnak a buszok nyugdíjasoknak. Kevés a fizetés majdnem mindenkinek, van munka, de ki dolgozzon. Messze a piac s a fene ott egye meg. Megint bőgeti a kezetofonját itt valakinek a disznó kölyke. Azért valaki csak hibás, mert akadozik a meleg víz, drága a lépcsőházi világítás, szagvonat jár le-fel a szellőzőben, csepegő csapok és búvópatakok pofátlan matatnak a zsebemben.
A megbízott cápák vajon nem többet kérnek a fogyasztásért s a közös költségekért? Nincs saját otthonunk. Senkinek. A dugulást egy tornanadrág s egy szoknyadarab okozta. Ezért letörték a csövet. Elvesztettük a pincét. Nyertünk egy bűzgödröt. Kiömlött a szarunk a pincébe. Ott marad örökre. Ettől csak kevesen idegesek. De idegesek. Tizenkét emeletesek. Mégis szarban vagyunk. Ha felette is állunk. Minden gyanúnak. Fizetjük az el nem fogyasztott, fejadagos meleg vizet. Fizetjük a langyosan szelelő fűtőtesteket. A számla egyre hatalmasabb. Nekünk semmi közünk. Hát ne legyünk idegesek?
(1987)
Munkavédelem gemma 508.
Ennél a dolognál nem időzhetünk keveset. De nem is érünk nagyon rá. Két dolgot ragadok ki. Idézet formájában próbálom magam érthetővé tenni. Az egyik. A részegség jól látható. A munkaerő támolyogva jön be, és a géperő forgó alkatrészei közé esik. A másik. Ha kipróbált munkaerővel dolgozunk, akkor sem engedhető állásra, kikötés nélkül. Értem, ugye. Szóval a munkaerőt akadályoztatással távol tartom, más szóval nem engedem a munkahelyére, ahol a jelenlét több kárt okoz, mint hasznot. Van egy ilyen.
A tanerőt sem szabadna beengedni az iskolába, ha szédeleg vagy nincs kikötve. Mert mihelyt az egész pénzét elköltötte, azon töpreng, hogy nem maradt őszi befőzésre. Ettől szédeleg. Vagy ha a gyermekek rokonszenvére esne, akkor az igazgatója maradna terhes a sárga irigység és a kékes-zöld féltékenység miatt. Ha meg azon gondolkozik, hogy iskolából jövet vajon meg lesz-e a vágás vaj, elömlesztik-e az összes olajat. Jobb, ha nem is megy dolgozni. Ki vagy le kell kötni. Úgyis. Értelme semmi. Tessék utána gondolni. Felül vizsgálni. Mit akarunk tenni? Vagy csinálni? Mert csak tesszük, mintha csinálni akarnánk. Csinálni, tenni pedig kell valamit. A munkába vigyünk piacot és bevásárlóközpontot.
Visszaeső részeg tanerőt láttál? Hazudsz. Kinek van annyi pénze, hogy egy héten bár háromszor berúgjon. Esetleg te vagy részeg.
Ettől elapad a szédítő gond.
(1987)
izgató igazgató gemma 511.
… jaj, annak az igazgatónak, aki még akkor és védelmezi tanítóját, amikor kétségkívül hazugsággal vezette félre tanítványait, s az igazság birtokosait, pedig még meg és fenyíti … s majdan számon kéri egy párt gyűlésen, ha erre alkalma nyílik … rendkívül dühös lesz, ha valaki megmondja, mekkorát tévedett…
(1987)
Érthető fordítás nélkül is (1994-es tantervhez) gemma 513.
Totálisan, inkább abszolúte dosztig aberráció, hogy abituriens maturandusaink, még ma is a multilaterálisan dezvoltált szocialista társadalom konstrukciójára és konszolidációjára elaborált és apróbált direktivás pártprogram procedurált dogmatizmusa által rekomandált tananyag objektívumait abhorreszkálva studiálják és realizálják. Az abnormális szituáció abolicionizmusára inicializált peticiókat és deklarációkat diszponibilizáltuk. A Minisztérium prerogatívájánál fogva vehemens represszióval és megregulázásokkal gemmaponalizáltan realizálta. Fiat luxus - meditálgattam el, tangenciális vertikáliákban. Tiszta sor, így telünk meg értelemmel. Nem lényeg, ha értelmetlen, mert szakmailag fordíthatatlan.
(1994)
7. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 518.
Aki tudja, megóvja,
Aki érti, aggódik,
Aki nem érti, beszél róla,
Aki nem tudja, megtanítja.
(1985)
8. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 519.
Attól van elől a tojás,
mert hogy valami tojta.
Attól van elől a tyúk,
mert a valamiből kelt.
Tojás mondja a tyúknak:
-Na, hogy ezt te se tudtad. . .
Tyúk mondja a tojásnak:
-Ilyen kérdéseket józanul nem vetnek fel.
A tojás elrepült,
a tyúk meg csak leült.
Azt hiszem észaranyerem lesz, ettől az erőltetett agytojástól.
(1986)
Rólunk szólnak gemma 520.
Úgy döntöttem, hogy nem hallgatom el örökre, soha nem adatott meg, hogy nyugodtan, tetteim és gondolataim szabadsága, illetve megillető felelősségével őszintén éljek. Környezetemben valakit mindig üldöztek. Okkal vagy ok nélkül, korábban soha nem értettem. Mikor valamiért magam is üldözöttnek kellett tekintenem, mintha valami lassan kivilágosodott volna. Teljesen nem fog semmire fény derülni. A homály tulajdonságai között épp az a legmaradandóbb, hogy soha sem lehet teljesen tisztán látni benne. A hatalmasok pedig ezt szokták meglovagolni. Mikor tudatosan, mikor ösztönösen. A hatalom pedig állandóan játszott, macskaként minden egerekkel. Akik szürkék és jellegtelenek.
A szomszédságban románok nem laktak, de távolabb volt olyan család akinek tettét el kellett számolnia. Talán valamelyik fiuk gárdista lett volna? Hogy valaki lengyel vagy görög felkelő, akkor az egyszer dicsősség, máskor meghurcolják. Ha valaki az első nagy háború előtt született, akkor helyileg magyar ajkú, de magyar polgár is lehet. Akkor ki az Isten elfajzott kecskéje köt bele, hogy miért is? Apám évekig vallatták, hogy miként maradt magyar állampolgár. Még meg is békéltek volna, csakhogy valakinek az agyára ment, feltette a miért kérdését. Apám csak válaszát évekig körül szaglászták és értetlen morgolódtak rajta. Az erdélyi polgárok rendszerint földbe és telekbe vagy házba ruházták be mindenkori jövedelmük. Nagyapámnak elég földje volt, hogy mikor megtudta, orosz uralom alá osztottak be a hatalmasok, két álló hétig folytatta a földek bérbe vagy örökbe adását. Nyilvánvalóan nem valódi árán értékesítette, de a szárazság idején valami gabonát azért csak vehetett rajta. Mégis, mikor a politizálóknak más dolguk nem akadt, akkor hetekig firtatták, hogy nem-e lett volna kulák az öregecske. A két méteres ember a vizsgálat alatt fél métert esett össze, és megfehéredett. Nagyanyám váltig reszketésben tartotta a családot, na most visznek. És imádkoztunk, és lehajtott fejjel néztünk a másik szeme alá. Végül nem ásták el az öreget. A másik nagyapám nagy hídmester volt, vagy aknász, ha kellett. Fegyvert ugyan nem ragadott, de a marosugrai mészárlásnál, az átkeléshez való kompállás kiépítésében jeleskedett. Akkor nagy dolog volt, angol, román, orosz kitüntetést kapott. Később addig ütötték érte, hogy szívesebben elfelejtette volna, merre van Ugra.
Alig csodálkozott rajta valaki, mikor meghallotta, hogy a baleset meglelte. Még én a gyerek is tisztátlan kéz munkáját feltételeztem benne. A szomszédok között is voltak esetek. A szásznak azért esett baja, mert a háború alatt az utcabeliek és a németek között tolmácsolt. A zsidóról pedig feltették, hogy feketézett. Az örménnyel megesett, hogy embert is árult. A lengyel elbujdosott az orosz hírére, aztán mikor előjött, ráfogták, hogy partizán volt. A szerb kapujára kiszegelték, titokutyája. Én ugyan nem tudtam mire jó ez, de szegények a szomszéd kertjén át jártak dolguk után, hónapokig. A szlovákok elmesélték, hogy a román tisztek amerre bár egy járőrrel elmentek, kitették a román zászlót. Lőttek, ha valaki kérdezősködött. Bajuk lett belőle szegényeknek. Megverték a talpukat. Mit izgatnak alaptalan. Még a bádogos cigánynak sem hagytak békén. Honnan vette volna azt a sok festett lemezt? Ajándékba vette magához. Ült érte kemény hónapokat. Ki kinek volt ellensége, mikor a sok roskadó vagy tetőtlenné lett házat felújították. Kellett az ereszcsatorna, mint a friss kenyér. A pléhes pedig a fogdában.
Bárki beláthatja, hogy semmi más nem rejlik a fentiek bármelyikében, mint a félelem helyzetbe hozása. Semmit sem kell tenni, mint sok embert valami módon félelembe taszítva tartani. A terror legjobb fegyvere az alaptalan félelem fenntartása. Márpedig a felénk honos terrorban ugyanez érvényesül. Innen egy lépés a diktatúra joga az elnyomáshoz.
(1991)
Megyek gemma 521.
(Emlékeim más életemből) … Akkor hajnalban, igen nehezemre esett a felkelés. Hetek, napok óta tartott, jól tudtam, ma ez is sorra kerül. A tegnap még hetykén búcsúzódtam. Mára kevesebb jutott a kurázsiból. Itt marad minden, amit csak tudok, s én belékeveredek a nagy idegenségbe. Ki tudja, egy évre mit lelek itt még a helyén, megjőve. A szekérre még éjféltájt is feladogattak valamit, hajszálhíján elfelejtettem-dolgokat. Felkötötték a méretemnek való szalmazsákot is. Samu bátyám szerint, a férjhez menő lányokat sem lehetne ennél jobban kiállítani. Ne szenvedjen hiányt, a lelkem-feszengett édesanyám. Ne kelljen, szégyenkezzen - az idegenektől riadozva gondoskodott nagyanyóka. Szegények, Vakkelemennél tovább nem voltak iskolába. Érezhették, hogy ez az ismeretlen, egy idegen, teljesen más világ. A tegnapi életvitel ezzel kihunyt, helyére valami új kezdődik. A keresztlevél mellé volt egy papi és egy tanítói levelünk is. Nem hagytunk otthon egyet sem. Az iskola hamar megkerült, s a kapunál egy hegyes bajuszú, később megtudtuk, a lehető leghatalmasabb ember vett számba. Álmaimban is, egy tenyérnyi ablakon tolt ki egy hatalmas kulcsot. A kapuét. Ez a kölyök is a világ végére számolt utazni-vélekedett, az égig rakott szekér láttán. A tanár urak szúrósan megmustráltak, valamiket meg is kérdeztek, amire én hamar eléadtam a választ. A Lendvay úrhoz vagy besorolva. Ezt aztán hamar megbeszélgettük, hit és a szeretet volt a pártfogóm. A hitet a pap terjesztette elő, a szeretetet a tanító vállalta fel. Mehettem is fekhelyet szegődni. Erre odaért ökreivel Samu bátyám is a szekér fával, mert nem mondtam, ő akarta, hogy a városba ne vegyünk drága fát, ad ő annyit amennnyi csak kellhet. Felét akár vissza is vihettük volna. Jószívűen mind leraktuk, a többi mellé. Az alváshoz és megélhetéshez kellő ruhás ládámat, egy pár egyebem, s a szalmazsákomat még csak beengedte a bajuszos a kollégyomba, de az élelemnél nagyobb volt az alkudozás, mint a sajtos örménnyel szokás. Kikötött, nincs hely a rendetlenkedésnek. Végre aztán az egy kenyeret, az egy kalácsot, az egy vágat szalonnát és a csuporka szilvaízemet bemenekíthettem a szekrényembe. Egyebeket a konyhán rendbe le kellett adogatni. Nem is volt elég. Felírták, tartozom négy és fél kas pityókával s két süvegcukorral. Apám rám nevetett. Ez jó hely, mert kérni azt tudnak. Hat évig aztán arra tanítottak, hogy csak akkor szabad kérni, ha már adtál is valamit. Az ebédről azon nap szó sem esett, pedig már elkelt volna. Egyébiránt rendes népeknek mutatkoztak, csak a tetűtől és a féregtől rettegtek. Ettől kezdve még a nyári időmmel se rendelkezhettem szabadon. Takaros felnőtt módra viselkedő, térdnadrágos taknyos szolga lettem. Tizenegy évesen kezdtem, máig is ezt teszem. A mindenkori iskoláztatást soha el nem végeztem. Ma is rám szól nagyanyád: - Állj ide ember, az a rendje, hogy …
(1988)
9. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 522.
Nagy gondban voltam. A sok töprengés már lassan az agyamra ment. A tükörre akartam írni. Üzenetet, mint a filmekben. Rúzsom nem volt. Kréta, ceruza, annál ritkább. Mit tegyek? Papírt kerítettem s golyóstollat. A tükörre akartam üzenetet írni, nem volt mivel, kár-írtam. Odatámasztottam a tükörhöz. Elszomorított a hiábavaló keresgélés. Már semmi sincs.
Kár, hogy nem törtem be a tükröt. Most legalább tudnám, ha poros volt a háta.
(1987)
Ki vele gemma 523.
0 0 0
A mi fakultásunk színvonala förtelmesen gyenge volt. A mi csgemmaortunk üdvöskéje, akkor került a tele-elosztó-bizottság elé, amikor már 86 másvidéki hallgató-ember elhelyezkedett. Ránk már csak az agyagdombok vártak. Volt, aki ettől elsírta magát.
0 0 0
Nekem szerencsém volt. A választott községen főút és vasút is áthaladt. A térkép friss kiadás, bizalmat ébresztő volt. Akár azonnal is elmentem volna állomáshelyemre. Jól el voltam egész nyáron. Telve, önbizalommal. Buzgalommal.
0 0 0
A vonatállomástól csatlakozó autóbuszon 12 kilométert tett az ember, főúton. Onnan gyalog még hatot. Mikor meglátta az első házakat, már tudta, nem erről álmodott. Jó térkép. Ha nem szégyenlem, már első este megtértem volna. Csak féltem a sötétedő idegentől. Később se lett világos. Mi, mért lehetett így.
0 0 0
Nem voltunk gyengék. Szándékosan kis jegyeket adtak. Visszaélés áldozatai voltunk, sokan egész életükben nem nyerhetnek elégtételt. Nagyon nehéz az agyagdomboktól szabadulni. Megölték fiatalságunk nemes bizakodását. Hitünkbe martak. Máig is kísértenek. Hát, még akik odavesztek.
0 0 0
Fogadjunk, ha megkérdeznéd, nem is tudnák milyen gazemberek. Vagy csak hümmögnének. A holtak kérdik, ki ad nekünk s vállal értünk, elégtételt?
(1976)
PR gemma 524.
(Mi az a PR, a környéken, Városi Falvak Népe?) Egy nap csak leszállt a vonatról, valakivel beszélgetve. Nem várta senki. Sem perzsaszőnyeg, sem zenekar, sem virág. Illetve ott volt minden és mindenki, csakhogy nem tudták azt se, kire várnak vagy milyen forma. A pionírok már fájtatják a hátuk az embertelenül olcsó munkában. Két kezes vörös pecsenyéztek. Bújócskáztak. A zenekarosok kártyáztak és dámáztak. Az énekkar tagjai kötöttek. Mindenki békés nyugalmával volt elfoglalva. A vendég észrevétlen ment be a városközpontba. Senki nem vette észre, pedig egy hét alatt bejárta az egész megyét. Azóta itt van köztünk. Csak itt van, ahogy mondom.
Hát kérem szépen, ezt a csodabogarat egyesek selypítve, mások ásítva, vagy éppen suttogva ejtik. Van, aki hosszan piárol vagy péerez. Van, aki imidzsel. A görcs a derekában állna munkába! Ez rövid hamu, ami azt jelenti, angolból importáltuk, senki fia impex nélkül, honosítás után is mostoha maradt. Public relations- nek tartották eredetileg, közönség szolgálatnak fordíthatjuk. Megfelelne a közönségkép vagy felhasználói kép is. De nem kell, a szerencsétlen. A tapasztaltabb vén rókák úgy állították be, hogy ne lehessen nagyon fesztelenkedni vele. De a mi balkánias és rokonhatalmas, családias vállalkozásainknak, kell-e az ilyen?
„. . .Tegnapról mára kijártam egy managemente coursus-t, a hitelből elegáns autót vettem, az adó és a betegellátási késésem igen kevés, nincs dolgozóm munkakönyves, a rövid ujjú inghez is nyakkendőt kötök. Egy hónapig a nyáron, a görögöket tanulmányoztuk. Újabb dolgokat is megengedhetek magamnak, mert a Postabankot még az idén sem magánosítják. Van itt a megyében, talán öt bejegyzett és két éhező tanácsadó. Tanácsaikban csak biztosíték mellett hiszek. Én ingyen jobbakat mondok. Az enyémek beváltak. Nem azt kell tanulni, amit a könyvek írnak. Azt kell tennünk, ami éppen megy. Megint cseng a zsebtelefon. Iparkodjunk feltámadni, hogy felemelhessük megmaradt iparunk. Persze, hogy érdekel a politika. Indulni fogok a választáson. A magyar elnökség feltételei is érdekelnek. A reklám nem maradhat el. Minden pénz is érdekel. Mosatlan nem hagyjuk. Kifutottam az időből. A parkban még folytatom. . . "
(1993-1997)
10. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 525.
