(4.füzet) illatTÁRolDALok

(-itt áll-ittál-tár-áll-itt-ál-tárol-árok-illatárok-árol-dalok-oldalok -tároldalok-tárolók-ároldal-ároldalok-illattár-illattárolok-illatár-tárola-tárolda-illatok-lat ár-illattárok-illatdalok- közben van a talár, s visszafelé olvasható: lodarálat )

*szokás egy s más helyeken, hogy a beszélőpartner éppen kínálatlan is lehuppan, valamiként nekem korábbról büdös, ha tessékeletlen egyebet, hátha még kéretlen is, más személyt látok a saját ülőhelyemen, hát nem érthető, a tulajdon bármi szűk terjedelmű, azt azonban tisztelni, boldog tulajdonosával együtt becsülni illenék, ha nem tennénk, ettől lesz rohadékká teljes megőrzött környezetünk

A NYITOTT FÜZETben olvashatod amint:

 2     Kísérőszöveg                               gemma 300.

 3     amerikás esztelenek                        gemma 301.

 3     munkaröhej                                 gemma 302.

 3     bundy                                      gemma 303.

 4     pad ödön                                   gemma 305.

 4     simpson                                    gemma 306.

 4     részlet                                    gemma 307.

 5     Akaratlan, ökörmód                         gemma 308.

 5     Lelkembenégnek                             gemma 309.

 6     Az alkalmi költők rajzolt ebédje           gemma 310.

 6     Tőlem nyugodtan                            gemma 311.

 7     A szocialista hét-parancs:                 gemma 313.

 7     Ki kinek                                   gemma 314.

 7     A mi lapunk                                gemma 315.

 8     Tanulmányosdi                              gemma 316.

 8     egyenruha, az mi?                          gemma 317.

 8     3. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                      gemma 318.

 9     4. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                      gemma 319.

 9     Billy                                      gemma 320.

 9     ne kapd fel                                gemma 321.

10     Fohász                                     gemma 322.

10     Bemosott csapás                            gemma 323.

11     Kopogtass                                  gemma 324.

11     Nekem száras dukál                         gemma 325.

11     Hittanóra 2                                gemma 326.

       Egy tintás levél                           gemma 327.

13     Takarékosság                               gemma 330.

13     Gát házakból                               gemma 331.

14     Biztató                                    gemma 332.

14     A fedél hiányzott                          gemma 334.

15     Nahát magunkról                            gemma 335.

15     Meddig tartható dollárban                  gemma 337.

16     A diktatúrában                             gemma 338.

16     Olvass és írj                              gemma 339.

17     Milyen álom                                gemma 340.

17     Más a művészmódi                           gemma 341.

18     Mese+mese+meskete                          gemma 342.

18     Hatodik                                    gemma 343.

19     Itt a tükröm, mibe nézzek                  gemma 344.

19     Városiak                                   gemma 345.

20     Nem szégyen                                gemma 347.

22     Illatok és bűzök                           gemma 350.

22     Lelkem, nem modernizál                     gemma 351.

23     Azt mondják                                gemma 352.

23     Szöcske1                                   gemma 353.

23     Szöcske2                                   gemma 354.

24     Szöcske3                                   gemma 355.

24     Szöcske4                                   gemma 356.

24     A ledobatlan bomba                         gemma 357.

26     szótár                                     gemma 358.

26     Megtámasztott áldatlanság                  gemma 359.

27     Clint Tibi                                 gemma 361.

28     Félarab                                    gemma 362.

28     Miket nem mondunk veretlen                 gemma 363.

30     Volt egyszer, hogy ne lett volna           gemma 367.

       Helység kalapácsa                          gemma 368.

31     Jelentés                                   gemma 369.

31     Lehajolni kötelező                         gemma 370.

32     Fejlődés mérföldkövei                      gemma 371.

33     Tyúk cserépben                             gemma 372.

33     Hitetlen nem lehet                         gemma 373.

34     Másság adásban                             gemma 374.

       Betért a patak                             gemma 375.

35     A pünkösdi ügyelő                          gemma 376.

36     Nem ért kár titeket                        gemma 377.

       Kik vagyunk s hányan                       gemma 378.

36     Gyermekem jővője                           gemma 379.

37     nekem furcsább                             gemma 380.

37     Lecke II                                   gemma 381.

38     Fürdővizet a kicsinek                      gemma 382.

38     Erős szomszédok                            gemma 383.

40     Vaku IV                                    gemma 385.

41     Volt más, de nem jobb                      gemma 386.

41     Volt többször                              gemma 387.

42     De gyér vagy                               gemma 388.

42     Imádság                                    gemma 389.

43     Nekem innen menni kéne                     gemma 390.

       A demagógia forradalma                     gemma 391.

43     Angyalka                                   gemma 392.

43     Anyanyelvünk vállalása                     gemma 393.

       Az államcsíny emléke                       gemma 394.

43     Pótkávé                                    gemma 395.

44     Vagyontalan, értéktelen                    gemma 397.

---

---

Kísérőszöveg                                  gemma 300.

Szinte azt írtam, hogy ez a zöldek albuma. Mert ebben a részben gyűjtöttem össze, azt ami a környezeti tényezőkkel jellegzetesen kapcsolatos, mely külső hatásként befolyásolja minden napjaink alakulását. A környezetünk, akkor van csak jótékony hatással ránk, ha vissza tudunk rá hatni. Ha olyan hatást gyakorolunk rá, amelyet nem szégyellünk, illetve amely aztán nem az önfelszámolásunkat célozza. Emlékszem, Ilon néni macskája többek között egy időben azért volt sztár, mert olyant tett, ami embereknek is becsületére válhatna. Péntek este éppen a zsidó boltosok imádságára vetődött oda, nem nyivákolt, kivárta a lehető leghosszabb kereskedő fohászt, s akkor előléptetett, oda tartotta a nyakát. Megvárta tehát a sorát. Ebbe a macskába akart belerúgni Gyula bácsi. Ki is ment a dereka, a helyéből. Ténylegesen bűzök, s nem illatok tolultak orromba. Jólneveltségem nem engedte, hogy a nyájas türelmét trágárságokkal tegyem próbára. Ezért mindent átírtam illatokra. S a bűzöket elástam. Elő jönnek ezek néha, abbiza hívatlan. Mert nem mindenki vigyázz ennyire, terjedésükre. Belterjesen, egyáltalán. Külsőleg, éppen csak.

(1999)

amerikás esztelenek                           gemma 301.

. . .Naponta. Jönnek, kéretlen, belépnek az életedbe. Csak. Megszakítás még hétvégén sincs. Bundy all, és remek családjáról szól a nóta. Kéretlen. Nem hiszed, mégis gyaníthatón, nem légből kapott típusok. Valahol, valakik éppen ilyenek is lehetnek. Hallatlan . . . ha ezek a fogyatékosok, az amerikai családok krém-mintája, akkor megértem a klónozás elleni tiltakozási hullámot. A kereskedelmi tevéknek viszont ki engedte, vagy parancsolta meg, hogy ezzel etessenek. Azt nem tudhatom, ellenben Isten őrizzen, a jeles család hosszúra nyúlt, krémes látottaitól. Mi lesz Uram, ha kedvet kapunk egy hasonló méretű hülyeségre, mert egy családfő nem lehet csak ennyire fő. Hol lennénk, ha az én édesanyám azt főzte volna össze életében, s ha a nővérem ilyen lett volna. Hát akkor megfojtom hatodikos koromban. Magamról nem szólva, hetente beleölöm magam a folyóba, ez a négy-hat épp elég. Szereplőnek, nem másnak, s ha mégis, nekünk is lenne hozzávaló nyakbőségünk. Mert minket is szorít egy-két helyen a cipő, film felvétel helyett haza oldaloghatunk. Vagy épp valamelyik kocsmába térünk önvallató bátorításra. Ha elég ritka lett a forgalom az osztályozás után ne legyen nagy a tolongás, az ilyen amerikaiakra rá se hederítünk. Tiszta ügy, ez kell nekünk. Világos, csak ennyire vagyunk érdemesek. Kit és mit érdekel, ha ezt a marhaságot, akármilyen előnnyel kaptuk együtt.

Ingyen? Bámulhatunk. Van mit.

(1997)

munkaröhej                                    gemma 302.

(Ami szabad naplopás törvénye egyben)

Hétfő SZABADNAP

A hételő eleje-pihenünk, a fű se nő, gondoljuk.

Kedd MUNKANAP

A hételő közepe-lássunk már munkához, tüsténtkedünk.

Szerda SZABADNAP

A hételő vége-valaki tegyen valamit azért a fűért, merengünk.

Csütörtök SZABADNAP

A hétvég eleje-valakivel lekaszáltathatjuk, megfontoljuk.

Péntek MUNKANAP

A hétvég közepe-dolgozni volna jó, nekigyűrközünk.

Szombat SZABADNAP

A hétvég vége-szénacsinálni hívhatnánk valakit, tervezzük.

Vasárnap SZABADNAP

Parancs van rá-ne dolgozz, csak nyújtózkodj.

Heti két napi dologból így elég jól megy sorunk.

Már be is vezethetnénk a munkaszüneti napok kiterjesztését.

Először csak keddre vagy péntekre javasolnám.

(1975)

bundy                                         gemma 303.

. . .A moly belekölt az álló gyapjúba. A híres amerikai mintacsaládon felforrósott a bundy. Levetették s tovább mentek. Leforgatták a következő részt. Ugyanaz az érdektelenség fogadja, mint az előbbieket. Bundyék bundyja. Molycsámcsogás hallatszik innen. . . tudod, én igen nagy tisztelője vagyok a rugalmas keretbe fagyasztott igazságos ábrázolásmódnak, a mindenki számára kiutalható jó ízlés keretei között, a műfajt sem kérem számon, a kifejezés érdekében változatokat számítok be, szeretem azt a stábot, akik egy-egy ötlet erejéig megvillantják a lehetetlen határára kisodródott elemeket, nagyon izgalmas az összes olyan játék amivel rá tudnak döbbenteni, hogy környezetünk nagyon kockázatos, tele számtalan rejtett veszéllyel, ha elgondolod a mellettünk elhaladók nem egyszer közveszélyes örültek, a bundyék stábja ennél többre vállalkozik, olyan képet fest az amerikai átlag családról, hogy az illetékesek  közröhejessége percekig éppen szórakoztatónak hat, amióta tart már ez a kezelés, síratásra görbült a szám, emberek, ezek eladták magukat a legolcsóbb módszerrel, a tv3 csatornáján csúcsidőben állítják magukról, mennyire hülyék, te pedig száz rész alatt se jössz rá, hogy téged tartanak hülyének a legnagyobb nézettség idején, vagy beéred annyival, hogy őket nézve azt hiszed, attól könnyebb neked, holnap ettől olcsóbb lesz a hideg víz litere, nyugodtan emelkedhet a dollár árfolyama, mert látszólag mégse te vagy a földkerekség legnagyobb idomítatlan állata . . .vagy éppen akaratlan idomulsz amihez épp azzal próbálom kifejezni viszolygásom, hogy máris mértéken és érdemen felül foglalkoztam velük. . .

(1996)

pad ödön                                       gemma 305.

Komolyan, nem gondolod, mindig hátul gombolod.

Mert amíg csak gombolod, addig nem esik bajod.

PA-DÖ-DÖN  PA-DÖ-DÖN  PA-DÖ-DÖN

A

Aki nincs magánál, ne legyen másnál.

Ne fenn, se lenn. Hen-len.

Ne kinn, se benn. Din-dúm.

PA-DÖ-DÖ-DÖN PA-DÖ-DÖ-DÖN PA-DÖ-DÖ-DÖN

Nézz inkább a szemembe, szorítom a kezembe.

PA-DÖ-DÖ-DÖN PA-DÖ-DÖ-DÖN PA-DÖ-DÖ-DÖN

S

Senki üljön másnál, aki nincs magánál.

Ne balról, se jobbról. Hön-bön.

Ne elől, se hátul. Tél-túl.

PA-DÖ-DÖN  PA-DÖ-DÖN  PA-DÖ-DÖN

Mert amíg csak gombolod, addig nem esik bajod.

Komolyan, nem gondolod, mindig hátul gombolod.

(1988)

simpson                                       gemma 306.

. . .ha ezek a fogyatékosok, az amerikaiak tejének színhabja, akkor lassan megértem a sértett kevesek háborgását, az amerikai iskolában már ennél kevesebbet nem lehet tanítani, inkább én is a tiltakozási hullámot, mint az azonosulást szorgalmazom, a kereskedelmi tevéknek viszont ki parancsolta meg, hogy ezt gyúrják le a gigámon, azt nem tudhatom, ellenben a jó Isten tartsa távol tőlem, a híres, bunkó család hosszúra nyúlt, rémességeit, mi lesz Teremtőm, ha kedvet kapunk ilyen méretű hülyeségre, ki állítana meg, mert a rajzfilmesnek nem gond, csak töröl egyet a gumijával, de huszonegy millió Simpson-korost csak nem lehet egy gumitörléssel leseperni, kell persze nekünk egy kis röhögés, csak nem így naponta folytatva, hanem ritkább, fogyasztható adagokban, két választás alatt, két választás között. . .a teve büntetlen mutat egy halom ilyen simpsont hazai kiadásban is, de hogy ezek min nőhettek ekkorára, nem fér az agyamba, mindenképp van egy kis dolgunk, hogy a saját háztájunk egy kicsit körbe kódorogjuk. . . mert ugyan jogom lenne azt nem nézni, de csak ezt sem mutathatják egyvégtében…

(1998)

Részlet                                       gemma 307.

4. ( ... )alperes, mára vádló barátjának tartotta magát. „...A sértődés dolga teljesen kizárt, mi mindent olyan hangnemben beszéltünk meg, hogy a hallgatóság kaphatott volna érte amennyit nem szégyenlett, de harag egy fikarcnyit sem működött közre, hogy ebbe a dologban kora miatt nem osztottunk neki lapot, azt már aznap megtudta..."

8. ( ... )vádló, aki az előbbi alperes barátságához még ragaszkodik. „...A dolog külsőségei bántanak. Még akkor ott helyben rám kiabáltak, hogy ne szóljak közbe. Ilyen vastagon. Mert én vagyok a kicsi, ettől ő okos ... mint minden idősebb, aki felelőssége hiányában falakat emel a környezetében "

11.Az újabb próbák begyűjtésére, az alperesek védője halasztást kért. Megkapta.

Örökre. Köszönjétek neki, htikhi!

(1974)

Akaratlan, ökörmód                            gemma 308.

Itt van ez a két ökör. Szépen fejlett két nagy dög. Nekem állatiságuk, valódi csoda. De semmi megkapóbbat nem találok. Csak lapátolják be a szénát. Kérőznek hosszasan. Aztán emelt farokkal suttyantanak. Egy lépést nem tesznek maguktól. Csak hevernek, vagy állva bámulnak a semmibe. S nyálaznak, mint a megveszettek. Annyi eszük van, ha elfogyott előlük a széna, körül pillogtatnak, aztán rázendítenek. Bőgnek. A gazdájuk után. Most ez én volnék, mert rám hagyták a gondjukat. Adok nekik szívesen. Van miből, de nem jönnek utánam. Jó, hogy nem rágom meg nekik. Ha odaviszem, megeszik. Méltósággal. Hunyorogva. A büdös, szentségit! A vizet is kikövetelik. Azt is a jászolhoz. A kútnál nem tetszik. Csak a jászolnál vagy a pataknál. Meglátnám, ha idegenbe mennének. Kishordóba úti vizet, feltennének?

Nagy marhák, beh utállak, holnaputánig tart a tűréspróba. Akkor hazajön a gazda. Jól tartottalak. Kibírtam, de magam, ökörtartóvá nem lennék soha. A bögölyöket és a darazsakat pedig levontam. A pelenkázás sem akármi. Olyant is elvontatnak, amit az ember nem gondolna. De azon kívül semmi haszna. Még nézni is fáj a szemem. Ahogy lustán lebegve, tétova nehézkedéssel méláznak, lépjek-ne lépjek, mennek. Kerülik a kavicsokat. Belé akár a szembe jővő autóba. Nyugisan rálépnének a gyalogosra, bocsánat, ön lépett alám. Ha egyszer elindultak.

Nem tudom, mintha bajom volna. Velük. Mi mindent teszünk? Természetünk ellen. Suttyantunk. Kedvetlen. Nahát. Bámulom a semmit. Azt. Ezeket az ökröket nálam felejtették.

(1985)

Lelkembenégnek                                gemma 309.

van nekem egy jó pajtásom szinte magas és vállig érő sohase gondtalan nem emlékszem amikor azzal törődik ami múlik vagy szűkre szabottan korlátos s nem szabad amikor aztán megmagyarázható beteggé lett s valami lopta azt a hitvány életét hangosan kötöttem belé ideje az orvosnak is adózni azzal átkozott hogy a ménkő csapna belém mire én sem hagytam magamat visszavágtam lehet neked egy világ a lábaidnál csakhogy ha a barátodba csap a villám valamiképp beléd is ne csapjon én ezzel elmegyek s a magad baját gondnak hagyom lássam meddig bírod nyivákolás nélkül ettől a leveles ládám leshettem veszettül azonnal tudtam a gyógyszert a betegnek adják s nem a gondozónak de csak ennyiben maradtunk s a változás sem lett ínyemre a magányossá lett barát aztán elment bírhatatlan kényszerből s hát nem az volt a baja amit ő állapított meg magának s akkor megszeppent legott aztán téphette volna a ritkássá szépülő haját s a gondolatom a fésűn nyomban fennakadt és csendesen semlegesült az a közénk settenkedett néhány volt elektromos feszültség mintegy kisült ropogósra mitől köszönjük máig is jól vagyunk

(1972)

Az alkalmi költők rajzolt ebédje              gemma 310.

Mentünk egy helyre.

Ötletekkel a fejünkbe,

Facéron a zsebünkbe,

Az úr s asszonya nemes

akarata, fog ebédre,

megrekeszté,

Jocót,

bajnak tette,

töredék rémlett eszébe,

s ott maradt a levese.

A pennát kérte sietve,

az asztalt fel nem döntötte,

lejegyezne,

Sankó,

megjelölve,

mivel gyújtana szíveket,

már senkinek se nem kellett.

