(5.füzet) (MűVe)SEBaj(írÓ)daLOM

-(mű-műve-se-vese-seb-műseb-majó-sebír-vaj-baj-bíró-író-ír-írom-iroda-biroda-irodalom-íródal-álom-ódal- lom-ólom- alom-dalom- műdalom-birodalom-műbirodalom-műeb-műlom-műves-művese-sebólom-sebíró-ebíró-vebódalom-ebiroda-iroda lom-óda-ódalom- ami vissza olvasatban egyszerűen marijas ) 

*szakadatlan kell dolgozni valamiért, aztán miként élvezhetném annak a magvát, ha elébb a romlott gyümölcsén átrágódok, ami nem lehet semmiképp jutalma a valamiért való munkálkodásnak, túl érzéketlenek a követő társak, meg a féltékenység gyanúja sem hagyott alább, miért más, inkább magam minél több rendben, ami vitathatatlanul visszataszító, közösségben értelmetlen

Amit SZÍVEMBŐL, ALÁZATTAL üzennék az alábbiakban:

 3     Hűségeskű                                  gemma 400.

 3     Szivárvány                                 gemma 401.

 3     5. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                      gemma 402.

 4     a titok                                    gemma 403.

 4     6. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                      gemma 404.

 4     Mit valljak meg(1.)                        gemma 405.

 4     bírálóim(1.)                               gemma 406.

2      logóTOK                                    gemma 407.

2      Megegyezés előtt                           gemma 408.

       A pünkösdi sziporkák                       gemma 409.

 6     Hála                                       gemma 412.

 6     napfényes évek gyermekei                   gemma 413.

 8     ének                                       gemma 415.

 8     színművek tolmácsai                        gemma 416.

 5     Mit valljak meg(2.)                        gemma 417.

 5     bírálóim(2.)                               gemma 418.

 9     film                                       gemma 419.

10     Önarckép                                   gemma 420.

10     fehér                                      gemma 422.

11     fekete                                     gemma 423.

11     Elba sziget                                gemma 425.

11     Villanyóra                                 gemma 426.

 5     Mit valljak meg(3.)                        gemma 427.

 5     bírálóim(3.)                               gemma 428.

13     Közös pont                                 gemma 429.

13     Ünnep elé                                  gemma 430.

14     Rajzfilmem                                 gemma 431.

15     Farsang                                    gemma 432.

15     Jakab hercegre emlékszem                   gemma 433.

15     Foglalkozásom                              gemma 434.

16     Még egy cédula                             gemma 436.

16     KUTatOK(1.)                                gemma 437.

18     Haragban (nem ma)radhattok                 gemma 440.

19     KUTatOK(3.)                                gemma 441.

2      a kegy helye                               gemma 442.

20     KUTatOK(4.)                                gemma 443.

21     E¢ se+ mese                                gemma 444.

21     KUTatOK(5.)                                gemma 445.

6      levél                                      gemma 446.

       KUTatOK(6.)                                gemma 447.

22     A pénz                                     gemma 448.

22     Az iskola                                  gemma 449.

22     NE vEDD MEG                                gemma 450.

       Miért vagyok                               gemma 451.

24     Okoskodások                                gemma 452.

24     névjegykártyámra                           gemma 453.

24     Lecke (III.)                               gemma 454.

25     A hatalom nem diplomás                     gemma 456.

       Üzent Mózes követője                       gemma 457.

       Hittanóra 3                                gemma 458.

       Időközi leltározás                         gemma 459.

       Nagykorúsítás előtt                        gemma 460.

       a Nap                                      gemma 461.

29     Gyermekrajzok(1.)                          gemma 462.

29     Gyermekrajzok(2.)                          gemma 463.

29     Gyermekrajzok(3.)                          gemma 464.

30     Láthatatlan csodák                         gemma 466.

31     Légy a szememben                           gemma 468.

31     Vaku V.                                    gemma 469.

32     Olvastam                                   gemma 470.

32     Az élet cirkusz                            gemma 471.

33     Rendszer                                   gemma 472.

33     Értelemmel                                 gemma 473.

33     Hontalanok                                 gemma 474.

34     Lineáris idő                               gemma 475.

35     Mózes postája                              gemma 476.

35     Kiállítás                                  gemma 477.

35     Minősített lopás                           gemma 478.

35     Magamba fojtom                             gemma 479.

36     Mi a fészkes                               gemma 480.

37     Kinek a javára                             gemma 481.

37     Csoportkép                                 gemma 482.

38     Beteg                                      gemma 483.

38     Minden veszendő                            gemma 484.

38     Megtalálható értékek                       gemma 485.

38     Veszett már sok egyéb                      gemma 486.

39     Gondol a vénség                            gemma 487.

       Kinek ki                                   gemma 488.

       Parancsok (5.)                             gemma 489.

       Hittanóra 4                                gemma 490.

       Az utcák neve jellemző                     gemma 492.

       Minden nap bevégzetlen                     gemma 493.

42     Kezdetben vala                             gemma 494.

42     Die Parallelen                             gemma 495.

43     Ébren álmodom                              gemma 496.

44     Ezt találd ki                              gemma 498.

---

---

Hűségeskű                                     gemma 400.  

Ide szedtem rendbe a művészettel kapcsolatos dolgaim. Úgy találtam, hogy került néhány apró-cseprőségem, amivel tanítványaim és munkatársaim figyelmét valamely dologra felhívhattam. Kellett is ennyi, nekem. Mert azért volnánk itt annyian, hogy hamar megérezhessük a szépet, ha valaki valamiben gyönyörködik, hamar értesüljünk róla, még virágjában találhassuk, ne csak hervadásakor értesüljünk róla. Dalolni, zenélni ne restelld, segít a közérzeteden. Fütyörészni nem illendő csak lovásznak, súgják a polgári csókák, hát én az úton is próbáltam. Nem eredt el az eső tőle. Találkoztam egyik régi irányítómmal. Néztük egymást, fürkésztem, vajon mi járna a fejében? Az olvasókör, elfelejtődött. A szavalókörön brigád-anyagot szerkesztettek, amíg kellett. Színpadra tettünk mindent, amit vártak. Más-más helyen és különféle lehetőségekkel. Írtam nektek, nem mindig válaszoltatok. Dolgotok volt. Nekem is. A néhai egyik csoportból csak ketten élünk. Most már festhetjük magunk. A ráncok nem simulnak. Rómeót se játszhatok többet soha. Inkább meszelek egy Giocondát. Festettem, de annyit nem, hogy abból megélhetnék, néhányad magammal. Mintáztam, egy-két lovast és állókat, csoportokban. A gipsz tartotta meg azokat. Fényképeztem, nem sokat. Az udvaron s a kertben, mindig tartottunk egy kutyát. Gondoztuk, szerettük. A területe a ház küszöbéig tartott. Ritkán kötöttük meg, hogy mindig az idegeiket kíméltük. Macskát is, csak ezért nem tartottunk, hogy ne idegesítse a kutyát. A macska oly figyelemre méltó, mesterien tud keresztbe tenni az ebnek, hogy ahhoz semmilyen aranymetszés nem hasonlítható. Véreb válik belőle. Igen, a macska, s lóvá tett ebe. Ettől eltűrtem a macskákat.

(1999)

Szivárvány                                    gemma 401.

Végy némi viharkéket. Keverd el a békavirág színével. Hajnalban kend a szilvafák levelére. Nagy esélyed van arra, hogy senki észre se vegye a változást. Estére más munkához láthatsz. A berothasztott kotyvalékot hevesen kevered. Színtelen és áttetsző etilalkohol tartalmú erősen könnyen büdösödő munkagyümölcs képződményt nyersz. Ettől később még a szivárványkaput is megleled. Szemed szintje alatt és felett átkelhetsz. Erőteljes négylábas szaladásban üdülsz. Boldog lebegésben lehet részed. Nem te választod, melyik jut ki. Később szégyelled, vagy nagyon bánod ezt a tetted.

A többi színt egyelőre helyezd tartalékba, szükséged lehet azokra a gyógyuláshoz. Ha ez nem lenne, akkor a májad hagy cserben.

Gyönyörű kilátásaid vannak a vesztésre.

(1970)

5. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                      gemma 402.

Fennkölt fogalmam

Az irodalommal én úgy találkoztam, mint az Istennel. Sokszor jelent meg, sokkolón. Nem ember győz meg, semmiről és senkiről. A példázatnak kell erősnek lennie. Sok személy hozta el üzenetét hozzám. Többen csak odalökték: - nesze. Mások óva intettek: - jaj, el ne jegyezd magad vele. Még rámész, mint annyi mások. Talán nem maradna elég hely nekik? Kevesen, nagyon kevesen bíztattak:- ha érzed az üzenetet, nem késő soha, érdemes kivárni, meg kell mondani. Arra is volt példa, hogy szinte váratlan rám szólt a Sors, a hónap végén, a nyelvolimpián vagy versenyen szeretnélek találni. Ebből kicsúszni, lehetetlenség volt, s azok a forma vagy tartalom meg utalás dicséretek, amelyeket azelőtt gyűjtöttem. Előre olvasóim is felkapták a vizet: - ejsze, ez velünk csúfolódik.

Nem, én senkivel nem tréfálkozok. A kihívást komolyan veszem. Nagy befektetéssel jutottam ismereteim nyomára, ezért nem játszhatok a tisztelőimmel.

(1985)

a titok                                       gemma 403.

Egy márványtömbből két kézfej csúcsosodik fölfelé. Finoman szembefordult tenyérrel. Talán valamit rejtegetnek. Mintha. . . Eleinte nem értettem, mit jelent Rodin alkotásának címe: LA MYSTERE -azaz- A TITOK...

Később találtam rá valamire. Az emberi titkot, a kétmarkú titkot rejtegeti ez a márványtömb darab. Példázat a kézről, vagy inkább a dolgos kézről. A munkavégzés minőségét nem bírom megállapítani. A tenyeret nem látom. Nem érinthetem meg. Nem is sejtem mennyire kérges. Vagy csak barázdált? Ilyen kézzel nem lehet ölni, fosztogatni, gyújtogatni. Az ilyen kéz nem bír gyilkolni. Ez a két kéz valóban megoldja a mindennapok rejtélyét, az alkotás és a fejlődés titkát. Szakadatlan a munkálkodó ember nagyságát sejteti.

A szobor szépsége örökös időszerűségéből fakad.

(1971)

6. M(U)AR(PHY)ASÁGAIM                         gemma 404.

Talált tárgyaim

Ahogy én itt szerteraktam a sok színes ceruzám, látogatóim lettek. Csak úgy beléptek. Köszöntek, van itt valaki. Valami okkal szóba elegyedtek. Néztek, össze-vissza, hümmögtek. Né, itt tényleg van s lesz valami. Megtaláltam a tollukat. Visszaadtam. Kerestem a kulcsok gazdáit. Örültek neki. Nem értették. A büfében rám beszélték. A mesebeli királyfinak kell lennem. Ilyen nincs. Csodálkoztak. Itt mindenki eddig, inkább csak eltüntetett. Vagy falazott a sunyi eltüntetőnek. Én meg mosolyogva keresem a hebehurgyát. Tárgyát oda adom. Meg se fenyítem. Ez nem igaz. Ez csak álom. Mások lopnak. Okkal s oktalan. Értéket és értéktelent. Érthetetlen.

Vajon ez a békává lett királyfis álom lenne? Csak semmi ugrálás, mindenkit felold a környezet. Holnapután kifáradnak az ünneplők. Én is csak abbahagyom egyszer. Miért is ne…

(1976)

Mit valljak meg(1.)                            gemma 405.

Ők előírták, sohse

kérdeztem, akár nem,

én csak főztem, azt a

mitől, ha jobb volna.

(1979)

bírálóim(1.)                                   gemma 406.

Az írógépem egén összegyűlt némi nyári felhő.  A feleségem, már tíz éve van, beéri valami hümmögéssel. Nagy bírálóm. Azt mondja, jobb volt Tamási és Örkény. Mondom, tudom Hölgyem, tiszta önkény. Hidd el a vállvonás is bírálat. Nem is akármilyen. Lányom is van 79 óta. - Ne a nagyoknak, azoknak elég sokan írnak, s eleget. Mégsem fogadják meg, akkor te se tudod megjavítani őket. 86-tól fiam van, s kívánsága: - Édesapa, mondjál mesét. Ne valami régit, vidámat, s mégis mesét, frisset, hogy aztán lehessen vele térni is, ha kell. A mese aztán legyen rajzfilm. Játszani is lehessen bábokkal. A tanácsadóm, a családra is jusson időd, csak ígérgetsz az asszonyodnak. A kiadóm is beleszól, most eljött a továbbolvasás ideje, nincs mese. Senkit sem érdekel az öreg bútor reccsenése s a falevelek sejtett zizzenete. Szuperszonikusan suhanunk. Az ügyelőm, megmondtam érthetően, ülve mindig tegye karba a kezét. Honnan tudnád, mit gondolt a hős. Írd le mit tett. Abban a velő. Mi a teendő? Barcelona-Volgográd járat indul. Írni. Állva. Mozgó vonatban? Vagy repülőt hirdettek? Az még rosszabb. Írni. Csak gyorsabb. Mire oda érek kész az újság. Azt mondja valaki, hogy a kiadó beteg. A másik nevet, attól nem beteg, hogy másképp szeret. Ez a gép is milyen nehéz. Zivatar készül. Ha művész, akkor szerethet másképp. Hát nekem ebből nem nagyon kell részesedés. A családszeretet a példa, a többi mese a korcsosodás védelmére. Írni, s elfelejteni.

Tele a fiók. Tele a kosár. Olyan eső lesz, hogy na. . . A kiadó, az eladó rám se néz. Gazdasági pangás a láthatáron.

(1988)

logóoTOK                                       gemma 407.

A Lánchíd tövében, mi az anyám kínját kerestem ott, Gyuri, a pártoló forgalmazóm, rámutatott egy kis lebujra, ahol ilyen közel vagy éppen, tíz centes válogatott italokkal bódított üvegcséket lehetett kapni, elképzelhetetlen olcsón, és valami ötféle lángost, melegen, ami ebben a lucskos és redves szénszagú időben, a legbüdösebb Pesten, szinte Kánaán volt. VivaLatabar. A sors nem hagyta magát. Nemsokára megmutatják a budai, az vásárhelyinél sokkal sárosabb utcát. VivalaTaban. Jobban le lehet pukkanva. Egy nap estefelé, meleg rántott húsra gyűlve, a szembeni parton, ezek az engem gyámolító pesti lurkók ugyanitt azt állították, hogy a színpadon bájolgó úriember a Szörényi, az ikon ideál, s egy órányit besegít majd a pengető Bródynak. Két forintnál olcsóbban kapott üvegcsével, hittem nekik. A többi ment, mint a karikacsapás. A dundi, a zongorás Pici, akik mértékkel és elég távolról becsült, kiváló tudással és humorral felruházott privát kedvenceim. Az első végleges tapasztalatom, hogy nem kell együttesben zenélni. Jól menők lennének és szerintem szavatolt sikerük lenne, ha így össze – visszajönnének. Aztán mikor beértek a középpályára, bemondanának egy címet, s minden taxisofőr, aki a színpadon van, elkezdené ugyanazt dúdolni, vagy pengetni vagy kalimpálni. Ami az én szemüveg méretem által elfogadhatónak tűnt, a fülem sem tiltakozott, valami vegyesen kedves sóletet kínáltak, hangulatnak korábbi zenekaraik produktumait adták, gyanús nem is volt, mert amolyan felvétel előtti főpróbának tűnhetett volna. Minden szépen ment és élmény maradt, még ha profi utánzók is lehettek volna, míves előadást mutattak, igényesen dolgoztak, felesleges cirkalmak nélkül, a lucskos lábam is megszáradt. Feléledt bennem a túlélés igénye, hát mit látok, az árum is elfogyott, sőt a keresett könyveket is megígérték, hát kellett volna ennél több, ohne vivalamusica. Eszemnél voltam, az eszem mintha kifogásolta volna ezt az álomszerű összetételt, de mindezek ellenére jól telt. Vajon holnap is jöhetnék?

Egyszer volt Budán ebvásár. Ebeim nyereségre cseréltem.

(1975)

Megegyezés előtt                              gemma 408.

A kérdésedre nincs fontolható válasz. Ilyen tételnek léteznie adott, csakhogy helyzetmagyarázatok függvénye. Itt akár tíz emberöltőt is át illene tekintenünk. Az újság olvasottsága sem semmi, ha kötelezőn kellett megvenni. Jól felfogott pártérdekből. Még ma is. Csak a szerkesztők s az újság neve függetlenek. Egymástól. Egyébiránt felette fontos a saját vélemény kimunkálása. Világosan nem elfogadott s előszeretetben sincs részeltetése, de jót tehet minden eshetőségre előkészítve.

A nyers kerítés deszkát azért szegezték fel, hogy akadály legyen minden hívatlan és a belsőség között. A fa természeténél fogva szárad, zsugorodik és szürkül. Valamennyi idő múlva rések lesznek a deszkák között. Az oszlopok kimutatják évgyűrűiket. A szegek környéke megbarnul, később feketére vált. A fa lapjain megkérgesedik. Már a vizet sem szívja magába. A látvány fáraszt, beteges homály és unalom telepedik a nézőre és az élvezőre. A kerítéseket nem arra fejlesztették, hogy lyukasok legyenek. Meg szürkék. Hatalmas lehetőségeket kínáltak. Monumentális krétarajzokat készítettünk. Akkor már nem maradt hely a butaság korlátait mosó trágárságoknak. Hangulatos faliképeket és díszítő sávokat komponáltunk. Tetszett is az értelmesebbeknek.