Mindig vártuk a vasárnapot.
Rettenetes ez a hely. Büdös, szemetes. Még kuporogni is elmegy az ember kedve. Humanides már magán kívül, dühös volt. Úgy izzadt, mint a szódás lova. Csípték a legyek, járták a szúnyogok. Bezárta az ajtót. A kulcsot, a bozót felé dobta. Még egy óra múlva is háborgott. Rettenetes. Milyen ez a hely? Szemétben nem lehet élni.
Délután összekiabálta az egész társaságot, mondanák meg ki tette el a budikulcsot. Senki se tudott róla. Nem is látták. Nahát... Humanides benzint locsolt a budi oldalára, és meggyújtotta.
Egy lécre felírta: Ez a hely eladó. Kiszegezte a kapufára.
Szemétben nem lehet élni. Minek várjuk a vasárnapot?
(1989)
11. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 526.
Példabeszéd
(a " dijatkapni " közönségessé alacsonyított ige ragozásáról )
Nekem soha díjat nem kaptak, most díjazhatok.
Én neked ezt azért kapom, hogy nekem is jusson.
Te megkapod, mert igazán megérdemled.
Bár érdemelné, ő nem kapja, attól pukkadjon.
Mi megkapjuk, hogy ki ne kaparják szemed.
Ti még megkapjátok, kell a támogatásotok.
Ők nem kapják, mert nem juthat mindenkinek.
Ezt teszem, amíg csak lehet, majd adok én nektek,
Ezért nekem még adhatnak, nyelvtanból kapatnak.
Na, csak nem díjat?
(1997)
Übü emléklap gemma 527.
Vagyonunk a szellem és a szeretet. . . Nincs módunk kitérni a hűség elöl. . . Mikes Kelemen unokáinak:
Neked a világon
kell e hely
hol nem a válladon kezelnek
inkább naponként
seggedbe. . .
. . .fejedre
töviskoszorúkat
raknak.
A szerelem öl, butít és nyomorba dönt - ilyen szerelmes nép nincs is a földkerekségen.
Brassai Sámuel ült a vonaton, s a szélben Bodor Péter féle pörgettyűt forgatott. A pontok helyén értékes utalások vannak az értékelt és kegyelt munkatársak érdemeire vonatkozón. Aki tudni szeretne valami pontosabbat az übü - ről, annak ajánlom, hogy olvasson bele a líceum 1992-es Évkönyvébe. Aki nem restelli, menjen vissza az időben, nem bánja meg. Időnként jó az anyukánk ölébe bújni. A pörgettyű teljesen fából készült. A lapátok széleit fakéregből hasított szíjacskákkal varrták össze. A tengely is gyantázott facsapból alakult ki. A fogantyú egy hasaló oroszlánt mintázott. Rohanvást.
(1993)
Fintor gemma 528.
Virágot viszünk egy néma sírra,
de ezzel őt már nem hozhatjuk vissza
Bánatos özvegy e leánya
(1981)
Börze gemma 529.
_elina női fehérneműt importáló
és forgalmazó cég,
partnert keres eladásra.
Telefon: 092457845210
Magvételre nem?
(1998)
Fácánságok gemma 530.
Megmondtam neki, hogy ebbe beleszólni nem engedek. Ez az én dolgom-munkám, amit jól kell befejeznem. Igazat adott, sőt elvárja a dolgom elvégzését, de amibe bele kezdtem azt ebbe a faluban nem engedi meg. Több helyismeretre lenne szükségem. Mind a ketten jövevények vagyunk. Az idegenek őszintesége szubjektív lehet. Lakossági támogatásra. . .
A feljelentést kőkeményen kivizsgálták. Sokat nyomott a latba, hogy fegyelmezett iskolai és komoly iskolán kívüli tevékenységem van. Végül más bűn nem is volt, csak ezt az egy kérdést, másképp láttuk. Rögtön bepanaszolt a mintegy nagyobb testvérének, az természetesen hivatalból felkapta a vizet, aztán alább adta. A pártbizottság attól tartott, hogy ezzel a kezdeményemmel majd lelki klinikát kell nyitniuk.
Nehezemre esett a kötelező kézfogásra elmennem. Pedig még meg is dicsértek.
Ezt a dolgot aztán többet ne emlegesd-javasolta a kőkemény pártelvtárs. Kibékültünk a tettessel. Elégedetten mosolygott. Megmutatta. Milyen okos. Belterjes.
Kezet ráztunk. Elbúcsúztunk, lélekben.
(1975)
Találkoztam a Dunával gemma 531.
Találkoztam a Duna tevével. Ismered az olyan viccek sokaságát, „felmegy a székely Pestre" s a mese olyan igaz történet, hogy a szíved összeszorulhat tőle. A tréfa néha a székelyről s a tájékozatlanságáról szól, néha pedig a híres pestiekről, akik nem tudnak mit kezdeni a székely gondolataival, vagy éppen tetteivel. Ettől lesz ez vicc.
Itt van, Fătuegy. Apja román (Fătu u.m. hercegfi népiesen), azért kellett neki Zsuzsi néni, hogy két olyan szép lányt ajándékozzon neki, mint őmaga. Ő azonban nem fogadott szót. Két fiút tudott csak összehozni, igaz azok is szebbek az átlag fiúknál. Semmi szempontból nem vallanak velük szégyent. Nagyjából, ezzel az öreg szövegére támaszkodtam. Fătuegy nagyobb, Fătukét iskolázottabb. Fătuegy váltogatva járta a magyar és a román tagozati osztályokat, mikor kinek a fülemüléje fütyölt. Fătukét egy vonalon haladt, a szükségesnek tartott kitérőket önszorgalomból és igényesen pótolta. Fătuegy elismeri, olvasásban és írásban vannak komoly hiányosságai, általános tudnivalókban éppen űrök, de hat nyelven se adják el. Százkilencvenöt centis jó állagú bizonyítvány arra, hogy a hivatalos tanrenden belül is lehet hangsúlyozni, de van a gyereknek is magához való akarata. Fătuegy, mindent összevetve nem helytelen fiú. A tavaly a Duna-teve-kolétán ötvenezret adott a mamájának felajánlásra. Mondták is nekem azonnal, sok magyar nem tudná ezt megtenni. Rábólintottam, ami igaz, azt minek darabolni. Úgyis mindenből mindenki azt ért, amihez köze van, s neki talál. Fătuegynek van két vállalkozása, egy nem hivatalos, ami nemzetközi, és egy hivatalos, ami helyi. A nemzetek feletti virágzóbb. A tavasz végén, Pest határában összegabalyodott a rendőrséggel, s ahogy csak tudott, futás a Duna tevéhez. Most visszakérni a támogatást, médiás hatalmuknál fogva avatkozzanak bele a buta rendőrök nagy kárt jelentő, túlkapását megfékezni. Dehát, nem fogadták.
Itthon Fătuegy mondott nekem egy pár dolgot, s nem egy igazságot is a köznépi viszonyokról, nemzetközi érvényű, egyelőre gyógyíthatatlan szűklátókörűségek, s a néha bajba jutottak emberséges eligazításáról, talán segedelméről is. Megígérte, másoknak is elmondja. Megbántották.
Az idei nagy össznépi ünnepre aztán, hogy hogy-nem én is felkeveredtem Pestre, egyéb ácsorgásaim végén felkerültem a budai várdomb hátába is. Nem kifogásolom, mert nem tudom miért, ez az utca a megtévesztésig két utca, s a járatlant egy védő közlekedési jel el is küldi. . . felajánlom segedelmem, nálunk felé több városban bazárt nyithatnának elutasított utcanevekből, az egyiket nevezzék át valaminek, adunk szívesen, mert van miből. Az avatottak csak úgy suhogtak mellettem, aztán leereszkedtem az apostolira, s olyan udvarhelyies rejtélyes ki-benyílók-be-átjáróknál szokott számozással rábukkantam a negyvenhatos falragaszra. Szép, nagy, messze látszó plakátpapíron, ott díszelgett, egy ilyen leállított munkát rejtő vakfal-pannó oldalán, az utca felöl olyan helyes, kigórézott, balkánias vadsaláták takarásában. Mihelyt nem mentem a mutató nyíl szerint, menten megleltem a bejáratot, ahol nem szívesen beszélgettek velem, fegyverbe voltak a szentjeim, s azt kérdezték, hogyan képzeltem-hogy én mit hogy gondoltam, hát azt nem várták, nem is számított a válaszom. Hát én elmondanám, ott a kapunál lenne egy lányka, aki előjegyezne, vagy kapcsolatba hozna, vagy megígérne, vagy épp egy csoszogi, aki el is vezetne az éppen szabad valakihez, egy kis tere-ferére. A vidéket, ha már oda tolakszik a témával, mert a sérelem nem népi tánc, hogy százan nézik amint hatan izzadnak, fogadják. A sérelemmel pedig ahhoz szoktunk menni, akiben bízunk. Vagy segít, vagy orvosol, vagy vigasztal. Ha már ennyire könnyen megkaphattad a keresett helyet, hát élvezd. Talán bizony jól laktak a látogatókkal? Én most tehát megírom, jövőben ilyentájt pontban ekkor s ekkor többet nem érkezem.
Hát ha nem fogadhatnak méltón, én többet őket nem zavarom. A teve eddig érzelmileg az enyém is volt, én nem is mondok le róla, de az illendőségért én egy fia fegyverest se tartok a hozzám térő riporterek riogatására. Ha pedig valaki becsenget hozzám, fogfájás esetén is van egy rövid vendégfogadó mosolyom s egy mondatom a nem kívánt vendégnek is. Ha bejuthattam volna, minden káros szándék nélkül, készültem rá. Különben máig se hihetem, hogy a Duna teve megváltozott volna. Belső kárára. Külsőleg pedig elég jó forma. Ettől pedig külső szemlélődő maradtam. Egyetlen érdekessége, hogy ez még az érdekelteket sem érdekli.
Elég az hozzá, hogy lassan már a vicc, se vicc. Mert két vicc között is nagy az idő. Mindenki siet. Okkal vagy oktalan.
Ki hallja meg az egyik csattanót. A másik csattanó zaja elnyomja.
(1999)
Nekem ne torombitáljanak gemma 532.
Ha meghaltam, ne kérdezd,
miért hideg a lábam.
Csak komoly levelekre válaszolok.
(1976)
Veszélyben élni gemma 533.
Dollár, márka, lék és lej eladó
Telefon: 094836850841
(1990)
Mi lesz ebből gemma 534.
Ez a kabát komolyan eladó. Miért ne kellene? Nem loptam, csak már nem vehetem fel. Először papírt és kavicsokat tömtek a zsebeimbe, s megkötötték a lábaim. Kipányvázták a nyelvemet s tőből vágták le a kezemet. Sálat tekertek a nyakamra, hogy ne tűnjön fel a bárd nyisszenet. Most minek nekem kabát? Megteszi egy zsák. Jól bekötve. Akkor szabadon esik a mozgás. Könnyebb a beszéd s az írás.
(1989)
színehagyott, szagtalan, emészthetetlen gemma 535.
A csoportfoglalkozások akár délelőtt, akár délután a tanulót valahogy másképp vonzzák, mint a tantárgyi tevékenységek. Nem éppen kötelezhetők, nem lehet szigorúsággal kedvet szegni sem. Önmaguktól nem nagyon tudnak rákapni. Ma vettem észre, pontosan teljesítem az ajánlást, úgy viselkedek, mint egy gép. Vajon az ajánlók örülnének, ha a gyermekükkel így foglalkoznának? Bejönnek. Leülnek. Várnak. Felállnak. Tisztelegnek. Leülnek. Jegyzetelnek. Jobbra fordulnak. Kérnek. Balra fordulnak. Visszaadják. Bökdösik egymást. Unják. Tiszta sor. Kevesebb politika is megtenné. Hiszen még gyermekek, nekik most játszani kellene. Kikéreznek. Ki és bemenetelkor a figyelem lepattan rólam. Hosszabb időbe telik, amíg visszakanyarítom őket. Felállnak. Kimennek. Gyorsan, nehogy meggondoljam magam. Mind itt voltak testben, csak be se jöttek lélekben. Mert az van inkább nekik.
Tegnap-be-le-null-fel-le-null-ki-le-bal-el-jobb-oda-bal-vissza-null-jobb-ide-valaki ki-valaki be-null-miért ő-hol-mit-ki-azért-be-le-fel-null-ki-vége-null-ma-be-le-null-fel-le-ki-le-bal-el-jobb-oda-null-bal-vissza-jobb-ide-valaki ki-null-valaki be-miért ő-hol-mit-ki-azért-be-le-fel-null-ki-vége-null-holnap-be-le-null-fel-le-ki-le-bal-el-jobb-oda-bal-vissza-jobb-ide-valaki ki-valaki be-miért ő-hol-mit-ki-azért-be-le-fel-null-ki-vége-null. Csak ennyi. Tényleg, jó ez valamire? Valakinek eredményre van szüksége? Mi ennek az eredménye? Van-e belátható, értékelhető következménye? Mindenki nagyon-nagyon sokoldalúan fejlett és értelmes lesz. Maradjunk ennyiben.
(1975)
színehagyott, szagtalan, emészthetetlen gemma 536.
Ez pénzre akar találni.
Édesapámtól tanult vélekedéssel, bizony a pénznek szaga van. Ez a dolog nem kellemes, a szaga egyenesen arányos a mennyiségével. Szüleim, csak sok készülődés után adtak zsebpénzt. Amire szükségem volt azt úgyis megkaptam, játékot, édességet, könyvet-a javából, de csak módjával. Ami pénzt adtak, azt mindig jól megközelítve, valamilyen meghatározott célra adták. Ma sem nevezném bizalomhiánynak azt, hogy el kellett számolnom a kapott pénzzel. Rendkívül nevelő hatásúnak tekintem. Minden gyermeknek tudnia kell, hogy a pénzt csak ésszerű igények kielégítésére szabad felhasználni. A családban természetesen nem tagadhatjuk meg a gyermek igényeinek kielégítését, de ezeknek az igényeknek a kialakulását alaposan és következetesen befolyásolnunk kell. Az igények az előző óhajok könnyebb vagy nehezebb teljesülésével együtt növekednek vagy csökkennek.
Az apró közös segítések vagy a tanulási kötelezettség pénz-jutalomra váltása a szülői nevelés tehetetlensége, melyet a csőd követ. Az ilyen szülő szeretete csak néhány fémpénzt ér és egy állandó menekülést, mert ahogy odavetette azt a pénzt, a gyermekét elutasította magától. A gyermek feltalálja magát, azonnal terveket kezd szőni a pénz elvásárlására. Az ilyen szülő boldognak véli a gyermekét, pedig csak pillanatnyi örömről van szó. Az ilyen szülő akkor járna helyesen, ha gyermekének azért is fizetne, hogy találkozáskor a szomszédnak illedelmesen köszönt. Kihez fordul, és mit okol a kedves szülő, ha jellemhibává válik? Mert a felelőtlen, megszolgálatlan pénz nem szül munkakedvet és kötelességérzetet.
(1976)
színehagyott, szagtalan, emészthetetlen gemma 537.
Uram, teremtőm, mitől olyan ellenszenves ez a nyakigláb sportolóból-újságíróból lett tanár különlegesség? Hiszen minden oldalról rém szimpatikusra színezték. Feleségét, gyermekét végzetes autóbaleset érte-tehát illene sajnálni. Az óráin felrúg minden sablont- tehát illene szeretni. Mindenütt ott van ahol segítségre, megértésre, bizalomra van szükség- tehát illene tisztelni. Végül: mindenkit megleckéztet, rábeszél, ráterel a helyes útra-a sűrűn italozó diák gyorsan kilábal az alkoholizmusból, a fiatal baseball-játékos megtalálja a maga külön kis világát, stb.- tehát illene csodálni.
Minden hiába. Illene, de nem tudjuk.
Lucas Tanner felnőtt embereket lát diákjaiban - minket azonban gyerekként kezelnek az alkotók. A körvonalazatlan lélektani hitelt megpróbálják érzelmes helyzetekkel, kiszámított, mesterkélt fogásokkal, hatásvadászattal pótolni, s a gyerekes forgatókönyv viszont ettől még átlátszóbb és még vérszegényebb lesz. Mintha fel kívánnák sorolni a gyakorlatban számba jöhető eseteket. Sokszor szinte látni a felsorolt elemek közti vesszőket. Közben van sok olcsó bölcselkedés, fellengzős pedagógus, értelmetlen prédikáció.
Lucas áldott jó lélek, de kibírhatatlan a fajtája. Tüntetően önfeláldozó, adakozó, segítőkész. Vakon bízik a fiatalokban, mindenkit védelembe vesz, és a világ legtermészetesebb közhelye, mindenben neki lesz igaza. Az alkotók annyi mindent aggattak rá, hogy lehetetlenné tették, két lábon járó jótékonysági intézményt faragtak belőle. Tanárnak bosszantó. Olyan lett, mint a bűbájos Samantha, férfi kiadásban. Ezt a sűrítményt negyvenöt perc alatt kell lenyelni. Rágatlan.