Elszedték az edényeket,

S vége lett az ebédnek.

Az úr s asszonya nemes

akarata, fog ebédre,

meg se kérvén,

Sankót,

tartva tette,

rebbenés jött az eszére,

s ott maradt a levese.

A nádat kérte sietve,

az asztalt fel nem döntötte,

felvázolja,

Jocót,

lényegében,

mire rajzolna szénkékkel,

már senkinek se nem kellett.

Elszedték az edényeket,

S vége lett az ebédnek.

Ötletekkel a zsebünkbe,

Éhséggel a begyünkbe,

Jöttünk onnan el.

(1988)

Tőlem nyugodtan                               gemma 311.

Találtam egy tollat. Nem ír. Gazdájának,

vegye vissza, egy kulcsot is adok hozzá.

Nem nyitanak vele semmit.

Nem tudom ki vesztette el

a szerkesztőség titkárságán.

Tőlem nyugodtan ezt is elvihetik. A nyelvtan könyvet is.

(1983)

A szocialista hét-parancs:                    gemma 313.

1. Ne gondolkozz!

2. Próbálj, nyugodtan lazítani!

3. Ha mégis gondolsz valamire, ne mondd ki!

4. Ha kimondtad, legalább ne írd le!

5. Ha leírtad, legalább ne írd alá!

6. Ha már aláírtad, tagadd le!

7. Ha nem sikerül, akkor tényleg van min gondolkodj.

Ha figyeltél, hallottad igen-nem-igen-nem-igen-nem-igent emlegettem, csakhogy a tan kétértelműségéből fakadón nem-igen-nem-igen-nem-igen-nemet is mondhattam volna. Ez utóbbi nem annyira menedéket kínál, mint a teljes életfelfogás és a miheztartás hibáinak forrását, éppen lepleit emelgeti. Figyelj, aki megölel, az megölhet. Itt egyetemisták ártatlan tanulnak. Ha érdekeik vagy kívánalmaik sérülnek, akkor gyilkolnak. Annyira tiszta a kép, hogy nem tévesztik a gyűlöletet a szeretettel. Tudniillik, azért gyilkolt volna meg, hogy bűneid miatt ne ess majd a pokol kénköves lángjai közé. Meg vagy mentve, a nem keresztény által. Még lehet hálával is tartoznod. A főbenjáró bűnöktől mentett meg.

-nem-igen-

Töprengened tilos. Ki szabadította ránk őket? Hát az Egyiptomba elszabadított próbatétel.

-igen-nem-

Mihelyt magad nem tudnád felelősen megvédeni, jönnek a politikusok. Úgy megvédenek, hogy attól koldulsz.

(1983)

Ki kinek                                      gemma 314.

Nem állt szándékomban semmi csevejt kezdeményezni, amivel mentegetőzést faraghattam volna tetteim számára. A dolgoknak én nem ilyen alakulását gondoltam. Abból indultam, hogy amivel megbíztak, azt teljes odaadással és őszintén kell végeznem. Korom és tapasztalatom segíthet egy sor dolog egyszerű megoldásában. Ezen a téren nem előnyös férfi embernek vezetni, ezért már indulóban megzaboláztam álmaim. Dolgom végezhettem zavartalan. Annyit dolgozhattam, amennyit akartam. Csak ha késett az időszaki olajozás, küldték a szemöldökfelvonást. Munkaköröm és kapcsolataim felívelőnek tarthattam. Tárgyalásaim eredményesek, gyorsak és olcsók voltak. Nyereséges szerződések tünedeztek fel. Semmi okom nem volt, hogy akadályokról, bajokról gondolkodjam. Ügyemnek a végét, nem is sejthettem, észbontó sebességgel rohant felém. Egy nap nem túl világosan, de megtudtam, hogy elfogyott a helyem. A káderes azzal verbuválta az újat, hogy a főnöknőm nem elégítettem ki. A kocsma teraszán.

Tudtam, az esély oly csekély. Ellenfelem, bár művelt és megkent, feltétlen nem a vágyaira keres igazolást. Maradhatna egyéb. Beteg, ha vetélytársat lát. Félti a helyét. Csak azt tűri meg körülötte, aki állandóan kikéri véleményét, ha kell, ha nem. Nem szabad dönteni nélküle, ha bármennyire is le lassíthatja az ügyintézést. Ő oktatott konfliktus kezelésre. Ő kért, hogy fölöslegesen ne zavarjam. Állítólag vállalkozás vezetői igazolványa van. A konfliktus kezelés a vezetők specialitása. Hátha még konfliktus sincs.

Állami vállalat, kinek mije fáj. A management, az eléggé nehezen fordítható éhomra.

(1998)

A mi lapunk                                  gemma 315.

Kellene már, ne gondolkozz,

kívánd, akard és csatlakozz.

Több kell, nekem

Felhívásnak az a kellék,

rakjuk össze, ami elég,

szóljon hozzád, ne keveset,

kinyomtatjuk tüstént neked.

Semmi, sok aprók,

újságot, nagyot.

Mert egy megye,

nem bír vele,

két-három megye

megy valamire.

Több kell, nekem

Kellene már, ne gondolkozz,

kívánd, akard és csatlakozz.

Van itt újság, olvashatod.

(1998)

Tanulmányosdi                                 gemma 316.

. . . egyesek szerint az Élet egy sok részes színjáték ... ám nem ebben rejlik a művészet ... kell a forgatókönyv, a darab ... színdarab szerint mozgatni a bábukat ... elkéshetsz vagy megismételheted a próbádat ... soha nem vagy bizonyos az első olvasatodban ... ha játszol bele lehet buknod ... tudatos hozzájárulás nélkül ... kockázat van csak ... az az érzésem, hogy a Diadalért erényeket kell áldoznod ... becsületed a lelki nyugalommal jár együtt ... nagy vonalúságaidat fenntarthatod a sok függöny rángatás miatt ... de hülye igásállatnak kell lenned, hogy kitegyenek a műsorfüzetbe ... ezért a teljes nagy drámát jól kell megtervezned, megírnod a legkomolyabb igényességgel ... fogyaszthatón tálalva ... kell előadnod ... ettől még az fordul elő leginkább, … hogy senkit sem érdekel … vagy vallatlan marad az érdek … a főszereplő a bemutató előestéjén hibát lát a gondolat nagyságán, … tévedsz a terjedelemmel … tele nézőtérrel játsszátok az idők végezetéig … nem akarjátok, ennek ellenére teljes sikerrel … a főrendező nem lép ki a rivaldára, minek nézd, ha meg nem láthatod . . .

(1970

egyenruha, az mi?                             gemma 317.

Soha nem lesz időm megszámolni, hány értekezést kellett olvasnom az egyenruháról és az egységes, iskolás külső nevelési előnyeiről. A hátrányokat is felelhettem, csak burkoltabban. Most amikor alig eszmélünk, Uram, teremtőm itt valami változott, hát nem kérik az egyenruhát az iskolában. Mondván, ez is a diktatúra megnyilvánulása volt. Ezen a szinten teljesen belezavarodtam. Akkor hogy állunk?

Ha kötelező volt az egyenruha, tele voltunk kifogásokkal. Csak dőlt belőlünk: minőség, vasalás, gombok, bőség, szabás, célszerűség, személytelenít, nem fiatalos, évekig nincs benne dinamizmus, csak a karszám különít el, a hajam se állhat jól-kedvemre.

Ma nem kötelező az egyenruha, gyűlnek újra a kifogások. A diákoknak jó volna előnyös áron, könnyen karbantartható, jó vonalú iskolai formaruha. A naponta váltakozó öltöztetést a szülők nagy tömege nem bírja pénztárcával. Legyen legalább osztályköpeny, vagy legyen akármi, mert azért így sem jó.

Mi volna, ha jó lenne?

A Libáncs környéki iskolában senki sem szerette az egyenruhát. Volt, aki semmi szín alatt sem viselte.

(1990)

3.M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                         gemma 318.

Kiadó a könyvem.

Bekopogtam. Beengedtek. Mondom, azért jöttem. Azért. Bólintottak. Bólintottunk. Azért. Nem késő. Elérünk még vele. Nekem sürgős. Nekik nem. Nincs min gondolkozni. Gyere még vissza. Hozhatsz némi pénzt. Kell az anyagi. Anélkül nemigen lehet. Okvetlen gyere vissza. Mit mondtál? Ha pénzed volna? Anemjjójját. A mi pénzünkön? Hát mi, szerinted valamilyen felkaroló hivatal vagyunk? Minket felkarolás tart el, nincs szavatossági határidő ezen a téren. Sőt az olvasottság sem biztos döntő. Jól van, na, akkor azért ne gyere. Ha akarsz mégis, akkor egyébért. Beszélgetésért. Balogh Lászlóért. Akármilyen áruért. Jut is, marad is. Nekünk. Nektek. Haszonosztást elviszi a papír ára. A kirakatra visszanéztem. Ott feküdt Bogdán László. Öt kötetben. Körülötte iráni gyártmányú, kínai toll-utánzatok. Még régi áron. Egy tucat, csak vigyed, mon ami. Más tollával. Akkor még kikísért. Balogh László. Kiadták még akkor az emberi madarakat is. Persze idősebbektől. Megfontoltabbaktól. A név sokat nyom, ma is agyon. Egy lat név pontosan két négyzetméter márványlap. A summa sumérül nem idvezül. Hanem megöl.

(1996)

4.M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                         gemma 319.

Mennyi múlásba telik az idő?

Ez itt egy eredeti szalvéta volt Bustyénból, rajta italnyom és ételmaradék. Az egész Pösö összefolyt tintarajza. A papírminta vagy a gyűrődés már mind lehelet intarzia, de a vázlat menteni való. Az esély sekély. Az alkotó ünnepélyesen megígérte, ami nekem öröm, a vázlatát igényesen feldolgozza, ha már nekem szánta, kizárólagosan vagy három év alatt, megfelelő tálalásban, ezerkilencszáz-kilencvenkilenc péntek délre. Csak el ne felejtse. Minden, ami lehet. S még hátra van.

Még soha nem csalatkoztam fogadalmaiban.

(1996)

Billy                                         gemma 320.

Nem állítanám, hogy megválasztása előtt valamit is tudtam volna róla. Emlékszem az egyik olyan körzeti előválasztáson valami szópárbaj került. Arról adott néhány közelképet a teve. Minden szeplője bele volt pirulva, hevesen védte igazát és Diadalült. Örültem, hogy a bigottságot lassan, de biztosan valahonnan valamerre elkezdik leépíteni, hatástalanítani és felrobbantani. Ha álmodni szabadna, akkor mindörökre. Pont ez a jól kiokumulált fegyverét látom most a hamis cselvetés kezében, és elég jól hadakoznak vele. Közben lassan kiderül, hogy az amerikánusok törvényei minden demokratikus öntömjénezés ellenére sem példaértékűek. Ha nem ellenpéldák? Polgári elégedetlenségre serkent az a vastagbőrű magaviselet, amivel egy nőbe költözött örült kilép a nyilvánosság elé és megosztja az emlékeit a közönséggel. Az ájulat és a révület határán összeölelkeznek, jaj, milyen elnökünk van-csodálkoznak. Az a nő csak most jött rá, hogy az említett időben valami történt vele? Ha akkor nem visongott, most már nem segíthetek rajta. Senki nem kérte, a mi családunkból, hogy heteken át a teljes magánügyével gondoskodjék rólam a sajtó jóvoltából. Uraim ez nem szenzáció, ez csőd. Az erkölcsösség nevében felkapott szablya ártatlan hallgatók agyát kaszabolja. A hír és az értékes közlés csődje. Még Amerikában is helytelenítem, ahol állítólag az elnök élete kirakat minőségű. Ahogy az elnök él, a népe is úgy él. Hát azért ez egy arasszal is több a soknál. Amerika is csak a butaság, a gyarlóság, a betegség és az éhezés kenyerén lett híres, de ha ilyeneket tesz, akkor én csak álbajnoknak tarthatom. Javaslom, állítsák a nagy híres amcsik elnöküket egy kirakatba, füttyszóra vetkőztessék le, majd az új nézők kedvéért öltöztessék fel, aztán újra elölről. S ha jól laktak vele, közvetíthetik, mint a nemzetközi dalfesztiválokat. Ők lehet nem kíváncsiak az én véleményemre, de én se az ők kurva hecceikre. Sakkot az elnöknek? Patt. Tényleg csőd-helyzet. Ráadásul nekem nem is tetszik. Egyik nő sem.

(1999)

ne kapd fel                                   gemma 321.

E hó tizenötödike után

egyelőre csak Szerbia ellen

huszonnégy AGACHE helikoptert

vetnek be. A többit továbbra is

a Bálványos alatti arannyal tapétázott bányában őrzik.

Az elrejtett kincseket, az ördög ott vette át, megőrzésre.

Most már ott is maradnak megőrizve. A kft alkalmazottai állon felül is fegyverben vannak. Ne is próbálkozz, még gondolatban sem.

(1999)

Fohász                                        gemma 322.

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

Szenteltessék meg a Te neved!

Jöjjön el a Te országod! Ahol elől a káros, hátul a zsákos. Gondolom.

Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is! Add meg, hogy akaratod teljesülését érthessem, akár egy gaz méltó büntetését láthassam.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Állítólag el is küldted, csak az iszap olyan magas, hogy sarkon kirakatták. Egy nagy, disznós gazdához. Ezt ismerik, ezt eszik. A disznók. Az emberek csak azután.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, nem adtak öt borvizet, egy pokrócot, egy ruhát, s ami kellett, másnak jobban. A dombokon a villanegyedben.

És ne vigyél minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól! Igen, hogy ne az idegem erőltessen, én nem haragszom senkire, nem kell nekem senkié, majd kiegyenesedünk, ha hamarabb nem, hát az út végén. Elterülünk két négyzetméteren, s akkor ráérünk a valós párbeszédre.

Mert tied az ország és a hatalom és a dicsősség, most és mindörökké. A romokat nagyon lassan takaríthatjuk el. Ámen. Hátra van a nagyja. Ha bírjuk, végig csináljuk. Újfent-ámen. Szinte bele szerettünk a rendetlenségbe s a fertőbe. A kosz ellep. Jó így nekünk? Magunkra maradtunk. A finnyásnak pedig pénz kellene, igénye csillapítására. Menjen anyjába. Bisz-Ámen. Nekünk ezután valami nagy értékű meglepetés közeleghet, hiszen szenvedéseink már-már embertelenek. Ámen, igazából.

1970)

Bemosott csapás                               gemma 323.

A '70-es árvízről azt mondják, hogy a Maros felső szakaszán, még a télen lehullott, nagy mennyiségű hó hirtelen olvadásából keletkezett. Erre csak egy lapáttal tett rá azokban a napokban leesett melegebb eső. 21 liter négyzetméterenként. Még több mint harminc is. Ez csak magára egy statisztikai adat. Semmi oksági értéke sincs.

Gyergyószentmiklós környékén az utolsó tíz évben 79 hektáron tőből kiirtották az erdőt, több száz hektáron eszközöltek nagyobb méretű ritkítást a nemzeti összvagyonban. Az érdeklődésemtől meglepett erdőgazdák, nem rendelkeznek környezettani alapismeretekkel. Az irtás helyét a faanyag, a közelség, az utak léte vagy nemléte, meg ilyen semmiségek, komolyan megfontolt következmények számbavétele nélkül, állapították meg. A gödei körzetben tizenegy hektáron áldozták fel az erdőt épület és tűzi anyag nyerésre. Egyik helyen se ültettek semmit a helyére. Ki akarják telkesíteni, abban van haszon. Akármelyik kőszál mellett üdülőparadicsom lehetne. De erdő nélkül nem fog működni.

A majd felnővi-elv az apáink idején azért működött, mert telepítésért kitermelési jog is járt. A kitermelésért viszont telepítést kellett cserébe adni, tenni vagy fizetni. Erre manapság nem marad pénz, mert új divat, vadászhelyeket kell teremteni és működtetni. Csakhogy a vadak erdőben élnének. S ha hoznak is egy-egy pár vadat, az elpusztul vagy elhúzza csíkot. Az állattól nem várhatsz megértést, hogy ez az ők érdekükben történne. Kérdezd meg tőlük, az egy lépés széles emberszagú ösvényért sem kéjelegnek, hát a harminc-negyven méter széles tővágásokért. Itt jön az oktató-nevelő feladat:

-Maradjatok nyugodtan, szokjátok meg az erdőtlen helyet, kevesebb a fájdalom, ha könnyebb az ölés.

Erre értelmesen megállnak, s mi meglőjük azokat.

(1974)

Kopogtass                                     gemma 324.  

Több mint száz éves

írógépet eladok vagy elcserélek.

Telefon: 067914840

A maga idején, eleget féltem miatta.

(1989)

Nekem száras dukál                            gemma 325.

Elcserélem tavalyi száras adidasom,

egy nem túlságosan kopott újabbra. Jelige: 41/17év. Feltétel, csak márkás sport vagy tornacipő lehet.

(1989)

Hittanóra 2                                   gemma 326.

     Édes nagyszülém, harmadik, leánygyermeke miatti bánatában, nagy lépésre szánta magát. Elhagyta szülei vallását. A halva született gyermek, nem lehetett Isten akarata, ezt nagyapám mondta. Ebből aztán pokol volt az életük. Az Istennel párbajozni, a templomos egyházban nem lehet. A hetednapos adventisták imaházában viszont családias hangulatban, pletykálni, veszekedni és adtázni is lehetett. Megfelelő bűnbocsánati ima mellett el lehetett vezekelni. Aztán újra megtették, ha amit akartak. Édesanyám, egyik állami munka vállalása idején, szombaton nem mentem óvodába, hanem puccba vágtuk magunkat, s mentünk az imaházba. Legtöbbször a Remeteszeg utcában levő piactérnél valóba, néha a Malom utcaiba is eljutottunk. A bibliai történeteket a homokasztalon rakták ki. Réteges lemezből lombfűrésszel kivágott ember, állat és növényfigurákkal mutatták a történetet. Főleg amikor mi is rakosgathattuk a bábokat. Páratlan. Volt, amikor délutánra, halálos komolyan egy más történetet meséltem el, a délelőtti rovására. Az oktató csodálkozott, hogy azt én honnan veszem. Iskolás koromban csak délután tudott elcsábítani nagymamám. Aztán lassan kimaradozott.