A szürke alapú kerítésekre díszítőn tervezett rajzoktól csak egy lépés maradt a művészeti tagozatos iskoláig. Gyönyörű idők jártak a festőinasokra. A gyakorló termek a tanárok helye és elismertsége szerint a kultúrpalotában, a barátok temploma mögött a parkban, a bábszínházban és azolgacukival szomszédos udvaron voltak. Amit csak magunkba szívhattunk, azt a kerítésekre is kirajzolgattuk. Esztétikai igényünk felől semmi kétség nem merült fel. Csakhogy a lakosság ezt nem értette éppen ilyen egyszerűen, talán felkészületlen érte a dömping.

Egy május elsejére kelve, az egész Szabadi út minden krétával nemesített kerítését lemeszelték.

Többé soha nem termett kerítés külső rejtésére vállalkozó.

(1976)

A pünkösdi sziporkák                           gemma 409.

A székelyfalvi vagy a bulgárszegi pünkösdi király régente még nagyobb legény volt. Valóban ma is igen nagyfiú, csakhogy most nincsenek érvényben az összes királyi előjogai és szokott feladatai. A Pünkösd érthetetlen csúsztatással, éppen ötven napra esik húsvét mögött, de ezt csak mondják, mert az én számolásaim mindig másképp estek. Más szóval maradjunk abban, hogy inkább én nem tudnék számolni ötvenig. Ami senkinek nem szabadna, semmit sem jelentsen. Sokkal inkább érvényes ez arra az esztendőre, amikor a számolás némi türelmetlenséggel még a farsang alatt kezdődött.

Ha a király csak az ingyenes kocsmai jelenlétét, a kalaplengetését vagy a kabátja szárnyainak kopását tartotta volna szem előtt, akkor el se mondanám. Soha nem múlt olyan esztendő, amelyikben ne állítottak volna valami komolyabb feladatot a boldog király elé. Sokszor keseregtek azután, bezzeg, ha tudtuk volna. Mert könnyű az éppen nem volt. A leányokkal sem volt felhőtlen. Volt olyan király, akit tiszteltek, de olyan is, akit elutasítottak.

A helyzet játékos volt, mégis minden szóba jöhető felnőtt a legnagyobb komolysággal kezelte. A király leváltása, régente szóba se jöhetett. Mostanában inkább erre keresnek okot és indokot. A dolog vallási tartalmáról nagyon kevés szó esik. Pedig nem csak kicsinyes harcokból áll a világ. De van példa arra, hogy minden erkölcsiség és ismert értékrend helyett, valaki a könnyebb utat választja. Ilyenkor a kutatók kara heves tiltakozásba kezd, lép az ügyelő, morcos lesz a király. Ilyenkor kisembernek vagy koldusnak lenni volna jó. 

Az időszak izgalma feljogosít annak állítására, hogy nagyon szegények leszünk, ha ez a szép színfolt talán kikopik az életünkből. Minden arra mutat, hogy effajta szegényedésre pedig jogos kilátásaink vannak.

(1970)

Hála                                          gemma 412.

Milyen öreg lennél,

ha most itt lehetnél.

Szabadság, szerelem,

E kettő kell nekem.

Szerelmeddel kiszúrtad a szemem,

Szabadságom vakon is élvezem.

(1979)

napfényes évek gyermekei                      gemma 413.

 Vedd kezedbe ezt a vaskos, szépmíves és igényes alkotást, A napfényes évek gyermekei vannak a címes borítón, az előlapon és a szerző lapján, fordíts, eléd tárul a harmadik oldal melyen, íme az eligazító előszó:

Előszó

A következő 189´2 oldalon, megpróbálom felsorakoztatni az elmúlt évek kitűnő eredményeit, amelyek hosszú időn át, mélyrehatóan fogják körvonalazni létünk és munkánk. A sokoldalúan képzett Szabad ember bátor krónikáját tartod kezedben. A gyűjtemény nem halad szigorú évszám sorrendben, tehát nem napló. Szubjektív látványokat hoz, amitől kissé emlékirat. Nem vagyok még olyan idős, amitől mégsem lehet emlékirat. Olvasd bizalommal és próbáld meg felidézve átélni, azokat a nagyszerű élményeket, amelyekben részünk adatott a tárgyszerűen vizsgált időszakban. Legszívesebben állapotregénynek becézném.

Végül a nyájas olvasó eldönti, mit olvasott. . .

Fordíts!

Fehér éjszakáid eddig tartottak, ilyen hamar eljutottál a 378.old.-ra, ezzel be is csukhatod, itt a vége, váljon épülésedre:

Vége

Jó vastagon, fokosnak ígért könyvet tartasz, értetlen a kezedben.

A negyedik oldalra a háromszázhetvenhat és hetedik következik.

Benne az elmúlt negyvenöt év szabad küzdelme. A cím szabad embere nem volt alkalmas a krónika főszerepére. A bátorság ritka madár. Képzetlen. Jövet-menet oldal. Ez pedig egyáltalán nem sok. Sokoldalú.

(1989)

ének                                          gemma 415.

Nekem az ének kevés örömöt hozott. Nekem nem tetszik természetes állapotnak, annak ellenére, hogy sokan igen nagy örömüket lelik benne. Tagadhatatlan, egy szépen bemutatott nóta, egy igényes körülmények között előadott kórusmű vagy alkalmas teremben énekelt opera, akár részletben is, különös élményeket fakaszt hallgatójában. Mégis csak az ember énekel az élővilágban.

Helyes állapot, hogy egyesek muzsikára hallgatva élik életüket? Másoknak a dalolás a magányos farkas üvöltését, galambszárny csattogását vagy utcasoron feleselő kutyák csaholását emlegeti fel. Nem tudni, vajon szükséges-e nekünk ez az élmény, vagy csak megszoktuk. Igen sokszor akkor danolunk, ha valami erjesztett anyagot mértéken felül kóstoltunk. Ez sem természetes állapot. Mindenesetre helytelennek tartom, hogy valaki beintsen, s attól nekem rögtön kedvem legyen dalolni. Főleg amit a beintő óhajt. Még ha azt énekelnék, amiben kedvem telik.

Nekem ez az énekem az énekről.

(1979)

színművek tolmácsai                           gemma 416.

Mintegy százötven napja készülök harminc éves színpadi jelenlétem megünneplésére. Valójában egy komor sorsnevetésre ingerlő részeit hagytam meg a színmű szubjektív feltrancsírozásából. Maradt az élet napfényes oldala. Derűs és nevettető. Igazából, aki nevet, az sirat is valamit. Ezek a gyerekek itt betanított sztárjelöltek. Nem sírnak és nem is sirathatnak. Nevettetnek. Nem bohóckodnak. Csak egy keveset komédiáznak. Mondom, ezt tegyétek, s ők igyekeznek híven az utasítás szellemében cselekedni. Felhúzom közművelődési kétórájuk rugóját. Mindenki érzi, hogy ennek a művelődési szokottságnak nem sok jövője van. Csak vidámított dologgal tudok népet hozni a művelődési otthonba. Vagy az iskolába. Most szombaton bál se lenne, csak az én ünnepi asztalom. Az igazgató üzent, a fél faluval ne menjek be az iskolába. A vendéglős mondta, a milícia nem járul hozzá a hangos népünnepélyhez. A párttitkár szólt, átlátszó az egyes személyek karikatúrája. Az orvos engedi, udvarán van hely elég, zenészt is hívhatok, tartsam meg az ünnepélyem. Szóval nem veszett el a közművelődés támogatása. Mindenkitől csak ereje függvényében várhatsz valamit. Tiltás és tartózkodás, kétely és öröm, tanácstalanság és mi lesz, ha feszült közénk. Hívatlan jöttek, köszöntek, rögtön el is mentek, így maradhattak sokáig. Lehet olyan is, hogy eleve nem lesz jelen, nehogy nekiszabaduljanak az indulatok, esetleges pohárköszöntő után.

Most mi lesz. Hát semmi. Vége a színházamnak. Nem, nem, csak az enyémnek. Mit, hogy az nem lehet? Meg volt. Jó és szép volt. Sok ilyen ünnep kellene, lelkendeztek az idősebbek. Ha bál lett volna, a fiataloknak is kedvezek. A jövő héten pihentebb leszek. Bált rendezek. Csak nektek, táncoljatok kedvetekre, ne csak sírjatok, mikor talán még nevethettek. Adjon nektek a Fennvaló hozzávaló egészséget és türelmet. Nekem, hogy nézhesselek. Hiszen mindent megmutattam. Most csak éppen eljátsszátok.

Amit tanultatok. Vagy valamivel többet!           

(1989)

Mit valljak meg(2.)                            gemma 417.

Sohse írtam verset,

Szutykos sapkáról,

mert a fejemen volt,

viseltes, öreg kapka,

     nem szoros, árnyékolt,

beccsel nézett nagyobbra.

(1970)

bírálóim(2.)                                   gemma 418.

Az iskola olyan, mint a mézeskalács házikó. Örökre építik. Édes marad, ha szalonnával is kenik. Egyszer-egyszer az egérlyukakat betömik, a falrajzokat és faliratokat lemeszelik. Ha a szerző kellemetlenkedik, arra is meszet öntenek. Így aztán kívülről akármennyit nyalják-törik, a nyavalya se leli. Ám, ha az iskolát belső valaki sérti, akkor nagy szégyen éri, s az illetőt ki is veti. Válogatás nélkül. Magából. Bekötött szemmel. Magától...

Ez teljes összességében mégsem igaz. Kiveti az eRKáPé-helyi titkársága. Most is ott vannak. Mindenhol. Ahol csak döntés születhet. Megszokták az elnökségi székekben. Akadályozzák a munkánkat. Mi juttattuk oda őket.

Ha sokat gondolkodsz, még össze is zavarodhatsz. Mindenki kidolgozhatja otthon, a saját kis reformját. Súgnak, hogy álmodban is ezt gondold. A reform nem mi vagyunk. Nem értünk.

Az kell nekünk, aki velünk.

Az kell nekünk, aki velünk.

Hát ebben, én nem vagyok részes.

Mindennek ellenére, nem lenne nagy hülyeség, valamit tudni arról, hogy hányan vagyunk. Kikkel vagyunk szövetségben. Nemcsak a felületeken, hanem lényegében. Nemcsak az ünnepi ebédnél, hanem a főzésnél s a mosogatásnál is.

Aki egyszer bár sikertelen próbált, aztán azt nem felejtik el neki.

Hátha még egyszer próbálkozna. Vagy ki vállalja fel, a másik hátulra rekedt gondolatait.

(1996)

film                                          gemma 419.

A film ma már igen hasznos dolog. Mint anyag, mint eszköz, s mint forrás. Készülhet változatos műanyagokból, melyekre fényérzékeny anyagot visznek fel. Van ma már változat is. A fényérzékeny anyagot mágnesezhetőre cserélik. A hatás és az eredmény sem különbözik. Megörökíthetnek családi képet, természeti csapást, regénycselekményt, állatvándorlást és tüdőgyulladást. Olyan folyamatok magyarázatát adhatják, amit gyorsasága miatt szemünk csak lassítva láthat. Van már rá példa, hogy csak akkor értjük az ilyen történést, ha alkalmasan felgyorsítva tesszük az érdekelt elé.  Biztos erről már nem maradunk le. Ez a napjaink esete. Csak legyen mivel, s nézhetjük. Fénykép nem elég neki. Hát legyen mozgókép.

Más kérdés, hogy értelmünk által látjuk, vagy érzelmünkkel, látjuk. A látványt. A film segítségét. Megköszönhetjük.

(1976)

Önarckép                                      gemma 420.

A pont tükrözése a pont. Legyen a tükör pont, vonal vagy felület. Nem módosítja önmagát. Csak látod. Ha nézed, ha nem. Legfentebb leegyszerűsödhet. Vázlattá is csökevényesedhet. Sokan néznek a tükörbe. Amit látnak páratlan és megismételhetetlen. A tükörben csak akkor látod magad, ha egyedül nézel bele. A tükör ilyenkor neked mutatja azt, ami-aki előtte áll. A helyzet megismételhetetlen. Senkinek nem adatik, hogy ugyanezt lássa a világ bármelyik tükrében. Illetve, ha nem tükörbe bámulod magad, akkor nem is látod. Soha. Mikor más is veled bámul a tükör belébe, akkor nem magad, hanem egy együttest látsz, ami semmiképp nem az előbbi látvány. Sokan ezt gondolják, hogy a művész maga mutogatása és fitogtatása az önarckép. Nem, ez egy egyedi eset. Belenézel, s meglátod. Mindazt, amit soha senki más nem vesz észre. Mindazt, ami senki másnak nem adatott meg. Látod önmagad. Nem más néz, vagy láttat, hanem te magad nézel. Önmagadba. Önmagadat. Farkasszemeid által. Fagyott, ködösen. Vagy sasszemeiden át. Csipásan. Maszatos az orrod. Még van időd. Fakul a hajad. Lassabban rágod az ételed. Nem olyan sok időd van még.

Ha más nézése esik rád, a dolog nem ismétlődhet meg. A szubjektív nézést nem zárhatod ki. Azt sem, hogy a néződ ne azt lássa, amit te óhajtasz mutatni. Azt sem, hogy a néződ ne azt lássa, amit takargatni kívánsz.

Ezért van, hogy mások látása vélekedésre sarkall, s az ember a saját jámborságában is kételkedni kezd. A kételkedés pedig semmi jót nem következtet sem a tévelygőnek, sem a környezetének. Sohanapján.

(1985)

fehér                                         gemma 422.

Azon a reggelen kigyúltak a fények. Ragyogó szemekkel méregették egymást. Kedvesek voltak, tiszták és derűsek. Gyönyörű dallamot dúdoltak. Boldogan összeölelkeztek. Táncra perdültek. Egy ideig még látszott, melyiknek inge, melyiknek szoknyája. Hullámzott és magával ragadott. Mindenki boldogan és önfeledten keringett. Aztán mindent beterített a legvakítóbb fehérség.

Pedig senki sem kevert össze semmit. Meg aztán keverve, nem is lehet. A tarka ruhák aztán ráuntak a fogasra. A kipirult arcok elfordultak egymástól.

Minden és mindenki lihegett. Megint meleg lesz. Karikák hullnak luktetve. Színesen. Fehérbe. Pihenő után, elölről.

(1979)  

fekete                                        gemma 423.

A júliusi rekkenőben, egy álló búzatábla mellett haladtunk. Hirtelen megálltunk mi is. Szinte egyszerre. Szedjünk pipacsot. Nem tartós, csokornak. Nem is kell, csak amíg lefényképezem. A nehéz pipacsfejeket kitámasztani, búzavirágokat szedtünk. A hangulatért egy pár kalászt is hozzátörtünk. Varázslatos csokrot rendeztünk. Forgattuk a szemnek is kedves, egymást tűrő színeket. A csokrot magam elé tartottam, kattant a masina. Kétszer is. Most mi legyen a csokorral. Még egyszer képeztem. Aljasul készültem. Egy darabig magammal vittem. Aztán, mintha véletlen, egy pihenőnél elhagytam. A filmet csak ősszel hívattam elő:

- Sajnálom, ez a két kocka elégett.

Jövőre már nem megyünk búzatábla mellett. Mi, ketten.

A vöröses-kékes celluloidról két fekete, keretes mező bámult rám. Vakon. Meg egy színtelen. Kellett nekem pipacs.

(1979)

Elba sziget                                  gemma 425.

Az utcaneveket az emberek először csak úgy találták ki. Komolyabb megfontolás nélkül. Csak utaltak rá, a fő vagy mellék, a sáros, a görbe vagy a hosszú utca. Ezzel kész. Aztán a települések kezdtek terebélyesedni. A megnövés kifogyasztotta az egyszeri összevetések lehetőségét. Az utcát lakóiról, eseményekről vagy éppen a környék nagyjairól, nem ritkán helyi hírességről nevezték el. Ha árkot vagy csatornát szeltek, akkor szigetet kereszteltek. Mint a várak szigeteit. Ha nem futotta a lehetőségből, akkor hozzá képzelték. Az elégedettségnek kevés kell.

Előttem a vásárhelyi változtatott nevű utcák jegyzéke. Megborzadsz, micsoda barbár indulatok visznek rá egy embert, hogy egy közösség hagyományainak kiirtására vetemedjen. A kultúrtörténeti ostobaság legkézzelfoghatóbb bizonyítéka.

A Corvin Mátéi (aki Mátyás király, de Rex) tér lévén eléggé új keletű, ehhez nem is igen nyúltak. Marosvásárhely fennmaradását elsősorban neki köszönheti, ezért nem is lett volna ildomos vele kacérkodni. Tették azonban másokkal. Híres fejedelmeket, a nép jeles gondozóit és az erdélyi közösség műveltségének gondnokait levették a falakról. Tettek bizony a város dolgaitól idegen embereket a kapukra. Az érdekeltek némelyike lemaradt. Inkább más városok nevei, környékek hegyei és virágok illatozzanak a falakon és a kerítéseken.