(1976)
Talány gemma 538.
Mintha nem lenne dolgom, hallok valamit, felkapom a vizet, utána olvasok, sietek. Nem érdemes, a nagyobb sajtó guruk gyorsan kibelezik, átfestik, s ha szégyellni kellene, elfeledik. A dicsőséges és békés hatalomátvétel óta annyiszor lépre mentem. Mire pontosítottam a történteket, letagadták, hogy az nem eset. Pedig úgy esett.
Itt van egy éppen régebbi. Bukarest, Buzesti utca, lezárt forgalmú sarok, az emberek idegesek és bántottak, mindjárt bontják az Anicai villaházat és templomukat. Suttognak és forgatják fejüket, könnyeznek, tán a Napba néztek. Korunk ma már szentségességétől szentesnek legboldogabb embere, az akkori sarkon túl, egy függönyzött autóból lesett. Az emberek tehetetlen dühe megerősödött, köveket dobáltak, rongáltak, a leselkedő néző elhajtott. Vajon mi lehetett lelkében - faggatom magam, mikor DW - híradót hallgattam, még akkor is borzongtam. Az egyház beleegyezett, hogy a városkép átalakítása érdekében szentélyeket költöztessenek. Hát emlékeztetem őszentségét, hogy nem költöztettek, hanem lebontottak. Pedig az emberek temploma lebontására nem én bólintottam.
Később, már a KGB megkönnyebbült, nem folyt túl sok vér. Beleegyezett a békés és kölcsönös megértésen álló fejlődés dolgában. A fejlődés szó miatt, meg a két Pulóveres nagy showban való átlépése miatt hiszem, Moszkva keze is sokáig benne volt a cseresznyés tálban. Ehhez az előbbit a parlament kirakatában látták helyesnek. Ott ahol semmi dolga. Ha még a nép javára emelgetné az ujját, de semmi eredmény sem látszik. Az Alkotmányos szakaszban ő is ott volt, több mint húszmillió emberrel etették meg a békát, elhitették jobb nekünk, s kikiáltották nemzetállamnak Romániát. Ők csodálkoztak el elsőnek, hogy ez csak a nagy hazafiaknak rossz. Másnak semmi, s a befektetőket szédíti. Kiállt a lépcsőre és égre emelt szemekkel darálta, nem a vallás, nem a felekezetek dolga, nem a politika ügye, hanem csak az a fontos a román földön élő embernek, az Istenbe vetett hite legyen. Ha hitünk van, mindenünk van. Nem adunk el semmit. Mindenért kérünk valamit. Persze a közvagyon dolgaiban azért engedékenyebbek vagyunk.
Az orosz Zsirinovszkij, van egy éve emlegeti jobban, állna minden szlávnak, ha Szerbia és Bulgária közelebb állnának. Tömörülésbe hívta a moldáv és az alföldi szlávokat. Éppen a vallásról mondta, a románok is szlávok. Az ősi szláv államvallás leghűségesebb túlélői. Sőt fel is kapták a vizet, amikor a román kormány nem akarta beengedni a katonai szállítmányokat, Koszovo felé. Bukarest van az útban, de nem sokáig. Fenekednek a szerbek, nyelvelnek a bulgárok. Itt pedig az ortodoxiával a kezükre játszanak. Nem amerikaiak, ausztráliaiak, hanem volt elvtársak, semmi magyar segítség nélkül küpülik Bukarestet. Ott pedig most a büszkeség emészt, butaságot fedez, nemzetvallás kell. Feláldoznak mindent. Milyenek is az emberek. Ezek már semmitől sem félnek? Uram, milyen szépen hangzik. A költöztetés közben megrongálódott templomokat és szentélyeket már nem építették újra. Furcsa dolog, de így esett.
A boldogságos, útlevél nélkül megy Kijevbe, a Szent Mihály ünnepre, misézni. Vajon mi lehet a lelkében-faggatom magam. A Mindenható mindenképp túl messze lakik. Gondolhatja őkegyelmessége s udvara.
(1999)
miért matematika szakosztályt gemma 539.
. . . nem mondanám, de most már a lényeghez tartozó, lejárt az az idő, amikor velünk született vagy postán megítélten kaptuk a címet, mellyel aztán hozzánk szólhattak. Még itt Sepsiszentgyörgyön is, nevelői és tanári méltóságunkhoz tartozónak vélem a Műszaki Társaságban való téblábolást. Kíváncsi diákságunknak tartozunk elsősorban ezzel, aztán érdekelhetne, hogy a város matematika tanárai három csoportba oszlottak (a szervezetben résztvevő tagok, a szervezetet pártoló tagok és a közös munkát irigyen nézők tábora). Amúgy maguktól az aktív szervezeti tagok száma lényegesen kevés, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva még csökken. Ezek a kevesek nem kedvetlenek, csak tevékenységük a legsürgősebb feladatok meghatározásánál meg is reked. Mi pedig, akik még később is itt szeretnénk lenni, több rendben kifejtettük reményünket, hogy jövőre talán többen taszítjuk ezt a szekeret. A másik csoport emberei behozzák a tagdíjat, bele-bele néznek a dokumentációinkba. Ezek nem ártanak a légynek sem, de használhatnának, ha van, kívánságaikat velünk megosztanák. Teljesen bizonyos, hogy elvárásaikat valós keretek között teljesítve, többen derülnének közös tevékenységünket űző kedvükre. Ez a két csoport még felvállalhatná az önképzés és önmegújítás egyáltalán nem könnyű feladatát. A harmadik csoportról talán jót vagy máskor vagy semmit máshol. . . mondunk.
A második világháború vége felé az öldöklés és pusztítás elemzése, a szemben álló felek szellemi értékeinek mérlegelése és egymás bírálgatása helyett csak ennyit kérdeztek: miért háborút?
mit miért?
(1995)
Nyolcbének gemma 540.
Értetek,
áll sorba a had,
lelke nem apad,
s kíván sok jobbat,
álomnál valóbbat.
Fájlalom,
nem értetek,
Bukott tánc s ének zene
intézett ellen-eleme,
iskolakép s bálterem,
könyvtár s a szín - jellem,
volt a pénz, fény és pompa,
kesergett, aki adta.
Értetek,
nem tudod miért akarod,
bár jobban még sohse tudod.
Forradalom, fogadalom.
Gondolatom az fájdalom.
(1977)
Nyolcának gemma 541.
Kimondták, el kell válnotok. A határozatot nem olvasták fel senkinek. A váratlan helyzetet nem lehetett a törvényszék elé idézni. Pedig nekünk még az is volt. Szabályos. Egyszer az oszit, máskor az aligazgatót, vagy amikor magunkat szorítottuk sarokba. Döntés és büntetés, egyfomán szabódott valódi és véletlen bűnösökre. S ők alázatos tiszteletből teljesítették, a mi szórakozásból hozott ítéleteinket. Teljesítettük is minden kívánságukat. Bennük se csalatkoztunk.
Aztán irigyünk került, ne legyen szerencséje tőle.
Nesztelen közeledett és megérett a válás. Szélvihar és kétely ült közénk. Kinek volt haszna belőle. Vagy elég egyeseknek, ha belerúghatnak embertársaikba?
Szép, ha az ember el tudja feledni sérelmeit. Okos ember nem sért senkit. Okos ember nem féltékeny, mert az számtalan betegség oka. Az erőszakkal elválasztott ember, ne menjen vissza hűtlen feleségéhez. Mert az nem szül semmi jót.
Vihognak az okos emberek karikatúrái. Kezükben a hatalom, vesszen a közérdek. Éljen az önzőség. Aki nem nyalja fel előttük az út porát, az dögöljön meg. Alig lehet választani a dög nemek között.
(1997)
Autó-matt gemma 543.
A világos és a sötét bábú egyaránt lép. A játékos hozzájárulásával. Egymás után sorba. Minden bábunak meg van adva, hogy mekkorát léphet. De nem épp amerre akarna, hanem ahová a játékos tolja. A saját játékos fejétől függve. Mintha maga lépne. Bele betegedve, a megváltoztathatatlanba. Lép. Mozdul, mintha lépne. Ha tud, azaz éppen van hová lépnie. Világos lép előre. Aztán sokáig néznek egymás farkas szemébe. A sötét is lép valahára. Aztán ez ismétlődik, a véges végtelenig. Vagy míg az egyik elvesztődik a lehetőségek között. Elpusztul játékból. Megváltoztathatatlanul.
Mégis, egyetlen játék sem ismétlődik. Mégis egyetlen lehetőség sem lesz valóság. Soha.
(1989)
Csíki vándorok helyei gemma 544.
Volt nem éppen egyszer egy tanya, a két remete szegletének közelében. Egyes tudorok úgy emlékeznek, hogy a Toldalagi család, de olyan igényes is van, aki a Zeyk családra esküszik, hét családnyi, csak csíki embert hoztak. Ezeket az embereket arra próbálták rávenni, hogy az elhanyagolt Jónás dombját tarolják le, a földes bevonatot kopasszák le, s az eltűnő agyagból készítsenek cserép csodákat. Persze minden munkát, amik a majdani csiporkák, korsók és egyebek elkészítését célozzák, mind csak ezek az emberek végezték volna. Amire a nagyságos urak figyelme nem tért ki, az a mocsáros terepen épített vályogviskók milyensége volt. A lakók elégedetlenségét tetézte, hogy már az agyag kezdett lefolyni a dombról, de még a mintázó padoknak, a korongoknak való anyag nem tűnt fel. A lázadás egy fél napig tartott, amíg a 12 – 14 szekér földdel nem az ingoványt sűrítették, hanem a házacsokra dobálták, hogy azokat betemetnék. Ezután a csíki tanyát odahagyták, s a vámház felé tartó képzelt vonallal megjelölték a csíki tízes helyét. Másfél hónap alatt minden szükségest előállítottak. A gazdák meglepetése akkor tetőzött, amikor a szemlén a csíki tanya hét családja helyett negyven családot találtak, minden fontos mesterség képviselőivel megjelölve. Az uraságok azt gondolták, meglepik az embereket, ha azt mondják, hogy keresetet csak a fazakasoknak adnak. Senki nem gyúlladott be. Senki nem ment el, ha már eddig itt maradott volt.
Szilvaízes fazakok nem, de azóta kályhacsempék, dísztéglák és színes tetőcserepek készültek még a múlt század hatvanas éveiben is. Az első üzem a Malomárokban, a második pedig a rév pihenőjében épült fel. Az Elba szigeten még három műhely nyílott, amikor felhagytak a Jónás dombi alapanyaggal.
(2001 után)
Találkozás gemma 545.
Ilia bácsi felett egy pár házzal, lakott egy vidám kerekes mester. Gyermekkoromban, sokat viccelődött velünk, ha ráért. Mi élvezettel hallgattuk a mondásait, bár néha nem nagyon értettük meg. A bácsi tudottan polák volt, de ettől tájszólásosan és szépen beszélt magyarul. Két, nálam valamivel kisebb fia volt, a román osztályba jártak. A hatvanas évek végén két – három munkája is volt édesapámmal. A végén elköltöztek, valahová Észak – Moldovába. Nem volt hírünk róluk sokáig. A forradalom után találkoztam velük. Hősök voltak, a Kövesdombon laktak, s a nagyobb fiút Gasparik Jánosnak hívták. Az apja szólított meg, hogy kinek lennék a fia. A bácsi eljött velem az apám sírjához. Jánoska nem volt oda értem, amikor mondtam, hogy én már régen nem lakom otthon. Az apját, ha nem tévedek, korábban Jerzy Karpinskijnak nevezték, de mindenki Geribázta. Történelmi testvériség egyik jele, vagy némely vedlések bizonyítéka lehetne.
(2001 után)
Dackor gemma 546.
Drága gyermekem, én okkal vagy anélkül, attól tartok, hogy a mai valóság dolga szaporább léptű az eddigieknél, amíg a nagyapám valami nyolcvan évben határozta meg a fiúgyermek felszólalási szabadságát, addig apám a negyvenbe is beletörődött volna s ha kell én már a húszba is beleereszkednék, csakhogy a dolog nagyon rosszul fest, merthogy te még tíz éves sem vagy, majd mindenbe bele óhajtasz szólani, máris naponta tízszer emlegeted, hogy nem és nem, te mit nem teszel, illetve csak arról van szó amit te nem teszel, mert nem teheted, szerinted nekünk kell fontolóra vennünk elvárásaink, magunkra maradva morgolódni, hogy mi a szöszt nem kérünk ettől a gyerektől, mert hogy aztán soha ne legyen ebből korosztályi vita vagy családi perpatvar, egyezzünk meg egy dolog felől, holnaptól haragmentes békésen csak arról beszéljünk amit teszünk vagy tenni akarunk, az ördög vigye a nemet és a nem összes fajtáját, minden bajaink forrását, velük a restséget s a tehetetlen korok okozóit, de végre szeretettel öleljük magunkhoz a vallott igent, s annak sokat megjárt rokonait, mert azok a tevés kívánt és egyetlen eredményes dolgait hordozzák magukban.
(1964)
Farkasember gemma 547.
azt tapasztalom hogy mintha a rosszabb nagyapád örökébe lépnél ott a környezeted kutató beszélgetéseimben egy fátyolosabb tekintetű barnásnak számító hajadon azt pihegte hogy minden egyenesbe lenne ha nem lennél kiismerhetetlen magányos farkas a mondás mély értelme felelős anyai szívnek döfés oda illenék figyelni mert feladatod a család az nem ismeretlen hogy az egész falka rokonság tartalmilag összedolgozik amitől nem magányos a közeledőbe ember nem harap ettől nem farkas akkor mi a jellemzés kulcsa édes fiam ilyen korán nekikeseredtél az adósságok elszámolásának hátha a történelem s a társadalom nem is kéri várja tőled egyedül még a sírás se szapora magányosan a sebet nyalni se álom farkasnak pedig ráfizetés amikor fizetett kutyák kapnak beléd s csaholnak körülötted szűkülő körben a forgolódás pedig ketten is szaporább nem restelld határozd el magad mert az idő nem vár csak telik kéretlen s a párnak valók kifogynak a rengetegből csak kutyát s bárányt ne végy a többi egyre megy mert párnak lesz akik közül egy se jobb se rosszabb mint te magad s vonítsatok bátran ha van értelme azért de voníthattok ha nincs értelme azért mindenesetre az új hó előtt illene valakivel az oldaladon előkullogni az emberrengetegből
(1974)
Másokk hatalma gemma 549.
VI. A puccs értéke. Nagy. Persze időzítenem kellene. Hanem én mikor előbb hallottam, hogy kicsordult a türelem pohara, s a tévében bemutatták az asztalhoz tolatókat. Nem hittem. Erre nem tartottam képesnek a népet. A műsort pedig jól eladták. A főtitkár képeit s papírjait elég borsos áron. Nem jöttek a terroristák. Jártak a szellemek. Mondták, ne búsuljunk. Nem lesz baj. A forradalom győz. Nekünk jobb lesz. Mint a múltkor. Emlékszel. A végén még a gyufáért is sorba álltunk. Négyen egyszerre cigarettáztunk. Sok hős termett. Nagy dolgok látszottak készülőben s aztán jó csend támadt utána. Győz a demokrácia. Szét kell választanunk a hatalmakat. Elő kell vennünk az elfelejtett jogainkat. Szabad választást és több párt rendszert. A szereplők szerre jöttek a képernyőre. Kérették magukat, teremtenének rendet. Aztán nem ment nekik. Magukra. Jöttek a közbiztonsági bányászok. Egy pissz nem sok. Csak az lett, s beindult a régi gépezet. Mit akarsz? Új olaj van benne. Segélycsomagban érkezett. A főnöknek ingyen, a prolinak pénzért. Mi változott hát. A zászló közepét kilyukasztották. Bodor Péter csendesen verte a faszöget. Mihelyt egyet beüthetett, a szája szegletéből mást vett. Rá se köpött. Csak verte befelé, csendesen. Készült az híd az időn át. Az embereknek. Fából. Hogy ne járjanak olvadó sáron.
(1992)
Földtelen maradni gemma 550.
Nincs fiam, ami maradhatna utánam. A fedelet az irigyek elorozták, istenverés ellen engem mutattak, hogy az apjaiktól vettem volna el több száz évvel ezelőtt a földet. Hasonló mesével gördítik ki a te lábad alól is a szőnyeget. Pedig senki nem vehet az igazság nevében, addig földet magának, míg legalább egynek kevesebb van mint lehet, az árgyélusát. Így hát, amit tudok az annyi, hogy az élet dolgaira fájdalmas tanuló tapasztalással készülj. Minden apró tettedet, csakis az igazi egyenlőség megtartása vezérelje. Még az idő váltakozását vagy az emberek gúnyos tréfáját is nagy derűvel fogadd. Ezzel még a kovakövet is megetetheted vagy az örménynek is eladhatod. Ha nem tartod be, hangyák falnak fel idő előtt mérhetetlen szorgalommal. Meglátod lesz idő, amikor az igazság nevében, többeknek földje lesz, akinek soha e vidéken semmije sem volt. Nekem pedig annyi se jut, hogy a fejemre tegyem. Pedig két-három kabátnál többre valóm, mindig volt.
(1968)
Parancsok (6.) gemma 551.
Az ipari termelés fejlesztése és a munkaerőben mutatkozó növekvő tendencia új lakófelületek létrehozását tette szükségessé. A lakóterület gyérsége, vagy hiányossága, kevesebb, mint 50% - os, de több mint, 33% - os ráépítést tesz lehetővé. Akik nem bővítnek, azokra nézve kisajátítást javasolunk.