(2001 után)

Egy tintás levél                            gemma 327.

K.laux, mein Sohn, Sz.J. und L.L. sind also deine Zuki-Kerle. V.P. nem idevaló szócikk. A fenti százas felelőstelen állítást, vasárnap a 10 órai gyorsnál váltom meg. Két jegyet foglaltam, te egyiket sem fizeted. Ölel (D.lejesen)

Biztosító telefonhívás, a vonatnál légy ott. Letette. Mindenesetre, ennyire érintőlegesen sem sértik meg a tehetetlen halandót. Sz.J.-vel ugyan kinek volt baja? Az elvhűségről, egyeztettünk. Tudom, hol tartják a beérkező leveleket. Ha a te verseid a fiókban tartják vagy a szekrény mögé, hajítják, attól még nem pendelyelünk egy húron. Az én művem se szeretik jobban. Érzem. Főleg L.L.-t nem utasítom el, cuki-pofám. Ragaszkodva. Nekem kiskoromban több fenti elvem volt, mikor illedelmesen megértett valaki. Vele pingpong szünetben az írott szó etikájáról egyeztettünk. Nem tehetek arról, hogy a döntés sokáig nem az én oldalam felé mutat. Most én mindenkit, meg fogok felismerni – ahogyan így mondom. V.P. újabb lakát nem lehet bevenni, s már nem is haragszik meg, ha illetlen dolgokat mondanál. A minapában jártam nála, beszélgettünk egy keveset. Na, ki tud megnyugtatóbbakat mondani? Egyedül a tinta kék színe volt eléggé szokott. Másik megoldás, pár év múlva olvassunk irodalmi lexikont. A barátaink kedvelt helyei benne lesznek? Ha erre számítani lehet.

(1973)

Takarékosság                                  gemma 330.

Talán azzal kezdeném, hogy az elvtárs beszámolója, nagyon szép és jó volt. Alaposan és következetesen betartotta az ide vonatkozó utasításokat, így megtudhattuk, amit eddig nem tudtunk. De kérdem én, ... ha egy óra negyvenezernél többet érhet, akkor  a vécéből kicsavart villanyégő miatt az ember nem két-három perc alatt végez, hanem éppen ötig marad. Egy nap csak tizenketten legyenek az illemhelyen öt percig ülve, máris kijön az egy óra. Itt veszít a vállalat négy vagy öt ezret. Ha pedig égő lenne, s az egyfolytában világítana egy hónapon át, azzal vesztenénk valami több mint húsz ezret. Kérdem én, hol itt a takarékosság. Azt mondták fogjam rövidre. Azt fűzném még hozzá, tegyünk égőt és javítsuk ki inkább a kapcsolót. Ha a dolgozók elfelejtenék használat után eloltani a villanyt, és elég sokszor égve maradna, úgy akkor nevezzünk ki szolgálatos altisztet, aki felvigyáz erre a pazarlásforrásra.

Megígérem, hogy ki fogjuk vizsgálni. Ne felejtkezzünk meg a dolgozó kényelméről. Mert úgy-e nem egy dolgozó, nem tud teljesíteni. Főként, ha a sötéttől iszonyodik. Ezért dolgát végezetlen tér vissza a munkahelyére, szorongása miatt nem teljesítheti a tervet. Amit okkal nem is restellhet. A munkája így viszont tiszta veszteség. Megígérem, hogy ki fogjuk vizsgálni.

Befejezésül, ne varrjuk a dolgozó nyakába az ellopott égőket. Forrón talán nem is csavarhatják ki a foglalatból. Pazarul. Megígérem, hogy ki fogjuk vizsgálni. Feltételesen. Megígérem, hogy ki fogjuk vizsgálni. Intézkedve. Megígérem, hogy ki fogjuk vizsgálni. Mindent. Takarékosan.

(1977)

Gát házakból                                  gemma 331.

A '70-es árvízről azt mondják, hogy a Maros felső szakaszán télen lehullott nagy mennyiségű hó hirtelen olvadásából keletkezett. Erre csak egy lapáttal tett rá azokban a napokban leesett melegebb eső. 27 liter négyzetméterenként. Még több mint ötven is. Ez csak magára egy statisztikai adat. Semmi oksági értéke sincs.

Készen van a nagy mű. Hatalmas pénzt öltek bele. Kiegyenesített árkok, kényszerpihentetők, feláldozott mezők és legelők. Minden betömött kanyar zászlódíszben, semmire se lesz jó a következő ötven évben. A haszon lehet valamikor nagy lesz, ha a folyót is megkérdezik, ebbe beleegyezel-e. Ha évekig szokja, tán utána alakul. Most szinte merev, kibújik a formaruhából. Épp itt, a Maros visszanéz a rét közepén maradt hídra, ne búsulj, nem hagylak, bíztatja. Készen van a csatorna végig, Hévíztől Lippáig, most azután az úton is folyhat Csanádig. Aradon, ha látnád, mit csináltak vele. Lakótelep az árterületbe s emeletes földgát a holtmederre. El se hinném... De láttam. A talajvíz szintjén laknak. Nem sokáig.

Jó dolog, mert kenyeret ad sokaknak, irodák, gépek, telepek, mesterek, bivalyok, tehenek... Tíz évet nem adok, a fényes gépek, megrozsdásodnak. Nagyon sok pénz kellene olajozásukhoz. A mai szép ünnepet elfelejtjük, s akkor újra lesz, ne mulass. Árvízre gondolni sem merek. Nem látni sehol a lakásoknak való védművet. Húsz év múlva, ki a gazdátok?

Meneküljünk. A patakok nem a medreikben folynak. Az emberek, tenyerükbe rejtőzöttek, nyomában gondtalan szaladnak. Elérik őket.

(1974)

Biztató                                       gemma 332.

Belőled is csak későre lesz valami. Gyenge a könyököd. Nem tudod eladni az érdemed. Fenntartani az érdeked. Ismeretlennek nem nagy erény. Az olvasó nem tudja, ha téged vár, ezért nem követel. Nem is tár neked kart. Te csak befutsz az egyik állomásra, de nem, mint egy menetrend szerinti, hanem külön vonatnak, szőnyegesen, virágcsokorral és fúvószenekarral. Ezt én már fenntről nézem, de becsszóra megérem. SZIDSZnek beígértem s közben gondoltam, a kocka fordítva is pottyanhat. Nem jó a tág mellény. Valaki nagykabátnak vélné. Az ötletet PöSönek is eladtam. Mosolygott. Nem kell nagy ész, a hiábavalóság nagyobb.

Több dolog esetén úgy hírlik, hogy lejáróban a türelmi idő. Azelőtt kellene tisztáznunk vitás bajunk. Azután csak azért nem lehet, mert akkor már a legfelső törvények egyetlen igazságos Bírája ítél. Remélem, az összes adatra kitérhet nemes figyelmével. Ebben az esetben, talán először fordul elő a krónikában, hogy három teljesen mást mondogató embernek egyaránt igaza lesz. A Mindenható jóságos segedelmével.

(1972)

A fedél hiányzott                             gemma 334.

Ez a ház nem tud hamar kiszáradni, mert a téglák jókora adag vizet nyelhettek. Akkor a falakban a cigánytéglákat ki kell cserélnünk. Elég nagy sugarú boltívet kell a falakba szerkeszteni, a házilag készített téglát kiszedni s gyárival helyettesíteni. Omlás veszély nincs, ha szakaszosan bontunk és illesztünk vissza. Nem hamarkodtuk el, épp a tavaly jártunk a végére egy nagyobb felújításnak. Szakik voltunk. Támogatást is kaptunk. Téglát háromszázzal kevesebbet, oltott meszet egyáltalán és két zsák híjával cementet. Kaptunk még negyven cserepet. Úgyis neki vágtunk.

A nyár végén kárpótlásul kaptunk ötezer lejt. Sokáig nézegettük, mit kezdjünk vele. Annyi minden kellett volna, de semmire se telt egészen. Az egyszeri lány királyi ajándéka járt az eszembe. Sziták között galambok. Hozott is, nem is, adott is, nem is. . .

Három emeletes tyúkólat építettünk, szépen becserepeztük. Áradás-ijesztőnek. Másra minek.

Nem is lett árvíz azóta se.

(1975)

Nahát magunkról                               gemma 335.

Öcsémék, különben rendes csávók, a nagyobbra mondják, aranyos tróger, a kisebb édesebb, de feleselős, és mikoronta bölcs, mármint bölcselkedő. Ehhez képest én, hát nagy vagány, dicséretre méltó volnék. Szerénytelenül, mert engem őszinteségemmel és szófogadásomért emlegetnek tüntetve. Szerintem foghatóan rossz tulajdonságokkal áldott meg az ég. Mind annyinkat. Csak a rokonok ájulnak e jeles gyermekek láttán. Hiszen a legtöbb jónak tartott tulajdonságunkkal semmire se megyünk.

Hogy fognak csodálkozni mikor begyűrűznek a fakadó bajaink!

Ha ráérnek vagy őszinték lesznek.

Kiderül, hogy a legváltozatosabb jó tulajdonság csak emlegetni való. De használhatatlan. Vagy csak türelmetlen volnék. Nem hihetem. Az öregek sem jutottak többre a legendás becsületességükkel.

(1969)

Meddig tartható dollárban                     gemma 337.

Amit nem értek, az a benzin ára. Dollárban. Amihez nekem semmi közöm. Dollártalan. A benzin ára újra megváltozott. Alig tudjuk követni. Minden pénzünket magába szívja. Már kicserélték az árcédulákat az élelmiszer üzletben is. Még nincs is benzines járművünk. Ráfizetünk minden képzelt és képzeletet felül múló szolgáltatásra. Ha van, ha nincs. Egy liter 91-es benzin ára 1,12DM. A német éppen elégedett a szinttel. Nem érted? Akkor a normál benzin litere 255,9HUF. A magyarországiaknak ez valamelyes megpróbáltatást helyez kilátásba. Nem vagy magadnál? Mondom érthetőbben a közönséges benzin litere 12386ROL. A nyomor egyet lépett a tűrhetetlen felé. Ha rosszul leszel, akkor még ingyen kapkodhatsz a levegő után. Ma még ingyen teheted. Holnap talán azt is dollárban kell fizetned. Szóval elájulni is beruházás kell. Pénz utalási ütemtervvel. A többi drágulásra ne várj. Addig fulladj benzinbe, míg olcsóbb az ára. Dollárba. 

A liszt, a cukor s a hús, csak úgy megy utána.

Nem is hallottak a dollárról, de hűségesen nyomulnak utána. Valami nagydolog lehet ez a dollár. El kellene indulnunk és nekünk is a nyomába kellene erednünk. Akik ügyesek rá is találnának. Attól olyan olcsón élnének, hogy na. Az ügyetlenek dollárban kapnának segélyt. Ez ma a megdolgozott fizetésemnek a kilencszerese. Hetvenháromszor kisebb fizetést kapok az európai átlagnál. Ha az arabok egy dollárral emelik az olajos hordó árát, akkor én leszállok, a kocsim eladom, ha valaki megveszi. Nincs mivel benzint venni. A karbantartásról nem is szólok. Különben amim van, lassan semmire sem elég.

Elvárják, hogy mondjam, igenis jól megy dolgom.

(2000)

A diktatúrában                                gemma 338.

Mi Atyánk, már senki se tiszteli apját, egy vajas szalámiért eladja lányát, lopás, csalás, ocsmányság és szemét lepi apáink sírját, ki vagy a mennyekben, amit manapság teszünk kiadott parancsra, nem szólhat senki a dologba, s aki tehetné az is hallgat, a nép nevében.

Szenteltessék meg a Te neved! Bűneink sokasága fejünket betakarja. Jöjjön el a Te országod! Megfogadtuk bíztató szavatok, s apáink üzenetét, tűrjetek, szenvedjetek, hogy üdvözülhessetek.

Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is! Csak egy napra gyere le, hogy a Judásékat megijesszed, naponta lehallgatnak, nem értik mit mondunk, de riogatnak, biztosra várható, ami senkinek sem jó.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Ha erről van szó, a kenyeret megkenve szeretnénk, nem mondanám, de így van, egy kis húst és zsiradékot a gyermekek nem láttak rég.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, bár ezt egyre kevésbé hiszem, nagy a felindulás és melegség a lelkekben, nem hiszünk a felkentekben. Kételkedünk, ha a fejünk visz a dolgok elvégzésében.

És ne vigyél minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól! Ki is mondhatta, hogy nincs jól dolgunk, az árnyékunktól is tartunk. Nem tudjuk, nem a hasunk követeli, a kezünk azt tegye, amit tesz.

Mert tied az ország és a hatalom és a dicsősség, most és mindörökké. Lenne már egy kis csetepaté, hullna a ragyás, futna a rossza, persze csendben, suttogva megegyeznénk, ami eddig volt, olyant soha. A hatalmasok ebben kételkednek. Te azonban nekünk adod, nagyon várjuk. Nem is szolgáltunk rá.

Ámen. Nincs több hitel.

(1989)

Olvass és írj                              gemma 339.

Két nyelvtanárom volt magyarból. Mindkettő beteg volt a helytelen beszédtől. Mindkettő újra, meg újra magyarázta a helyesírás szabályait. Meséltek az anyanyelv tiszteletéről. Nagyon nehéznek tartottam. Elérhetetlennek. De érdekelt. Igen nagy türelemmel javították a füzeteinket, szépírásra sarkalltak. Meseszövésünkbe ritkán, de beleszóltak. Türelmetlen irtották a divatszavakat s az értelmetlen izéléseket. Nem engedtek félszavakban beszélni. Dicsértek sok költőt a tömörség és gondolatiság miatt. A nyelv képszerűségére sok példát hoztak regényírók műhelyéből. Olvastattak. Mindenkit. Irgalmatlan be is számoltattak. Akkor nem értettem, ma tudom. Ha valamit megérthettünk, az nyereséggé lett. Minden csekély nyereséggel, beérni illik. Mindenki annyit vegyen, amennyire fáradozást tesz a vennivaló iránt. Az egyik tanár még serkentett, a másik mesterien intett le. Aki nem akar, az a saját szégyenében merül el. Ez a jóslat valósnak ígérkezett.

Lajos nagybácsi gurgulázva nevetett. Hahaha, ez a kölyök építész lesz, de Jókait olvas. Hahaha, ez a kölyök feltaláló lesz, de Vajdát olvas. Hahaha, ez gyerkőc repülő lesz és balladákat mond. Hahaha, merre megyünk, Istenem?

(1980)

Milyen álom                                gemma 340.

Sír a kisgyerek. Egyik a felnőttek közül oda somfordál. Sír a kisgyerek. Csak óvatosan. Nem kellene felkapatni. Valamit gügyög neki. Tovább sír a kisgyerek. A felnőttek egyre többen, tétován gyűlnek a szepegő kisgyerek körül. Mindenkinek van ötlete, hogy a kicsit mi lelte. A kistestvére is sír vele, sajnálja. Mindent megpróbálnak. A kisgyerek csak sír tovább. Tétován lógatják a fejüket, nem értik. Pedig mondja a kisgyerek. Félek elaludni, mert rémes álmom lesz. Nem értik, nézik, csodálkoznak, ezt a finom gyereket mi lelhette. Nem éhes, tisztában van, aludnia kellene. Mit mondhat, ha szavának értelmét vennék. Pedig egyre mondja. Sír, mert fél. Már álmodta, tudja. Újra fogja álmodni. Új álom nincs. Csak a régi s másképp. Sír, mert azt álmodja, hogy egy medencében boldogan úszkál. Hirtelen elfogy a víz, s durva kezek szárazra törlik. Hogy már fáj. Sír, mert ettől csak félni lehet. Nem akar elaludni. A sírástól csuklani kezd a kisgyerek. A nagymama dörzsölni kezdi, amitől még jobban rázendít a gyerek. Sír a kisgyerek, senki sem érti mi lelte. Dörzsölik, ringatják, aludna el. Attól fél a legjobban. Tétován merednek a gyerekre. Ettől lesznek idegbajosok a felnőttek. Talán a kisgyerek most lett azzá. Nézik. Tördelik a kezeiket. Ez a gyerek is odalesz. Idegbajos mindenki, aki számba jöhet. Tovább sír a kisgyerek. A felnőttek csak nézik. Egymást s a kisgyereket. Mit kell tenni? Nincs sehol előírás. Nincsen rá példa, vagy aki tudja, az eltitkolja. A rendesen tartott kisgyerek mitől sírna ilyen sokat, s ilyen keservesen. A felnőttek teljességgel belefáradtak. Már csak tétován merednek a világba. Értetlen várják, sohasem lesz már reggel.

Vagy holnap. Estére megint ez várható?

(1979)

Más a művészmódi                              gemma 341.

A félhatosnál várt a barátunk. Évek óta, ha szólni tudtunk, hogy a csatlakozásra órákat várnunk kell, készségesen ott termett. Kezet ráztunk, s néztük egymást, mióta nem találkoztunk, valami történhetett. Volt olyan, amikor az egyik belekezdett, a másik folytatta vagy épp ráhagyta. Azon kívül, hogy ma épp jól nem voltunk, porosan izzadtan pislogtunk. Mindegyre került valami, amitől az ég beborult.

-Nem olyan szép ez a tavasz, amilyennek kiszíneztem-dohogott Szisz, a befutottnak számító költő, kérdezetlen. A Hold nemsokára magával telve kel fel -mondta a Nagy Folt avatott mestere. Egymásnak nem nézték volna el. Az állomások, maholnap mind egyformák lesznek -nem tudtam visszatartani. Ez a te bajod, nem látsz a tolladon túl. A terep való neked, nem a novella. Újságíró leszel-döntöttek. De újságot már rég nem szabad írnod. Mihez kezdjek a gondolattal? Somolyogtak. Szabad derűsen, ne keseredj bele. Megöleltek, úgy könyökölve. Két óráig bámultam őket, amíg a vonatom bejött. Ezek megint belém ölték a művészetet. Erőt kaptam dolgomhoz, nem lett rímfejtés, sem illusztráció. Ízlelgettem hazáig, közíró.