Gondold el, mennyivel előnyösebb a Lendület sétányon lakni, mint a Bocskai fejedelem úton. Lásd be, hogy fele sem tréfa. Jobban lelkesíti az embert, ha az Élmunkás lakónegyedben lakik, mintha az Ópiac negyedet emlegetnék. Nem hiszed? Nem látod be? Itt a szigeten, maradhatsz a szűk látóköröddel. Látod?

Én se. Meglepetésemre.

(1971)

Villanyóra                                     gemma 426.

A legkedvesebb delfines sztorim szintén a demagógia pártiak sima bőréhez idomul. Több mint nyolc év múlva, kicsomagoljuk a hatalmas elvtárs, varsói súgószövetségének támogatásával idekerült csomagokat. Nem kis erőfeszítésekkel lefordítjuk az alkalmazási jegyzéket. Időközben kiderül, hogy már négy vagy hat eltűnt a csomagból. De nem szörnyülködünk. Minek? Természetesen, mondtam szinte azonnal. Istenke, pedig te, ahol vagy, láss csodát, de csak becsukott szemmel. Most valamit kell kezdenünk ezekkel a masinákkal. Ezek arra valók, hogy a szerény dolgozótól több pénzt kérjenek kevesebb energia használatáért. Egy - két vörös telefon Moszkvába, hanem nekik sincs pénzük. Most nem puccsra kell. Amit az albánoknak adtunk, azt soha nem kaphatjuk vissza. Azért, mert az az Albánia már nincs is barátságba a barátunk barátjával. Jugoszlávia felett pedig a légynek sem tanácsos repkedni. Tanács nélkül pedig mások repkednek. Mert ezzel vagy e nélkül megállunk. Hogyan állunk kérem a másik lej hibátlan zuhanása idején? Mi ugye, valami svájci pontossággal nyakunkba érkező marhaságért, kőkemény dák valutával vágtuk ki magunk alól az élő és a holt fákat. Senki tulajdona egyelőre. Nem kár érte. Engedjék meg nekem, tisztelt delfin elvtársak, elmondanám még a következőket. Önök halat esznek, csattogva szeretkeznek, kétváltásos éjjeli műszakban alusznak, eleveneket nemzenek és fütyölnek a kommunista inter-Nácionáléra. Zöld betűs, egy tizenöt csomagja. Állítólag beszélgetnek a haverekkel és flipper úr révén, finoman kalandozgatnak, kiosztott gyerekkel és felnőttel, amitől a betegebbje nem aludt. A haverem a merle, nem gerle, nem mellre, nemes a merje, sem a marha, hihet, amit óhajt, csakhogy a kép nyersen sajtómentes maradhasson. Ne tudd meg, talán veszélyesen másabb, a pavlovi kutya delfinre. Alkalmazott másolat. Lánya elvtársnő felszerel egy olyan ártalmatlan negyvennyolctól hetvenhat kilogrammos hátizsákot, s hetekig arra tanítják tápszerrel, veréssel és elektromos áram csapással, hogy a negyvenhat és fél méteres, vagy a kilencven méteres árnyék alá ússzon. Akkor majd részletesebben. Mihelyt az árnyékhoz ér a dolog el van furulyálva. Jalta elvtárs zavarása és az az iráni külügyminisztérium kulturális zaklatása nélkül az állatot a mágnes a hajó falához vonja. Az emberségesebb kivégzést még a bűnözőknek sem találtak ki. A távkioldás, a harci helyzetben az éppen ott található hajók nemzetisége, faja és száma miatt lehetetlen. A flipper elvtársak, a hajó alkatrészekkel együtt, többszörösen ingyenes tengerek közötti kiránduláson vesznek részt. Érthető, siker esetén a beruházás leírható. Sikertelen nyomasztó adósságok vannak. A tiltakozásokat csak orosz vagy iráni módon kezelhetjük. Az ellenkezőket és a tiltakozókat egyaránt kiátkozzuk és megöljük. Amíg erről beszélünk, nem jut eszünkbe más. Aztán mihelyt rájöhetne valaki ideje lesz befejeznünk. Már szóltak az állat és a környezetvédők is. Nem tudnánk, ki folytat delfinkísérleteket, melyek végén a delfin elpusztul? Szét fogunk nézni, elvtársak. Hol van itt kísérlet? 

A csillagászati árú villamos áramhoz igazítjuk a telefonszolgáltatás díjait. A butábbaknak dollárban is megmondjuk, hogy rájöhessenek. Csalunk. Rászedünk mindenkit, akit csak lehet. A lejben megállapított fizetésünk, semmit se kezdett érni. Így is fog maradni. Vagy tovább romlik, az árfolyama. Azt az egyet soha nem adjuk dollárba.

(2000)

Mit valljak meg(3.)                            gemma 427.

Fiókom, régen szekrény,

Fele Jókai regény,

Ez soha nem, vallás,

ez más, az más,

mis-más.

(1975)

bírálóim(3.)                                   gemma 428.

     Nem fogom megnevezni, a szóban felmerülő urat, olyanokat kér számon, amely dolgokat egy simán érettségizett ember ezeken nem akad fenn. Az a dolgom, hogy a prózai szereplőim többségét jellemezzem. A történéseket és a jellemeket, ne bízzam az olvasó továbbgörgető képességére.

     Képzeljék el, a kémiai elemek tulajdonságai által rendezett halmazon ellenőriztem a rendszer axiómákat. Nagyot vétkeztem. Szerinte ez a munka nem közérdekű, tehát egy újságíró gyakornoknak ezzel nem ildomos foglalkozni. Pedig számomra érthetetlen, felvezetés nélkül, hogyan tudnám megkülönböztetni a fémeket, a nemfémektől. Ráadásul nem írhatok tudományos ismeretterjesztés helyett, olyanokat, amitől a nemfémek megtámadtak egy nemesgázt, aki körzeti futóbajnok lévén elszaladt. Nevetséges, hiszen világjelenség, hogy az újságíróknak nem az egyetlen végzettsége a cikkírás.

     Ne na, ezt mi jogon?

     Az ilyen beszólást úgy képzelem, mintha egy neves zongoraversenyen, valaki hangosan kétszer is közbe tüsszent. Ajánlatos felkészülten érkezni a megméretés helyére. 

(1984)   

Közös pont                                    gemma 429.

Soient D et D' deux  droites distinctes paralléles á une droite D du plan. Les droites D et D' sont-elle sécantes?

Si elles se coupent en un point I, par ce point on peut mener deux paralléles á D, ce qui est impossible, donc, les droites D et D' ne son pas sécantes, elles sont paralléles.

Théoréme: Deux droites paralléles á une měme droite sont paralléles entre elles.

Soient deux droites paralléles D et D' et une droite D sécante á D en I. Les droites D et D' sont-elles sécantes?

D est sécante á D,D' est paralléle á D donc les droites D et D' sont distinctes. Si elles sont paralléles, se qui est contraire á l'hypothése.

Théoréme Si deux droites D et D' d'un plan sont paralléles, toute sécante á l'une est sécante á l'autre.

Hátha ezt olvasva kellene hallgatnod? Belátom, nagyon nehéz a matematikai gondolatfűzés. Anyanyelven is. Hát még ilyen szélsőségesen szubkulturális vagy multikulturális nyelven? Csak meg ne hallanák, akik Párizsba vélik a világ közepét. Mert az hétszentség, hogy soha se volt ott. Csak a tévedések mentéséért ráfogták.

(1982)

Ünnep elé                                     gemma 430.

. . .a legnagyobb nemzeti ünnepünk tiszteletére meghozták az elmaradt hús vaj olaj liszt és cukor fejadagot hoztak néhány liter jóféle szeszt és bort is nosza hamar össze verődött mindenki hogy a jussát elvehesse a véneken s a betegeken kívül mindenki sorba állt egyéb parancs nélkül s még a dologba bele se kezdtek a nem éppen serény boltos lányok mikor villám villám hátán kerekedett egy nagy zápor elsötétült az ég beázott a föld egy perc alatt patakokban ömlött az áldás s meg jó hogy nem adták ki a lisztre cukorra nézve milyen veszteség lett volna de most már nem is adják mert a boltot bezárják a villanyt az ítéletidőre elvették ma már vissza sem adják s így ünnep szombatján boltunk sötétben borultan megértő hátra arcot vágunk s haza ballagunk de né az égen átível a szivárvány s az emberek nézik nem hiszik hogy sokan alatta vannak jól látszik hogy ott vannak mintegy alagútban körbe minden szivárvány mindenki felett kérdezik én is én is te is ő is ugrálnak örvendeznek kalimpálnak rúgkapálnak már nem is éhesek nem kívánják az éhfoltot nézik ahogy egyik lépésnél a férfi melle kerekedik a kopasznak kontya nő s a nőnek bajusza kerekedik sihedernek copfja lesz a kamaszlánynak megszélesül a válla s van aki vissza fordul s aki elrohan ámul bámul a nép mi lesz még ebből s mekeg makog alkalmatlan ruháikat nevetik megtörlik a szemüket s hazamennek gyertyát gyújtani estére a tehénnek hogy szerződése szerint jobban lásson tejet adni ahogy az vagyon írva a legmagasabb homlok-próféciák napfényes jegyzékében alig hiszik hogy velük ez is megtörténhetett azaz végre egyek leszünk minden tekintetben kinézésben és éhes ünneplésben kiváltképp a sötétségben. . .

(1988)  

Rajzfilmem                                    gemma 431.

Azt hiszem, hogy az események kora és sodra térült el várakozásaimtól. Későn láttam meg az elsőt, de attól kezdve méltó csodálat kerít hatalmába. Mit nem képesek egy pár perc alatt lerajzolni? Szinte bármit. Nem szólva arról, ahogy mozgatják a sok apróságot. Itt van az én filmem. Valami lapos helyen valami vonalak tekeregnek, szinte semminek nem tűnnek. Ahogy ott kínlódnak szerre alakot, öltenek, s egyre többen vannak. Sorokba rendeződnek. S mennek. Fejük felett az isteni, sapkás szakáll a lenni vagy nem lenni, uljanov elvtárs zászlók suhogva lengedeznek. Az emberalakok rázendítenek a szovjet forradalmi himnuszra, de ha a rendezőnek az internácionálé tetszik jobban, engem azt sem zavar. S mennek. A lábak dobogása egyre jobban hallszik. Ütemesebb lesz, mintegy díszlépés dübörög és csattan. S mennek. A menetelők mellett indás mezők virággal befuttatott kerítések és csupa sarlókalapáccsal kerített parkok mellett haladnak. Aztán egyszerre, mintha a menet megállott volna, vagy csak nekem tűnik úgy? A kép elkezd szélesebbnek látszani. A kelet európai stadionban vagyunk. Elba-szigeten, Turbina-árok partján. A lelátókon kapitalisták ülnek, kezükben dolláros zsákok. Pofájukban havanna, nézik mohón a bevonulókat. Megveszünk s felfalunk benneteket. A menetelők már nem mennek. Érzik, hogy prédának lesik őket. Csak tekergetik vagy tekergetjük a nyakunkat. Nem tudni mi vár leselkedőn ránk. Milyen szabadok és egységesek vagyunk!? A kezünkben bulgár rózsaolaj, szerbtokány, cseh sátor, kínai húskonzerv. A hátunkon lengyel ingkabát, szovjet vodka és magyar paprika. Homlokunkat vietnámi balzsammal kenegetjük, s német bojler méretlapját szorongatjuk a fogunk között. Az egész kép megtelik egy nyomasztóan nagy román szegénységgel. Bámulnak ránk s legyintenek, túl véznák. Amire kellenének, annak nem felelnek meg. A zene már nem hallszik. A dobogás is elült. A zászlók sem suhognak olyan kihívóan. Nézünk egymásra, né milyen sokan vagyunk itt lenn. Hátha az egész baráti kínai népet is hozzáadjuk. A valóság végre igaz lesz, hogy a Föld lakóinak több mint háromnegyede velünk együtt, elviselhetetlen nyomorban él. Amely alól talán csak mi képezünk kivételt, mert bejutottunk s talán benn maradunk a stadionban.

A lelátók hirtelen kiürülnek, a beruházók nem minket, hanem más megyeieket vesznek meg. Ha bedőlnek a rábeszélésnek. A mézesmadzagnak, miért ne mondanám, az sem ritka. Mi hoppon maradtunk, meg nem tudjuk, miért tódultunk a sporttérre.

Bárányfelhők integetnek, tudjátok milyen jó a magasban, gondtalan lebegni. Vagy a szelek játékszere lenni? Figyeljünk csak, nem akármilyen szelekre terjed ki a figyelmed. Ráadásul kivételek a szélek, hát nem eleget kinn vagyunk a szélen. Persze, az ember ne legyen elégedetlen, a szélen levésből többnyire kára származott, mégis volt eset, amikor előnyére szolgált. Ezt nem tévesztjük szem elől. Ettől jobb a hangulatunk.

(1987) 

Farsang                                       gemma 432.

Megrendült lélekkel hozzuk, érdekelt tantársaink és hitves bordáik tudomására, hogy kedélyes és életképesen vidám szokásunk a

F A R S A N G

a mezők és erdők, a rétek és vizek termékenyítő kerülgetése után, sorsával megalkudva, elhunyt.

Részvét-nyilvánítás álarcosan és egy kosár élelemmel 1992. február 14-én 20 órakor lesz az étkezdében.

A farsangvégi népszokások játékos elevensége erőt ad a falatozásba temetkezéshez, a veszteség feletti fájdalmunkat itallal (a helyszínen kapható bor-sósan-ral) borogatjuk.

Majd addig maradunk, ameddig jól telik.

Ne búsulj, tantárs,

Jövőre újra kezdjük.

Itt csak az lesz más,

Ha ezt, nem ismételjük.

A nem is olyan bánatos

Rendezők

(1992)

Jakab hercegre emlékszem                      gemma 433.

Mátét igen szeretetre méltónak találtam. Irigyeltem alkalmazkodó képességét. Szavát tartotta, gondos volt, nem került sor jelentős elégedetlenségre. Édesapámtól több rendelést kapott, szépen dolgozott. Került, aki kifogásolta pléhes barátját, de azokat váltig leintette. Minden zsák foltos. Ráadásul Máté pontos.

Komoly, indokolt programbeszédet is tartott, ha a vasat forrósította. Ha dolgozni akarok, munkát is kapok. Az első nem volt könnyű, nem gondoltam én se, hogy sikerül. Csak azt vállalom, amit meg tudok tenni. Ma már annyi munkám lenne, hogy segédet is felvehetnék. Ehelyett drágítok, csak annyit, hogy kunyoráljanak nekem, s ha kell, azt el is engedhessem. Már évek óta nem foldozok, csak csatornázok.

Aztán egyszer eltűnt a Máté gyerek. Mindenki zavarba jött. Megjelent a rendőrség. Nem érte baleset, vagy egyéb? Szimatoltak, zavartak s a kételkedők bosszantottak. Kellett nektek barátkozás. A hangulat is romlott, mindenki érezte, jó volna tudni, mi van vele. Éreztük, nem veszhetett el. A titokzatos eltűnés mégis nyugtalanított. Mindannyiunkat zavart. Hallgatásban, beszédben csak Máté körül járt az eszünk. Aztán egy reggel, csak megjön Máté. Mintha tegnap ment volna el. Ruganyos járással, vállán a zsákjával, a barna bársony rendjében, hetykés bajszával, félre tolt kalapjával. Nem szólhattam, azonnal indultunk, hadarta, a vajda választott, hét leány és hét legény vitte el a gyűrűt, meghalt Jakab herceg s temessék el vele. Édesapám nevetett, vicces vagy te Máté, hozzá könnyezett. Mondom én is, útlevelet Belgiumba, ti annyi idő alatt nem kaphattatok. Kinek kellett. Tőlünk sehol se kérték. Mi csak úgy mentünk. Eltátottam a szám. Bevallom, nem hittem. Belépett az előszobába, valamit odanyújtott édesanyámnak.

-Emléknek hosztam, ki tugya mennyünk még - mondta vidáman.

Egy katicabogár volt. Aranyos ék. Azt hiszem, mindennél többet ért. Nyugat – belga import cikk.

(1968)

Foglalkozásom                                 gemma 434.

Más sugallatára nem várhatok, a meghatározás a kiírás megítélt szüksége miatt sürget. Névjegyemen megfelelne a

tanár-közíró-agyépítész,

foglalkozásomra, jellemzően utaló bármely felirat.

Mit szólsz, a nevem kell-e még ehhez, vagy a nélkül is felismernek. Mert sokféle ember kezébe juthat. Úgy találom ennél több is, kellhet. Nem eddig, hanem mindig. Ezután is. Vagy hivalkodva kérkednem kellene?

Tudom ez nem illik, hozzám.

Mégis amennyiben kell, azt felvállalom.

(1991)

Még egy cédula                                gemma 436.