Kisajátítás tárgyát képezheti a Bolgárszeg minden telke, amelyet hivatásszerűen nem mezőgazdasági termelésre használnak fel. Ezeken a területeken felépített vagy bővített lakások, a dolgozó nép közös javaként, közös vagy személyi tulajdonú tömbház lakásokból is állhat. A függőleges bővítés mezőgazdasági területek felszabadulását eredményezi.
Minden kötelezettség és helyzetorvoslat a jelenleg érvényes törvények értelmében kezelendő.
Így akarjuk.
(2001 után)
Mitől gemma 552.
A dolog nem ma kezdődött. Valami egyszer megszületik, fejlődik és valamiféle dologgá lesz. A dolog fejlődés eredménye. Egyetlen dolog sem kezdődik észrevétlen. Egyetlen dolog sem mától indul. Pirla Jani egyszer csak megjelent. Világos, akkor sem először, hiszen az idő tájt volt valami tizenhat éves. A lényeghez ennek kevés a köze. Ott ődöngött, mint az árva szamár, vagy mi. Mindenképp nagy bánatos szemeket meresztett mindenki felé. Ha valaki ott hagyta, nézett utána hosszan, s Andris szerint peregtek a könnyei. Pedig akik szólították valami jobbacska indulattal néztek rá. Az ismeretlen felkarolásának szándékával. Mindennek ellenére ki nem fogyott a csézésből. Mindenre azt mondta, csé? Kijöhet az ember a sodrából. Nos, Wzsegowitz bácsi, az utolsó lengyelek egyike, behívta. Seprűt nyomott a kezében és évekig tartott a béke. Ruhát és enni adott, lehet pénzt is, mert a futball fogadók között bérlete volt. A tétet ingyen nem válthatta meg. Emelte és hordta a ládákat, sepregetett, néha fésülte a macskákat. Más dolga nem is volt. Ha akarta reggeltől délig dolgozott. Étele, ruhája, szolgálata és lakása volt. A raktár végében volt egy félfedeles nyári konyha, abban vagy ahol akart, lehetett. A raktárban nem.
Az öreg egy napon váratlan bezárta az üzletet. Volt valami raktári készlete. Csakhogy nem abból a fából volt az öreg, végelgyengülésig áruljon. Megkapta a kitelepedést, nem fájt a feje a környék lakói szűkös kívánalmait orvosolni. Úgyis várható volt a korábban megsúgott államosítás. A hitelfüzeteket is a sarokba vetette. Kapott egy nagy ládát és két koffert. Ha az első deportáláskor kapta volna, most a világ sem ez volna. Hát szépen és gyorsan összecsomagoltak. Rákhel néni minden maradékot kirakott az udvarra. Ez maradt, vigyétek. Bajkó Piroska volt a néni mindenese. Ő választott elsőnek, azzal az ígérettel, hogy a megürült házat rendbe téve és kimeszelve adja át a szerencsésnek. A boltról nem egyezkedett senki.
Nagy volt a csodálkozás, mikor a volt boltos család elutazása után Jani kinyitott. Az üzlet a sajátja lett. A füzeteket kirakta a pultra és üzengetett, hogy ki mennyi elmaradásait meddig hozza be. Délután kiszálltak, s a maradt zsidóvagyont lepecsételték. Hát nem mondom Jani toporzékolt, hogy neki ehhez szolgai jussa, s ekkor már párttag volt, a zsidók ezzel tartoznak neki. Talán a sepregetésétől gazdagodtak volna meg? Ráhagytak egy csomó adóspénzt s effélék. Vigyázzanak a zsidóbarát magyarok, mert most megfizet mindenért. A lökdösődés és a faron rugdosás, amit életében kapott, mára már a magyaroktól jött. Megfizet, megfogadta. Mindenkinek, merthogy jussától megfosztották. A bizalmas emberek sem figyelnek rá, talán többel kell leszámolnia. Az erdélyi fejedelmekkel nem elég. A Magyar Királysággal elég nagy fogás lenne, csak kevés belőle az ismerőse, azokkal pedig mi kifogása lehetne. Az Osztrák-Magyar Monarchiával, jól hangzik, de személytelen. Nagy keserve ellenére a leszámolás lemaradt. Valaki megsúgta, hogy a Monarchia már valami negyven éve kifingott.
(1966)
Pártot a népnek gemma 553.
A nagy történelmi fuvallat Pirla Janit is elérte. A körzeti pártbizottság portása volt éppen. Haragudott, ha janizták, de hát csak a székházban elvtársazták. Már valami tíz éve az első drágaasanyi blokkban lakott az egyik emeleten két egymásba nyitott lakásban. Ne kuncogj, mert valódi fontos ember. A portás, ha elhallgatja, aki benn van, vagy nem enged be, soha nem kapod meg akit keresnél. Mondj valakit, akinek bár egyetlen kiutalásra telik. Neki kettőre futotta. Vagy egyre s még egyet valakinek nem adott oda. Ilyenformán Jani bácsi, ismét nagy napra ébredt. Nem mondom dühöngött, hogy a forradalmárok közül senki sem kereste fel. Mit tehet az ember, egyéni kezdeményezésbe kezd. Jani bácsi kivonult az utcára, és buzdította a népet. Gyertek ki emberek, otthon ne lapítsatok. Én hívlak, én tudom, mit mondok, én a ki a kommunizmusban is kizsákmányolt voltam. Pajtába háltam, s a boltomat a sokoldalú fejlődés igénye miatt vették el. Aztán nem hazudok, én most létrehozok egy olyan pártot, amilyent mások nem is mernének. Gyertek, adjátok ide a támogatásotok és a szavazatot. Én kinyitom előttetek a demokrácia legszélesebb kapuit. Meglátjátok, nálam mindenki egyenlő eséllyel indul. Mindenki baja meghallgatást és orvoslást nyer.
Hát lássátok, Jani bácsi derék ember. Hogy esetleg később valami baj vagy akadály fel se merülhessen, a legzavarosabb időkben három pártot jegyzett be. A csoda ebben éppen semmi. Végtére is dialektikusan felkészült. Hiszen ha egyik párt döcög, marad a másik. A hármat egyszerre nem tiltják be. A három tagsága háromszor annyi tagságit fizet. A baj esetén Jani bácsi mindenkinek védelmet ígér, nem úgy, mint a mai nagyurak. A kommunista párt néhai fejei csak egy vagy két hétig ijedeztek. Aztán felkelt a szeku, s azóta jól vannak. A holló a hollónak nem néz a szemébe. Hiszen a portást, a telefonost sem hívták meg maguk közé. Pedig a legnyilvánvalóbb segítőik voltak. Aztán, ha kell, még ráérnek, a hátságokat egyesíteni. Ugyanabban az erőteljes ideológiai nyomásban és megfélemlíthetetlen támogatókkal a hátuk mögött.
Nem feledni való, a három Jani párt sokszínű. Azokban a napokban ezt zengedezték. A sokszínűség a nyerő. S jöttek az emberek. Ha valakinek valamiért hümmöghetnékje támadt, Jani vagy a megbízottja készen volt az ajánlattal. Volt egy szeressük egymást felkéréssel kecsegtető mozgalma. A másik a tulajdon és a polgári jogok visszaállításáért indult. A harmadik pedig burkoltan azt hirdette, hogy közelebbről valakit bizonyosan megvernek. Nagyon okosan ment a szervezés. Olyan család is került, akik közül mindenik a másik párt tagjává lett. A nevezetes főtérre vonuláskor ébredtek fel többen. Pont úgy csapták be őket, mint a megelőző két évvel ezelőtt. Szomorúan és szégyenkezve haza mentek. Kerülték a közvetlen és közvetett ismerőseiket. Kinek érdeke ez a marhaság?
Még a legvérmesebbeknek sem volt oka kezet emelni a másikra. Éppen a papok szítottak. Hát nem tudni, melyik Istennek tetsző cselekedet. A Jani istentagadó lévén, nem lelkizett. A rendesebb papok bocsánatot kértek, akitől tudtak. A gazemberebbje pedig aljaskodott. A tevében sem restellték azt állítani, hogy az osztrák-magyarok … azon nyomban világossá lesz, hogy a félrevezetésre pályáznak.
A lenini szocializmus győzelme biztos, megingathatatlan bíznak benne. Nem hiába. Amíg a régi gárda kimegy a temetőbe. Az újak imára kulcsolják a kezüket és diktátort álmodnak. Maguknak és másnak, hogy valaki mondaná meg, mint régen, mit kell tennünk.
(1992)
Víztelep gemma 554.
Az ezerkilencszázas évek elején jelentősebb építkezés, feljavítás és megerősítés kezdődött a környéken. A kor követelményeinek megfelelő erőművet telepítettek az Elba-sziget közepére, a holtágat kitakarították és vasbetonnal vastagon kibélelték. A Hétfáknál egy szabályozó és biztosító gátat építettek. A gát falában, a nehezebb hozzáférés okán leágazást indítottak a Vízüzem felé. Ezt is ekkor építették. Komoly szerkezet. Áll egy állandóan üzemelhető szivattyú egységből. Ez után egy kerengő következik, a víz sietős kavargását lecsendesíti, hat-nyolc álló kútba csorgat. Onnan darált márványszitákon csorgatják vékony érben. Innen a fertőtlenítőn halad át a lötty. Mire elolvadt benne a szer, máris a várakozóba jut, mire kész az orvosi bizonyítvány, nyomás a pompatelep felé. Hatalmas pompák lökik a vizet a Trébelyben felépített tárlókba. Ez a hely a Somos-tető közelében van. Ezt az üzemet úgy méretezték, ha a lakosság megnégyszereződne, akkor is folyamatosan elbírná látni. Éjjel és nappali műszakban dolgoznának. Ma még csak nappal dolgoznak.
A pacsirta telepi gyerekek az udvari vagy a gépházi csapról néha vizet hordtak. Akinek kisebb kútja volt vagy még nem közművesített az utcájuk. A villany, a gáz, a víz és a szenny vezetgetése mesterséges akadályokba ütközött. Mindig valami más kellett. Mire valamilyen láttamozás meglett, elrendeltek még egyet. Mi a lakásba a villanyt egy fél évig, a gázat két évig vezettük. A villanynál a leégéstől, a gáznál a robbanástól féltett a hivatal. A díjak és a bélyegek befizetése után többet látványosan nem törődtek velünk.
A vizet sokkal körülményesebben szereztük meg. Pedig vedresen hetente pallón, vagy a kisgáton átmentünk a kivezető csatornapatakon töltöttük a vedreket. Ezerkilencszázhatvanöttől a kerítést szöges drótra cserélték. A kölykök nem járhattak többé a telepre. Kutyás őrök riogattak. Pedig csak az aknamezőre vigyázhattak. A fákra mászkáló gyermekeket nem nagyon lehetett semlegesíteni. Sok büntetést vittek ki az apukáknak, csakhogy nem nagyon lehetett behajtani. A Víztelep mégis lassan a közös tulajdonból kivonult. A közbirtokosoknak rá kellett jönniük, hogy náluk erősebb, aki leparancsolta őket a telepről.
(1966)
A tojás tyúkja gemma 555.
Ezt a néhány füzetet évek óta tartom magam körül. Hol kéz alatt, hol csak félre téve. Fejben, megfontoltan napi jelenléttel nyilvántartottnak tekintettem, ha erre semmi utalás vagy jel sem mutatkozott. Ez a dolog mindenképp érdekelt.
Mikor elkezdtem, arra gondoltam, hogy szülőhelyem és környéke megérdemelne egy alaposabb elemzést, hogy bárki tisztába jöhetne vele, mit ér ez a lakónegyed. Az itt született embereknek is van értéke, de a látogatókat sem éri kár, ha a környék sajátságos erényeit áttekinti, és becsüléssel felértékeli. Ha valamit olvastam a lakónegyed történetéről, lehetségesen teljesen, néha kijegyzetelve vagy figyelmeztető részlete szerint eltettem. A lapokat ilyenformán, csak beletettem valamelyik illetékes füzetbe. Tagadhatatlan, néha csak képzeltem, hogy az illetékest el is találtam.
Több bajom volt a másolatokkal. Ezeket fényképekkel, heliograf levonatokban, saját rajzaimban és vázlataimban gyűjtöttem. Szerényen illene jelezni, hogy én a mások rajzait, képeit vagy jó szándékból fakadó konzervációit ugyanúgy szívesen elfogadtam, eltettem és rendben tartottam. Később xerox másolatokat, vagy számítógépes anyagtárolást is kaptam és tettem el. Rézkarcokat és metszeteket is gyűjtöttem.
A bontás is elkezdődött a környéken.
Aztán egy nap, minden elváltozott. Sem péntek 13, sem valami bolond hétvége, sem valami dilis vakáció, sem valami soros vizsga, nem volt a nap történése. Mégis hirtelen minden elváltozott...
A főnököm érdeklődött, hogy azt hallotta, én valahol az épületek barbár bontása ellen tiltakoztam. Csak lógathattam a fejem. Haza menvén, mindent beleraktam egy műanyag zsákba, azt pedig egy műtrágyás zsákba. A megválás a meglévő anyagtól csak képletes lett. Nem dobtam el, nem semmisítettem meg. Csak hebehurgyán belevetettem a sok anyagom egy zsákba. Aztán azt a zsákot bele kényszergettem egy másik zsákba. Biztonságba helyeztem, vagyis úgy gondoltam, hogy ott jó helyen lesz. Hátha valamikor újra elővehetem.
(1990)
Agyrázkodás gemma 556.
Állítható, hogy egy faluvégből városrésszé bátorodott környékről, szinte lehetetlen mindent összegyűjtve alkalmasan mindenki elé tenni. Az egész egy érdek és személyes motiváció környékén találkozó indok sarkán fordul. Van egy söröm, az én érdekem és a személyes motivációm nem közösségi jellegű. Sőt, az ellenzők száma sokkal több, mint a helyeslőké. Vélekedésem szerint többek inkább nem, mint szeretik. Az egyetlen söröm talán egyetlen ellenfogadó elrettentésére sem elég. Tovább nem lehet az adatok hitelességéért felelősséget vállalni. A környezet tömegigénye az lehetne, hogy ne legyen beszámoló olyan környékről, ahol nincs egy tanácsház, egy monumentális templom vagy egy múzeum, képtár. Viszont ott van a Víztelep, a Lázár – kúria, a régi Vámház, a református templom, a Malom, a két iskola, mit mondhatnék még. Minden, amit még rosszindulatban, fogant gondolatok elméje nem rombolt le.
(1990)
Lágyrázkodás gemma 557.
Sok tartozás van a számlámon. A kezdeti szakaszban nagyvonalúskodtam, szívesen dobáltam el anyagokat, szívesen váltam meg különböző időpontokat megjelenítő dokumentumoktól. Ezeket nehezen lehetett ellenőrizni. Ezeket nehezen lehetett a különféle források átfutásának kiinduló pontjává varázsolni. Ráadásul voltak olyanok, amelyek nem a hivatalos történelem verzióját szeretnék alátámasztani. A feladat nem könnyű, a kihívás még nem fújta ki magát. Csak maradjunk résen.
(1990)
Madárijesztő gemma 558.
Kell nekünk. Nincs olyan ember, hogy ne találkozott volna vele. Ott van a kertben, a falu végén. A magos füvek s a gabonások táján. Nem lehet annyi vegyszert, csörgőt s egyebet telepíteni, hogy a gazokat megtanítsa móresre. Kell nekünk. A bábuink közül az egyik legjelentősebb. Kikerülhetetlen. Bábáskodnod kell életedben legalább egyszer. Végy egy darab két méteresnél hosszabb fuszulyka karót. A mogyorófa igen alkalmas. A vastagabb felét ajánlom meghegyezni. Jót tesz a könnyebb elszúrásnál. A rongyos zsákot, tessék csak fejre állítani. Jó lesz a kopott párnahéj. Gombot varrj neki szem gyanánt. Az öltött szájra boruljon csuhé bajusz. Ha fakónak tartod, beszurkozhatod. Kell nekünk. A tokot tömd degeszre, s kösd a karóra. Jó lesz fejnek. Tehetsz rá sapkát vagy kalapot, de a régi milicista sapka a legértelmesebb. Nem lehet szem elől téveszteni. A további igyekezeted azon legyen, hogy kényelmes méretű kabátra lelj. Ezt a nyaka táján, jól hozzá kell erősítened a karóhoz. Aztán ennek az összegombolt belsejét is meg kell tömnöd. A jó nadrágnak is ez lesz a sorsa. A tömítéshez bármi elképzelhetőt felhasználhatsz. Végül a nyakkendőt ne csokrozd rövidre, hadd lebegjen a szélben. A kabát ujjára és a nadrág szárára lehet sok vékony szalagot kötni, a madarak várható riadalmára. Konzervdobozból kolompot is lehet eszkábálni, ami szelesebb vidéken a holtakból is kirázza a hideget. Ha elégedettek vagyunk a munkával, énekszóval, tökdobbal és fűzfüttyel hátra visszük a kertbe. Ha netalán másnap hátra megyünk s a bábunk a vállán eteti a madarakat, ne dühöngjünk. A mi munkánkat dicséri. Olyan emberségesre sikerült, hogy a madarakat nem űzi, hanem szereti. Mi pedig éppen istenek vagyunk. A magunk mására teremtettünk egy bábot. Olyan értelmesre sikeredett, hogy a madarak szintjén már barátokra lelt. Nekünk is lehetnek társaink, de nem olyan önzetlenek, mint a kert madarai. A bábunk vállára kéretlen pottyantanak. Harag nincs, mert a dolog nyílt. Én pedig azért nem járok zakóban, hogy a hű sorstársaim kérve se tudjanak pottyantani. Ha elfordulna, éppen a soros dolgomra figyelek. S nem arra, mikor összeintenek. Kajánul a hátam mögött. Szárnyaikat terjesztgetik, s verebesen ijedten csivitelnek. Mert a bábom éppen most lépett egyet, hogy az unalomtól távolabb kerüljön, s a nap ne a szemébe süssön.