A szerepet leosztották. Ezt is fel kell vállalni. Valaki vigye le a szemetet.

(1972) 

Mese+mese+meskete                             gemma 342.

Volt+eset+egy nő+egy hely+közel+mese+egy férfi+egy másik férfi+ismertek+egyik+a+egymást+mi mind+egymást+szokott ez a helyzet+s+voltam+egy+másik+nő+valami+nem+éppen+ingyom+bingyom+kevés+idő+megszokás+lehetőség+egyéb dolga+elvtelenség+szokhatatlanság+múlt században szokták+végtére nem hibás a bűnös sem+tudtak elégnél elegebbet+amit csapongónak+idillinek neveztek+nem tudjátok+mit kezdjetek+unalom terjeng+nincs változat+megint ittál+két konyakot semmire fanyalódsz+végy vonatjegyet+nadrágvasalás helyett+kell pénz+minek+ki merre+hiszem+ma még volt egy konyakom+titokban iszol+hiszek már+de nem neked+meddig s hová tart, pléhjézuska+telt valami+vajon+minek nekem+hol vagyok+jövök én+ma már+melléd álltam+a képbe léptem+tehetek rátok+telt valaki+mindenki unja+megállni volt ideje+egyeztetni alkalmas+akkor legyen minden újra a régi+még a cikória kávés hirdetésre is ráfér+nekem minek+nektek+csak nektek+kibírhatatlan+nyugalma legyen s hatalma+hat alma egy alma világ+alma virág virágsziromra szállva+patakon, lefurikázva+a nagy-tengerbe csobbanva+csak vége volt

(1971)

Hatodik                                       gemma 343.

A csapatban fellépő versenyző és belépő tartalék van. Az edző, a gyúró s az orvos, féktelen nem maradhat el. A mi csapatunkban van még egy inas, aki a külvilággal kapcsolatot megőriz, ha az edző nagyon medvés lesz. Ez bőven tizenhat ember. Ha nincs sérülés. Oda-vissza. A múltkor érkezik Bukarestből egy busz. Pozsonyba visz, versenyre. Minket. Az ülőhelyek fele már foglalt. Mind a csapaton kívüliek. Csendben is voltak azok a jámbor emberek, odáig. Ott pedig kiderült, hogy mindenki inas. Megjött a hangjuk, és kérték az elismerést, amint ők ezek meg azok. Ők is esznek. Velünk egy szálláson szeretnének lenni. Csak az a kérdés, hogy én a versenyző, mennyit eszem és hol alszom. Ágy mellett, vagy ágy alatt. Ketten egy ágyban, kivel. Nem vagyok már gyermek. A váltópénzes utalványom is eltűnt. Fagylaltra, s tésztára valót sem adtak. Valami okmány otthon maradt. Nem is küldhettem képeslapot. Hatodikok lettünk. Megszidtak érte. Megfenyegettek. Ezután akármilyen jók legyünk, többet nem visznek. Inkább csak az inasokat. A beszerzett semmik alatt nyögő busszal sem kívánok kételkedni hazáig. Nem nézhettem meg, amiben kételkedtem. Nem is kell. Így. Versenyezzenek ők is. Legalább tudom, hol alszom. Hol nem. De nem érettük. A másik versenyre aztán nem mentünk. A bukarestiek nem is háborogtak. De hatodikok se lettek többé.

Soha nem tudtuk meg a kiutazók által elért egyéni helyezéseket.

(1977)

Itt a tükröm, mibe nézzek                       gemma 344.

Azok az emberek, akik csak úgy mennek, dobálják a szemetet, rendetlenítenek maguk körül, azok a koca turisták. Nem lehet csak úgy osztályozni őket. Nagyon elszaporodtak a beste férgek. Mindenhol kerül belőlük. Egyesek erdei tisztáson hagynak felelőtlen tűzsebet. A patakmederbe teszik a szemetet. Az üvegcserép s konzervdoboz nem olvad el. A falvakon járva sem keresnek a szemétnek helyet. Eldobálják a nylon zacskókat vagy a papírtasakokat. Hadd kergesse a szél azokat. Városon sem a helyére teszik, hanem a szemetet szeméttel hegyezik. Szemetelnek gondtalan. A szemetek. Vajon tudják-e, hogy nemsokára a saját szemetünk eltemet? Akkor már nem szolgálunk rá semmiféle koca turista címre. Akkor pazar öngyilkosokká lesz nevünk. Vagy nektek semmi sem elég, hogy elhihető lehessen?

Bajban vagyunk, emberek.

(1972)

Városiak                                      gemma 345.

Belementünk. Csapdába estünk. Patkánymódra. Kelletlen, de lebontják házunkat. Útban van. Utca megy majd a helyén. Ahol eddig volt, ott nem jó. Most új út kell. A kanyaron túl egy ház helyén éppen tízet raknak egymásra. A mi konyha-kamránk helyén is felhőkarcoló lesz. Vagy csak felhőbosszantó? Vesszen a férgese. Vesszen a polgári gondolkodás minden maradékával együtt. Jöjjön az új. Valami, ami mindent elseper. Felmossa a nyomát. Az új eszménye győz. Teljesen esély egyenlő. Mégse. Egyformán szürke, egyformán sivár. Talán berakással. Betonkaptár. A hidegfalakon ugyanolyan penészmintákkal. Kívül-belül. A napi menü szaggal és egyformán leköpdösött lépcsőkkel, áramszünetkor, rendesen gyertyafényes felvonóval. A termőföldre lakásalapot öntenek. Az utaknak nem készült alap. Most legalább nem kell szétvernünk, ha pincét ásunk. Előre látunk a terveinkkel. Jól nézünk ki. Fél munka ide vagy oda. Fő, hogy urbanizálódunk. Ha ez az ára. A kész és jót verjük szét. Az új többet tart, ha ... hiszem.

Bármi áron. Ha befejezhetnénk. Éltünkben.

(1987)

Nem szégyen                                   gemma 347.

A Nagyáruház mellett felújított kétszobás tömbházlakás eladó.

Telefon: 094018418141

Istenem, milyen jól megy egyeseknek, s még közhírré teszik. Én a Nagyáruház helyett az iskolával törődtem volna, ha csak részben újítom fel.

Akkor is.

(1990)

Illatok és bűzök                              gemma 350.

A közel múltig két illatszeripari vállalati laboratórium és egy szinte ugyanezzel foglalkozó gyár ontotta illatosított és szagosított termékeit. Megszoktuk, hogy a buditól az élelmiszerüzletig, a levegő és kézfrissítőtől az autóbuszülésnek, a konzervgyári lecsótól az iskolapadig ugyanaz a szaga legyen mindennek. Rendesen feltűnt, ha valaki egy tömeges munkahelyen parfümöt vagy illatosított izzadságsemlegesítőt tett magára. Nem sokáig. Ettől azért még jól tartotta magát az egy illat-egy bűz elve. Mert a kollektív felhő eltakarta az egyénieskedőt. Meg is szoktuk, senkinek nem fájt a feje. Sőt az allergia listákról is levették egy-két külföldi szappannak köszönhetően. Ha tudtál te is szerezni, például egy Amo szappant, azért kaphattál bizonyítványt, hogy nem bírod a Schwarzkopf - ot. Nem is tudtad, hol veheted.

A nemrég bekövetkezett fordulat egyik nem legrokonszenvesebb folyománya, a különféle termékek beömlése a hazai piacra. Mint újdonság, minden jöhet, mert mindenre kíváncsi, fogékonyak vagyunk. S ettől magunkra kenjük a budi-szagtalanítót, az arcunkra kenjük a tyúkszemirtót. Nem mondanám, de aki teheti egy nap, ne kenjen magára semmit, s úgy menjen be a munkahelyére. Nyisson be a részlegére. Ha tetszik, amit érez, akkor kenjen magára is egy üvegcsével. A tisztaság, az üdeség, és nem mondom a fiatalos hangulatot, bármely korosztálynak, nem nyerhető el vagy pótolható valami pacsulival. Nem, nem a dologtól fájdul meg a fejed, mert dolgozni azt még nem tudunk. Van szag, amitől nem lehet dolgozni, mert másokat zavar és illat, amitől szívesen kiömlene az agyad. Egy a baj, hogy a munkavédelmi szabályok nem zárják ki, mint ártalom, s ezért nem léphetsz hivatalosan.

     Jó volna, ha a vállalkozó rágcsálná ezen a ceruzája végét és az sem lenne eldobni való, ha többen elolvasnák a nem familiáris marketinget. Ott derülne ki, hogy a termelői és termeltetői közérzet mennyit ér a befektetőnek. Nemcsak a 35 évhez való makacs ragaszkodásról van szó. Jó volna olvasni, azt az olvasmányt értelmezni, eredményesen felhasználni…

Már akinek kell. Akinek nem kell, az csak kenje tovább is magára.

(1995)

Lelkem, nem modernizál                        gemma 351.

Attól félek, amitől nem tudom kiszámítani a következményeket, menekülni akarok nyomasztó és kegyetlen voltától, de csak a feltételezett belemagyarázást nyújtod. Nekem, egykutya. Nem nekem van, s kész. Közben fejlődik minden körülem. A gaz már a nyakamig ér. Istenem, add csak ma, ne kezdenének kaszálni. Mert a hozzáértésüktől a nyakunk veszélybe kerül. Legyen bár valaki a dolgozó nép fia, de lenne dolgos és hozzáértő. A sok mindenben kárpótolna. Minket – neki, vagy őt – nekünk.

Ő tőle szívesen eltekinthetnénk.

(1996)

Azt mondják                                   gemma 352.

azt mondják rám hogy őszinte vagyok ami nekem látszólag igennel nyugtázható sokszor hülyén érzem magam emiatt mert szemrehányás sem ritka eziránt s ez az örökös becsületbeli kérdés faragás sem kényelmes akármilyen követelménynek eleget tettél volna azonnal újabbak tolakodnak változatosabb igényeket támasztanak ennél fogva többet követelnek akik nem teljesítenek annak legyintenek micsoda banda sajnálni való de mit tehet a főnök a tehetetlennek is kell élni valóban hülyeség s akkor van pofám a meg se rágott véleményem kimondom hát van bajom elég nem akarom hogy más az én verejtékemből éljen s még ne is köszönjön a helyébe láthatóan nem is érdekli őket

(1969)

Szöcske1                                      gemma 353.

Az iskola lázban égett. A pionír sarok trombitáiról tévedésből kétszer törölték le a port. A bejárathoz feltűzték egy nagy piros lepelre az összes okleveleket, amiket valaha valaki ebből az iskolából szerzett. Csupor elvtárs is ott volt a falon, az ajtó felett. A református pap kertjében ásott éppen. Az iskola akkor meg sem volt. Erről nem illett akkor beszélni. Jön a nagy kritikus. A száguldó, a veszekedős és félelmetes költő. Aki civilben, nagyon nagy riporter. A helyi lap egyik legszőrösebb nyelvű embere. Általános félelem kíséri igazságkereső útján. Egyedi módszerrel megtalálja, rámutat és ítélkezik. Mindenki érthető zavara csak éppen két érdekeltet kerülte el.

Andris és én nem is tudtunk róla, hogy most következik a Nagy Találkozás. Életünkben megjelenik a Sorsunk Őre. Nekünk és értünk. Épp minket fog kikérdezni, órákon keresztül. A vegytan előkészítőt meg a csontkamrát készítették elő, a leghalkabb közvetlenséggel. Mintha megölnének, majd a csontunk tartósítanák. Büdösség. Ünnepélyes olajszag. Kis asztal, székek, körben. Cédulánkat a magyar tanár már többször átjavította. Haza küldtek egyenruhát venni. El volt szalutálva. A nagymamáink voltak otthon. Kire számítottunk volna. Édesanyáink három-négy után, semmiképp nem ez időtájban értek haza.

A legjobbnak számító, de kerülő indulat mellett jóval négy után értünk vissza. Szépen ki voltunk nyalva. Hős pionír módra. Már éppen keresni készültek. Nem értették tétova késedelmünk. Szokatlan volt alig avatott sztárfülünknek, na hagyjátok csak el. Megkapjátok, amiért elkéstetek. Szikrázott a levegő, s kocsányra biggyesztett szemekkel várták a jelenést. Az újságban.

Tudta, hogy szívesen gondolok vissza, ha meglátom az újságot.

(1969)

Szöcske2                                     gemma 354.

A dolog már javában folyt mások kisajátított terein. A nagy riporter megvívta a parcellázott csatáit. Az igazgatót, az osztályfőnököt és a parancsnokot már meghallgatta, elutasította, kioktatta és beállította. Velünk is hamar végezhetett volna, mert elvette a papírjainkat. Azt csak belemásolta volna az újságba. De nem. Elkezdett egyebeket. S mi mondogattunk. Nem piszkáltuk az orrunk, de a dolgot nagyon untuk. Már rég elfelejtettük, amit a papírunkon annyiszor elolvastunk.

A beszélgetés ilyen módja hamarosan elnyűtt, mikor végleg nem bírtam, magam már az elalvásig eluntam, nagyra szántam magam. Megadva a dolog módját kikottyantottam, hogy sötét árnyékot látok mögötte. Ezt pedig nem lett volna szabad, mert rögtön érdeklődve meg is kérdezte milyen, mire a homály eltűnt. A verse ettől még élménnyé válhatott volna. A faggatás ellőtte a megértést. A kétely közénk ereszkedett.

Nem voltunk hozzá szokva a kikérdezéshez. Ami nem jött magától, az aztán faggatásra sem szakadt fel belőlünk. Hanem ő, legalább megpróbálta.

Elhozta a megsárgult újságot.

(1968)

Szöcske3                                      gemma 355.

A sajtócsend érthetetlen volt. A beszélgetés előbb, semmilyen alakban sem jelent meg. A nagyok, hogy nevük és tetteik olvashassák, türelmetlen érdeklődtek. A költőnek nem ülepedett le. Hallhatták. Mi, Andrissal már el is felejtettük. Akkor egy délután berobbant. Órát zavart és minden. Ahogy megfoghatott, rögtön megkérdezte, most mi van mögöttem. Gondolkodás nélkül rávágtam.

Egy nagy fekete ember. Hogy néz ki - kérdezte. Nem látom az arcvonásait.

Elviharzott ezzel. Megjelent a cikkünk. Nyers és egyáltalán nem a dicsvágyók álma. Kategorikus és alapos. Tükör. Megmondta, ki és mi a legszebb a vidéken. Oda írta az árát is. Megtépázta a felnőttek repülő díszesnek vélt tollait. Nem tehettem róla. A gyermekeket gyermeknek írta, nem volt ott semmi hős és kitalált minta.

Tiszta beszéd volt egy kor koráról. A cikk nem volt valami Nobel-díj szagú. Többen kifogásolták. Nem értették a realizmus kritikai szellemét. Valamelyes érdemdomborításra számítottak.

Milyen érzés egy ilyen emlegetésre visszagondolni.

(1968)

Szöcske4                                      gemma 356.

Máskülönben engem a hatás nem ragadott el. Semmilyen környezeti vonatkozásában sem. A költőnek, akkor épp sok dolga volt. A cigányok felemelésével volt elfoglalva. Még egyszer eljött. Fejleszteni akarta képemet. De akkor nem láttam semmit. Vagy ki tudja, éppen milyen hisztim volt. Elutasítottam. Tagadtam, hogy bármit látnék ezúttal. Különben a Libáncs – korszak rég a múlté. Talán már a Bolyais évek hangulata is tompult. A főiskola kínálatát nem tudom értékelni. Túlkapások, sérelmek, szakmai tévelygések utóhatásai nyomasztottak. Több magyarázatát tudom adni. Talán erre volt a legkíváncsibb.

Nemsokára eltűnt a költő. Gyilkosságra gyanakodtak. Kisétált a belátható képből. Aki tudott a látóságaimról, kérdezte, mondanám meg mi lett vele. Láttam ugyan, de nem tudtam kimondani. A háta mögötti sötét előjött és betakart. Engem is. Nem jött ki szó a számon. Fájt a csontom is. Féltem. Én ettől az esettől annyira megriadtam, hogy különlegességem tovább nem fejlesztettem. A vajda üzent, szívesen látnak, ha valakivel beszélnem kellene. Nem mentem, lehetőleg kerültem őket. Senkivel szemben, valaki mellett sem, nem kívánok ilyen felelősséget.

A látó keresett, segéd kellene mellé. Vonzatott, szorított. Nem engedett. A félelem ott maradt velem. Szakítottam velük. Azt hiszem. Mi lesz, ha tévedek?

(1973)

A ledobatlan bomba                            gemma 357.

A lakók nagy része borzongva emlékezett a háborúra. Minden nap találtak valami aknát és fel nem robbant bombát. Két figyelmetlenséggel társult haláleset, alig figyelemre méltó hibaeset. Egy alkalommal, a hangos bemondóval felszerelt Pobeda mendegélt az utcákon, s bombariadóról regélt. Az emberek délután az iskolába mentek előadást hallgatni. Este az iskola falára vetítették az amerikai atombombát és a japáni várospusztító bombázást. A lakók szörnyülködve s megriadva mentek haza. Tódították, s amit mondtak el is hitték. Már látták is a mondókájukat. Naponta mind többen nézték meg a borzalmakat. Aztán megjelentek a falragaszok. A pusztító bombázás vasárnap 10 órakor lesz a Pacsirta-telepen. Egy kilométer körzetben kő nem marad kavicson. Minden élőlény elpusztul a menedékhelyen kívül rekedve. A menedékhely a LÖMSK-stadion helyén van a földalatti emeleteken berendezve. Mindenki vihet háromnapi élelmet, két liter vizet, takarót s valami másfél kiló motyót.

Azt gondolták ebből sokan, hogy a dolog tényleg komoly. Volt, aki felkerekedett és elutazott. Aztán vasárnap hajnalban elindult a gyakorló nép. Csendben, fegyelmezetten. Mentek a katonák, karszalagos légósok és tűzoltók parancsa szerint. Le a föld alá. Mit beszélek. A pályát és a lelátót osztották fölalatti szektorokra, mintha készen lett volna a sportcsarnok, s alatta a védelmi rendszer. Ment szépen mindenki a helyére, közben egyik-másik még megkérdezte, ugye ez csak próba. Vártak. Beszélgettek. Ki, amiről éppen mit akart mondani. Főként a háborús borzalmak, kellemetlenségek ecsetelésével foglalkoztak. Nyolc óra körül elindultak az első vízkeresők. Fél kilenckor már végtelen sorok tekeregtek a vécék előtt. Az emberek megígérték, hogy visszajönnek, csak engedjék őket a saját vécére.