Volt eredetileg egy kurzusfüzet, ami nem telt be. Volt két vékonyabb számtanfüzet. Ezek örökké kinyitva. Állandóan valamit beleírtam, s mikor egyik – másik túlömlött a helyen, akkor elköltöztettem. Hetvenháromban hét tematikus füzetben volt folyt a tisztázás. Egyetlen gondom volt, hogy érthető legyen magyarul. Mivel rejtegetni valóm nem volt, nem készültek másolatok. EZ A BŐCSEK KÖVE (vagy hallottam, vagy gondoltam, vagy magamnak fogadtam, amint töprengek, -ÖNkövület és TItkőzet - gyűjteménnyé lesz). A szólásaim elszólások, a mondásaim a közmondások nyakát tekerték ki, nem túlontúl sohasem, remélem örömed telik benne. A helyesírás korábbi szokás szerint a célhoz alkalmazkodik, még ha helytelennek is tűnne. Sejtelmem sem volt, ha ez valami ellenére történnék.

A gyűjtemény privát terület marad. Ennek felvigyázása az állami biztonsági szolgálat egyedüli kiváltsága lesz. Mihelyt tudomást szereznek róla. Csak a fenekembe ne pallanának érte. Amikor elvitték a tisztának tartott füzeteket, akkor éppen az eredeti három füzet anyaga mind megmaradt egy irattartóban. Lássuk csak, visszakapom a kiterjesztett eredetit? Vagy tényleg bepallanak. Hátha addig mindent átírok?

(1985)

KUTatOK (1.)                                   gemma 437.

Tengely-ferdülést* A rajztanárom nézegetett, hümmögve, néha csodálkozva rajzaimra tekintett. Azok a vázák, csuprok, amiket csak messziről láttam, mindig fantasztikusan kétszájúaknak látszottak. Az alapkörük is többnyire olyan fektetett nyolcas, végtelen jelére emlékeztetett. Persze idomított egymásba hajlással. Minden próbát egyértelműen kiállt. Orvoshoz utalt. A szemorvos szerint, ez egy ritka szemtengely ferdület. Már csak azért is, hadd legyen nekem valami ritka dolgom. Ha hiba, akkor legyen bár kivételes. Olyan esetekben működik csak, amikor a képalkotás csakis a szem érzékletére, de megelőző tapasztalatokra nem támaszkodhat. Vastag szemüveggel javítható. Soha el nem nőhető. Mindennek nagyobb feneket kerítek. Majd. Minden bajból a nagyobbat fogom megélni. Aztán. Minden egyes hibából a nagyobbat fogom elkövetni. Mielőbb. Minden erényből a nagyobbat nem fogják a javamra írni. Soha. Tehát viselem. Majd.

Kérdés* Miért vívnak fekete bikát az arénában, adnak aranyló olajágat a győztes futónak, vesznek vörös palástot az uralkodók, kék selyemben tárgyalják a békét, sárgul bele valaki az irigységbe, a reményt zöldnek álmodják, festik fehérre a béke galambját, van nekünk egy belső saját színtesztünk, amely tudatunk alatt bárhol működik? Erre felelj! Igen, igen, igen, de …

A fizikai szín* A környező világ színes. Benne hat főszínt lehet eszközökkel láthatóvá tenni, elválasztani (úgy, mint: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya). A teljes terjedelmű színkép szélesség hullámhossz különbsége nem több 400nm-nél. Ennyit tud a szemünk a színekből meglátni. A skála szélein, a többi látványosság leomlik. Láthatatlan lesz. Minden ellenére nem kell mérőműszert hurcolnod magaddal.

A művész szín* Ha piros, sárga és kék festéktubusod van, akkor megfelelően titkosított arányban keverve igen sok színt előállíthatsz. Ha még szürkéd is van, akkor még többet. Fehéret és feketét elég nehezen, vagy sehogy. De ezek nem is színek. A színskála minden színe együtt forgatva fehéret sejttet, ha a korongra nem teszel színeket, akkor előtted a fekete lyuk.

Bölcsek köve* Az emberi szem kétszintű kapcsolattartó eszköz. Lát egy fizikailag meghatározható színt. Ez lehet a tárgy által elnyelt vagy visszavert fény színe. Ez az, ami érzékelhető és mérhető, összehasonlítható és leutánozható, kelthető és alakítható.  A másik lehetőség nem ennyire nyilvánvaló. Inkább csak avatottak veszik észre. Sokak semmikor sem szereznek róla tudomást. A tárgy és dolog párái vagy gőzei átvilágított színéről volna szó. Sokszor adatik, hogy az ember elveszti türelmét, mert valamit nem lát. Nem veszi észre, hogy is lehet, amikor ott van előtte. Egyszerűen ezt az utóbbit nem adatott meg látnia. Méltánytalan. Képzeletünk játékára gyanakszunk, de lehet felépítési hibánk is.

(1974)

Haragban (nem ma) radhattok                    gemma 440.

Nem olyan rég, de volt,

Barátságon, nagy folt.

                Emlékeznek,

Fennrajzol, kiköltő, rémtanár.

Mindig csak vonatok,

Suhanó ablakok,

                Találkoznak.

Képsoros, megtöltő, elvszótár.

Sötétben lebujok,

Homályos alakok.

                Hangoskodnak,

Megdobós, letörő, ebkanász.

Felemás állapot,

Ritka i-re van pont,

                Meg nem térnek.

Százfokos, nyelvöltő, nagyszamár.

Kemény héjú dolgok,

Szem és álláspontok.

                Hajbakapnak,

Betokos, kibontó, megdanász.

Álmodnak ölebet,

Haragjuk lihegve,

El van vetve.

Meszelő, verselő, könyvelő.

(1973)

KUTatOK (3.)                                   gemma 441.

Fekete* Nálatok is csak ez lehet, ha hiányzik a fény vagy láthatatlan valami. Akkor szerintem, csak egy hatalmas feketeség érzékelhető. A fekete nem szín. A fekete felület minden színt elnyel. A belső raktár bugyraihoz nem férhetünk. Így soha, de soha nem tudjuk meg, milyen színeket is nyelt el valaha. Mi kitűnően használjuk a gyász pillanataiban. Az állatok közül a bivalyokat és a hollót ismerjük feketének. Büszkék is ruhájukra. Csak gyászos kínnal tudják karban tartani.

Fehér* Kimondhatatlan értéket képvisel a fehér. Az elképzelhető legösszetettebb valami.  A mindenség és a teljesség mintaképe lehetne. Törekvése a teljességre nem hiánytalan. Árnyalatainak se megszámlálója, se keverője nem születtek elegen. Kiismerhetetlensége igen komoly gondot nyom a nyakunkba. Attól nagyobb teher lenne, égig érne, hogy az emberiség alig győzhetné le. Ezért jelentősége horderejével csak rangrejtve és titokban foglalkozgatunk. Elfogadjuk, hogy van nekünk ez a patyolat tisztaságú gyönyörűség. Ilyen a sarki hó és a meszes kristálycukor. Ha elolvadt is, emlékszel rá. Nyelveddel.

Sárga* Képesített tudásunk szerint alapszín. Segítségével más színek állíthatók elő. A színskála közepe táján helyezkedik el. A sárga a szabadság és az elszabadulás vágyát jelképezi. Ez a vágy messzi tájakra, de kicsapongásokba is kergetheti őket. Rajongói nyitottak az új kapcsolatokra, változásokra, várják jövőjük álmát beteljesedni. Ez a szín, egyben megszabadít a gondoktól. Szellemi vezetővé lesz a megvilágosodáshoz és a megváltáshoz. Az öngyilkos jelölteknek az üresség jelképe. A rákosok egyszerűen elutasítják a sárgát. Nem véletlen, hogy a sárga igen közel áll több betegség rémképének alapszínéhez. A betegek többsége bizonytalanságot lát ezzel a színnel együtt. A szkizofrének pedig határozottan szeretik a sárgát, tőlük megtudhatod. Ha a természettől kéred el, akkor virágszirom főztjéből szörp színében fedezheted fel.

Kék* A látható színképek egyik széle felén tartózkodik. Hívei a nyugalom keresésére és kiteljesedésére esküsznek. Többnyire szerény emberek gyülekezete. Ez az ember békeszerető, gondolkodó és együtt érző személyiség. Vannak esetek, amikor ezek teljes önfeladásra válthatnak. A bálnák járnak az eszemben. Ott a sok nagy kékség. Egész nap izgalom mentesen szürcsölhetik a löttyöt. Aztán egyszer csak rettenetesbe kapcsolnak, s meg sem állnak, míg valakit a frász környékére nem kergetnek. A legjobb kéket a sarki boltban veheted, üvegcséje egy lej nyolcvan bani, kékítővíznek hívják.

Vörös* A színek világának legszélsőségesebben meghatározó tényezője. Hívei az önmegvalósításra, a legünnepeltebb győztes nagyságára törekszenek. Sokan vallják, hogy a vörös ruhás nő a csábításra való felhívás. Mások pont ezért kerülik az adott színű ruha viseletét. Akik mégis szeretik ezt a színt, azok gyors reakciójukkal és erős önbizalmukkal tűnnek ki. A piros minden téren serkentő mozgékonyságról és erőről árulkodik. Lásd a svájci államközösséget. Te, meg a fűszerpaprikát csodálva, eszmélhetsz szépségére. 

(1980)

a kegy helye                                gemma 442.

A temető kaputól két alak haladt a macskaköveken. Az egyiknek a cipőjén a vasalás kocogott. A másik hegyes orrú cipője finomkodva nyikorgott. Egy hangon, egyet értésben.

-Merre tartunk mi most?- szólt az első

-A társadalmi fejlődés jelen szakaszán a sokoldalú fejlődésnek lendülünk.

-Jaj, üljünk le. Kibicsaklott a bokám, ha nem tesszük rendbe, akkor én tovább nem mehetek.

-Igen, te mindig is maradi voltál- morgott az utóbbi, nem is lassított.

-Nem azt…

-Hát többé nem is.

Ettől kezdve külön mentek. Más-más temetőbe jártak. Virágot vittek azoknak, akik már amúgy sem fejlődtek. Sokszor egyik a másik csokrát vette el az egyes sírokról. Nyilván nem haza, hanem épp a napos kedvencének vitte. A másik temetőbe.

Mindig került annyi hullott levél, hogy a cipőjükhöz hersegjen. Egyébként nem tudni, melyik mit tudott meg az idő múlásáról. Mindig elléptek. Nem tovább. Csakis el. A szomszédba.

(1973)

KUTatOK (4.)                                gemma 443.

Sietni nem ajánlott* Korábban bűnös, felelőtlenségnek minősíthető sietségről tettem bizonyosságot. Sokat akartam mondani, rövid idő alatt. Nem beszéltem arról, hogy a vörös azért vérnyomás emelkedéssel is jár. Leírhatatlan. Sok szempontból. A zöld reményt ébreszt. A realista emberek erre esküsznek. Hiszen a tavaszi levelek eredő zöldje vagy a fenyő sötét színe mit is sugallna? Biztonság, állandóság vannak ezzel a színnel egy helyen. A társadalom leghűbb emberei kerülnek ki soraikból. Nem mintha kikerülném, de ott van a narancsszínes dolga. Ázsiában egyházi kiváltság. Mint nálunk az ibolya, vagy netán a lila. Mert a forrás színek technikája nagyon gyenge. Attól még lehet valamelyik pápa éke. A kiegyensúlyozott emberek általában alapszíneket választanak. Nekik nem tetszik a barna vagy a szürke. Pojácák választanak feketét. Pláné kosztümnek. A színpadot ne vegyék körül, továbbá bordó függönnyel s ne világítsanak pillogó kék és piros égőkkel. A közönség könnyen, kikel magából. Székre áll. Ordibál. Talán épp azért. Talán épp ez az oka. Hatás alá került.

A tulajdonképp nyugodt ember mitől fakad ki és ordibál?

Csak tudnánk, mi a baja? Ha piszkáljuk, ha nem.

(1981)

E¢ se +mese                                   gemma 444.

volt +¢ 1 eset hogy +esett + egy nő + 1 hely + közel + mese + 1etlen férfi s rögtön +¢ egy másik férfi, +ismerték + egyik a másikat + mi is mind + egymást + őket, +szokott ez a helyzet + s +¢ volt 1 másik nő + valami, nem éppen olyan ingyom-bingyom, mert +¢ kevés az idő s nem elég a +szokás sem, és +¢ a lehetőség se éppen olyan, vagy +¢ egyéb dolga elvtelenség és +szokhatatlanságon múlt, +¢ a múlt  században szokták + végtére nem hibás a bűnös sem, miről +tudtak elégnél elegebbet, azt amit csapongónak + idillinek neveztek, + nem tudjátok +¢mit +kezdjetek az unalom terjengése ellen, nincs +változtatás +int ittál +¢két konyakot +¢ végül semmire fanyalodsz +vedd a vonatjegyet + a nadrág +vasalása helyett +¢ kell pénz +minek +ki merre +hiszem, mert +¢ volt +¢ egy konyakom +¢is titokban iszol +hiszem már, de nem neked + hová tart, pléhjézuska, +telt valami + vajon + minek ez nekem +¢hogy jól, hát hol vagyok, +jövök én, +, ma már, ide melléd +álltam, be a képbe, beléptem +¢tehetnék rátok, +telt valami, +unt valaki, +állni volt ideje, +¢ egyeztetni alkalmas idők járnak, akkor + legyen minden újra, a régi, +¢ a cikória kávés hirdetésre is ráfér, + nekem aztán minek, + nektek + csak nektek, +bírhatatlan nyugalma legyen s hatalma +¢ 6 alma, egy alma világ + alma virág +¢ 1-szer csak, legyen + a béke mindenkinek + mindenkivel.

(1981)

KUTatoK (5.)                              gemma 445.

Eredetileg erről nem akartam beszélni. A világ szabályait kutató munkámat semmilyen lelkesedéssel fogadta környezetem. Majdnem senkinek sem tetszett. Pedig nagy mennyiségű, számomra értékes információ volt benne. Akár szubjektív szemlélettel sorjázva:

Definíció helyett* Ezt a kis kirándulást, a világ feltételezett örökös rendjébe, szinte soha nem akartam rendszernek nevezni. Mégis a szervezettsége, követhető egységes és ellentmondás mentes üzenete miatt, megkívánta a rendszerként való elbánásmódot. Sokakban a rendszer név, más gondolatokat ébresztett, s a társadalmi veszélyessége miatt inkább óvakodtam használatától. Szívesebben szerves harmóniának vagy szabálytannak emlegettem. Megrökönyödött arccal többször találkoztam, mind tétován bólogató fővel. Példám van rá, hogy neves szerkesztő még a tartalomjegyzék elolvasását sem előlegezte nekem. Nem hitte, hogy valamit is gondolhatnék ebben a témában. Mi az, hogy szabályosság? Volt, aki nem látta ebben a rejtőző témát. A közölhetőség politikájába pedig nem szeretnék most belemenni. Egy percig sem az olvasóközönség meghódítására törtem, de egy bizonyos terjedelem után legalább érdekelt köröknek el kellett volna mondanom, az akkori állapotában. Semmiképp nem igazolta a megértés felől táplált reményeim. (1977)

Volt kezdetben* A rajzolás során megtalált díszítőelemek, a tanulmányok során talált ismétlődések szeget ütöttek fejembe. Érdekelt a honnan jövetelünk, a rovásírás megfejtésekor a képírás bajai jöttek elő, tudom az egyes népeknél használt némely írásjel azonos alakjának magyarázatát. Felmerült a teljes elektrontelített kémiai elem gondja, hat különféle időt ismertem meg néhai fizika tanárom nagy búsulására, emellett izgatott a keresztszemesek jelrendszere. Ezzel pedig szinte semmit sem mondhattam el a lényegről. Egy időben átgondolt edzésprogramon vettem részt, a közírói pályára való felkészülés reményében. Bármilyen témában lapoztam, hamarosan valami arra emlékeztetett, mintha ezt már láttam volna. A gondolatot először 1967-ben, majd bővebben 1969-ben is, V.P. hortobágyi eredetű íróval osztottam meg. Azt ajánlotta, hogy ugyanezt a gondolatot vázlatosan, négy-öt barátomnak meséljem el, mert az elmondással még csiszolódhat. Ha valamilyen hiba lenne benne a magyarázatkor kibúvik, mint a szeg a zsákból. Elsőnek Sz. D.-nak meséltem, aki azonnal elfecsegte lelkesedését P.S.-nak. A modell akkor még egyáltalán nem létezett. Csak a gondolat próbált képszerűségeket csoportosítani. A kigondolt modellt elmesélve ő is elfogadhatónak és szükségesnek tartotta, de nem hitte, hogy ezt a nemesnek mutatkozó gondolatot a hallgatók le tudnák nyelni. Bizonyos támpontok rögzítését elengedhetetlennek tartotta. A feldolgozásban nagy lépést tehetnék, ha a H.-fivérek megszállottságát megismerném és átérezném. A szeletjükhöz nyúlni semmi bátorságom nem volt. Mégis támogattak, mikor hagyománytiszteletükről biztosítottak, képanyagot adtak munkámhoz, több rendben is. Így jártam Laziccsal is, aki váltig biztatott és kitartó észrevételeivel segített a közérthetőség környékén maradni. Tóni bá a teljes nyelvi tisztaságra sarkallt és nem hiába, mert a jeltanban ez nagy hasznomra lett. Talán egy néhány dolgot ettől jobban láttam. Mülrencz két Ifjúmunkás matiné díszletében és IM-oldalon indította a székfoglalásom, jeles kritikus módjára nem engedett elszabadulni az általánosítások kínálkozó világában. P.P. éppen Kós Károlyra uszított, megalapozottan. Arra ösztökéltek, hogy az általam emlegetett motívumokat rajzban raknám egymás mellé. A találkozóra magammal vittem.