(1997)
Kalamajka gemma 559.
Elolvasom. Nem értem. Nézem. Nem látom. Értelmetlen lett. Azt tartom, hogy én már nem lepődök meg. A semmi nekem olyan fontos, mint a minden. Mindent elvettek. Részletekben. Nem tolakodnak a jóvátétellel. Valóban nem is tartoznak semmivel. Senkinek nem fontos, jószerével semmi. A dolog arról mesél, hogy az ember soha nem készül eleget. Nem túl körmönfont. Nem épp annyira álhüvelykes. Nagyapám, az egyik, időben szimatot fogott. A földek urainak nehéz pillanatok voltak kilátásban. Nem akart bajt a nyakára, gondot a családjának. Lejárta a földjeit dolgozó embereket. Kézi egyezséget kötöttek. A termény elosztásáról. A föld hasznával fizetett volna a munkáért. Persze simán ment az alku. A tanúval azt íratták alá, hogy az egyezmény közös akaratból és erőszakmentesen jött létre. A bérlő ezzel előlépett adófizetővé. Volt, akinek ez még jól is állott. Aztán a bérlőt békésen betuszkolták a kollektívbe. Egy se merte felmutatni az egyezményt. Nem kételkedett senki abban, hogy a lépésre kényszeríttet ember épp a tulajdonos. Idők teltével, egy-két háztájit még kapott az öreg visszafojtott hálából. Olyanoktól, akiket annak idején nem hagyott éhen halni. Azok pedig ezt nem felejtették el. Olyan több került, aki bizony elfelejtette. Nem a jól ment dolgával, csak nem tudott rájönni, hogy az illendőség mennyit szabna ki. Vagy megfertőzték a kulák és bojár szólamok. Papírom nem lett ebből. Nem hittek nekem, ahol csak jártam. Volt, aki emlékezett az öregre. Nagy lelke volt, mondogatták. Nyugtatták az emlékét, s mehettem vele tovább a poroson. Csak a hűtlen hitszegés. Aki sajnált is valamit, tehetetlen távollátó emlékeivel küzdött. Az emlékeket pedig már rég nem hektárban mérik. Szóval én ezt az egészet akár ki is találhattam volna. Nincs maradék nyom arról, hogy az illetékes telekkönyv, ne lépett volna a kollektív tulajdonába. Csak mások nevében. Jussom ilyen formán nulla. Semmi jár nekem. Nem kaphatok vissza földeket. Semmit. Nekem a minden egy helyen van a semmivel. Most városlakó vagyok. Ha lenne tíz hektárom, nem mennék a falnak tőle. Szerszám s tapasztalat hiányzik a földműveléshez. Az egészet egy helyre se gyűjthetem. Ez világfelfordulás nem adott semmivel se többet, mit mindig elzárva tartottak tőlünk. Most végre valahára megtudhattuk. Ezután se lesz jussunk.
(1997)
Köz(önséges) mondások gemma 560.
I* Az ajtó kulcsát nem akasztják erőszakra.
II* A más dolga kötelesség.
III* Itt az esély, egész Európa minket vár. Mikor indulunk?
IV* Titkos féreg lyukat rágott a belén.
V* Ha valaki maga elé helyez, ettől nem barát. Te lettél pajzs.
VI* Nem mondtam volna, ha nem tehetem felelősen.
VII* Hisszük, hogy felelünk. Nincs egyebünk.
VIII* A tagadás tagadása az állítás. Letiltanám. Nem, nem áll(já)-ból valaki azt érthetné, hogy áll(ja). Röhej a köbön. Leköpöm.
IX* Kinek nincs feje, annak lesz teje.
X* Mikor születtem ápoltak, gondoztak s megtanultam járni. Aztán jöttek a testvérek, a gondok s a bajok, megtanultam várni. Újra kell születnem veletek, ha meg akarom magam látni.
XI* Ha nem keltek fel, kukorékoljatok magatoknak.
XII* Nincs jobb annál, mint a házhoz létrát támasztani. Fordítva, nem is lehetséges.
XIII* A csirkének nem tojás a dolga.
(1991)
Szolgálat gemma 561.
Telefonbérlő vagyok, amióta élek, nálunk mindig volt egy istenadta zörgő-börgő. Akkor volt jó világ, mikor még a csajok rendelésre dugdostak össze a hívott féllel. Kevesebb volt a tévedés, több a nem kívánt lehallgatás, vagy ki tudná megmondani. Mostanság valami vállalatokat kezdtek keresni nálunk. Feldühödtem, s a pénzemen átmenten az új rendszerbe, új számot kaptam. Továbbra is dühös vagyok. Most is vállalatokat keresnek nálam. Csak most már másokat. Amelyik telefonszámát megörököltem azzal együtt. Kellett nekem.
Milyen az a rendszer, amiben nincs rend és szer? Melyik ellenszolgáltatásra kérik az érdemtelen díjat?
Egyre pofátlanabb, egyre méltánytalanabb összegeket. Vagy úgy kell nekem? Ha kitartó hűséggel ragaszkodom a szokásaimhoz.
(1999)
13. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 562.
A legértékesebb bankó
Ezt az ezer lejest, soha többet ki nem adom a kezemből. Mondom neki, jobban illik ő, emez a minire tűrt költő lefedésére. Kikacagott. Pedig hozzáragadt. Azon nyomban. Alig kellett aztán segítenem. Innen látszik, hogy valóba a helyére tettem. Az én egyetlen ezresemen pösö néz szembe veled. Farkasul. Vagy kutyásan. Hamiskásan. Mint pösö.
Pénzzé lett. Bár csak illusztrálja a pénzem, de ennek ellenére páratlan értéket képvisel.
Nagydolog. Belülről fakadt. Úgy maradt.
(1995)
14. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM gemma 563.
Mi nő
...írásba adom, ha majd komolyra fordul a dolog, jobb ha tőlem tudod, képzeletben sok nővel volt dolgom, hiszen tudod mindenkihez van egy-két szavam, nem tagadom néhánnyal próbáltam is a tárgyban egyezkedni, egyetlen eggyel Diadalült, azt a kapcsolatot jó sokáig ápolgattam, de házassággá nem fajult, könnyebb volt a válás, irigyeim többről tudnak, mert kitámadásban is volt részem, követőim többet feltételeznek, jó természetem miatt soha nem mondtam ellenük, nem ábrándítottam ki őket, ettől azt hiszik igazuk is van, nem kell őket kizökkenteni, sőt ha mi szót érthetünk, hadd sárguljanak bele az irigységbe, úgyse velük kell élned, hanem velem, ha vállalnád, ha nem tartanád hihetetlennek, másodiknak nem rossz helyezés, legalább engem is egy kis rendszerességben részesíthetnél, mert erről van bizony élmény, a többi száguldó esztelenség, hímpróba. . .
(1977)
üzenet gemma 564.
Csak lelkesen barátaim. A tanügyben dolgozók anyagi helyzetétől függő, de legszabadabb Szakmai Szervezetének, tartozkodó, önző, elfogult és lelkesítő üzenete
Egyetlen pontban, de a közérthetőség miatt szétbontva:
¨ A megérdemelt és megdolgozott béretek ne hagyjátok! Úgysem kapjátok meg.
¨ Mihelyt a lezárással végezetetek, a semmi esélyetek is meg lesz nyirbálva.
¨ A statisztikát, pedig annyi késéssel adjátok csak le, amennyivel késtek az emelt bérezésetekkel. A sohanapi újabb pótlékok is, hatalmas és örökös késéssel érkeznek.
¨ Ne feledjétek, csak magatokra számíthattok! Tegnap, és tegnap után, s még azután.
¨ Az értelmes udvariasságod nem érdem, csak saját tárcád bánja. Használd egészséggel! A béreteket előbb-utóbb el és meglopják. Nyíltan, ha nem hinnétek. Ugye megmondtam előre, a kormány írásos ígérete is elfelejtődött.
közli: &ONG&B-PRAIS-M& / 22.01.1999.
A csoda gemma 565.
A kertészet gát felőli oldalán volt néhány fehér eperfa. Olyan alacsonyra nyírták, hogy ágaskodás nélkül bokornak néznéd. Egyetlen baja volt, hogy a kerítésen belül esett. Azon a nyáron selyemhernyót neveltem, két veder gubót vállaltam. Ráfanyalodtam a levélszedésre, oda is el kellett mennem. Mikor végeztem volna a levelészéssel, rám csapott az kerti csősz. Könyörögtem, hagyna békén. Abban még rendbe is lett volna a dolog, csakhogy azt kérte, olyan találós kérdést mondjak neki, amit egy óra alatt nem talál ki, ettől szabadon enged. Fogalmam se volt, milyen kérdéseket ismer, nagyon el voltam keseredve. Aztán lesz, ami lesz, elmondtam neki a kör közepéből kifelé ugráló békát. Azt, amelyik annyit ugrik a körvonal felé, amennyi az előtte álló távolság fele. Ha óránként ötöt ugrik, hány óra múlva ugrik át a vonalon. Hát bizony, soha nem tudtam meg, mire is jutott vele, mert amikor elengedett, fogadkozott, ne mondjam meg, mert egy nap alatt biztos kitalálja. Hát remélem, nem gondolta magáról, hogy ezt talán ki tudná számolni.
Vagy arra való lett volna a haladék, hogy valakit még meg is kérdezhessen.
(1970)
Cirkusz vagy színház gemma 566.
Mint minden kérdésben, az avatatlanok szólnak fel elsőnek. Én harminc évig rágódtam rajta. Őket valamely dolog hallata is borzalmasan felhergelheti. Nem gondolnak semmi másra, csak a saját harsogásukra. Ilyenkor elönti őket valami fékezhetetlen jóindulat. Ettől alig látnak. És nem is hallanak semmit. Komoly a téma. A Székely Színháznak nincs román tagozata. Pitis menetirányba emlegette, addig lépjenek, amíg nem térítik vakvágányra. Tagozatot létrehozni nem nagydolog. Csak az anyagiak biztosítása körül lesz gond. Ha a város teljes ötezer lakója tíz tekeházas előadásra összecsődülne, akkor a román tagozatnak nyolc vagy kilenc bemutatót kellene tartania. Akármilyen ügyes színház lesz majd belőle, ezt nem teheti. Caragiu intette a heves hangulatosokat. Nem posztó, hogy karikásodjék a szemünk. A tagozat ne legyen a székely játékszín része. Álljon külön, vívja meg a csatáját. A színház kegyes hely. A cirkusz körülötte, nem tűrhető. A nézőnek élmény kell, nem maszlag. A helytelen döntés pedig eleve és örökké csak ráfizetés. Az egészet már elfeledtem volna, ha nem jön Dinescu, s elő nem hozza. A színházba nézőt a politika nem hoz. Az csak kifelé húzza a demagógiát meguntakat. Aki pedig tapsolni fizet, az ne a nyelvet firtassa, hanem a játékot kövesse. Akik nem fizetnek, ingyen is beléphetnek. A tagozat ráfizetéses ma is. Hosszantartó taps. Csak ennyi román, értő szakember van a színház környékén. Hát igen.
(1990)
A Mindenható dolga gemma 567.
1. A Teremtő a laboratóriumban alkalmas körülményeket készített elő és megfelelő egyedeket különített el.
2. A szeretethez vélhetőleg elég a kétneműség, a tudáshoz pedig nem csak fej kell.
3. A kísérlet során nyert felfedezések elemzésére a Mindenható beavatkozást helyezett kilátásba.
(1967)
Mikor nő fel gemma 568.
Az emberek három emberöltőt is megélnek. Sajnos nem állíthatom, hogy ezeket átélnék. Mert vannak, akik gyermek-fiatalkorúakat hamar elcserélik a fontosnak vélt felnőttkorért. Sokan idő előtt koravének lesznek. Időtlen időkkel kufárkodunk. Nekem az adatott, hogy 50 évig is gyermek maradtam. Gyermekek között, gyermekien, gyerekesen, a gyermekekért kellett élnem. Azt hittem egyszer valaki szót ejt erről az áldozatról.
Istenem, add meg végre, hogy a hátralevőben felnőtt legyek! Hogy egy keveset a saját felnőttségem is megéljem. Hogy megérje. Hiszen maholnap, megint egy napfényesnek ígért gyerekkor vár rám. Ahogy azt megígértétek. De menetrendszerűen elfelejtettétek.
(1999)
Bölcselet gemma 569.
Ha a maradiság és a butaság fájhatna,
akkor fájdalomtól üvöltő tömegek
fetrengenének szanaszét,
országszerte.
(khöhöghé tekhi: ASZ- Állami Priváth Liguaet)
(1995)
Hány felnőtt gemma 570.
Gyermekek társadalmi és társasági nevelése egy ember napi tevékenységének több mint negyedét teszi ki. Fejlett helyeken 4-8 gyermekkel foglalkozik 5-8 felnőtt. Kevésbé fejlett helyeken 30-38 gyermekkel dolgozik 7-10 felnőtt. Állítólagosan egyes afrikai helyeken is van olyan, hogy 4-5 gyermekkel 2 felnőtt foglalkozik. Azt nevezik a harmadik világnak. Mindeniknek sajátos eredménye van. Az eredmény pedig valamiben mindig meglátszik. A fejlettek és fejletlenek között nő a társadalmi értékek és hiányosságok szakadéka. A minőség nevelési téren akkor jelenik meg, amikor a tényező is ilyen nevelésben részesül. Ettől konyít hozzá, aminek tényezője. Sajnos erre még kilátástalanul sokat kell várnunk.
(1985)
Kapitány szellemekkel gemma 571.
Uraim, a hordó nem áll meg! Nem (ess) Lalának, alias Janinak. Nem lehet az ember igazán biztos a dolgában. Főleg ami a jóslások-meglátód a Jani csúnyán végzi - fajtáját illeti. A jóslat valami gyermekbetegség idején kelt, amikor Lalának hirtelen Janit mondott nagyapánk. A cselvetés a gonosznak szólt, ha jön és Lalát keresné, hát Janit kapja. Ő pedig nem kellhet neki, akármilyen gonosz is lenne. A Kapitány ott nőtt fel, járt el, előttem. Nem is volt olyan nagy legény, amíg egy-két vihar bele nem rázta a gatyájába. Ennek ellenére sem a cukorszintje, sem a vérnyomása nem híresztelt semmit róla. Az emberek pletykáinak azért nem adhattam hitelt, mert akárki mondott vagy akárki is hallott valamit, írásba sohase merte vállalni. Már pedig csak az írott szónak van valamelyes hitelértéke. Az emberek pedig minden gyávaságuk ellenére nem voltak elpusztulva, sőt igen kitartóan nyüzsögtek. A sokaság szokásból zagyvált, megfontolásból mélyen hallgatott.
Most vettem hírét, hogy a Kapitány békés szolgálatai nyomán, a nyugdíjasok csapatát szorosítja: -Jó szelet, Kapitány! Egészséged annyi legyen, hogy csak úgy osztogathasd a hiányt szenvedőknek! Különben nem haragszom, hogy elfelejtettél. Mire is emlékeznél? Nyugtalan lelked, sokszor befutott hozzánk, a Kakas ilyenkor csendesebben krottyantott.
Mi és a szellemek, egy sör mellett higgadtan elbeszélgettünk, a kéretlen széljárásokról. Aztán ki-ki ment nyugodtan a dolgára. A Sörház utca kockakövén fényesre kefélt muraköziek patkója csattogott-álmodtuk. Régenben csak idegen embernek lett pénze a sörgyárat talpra állítani-megtudtuk. A jövő héten se megyek haza, melyhez foghatókat, nyugodtan ígérhetek, Joshua.
(1995)
Az új iskolában gemma 572.