Előbb nem, de aztán beleegyeztek. Kísérettel. A közeli házak kapui megnyíltak, elfoglalták azok vécéit. Az udvarokban vizet vettek. A bátrabb emberek vérszemet kaptak, s a gáztöltői fogadóból bort hozattak. A gyakorlatozóknak kezdett egyre jobban telni. Ezzel együtt újabb kívánságaik is lettek. Olyan szakasz volt, ahol már kártyáztak, rongylabdát dobáltak egymásnak, vígan kockáztak. A gyermekek fogócskázni és bújócskázni kezdtek. Egyre több békésen gyakorlatozó lakós lépett le. Tíz órakor fele sem volt a kora reggeli bevonulóknak. De a tömeg mozgásba kezdett. Látszott, hogy a második nap már … Tizenegykor néhány öreg és sok gyerekes család, valami betegek voltak még ott, és két olyan ember, aki féltében még kedden is itt táborozott. A katonák sehogy nem értették, hová tudnak eltűnni szőrén-szálán az emberek. Életük kockáztatásával, elhagyni a bombabiztos menedéket, érthetetlen. A menedékhelyen a jelentés szerint teljes ellátás biztosított, amíg a veszély elmúlik. Hanem hát, ez az ami senkinek nem tűnt fel. A kíváncsiak kereshették volna. Minden csak színlelés szinten maradt.

Délután megjöttek a pártbizottságtól. A lakók a helyen nem voltak. Parázs egyeztetés. Nem, nem fogja senki elhinni, a sportpálya gondnoka lett a hibás. Mert nem lehetett a kapukat kulcsra zárni. Szépen megbüntették. Ezután még két sikertelen bombakampányt rendeztek. Fogyó érdeklődő és résztvevő szám mellett. Értetlen motyogtak. A felnőtteknek nem ízlett a -mondjuk, hogy- típusú játék, a gyermekek pedig nem akartak háborúsdit üldögélni. Ha bombát dobnának Pacsirta-telepen, a riadó idején még elmennénk az óvóhelyre, de ott aztán nem tudnánk helyt maradni. A büszkeség kimondottan dagasztott, hogy itt milyen aranyos és okos emberek laknak. A legveszélyesebb bombával sem lehet őket ijesztgetni.

Hát a bombával, szóval, nem nagyon dicsérhetem őket. Vagy nem rajtuk múlott?

(1965)

szótár                                        gemma 358.

] Politika: egy műszaki szakember nem szívesen politizál. . . Minden ember gondol-vall az élet által felvetett kérdésekről... az állásfoglalás már politika..., ha nem foglalsz állást az is politika... így tör be a politika a legegyhangúbb, legunalmasabb hétköznapjaink ásításai mögé... az ásítás is politika... a nyújtózás is politika... akár magánosított, akár műszaki megoldásokkal tarkított... ígéretben van a stratégiája is... politika és stratégia... ezeket jól megtanuljuk, ha kell, ha nem...

Politizálni feltétlen kell. Nem feltétlen kell meghajolni. Buzdítani feltétlen kell. Nem feltétlen kell kezet csókolni ezért.  Megmaradni feltétlen kell. Nem feltétlen kell nyakba borulni. Együttműködni feltétlen kell. De az együttműködést fel is lehet mondani. Ha kormányzati főpártos meg nem nézne bennünket. Ne számítson a sírig tartó frigyre.

Maradjunk abban, hogy nem is számít, mert nem fogadtak meg semmit, csak a majd meglátjuk, itt tartunk. Hát ez sovány. Lehetséges.

(1995)

Megtámasztott áldatlanság                     gemma 359.

Tudva tudja, mert ezt is akarta. Hogy átverjen. Ha nem hagyom magam, akkor veri a földhöz magát. Mennyi jót tettek volna velem, s mégsem fogadok szót és hűséget. Ha tárgyalnék vele, csak azt hiszem, hogy hittel ígér. De nem. Csak szokásból emleget dolgokat. Megtanulta. Mi békésnek tartott tartozásaink jegyében hallgatunk rájuk. Megfogják az orrunk és vezetnek. Mi pedig megyünk. Tönkre. Ellenzékben sem maradhatunk örökké. De kormányon sem lenne jó nekünk.

Mikor pedig kilöknek a politika vonatából, akkor mibe kapaszkodnánk. Vagy amibe máskor, a nesze semmibe… Ezzel soha nem számolnak sorsunk nagy intézői. Elég talán, ha saját érdekeltségeik megoldódnak és gyümölcsözve fejlődnek.

(1995)

Clint Tibi                                    gemma 361.

Szokás vagy divat dolga, az egész campus tele van külföldi hallgatókkal. Ezzel az adottsággal sokan sokféleképp boldogulunk.

Ellepnek a sztárok. Itt van például John Wayne és Clint Eastwood is. Mondhatni, ők nem annyira hallgatók. Mert filmsztárok, aki nem tudná. Sőt a lehetőségekhez mérten igen harsányak. Kiabálnak, nyerítenek, lovagolnak, nyomot olvasnak, igazságot tesznek, lövöldöznek. Hetente vagy hosszabb utjaikon egyszer, ha meleg víz van, megfürödnek. Máskor éppen csak, ha valaki belöki valamelyiküket a patakba. Annyival jobb fiúk, mint a csodáló nézőik, hogyha kártyázni ülnek, a füstöt nem mellre veszik. Azokból a hatalmas havannáikból nem is lehetne. Hál'bárkinek, aki tehet róla, jól megy sorunk. Sok jó filmet látunk. A külföldi gyerekek miatt. Bérletet váltunk, hogy olcsón és értelmesen szórakozzunk. A hét minden napján megy valami érték. A szavatossági cédula O'Tibornál. Szinte nem esik ki film. Ha éberen figyelsz, egy hónapon belül négyszer is megláthatod filmedet. Mindig kedvező időben. Korán vagy később, de elérheted. A bemutatót is elolvashatod. A másik héten más sorrendben megismétlik. Valódi fesztivál. Érzed, hogy érted van. Kinek köszönheted. Nem kér belőle. Vannak sztármásolatok is. Ne add Isten, hogy erre azért jelenlétükben eszmélnél. Tibi bácsi lehajtott fejjel hallgatja a dicséretet. –Valamelyiketek átvehetné a stafétát, írhatná helyettem a moziba terelőket.

A nagy testű mecénás toporog a hirdető előtt. O'Tibi bácsi kapkodja a fejét, a szerdai filmről nem írhatok pénteken ismertetőt. Amire viszont figyelnetek illik, naponta kiszúrhatom a hirdető táblára. Köszönjük. Hétfőtől megyünk moziba. Naponta. Minden nap hétfő van. Ne álljatok már fel, hiszen még írják a szereplőket. Ne menjünk még ki. A sötétben elkeveredünk a magok héjában s a csomagolópapírokba. Kell-e valakinek ez a hirdetőtábla?

Ne álljanak fel, még nem járt le... A stábot soha nem láthatom. Hová lett a sálam?

A tudnivalókat majd elolvasom a hirdetőn, a sálam pedig, ha nem lopták el, akkor tegyétek a hirdető keretére. Több szeg van benne, célszerű akasztónak.

Köszönöm nektek, kiművelés alatt álló mozisták. Valószínű, gyerekeitek már viselkedni fognak, a sötétben is.

Ha nem, akkor vajon mit érhetett ez az egész?

(1971)

Félarab                                       gemma 362.

Szokás vagy divat dolga, az egész campus tele van külföldi hallgatókkal.

A négerek mostanában megcsappantak, inkább egyre több az arab. Vannak köztük tisztátalanok is. Félig arabok. Jó farmernadrágot és szabadvám területekről származó, eredetinek számító skót wiskyt bátran vehetsz tőlük. Ismerőseim közül még senkit sem csaptak be, ha azzal nem, hogy egyes cikkük irtózatosan drága. Cigarettát állítólag nem szabad tőlük venni, mert azok meg vannak porozva, vagy keresztelve. Ha rászoksz, attól koldulsz. Ez nem fölös óvatosság, de nem ismerjük eléggé ezeket a keleti csodákat. Állítólag hosszú időn át rendkívül frissen tart.

Igen sok dolgodat zsúfoltan is elvégezheted. Van olyan fajtája is, amely igen kellemes közérzetet kölcsönöz. Drága mulatság, főként kórházi úton felszámolható utóhatásai miatt. Hangosak, csoportosan járnak, fenyegetően viselkednek. Példásan nagyfiúk. Ők inkább otthon találják magukat, mint mi. Ki is jelentik, akinek pénze van az a hatalmas.

Az pedig nekünk kevés van. Meghúzzuk magunk. Keveset vagyunk otthon. Még a vallásunkba is belekötnek. Van kitől, tanuljanak.

(1973)

Miket nem mondunk veretlen                    gemma 363.

Szentgyörgy határában

villa alávaló telek eladó.

Telefon: 0945484154

Úgymint, ló alá való huszár.

(1996)

Volt egyszer, hogy ne lett volna               gemma 367.

Volt egyszer, egy kicsi milic. Jelentéktelen. Fülig ért a szája. Nem ettől volt jópofa. Inkább izgága volt, a drága. Akárhol hamar feltűnt. Korlátlan bölcselkedett. Mellét fél téglával döngette, vagy hasonlót hamarjában elérte, hogy mindenki csak őt leste. Nagyoskodott, lehetett. Nagy hadakkal vonult a gyakorlatra. Állítólag fejlődött. A bennlakásban hódításaival és megfélemlítéseivel kérkedett. A fejtágítókon kitűnt. Főnökei nem csendesítették. Terebélyesedett. Többen gondolják, bíztatták. Kimondta fennen, mindenki bűnös, ha nincs éppen a börtönben. Az átképzéseken a félelem szerepéről mesélt. Megtapsolták. A főtérre, ha csattogva kilépett, az emberek szétrebbentek. Lecsendesedve lestek, mire tovább mehetnek. Lépte messze visszhangzott. Büszkén csattogott. Mindenkit meglátott. Ha nem eléggé reszketett, elővezettette. Várta, hogy felnézzenek rá. Felnéztek. Amiről beszéltek, csak ők tudják. Az emberek példátlan szeretettel mindent adtak, amit kért. Pénzt, aranyat, szüzességet, becsületet. Kért és elvett. Ezért hasonlóképp szeretet kaptak. Általa az állam szeretetéről biztosította az önkéntesen jelentkezett adakozókat. Hirdette, mindenki lehet az állami intézmény s a nép ellensége. Főleg aki nem akar adakozni. Fel kell kelteni az indulatot. Élvezte, ha félnek tőle. Megérezte az idegent, mert az még rá is nézett. Ha lenézett. Oda csapott rendesen. Ekkor már hatalmas volt. Az önfertőző félelem vele együtt nőtt. Nem fogta senki pártját a kisembernek. Inkább neki hittek. Itt mindenki ellenség lett és volt. Mindenkit elintézett, akivel csak kikezdett. Nem maradt, aki meg nem hajolt.

Az össznemzeti-állami puccs idején meglincselték a fékeveszett tömegben. Akkor is ijesztgetni ment oda. A riadt kgb-sek nem tartottak vele. Egyszerre csak egyedül maradt a tömeggel. Az pedig összecsapott felette. Hát… Belehalt.

A puccs után valameddig csend volt. Amnesztiát kaptak a veszekedett bűnözők is. A félelem prófétái friss erőkre kaptak. Ekkor valakinek eszébe jutott, a terror hű szolgája. A hős milicről utcát neveztek el. Más városban. Itt pedig vadászat kezdődött. Persze, az emberekre. A hősnek méltó gyilkosokat kerestek. Nem egyet. Kirakatper indult egy város ellen. A városról nem neveznek el semmit. Ez a sorsa, tűrje tovább. Pedig sok a lakósa. Fizessenek sokan. Egyetlen gazemberért. A zsarnok nem teljesen odaadó szolgájáért.

A rendszer talán nem változott, sőt talán rosszabbra váltott. A járvány félelem újra hatalmat s teret nyert. Miután mindenki sugallatot kapott, hogy a túlkapások helyénvalók, ím kiásták, aki látszik a képeken, az mind gyilkos. Az ördöngös milic fiának súgják, az alakoskodók rettegve, megbújva mondják: - Apád hős volt. Nyíltan nem, mert nem igaz. Sziszegnek mellé: A feneettevolnameg. Tanúsítják, jobb sorsra volt érdemes. Nem a vívmányokért, saját érdekében sodratott. A terror szolgája volt. Közbe elhallgatják: Nagyszájú gazember. Féktelensége, túlcsordult öncsodálata végzett vele. Letaposta a csorda, mert meglökdöste őket. Marha. Kötekedett. Ökör módra. Halála után sem megy le rólunk? Csak csodálkozunk. Vagy bucsálódunk. Annyira meggyalázták, hogy azzal elégedett lehetne. Szelleme jól lakhatna végre. Ha lenne neki ilyesmije..

Az össznépi indulat pedig a valós határain átömlött, ezt már észrevehették volna az illetékesek. Nem, visszaütnek a mindenkori verettnek. A Hatalom jelképe nem nyugszik, visszajár. Kísértetnek. Továbbra is féljetek. Az igazság még mindig nem tart veletek.

(1995)

Helység kalapácsa                             gemma 368.

     A nevem Erzsébet,

     nem főztem ebédet,

     de ha érdekel-ne,

     várnék leveledre.

Méreteim a hirdetőben.

Takaros, tetszetős és tiszta beszéd. Csak lennék elég kíváncsi, s azt ne lehetne félreérteni. A hölgyet meg igazán nem szabad megbántani. A legkisebb mértékben sem. Sőt.

(1974)

Jelentés                                      gemma 369.

Minden kósza hírrel ellentétben, December 31-én nem ért véget a húszadik század. A Nemzeti Ünnepen, a honatyák még lökdösődték egymást, és petárdát dobtak az ellenzék sorába. A tetteseket üdvözlő beszédben részesítették. A forradalom X. évfordulóját langyos lelkesedéssel ünnepelték. Volt, ahol díszlépésre sem jutott. A koszorúzásokat is iparengedélyhez kötötték. Az életszínvonal tovább süllyedt. A hangzatos ígéretek némelyike lehet, megvalósul, jövőre. A szántatlan földek vetetlen maradtak. Kitűnő gazt fognak teremni ezután. Az ipari termelőcsarnokokat nem lehet kifűteni. A nyáron termelt elektromos áramot csak nem lehet elővenni. Nem rakták el ecetes sóba. A közutakon is sok a koccanás. A sepretlen járdákon egyre több boka és csukló ficamodik. Van, amikor törik. Emelkedik a gyógyászati gipsz termelés önköltsége. A benzin árát kétszer igazították. A szállítás drágulása miatt a szállított termékek ára három alkalommal is változott. Emelkedett. A tanügyi reform papíron vajúdik. Gyanús ez a hatalmas, belenyugvó szájtartás. A hónap utolsó hetében, hat ember fagyott meg megyeszerte. A vaktöltényekkel és petárdákkal üzérkedőket még mindig nem büntették meg. Akiknek a nyakába, zsebébe, csuklyájába, kosarába és a füle mellett robbantottak, figyelmeztetésben részesültek. Jobban figyeljenek s tanút is, keressenek. Kitüntettek nyolc polgárőrt, mert az ünnepeket senkinek sem rontották el büntetéssel. Miből fizették volna ki? Ugyanakkor több mint tizenhat rendőr halt meg, amint seggbe dugott kézzel, éppen fegyelmezetlen petárdásokkal intézkedett. Igyekezetük legyen hőshöz méltó, emlékük áldott. Majd szobrot kapnak valami köztéren. Szabadon futkosó szellemük pukkan, pattog és csattog, visszhangzik a huzatos tömbház közökben. Nagyot léptünk. Megint hátra. Ne is nézzétek. Van-e még hely arra?

(1999)

Lehajolni kötelező                            gemma 370.

     I* Az ajándékot becsomagolással együtt adják.

II* A csomagolás üzenet és kívánság.

III* Nem álmodom, de nem ébredek.

     IV* A semmiből, csak álmodni nem semmi.

     V* Újabban az álmok korán jönnek.

     VI* Ne tépd le az árcímkét. Három vagy több bosszúságot okozhatsz vele.

VII* A semmi az semmi. S ez nem semmi.

     VIII* Tiszta bolond vagyok, ha lefeküdnék felöltözök, ha felkelnék levetkőzök. Naponta.

     IX* Van mindenem. Értem. Jól laktam. Értem. Miért emlegetik állandóan, ezt nekem? Nem értem. Elképzelem.

X* Van olyan vasárnap, hogy keddre sem tudjuk kipihenni. A hajszát.

     XI* A haladás próbakövénél, a buta nem sokat szokott kételkedni. A bolond pedig soha. A tudós mindig kivár, kételkedik és lekésik. Úgy kell neki. Buták és bolondok viszik a pálmát.

     XII* A tintahal egy tisztátlan állat. A mocskába menekül. De szabad lesz ettől.

     XIII* Az utadat kövesd, ne a fecsegőket. A tied tövissel, az övék köpettel kövezett. 

(1989)

Fejlődés mérföldkövei                         gemma 371.

Egy időben nap nem múlott anélkül, hogy valamiért, valami módon ne igazoltuk volna a fejlődést. Szerintem, akármihez nyúltunk is, a határozatlan töprengés és a tanácstalanság volt felismerhetőbb. Szinte semmiről nem tudtuk, ha valóban kell nekünk. Egyes tettünk várható következményeit sem nagyon tudtuk bizonyosan belátni.