(1978)

levél                                         gemma 446.

(elmesélem itt neked, van egy aki a Gejza mása szeretne lenni) Emlékeztek, lelkeim, mondtam nektek azonnal, ez nagy rivális, még selypelni is úgy akar, mint a Gejza, mit nem mondok, épp akkor kap a levegő után, nem szónoki póz, amikor valamit éppen  nagyon akar, mikor külügyér volt, akkor még igen bugásan feszengett az új öltönyében, aztán tanult-fejlődött, rájött és megtanult célba lőni, a bácsikája tanítja, az a finom, a kedvesen mosolygós, hogy vesztetek volna Ázsiában, szokta mondani nekünk amikor a pánszláv Isten kimegy a szobából, aki összevissza lövöldöz, hátha valamit még eltalálnának, edzésnek lelövik mindazt amit az emlékezetes n.c. meghagyott nekik, ők, mert ők a fővonal természetes örökösei, nekünk eszünkbe se jutna, ne nyúljatok hozzá, most éppen nekifogott és fúrja, hallod, a Gejzát, nem érzed? Aszongya, hogy kinek jár saját állami egyetem, hát ez érti magát, csak a mi okosaink bele ne butulnának ebbe a szószba, te nekünk már akkor volt állami egyetemünk amikor ők, ezek az ideo-idio-kraták még csak vasárnapi iskolákban sem gondolkoztak intézményesen, s mint olyan a vallási kisebbségek egyetemei nekünk pont pászolnak, szeretjük mi a református és az evangélikus főiskolákat, a nagy jelentőségűnek harangozott, hazafi kebellel kiböfögött butaságot még az igazság-bajnok mitica is szégyenlette, neki s persze nekem is nem tetszik, ami a szexuális kisebbségeket illeti fenntartásaim vannak, az ő személyes varázsa nekünk semmi kéjességet nem ígér, hiába ajánlkozik, ha vannak nők, akik őt pártolják és népcsoportunk tagjai közül kívánkozók, hát üsse kő, csoportos utazásokat fogok szervezni, hadd ne mondhassák, akadályozzuk, a kedvenc megtekintésére, vagy kapcsolatteremtésre, csak győzze a népszerűségét elviselni köreinkben! Egy ilyen nagy gallérúra sikerült politikus, ilyen butákat csak azoknak mondhat, akik az állandó csaholáson és a beintett ütemes tapson aszalódtak, az való nekik, minket ideje lenne már békén hagyni, vagy legalább bepótolni a nevelésükbe esett hiányosságokat netalán lemaradásokat, mert azért a szónoklatban is van illem, sor kerülhetne végre az effélére.

Becsületszavamra, s a tyúkszem parittyámra.

(1999 )

KUTatoK (6.)                             gemma 447.

A félelem ridegsége* A megkérdezett kisebb-nagyobb szerkesztők mind hidegrázást kaptak a terjedelmes kihívástól. Nem merték felvállalni. Pedig valami négy év alatt ott tartottam, hogy javasolnám több éves iskolai oktatásra, környezetismeretből. A.J. még 1974-ben adott tanácsát hajlandó lettem volna a közölhetőség miatt meghallgatni, két évig még gyúrtam és szeleteltem az anyagot. Nem ment összébb sehogyan, mintha megbabonázták volna, csak egyre dagadt. Aztán 1977-ben hirtelen meg kellett válnom az anyagtól. Egyszerűen elvitték, több más személyes dolgommal egyetemben, s máig ígérték, hozzák vissza. Nem pofáztam sokat érte, mert nem akartam ezen az áron a közfigyelem középpontjába kerülni. Alakuló saját családom jövőjét sem akartam kockáztatni. Féltem a bele magyarázható valamik által veszélyessé lehető következményektől. Mert az értetlenség és az akarnokság, talán a legnagyobb veszélyek hordozója.

Keserves teher* Önszorgalomból és unalomból még el-eljátszottam vele, de tartottam a kilátásba helyezett fenyegetéstől. Ha a társadalmi és politikai rendszerre veszélyesnek tarthatóként bírálják, akkor lesz nemulass. Mondhatom, lecsendesedtem. Egy idő után beállítottam fékeim, érdeklődő kérdésekre kikerültem a választ. Nem is zaklattak többé vele. Vagy nem sikerült az anyag használható fordítása, vagy nem értették meg az üzenetét, és nem tudtak mit kezdeni vele, vagy bebizonyosodott, ami a rend sajátja, hogy nem emberi alkotmány. Az ember javára készült, az ember érdekében van, ha megtanulja használni. Nem kell újabbat alkotnia. Jószerével nem is tud, amíg nem érti adott környezetét. Márpedig semmilyen állam nem érdekelt abban, hogy emberkéi nagyon értsék a világ dolgait. Még egyszer elölről, viszont nem kezdeném. (1980)

Ajánlás* Először budapesti Sz.I. műépítésztől hallottam, hogy ehhez a modellhez hasonlót valakik még alkottak. Nem tudtam meg mire jutottak. Érdeklődésemre budapesti K.Cs., történész akkortájt barátin említette, hogy a dologgal talán épp ilyen gondolatok mellett, Magyarországon bizonyos Molnár József és környezete foglalkozik. Az én eredményeim szintjét sokkal bővebben hagyományápolásból, alaptéziseit filozófiai alapokon fennebb ismerik, és van olyasmi, amiből annál többet is ki tudtak belőle csiholni. Örültem neki, mert én egyedül küzdve, nyilván kevesebbet tudtam felölelni. Megpróbálom ugyan, foszló emlékeim szerint itt egyik-másikat megmutatni. Teljesen veszni, hagyni nem érdemes. Csak tudjátok, hogy valakit ez itt is érdekelt. Hivatkoznék kérdezetlen Molnár Józsefre, ha többre jutott nálam, hát feltétlen olvassák el őt. Fontos, hogy bárki, aki a felismerés birtokába került, az emberek asztalára próbának letegye. Én nem jutottam addig, az én ismert környezetem nem igényelte a hozzájárulásom. Az én környezetem olyanokat feltételezett és mondott a jó szándékú dolgomról, amihez semmi közöm. Az ötlet értékesítésére és befogadtatására nem kerülhetett sor. Akkor nem született meg az avatott hallgatóm. Örülök, ha valakinek jobb szája van, vagy okosabb üzletfele, akivel eladhatja felfedezését. Használni kell, emberek! Azért hagyta meg nekünk a Mindenható, hogy eljöveteléig ne legyünk magunkba. A szabályosságok őrködnek. A rendszer vigyázzon ránk. Hogy el ne tévelyegjünk a kijelölt csapásról.

(2001 után)

A pénz                                        gemma 448.

Tudnivaló, hogy a cserekereskedelem hajnalán a termék vagy trófea szinte semmi változtatás nélkül váltott gazdát. Idővel az értékeket már nem mindig lehetett a vásár helyére vinni vagy nagysága miatt szabdalásra szorult. A hódításaikról és más történelmi hatásaikról nevezetessé lett népek pénzt verettek, s az aranyat sem sajnálták. A nagyszájú kicsik csak hangoskodtak s követelték a támogatást a kulturális hozzájárulás reményében. Idegességükben ezt-azt felégettek, a kecsegtetőbb ellenséghez csapódtak.

Megjósolom, rémítő pénzhígulásra van kilátás. Országosan a francia és olasz minta megfontolatlan követőivé lettünk. Mi nem mehetünk egyik módon sem, csak sajátosan. Tönkre. Nekünk a sorsunk az egy kilogramm finomított kristálycukor kilenclejes ára örökre megpecsételte. A hamis termelési értékek gazdasági csapdáinak felmérésére és semlegesítésére még csak igény sincs. Húsz éven belül az olaszok dicstelen pénzgazdálkodását kerüljük el. Nem fogunk dicsekedni vele.

Talán csak az albánok lesznek már gyengébb fizetők nálunk. Vagy ők sem?

(1977)

Az iskola                                     gemma 449.

A reform győzött. Végre került egy vérbeli pedagógus csapat. Összedugták. Hát, amijük volt. S kihatolták, hogy a romániai oktatás nem is nagyon elavult. Ha új könyvet adunk a tanuló kezébe s más követelményeket is támasztunk, akkor minden jó lesz. Átszervezzük az ellenőrzést s máskorra, másoknak tűzünk ki vizsgákat. Mára legyen ennyi elég. A tettet hatalmas ünnepéllyel fejelték meg. Semmi sem lehet teljesen jól, határidőre kész. A Teremtő is hét nap alatt készült el művével. Az is igaz, hogy nem péntekkel kezdte. De szombattal végezte. A többit majd jövőre. Kitüntetést a mellekre.

Először a barátoknak, másodszor azok szeretőinek. A közmunkások ráérnek. Sőt …

(1999)

NE vEDD MEG                                   gemma 450.

*

Engem minden tevereklám nagyon fáraszt. Amikor a legkedvesebb a néznivalód, édesanyám. Bejön egy álmos, tegnapos csaj, s bemondja, hogy nem lágy a vize, s ettől oda van. Egy köpenybe rejtőzött, előnyös külsejű mester pedig, egy reszelőzsíros csábos mosollyal, fél szájjal: - Hölgyem, a Calgon, az a csodaszer. A Calgon elvarázsolja az Ön mosógépét. A Calgon nélkül Ön nem is mosógép. Tralalamcsuup.

*

Az esti híradó óta, hat reklámban láttam csakis a legjobb mosóporokat. Mind a hat a legjobb volt. A sarki zsidó, nagyapám és a néhai számtan tanárnőm együtt, soha nem jöttek volna rá. Az életük, semmire ment rá.

Tévedtek. A sorszám, ami az elsőre, a másodikra, a harmadikra vagy hányadikra utal, nem létezik.

A hat por, mind a legjobb. Egyik jobb a másiknál. Minden por az első. A hatodik is első. Hát nem csodálatos? Ráadásul elég hamar megtudtam. Boájiinng.

*

Nem igaz, de mondják. Az árak megtartásáért fel kell áldoznunk a kormányt. Ők felelnek azért, hogy ezelőtt öt évvel leértékelték a lejt. Nem is tudták. Egyszerűen, aznap egy szenvedélyes játéknak tűnt. Másik hónapra öreg hibát jelentett. Annyira, hogy talán soha nem lábalunk ki belőle. Csak ha nem lesz elég miniszterelnök jelölt, aki felvállalja. Naponta lemondhat, bárki vállalja. Senki nem képes börtönbe vetni a leértékelést kiötölő pancsert. Ta-tatta-tam, tatta ta-tam.

*

Kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét! Mi ajánljuk, mi tudjuk, hogy mennyire jó, mert ettől jött helyre Máli néni. Úgy meggyógyult, hogy semmilyen kezelésre nincs szüksége. Mostanában néha az esik jól, ha november elsejére virágot viszünk neki. Gyertyát is, ha futja a költségvetésből. A megjelölt helyre. Melyre jött. Gilin-galanng.

*

Melinda akkor kap elismerést, ha megyei tantárgyversenyen legalább díjazott tanítványa van. Az eset döbbenetes. Egy versenyen három helyezett lehetséges. Akkor csak három tanár érdemel figyelmet, megye szinten? Na, ne mondják. Akkor a többi minek van? Madárijesztőnek. Vagy talán az öntelt igazgatók önérzetét tömjénezni. Etyemeg-petyemeg.

*

Kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét, ő kibírná-e?! Pritty-pretty-prütty.

Trala-trala-lalalalla.

Nyáron nyaralok, télen telelek, ha fűtnek, ha nem.

Pritty-pretty-prütty.

Az adóm összkomfortra számolták. A befagyott fűtő és meleg víz csövek kicserélésére a teljes nyári fizetésem sem lesz elég.

Pritty-pretty-prütty.

Trala-trala-lalalalla.

*

Kevés híja, hogy a reklám alatt pihentetem a gépet. Már nincs olyan reklám, amihez türelmem lenne. Nálam az ellenkező hatást érték el. Kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét, ő kibírná-e?!

(1991)

Miért vagyok                                  gemma 451.

Hát nem mondanám, mert épp nem is most jöttem rá. Nagy gond árnyékolja napjaim. A nevelők egyfélék. Közös cél és közösen használható eszközök tartják fenn munkaviszonyukat. Senki nem állhat félre, de a helyét a sorokban sem cserélheti el senki mással. Egyszóval valamilyen szabállyal elnyert helyünkön maradunk örökké. Akkor a fizetésünk is ehhez a helyhez kellene alkalmazniuk a fő okosoknak. Állítom, lesz, aki igazat adjon nekem. Nem egyenlő felelősen nevel egy tornatanár s oktatómester, vagy egy idegen nyelv s egy anyanyelvtanár. A mesét a tanító és az óvónő is kikérheti magának. Nem egy a nyomás, akkor miért egy a bér? Miért vagyok én gyáva, ha jogom volna kérni, meg is kérhetném. Nekem több pénz kellene. A célt is jobban beláthatnánk. A családomnak is jobban menne sora. A lányomat elküldhetném tanulmányútra. A fiamnak vehetnék egy személyi számítógépet. Feleségem óhajt régóta valamit. Kicserélném állókincsem. Nem vettem, nyertem a dacit. Kicserélném, mert kivénhedett. De nincs miből. Újra pedig nem nyerek. Még sok mindenre volna szükségem. Az oktatás megújításával együtt. Úgy kell nekünk a megújulás, mint a természetnek a tavasz. Fokozatokban. Egyenletesen. Ütemesen. Stb.

Vajon érti, aki hallja?

Vajon hallja, aki dolga?

(1983)

Okoskodások                                   gemma 452.

     I* A mennyiség minősége és a minőség mennyisége életünk egymástól legtávolabb álló fogalmilag meghatározó tényezője. Ezeket összekeverni nagyobb bűn az apagyilkosságnál.

II* A nemzeti ünnep előestéjén ájul meg a vakbeled.

III* A jó házasság rabjai, fejedelmei is.

     IV* Ne oszd meg lakásod senkivel. Csak, ha az állomáson szeretsz aludni.

     V* Az óvatoskodás ellenségszerzésben nem tesz jót.

     VI* A vak szerelem átok.

     VII* A féltékenység a legbutább betegség.

     VIII* Minden százból nyolcvan ember azt hiszi, hogy a tegnapi dolgát újra kell kezdenie vagy folytathatja, ahol abba maradt. Erről másokat is megszeretnének győzni.

     IX* Az ár és az érték, ritkán jár együtt.

     X* A legtöbb ember képes inkább megveszni, mint a harapásra szőrt kérni.

XI* Királyi családban születtem. Szüleim egymás fölött is uralkodtak.

     XII* Ha dühös vagy, számolj valameddig. Ha nem tudsz ettől se lecsillapodni, akkor végre káromkodhatsz egy jót. Aztán megint kezdheted a számolást. Számold előbb engesztelő imáid a káromkodásért.

     XIII* Mi lehetett előbb, a tyúk vagy a tojása? Tojásnak tyúkja?

(1985)

névjegykártyámra                             gemma 453.

A nevem feltétlen a szokásos helyesírási szabályok betartásával. Valóban nem mellőzhető. Természetesen, nem az anyakönyvi fordításban. Kérem. Javallt foglalatosság jellemző szöveg egy névjegykártyámra: gépkezelő és agyépítész

Ez minden, amit magamról elmerek mondani. Telefonszám.

Vagy beérhetnénk már kevesebbel is. Itt is a szokvány szabná a törvény elvét? Hiszen több halom papír lelt, tépett pusztulásra.

(1978)

Lecke (III.)                                  gemma 454.

Lezárás a legfontosabbnak tartott jelentőség nélküli eset vizsgálatába. A fontosnak tartható dolgok közül épp csak az elhallgatás és az elhallgattatás érdekel. Miért kell irtóknak és gyilkosoknak tanítani mindent a szép és nemes? Pláné, ha magyar. Miért nem tisztázzuk a bulgár és a lengyel területi hová tartozásokat. Milyen népek laknak Dobrudzsába? Mi volt Mihály, mielőtt az egyesítésbe kezdett? Igen, a nagy és nemes gondolkodású Vitézre utalok. Annyi dolgunk van elvégezetlen. A dolgaink rendezése és végzése helyett, gyanúsítunk, feltételezünk, és hallott vagy gondolt érvekkel támadunk egymásnak. Türelmetlen és következetlen, alapozatlan és csak elgondolásból, ha netalán a másik. Szinte sorszerű támogatással és bevallott felsőbbrendűséggel, állandóan szembeköpik velünk, hogy nem vagyunk itthon. Mi, Krisztus mintájára, a másik orcánk is odatartjuk. Bizony otthon vagyunk, és akarunk maradni. Ez hazugság, mert tele vannak a nyugatra tartó vonatok. Amerre nézel, reményvesztett emberek. Bizalmatlan tekintetek és fáradt remények. Nem, persze nem erre vártunk. A békében levés helyett, az örültséget költöztették közénk. Krisztus nevében bort és pálinkát adtak a szerencsétleneknek. Elszabadultak a vad indulatok. Semmit sem tudtak arról, amit keresniük kellett volna. A zaj elült, a füst felszállt, a csont beforrott, a temetőben a sírokat már feltöltötték. Minden elmúlt, csak a gyanú maradt, hátha valamelyik felbujtónak mégis igaza volt. Ezek a magyarok nem szartak be, nem is mentek el annyian amennyire várni lehetett. Azt nem lehet, hogy Marosvásárhelyt Budapesthez csatolják, de valamire csak készülnek. Miért nem törődnek bele, hogy Erdélyt elvesztették. Nem lesz itt szövetségi köztársaság. Még mit ne, akkor a többi potyát leső országgrész honnan viszi el a készpénzt. A hidegvölgyieket érte az első feltámadás, bódult megtiszteltetése. Nem hagyhatjuk magunkat! Vagy hagyjuk csak?