Mi eddig a régi iskolába jártunk. Minden régi volt. A krétás tábla is megőszült, az ablaktábla tíz éve nem csukódott. Az idő megállt a fásszerbe. A vaskályha nem kérte a szenet. Megelégedett bármilyen fával. Nálunk így nem fojtott a gázszag. Csak füst lett mindig, töméntelen. A tanító bácsi azt mondta, hogy a tanító néni ágyásait is illik megkapálni. Az ő gyermekei kicsik s még nem tudják. A tanító bácsi nem tud venni a piacról fuszulykát, s murkot. Azért a kert, mert nincs pénze, kevés a fizetés. A kertből egy nagydarabot bekerítettek. Oda épül az új iskola. Gáz lesz benne. A mi mostani osztályunk a magyar tagozaton van. Két osztályba járunk több, mint hatvanan. Több a leány, mint a fiú, ezért csendbe kell ülni. Mi Andrissal egy padban éppen jól elférünk. Középen vagyunk. Balra a szamárpad. Jobbra az élpad. Mind a kettő szégyen a gyermekek előtt. Ha véletlen az ember jobb jegyet kap, mert mások nem írtak semmit, vége az életének, csúfolkodnak s meg is verik, minek kell több tanulást áhítozni. Ötödiktől az új iskolába járunk. Az új iskolában van román tagozat is. Még csak egy osztályból áll. Ez az osztály egy kicsi osztály a lépcső mellett. Minden új benne. Olyant nem is láttam. A padok lába fekete vascső, s a teteje szép sárgára fényesített fa. Nincs egy karcolás se semmin. A román osztályban tizenegyen vannak. Ha kettő nem lenne lány, futballozhatnának, mert kész csapat. A padtársammal megfogadtuk a pionírosztag ülésén, hogy a mi padunkon minden lyukat, karcot és vésetet bedugunk. Olyan sima lesz, mint a románoké. Eltűnik a háború és Sztálin, Luca és Groza. Ha a parancsnok elvtársnő is beleegyezik. Olyan belekarcolás is van, amit nem is értünk. Ott van a háború óta - mondják. A felújítás nagy port kavart. Verseny lett belőle. Bele vonták a pionír-próbába. Legszebb osztály-önerőből. A mi parancsnoknőnket elhelyezték, jutalomból. Az osztályban a három fő, nagy kép alá azt írták: Invatati - háromszor, hogy jobban megfogadjuk. Mert nekünk üzenték, hallottuk. Csak későn értettük meg. Lenin elvtárs mondta a gyermekeknek. Mikor jött az új parancsnoknő. Ő elmagyarázta, hogy nem lesz többet értesítő, hanem belesz írva minden a Carnet de elevbe. Mától mi vagyunk a tagozat, s nem a románok. Valójában ők vannak többen. Ez érthető, a német nyelvtanárnő ehhez nem is érthet. Mi nemrég tanultuk, fordított aránynak nevezik. Ha a tizenegy több a hatvannál, akkor fordítva aránylanak egymáshoz, mint Gulliver a lilliputiakhoz vagy az óriásokhoz. Ezt nem szabadna elfelejteni. Ha érthetetlen se. Megfogadtuk, tehát betartjuk.
El van szalutálva. Ez is egy fogalmazási verseny nyertes írása.
(1963)
A fák alatt gemma 573.
A helyzet semmit nem változott. Soha. A gazok még mindig uralják a médiát. Benne álnokul hazudnak. Hiszen ennek a csapatnak létszükséglete, sőt mondhatom lételeme, a hazugság. Mit tehetne? A neves ős, törzsfőnökök tanácsára, több mint két ezer évig óvatoskodott a fán. Mi a legmegfelelőbb dialektikus tett? Legyen lépés, vagy maradjon az ugrás. A lépés nagy lett volna. Nem volt mindenkinek megfelelően nagy Ping-pong cipője. Soha. A lépéstől, tehát szerényen rettegtek. A csapat ideológusai az ugrásra szavaztak. A fejlődés ugrással kapcsolatos, meg aztán így maradhatott magasabban az életszínvonal. A kenyérfák akkoriban igen magasra nőttek. Közben majomék rémületes tempóban szaporodtak. Egyes fákon fürtökben lógtak. Sok fáról le-felugráltak, amíg rokonaik kinyújtották egy-két percig a meggémberedett tagjaik. Sok az al és felül bérlet, kezdetben az agyakra ment, később csődbe juttatta a lakóbizottsági elnököket. Történt aztán egy nap, hatalmas vihar kerekedett. A fák, a teher alatt hihetetlen mértékben kilengtek, mintegy lerázták terheiket. Egytől egyig. Még a leveli albérleteseket is. Az erdő embertelen nagyot sóhajtott. A fák megkönnyebbülten felágaskodtak. Az élelmesebb majmok, többen azonnal visszamásztak. Azóta is ott vannak. A fán. Az élhetetlenek lenn maradtak. Ma is ott vannak. A földön. Minden eszközzel. Amit csak ki, meg, fel találtak. Embernek hazudják magukat.
(1996)
lelkizés gemma 574.
tudtam hogy az nem lehet magát ennyire nem emésztheti valami csendesítőnek ideje magát alávetni s mire kibeszéltem magam ott maradtam mint az ujjam s a bakter az egész állomás kihalt többet nem szólt hozzám kitagadott megírta hogy elismeri igazam jogom van a magam dolgával foglalkozni amire én elhitettem magammal hogy ő már olyan zsiráf magas hogy a babér etetése alantas közügy szinten mozog hát ezért kár volt ekkora nagy darab embert pelenkázni de ugye nem vagyok én is megsértődve hát mellőzhetnek s minden egyébnek maradnia kell a régiben mert ha az ember a barátaiból kifogy akkor kije maradhat s ha a kikből is kifogy akkor kik közül választ barátot mert az embernek kell legyen legalább egy barátja akitől a felesége tiltsa vagy akitől az ember a feleségét féltse
(1974)
emlékezés gemma 575.
… amikor nagy nem voltam, csodáltam a nagyokat … volt, hogy mondtuk, ha nagy leszek … ha mérkőztünk, rögtön kivágtuk, én erősebb vagyok, én okosabb vagyok, nekem édesapám nagyobb, nekem édesanyám szebb, … lassan elég nagy lettem, … nem akarok semmit és senkit kivágni, csak emlékezek, akkor olyan nagy dolognak tűnt, mára már szinte semmi értelme sincs, olyan kis parányok voltunk, vagyunk és leszünk, s mikor sokan vagyunk egy helyen akkor is ANNYIRA KEVESET ÉRÜNK, MINTHA EGYEDÜL LENNÉNK …
(2001 után)
Hittanóra 5 gemma 576.
Reggel az első lehető órában megjelentem a megyeközpontban. Micsoda képtelen szűklátókörűség. Pofavizit. Nézem, gépelik a szolgálati levelem. Adatokat olvassák, elismétlem, begépeli. Közben van összekötő szöveg is. Lassan megy. Szólnak az iskola igazgatójának, küldik az emberét.
Egy másik városba óhajtok jutni, harmincnégy kilométerre innen. Vonat délben, busz azután egy órával. Nem tudom a célfalumba mikor és mivel jutok. Kiállok stoppolni. Ezzel lekésem a vonatot.
Elértem a félnégyes falusi járatot. Ingázó népség, lassúbb mozgású diákok. Vajon megismerhetem ezeket az embereket? Saját levünkben puhára főve érkezünk az első megállóhoz. Emlegetem a sofőrnek, hogy fodrászatnál szállnék le. Emlékezett, a második megálló.
Lekecmergek. A várakozó tömeg előttem kettéválik, s egy öregúr toppan elém, aki lelkesen faggat, hát megjöttem, hogy utaztam. Készségesen válaszolok, biztosan az igazgató, csak ő tudhatja, jöttöm. A templom melletti udvarba amint beléptünk, azonnal szabadkozni kezdtem, amit csodálkozva fogadott. Jót nevetett, nyugodjak meg, semmi baj, három házzal arrébb lakik az igazgató. Most úgy sincs otthon, látta, amikor elment. Különben én megfelelek az érkező személynek, drótkeretes szemüveg, piros-kék kockás ing, kék tengerészgatya, közepes válltáska.
Néhány perc pihenő után a kántort hívta segítségül, aki már a harmadik háznál hagyott ebéd és szállás szegődésére. Ezután olyan jó barátok lettünk, amennyire csak lehetett. Többen máig is úgy gondolják, hogy rokonok is voltunk.
(2001 után)
AdóTOK gemma 577.
Hiszen amiért nem Tokió, azért Maros Vásárhely, vagy Sepsi Szentgyörgy nem is Hagymásbodon. Nem megvetni való helység. Itt is van minden, mint amit Bukarestből megtelefonáltak, hogy kell lennie. Hivatalok, közületek, utcák, negyedek, vállalatok s emberek.
Csak termelékenység, csak termelés, csak munkakedv és csak jövedelem nincs. Ebből aztán egyik a másik után romlik. Szinte az sincs, amihez hasonlítsunk. Valószerű, hogy amerre elindultunk, hát enyhén szólva nem lehet a célirányunk. Ha tudjuk, mit akarunk. Jaj, ha időben megtérnénk. Hiszen ez a lejtő, nem a jégért van, de csúszik. Lefelé. Ha még mindig nem tudjuk, akkor úgy kell nekünk. Egyetlen jussunk van, a raktárunk feltelve. Két rekesz van benne. Az egyikben a visszaküldött cikkek. A másikban a le nem szerződött cikkek.
(1981)
ForróTOK gemma 578.
Hiszen amiért nem Tokió, azért a lyuk nem is Hagymásbodon. Nem megvetni való helység. Itt is van minden, mint amit Bukarestből megtelefonáltak, hogy kell lennie. Hivatalok, közületek, utcák, negyedek, vállalatok s emberek.
A kaptafa negyedekben, kaptafa kaptár-lakásokat, kőkori hőközpontok fűtik télen, adják a fürdő- egyszer és mosóvizünk máskor. Ezeket a legmagasabb műszaki fejlettség szerint okoskodták meg. Van egy hatalmas tartály, rátelepítve egy hatalmas tűztérre. A tartályon szép fényes hő és nyomásmérők. Egy csöven befolyik a hideg, a másikon kifolyik a meleg víz. Ha fűteni, ha mosogatni volna jó. Ez a világ legtermészetesebb dolgainak egyike. Hanem errefelé rátettek egy lapáttal. Talán világviszonylatban egyedüli az ötlet. Bevezették, hogy csak reggel és este van meleg víz. Este nyolckor vagy reggel nyolckor. Legyen valaki otthon. Aki dolgozni van, az is. Szóval órarend van, csenget, ezzel kész. Így a haszon sokszorozódik. Először kevesebb kazánfűtő szükséges. Másodszor a szolgáltatás elején legalább félóráig s még többig, hidegvíz folyik meleg áron. Harmadszor nem túlhevülés-veszélyes, mire valóban felmelegedne, arra kikapcsolják. Negyedszer a lakó bárhol elmondhatja, hogy ezzel a szolgáltatással elégedetlen, más nincs, s ezzel kész. Ötödször, senki nem állhat ki a rendszerből, mert az nem volt beszámítva, a hibákból származó temérdek költséget együtt fizetjük. Hatodjára arról van szó, hogy a napfényes jövendőnkben nem azon töprengünk, hogy mi a rossz nekünk, hanem annak örvendezünk, ami jó mindenkinek. A felszabadult munkaerőnek örömmel helyet adunk. A folyóvíznek örülünk, ha meleg, ha hideg. A forróság nem víz-ügyekben érdekel. A hőközpont nem sóhivatal, hogy mindenki csak oda menjen beszélgetni. Ráfizetünk, ha kell. Elfogadjuk, ha kell nekünk, s úgy jó, ahogy van nekünk. Ha egyáltalán is kell, valami meleg vizes dolog nekünk. A melegvizes-főnököket szeretném látni, az ilyen szolgáltatásban lelt örömeikkel együtt. Nyakig hideg vízben.
Adná a Jóisten, azonnal lecsatlakoznék!
(1988)
TollnokoTOK gemma 579.
Hiszen amiért nem Tokió, azért vasútállomása is van, nem, mint Hagymásbodonnak. Nem megvetni való helység. Itt is van minden, mint amit Bukarestből megtelefonáltak, hogy kell lennie. Hivatalok, közületek, utcák, negyedek, vállalatok s emberek. Készségesen rábólintottak. A könyvet s az újságot elfelejtették. Hanem attól független mégis lett. Egyik is, meg a másik is. Van egy lelkes csapat, aki mindent leírt, amit lehetett. Már évek óta, nincs, mit írjanak. Levelet se. Ezután jöhet fiatal vagy öreg, a rolló lehúzva. A lehetséges dolgok kiadva. Másnak nincs hely, csak akit kipróbáltak, s azt mondják, amit a kórus. Van egy kotta, azt énekelik egy – két szólamban. Egyszóval amit várnak. Minden hely elkelt. Van író, van költő. Leltári szám a homlokán. A költségvetés minden tétele kipipálva. A kis és nagy koszorúk csak cserére várnak. Egymás között. Ha konyakkal teszik fel, akkor le sem esik.
Ne keresd őket. Terepen vannak. Vagy a megyei könnytárban.
(1983)
RobbanásoTOK gemma 580.
Hiszen amiért nem Tokió, azért ez a naggyá lett község nem is Hagymásbodon. Nem megvetni való helység. Itt is van minden, mint amit Bukarestből megtelefonáltak, hogy kell lennie. Hivatalok, közületek, utcák, negyedek, vállalatok s emberek.
Csak csend lehetne több ebben a városban. Nem sajátunk ez a durrogtatás, pattogtatás és zajongás. Még ilyen ünnepi közelben sem. Mert oda lehet húgyozni, amikor a liftaknában vagy a lépcsőházban, egy nyolcvantól kétszázas petárda elsül. Decibelben. A füldugulás, a visszhang csak ráadás az ijedtségre. Hogy maradtál volna anyádban! Robbantsd fel ki pénzt ad neked rá, s ezt a korlátlan marhaságot tréfás csínynek tekinti.
A hatóságok egyik fele felébredt. Határozott. Megbünteti, akit elfognak a panaszosok. Nem az eladót. A határidőn kívül forgalmazót. A hídrobbantó csőcselék kölyköket. Nosza, robbantanak azok eleget, félig titokban, hátad mögött, a táskádban s a zsebedben vagy a fejedre dobják az erkélyről. Csak az eredmény füstjét látod, nem tudod honnan jött, csodálkozva forogsz körül, nem találod, bizonyosan.
Felfoghatatlan, mennyit kaphatnak százalékot, ha hagyják ezt a veszélyes játékot. A gyerek a szomszéd lépcsőn jól keres. Több ezres fogadást köt fűvel-fával, hogy őt nem fogják el. Nem is gyanítják. Hetek óta robbant vidáman. A kései lenge füstöt nem foghatom rá. Én is csak onnan tudom, hogy megfogtam a kezét, amikor a zsebembe akarta tenni a petárdát. Érthetetlen, minden felnőtt ismerheti az előre nem látható veszélyességet, mégis csak kerülik a felelősséget. Vagy nekem kellene nevelnem a mások gyerekét is?
(1999)
A butaság ideje gemma 581.
A tangens idő a tudományos ember ideje. Minden újszülött megismétli a leckét. Tanulj, hogy nagy lehess. Idejekorán nem jó ez se. A tapasztalatod aztán másnak is átadhatod. Mert abból soha nem lett kár, ha többet tudtunk. Csak mikor kevesebbet. A kezünket nem azért kell a kályhán égetni, hogy ne tüzeljünk, hanem mert másoknak ne okozzunk égéses fájdalmat, szenvedéssel gyűjtött vagyonkáját ne hamvasszuk el időnap előtt. A vezérkosok felvonulnak, büszkén bőgnek, hogy na majd most ők spanyolviaszt találtak. A megfigyelő pedig kusst int be, s a dolog megy virulensen előre. A nagy óra ketyeg türelmesen, azt hihetjük, hogy piszokul okosak vagyunk. Mutatja az utat. Mint a kisgyermekeknek. Tú-tú,út. Ez út. Az tú-tú. Autó. Kátyúban. Újra felfedeztük a gőzgépet. Kitaláltuk a hajó meghajtását takarékosan. A sakkozó automatát is elkészítettük. Kutyát lőttünk a marslakók nagy csodálkozására, konzervszerűen. Hadd tudja meg a nagyvilág, a háború is nemes nekünk, csak igazunk lehessen. A ketyegőnk pedig magára is mehessen. A gyorsaság és az elvárt felívelés korszellemmé lett. Olyan divatos, hogy meg sem lehetünk nélküle. Csak nem értjük. Hogy is van az, hogy egy hiányos intelligenciájú ember csak úgy bemegy egy igényesnek híresztelt akadémiára, s onnan oklevéllel jön ki. Ez az aktus őt döntések hozatalára jogosítja. Mi meg csak bámulunk. Nekünk is van, de nem olyan papírunk. Hallgatni szokott helyeken kötelező. Látjuk a falon az embereket, mintha a festmények beszélnének. Mások most még itt vannak, aztán visszaszólnak, valamit itthon felejtettek. A postakocsik csak a múzeumban lesznek. Vagy más elkülönítőben. A rablók a rácsok környéken. A nagyok inkább kívül, a kisebbek viszont belül. Nem mindenben a legjobbat tanultuk meg. A sok külföldön tanított atyánk fia nem is értette, ami körötte zajlott. A Párt apu fizetett, erre odament. Hogy ott hová lett, az ő dolga. Minek végeztével hazajött, az oklevelet ki nem akasztja. Attól kiáll és papol. Dagasztja a szellem és a politika.
Hogy mondhatná meg, ehhez nem értek?
(1985)
P.S. ál-ó-graf-ika ó-rája gemma 582.
- Nem hiszem, hogy magyaráznom kellene. Inkább csak foglaljuk össze. Ehhez az alkotáshoz, te mivel járultál hozzá. Bizonyára megértetted, amit meséltem.
- Tudom, ez csak egy pont. Egy másik ponttal, még csak vonáska. Semmi okom rá, hogy ne hinném, vonallá is fejlődhet. Egy s másik vonáskákkal foltocskává vedlenek. Több foltocska felületet származtat. A felületeken nem csak a simákat, hanem a térszerűeket, a domborúakat, meg a homorúkat is értek. Árnyékokat, s fényeket. A felületek pedig körül ölelik a testeket. A testek pedig ott terpeszkednek a terekben és tereken. Súlyosan és légiesen lebegve. Ami semmiképp nem ugyanaz. Ez az adott tudaton kívüli hagyományos tudomány. Ezeket aztán már tényleg nem lehet a térben lerajzolni. A testeket és a kölcsönhatásaikat. Letiltotta, a magára valamit is adó akadémizmus. Tisztára geometria. Merev és tételes.