Itt van ez Benefalvi utca és Víztelep közötti nagy háromszög alakú telek. A tulajdonosok először összeolvasztották, lett belőle egy körülbelül kétszáz méter hosszú, átlag vagy nyolcvan méter széles gazdasági terület. Legeltetni és kaszáltatni használták. Az első háború után a tulaj újra, beleegyezett. A városi hatóságok bérletbe adták, gazdálkodó embereknek. Az elosztást felülbírálták. A második háború után a bérlés sem ment. Aki vette volna, hosszabb időre szerette volna lekötni. Nem engedték.

Államosították. A Lázár Ödön Munkás és Sport Kör kapta. Építse fel sporttelepét. A sportegyesület és a városi hatóság a patak partján kubikus gödröket ásatott. A kitermelt földdel vályogot és téglát vettetett. A cigányok dolgoztatását mindenhol eldicsekedték. A vályogot a házikók javítására gondolták. A téglát részben értékesítették, részben a sportcsarnokok építésére fordították. A telep patak felől eső részén, vitéz katonák gyakorlatoztak, ha éppen nem mentek ki vagy pihentek a Feneketlen-tónál levő lőtér felé menet. Ebül szétszaggatták a gyepet. Menedékeket és harcállásokat ástak. A labdarugó pálya faépítményei felújításért esengtek. A más sportoknak szánt, környékbeli öltözők ajtaja és ablaka rendre lefoszlott. Az egylet nagyon leromlott. Olyan hírek voltak, hogy valaki sikkasztott. A telep házak felé eső részét felszántották, kimérték konyhakertnek. A kenyérgyár fáradhatatlan dolgozói művelték, friss zöldség és eltennivaló reményében. A környék köröskörül egy hatalmas játszótér volt. A világ közepe. Még annál is több.

A cigányokat valami két év alatt eltakarították a téglaüzem helyéről. A távközlési építkezések egyik üzeme költözött a helyükre. A bekerítés és a munkásszálló előnyös volt. Egy ideig úgy látszott nem gyökereznek le. Közben több rendben megdézsmálták a kenyeresek munkája gyümölcsét. Senki se látta, de minden gyanú amellett volt, hogy az itt lakó legények műve lett volna. Itt azelőtt senki nem lopott. Aki kényszerből elvett valamit, vagy gyorsan visszaadta, vagy kifizette, a tulajdonosnak feltétlen tudtára adta a történteket. A belterjes gazdaság megszűnt. Helyére a városvezetők ócskapiacot telepítettek. Évekig virágzott az üzletelés. Mindent lehetett itt vásárolni. A zsidó, az örmény lassan ritkább vendég lett, de pótlólag léptek fel a cigányok, az elesőben levő emberek nemzetiség nélkül, a csehek a tenger felé mentükben, a lengyelek bárhonnan jöttükben. Vehettél régi könyvet, fonott gyapjút, kimustrált Fiatot, fényezett mozsarat és petróleumlámpa-tartót. Tábori felszerelést, elektromos holmit, piperét, ékszert, és amit akartál. Bármit, ha akartál, két-három nagyobb kirakósnál megkérdezted. A másik héten már véletlen éppen ott is volt. A piac, vasárnapi látványosságot és a kötelező otthon tartózkodást hozta az itt lakók számára. Az árusok vízért, élelemért, vécére, télen melegedni, s csak úgyis bizony bekopogtak a kapukon. Gyűltek az ismerősök. A félig fedett vagy a puszta piactéren felséges grund terpeszkedett. Ki is használtuk, amennyi időnk csak volt.

A piac egyszer csak beleesett a városfejlesztés látókörébe. Elköltöztették. Bontott anyagraktárt telepítettek a helyére. A víztelep, a gazdasági iskola időnként valami célból egy-egy darabot bekerített, látszólag haszon nélkül. A telek szomszédja által lett naggyá. A szomszédos, legjobb bulgárföldre egy nap kicövekelték a fényérzékeny papírgyár épületeinek helyét. A famalmot már törötten építették. A zsilipeket a termek portalanítására késve vagy egyáltalán nem töltötték fel vízzel. Minek vizet a házba? Folyna az utcára? A környék házai közül némelyikre rátévedt a halál árnyéka. Bontásra jutnak, szólt az ördög. Hallotta mindenki. Meneküljünk.

Haza jártam, megnéztem a kedves emlékek helyét. Beépítve vagy siváran üresek. A gyermekek vagy elfogytak, vagy nem tudnak játszani. Nagyon csendes lett a környék.

(1980)

Tyúk cserépben                                gemma 372.

Szokás vagy divat dolga, az egész campus tele van külföldi hallgatókkal.

A campuson hamar híre megy akárminek. Olyan dolgot is tulajdoníthatnak neked, ami csak egy integetésből fakad. D'Ngala egyszer azzal állított meg, hogy megkér, segítenék ünnepélyes törzsi eledele elkészítésében. Nem mondom, a gyomromban voltak valamelyes kételyeim, mégis ráálltam. Igen gyorsan elmondta, hogy száraz fa meg nedves agyag és sok apró köves homok kell neki a szertartáshoz. A víz azon a helyen észak felé csorogjon. Ezeket a dolgokat, a Poklos-patak mentén adottnak gondoltam. Nem számoltam semmi nehézséggel. Átmásztunk a Somos-tető belső tisztásán, s az állatsereglet szélénél Jedd felé tértünk. Szinte eltévedtünk, végül kivergődtünk a patakra. Kimentünk a Hollós erdeje hidegvölgyi nyiladékához. Az elhagyott rókás lyuknál agyagot vettünk magunkhoz. Lementünk a patakmederbe, ahol bőven volt homok és kavics. Itt a barátom következett. Egy kibelezett, képtelen töltelékkel degeszre megtömött, de még tollas tyúkot vastagon besározott. Azt jó uszadékfából rakott tűzzel addig égette, míg megcserepesedett, azaz szétpattant. A leváló cserepek vitték a tollat s a bőrét. Szokatlan ízű, de finom dolog volt. Nem egyeztem meg a szellemükkel, így nem tudom, hogy D'Ngala elmente után én készíthetnék ugyanúgy törzsi ételt. Vagyis ugyanazoknak a fogásoknak a felhasználásával, parázson sült cserepes tyúkot. Máskülönben csakis D'Ngala őrangyalának engedelmével mehettem, a bekerítetteknek kiválasztottnak számító szertartás, barátom által szenteltnek nyilvánított körzetébe. Nem haragíthatom magamra, holmi megfontolatlan lépéssel. Valóban kegyes volt hozzám.

(1970)  

Hitetlen nem lehet                            gemma 373.

Mi Atyánk,

     kinn csúfolódás és megvetés esett, mert a buta halandó többet tesz-hisz magáról, mit gondolata megérdemelne, Uram,

Istenem, kit ószeren vettem,

aki vagy a mennyekben,

     mert a Földön tervednek kevés lett a hely, s az emberek sem méltók, hogy többet fogadjanak vagy tegyenek, mert ha ahhoz munka kell, az a legkelletlenebb,

légy ma óvszerem.

Szenteltessék meg a Te neved!

     Most már naponta el kell számolnunk, vétkeinkre találunk eleget, mentséget, szándékot és indokot, követelést és magyarázatot, minden eszünkbe jut, ami rossz, nekünk-másnak, s ha  nem így lenne vagy bármi keveset is változna, akkor csak csodálkoznánk,

óvj az ebtől, óvj a sebtől, 

jöjjön el a Te országod!   Amit hátra hagytál, s megtenni elkezdtük, de tévelygéseink és kételyeink nem hagytak nyugton. Kételkedők a lassítást elemezték nekünk, s kényelem dolgában nem nehéz döntés született. Tisztelet jár a gondolatért, a bűn ne legyen velünk egy helyen lakó, s révedten tévelyegve kerüljük ki, ha ránk hoznák is mások, de

óvj a tökéletesebbtől.

Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is!

     A bajaink sorba se tudjuk szedni, ráfogjuk valaki valamijére, hogy attól savanyú a tej s kevesebb a gabona. Dögölve élő állatok és rozsdásra butult gépek szenvednek.  Maradtunk amik voltunk, ma sem tudjuk pontosan mik, égre vagy földre soha nem érő lábbal, baktatunk s kóválygunk,    

hagyjál engem, balga tagot.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

     Ha bűnbe keveredünk, felelőtlen könnyen, arról nem regélünk, ahogyan elkerülhetjük, inkább vélten, felelőtlen okosan, de mégis falubolondjául megvádolunk bölcset, hangost

és kipletykált hallgatagot,

és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.

     Érdemeljük ki végre, a világok előtti Ígéreted teljesüljön be, képeinket cseréljük vissza, mert a tiedre nem vagyunk érdemesek, fogadjuk, mert reméljük a meghallgatást, s követelve mondom, add végre

látszatomnak látszanom,

és ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól!

     Mi most már bizton tudjuk, hogy a jónak mindig legnagyobb ellensége a legjobb, s ez nem én vagyok

hagyj továbbra játszanom.

     Ezek nem mi vagyunk, Uram, ezekről én csak beszélek. Tudom, hogy onnan nézve ez bizonyosan másképp látszik. Nem hihetem, hogy csak baj és rossz lenne, ami ezzel  a világgal játszik. Nem akarhattad, hogy ennyire elvetemüljünk, sem hogy utunkról megtérés ne maradjon,

bár lehet, hogy léha, talmi,

mert tied az ország és a hatalom és a dicsősség,

     és elejétől fogva tudtad mi vár ránk, s kíváncsiságunk mostanra teljesült, fogadj vissza közeledbe minket, mindig kellett a helyettünk gondoskodás, mert soha semmiből sem tanultunk meg semmit, azt sem mondhatjuk, ha tudtuk volna...

most és mindörökké,

hagyj magamba, belém halni.

Ámen.

(Előadtuk lanttal 1972 - ben,

majd 1990 – ben mezítláb,

ekkor és ezután üres zsebbel)

Másság adásban                                gemma 374.

Arra pedig le kell szállnunk a földre. Le kell lépnünk az üvegszem árusok gyékényéről. Fel kell áldoznunk költőink álmait a vezetésről, lelkünk sáfárait békességesen elküldözgethetjük. Saját dolgunk legyen a miénk, a teljes közért és a békés együttműködésért. Hogy többet ne mutogatva sértegessenek. Címünk a kapuinkon. Megtalál, aki akar. Kinn marad, aki másképp gondolkodik vagy egyebet akar. Mi az egységes békesség lépéseit megtettük. Nem szabhatják meg holtig, mit gondoljunk, s mit tegyünk. Mások mondják érdekeink okát, feszegetik feltett tartalmát. Valamilyen nyelven meg kellene már üzennünk. A másságunkról nem mondhatunk le, mert csak ez maradt mára nekünk. A büszkeségünk és becsületünk semmiért cserébe nem adjuk, mert az eddigi csere ajánlatainkra sem kaptunk semmit. Tudásunk pedig újra felajánljuk, ha a fejünket a helyén hagyják.

Nem kell minket képviselnie senkinek. Mi magunk elég képet viseltünk már el. Ezzel részünkről az alku tiszta. Eddig mindig szavaztunk. Hittük, hogy egységben erősek vagyunk. Nem számítottuk be, hogy erőnket, közülünk valók, feleslegesen is fecsérelhetik. Válasszunk hát. Esélyeink megfogyatkoztak. Mire nyílik távlatunk? Kit válasszunk, hogy oda vezessen? Még van ráérős időnk? Hát akkor egyenesen.

Minek ma vitába szállni, nyolcvanévi ködösítésből kell kilépni. Mindenkinek egyenként, nem lehet megmagyarázni.

(1999)

Betért a patak                                gemma 375.

A kert végében azért nincs kerítés,

mert a bujkáló patak csak később tört be az ősbe.

Így a sohanapi patakmeder is az enyém.

Reklamációt csak 30 napig fogadok

a Muslinca Bár kamrája

pucolatlan pinceablakában.

Még – meg…

Utána mehettek az anyátok vakablakába.

Minden az enyém lesz. Pincéstől, patakostól.

Ameddig élek, addig látok.

Előttem dagadó hullámok.

(1989)

A pünkösdi ügyelő                             gemma 376.

A székelyfalvi vagy a bulgárszegi pünkösdi király régente még nagyobb legény volt. Valóban ma is igen nagyfiú, csakhogy most nincsenek érvényben az összes királyi előjogai és szokott feladatai. A Pünkösd érthetetlen csúsztatással, éppen ötven napra esik húsvét mögött, de ezt csak mondják, mert az én számolásaim mindig másképp estek. Más szóval maradjunk abban, hogy inkább én nem tudnék számolni ötvenig. Ami senkinek nem szabadna, semmit sem jelentsen. Sokkal inkább érvényes ez arra az esztendőre, amikor a számolás némi türelmetlenséggel még a farsang alatt kezdődött.

 Az ügyelő is elég nagy ember. Szinte a mindenkori királlyal ért fel. A jó ügyelő végedes - végig figyelte a hetvenkedő félkirályokat, szabályosan vezényelte őket. A kiválasztottal aztán közösen dolgoztak egy éven át. Volt, amikor már a másik évben új fiatalokat edzett a soros ügyelő. Az emberek nagyon figyelték az ügyelőt. Követték a munkáját, ruháját utánozták, és magaviseletét példának emlegették. A jó ügyelő a királynak érdemes terveket sugallt. Ilyenek voltak a szemét eltüntető tervek. Az ügyelők tukmálták a királyra a gázvezetéssel és a közművesítéssel járó közmunkázásokat. A jó ügyelő vitte ki, hogy a vízátereszeket megnagyítsák, néhol az árkolást is felújították. A rossz ügyelőt leváltották, az ilyen a környékről rendszerint elköltözött. Az ügyelő megbotozhatta a csintalannak vagy tiszteletlennek mutatkozó királyt, de a haszontalan kutatókra is adhatott botot.

Szépapáink korában rettenetesen ráértek az emberek. Volt is foganatja.

(1970)

Nem ért kár titeket                           gemma 377.

Egy hete hordjuk a szemetet, s az iszapot. Ma valami büdöset és klórost permeteztünk. Mindenhová. Még nem kaptunk sárgaságot. Csak három láda borvizet. A kutat harmadszor merítettük ki, mintha nem hiába. Délbe itt voltak a kárfelmérők. Hümmögtek, értsük meg őket. Másnál, több a baj. Nálunk állnak a falak. Miért nem tettük el a szétázott iratokat, s a semmivé lett könyvtárunkat? Ezért. A kérdező elé tettem a bélyeggyűjteményem, s apó mappáját. A szekrény alsó fiókjában tartottuk. A kárnéző könnye kiesett. Eddig ilyent még senki fel nem vetett. A bútorra s a tévére nem jár semmi. A mi hibánk, hogy a majorságot magasabban nem ültettük, a falszárítás a mi dolgunk. A padlónak kapunk deszkát, az albumokat és a mappát felírják. Este kaptam ajándékba Avasból, egy hímzett blúzt. Köszönöm, kislányka. Szíved-lelked, Isten ajándéka. Hiába mondtam, egy szál ruhám se maradt, inget vagy nadrágot adjanak, ha már adnak. Nem és nem. Hát teljenek el vele. Nehezek az emberek. Istenem, ezek megennének? Igen, ha a tengeren éheznének. Eladták magukat egy pokrócért. Kicserélték becsületüket egy cipőre. Megmondják előre, magának erre s erre van szüksége. De az nincs raktáron. Vigye, ami még van.

(1970)

Kik vagyunk s hányan                           gemma 378.

 A beolvasztás nyíltan minisztertanácsi határozattal, hozzáillő lelkendezéssel végződött 1972 – ben. A dolgozó nép minden tagja határtalan lelkesedéssel fogadta, csak dolgozni kíván bármi áron. Képes lesz ötéves tervet négy év alatt legyűrni. Csak dolgozhasson. A nagy cél érdekében. Ezért a nagy célért az ország bármely sarkába hajlandó elmenni. El is ment. Mert küldték. Ha valaki nem jött vissza, annak két oka lehetett. Vagy ott elpusztult. Vagy ott van még most is. Semmi más lehetőség nincs. A városlakónak száma, egyensúlyra törekedvén kimutatódott, hogy a román ajkú lakosság száma meghaladta a 48%-ot, kozmetikusok 53%-ot emlegetnek. Azoknak az a dolguk. A magyar ajkú lakosság 42%-ot ért el. Irtó sokan elköltöztek, a legváltozatosabb módon. A másik 10%-ból kirekedtek a szászok. De zsidókat, sem sokat találsz. Más a bökkenő, statisztika vagy mi, a teljes lakosság Marosvásárhelyen, adat a központi pártsajtóból ma már 105%.

Szép mi? Két éve ülnek a mérlegen.

(1975)  

Gyermekem jővője                              gemma 379.

Korábban, távolról sem meríthettem ki a gyermeknevelés feladatait. Sőt, ha egyszer lehetőség marad, akkor soha nem fejeződik be. Ugyanis a jelen késlekedésével akkorára lesz a behoznivaló, hogy csak kapkodjuk majd a fejünket. A következőkben még elhanyagoltabb feladatokról szólok.

A.

Az egészségóvás és balesetet szenvedettek kezelése:

Csak a hideg-meleg értékelésre, esetleg hűléssel kapcsolatos dolgokra terjed ki. Nem szégyen néhány gyógyító fű ismerete sem. Minden ezen a területen teljesen az egészségügy vállára került, a hivatal pedig minden fejlődése után sem tudja maradéktalan ellátni ezt a feladatot. A tömeges, nehezen gyógyítható betegségekkel szélmalomharc van divatban. Nincs ajánlás a megfékezésre. A kamaszok korai érésére nem kínálunk megfelelő elfoglaltságokat, leromboltuk a kapcsolatos normák mítoszait is. A sebgondozást időtlen idők óta ismernie kell az embernek, s elszörnyedsz, ha a törött lábú embert felállítják, vagy az elesettet meg se kérdezik, mert biztos részeg. A környezet szennyezettségéből fakadó bajainkkal semmit sem kezdünk. Vajon várunk valamire? Valakire? Helyettünk jót senki nem igyekszik tenni.

B.