(1991)

A hatalom nem diplomás                      gemma 456.

     Ismerőseim több mint fele külföldre ment. Alig van akinek köszönni a Főtéren. Csubó, mostanság már visszamerészkedik Debrecenig. Állítólag Salt Lake City a legnyugatibb állomása. Mikor utóbb, nem véletlen, Pesten találkoztunk, két kísérője is volt. Csak bámultam, mert nem tudtam eldönteni, most fenn vagy lenn van éppen. Szívélyesen beszélgettünk, egy pár közös emlékre kitértünk. Újabb találkozót, egy ebédre egyeztettünk. Kíváncsi voltam a vendéglőre is, de a külúri milliőre is. Elmentem, hát. Megfogadtam ugyan, hogy nem mesélek el mindent. De nem áll meg bennem, hogy amikor az egyik iskolatársunkra terelődött a figyelmünk, mondom én, ha találnám, szívesen elbeszélgetnék vele. Odaintette az egyik őrét. Súgott neki valamit. Aztán nekem azt mondta, hogy holnap 11-kor a Deák téri metróállomáson átvehetem a címet. Ettől a jóravaló, lehet éppen hidegvölgyi úriembertől.

     Úgy volt. Időben és helyes címet kaptam. Csubónak eszerint derék emberei vannak. Az iskolatársunk is Magyarországon lakik. (1998)

Üzent Mózes követője                   gemma 457.

A szocializmus alapeszméjének megfelelően, a jövő rendszere dicső építőinek és az építés szellemi támogatóinak, elvileg megengedhetetlen lenne a Szentírás tüzetes tanulmányozása. Ennek az állítólag befejezett, mégis megalapozatlan, jószerével át se gondolt, cselekvésre serkentő tannak nem mondok ellent azzal, ha alaposan elolvasom, értelmezem olvasmányaim, s ha elemzésem eredményesnek mondható, akkor valamelyik tevékenységi ágamban, talán gyümölcsöztetem is. Itt van egy kis kelésnyi görcs, az Alkotmány nem tiltja annak megismerését. Mégsem előnyös, ha alkalmatlan helyen értekezem róla. Ezzel már elhárításra szorul még egy öles akadály. A megfelelő helyen csak a templomot értheted. Oda viszont nekünk nem ajánlott menni. Akkor honnan származzék a védekező és elhárító felkészülés. Csakis önképzés útján.

A kezdeti tapasztalatokhoz feltétlen olvasmány ajánlott. Igehordó olvasmány. Eltaláltad, a Szentírás maga. Milyen kiadású bibliát tekinthetek alkalmasan hitelesnek, kevésbé át vagy feldolgozottnak. Ha nem lenne, nyelvi akadálya visszamehetnék a legrégibb forrásokhoz. Sajnos ahány nép, annyi érdek és átdolgozás, valószínű belepiszkálás. Döntök, a tőlem telhető legjobbat, eredetem és népemhez legillőbbet. Szellemileg nem tagadom meg népem több százados őskereszténységét, amit még valamikor a kánokkal való ujjat húzás idejéből vonszolunk magunkkal.

A kétségeim, akármilyen hihetetlen, maga Mózes szelleme oszlatta el. Tomival pénteken, az Iskola utcai zsidó templom hátsó ablakait rajzolgattuk. Egyszer csak megjelent Mózes követője a lépcsőkön, és így szólt: - Derék dolog a szép építészeti elemeket rajzban megörökíteni, de még szebb Károlyit figyelmesen elolvasni. Különös tekintettel azokat a részeket kell tanulmányozni, melyekben a Teremtő által magatokra leltek. Meg van írva a ti alkotó igényű sorsotok is. Találjatok magatokra a hitben. Kísérjen áldás, becsületesen végzett munkátokban!

Mind a ketten meggyőződtünk, hogy ébren vagyunk. A kapott feladat értelméhez sem fért kétség. Ez volt az első, indokkelesztő lépés. A Sors is felfigyelt, miről is lenne szó? Tovább a sorsunk, csak ezután alakult. Mint a karikacsapás.

(1966 - 1968)          

Hittanóra 3                               gemma 458.

Akkor esett éppen a pályaválasztás indoklása osztálytársaink, évfolyamtársaink előtt. Úgy működött, mint a tyúkudvar. Mindenki egyszerre kapott a szem után, mindenki felemelt karokkal rohangált, és mindenki egyszerre kotyogott. Sokszor nem lehetett hallani a beszélőt. Nem tiszteletlenség vagy érdektelenség, hanem eredő butaság miatt. Így esett aztán az, hogy a következő találkozón meg kellett kérdezni egyiket – másikat, mondd csak te tényleg …

Ezen a pénteken már az utolsó előtti percekben, Dezső eléggé beállított erősségű hangon, a teológiát választom. Attila is felugrott, én is a teológiára gondoltam. Makaróni a felügyelőnk sötét bőre elsötétült, mint a Somos – tető eső előtt. - Ti mind a ketten, másra vagytok jobbak. Erre mindenki, megint egyszerre kezdett dumálni.

Dezső fel se vette, mondta céltudatosan a magáét. Attila közben csendesítette a társakat, közben ő is sokat mondott. Nem azért nem értettem, mert távol voltam tőlük, hanem mindenki fecsegett, s ez engem nagyon zavart. 

(1968)

Időközi leltározás                           gemma 459.

Zsebedben mindig a két szem csillapító. A háromhavi beutaló. A klinikai portások ismernek, ha nem jössz, észrevesznek. Ezután minden csak más lehet. S ha újra találkozunk valamelyik idő-tévelygésünk során, jusson eszetekbe. Ez a csapat tenni és alkotni gyűlt össze. Ennyire futotta máig. Csak erről tehetünk. A többit rajtunk kívül végezték. Mik itt voltunk. Volt, amit hírünk nélkül fejeztek be. Mi maradt el? Bizonyosan sok minden. Magunk sem tudjuk. Nem is tudhatunk mindent. Még van tenni való. . . Nem dőlhetek még el. Ki kell tartanunk.

Annyi minden van, még amire gondoltunk, nekünk majd fontos lesz egyszer. Így hát nem hagyhatjuk. Sem magunk, sem hajlamunk. Szóba se került, hogy egyébnek lássak. Nem költözhetek, nem mehetek oda ahol nem várnak, csak ahol jól látnak. Másnak minek fognék? Illendőség dolgában a felelősök nem tágítanak. Nincs újra osztás. Nincs hitel. Azt élvezed, amit elértél. . .

Bizonyos idő elteltével ajánlatos visszanézni. Értékelni tetteinket, esetleg újabb célok kitűzésével erősíteni tenni akarásunkat. (2001 után)

Nagykorúsítás előtt                           gemma 460.

Tudtam, hogy minden nem lehet. Nem tarthat örökké. Említették mások, érzékeny a hozzá állásotok. Az élet nem fenékig tejfel. Nem csak abból áll, hogy nyald fel. Le kellhet borulni, s imádkozni, nem szégyen. Csak az ítélkezik, aki nem tudja milyen. Fogatlan és rágni kíván. De annyi fáradságot sem vesz, hogy tanulmányozza megvalósíthatóságát. A Teremtőnek még sereg dolga maradt. A nagy találkozást senkinek sem hirdette meg. Azt persze fennen hirdetik, hogy a tág lehetőségek korát éljük. Ne lovald bele magad. Nagyot csalódnál, ha rá is jöhetnél. A legsúlyosabb szellemi elszigeteltség a sorsod. S a fejed híján kezed – lábad is elhagy. A szíveim tőlem szerre elmaradoznak. Szégyen és gyalázat, a barátok hullnak, s nem kapjuk a kulcsát. Nem fedi fel senki az okát. A fazék már rég üres. Lerágtak minden csontot. Mégis tapodják egymást a koncért. Utóbb engem se engedtek közel, aki pofázik az olyan, aki ide nem kell. Elkísértelek, messziről, ahogy a bölcsek megmondták, s azóta is rólatok, akik elmentetek, hirdetek példát. A hallgatók, így megálmodnak, s boldogan kelnek fel, hogy nem ők járták meg velem, veled és velünk. Lassan alig maradunk, pedig nem is háborúba pusztultunk. Itt a vége, ez a csapat megszűnt. Aki utolsónak marad, tegyen rendet, mossa el az edényeket, szellőztessen és szedje össze a szanaszét csikkeket. Mától minden másképp lesz.

(1967)

a Nap                                         gemma 461.

Abbiza, ilyen vakítóan ragyog. Tiszta időben szemkápráztató. Alkony felé, ha majd jobban látok, még beszélünk … az egész  napos látványról. Nem, nem arról. Színe változásáról. Csakis erről. A Nap örökké közönségesen ragyog. Bosszantóan forrón és rémisztő hidegen. Egyetlen érdeme, díszes tehetetlensége. Rád teríti terhét, nem is nézheted. Lelketlen. Az élet egyik önzetlen forrása. Ezzel önt lelket beléd. Nagyon érdekes jelenség. Mit tehetnénk nélküle.

(1978)

Gyermekrajzok (1.)                            gemma 462.

     Mikor ez az önkéntes téma 4-8 változatban kezd elsekélyesedni, vagy unalom jeleit mutatja, ajánlott lesz vízfestéket adni a kezébe. Hadd festegessen. Szép színes foltokat látunk és vegyük észre az egyenletesen kifestett foltokat. Ne súgjunk rajzfeladatokat. Nagyot segítünk, mire ceruza színeket keveréssel és ráfestéssel akar majd kihozni. Előnyére nem fog hagyni a színező vonalak között festetlen sávokat. Soha ne mondjuk meg, ha valami lefelejtődött a rajzról, de azt se, amit mi másként festettük volna. A legtöbb kérdés, amit elindíthatunk, hogy az a … nálatok ilyen színű, s a hápersze közeléből érkező indoklást gyorsan el kell fogadnunk. A kezdeti gyerekrajzokon szinte mindig van körnap. Szinte mindig szeme szája s orra van, büszkének látható magasról szórt sugarakkal. Lehetnek alakos felhők, angyalok, sok féle hibrid mesealakok. Kell hagyni ezeket a témákat, minden rajzról annyit kell beszélni, amennyit a kisgyerek akar, minden fölös belemagyarázás nélkül. Nem ritka, hogy a gyerek álmát vagy szorongásait rajzolja s ezekről hihetetlen nehéz beszélni. De a mondókáját alaposan meg kell figyelnünk. Hihetetlenül sok dolgot megmagyaráz, a gyermek megnyilvánulásaival kapcsolatosan. Hasonlóan nehéz elmondani, ha az emberke mennyei álmokat lát. Nincs olyan fogalomkészlete, amivel a látott és megítélt képe minden történését vagy mozzanatát elbírná mesélni. Semmi jogunk kételkedni a rajzolt elemek hitelességében. Mi éppen azt látjuk, amit a gyermek érez, illetve éreztetni szeretne. Legyünk olyan kedvesek, a gyereket ne kényszerítsük más pályára, hagyjuk bátran megnyilvánulni.

(1976)

Gyermekrajzok (2.)                      gemma 463.

A hatnál több éves gyermeknek meg kell próbálni egy-egy egyszerűbbnek tűnő dolog lerajzolását, de azt sem feladatszerűen kell kitűznünk. Ha beavatkozunk, attól megváltozik a közlendője, az esetek többségében aztán a kifogásolt elemekhez hasonlókat többet nem rajzol. Felméréseim szerint a kisgyermeket soha nem érdekli egy kitűzött téma, az elítélt végrehajtó mártíromságával teljesíti vagy visszautasítja a feladatot. Az óvodáskorú gyermeknek soha ne tűzzünk ki tervezett feladatokat. Legfentebb meseélményt rajzoltassunk pálcikaemberekkel, de ez is sok. Az iskolás tanulók már tudnának mit kezdeni egy megadott témával, azonban egyetlen sikertelenség esetén hajlandók véglegesen lemondani a rajzolásról, mint kifejezési eszközről. Kipróbáltam, a tanuló nem szívesen hajt végre olyan rajzfeladatot, amiben semmi újat nem talál, vagy a gyakorlás legalább nem lebeg előtte, mint megerősítés. Szeretik viszont a csapongó fantáziára támaszkodó kívánságrajzokat. Ha én a rajzprogramom valaha el bírnám fogadtatni, akkor a rajzórák fajsúlya közelítene a matekórák természetes nehézségéhez. Már ami az oktató dolgát illeti, mert akkor minden rajz közleményét értékelnünk kellene. Minden rajzórán arról is kellene beszélgetnünk, hogy a félreértett vagy rosszul értelmezett közlések helyére mit választhatna a kis művész. A feltételes értékelés soha nem maradhatna el. Mikor viszont elmarad, az egész tevékenység öncélúsága elértéktelenedik. Szeretettel üzenem mindazoknak, akiket érdekel, a kisgyermeket rajzoltatni jó. A rajzolást megutáltatni bűn. Ne feledjük, minden gyerek nagyon jó élményképet rajzol. Fejlődjünk hozzá.

(1976)

Gyermekrajzok (3.)                        gemma 464.

Néhány rajzolni való iskolás mondóka:

1.Hüvelykujjam felébredt,

Nyújtózkodott, jó reggelt.

Négy kis szomszéd ráfelelt:

Jó reggelt, jó reggelt,

Jó reggelt, jó reggelt.

2.Hajlik a fűzfa, földig fátyol,

Gólya a vízben térdig lábol,

most ide pillant, most oda néz,

Csőribe máris a béka vitéz.

3. Ég a gyertya ég,

el ne aludjék,

aki lángot akar látni,

mind leguggoljék! 

4. Vau, vau! Bodri kutya így ugat.

A házából ki is szalad.

Farkát vígan csóválja,

Haza jött a gazdája.

Pacsit ad a drága.

5. Ilyen nagy az óriás,

Nyújtózkodj kispajtás,

Ilyen kicsi a törpe,

Guggoljunk a földre.

6.Cini-cini muzsika,

Táncol a kis babuka,

Jobbra dűl, és balra dűl.

Tücsök koma hegedül.

7.Húzz, húzz engemet,

én is húzlak tégedet,

amelyikünk elesik,

az lesz a legkisebbik.

8. Mackó, mackó ugorjál,

vackorfára ugorjál,

sürögjél és  forogjál,

emeld fel a mancsodat,

tegyed szét a lábadat.

(2001 után)

Láthatatlan csodák                          gemma 466.

     A Sörház sarkán, a régi Bem téren, mutatványosok is megtelepednek néha. Hirdették is nagyhangon szenzációikat. Jópofán mondták az idegen szavakat. Csatlakoztak a kacagókhoz. A nap szenzációja a pókasszony és a kígyóférfi. A kisebb csoportokat sorba engedték be, s hallottam, nem túl sokat láttak a sűrű sötétben. Karesz sem bírt magával, pénzt kért otthonról és elhívott engem is. Mert benn nagyon sötét volt. Állítólag. De mi erről csak hallottunk. Mert engem nem engedtek be. Vagy négyszer is arra biztattak, hogy várjak meg egy későbbi csoportot. Egy idő után meguntuk és haza mentünk. Karesz nem akarta sehogy sem érteni. Nekem sem volt éppen világos. Befizettünk volna, de úgyse. Valami nincs rendben a dolog körül. Talán nem voltak olyan valódiak azok a csodák? Vagy valami más is lehetett volna? Nem engedtek be. Nem és nem.

(1961)

Légy a szememben                          gemma 468.

I* Nekünk szabad választani, még rosszból is a jobbat.

II* Nekünk jogunk van feltételeket szabni.

III* Mikor nem vagyok, itthon zenélhetsz, mintha meg szeretnél süketülni. Verheted a falat, s újra szegezheted a polcokat. Ordíthatsz is. Csak mire megjövök, nekem elvégezd.

IV* Miénk a gyár, s a bánya-ebből nem gyógyulunk ki soha.

V* Nincsen földünk, mert amikor jöttünk, s maradtunk, de nem mentünk, osztottak egy keveset, most is mutatják, egy kopár tenyér. Ennyi a tietek.

VI* Te magad tisztának, csak az én szememmel láthatod.

VII* A két utcasarok között hat álkoldus és négy rászorult kér legalább ezerlejes támogatást. Naponta. Nekem se lenne éppen rossz. A nem létező, de kívánt keresetemnél sokkal nagyobb jövedelmem lehetne.