- Itt jön, a napszámos munka. Észreveszed a látnivalót. Lecsupaszítod a felesleges göncöket. Tudatosan és széles sávú figyelemmel. Megkeresed a látnivaló tálalásához alkalmas keretet. A térhatású elemeket a síklapra vetíted. Lágyan és feltételesen.
- Csak annyival gondolod tovább a dolgot, ami még nem zavarja az érthetőséget. Amit a jó ízlés elbír. Ez lesz a tanult és ellesett tudományod. Miután többször készen vagy, egyiket a másikba csomagolva, ajánlott eladni.
- Amíg készült teljesen a részeddé vált. Hogy adhatnád el valamelyik részedet? Például a bal karodat, majd a jobb lábadat. Szívesen? Beledögölhetsz. Ez ám a mérhetetlen nagy tudomány.
- Ez a tus kifakulhat. Ez a papír besárgulhat. Nemcsak satírozunk, végtelen.
- Ez egy törés kenyér, ez egy vágás szalonna, ez a vereshagymából maradt. Mind megeheted. Holnap más lesz.
- Kiöltheted a nyelved, telehintheted tartósítószerekkel a képedet, s elmenet lehúzhatod . . . magam után.
- Tudtad-e, . . . de ez már teljesen más dolog. A tegnapi abbamaradtakat jó lenne bepótolni…
Kicsengettek.
(1994)
Egyenlősdi pünkösdkor gemma 583.
A székelyfalvi vagy a bulgárszegi pünkösdi király régente még nagyobb legény volt. Valóban ma is igen nagyfiú, csakhogy most nincsenek érvényben az összes királyi előjogai és szokott feladatai. A Pünkösd érthetetlen csúsztatással, éppen ötven napra esik húsvét mögött, de ezt csak mondják, mert az én számolásaim mindig másképp estek. Más szóval maradjunk abban, hogy inkább én nem tudnék számolni ötvenig. Ami senkinek nem szabadna, semmit sem jelentsen. Sokkal inkább érvényes ez arra az esztendőre, amikor a számolás némi türelmetlenséggel még a farsang alatt kezdődött.
A király a népét vidámnak és elégedettnek szerette látni. Ezért egyebe nem lévén, ünnepélyeket és vetélkedőket rendezett nekik. Az ilyen esemény méltán nagy gondhessentő szereppel bírt. A környék öregasszonyai soha nem elégedtek meg a soros király vetélkedőivel. Ilon néni kifogásolta a köpő versenyt. Kinek kellene ez a nekünk szokatlan megnyilvánulás. Zsuzsa néni a háromnapos kártyaparti miatt volt álmatlan napokig. Anélkül is eleget csapják hétvégeken a lapot. Az italverseny miatt pedig emlékszem az egész negyed asszonynépe felhorkant. Hiszen eleget isznak a férfiak, nyíltan vagy titokban. A király pedig, rendeljen valami egyebet, amitől nem lesz kívánatlan gerjedet. Nem kell több sportrendezvény sem, mondják a nők, ha fiatalok, vagy ha öregek. Elégedjenek meg a labdarúgással, mert azzal máris minden lélegzetnyi szabadidőt lefoglalnak. Mit ne soroljak fel. A király és szűk udvaronci társai ott voltak a nép előtt és egybe belerotyogott, aki csak tehette. Ha nem kapott valaki szót a parkban, ami ritkaság, akkor otthon addig mondta, míg az embere a parkban kikottyantotta. Né, mit mondogatnak az asszonyok. Onnan a hír egyenesen a helyi, vezetéktelen, királyi csepűtelefonba jutott.
Mondja csak valaki, hogy ezek a leigázott és elnyomott nőszemélyek nem vezetnének mindannyiunkat. Á dehogy nem. Csak olyan kifinomult hárpia módszereik vannak, amelyekkel előbb a terhes önsajnálat és maguk siratására kerítenek sort. Azután beleegyeztetnek az egyenjogúsági normáikba. Ettől aztán nem lesz nyugtod, mert abba is beleszólnak, amivel semmi dolguk. Várható, hogy a közeli jövőben valaki nő félkirálynak jelentkezzék. Attól aztán, jaj neked, kedves helységünk derék férfinépe. Az egyenjogúvá lett partnered a fejedre nőtt.
(1970)
nekem furcsa gemma 584.
Méltán szocialista és sokoldalú sarkosítású neveltetésem miatt, nekem nagy gyönyörűséget szokott okozni, amikor elmaradottságáról elhíresült országunkban valami fontos kiemelni valót talál valaki. Felfedezés, Nobel-díj, matematika verseny, ipari kémkedés, hírmondó gyilkolászás, miniatűr terrorizmus, ezek világszinten nem hírértékűek. Ezekből sokaknak több van. A ritka kevesek táján régebb nagyobb volt a csend. Fordítva is igaz. Előfordult már, kérkedtek nevünkben szégyelleni valóval is. Az egy érdekes dolog, amit legszabadabb román sajtó a tegnap kürtölt szét, hogy kies hazánk minden hetedik állampolgára bunkó. Gondold el, huszonkétmillió minden korosztályú lakós között több mint hárommillió gondozóra szorul. A baj azzal kezdődik, hogy ezekkel együtt, újabb több mint hárommillió kerül állandó elfoglaltság közelébe. A munkáltató és védő hivatalokat is számba kellene vennünk. Ez együtt, az élő összlakosság közel harmada. Jézus, itt nagy bajok vannak. Hol vannak ezek a bunkók elrejtve? Közhivatal. Négyen ülnek egy szobában. Melyik az amelyikhez nem szabad szólnom? Posta. Hét ablaknál folyik a semmi. Melyik nem engedi levelem a címzetthez? Parlament. Ezek ütik egymást. Stb.
Egy szó nem sok, annyi sincs arról, hogy a bunkóságnak mi az ismérve, kit tudtak szóra bírni és miért. Ha a volt Parlamentre, vagy a volt Minisztertanácsra gondolok, vége a világnak. A múltban négyen vezették az országot. Hárman ügyeltek egyre. Nem jól. Látható.
(1991)
Hittanóra 6 gemma 585.
Adalék a katolikus iskola alapításához
Akkor, amikor feltételeztük, hogy a forradalom szele hatja át a zsigereinket, számos nemes ötlet születéséről érkezett jelzés. Két bizottságnak is voltam tagja. Egyik a visszaéléssel eltávolított tanerők jogának felébresztésével, a visszahelyezés tanulmányozásával foglalkozott. Ez nem volt nagyon veszélyes. Hatvan eset megoldása után, a bizottság feloszlott. A másik csapat a felekezeti iskolák feltámasztásával foglalkozott. Bírósági végzéssel mondtak fel a választmányi tagoknak, miután elosztották az érdekelt iskolákat.
Ez a tevékenység nem kis indulatokat és gondolatokat szabadított el. Egyébre ne gondolj, csak arra, hogy voltak igazgatók és pedagógusok, akiket egész pályafutásuk alatt a vallási nevelés ellen sarkalltak. Nem kevés volt azoknak a száma, akik szinte biztosra mondogatták, hogy a kommunizmus nem hagyja magát, visszatér. Jaj, lesz azoknak, akik az újért tolonganak. A városban két nagy középiskolára összpontosítottak, mind kettő magyar osztályokat tartalmazott. Az érdekelteket népóhaj kifejezésére szólították. A tanfelügyelők és a volt aktivisták az egyházi nevelés ellen tüzeltek, 60% fölött nyertek. Az egyik iskolában elindultak a protestáns osztályok. Kitétel, marad a felében az állami érdekeltség. A tanerők a felekezeti kirekesztés ellen protestáltak. A katolikus iskolában 70% -ban nyertek a vallási nevelést ellenzők. Itt háromnegyed részben maradtak az állami fennhatóság alatt. Sőt a visszaállamosítás szándékát is kimondták.
A farkas lába bennmaradt, s a malackák most tanulták a meséket olvasni. Van olyan csapat, amelyik ma sem tud olvasni, a mesék között.
(2001 után)
Siker VI gemma 586.
A túlontúl magas kérdésedre pusztán alacsony szintű porias válaszom volna. Találó helyzetmagyarázat a munka milyenségében rejlik. Itt pedig már kétszáz emberöltőt is át kellene tekinteni. Az Alkotmány nemzeti egységállamról gajdol. A sajtó témaköröket tárgyal kampányszerűen. A sokoldalúan fejlett társadalmi rendszer modelljéhez kanyarodtunk vissza. Az elnöktől a koldusig mindenki csak ezt ismeri.
Pótolhatatlan lehetőség, hogy szinte naponta be kell menned a közösségbe. Kapcsolatba léphetsz mind a harminc vevővel. Informális hidat hozhatsz létre, szinte lesed a megkeresést s a visszakapcsolást. Elismerem, hogy sok a zavaró tényező s nem hiányzanak a szándékos zavarkeltések sem. A munkát mégis az alaphelyzet határozza meg.
A szerep s a forgatókönyv csak részben adott. Az állami apparátus lihegve igyekszik az előnyét fenntartani. Az optimális butaság szintjét biztosítani. Ezért terhelt állami munkatervet ír elő. Az átkosban világosan két álakadémikushoz kötötték a szinteket. Minden, amihez ők nem szóltak hozzá, az jó is volt. Francia-svájci intelligencia konzerv volt a jó. Az eredeti hazai, tájszavas, mioritikus és öntelt populista, s más pista tervekkel tele programokat könnyedén hozták létre. Ma is ezeket tartják fenn. Kényelemből vagy hozzá nem értésből. Maguknak pont annyit ártanak, mint másoknak. Politikai sokszínűség tapasztalata híján nincs kitől számon kérni vagy felelősségre vonni. Alkalmi sikerű politizálás folyik. A hívatott gondolati csövek egyszerre ülnek meg egy-egy témát. A szócső pedig nem fejlődhetne össz-nemzeti kérdéssé. De nem is tud szakítani. Nem is tágít bután felfogott helyzetétől.
Ilyen körülmények között be kell menned a terembe, s elő kell adnod a napi sódat. Érthetőnek, élvezetesnek és feltétlen elfogadhatónak kell lenned. A gyermek őszinte kifejezési eszközeivel kegyetlen hallgató. Vagy éppen nem hallgató. A modern kor követelményei szerint felkészültnek is kell lenned, holmi túlhaladott blődségekben, amit ma már csak nálunk tanítunk ingyen. A hallgatók éhesek, meg vannak fázva, semmire sem jut pénzük, és nem érdekli, őket egyéb csak húznák ki igazolatlan óra nélkül. Szórakozásnak ez kevés, de igény sem tejed túl azon, ami van a diszkóban. Vagy merre tart a dollár, a serkentő tabletták s vitamin adagok árfolyama mi lesz holnap. Gond van a natoval is. Ha belépünk, mi marad nekünk? Vagy akkor mindenkivel leszünk? Ki marad velünk, ha este a sötétben félünk, mert nincs meleg vizünk, a betörött ablak ellen nem fűtünk. A közművelődési szint a betegellátáshoz mérve, az orvostudomány az oktatás színvonalával hasonlítva, a közfogyasztás a tervgazdasághoz idomítva mind-mind kitűnő statisztikai bűvészmutatvány. Mikor ezeket dollárban számítjuk, a szemünk könnybe lábbad. Semmit nem látunk azután. Csak sírunk eszeveszetten. A boldog elégedettség örömkönnyeit hullatjuk. Dolgozunk tovább, mert ezt tanultuk. Mást nem tudunk. Nem is akarunk.
Hogy ezt csak a napszámos színész mondaná?
Manapság minden lehet. Fából vaskarika, kilenc lejes kristálycukor tizenkétezerért, munkanélküli import ingyen. S ki tudja mi minden, ami méreg és drága.
De miért csak engem érdekeljen, drága?
(1999)
a kékes levél gemma 587.
Azért írhattad volna, te gyaur, vagy efféle éket, mert engem sem a tökmagárusnál pattogtattál elő, ohóóó:
Amit SzJ-ról nem gondolsz, az a magad dolga. Nem egészen biztos, zB. milyen mértékben tarthatod visszaélésnek, helyzetítéletét. Ezt a felvilágosítási módot, még kiderül, szíves elnézéseddel, nem rendszeresíteném, öklel D.
Szinte én is így gondolom, két nagy ismert költő egymásról sohse beszéljen az ismeretlenül pacalista tanítvány előtt. Mi a biztosíték, hogy meg is érti? De mindenképp kiábrándító véleménye lesz a felnőttekről. Aláírás. Pecsét.
Még másnak is megesett, hogy a versének lába kelt. Még más levelére sem válaszoltak. Az esetek velem regélnek. Hagyom a költőket álmodni. Nekem tiszta valóság. Nem mindenhol, nem mindenkinek és nem mindenkor olvassák el küldeményét. Sőt megeshet, hogy éppen csak a te küldeményed lett felette terhes. Vagy még olvassam tovább. Kiderül, mit kerülgetek. Feledjük el. Szaporodnak a hivatásos irodalom művelőkkel szembeni kifogásaim és fenntartásaim. Talán csak az Úrnak lehetnek fenntartásai, avagy lesznek nekem is.
(1972)
Találkoztam a Duna forrásával gemma 588.
Az állandósuló hét nyüstös tevékenységeim során, elvetődtem a meteorológusok beszámoló közgyűlésére is. Meghívtak. Ott aztán volt hideg – meleg s vihar, szedték egymás keresztvizét. Mikor jól kiveszekedték magukat, sokszor készültem otthagyni a nagyra becsülteket… rátértek a szervezési intézkedési tervre. Jamie, gépészmérnök, a leköszönő amatőr meteorológus elnök javasolgatott egy néhány kiinduló pontot, hogy erre építkezzenek. Egyszer csak az egész terem tekintete rám szegződött – igaz, hogy én mondtam, van rá technika, a Duna medre felett nyugatra haladni léggömbbel - léghajóval? Kénytelen voltam két szót szólni az átfogalmazó riporterről, fenntartva, hogy elvileg erre lehet mód. Ezzel aztán egy évre eladtam magam. A hivatalos munkám megmaradt, de szabad időm elfogyott, az expedició előkészítésével a Kalóz és Jamie foglalkoztak, el kell ismernem a gazdasági helyzet ellenére, derekasan.
Az első avató és kísérletet jelentő próbát egy váratlan áramlat szakította meg, Pozsony előtt északra húzott el. Kényszerleszállás, hetvenhatban. A kormányszerkezet alapos fejlesztésre szorult. Jamie remekelt.
A második úton, másik nyáron Kalóz csak a temesvári lapályra kísért el, Jamievel jelentkeztünk be a német felségterületre. Bátrak voltunk, készülten repültünk. A Fekete – erdő felett több bajunk kelt, a forrást fentről, nem tudtuk azonosítani. A földi kép a térképivel nem is köszöntek egymásnak. Jamie ki is dobta drágaságot.
Königsfeldtől nyugatabbra értünk földet, senki nem törődött velünk. A legszükségesebbekkel leereszkedtünk Donaueschingenbe. Tulajdonképpen A Brigach mentén érkeztünk. Még van itt egy tekintélyes patak a Breg. Ezek összeömlése után nevezik Dunának őket.
Nos, a Duna forrása, Eschingenben a hercegi palota kertjében egy récetocsogó, amelyet egy díszes kőkupában kelesztenek, hogy kifolyáskor bár karomnyit mutasson. A kőkupa nagyságáról jelzem, hogy tizenvalahány isten és ugyanannyi najád őrködik a víztartó naggyá tétele felett.Egy templomkapuszerű átereszen ömlik a Brigachba.
Mivel repülőtér nélkül repültünk, Münchenig Isten segedelmével kellett visszatérnünk. Ott engedélyt kaptunk, hogy a Dunán leereszkedjünk. Bár olyan ajánlat is volt, hogy bérmentve haza repítenek.
Jamie egyszer csak eltűnt, s magamra maradtam. Jó későre kerültem haza. Volt egy későbbi ajánlat a repülés homologálására, harmadik út, de Jamie nem volt kapható. Kalóz nem jelentkezett.
(2001 után)
Vándorcirkusz gemma 589.
Házunk két nagyjának hétvégi dühe leírhatatlan.
Én még kedden elvállaltam egy gyermekszerepet a kultúrház színjátszóinál, de csak most kérezkedtem, hittem az elengedésben. Tévedtem.
Három nagy íratlan szabály ellen vétettem. Az esti kapuzárást még hétvégen sem lehet este tizenegy utánra tenni. Ez addig így marad, amíg kenyeret nem keresek. Senki nem vétkezhet ez ellen. A próbák pedig a dolgozó emberek ideje miatt este vannak. Nem beszélve az előadások és azokhoz tartozó mulatozások késői és káros hatásáról. Hiába mondtam, hogy a szereplésért mit kapok, a két nagy gerinc csontja nem hajlott. Egy rejtélyes indok, hogy ezzel az utolsó busszal a rendőrök is haza mennek. Azután csak kísértetek és rossz szándékú emberek vannak az utcán. A második vétek, a keményebb arról emlékezett, hogy az egyik jogásznak készülő felszálló ági rokonunk is elpojácáskodta az életét. Igaz, hogy mi mást tudtunk a dologról, amit egy táncosnő keltett életre. Nekik jó volt, csak a széles család tátogott. Már most nekem megfelelő út van kitalálva, azt színpaddal tilos lenne elrontani. A harmadik gond az önellátó színház gyatra felszerelése és kiszállásainak biztonsága, ami életveszélyes.