Az öregek gondozása is a becsületes család feladata:

A rendetlen és következetlen nevelés miatt erre jut a legkevesebb idő. Annál több a panasz, a gyermek nem törődik szüleivel. Mikor átéli a csalódást, hogy az ő szülei milyen felületesen estek át a nevelése néhány lényeges fordulópontján, az esetek nagy többségében elfordul szüleitől. Példák sorát hozhatnám, ha ez lenne a dolgom, a szülők bármilyen közeledése is csak távolságtartást eredményez. A fiatalságba vetett hit, jövő biztos nevelés sikeréért évekig ezeket a tényeket intézményesen eltitkolták. Kár, mert mihelyt találkoztunk a valósággal, azonnali mérleget lehetne készíteni, és neki vághatnánk bármily keveset enyhítő stratégia kidolgozásának. A reformok meghirdetése úgy látszik elégséges a felelősök munkaidejéből. Ezen kívül más tettre nem várhatunk. Esetleg majd hősies pózok, elfoglalására van kilátás. Az állam ennyit meg annyit áldozott. Esetleg győzött a jóindulat.

C.

A vallás dolga sokat változott:

Egy ideig érthetően csak az egyházra tartozónak vélték. Most sem változtatnak vélekedésükön. Viszont a vallás és hirdetett erkölcse nem helyettesít mindent az otthonról elmaradottakból. Nem is feladata, mert pontos feladatokat ró a szülőkre és támogatóikra. Az más kérdés, hogy a feladatok teljesítését a mai közösségek már nem kérik számon a szülőtől. Ha nem kérik, nem igénylik mások, akkor elhanyagolható. Vallják sokan bűntudat nélkül. Magunk károsítjuk. Annyira sokféleképp s oly mértékben, hogy az döbbenetes.

D.

A szokások megtartása, az ünnepelések és a vásár dolga:

Sokak véleménye szerint elvesztette jelentőségét, nem is helyeznek rá semmi hangsúlyt. Ahol nem így vélekednek, ott sokkal több boldog pillanatát élhetik az együttlétnek. Pedig a sokadalomban az emberek szokott arcuk egyik varázslatosan sajátos változatát hozhatják, az összes előnyeivel és hátrányaival együtt. Az egymásra találás egyik legfontosabb próbaköve. Nyugodtan kijelenthetem, tömegméreténél fogva a terrorcselekmények elutasításának fő eszköze.

E.

Az észélesítést otthon alapozzák:

Csak az iskolától várják el. A sokat hangoztatott szólam, mi ilyeneket nem tanultunk, nem tudok segíteni. Az ön gyereke gondolati kuszaságban szenved, lemarad, mert nem tornásztatja az agyát, nem ír eleget és nem is olvas. Hiába lesz világméretű tudós, kifejezési zavarokkal fog küzdeni. Sok megütközése várható környezetével és önmagával. Ez pedig még csak egy oldala a lehetséges lemaradásoknak. Ha pedig tőlem megkérdezné valaki, elmondanám, nem tesz jót a gyermekének, ha teseleszelpápázza.

F.

A közügyek ismerete és a rendtartás ügye:

Kérem tisztelettel, ez az, ami nincs. Pedig volt, és jó, büszkén mondtuk, hogy a székely gyerekek bárhol feltalálják magukat. Ez ma már a múlté. Illett volna lépést tartani az emberiség fejlődésével. Mára már nagyon sok a bepótolni való. Mikor szóba kerül, leintjük, vannak fontosabb dolgaink. Ezek halogatása már tűrhetetlenné kezdett lenni. Egyszóval van miért vészharangot kongatni.

A hibát kisebb-nagyobb emberi közösségek követték el. Maguktól, nyomásra vagy hatásra, ez ma már lényegtelen. Csak ugyanezek az emberi közösségek tehetnek valamit magukért. Soha nem nő a földből olyan intézmény, amely ezt a feladatot felvállalja, s az hatékony is legyen. Talán valamilyen célalapítvány, vagy egylet tehetne efféléket. A gyermekünk érzelmi nyomorúsága a mindannyiunk szegénységi bizonyítványa. Mértékegységben kifejezhetetlen nagy lemaradásunk behozásáról lenne szó.

Nem így érzik?

(1991)

nekem furcsább                                gemma 380.

     Mire számíthatok? Annyit sietve hozzátettek az igazság bajnokai, hogy nincs megfelelő adat Bulgáriából, Albániából, Törökországból, Észtországból, Lettországból és Moldáviából. Jellemző, milyen társulatban nem szeretnénk benne lenni, vagy éppen ott akarnánk maradni. Szerbiával vagy nélküle. Ezzel a kijelentéssel megkockáztatjuk az előkelő kilencedik helyet Európában. Nagyon veszélyes. Ha adatok lesznek, s ha nem akkor is, vannak betegségek vagy adottságok, amelyek óhatatlanul ebbe a csoportosításba sűrítik a romániai lakosságot. A hamis adatok elvtelen kezelése és a statisztika szabályainak felrúgása miatt, a hibák tagadása és kendőzése miatt, egy sapka pénzt tennék rá, ha volna miből, öt éven belül kies hazának szolgáló országunk mindenben az első helyen lesz, ami rossz, hátrányos vagy szégyellnivaló. Ha lesz, ha nem, adat az egyes országokból.

Első megjegyzés: Megnevezhetetlen források szerint Törökország nemsokára csak Ázsiában lesz. A többi felsorolt államok a Pánszláv Unió becsületes tagjai lehetnek kétezerre. Ha nem tetszik, nem lesznek. Államok.

Második megjegyzés: Moldávia nem egyesül senkivel, de a vele egyesülni vágyókat nem utasítja vissza. Szlávközelben maradni állampolgársági közakarat. Ráadásul, a nemzeti kisebbségek megtartásában látják a jövőjüket.

Harmadik megjegyzés: Nem érted, mi?

Pedig szlávból fordítottam. Egyenesen, nem csiszoltam semmit rajta.

Ettől ez a dolog, nekem egyre furcsább.

(1991)

Lecke II                                      gemma 381.

Tárgyalás a legfontosabbnak tartott jelentőség nélküli eset vizsgálatába. A tatárok átok miatt jöttek, hogy a nyugatra vándorolt testvéreik visszavigyék. Sírva és káromkodva hánytak minden élőt kardélre vagy fűztek rabszíjra. Akiket kerestek, azok nem itt voltak. Vagy éppen leselkedtek rájuk, hogy elhúzzák a nótájuk. Nem hitték, hogy van még föld nyugatabbra s emberek e rengeteg erdőkön túl. Mikor a délre tartó nagy folyó rekettyésébe botlottak, felhagytak a további kereséssel. Vissza menet, ami gyúlékony volt az lábon nem maradt. A késői telepesek és csakis bevándorlók, királyi dárdavetéssel darabolták a birtoknyi földeket, és hűbérszerződéssel vállalták azok megtartását. Erdők telepítésébe és mezők gondozásába kezdtek. A vizsgált hely környékén inkább szláv telepesek maradtak meg többen, görögök és törökök vegyültek közéjük nem ketten. Vallás-világosan látom, hogy a keleti katolikusok valószerűen a nagy ősvallásúak után özönlöttek, vagy tolatták egymást. Az ősvallásúak pedig nekem inkább rokonilag félszláv népek lennének. Tehát semmiképp nem lehetünk európai keresztyének, még csak nem is bujdosó dákutódok sem.

A vizsgált helyet többen erdők aljának jelölik meg. Sokan az erdőkön túli földnek nevezik. Dombvidék elnevezést is lehet hallani. Akik távolba mutatva nevezik meg ezt a földet, azok erőszakkal sem nevezhetők e terület birtokosainak. A keleti hegyek karéjára őrnek és katonának szászokat és székelyeket telepítettek. Hátszegtől Bodzásig, onnan Betlehenen át Csernowicig tizenkét kommandó volt. A telepesítés szigetekben folyt, lakóhelyektől távol álló kolóniákban. A török veszedelem csitulása után kezdtek polgári elképzelésű városokat építeni. Ötszáz évvel ezelőtt kelt jegyzőkönyvben, a városunkban huszonegyféle nemzetség élt. Oláh még nem volt közöttük. A vár építésekor hoztak hetven vályogvető oláh cigányt, s a szentgyörgyi Egeres dűlőre tették lakóhelyüket. Bizonyosan minden munkás embernek legalább egy, de lehet öt hozzátartozója volt.

Kezdetét is vette a megoldhatatlan szociális problémák láncolata. A téglagyárat kinőtt cigányokat a Hidegvölgy környékén engedték lakni. Minden jel arra vall, hogy nemcsak munkások telepedtek oda.

(1991)

Fürdővizet a kicsinek                         gemma 382.

Színházi est készült a tévében, a szomszédból áthozták a gyereket, ők cirkuszba mentek, kinn ömlött az eső, s tele voltunk nyomult unalommal, mindenki indulatoskodott. Semmiért is egymásra kiáltottunk.

Még igazán el se kezdődött a színház, mikor nagyanyám elkezdett cirkuszolni, valaki feltöltötte a lefolyót, a konyhába visszafolyik a víz. Mire lecsillapodott volna, az ajtón is beömlött a lé. Pedig a konyhába kinntről, három lépcsőn kellett felmenni. Sokat nem gondolkoztunk, a fehérnépje nyomás a padlásra, s az emberebbje a bútorokat emelgesse. Anyám a szomszéd gyerekkel s egy törlőruhával ment fel. Öcsémmel tejet küldtem. Csak egy szekrényt tettünk téglára. Megváltozott a helyzet. Pelenkát kértek, ágyneműt adtunk fel. Nem volt mit emelgetni, az utca felöl betört az ablak, s beömlött rajta a Víz. Negyed óra alatt derékig voltunk a zavarosban. Hová legyünk? Száraz ruhánk sincs. Fürdővizet nem hoztunk fel a kicsinek. A tyúkokért már nem értünk ki. A rucák elúsztak. Mások is a padlásra mentek. Ott elmélkedtek, ha végül valamit tévedtek, de mást már nem tehettek. A szomszédasszony éjfél után jött egy bárkás katonával. Csak a gyermeke kellett. A dombra viszik. Kértük vigye nagyanyánkat is, mert nem tud úszni. Nagyanyám nem akarta elhagyni a helyet. Leintettek.

Nem feküdtünk le. Vacogtunk. Bóbiskoltunk. Öcsém felsírt:- Kéne víz.

Lesz mindjárt a plafonig. Addig a padláson levő tartályból vettem neki.

(1970)

Erős szomszédok                               gemma 383.

A pacsirta-telepi emberek sokat dolgoztak. A saját kenyerükért, egymás öröméért. A munkához erő, egészség és kedv kellett.

A fizikai munkát végző emberek ereje a torkukon ment le. Munkájukhoz enni kellett. Az ismeretségi körömben lakó és élő emberek a legnépesebb családokban is legalább kétszer ettek komolyabb, azaz főtt ételféleséget, ami rendszerint egy levesből és valami fogásból állott. A főtt ételek készítéséhez szinte egyenlő arányban használtak zöldséget, húsféléket és tésztakészítményeket. Az sem volt ritka, hogy egyiket a másikkal tetézték, mint a húsos tészta vagy a francia saláta esetében. A leveseket meglehetősen sűrűre főzték, állítólag a gyomorfekély ellen való leghatásosabb kiállás. A fogásételek többnyire zsírosak és fűszeresek voltak.

Az emberek egymástól ebben a tekintetben nem épp a legjobbat lesték el. A gyermekek naponta két-három alkalommal kentek valamit egy nagy karéj kenyérre és boldog osztozkodás mellett bemajszolták. A baráti körünk nagymamámtól teafű keveréket kapott ajándékba, amit este rövid ideig főztek és leszűrtek, másnap hidegen és cukor nélkül megitták. Elég keserű volt. Sok bajt tartott távol, de a keserűsége miatt nem jegyeztem meg az összetételét. Kár.

Ellenben több, nagymamám-féle étel receptjét magam is kipróbáltam. Máig is használom. Sokáig fenntartom emlékezetemben.

(1979)

Vaku IV                                         gemma 385  

A remeteszegi magyar iskolát egy gazdag ember házában rendezték be. Titokban sem lehetett a nevét emlegetni. A dologról a legjobban Ödön és Ilia bácsiékat lehetett volna megkérdezni. Az akkor kinek fért meg az agyában. Ráadásul napirenden történtek az érdekes dolgok. Akkor a libáncsiak és a remeteszegi polákok összeszövetkeztek, s román tagozatot kértek az iskolába. Minden osztályba, bár egy gyermekkel, indultak. Senki nem gondolta, mekkora vonzereje lesz ennek. Kinek volt állandóan ceruza és papír a keze ügyében.

Másrészt tudnivaló, hogy a remeteszegi feltérőnek indított út, megint az Ödön bácsi dolga volt. Ők kövezték fel a sétáló utcát. Oda adták falu utcának. Ráadásul Ödön és Ilia bácsi háza az udvarház kertjében lehetett. Saját tervek és kitervelt telekkönyv alapján. Ott is maradt, amíg csak emlékszem. Mire a dologgal kész lettek, arra a Székelyfaluból lett, Remeteszeget elnyelte a város. Az iskolaszolga valami gyűlésen megszagolta, hogy az iskolát ebben az épületben felszámolják. Láttál volna rámolást. A gyermekek, mint a megbízott hangyák, vonalban jártak a két öreg lakásának kamrája s fészere felé. Sok eltűntnek vélt festmény, faragott szék, díszlet és csecsebecse került meg. Délután felnőttek segítettek a megkerült szekrényeket és ágyakat elhordani. Este az iskolaszolga a kerítésre könyökölve pipázott. Az iskolában, nem sokkal azután a pionírparancsnok elvtárs családjának szolgálati lakása és a körzeti erdészeti hivatal bennülői működtek. Saját bútorozással.

Két ember pipázott különben az egész negyedben. Az egyik, állásából menesztett állatorvos, akit pipás papnak is emlegettek. A történet idején, nyáron követ és homokot termelt ki a Maros medréből. Télen agyagot és téglát szállított. Közben nyugodtan volt, nem kellett pisis pincsik mancsából jósolgatnia. A másik, az iskolaszolga pedig civilben valamikor az uraság inasa volt. A mesém ideje után mozigondnok lett. A volt iskola hátsó termeiben. Az úr kedves karosszékében trónolt. Nyugodt természetű és megfontolt úriemberek voltak. Mindenkihez volt egy jó szavuk. Nemcsak fene sok idejükből pazaroltak rád. Illatos dohányt szívtak.

Ha nem is lehetek úriember, de mikor megnövök, majd pipázni fogok. Legalább ennyit.

(1966)

Volt más, de nem jobb                         gemma 386.

     I* Annyi visszaélés után, még a szentekben is kételkednem kell.

     II* A valami előtt a semmi lehetett, vagy egy másik valami.

     III* A szeretet az emberek kedvenc szólása, mindenki másképp gondolja.

     IV* Itt minden a miénk- gondoljuk. Majd ott is ezt- gondoljuk. Képtelenek vagyunk érteni. Nekünk nem lehet semmink se.

     V* Szegényeknek használható cipőt adok, ha válogatatlan viszik magukkal.

VI* Mindenki mást szeret. Másképp.

VII* Minden esélyünk újra meglett. Visszafejlődhetünk. Ha nem is akarunk. Minden esetre.

VIII* Romániában a pártolók isteniek. Önzetlen irányítják sorsunk. Saját kedvük szerint.

IX* Már koldulni se lehet. Régen, ha kenyeret kértem, inkább pénzt adtak. Most pénzt kérek, de kenyeret ajánlgatnak.

X* Sok ember lajtorjája a remény. Csakhogy a létra-fogakról sem üzempróba, sem garancialevél nincs széles e határban.

XI* Azt rótták a faragott kapura, Isten kegyelméből, de szemenszedett hazugság, mert tisztán fából van.

XII* Korábban úgy gondoltam sokat tudok, s tudásomban nem kételkedtem. Mostanában mintha többet tudnék, de minden felől többet is kételkedek.

XIII* Az injekciós gyógyszereket jobban szeretem, mert azt kedves nővérkék, még, ha fáj is, de mosolyogva beadják. A kanalas gyógyszereket egyenesen utálom, pláne mikor öt-hat kanállal együtt kell bevenni. Akármelyik kanál ritkán nyelhető egyéb baj nélkül.

(2000)

Volt többször                                 gemma 387.

Volt többször is, mert unalmas egyszer, egy-egy szegény asszony, akinek volt egy-kettő-három vagy több fia. Mind szegények, vagy kicsibe királyfiak lettek volna. Andersen és Grimm urak meghagyták, hogy a fiúknak bajt kell vívniuk, próbára kell állniuk. Úgy is lett, mindig el is mentek a fiúk, csatába álltak a rossz és az álnok ellen. Hát mit gondolsz, Sikerült, mint régen? A sokfejű gyalázatos szörnyet legyőzni? Hát nem. Mostanában többen vannak a fertelmesek. Hiába a fiúk oldalán az igazság és az együtt érző támogatás. Nincs velük a hatalom. Ezzel oda az oltalom. Ma már csak a vasorrú bábák győzedelmesek. A mentésre váró méheket lepermetezik. A farkuk tollát osztó madarakat délre száműzik, ha gyermekeik tojását a kisebb fiúval meg szeretné menteni. A jó tündért szakszervezeti üdülőjeggyel félreállították az útból. Mivel nem tért vissza azóta se, alapos gyanúm, hogy zárt intézetben okkal tartják. Vagy valami rejtélyes irodába dugták jobb kereset mellet. A más jótevőket kiképző és munkatáborba küldték. Már senki sem ad építkezési engedélyt különféle aranyalmákba, sem kacsatotyogókra. Ezután csak termőföldre lehet lakótömböket építeni. A szeméttelepeken pedig kísérleti zöldségessel lehet próbálkozni.