VIII* Az Isten nem osztott étlapot a hatalmasokkal cseresznyézni, de megköveteli a szegények gyámolítását. Vagy tévesen ítélném meg dolgunkat, hogy a szegényt csak a szegény gyámolítsa?

IX* A saját vállalkozásaim közül a Világ megy a legjobban, igaz részemre nem nyereséges, de benne vagyok nyakig…

X* Az ember saját szabad akaratából megy a kocsmába. A felesége bólintása nélkül meg sem próbálja.

XI* Ha korán kezd késő lenni, akkor közeleg a tél.

XII* Csak nyáron lehet, este is délután.

XIII* Nem is hallottunk arról, amiről nem is beszéltél.

(1999)

Vaku V.                               gemma 469.

Már jó nagy voltam, amikor a kerületi rendőr szabad akaratából utcagyűlést hívtak a futballpályára. Nagydolog történhetett. Aki bírta magát, mind kicsődült. Miután a csendőröket elfújta a háború szele, erre felé sorra, hat rendőr dolgozott. A dolguk annyi volt, hogy a teleklakók bejelentettek legyenek. Ezt ellenőrizték a lakófüzetben. Ritkán hívták ki azért, mert az alma a szomszéd kertjébe esett volna. Nekünk nem is volt két szomszéddal közös kerítésünk, mégse veszett el soha semmi. Ha itt-ott találtak egy bomba gyanús vasat, vagy azt gondolták aknaféle, akkor hívták. Egy évben öt-hatszor. Szóval nem nagyon volt dolguk. Mindenki vigyázott magára s amennyire kellett még másra is. Szóval a gyűlés arról szólt, hogy elindult egy bűnözési hullám, senkibe ne bízzunk. A szomszéd felől húzzunk kerítést. Ne mondjunk el mindent mindenkinek, nehogy kedvük szottyanjon, s betörjenek. Az emberek csak néztek. Ezt mi lelte? Aztán egymáshoz fordultak. Sugdolóztak. Nem vettem ki, akkor pontosan, de Eszti néni mintha azt mondta volna, meglássátok, megmondtam, mégis csak visszajönnek az amerikaiak.

Hazafelé menet rendőrvicceket mondtak. Aztán más körzeti rendőrt neveztek ki. Az addig kötekedett a fiúkkal, míg egyszer csak eltűnt a rend őre. Állítólag a kishídon kerékpározott, s a korláton át beesett a vízbe. Nem szolgált tovább nálunk. Még aztán jött egy rendember. Az tényleg egyszer az emberekkel foglalkozott. Mindenki szeretettel övezte. Sokáig ott volt a körzetnél. Nyugdíjba menve ott vett házat a Bokréta utcában. Restellted rendőr viccekkel traktálni.

(1971)

Olvastam                                   gemma 470.

Itt olvasom. Fehéresen a fekete. Fenyegetőleg. Kétszáz évvel ezelőtt. Az Újság mindent tud. És feltehetően megtud. Nem szabad elfelednünk, hogy mindenről, bárhol információt lehet szerezni. Itt olvasom. Élt egy macska 25 évet. Ez alatt huszonnyolcezernél több egeret fogdosott össze. Szép teljesítmény. Nem, nem a macskáé. Az neki az egyik fő feladata volt. A számlálóé. Nemcsak nehéz, hanem emberpróbáló munka. Egy emberöltőnyit loholni egy macska után. Ha fogott, akkor nyomban pipálni a találatot. Mikor a macska égre fordította a talpát, összeadták. Szép nagy kerek szám. Vagy lehet, hogy egy pergettyűs számlálót akasztottak a nyakába. Mikor egér darabokat nyelt volna le, akkor azt adogatta össze. Vagy a cica egyenként az egészet felkötözgette, farkincájánál fogva egy tároló karóra. Hétvégeken tejkonzervért mutogatta az arra járóknak. Mindenképp épületes hír. Ezzel etetnek minket, több mint huszonnyolcezer esetben. Ugyanezt a szerző torkán is le lehetne nyomni. Lássuk, ő kibírja, azt a tortúrát. Aminek minket felelőtlen alávet.

(1983) 

Az élet cirkusz                            gemma 471.

A Turbina-árok mellett, a Sörházzal szemben, a belső hídlábnál volt egy apró letaposott park. Szekeresek pihentettek. Részegesek mulatoztak. Kétes hölgyek festették magukat. Néha cirkusz húzta fel a sátrát. Egy alkalommal elmentünk cirkuszt látni. Minden volt, amit csak elképzelhetsz. Nagy felvonulás, lovaglás, állatsereglet, párbaj, tigrisbosszantás, majomöltöztetés, kutya-macska-madár idomítás, medvetáncoltatás, bűvészmutatványok, légtornászok és kötéltáncosok. Egyik érdekesebb, mint a másik.

Aztán ne feledjem a bohócokat. Istenem, azok hárman, amit elvégeztek. Hát hihetetlen volna, ha mástól hallanám. Igazi, jó nagyokat lehetett kacagni. A zenés bohóckodás volt különös. Mennyi hangszeren játszott. Szépen. Aztán váratlan dolog történt. Hirtelen összeverekedtek. A közönségnek elállt a lélegzete. Senki sem értette, mi játszódik előtte. Olyan komolyan püfölték egymást, hogy az egyik tényleg sírva fakadt. Esküszöm, spriccolt a szeméből a könny.

Érthetetlen.

(1965)

Rendszer                                   gemma 472.

Igen meghatározó szerepű a következő tétel:

Tétel. Létezik derékszög.

Megjegyzés: Lényegében itt elhangzik a 4. Posztulátum is. "Minden derékszög egymással kongruens". Geometriai módszerű bizonyítékok: Legyenek  O ĺ e, ^he ≡ ^ke, e Ç h Ç k = {O},  A Ì h, B Ì k  és  OA ≡ OB,  de ugyanakkor  AB Ç e = {c},

tehát  OC ≡ OC, OB ≡ OA, ^COB ≡ ^COA, Þ  ^ AOC ≡ ^BOC,        

Þ  ^ACO ≡ ^BCO,  de  C Ì AB is, Þ    kongruens kiegészítő szögek. Szerintem ez kétségkívül mindenkinek teljesen világos.

Algebrai úton nyerhető bizonyítékok:

y(^ACO) =  =   =

         =  =  = y(^BCO).

Ezzel kész. Ilyen egyszerű világban élünk. Ráadásul ez sokkal világosabb képet nyújt az előbbieknél. Csak neki kellene kezdened. Tévedhetetlen rendben élünk, ezt kellene okosan kiismerni, s viselt dolgainkban felhasználni.

(1984)

Értelemmel                                 gemma 473.

Az egész dologban csak egy valami látszik kivetendőnek. A Jurij Ivanovics és a Szergej Mihájlovics példák, nem kellenek a legtrágárabb francnak sem. Talán Gyuripatakainak vagy Mihálytelkinek nevezhetnénk, volna gondolkodás és tettleges világukban valami megkapóbb. Talán felfedezhetnénk valami fenséges közösséget. Az idegeneket sem utasítom el egyébért, hanem amitől másképp gondolkodnak, az nekem egy cseppet sem megnyerő. Mások se szokják meg őket. A katakomba kommunisták sem éppen a legdicsőbb követni valók. Ez a szirénahúzogató gyerek még nagyon jó lenne, hazai viszonyok között elfogadnám.  Kételyeim is persze vannak, talán ha épp véletlen rémületében rángatná a pórázt, az már régen rossz. Aztán ott van a legokosabb, aki talán ügyes és derekasan okos ember. Vajon franciául pont olyan jól tudott, hogy minden árnyalatát értette is a Marx elméletnek?  Engels dolgait angolul világosabban lehetett kiterjeszteni, s alkalmazásait helyileg követni. Az elmélet gyakorlatiasítását rendbe tették. Több országba bevezették. Vajon hiba esetén kihez kell fordulni. Mert a rendszer csak bizonyos feltételek között működik hibátlan. Ezek a feltételek nem kizárólag helyi lehetőségek. Ezzel számol valaki? Kit hívassunk a telefonhoz? Ha nem működik, de olajozni sem lehet, pedig minden van szinte elég, akkor mégis kell lennie valami bajnak. Hagyjatok fel mindennel!

(1982)

Hontalanok                                 gemma 474.

Ne mondd, hogy rab vagyok. Hagyd hinnem, hogy szabadon tervezhetem tettem. Úgy tanultam, amit teszek, a környezetemnek hasznára legyen, s ne várjak érte számbavételnél többet. Az én családom nem börtöntöltelék. Legalább nem közönséges értelemben. Üknagyapám vitték ugyan be, mert a párizsi cirkuszhoz fűzött valami észrevételt. Józan higgadtsággal találta kimondani, hogy ő ebből nem kért szépen. Nem lehetett nagyon hízelgő, mert a tiszta fehérnemű cserélésig benn volt. Akaratlan. Tetűhöz kéretlen jutott, a válogatott bánásmód ellenére megrühösödött. Ha nemesnek vallja magát, akkor netán békén hagyják. De nem mondta. Később hasznára volt ez a kisebb mulasztás. Itt az Aldunán soha nem tudhatja meg senki, mikor járt jobban. Vagy amikor gyáván nyalta a szája szélét. Mert bújni kellett. Vagy amikor pucolni készült. Mert éppen portyázott, meg elpályázott. Különben ugyanezt negyven év múltán, semmi pénzért nem ismételte volna meg. Ne mondd, hogy nem vagyok otthon. Családom nem egy tagja harcolt a környéken. Tatártól lengyelig, töröktől oroszig, német s bárki, ha felvonult e környék ellen, őseim közt mindig volt, aki éppen fegyverben volt. Mentek, soha nem egyedül, nem jajgattak. Dolguk volt ez. Pont ezért, hogy te most ne vethesd a pofámba, ha hontalan lennék.

Különben minek is fárasztanám magam. Meg kellene néznem, hogy ki mondja. A mit csak érdemestől vegyem számba.

(1988)

Lineáris idő                               gemma 475.

     Tik-tak. Az időelméletemre többen kíváncsiak voltak, de végig soha senki sem hallgatta. Lehetséges, hogy mindenki által ismert szokványosságokat mondok, lehet nem követhető, amit mondok. Valamilyen divatos evolucionista kérdés, materialista eredet köz-felkarolásán, egyszer kérdezetlen azt állítottam, hogy az evolúció ideje egyenes vonalú, nem teljesen egyenletes, de egy alaposan, helyesen választott középértékvonalhoz képest nem túl kitérő rezgésvonal. Rám meredt a sok elkötelezett darwinista és meggyőződés nélküli materialista. Tik-tak.

A teremtés úri hét napja ugyan rég befejeződött, de az újabb egyedek és fajok megjelenése s a még jelenlevők fokozatos kipusztulása ki nem zárható. A ritka s a ritkuló állatok ugyanannyi idő alatt jelentek meg és vesztek ki. Éppen életük szakaszai nem estek éppen egybe. A növények sorsa sem rózsásabb. De az emberé sem. Mint ahogy a buta ember azt hiszi, hogy a biblikus idők teremtési időszaka lejártával a fejlődés kizárható. Minden ekkor már készen volt és az óta semmi sem változott, mert gondold el ma is, pusztul valami és valaki. Ma is terem valahol valami, vagy éppen fogan valaki. Soha nem is lesz eggyel sem több, mint azt a Föld tartalékaival eltartani ne tudná. Van ott fenn egy felelős könyvvivő, aki az egész palettát látja. Még mielőtt mi, földi parányok, valamit kiokoskodhatnánk, a többesélyes törülközőt már bedobták. Vagy özönvizet rendelnek vagy óriásmeteort csapódtatnak be. Járványt küldenek a perzsákra vagy spanyolt a mayákra.

Tik-tak. A francia elfoglalja a civilizációk legmagasabb trónját, s mikor a legszélesebb hatásövezetre tesz szert, akkor nyelvháborúba kezd. Az idő ezzel körbevette, falat emelt körötte, elzárva a szemedbe döfte. Soha nem az nyer, aki magának gyűjt, könyököl és küzdik. Ember-importot szervez. Idegen légiót, kulturális szervezetet működtet. Humánus célokért. Akadémiát alapít. Közben saját és más népeket tizedel. Az marad fenn, aki ad, ha kevese is lenne, megosztva többek nyernek esélyt a holnapra. Egyetlen szó ismert, ami a holnapot jelenti. Az pedig franciául van. Mindenki megtanulhatja. Aki akarja ingyen, aki nem akarja erővel. Mert a holnapot még mindig égi megfigyelők, s nem emberek tervezik. Téved, aki mást vél látni e dologban. Az ember története arról szól, hogy a Föld hatalmas korának utolsó félórájában jelent meg. Próbának. Semmi jel nem utalt rá, felette lenne a többieknek. Aztán egy vihar után mi lelhette, ordibálva kihirdette, hogy ő a legfejlettebb elme. Ezt mindenki elhiszi, mit tehetne? Felfedez mindent, amit mások elfelejtettek. Rondítja a világot, s rettentő büszke erre. A leggyalázatosabb ebben, hogy többnyire emberek vesznek bele. Belehalnak ebbe a kilátástalannak látszó őrületbe. Tik-tak.

(1974)

Mózes postája                              gemma 476.

     4, Salamon királyról hallottam, a bölcsről, hogy puskázott. Az udvari aranyművesének feladta, hogy olyasmi kellene neki amire, ha rátekint, eszébe jut, mind a tucat palesztin tartomány. A feladat megoldása egy nagy köves pecsétgyűrűben öltött testet. A gyűrű fejébe szintesen a tartományok jeleit vésegette be a műves. A jelek kísértetiesen hasonlítanak az arabok által feltalált és terjesztett számokra. Aki nem hiszi, járjon utána.

A sorrend és a jegyek persze mások voltak. Nem is számértéket képviseltek. Csak az adó és a hadviselés költségei tették. A tartományi jelek számokká lettek. Ha rájuk nézünk, eszünkbe se jut, ezek miből teremtek. Adunk, veszünk, cserélünk, éhezünk és elégedetlenkedünk. Kicsi a számok értéke, akkor is, sokba állnak ezek nekünk, akkor is. Többet ér a bölcs bolond, minden bolond bölcsnél.

(1991)

Kiállítás                                  gemma 477.

Nagyszalonta, híres város,

Ott született Arany János.

Éber mókus, el-elkapdos,

Csak ámul a derék vámos.

Hogy ez a muki, nagyokos,

Vagy mindenképp, éber-álmos.

Nagyszalonta, züllött város,

Szégyellné is, Arany János. 

(1981)

Minősített lopás                           gemma 478.

Elvesztettük mindenünket, tudjuk ki volt, aki ellopta, de a milícia foglalt, így bámulunk egymásra, időnként motyogja, nagydolog az igazság, ha az ember megkapja a jussát, s magára gombolja az én kabátom, éljen Napóleon, motyogva tovább áll, egyre kevesebb dologban értek egyet veletek, mert ez a(z i)gazság ... A mundér, most már nem is rajtam lóg. Csak a becsület maradt utána, mint egy nyomasztóan, tablónyi képkeret egy igazolvány képre.

(1968)

Magamba fojtom                             gemma 479.

…mi a francnak kellett megszokni csak mindig ugyanazt tenni kéretlen és kérve sietve vagy ráérősen lóhalálában de idegesítően lagymatagon két vonatot úgy nézni hogy némi nagyobb halom perc maradjon az orrunkat összedugni pletykálni vallatni ítéltetni vallani egyet kettőt szólni vidámat keserűt mókásat velőset ítélni megbocsátani veszekedni békülni tenyérmarkolást megölelni most is látod lelépünk tekergetjük tekintetünk fonalát fel is gomolyálhatnád s a padra huppanunk tudtuk a reggel is hogy barátunk rég harminc kilométerre költözött e helytől mégis ide jöttünk megszoktuk saját dilinket itt keressük akkor mi az anyánk kínján nem mentünk tovább addig amíg itt várunk más földön ezt a távolságot megeszik cukros tejszínhabbal s nem is böfögnek tőle mérgünkbe most már akár felszállhatunk az első segesvári vonatra holnapután pedig Déda felől szuszogtatunk be Sepsiszentgyörgyre s bőven marad idő tereferére ezen az állomáson ahol négy darab ökörszekér sebességű helyi járaton kívül két pár gyalog vonat is ha áthalad melyik reggel s melyik este s gyorsvonat csak akkor áll ha valami forró fejű az ablakkilincset a vészfékkel téveszti mert soha nem találkoznak nem ütköznek nem siklanak nem égnek nem lesznek nagy esetek s a kis esetek sem esnek meg a kölcsönöket kiutalgató főnök röhögni fog hány átszállás esik évente Brassóra fiúk hogy Sepsiszentgyörgyre költözött a brassói állomás, vajon ki veszi észre rajtunk kívül…

(1971)

Mi a fészkes                               gemma 480.

          egyszerűen vagyunk

        szamártövis az útfélen

          képszerűen vagyunk

          szamáréletemet élem

       só hordó volnék terhemmel

             szamártövis

           poros leveleimmel

     az országúton végig a szekérrel

    a négy ökör lassacskán ballagott

       elhaladtam röhögve mellette

       s intettem nekik a fülemmel

             a mi szemünkbe

         ég behullott az a csillag

        azóta vagyunk csillagszeműek

             egyik még az első

        forró volt és heveny mozgott

              lettünk ettől

                  vakok

          néha irigylem a holtakat

      sok elöljárót mit láttak és tudnak

           ők már túl vannak rajta

             nem is mondhatják

               ezt is tudtuk

              előre jósoltuk

              amit éreztünk

     az meleg volt magunkra vizeltünk

      nem jó túl sok csillagot látni

             az égen több van

       a különbség ami van a földön

         láss tovább a köldöködön

   mert nem jó túl sok csillaghullást látni

       augusztusban csak ki kell állni

       s egy kemény nyakfájást kiállni

                 nem jó látni

                nem lót látni

                    nem jó

                    nem ló

                      nem

                   ha ágyékod

                    nem ember

                    ha meleg

                      vagy

                       jó

                       ló

                    látni jó

                       se

                    látni Lót

                       sej

                      vakulj

                      gazság

                     vigasság

                       világ

                      igazság

                     virradatig

               hajnalonta holdkeltéig

                megétetik, megitatik,

                ez az élet, ez a lét

               ezt láthatod, ez a tiéd

                lássuk a másik felét

                 haha, beh buta vagy

                 jussod ehhez neked

              nem volt soha nem is lesz

                      nem es ló

                   de szamár vaty

                    az es maraccc...