A család két hölgye szólt valamit a fújtató férjek ellen, de alig volt foganatja.
Délután aztán feltaláltam a spanyolviaszt. A két idegenkedő kísérjen el, mondja el a tanító bácsinak, a magyar tanárnak és a rendezőnek, amiért nem engedhetnek. Mondjanak fel, mint felnőttek, hogy abból bajom ne legyen. A gyermek akarja, a felnőttek ellenkeznek. Védjék meg igazukat a felnőttek ellenébe.
Jöttek is mind a ketten, egész úton biztatva egymást, hogy most aztán odamondanak. A terembe érve, nagyapám a magyar tanárt és az én dühös apám a rendezőt ölelgette és lapogatta. Rég nem látták egymást, mintha már nem is lettek voltak dühösek. Nem tudom mitől változott meg a véleményük. Már ott, de aztán soha nem emlegették. Nagyapám halála után ezt az esetet emlegetni szentségtörést jelenthetett volna.
Soha nem mondták többet, hogy ne bohóckodj. Nem is buzdítottak, egy-két siker után emlegették, hogy színész nem lehetek a családunk hagyománya miatt. És máskor is, felemelték az ujjukat, nekem legyen időm, komolyabb dolgokkal is foglalkozni.
Húsz éve vagyok amatőr színpadon.
(1978)
Naplemente a Pacsirta telepen gemma 590.
Az elbeszélések az illendőség határán így kezdődnek: volt egyszer valami vagy amikor valaki… A Bulgárszeg egéről akkor futott le a Nap, amikor egy verőfényes nyári délután, mind a négy kertészetből kivezették a gazdákat, s az ültetvényen tévelygő munkásaikat. Katonák és rendőrök egykedvűsködtek. Volt ott valami négy kalapos is. A két bőrkabátos a GAZ-ban maradt. A Volgában is voltak ketten, csakhogy a katonák nem engedtek közelebb. Így nem láthattuk, bár lehet, azzal sem érünk semmit. Csak a szép Jordána néni sírására emlékszem. Sírva még szebb volt. A kertészek és a dolgozók, amit aznap szedtek, azt elvihették, de többet nem jöhettek ide. Győzött a dicsőségesen fejlődő mezőgazdaság szocialista átalakítása. Nincs többet gazda és szolga. Legfentebb brigádos és mezőgazdasági munkás. Ezt mondták, még az ödönben is kihirdették. Minden szólongatás ellenére sem mentek az emberek. Két gyár s egy üzem indult éppen akkortájt. Termelt már a műtrágyagyár néhány részlege. Az ültetvények termését aztán a rabok és a katonák szedték le. A következő évben még kertészet volt. A gyom azonban kikezdte. Nem került megfelelő gondozó. Öt évre rá, a legjobb termőföldön, alapkövet tettek a fényérzékeny anyagok gyárának. A kombinátnak keresztelt kolosszus lassan épülgetett.
(1978)
Látom bahajóztál gemma 592.
Senki se próféta a háza táján. Hiába mondasz, senki sem hiszi. Ugyan mitől tudna többet, ez a baromféle. Kiköpheted a tüdődet, lelkedet, olvasod a jövendő jeleket. Csak bólogatnak, s röhögnek. Ez a marha, már soha se nő meg?
Most vettem hírét, hogy a Kapitány békés szolgálatai nyomán, az égbeszólítottak csapatát duzzasztja: - Jó szelet, Kapitány!
Derűs eget kívánok föléd, gondolom ott is vannak szanitécek, akikkel nem ártana jóban lenned. Aztán egészséget, hogy csak úgy osztogathasd a hiányt szenvedőknek!
Minden lassan befejeződik. Az utcából alig van ismerősünk élő. Még vagy hárman külföldön, a többiek a két élet határmezsgyéjén. Persze, hogy a temetőt gondolom. Én ma még úgy találom, hogy nem megyek oda. Sőt, nem akarom kihívni a sorsot, még egyetlen temetőbe sem akarok menni.
Én még a jövő héten se megyek haza, melyhez egyetlen dolog kell, egy kis kitartás és sok szerencse Istentől, többet nem ölelhet
Joshua
(1998)
Érdektelen gemma 593.
Egy szóban megmondták. Vége a századnak. Erre nagy buli dukál. Aztán több mind hét órán át üvöltöttek, mint akit elevenen nyúznak. A buli végére aztán kidugult a fülük. Megértették, hogy semminek, de abszolút semminek nem lesz vége. Savanyú felismerés egy nagyreményű stábnak. Másnap aztán, az Olt-party után hallom a rádióban: A tegnap, a hajnalig tartó, a század utolsó majálisa helyben, stb. Mitől utolsó? Hiszen 2000-ben legalább 18 hétvégen tarthatnak mégakkora majálisokat. Csak másnap a dizsé ne mondja a műsor közben ötvenkilencszer, miért rekedt. Halljuk, hogy rekedt, ha már megtörtént ne hencegjen vele, edzetlen, elöljárói pedig miért nem cserélik le, s borogassák szegényt. Máskülönben dj-nek való, csak lenne néha szöveg-forgató-könyve. Mikor nem tud kijönni, egy-egy összetett mondatból. Hallgatónak hallgathatatlan. S még van egy éve készülni a nagy bulira, az évezredesre.
(1999)
Elszólások gemma 594.
I* Ne hajtsd az ágat, ha fára vársz.
II* Akinek nem adnak, annak nem is lesz.
III* A kakas szava jó ébresztőnek.
IV* A sok ész jó, drága holmi, csak nem kellendő valami.
V* Jók, mint a beseiek az agárral.
VI* Akasztófának ágából van gyalulva.
VII* Az ördöggel vacsorázni, az angyalokkal reggelizni.
VIII* A föld anyám teje, a víz mostoha mételye.
IX* Ha még egyszer alálősz, többet egyet se nem lősz.
X* A jó kakas összehívja a tyúkokat, de nem sok marad mellette. A többi szerte szalad. Bármely kakashangra.
XI* Pénzt s eszet venni nem lehet.
XII* Aki nem akar szabályt, ne támasszon akadályt.
XIII* Ki szabadította el a kutyákat?
(2001 után)
A megtalált színdarab gemma 595.
Nem elég. Semmiből, soha nem lesz elég. Egy darab, az nem darab. Két darab, már megosztja az igényeket és az ízlés dolgában is vélekedéseket ébreszt. Jó, ha van három darab. Jó, ha van három felvonás. Jó, ha van három rész, ami egy nagyobb darab. Akkor jön a szolgálatos főnök, feladja a sokoldalúan fejlett társadalom követelményét a gazdaságosságot illetően. Adatban kell a bőség, ha nem is lesz bevétel. A saját színpadon valami két, bálos előadás, a kisfalusin egy, s a szereplők magamutogatására, valamelyik környéki faluba el kell mennünk valahányszor. Vigyázz, fenyegetett ilyenkor, jól kell időzítened. Mindenkinek találjon. Tőlem azt adsz elő, amit akarsz, de benne legyen ajánlott műsortervbe. Kezdődött is a baj, mert abban egy fia előadnivaló nem akadt. Ha versenyért vagy miért mégis valami sültelenséget be kellett tanulnunk, a közönség a külső falakat támogatva várta be az előadás utáni bált. Néha nem is az előadásra, csak a bálra jártak. Sokszor a süket darab miatt nem kaptunk szereplőket. Volt eset, amikor a sok próba miatt nem tartották kifizetődőnek a szereplést.
Akkor másnak a tapasztalatából tanulva, választottam az egyik nyugdíjas tanító néni könyvtárából. Egy brigádvetélkedőn színpadi függönyt nyertünk. A színpad egyik felére volt elég csak, igazán. A másik felére vettünk a magunkéból. Már be voltunk öltözve, mikor kiszálltak a Kultúrától. Fel akarták avatni a félszárnyú függönyt. A szünetben szólnak, hogy én mit adatok elő. Mondom az írót és a művet, amit rámutatással választottunk ki a műsortervből. Az egyik megyei okos pedig mondja, hogy abban pedig pap sincs, meg huszártiszt sem. Persze mondom, a második felvonásban már nincsenek is, mert átalakul az esetük. Kérték a forgatókönyvet, hát a cím le van ragasztva. Igen, mert rájöttünk, hogy ez az a színdarab, amit kerestünk, annak ellenére, hogy nyomdailag más címet adtak neki. Szóval nehezen értük meg a bál kezdetét.
Akkor pedig félrevontuk azt a függönyt, amit kaptunk és egy pohár szilvapálinkával toldva, ittunk az egészségünkre. Majd a másik szárnyat is félrevontuk, amit vennünk kellett, ittunk egy pohárral a vendégek egészségére. Aztán ittunk egy pohárral a megkerült színdarab és szerzőjének örömére. Egyszer mondták ugyan, hogy ezzel a dologgal nem nagyon kell dicsekedni, mondtam előre, hogy ők fogják elfecsegni. Nemsokára, a megyei titkár kíváncsin megkérdezte, hogy ez a bolondság megtörtént-e, azt mondtam az avatós pálinka beszélt belőlük. Mi csak így teljesítettük boldogan az előírt célkitűzéseket, az ünnepi előadásokat, a kiszállásokat és a versenyeken való előírásokat. Ki tudja, meddig tehetjük még.
(1986)
Erre még járok gemma 597.
Negyven év. Könnyed vagy terhes idők, szinte nem is tudnám megmondani. Huszonkettő otthon a szülők és testvérek között, mindig csak jó szomszédokkal körülvéve. A hagyományok emlegetésével mekkora időket töltöttünk el. A tata füzetein és a kaszten fedőkön minden testvérünkkel átvergődtünk. Mindenkire más hatással volt. A cserélődő környezetbe lassan besettenkedtek az őshonosoktól különbözők, akik nem értették, hogy az itt való szokásokat nekik kellene megtanulniuk. Átalakultak utcák, helyenként a házak, más lett a park, a tűzfalra reklámot festettek, a kedvenc írókerítéseink lebontották. A kertekbe, néhol utcán át tömbházat húztak, s a rendet felbontották. Mintha csak azért, ha én most a tizennyolc év máshol élés után arra járok. Hát eltévedjek. Az én ragaszkodásommal ki törődik?
Igen, arra járok. Megállok, Összeszorul a torkom, ekkora gyalázatot nem lehet elképzelni, semmiképp. Itt nincs semmi fejlesztés vagy pótlólagos átalakítás. Egyetlen szempont van, a hagyományos és megszokott eltörlése, a nyomok eltakarítása.
Nézek egy-egy araszoló öreget, de nem, ők már senkiék, valahonnan jöttek s magukra maradtak, esetleg a közterhek itt kevesebbek. Nem köszön vissza senki s csodálkoznak, ha valakitől megkérdezzük, akik itt laktak, most hol vannak. A sok ismerős közül alig találok meg valakit. Azzal is méregetjük egymást, nem erre számítottunk, s akkor minek keressük elő a fakuló emlékeket. Inkább letagadjuk az esetet? Részvéttel nézővel is találkoztam.
(1990)
A szél még beszél gemma 598.
A sok beszéd, szegénység.
Mondunk á-t. Mondunk bé-t. Mondunk cé-t. Nemegyszer ábécé-t. Csak jeleznék. Bajban vagyunk. Mondjuk, magunknak, magunkban, mondjuk. Mondunk néha semmit. Megtapsolnak. Milyen ügyes, milyen találó. Bólogatunk, mindenkinek és magunknak, találóan bólogatunk. Mondunk valamit. Ki mondta? Hallgatunk, magunknak, magunkban, hallgatunk. Bajban vagyunk. A sok hallgatás, gyávaság. Az idézést illik emlegetni. Hadd ne gondoljanak túl okosnak. Aztán nem is jut idő mindent felfedezni az eredetétől fogva. A beszéd mi? Öröm hallgatni, ha van még füled hozzá. Mondás-e? Felismerik, ha eltitkolsz valamit. Mint ahogy azt is, ha mások tollával díszelegsz. Olyan, mint a törött kalapácsú malom.
Ha nem állsz félre, a fejedbe vágom.
A szegénység egyre nagyobb. Dolgozatokat másolnak. Dolgozatokat rendelésre írnak. Címvizsgára nem vesznek fel hasznos témával, csak a rendelési iroda ajánlatával. A tettekkel is hiányt könyvelünk. A felfedezésed lényegét elterelik. Bajban vagyunk. A szél fuvatlan …
(1977)
Szaktanács (ha kelletlen is) gemma 599.
Hallom közeleg az ezredforduló, s vele a század, a tized, mind nagy lépésre szánják magukat. Nagyon is természetes folyamat. A baj pedig épp az egyszerű dolgokkal van. Egyszerűsége miatt felületesen és óvatlanul kezeljük. A hallgató a médiából átveszi, használja, hiszi, hogy jól teszi. Nem csoda, mindenki másképp fogja fel, de szeretettel használna nagy szavakat, fellengzősen és néha igénytelenül hívná fel, az általa sokra tartott dologra, figyelmünk. A 2000. év körül folyó porhintés megalapozatlan, mérlegkészítésre csak a végén vállalkozhatunk, semmi nem kezdődik vele, csak végződhet. Mégpedig december 31-én éjfélkor. Minden más felfújt reklámfogás vagy felületes nagyotmondás. A tudomány értesülhet a gazdaság, az ipar, a műszaki és mezőgazdaság valami kiváló megvalósításáról, de nem rogyik térdre a terjesztő reklám fogásaitól. Ha viszont ez butítás, akkor már ki kell állnunk. Én a dolgot először január 12-én vettem észre, a Háromszék MTI-re hivatkozva a napot a századvég utolsó esztendejéből valónak ígérte. Tollat ragadtam. Nem érdekelte őket. Még vagy hat helyre elküldtem levelem, a videót két helyre adtam le. Egyik sem közölte, bizonyára jobban tudják. Csak az összekent mundér becsületét védenék? A számonkérésért, minek megsértődni, ha valaki valamit nem tud s beismeri, nem olyan szégyen, mint a hazugság. Nem szégyen a tévedésért elnézést kérni. Mindennap, mind a nyolc mosópor a legjobb? Én el vagyok kerítve, mert nem engednek szóhoz jutni, nem nyomtatják ki, s a butaság terjed. Újra jönnek, a század utolsó majálisa Szentgyörgyön. Mitől utolsó? Talán közeleg a világ vége?
Van egy kísérleti anyagom. Jövőre, hamarabb nem időszerű s esedékes, egy csendes, nem nagyon meleg nyári délután, tervezek a számítógépnek egy-két feladatot kitűzni. Az újságokkal nem közlöm, ők elzárkóztak már az idén. Máskülönben meg sem értenék, mert most sem értik, csak használják. A gép nem használja, de megérti és megoldja az ilyeneket:
1. „ Ha kölcsön adnék neked 1000 lejt, hány lejemmel tartoznál?" Se 999-el, se 1001-el. Ennyi az értelem gépies logikája. Éppen ezerrel. S akkor mit mond a reklám, 1999 az évezred utolsó éve? Hüm, höm. Még termékenyítési kampányt is kezdeményeztek. A károsokat ki fizeti? Budapesten öles plakátokon csalnak lépre, hiszékeny kismama jelölteket. Az új évezred szülötte jutalmat … egy év múlva.
2. „Egy, saroktól sarokig 600m-es utcában, egymástól 10 méterre díszfákat ültetnek. Hány fát ültetnek, ha az utca egyik oldalát fásítják, saroktól sarokig? Hátha mindkét oldalon egyformán fásítanak?" Az ember nem érti, vagy nem akarja. Nem 60-at, se 120-at.
Pfujj! Pedig egyszerű. Hát ebből indulunk. Ha van 0 lej, akkor 1001 lejt kell vissza adnod, tehát van XXI.század már kétezerre. Ha van első fa, akkor az időszámításban csak első esztendő van, tehát nincs 0. esztendő. Ez a viszonypillanat. Nem nehéz, az iskolában az ötödikesek mind tudják. Senki nem botlik bele a nulla évbe. Talán csak egy pillanatra. Volt i.e. 1 és i.sz. 1. Közte a nulla pillanat. Mint ahogy azt Krisztus után leszögezték, és többször kijavítgatták. Erről lenne szó röviden.
Az időszámítás az ember történetének legfontosabb eszköze. Az idő azóta van, amióta mérik. Ebből nem szabad senkinek gúnyt űznie. S amíg nem késő, kicsinek-nagynak avatottan meséljünk arról, hogy 1999 december 31-én csak évforduló lesz. 2000. december 31-re, pedig kikerekedik egy nagy halom, minden egyezményes időszámítási fittyfene, kitelik az adósság, a szolga harmadik napja. Ekkor, és csak ekkor egy nulla pillanat múlva elkezdődik, a vadonatúj időszámítási teljes alakulat: az év, az évtized, az évszázad, az évezred. De csak ekkor. Semmivel sem hamarabb.
A fintorgást is, erre elfelejtettük.
A butaság makacs hirdetőivel nincs dolgom. Üdvözlet tőlem, mindenkinek, akit illet.
(1999)