Itt Benedek úr pipára gyújtott. Gondterhelten szortyogtatott. A fiúk csak mennek-mendegélnek. Nem győznek. Szegények. Lejárt az erény és becsület értéke. Szomorúan hazatérnek. Otthon az anyjukra öregek menhelyén lelnek. Vagy olyan is van, aki nem szolgált a nyugdíjra, mert birtoka és vagyona volt az antivilágba. Azok az ebek harminchatodára juthatnak. Még ujjal is rájuk mutogathatnak. Szegényekre. A fiúk nem hajthatják senki vállára fejüket. Meg se pihenhetnek. Dolgozni mehetnek. Elég lett a vitézkedésből. Aki nincs velünk, az mehet. Mennek. Dolgozni. A Fej lehajtva. Altatott gondolattal, megkötött akarattal. Míg el nem csapják őket. Vagy dolgoznak, vagy koldulnak. Aki a koldulást megalázónak tartja, virágot árulhat. Százalékra, vagy haszonbérbe. Egy a kereset. Ez az egyetlen örömük. Ez, ami pótolhatatlan. Sehol a világon nincs ennyi rossz ember. Nincs ennyi lopás és csalás. Szőnyegbombázás. Partra szállás. Rossz környezet. Sugárfertőzés. Üvegház a világ. Sehol sincsenek otthon. Nem is keresnek maguknak társat, hogy ne kelljen harcba küldeniük fiaikat. Vagy olyanokat álmodnak, hogy a gyerekemnek jobb lesz. Ezek rövidlátók és felelőtlenek. Ha nem nyújtanak rá alapot, mitől lehetne bármi éppen, jobb a semminél. Amit átlagban meg sem érthetnek.

Mindenhol a világon dolgoznak ennél többet. Keresnek ennél többet. Élnek ennél jobban. Érnek ennél tartalmasabbat. Nekünk manapság államelnökünk mond meséket. Szeretik egymást hasznosabban minden népek. Vannak szebb élményeik, mert erre igényesek. Vannak ünnepeik. S ha nem is értik az egész világot, de legalább meglátogathatják. Ennél többre úgyse juthatnak vele.

Nekik ez mind többször adatik. Nekünk fel sem merül az adhatósághoz való jogunk. Hát meg is érdemeljük. Mogyoróhéjba telepedhetünk, mit érünk vele. A Malomárkon leereszkedünk, mit érünk vele. Holnap légy a vendégünk, mit érünk vele.

Te pedig bizonyosan semmit.

(1975)

De gyér vagy                                  gemma 388.

mikor látom havonta,

mit nem mondtam naponta,

rám telepedik a kétség,

ez már mégis több, mint restség!

szeretetteljes üdvözlet, a semmi távolból,

minek ebből a haragvás, meg s alá se írom.

nekem lap kell, újra hallani,

a tegnapi híreket olvasni.

(1997)

Imádság                                       gemma 389.

Mi Atyánk, aki ezt a féktelen áldást adod és ezt a tartós esőt, Te tudod miért, ránk szabadítod, ki vagy a mennyekben, ha időd engedi és letekintesz, vedd számba gyarlóságainkat.

Szenteltessék meg a Te neved! Te akkor ki tudnád tűzni, hogy mennyi csoportos vétkezésért, mennyi vezeklés illendő.

Jöjjön el a Te országod! Most az emberek ostobák és önzők, itt még úgy gondolják, minden tűzet, el tudnak oltani.

Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is! Mégis ezzel a nagy vízzel nem tudunk mit kezdeni, négy napig áztatott bennünket és mindenünket nyakig, s meggyanúsítottak, a gerendákat mi vezettük a falaknak.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Csak a Te bölcsességed tudhatja, mitől lett kenyér asztalunkra, s hála Neked, hogy egyéb bajunk mellett nem éhezünk.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, amit éppen szokásból mondtunk, mert olyan gyarlók vagyunk, ha egy sérelmet elfelejtünk, helyette mást találunk, s mint most is már fogadkozunk, a kölcsönt visszaadjuk és megtoroljuk.

És ne vigyél minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól! Mert itt vannak, meglopnak, elszámoltatnak, s tűnődésünkön vigyorognak. Segély sok jött, serceg a rádió, nem, a semminél alig kaptunk egyebet, nem, nem kaptunk eleget.

Mert tied az ország és a hatalom és a dicsősség, most és mindörökké. Apám húsz éves kínja maradt a sár alatt. A fogunk hiába szorítjuk, éppen csak túléljük.

Ámen. Lemoshatatlan.

(1990)

Nekem innen menni kéne                        gemma 390.

Nagyon sok ügy gyűlt az agyam karimájára. Át is ömlött talán, gondjaim gátján. Nem vagyok kész, semmi tervezett dolgommal. Nem tudok elég pénzt keresni, egy normális életvitelhez. Azok a dolgok, amelyek eddig marasztottak, egyre kevesebb ember szemében képeznek értéket. Egyetlen, bomlasztó gondom van. Az ifjú, talán felelőtlenebb tervek évei elmúltak. Tapasztalatom hiábavaló. A kezdetek kisbéreseinek van ünnep napja. Akik még sokat dolgozhatnak jól, a vállalkozónak. Akikre, nem kell azonnal nyugdíjazást álmodni. Roskadj magadba, vagy menj el. Ha nem a te világod, akkor miért fogadod el? Harminc évvel ezelőtt talán erről pofáztál? Szép dolog, mit is beszélek? Na !? Idősebb lettél, de nem okosabb. Ez idő alatt pedig minden fonnyadt. Na!?

(2000)

A demagógia forradalma                        gemma 391.

Mi Atyánk, a bűnök már tudom, csak az enyémek s a népemé, ki vagy a mennyekben, a sok hős nincs és nem is volt. Hazugságban feküdtünk le s nem aludtunk, közvetítette a televízió. A nevedben hazudtak olyanok, akik azt sem tudták, hol laksz. A hazugok pedig nem bűnhődnek, amitől felbátorodnak. Szenteltessék meg a Te neved! Nem találni egy legényt, aki merne lépni, vagy már rég ezelőtt a székhez kötözték. Mindenki szobrot áll, játszik. Jöjjön el a Te országod! Nem lesz ipar, meghal a gazdaság, éheznek a gyermekek, veszekednek a patrióták. Ami azért rossz, mert nem ezt akarta Ábel s a tizenkét tanítvány. Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is! A bank csődje, csak a szegény bácsika pénzét ejti el, a gazdagoké meg van mentve Bernbe és Vancouverbe. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Ha mi emellett kitartunk, nem is lesz már nadrágszíjunk, az egész csupa lyuk. Nézzük, hogy a sok ajándékot megint nem nekünk hozták, vagy hozták csak át nem adták. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, segítsd meg az embereket, mindenki kaphasson már annyi Földet, hogy azt túl köpje, s megművelje, csak biztos legyen benne, hogy holnap nem kötik fel érte. Legyen, aki a termését megvegye. Egy is erdő sem ártana, amiből a tüzelője kikerüljön, ne osonjon lopva többet.

Házában csendes ünnepeken, az árnyékban megpihenjen, a sajátjával melegedjen. És ne vigyél minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól! Sokan vannak, akik ma sem találták meg helyüket, akkor minek akármilyen ünnep. Ha ünnepen is egymást mutogatjuk és szidjuk a buta népet, minek jött a világra, ha erről nem tehet. Mert tied az ország és a hatalom és a dicsősség, most és mindörökké.

Ha akarod, lesz nagy ünnep, katonai parádéval, díszszemle, koszorúzás az ismert hős emlékének az ismeretlen forradalmárok által. Nincs amire várnunk, talán az ünnepkor kezdjük elölről, irtsuk éppen a nagyját, közismert bűneik miatt. Nagyon nagy a készület. Ámen.

Csak ne lenne újra öldökléses tűzijáték, s forradalomnak keresztelt hatalmi parádé.

(1999)

Angyalka                                     gemma 392.

A Bokor utca két sarkán valamikor üzletek nyílottak. A Szabadi úton állva, jobb felől egy örmény által itt hagyott mészárszék és tejterméküzlet állott. Bal felől ruha és cipő üzlet volt. A betérő felőli oldalon szatócsbolt nyílott. Ennek gazdája egy nagyon gazdag zsidó volt, aki Németországból Amerikába ment és onnan vezényelte az újranyitást. Csakhogy negyvenhét után ez a dolog, kútba esett. A jobb felöli üzletet a mészáros nyerte meg lakás céljára, a bal felőlibe három sokgyermekes családokat lakoltattak. A mészáros a fél lakást kiadta albérletbe. Abban lakott egy ideig Erika Angyalka. Korábban, nem tudtam, hogy az angyalkák milyenek és hol laknak. Úgy gondoltam mesékben edzett agyammal, hogy ilyen körzetfelelős angyalkák létezhetnek. Aztán ettől megtudtam, hogy milyenek. Az angyalkák a legszebb lények. Okosok és kedvesek. Velünk járnak óvodába, s iskolába. Beszélnek is velünk s játszanak, ha kell. Szóval gyönyörűséges dolog. Aztán nem tudom mi okból, Erika Angyalka eltűnt. Nekünk azt mondták, meghalt, de én ezt nem hittem el soha. Olyannak tűnt, mint a gólyamese. Ki hihetné el, hogy egy angyalka meghalhat? Még rosszabb, nem maradhat velünk, ha a körzetében felelős dolga van?

Hogy nekem csak efféle, megmagyarázhatatlan furcsaságok jutnak eszembe?

(1979)

Anyanyelvünk vállalása                     gemma 393.

     Az egyik lengyel család vezetékneve, a keresztneve is elég kimondhatatlannak bizonyult. Annyira beleszoktunk az emlegetésükkor lengyelnek mondani, szembe is kezdtük őket lengyelnénizni vagy lengyelbácsizni. Egyszer lengyelbácsival voltam gátőr. Nagyapám helyett. Szép nyári délután volt, s már elég korán elfonnyasztottuk az ismeretség fonalát. A családjainkról a legfontosabbak nagyon gyorsan lejártak. Már nem tudom miről, lengyelbácsi elkezdte az irigyek hangján, hogy milyen jó magyarul beszélni. Mondtam még megjár, de otthon elvárják a németet, a rokonságban a szlovákot, hadd tanulja meg a gyerek. Az iskolába orosz mellé a franciát ragasztották, a román mellé pedig latin támogatást szereztek. Menj ezzel valamire. A latinnal még megyek valamire. De a franciát s az oroszt eredendően nem szeretem. Lengyelbácsi szívemnek kedvében akart járni, sűrűn bólogatott. Azt mondta gyerekkorában ezt így látta. Később rájött, ha sok nyelvet ismer bármi kevéssé, akkor is jót tesz, mert útra mer indulni. A magyarral pedig az a jó, hogy nagyon tömör és nagyon jól kifejező. Ettől olyan nehéz idegeneknek. Hosszú példákon mutatta be tapasztalatait a nyelv buktatói miatt. Megszívlelendő példák voltak. Nyelvész lehetett volna lengyelbácsiból. Egy nehéz nyelv, könnyed nyelvésze. Csakhogy most már lengyelbácsinak nem nehéz. Szóval nem idegen. Más szóval, ha nem idegen, akkor nem lengyel. Azaz lengyelbácsi magyar lett egy eseménytelen, gátőri délutánon. Egyszerűen felvállalta.

(1989)

Az államcsíny emléke                          gemma 394.

Mi Atyánk, ránk olvasott bűneinknek se szeri se száma, ki vagy a mennyekben, többet tértünk vissza, mint mentünk előre. Szenteltessék meg a Te neved! Itt egyet mondnak s mást csinálnak. Bár tudnánk kinek való.

Jöjjön el a Te országod! Hirdetik, hogy a magyarok kívül-belül az ellenségek, ezért akár elmehetnek, a szláv testvérek csendben, sunyin settenkednek, nekik megengedték, haza jöhetnek. Ők többnyire ide tartoznak, még talán ősvallásilag is.

Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is! Biztos nem akartad, de ellopták a bankot, nem nyomozzák a tulajdonost, ugyanazok nem hagyják, hogy az élet valahogy kilépjen, a lusta keleties módi megiramodjon a nyugatias mozgás igény felé.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Mert most épp lenne, mivel megkenjem, s ha beindulhatnánk, nem is tudom, hogy mondjam, nem izgatna, ha szűkebb lenne a mellévaló, mert most, ha drága, azért elég változatos.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, még mindig nem tudhatunk semmit arról, ami fontos lehet, ki lőtte a békés, jámbor népet. Hát arról nem nekünk kell ítélkeznünk. És ne vigyél minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól! Olyan lassan jár a szekér s nyikorog a kereke, a kenőzsírt elbaltázták s a szénát nem a lónak adták. Mi lesz ebből, Uram?

Mert tied az ország és a hatalom és a dicsősség, most és mindörökké. Téged nem emlegetnek elég tisztelettel, ne hagyd, hogy nevedbe beszéljenek. Nekem nem jutott szó, se tett, milyen jó nekem, most a magasról ellenőrzőm erkölcsömet. Nem bökhetnek rám, megmentette az igazolvány.

Ámen. Nincs több, elfogyott a bizalom.

(1994)

Pótkávé                                       gemma 395.

Szegénynek lenni nem szégyen, csak méltósággal kell viselni. Aki szegény, az ne játssza meg magát, főként ne akarjon hetykélkedni vele.

A napokban hallottam, egyre gazdagabbak vagyunk. Hát a Jóisten, s aki még ezt tűri, tudják, mert mondhatják. Tényleg senki sem vet gátat a hazugságoknak s az álnok félrevezetéseknek. Itt felénk az istentelenség sokkal előbb került, mint azt bárki vállalhatta volna. Lám csak, mikor egy ütés tapló sem voltam, a karácsonyfánkon szaloncukor lebegett. Az más kérdés, hogy csak abból ehettünk, ami nem volt felfüggesztve. Az angyal a fa környékén, hebehurgyán elszórta-hullatta a kiválasztottakat. Beh, jól tette. Világos, hogy a fán több éves maradékok is libbentek a huzatban. A néhány naposra lopott gyertyafényben. Csillogtak-villogtak ehetetlen.

Alig hittem az olyan esetekben és találmányokban, hogy esküvőn puliszkatortát adtak, vagy valaki születésnapján a négy díszes társzekérnek álcázott tortából egyik ehető volt, többit vissza kellett adni Ali bácsinak. Festett gipszből voltak. Tudniillik. A gárdisták és az indiánok sem ehetők, sem nyalhatók nem voltak. Vadnyugatos olcsó giccsek. Aljas szándék leplezte a cukrász dolgát. Azt sem értem meg családi körben, hogy a tésztahalmot csorgó nyállal lessem, aztán a vendégek elmenetele után a zsidónál levonjuk az esetleges fogyasztást. Mindenkor talált a legengedékenyebb elszámolás is. Másképp baj nem lehetett, csak ha nem találkoztál valamelyik született banditával vagy az úton valami ismeretlen torkosság ment volna az agyadra. Ilyenkor aztán a mulatás után való nemulass került szóba.

Nálunk a fentiek miatt, nem telt el úgy a hét, hogy valamit ne sütöttek volna. Került rétes vagy palacsinta, gyümölcsös tekercs vagy túrós tészta, püspökkenyér vagy mákos kalács, aranygaluska és királytallér. A felsorolás soha nem teljes, mert időnként tortát és kürtös kalácsot is sütöttünk. Megemlítem, hogy állandóan ízeket emlegettünk, nagyanyám aztán kitalálta, fánkba fogott paprikás vagy borozott kolbászkarikát, vagy sütőben élesztett házi szalámis és sajttal borított tésztát zsörtölve, mileszebből szöveggel megsütötte.

Volt egy esztendő, amikor én már nem valami nagy angyalhívő hírében keringtem. Karácsonyfákat és húsvéti nyuszis kosarakat szépeket raktam össze. A fizetés egy-két kivétellel alkalmasan megkerült. A ráadás sem volt ritka. A környék ízlésvilágának megfelelő szinten, ráadásnak elragadtatott sikolyokat, arcul csipkedéseket és cuppantott csókokat szedtem be, a begerjedt nagyasszonyoktól. Egyszer Piúka nagymamája is megkért, hogy egy tisztességes karácsonyfát szerkesszek nekik. Egy hét alatt, minden munkadíj csak üvegcukorban lesz lefordítva. Jelzem, azért lett volna nekem ez érdekes, mert a cukorgyár, ahol a Piú papája dolgozott, nekem olyan titokhelynek tűnt. Ment a dolog szépen. Ami egy normális karácsonyfára kellett, szalagok és girlandok, gyertyák, lógók, piros alma, aranydió és csillag a tetején, egy-két szemfényvesztő üvegdísz, már mind a fán lógtak. A szaloncukor beígérve, kezdhettem volna az utolsó előtti napon a simításokat. A zsidótól selyempapírt kértem. Négyzetekbe vágtam. Két szembeni szélét megrojtoztam. A temetkezőstől lakkpapírt és ezüstözött papírt esedeztem. Ezeket a becsomagolt cukorkákra véltem rágöngyölni. Itt esett meg a legkiábrándítóbb dolog. A nagymama által javasolt cukorkák egyikét, titkon be akartam falni. Sem nyalni, sem rágni nem lett kedvem. Sőt a szaloncukor sem kellett többé nekem. Piúkáék egy fekete kenyeret apró szeletekre metéltek. A lerben komótosan megszárították. Talán meg is pirították. Ezt a szénnek kövesedett valamit égetett cukorban és kakaóporban megforgatták. Igazán kellemetlen dolgot sugallt, amíg a döbbenet fél percéig a számban tartottam. Jobb lett volna, ha üvegcukrot és süvegcukrot kötünk fel, csak úgy a maga valóságában. Teljesen oda lett a kedvem.

Szegénynek lenni nem dicsőség, de nem is szégyen. Csak azzal törődjön az ember, hogy elviselhetővé tegye. Nem csak magának, hanem a környezetének is. Tata úgy gondolta, az aljasság lenne, ha a saját szegénységünk csalódásait mással viseltetnénk. Ezért a szegénységet mintára, megpróbáltuk kijátszani. Szórakoztatott és sikeresnek bizonyult.

(1979)

Vagyontalan, értéktelen                       gemma 397.

Elvesztettem mindenemet még 1918-ban.

Ha egy részét visszanyerhetném, akkor is elégedett lennék. Némi örömet okozna, ha tudnám mi, hová lett. Rászorultnál van talán? Netalán, azért tarják vissza, hogy netán túlértékelném magam, ha foghatnám vagy érezhetném.

Megtalálója ne értesítsen, legalább nem irigylem, ha már az enyém, nem lehet.

Akinek szándékában áll vissza is adni, igyekezzen, mert egyre öregebb vagyok. Talán megérhetem. Hogy legalább viszontlássam.

(1989)