                     (1970-1971)

Kinek a javára                             gemma 481.

Elvették büszke múltunk s jó szokásaink. Akik tették, nem tudnak mit kezdeni vele. Fél éjjeleket nyűgölődnek vele, a teve csatornákban. Jobb lenne, ha megtanulnák, s ha nem visszaadnák. Még ha darabokban is. Címünk a kapunkon. Nincs is kapunk. Revizionizmussal meszelték le.

Mégis. Megtalál, aki akar.

(1996)

Csoportkép                                 gemma 482.

Volt egy óvódás képem. Azon a dadus néni, a lelkem, egyedül halt meg. Elhagyta mindenki. Ki tudná, minek fontolgatni. Ott voltak a bajtársak. Azon versengtünk, hogy Olgi vagy Mari copfját merem megrángatni. Hencegésben szeretőnknek neveztük, akinek a ruháját tépáztuk s a haját cibáltuk. Buta a gyerek, nem tudja, hogy ezzel micsoda fájdalmat okozhat. Tudom a nevüket, de már keveseket ismernék fel az úton… Minden osztályban is van csoportképem. Ott is a bajtársak emlékezetesebbek. Ezt a tanító bácsit nem szerettem, nem tudom miért, de sírni tudtam, ha nem látta, miatta bujdosni is akartam. Az oszikát rajongva szerettem. Más tanórát is olyannak szerettem volna, mint egy oszióra.

Szólhassunk a dologhoz, dologról. Nekem az jobban megmaradt. Ha akármi keveset, de megbeszéltük. Beszélgetve tanultam meg mindent. Dolog volt ám nem kevés. Mutasd meg, neki is. Meg az álmodott szerelmek. Bejönnek, átölelnek, bizseregve kecsegtetnek, örömmel töltenek fel. Találkozóra megyünk.

Egyre kevesebben leszünk. Az okok sokasodnak. Vajon kiről tudjuk megint meg, hogy... Kicsi emberek, nagyvilágot egybe át akarták ölelni. Máig is még csak a neki veselkedésnél tartunk. De arról most már ötévenként, vagy akármikor, lelkesen beszámolunk. Újabb képet készíttetünk.

(1985) 

Beteg                                      gemma 483.

te beteg vagy s én nem viccelek ne tagadd mert én annyit még csak mindig látok segédeszközöm nem homályos s csipám is kimostam titkolni tagadni hazudni ebben tilos egymást álltatni sem ildomos utálhatod a doktort a zsebe nagy és hosszú a betegséged ismertetője amitől semmi se megy a zsebébe s nem veszed le az inged míg a nővér nézi a tollfogáson munkált párisi izmaid pedig dolgoztál te még keményebb mezőkön is de nézned nem ártana nem szabad össze tévesztened az alkotás és a betegség lázát na jó csak rádfogtam de kíváncsian várom a szűrő eredményét ha nem mégy magadtól elviszlek erővel ha nem jössz többet hozzám utánad megyek te nekem nem tilthatsz meg semmit most én perelek veled miféle beszéd megtiltani hogy törődjek kéretlen ha te se törődsz magaddal te vagy a nagyobb de nincs hozzá elég bélés a fejedben mars az orvoshoz mert ha nem a szemrehányás nem lesz elég mivel kalapálom az eszedbe te amíg én élek nem lehetsz faluvégi pléhjézus a napozó vakondokát

( a kutyául megnyilvánuló usw. szidsznek, aki beteg ha állatfajta, minek szólok nincs kinek, s rám haragszik, mit akarok én ebül marha  1973 )

Minden veszendő                            gemma 484.

Volt egyszer, hol csak lehetett, egy igen szép ország. Illatos, üde és barátságos, akár egy tavaszi kert. Nem is csoda, hogy a legfontosabb ünnepei épp május elején sorjáztak. A király gondoskodott róla, hogy a nép méltó lelkesedéssel lásson neki a nagy, nyári munkáknak. Ekkorra esett a munka ünnepe, ami majálissal volt szép. Itt volt az ifjúság napja, talán a legszebb, sok tánccal és énekkel. Ide jött az állatvédők napja, díszpocok és kutyakiállítással. Ide számolták a növényápolók napját, kapával és kiveszőfélben levő növényekkel. Ekkor tartották meg a kormánypárt alakulásának napját, sok ünnepi beszéddel, jókívánságokkal és a kitüntetettek majálisával. Volt még függetlenségi ünnep is az ellenség megtévesztésére, katonai díszszemlével. Ekkor született a királyfi. A pártfőtitkár is. Csak az összeférhetetlenség elve miatt, elnapolták a hivatalba való bejelentését. Egy szóval nagyon szép, ünnepélyes hangulatban kezdődött május hava. Mindenki csak ujjongott. Szinte újjá született. Régebb tündérek és angyalok repkedtek. Manapság komisszárnők és párttitkárnők emelkednek. Ez már sok, mondta Noé. - Kijön az ember a béketűrésből.

Akkor jött az özönvíz.

Májusban. Minek fogunk ezután örülni?

A párttitkárnők frissen borotvált szakállukban matatnak. A plenárison ezt nem így tervezték. A valódi tervre mégse emlékeznek.

(1971)

Megtalálható értékek                        gemma 485.

Elvesztettem DMCX-1500 SONY telefonomat.

Megtalálója értesítsen a 31841841 telefonon.

(1994)

Veszett már sok egyéb                       gemma 486. 

Kártyáztam, vesztettem.

Ne emlegessétek,

nagyon is szégyellem,

akkorát tévedtem

tét a feleségem,

voltvanlesz.

(1975)

Gondol a vénség                             gemma 487.

             De még

               te vagy a kicsi

                   éppen

                tehetős iciri

               a nyűg s a teher

             hát nem érted sietek

                  ha a nagyok

                dolga sohse fogy

                   el s lesz

                    emellett

                    bámészon

                  oda sodródsz

               nem való gyermeknek

                     ellöknek

              bárcsak hasra esnének

                     kívánod

                     megbánod

               akármerre meredhetsz

                 a kertek mellett

               az ösvények elvesztek

                 te is nagy lettél

                    már ezt-azt

                   elvégezhetnél

               mikor nem vagy teher

             te vagy támasz s a remény

            ha a nagynak elfogy a hely

            a talpa alól s tápászkodik

                    beléd karol

                   már nem csúfol

                   már nem utasít

                     csak liheg

                     csak piheg

                      mi lenne

                      nélküled

                  elment a vágyott

               az első minta és álom

                 elment a mérsékelt

              a másikra maradt hasonló

            de nem hajlott inkább pattant

                        a nász

               utolsó kísérőnek vallott

              kiderül végre ki mire való

                        a gyász

               menetelben egyedül vagyok

                 vallhatóan tőled való

                   (szidsz versezetek 

                     gyeplő nélkül)

                     (1969 - 1971)

Kinek ki                        gemma 488.

Most, hogy sokan mosdatják, ha kell a szerecseneket is, látom, az emberek valami indulati fátyol miatt épp a lényeget nem értik. Bolgárszegen mindenki besúgó volt. Komolyan és súllyal mondom. Mindenki beszélt a helyi milicistával. Õ pedig, kilecvenkilencet jelentett, mert ebből is élt. Beszélni és jelenteni kellett. Ha egy volt ott, akkor eggyel. Milicista emberrel. Ember milicistával. Mikor már hárman lettek, mind a hárommal. Ember milicistával. Egy dolog elintézetlen maradt. Milicista nem mindig emberségesen járt. Bármit gondoltak, feltettek volna valakiről, ahhoz semmi lényegi adatot nem kaptak. Itt nagyban folyt minden pletyka, mindenről. A milicista, ha jót akart, többször megemberült. Politikai dolgokat a lakók még a sejtésig sem engedték. Másra terelték a beszélgetést. Amíg lehetett, a legkomolyabb dolgokat is viccre vették. Nagyapámnak milicista vicceivel elég nagy sikere volt az őrsön. De a nagy gazemberekről, akik mindenéből kiforgatták, nagyon hallgatott. Feltehetően ettől valamivel többet élt. Azt súgta nekünk, hogy ne reménykedjünk a hallgatónk vélt eszében. Főként a képzelt becsületességében. Igen nagy kaliberű mellésúgó volt. Képes volt órákig mesélni a sztyeppéken megélt kalandjairól. Sűrűn húzta alá, hogy hallgatóját ezért vagy azért értékeli. Nem is mentek ennél többre. Õ pedig nem vágyott ennél többre. A milicista hálaimát mondott, hogy elengedhette a vizsgálatra kirótt személyt. Apám is adósa volt a milicistának. A sportban folyó csalások mellé, kifogásolta, hogy az építő anyagok miatt vizsgálódnak. Nem mulasztotta el, megmondta sokszor, a dolgozó ember több fizetésre jogos. A körzeti titkár ezért a meséért több rendben kihallgatta. Innen tudjuk, hogy a mondóka papírjegyzetelt formát öltött. Hát kerülgették eleget, a család pedig váltva derült vagy rettegett. Ez állításuk szerint nem volt könnyű. A milicista tudta, hogy nem kérdezhet apám gondolatára. Keresztet vetett. Azt is tudta, hogy megátkozta, akik ezt a bajt oktalan a fejére hozták. Engem még a megsúgás előtt exportáltak a környékről. Viszont a milicistákkal való beszélgetést nem kifogásolom. Ezért velem több, más helyen sürgölődő milicista igen sokat beszélgetett. Szinte olyan sokszor jelentés ment mondókámról. Külföldön tett utazásaimról is rendesen írott jegyzőkönyv maradt. Jelzem sok helyen fordultam meg s el. Bizonyos alkalommal épp a közlékenységem mentett meg, egy nagyon kellemetlennek ígérkező ügyben. Rám akarták fogni, hogy a nagyszalontai állomáson szabálytalan határátlépésre készülök. A dossziét a hazai bűnüldözés szégyenének neveztem, hosszas cikksorozatot írtam róla. Tudtommal, rokonaim és én sem okoztunk senkinek kárt azzal, hogy a milicistákkal szőrmentén léteztünk.

(1992)

Parancsok(5.)                                opus 489.

Marosvásárhely városa a rendelkezésére álló lakófelületet betöltötte. A lakosság szükségleteinek szabványos kielégítése érdekében a következőt határozzuk: A helységben született lakósokat közrendészetileg megtartjuk, de más helységekből a betelepedést elutasítjuk. Kivételes okokat felmutatókat, tárgyalás útján elemezzük. Ezzel a határozattal a lakosság ellenőrizetlen mozgása megszűnik.

Így akarjuk.

(1970)

Hittanóra 4                                   gemma 490.  

Amikor a hittanórák elkezdődtek, a konfirmációra kellene készülnünk, eléggé nehéz helyzetbe kerültem. A baj azért volt, mert túl sokat törődtem, a megoldás keresésében. Nagymamám a szombatos adventistáknál festegette, hogy még prédikátor is válhatna belőlem. Édesapám nem akart hallani róla, mert az ő beleegyezésével, talán kenyér nélkül is maradhatunk. Mondjuk ennek lett volna súlya, hanem én nem tartottam ekkora veszélyektől Nem a rendszeres rajzórák és a mintázó órák felhagyása jelentette volna a felmérhetetlenebb veszélyt. A későbbi pályám egyik alapfeltétele sérült volna. A pap bácsi még egyezett volna, de az oktató, nem tudom kicsodának látta magát, hallani se akart róla. Talán azt gondolom, hogy itt valami lötyögéssel el lehet érni mindazt, amiért mások vért izzadnak. Ezzel indokolta, hogy betegen sem lehet hiányozni.

Két évre rá, találkoztam nt.Farkas Árpád úrral, Isten áldja érte, felajánlotta, hogy helyrehozhatjuk a ballépést.

Őszinte hálával és megbecsüléssel gondolok tettére, szívbéli köszönet érte. (2001 után)

Az utcák neve jellemző                            gemma 492.

A feltörekvõ új szándékokat hordozó világ új utakat nyit. A szándékával nem tökéletesen együtthangzó utacskákat átnevezi. Ezek az eredeti név zamatát vesztve, jellegtelenné lesznek. Ilyenek Zsidók (Agyagos, Fahúzó, Fogoly, Felmentők, Eroilor, Gyümölcsfa) útja, Zöld (Imparatul Ionita, Verde) utca, Virág (Florilor) köz, Búza (Sergent major Giurchi Ionel) utca, Rozs (Zab, Domnitei Ruxandra, Sergent major Lazar Blejnari) utca, Pipacs (Mák, Sergent major David Rusu) utca, Bokréta (Õsz, Csokor, Sergent major Ioan Roman) utca, Bokor (Ágas, Sergent major Mircea Robu) utca, Tófenék (Kerektó, Tavi, Alexandru cel Bun, Lacului) utca, Fogadó (Árviz, Potopului) utca és a Víztelep (Farkas Kálmán, Orbán Balázs, Apeductului) útja. Az erő birtokosa utakat zár el, vagy leföldel és megszüntet. Ilyenek ezen a környéken is vannak: Őrlő (Tisza és Régi Vámház között) utca, Beálló (Puszta közi szekeres szállás, a Róka patak beömlése fölött, mindkét parton) köz, Rév (Könyök utca és Puszta köz között, a két parton) utca és Itatós (Puszta közzel szemben való révkampó és a Régi rév között) utca.

(1972)

Minden nap bevégezetlen                      gemma 493.

Amit tenned kell, azt elvégezd. Velem ne vitatkozz. Látom, nem akarod, hogy az értelmetlenség kiszolgálójának minősülj. Látom, más akarsz lenni. Látod, hogy most csak ezt lehet.

A Teremtő se fejezte még be. Minden más emlék. Park az állomás előtt. Csomagőrző a lépcső tetején. Buta csaj a jegyautomata előtt. Zsebtolvaj a jegykezelő. Megvásárolható ellenőr a vonaton. Ismét átszállás. Emlék.

Az ET-ket meghívtam rendszeres ebédre. Ott mik ismét együtt lehetünk, ha nem azért siettél, mert épp máshol kellene lenned ...

(2001 után)

Kezdetben vala                            gemma 494.

Hihetetlen, hogy annak az Ádámnak és Évának, csak két gyereke volt. Nem akármilyen, hanem kétféle. Abból lett a négyféle. Aztán nem vesztünk ki, hál'istennek még Noé után se. Még a tizenhatfélét is meghaladtuk. Ez a példa nem a bibliai. Valaminek köszönhetően úgy elterjedtünk, mint egy ragályos kór. Annyian vagyunk, mint a hunyorgó csillagok. Dühöngünk, ha az orvos nem talál rá egyből a vírusölőnkre. De magunk is annyifélék vagyunk. Mindenre másként hatunk. Mindent másképp viselünk. Mi bajunk van, dokikám?

Ki kellene néznem valakit, akihez jó volna hasonlítanom. Tetteimhez mintát és mértéket vegyek. Vágyaimban erőt helyesen fektessek be, s féket időben vessek indulataimnak. Dolgom befejezve lássam, félbe ne hagyjam soha. Vagy mit kell tennem, ha jó akarok lenni. Vajon van értelme ezen töprengeni? Nincs senki, akiről példát lehetne venni. Senkinek nem ismerjük tetteit, sem értékeit. A példákra óvatosan ügyelnek. A példák ábelsorsok. A példákat kiirtották. A példák boszorkányok. Elégették őket. A példák könyvtárak. A példákat elzárták tőlünk.  A példák osztályellenségek. A példákat besározták. A példák okoskodnak. Kirakták helyettük elénk a vézna vigéceket. A szakértelemnek álcázott butaság bábuit. Néznek téged, de nem látnak. Csak a buták mentek elől a fazékhoz, az okosok undorodtak a társaságtól.

Kellett nekik, mert az okosok manapság, ha akár hetekig könyökölnének, most a fazékhoz már nem juthatnak. Nem is látni a húsos fazekakat, úgy körülvették a saját érdekeiket védők. Nagyon sokan lettek. Dolguk ezer még ma. Jussod van jó tettükhöz, mert érted mennek gyűlésbe. Hoznak ott, mit tennének, határozatot. Senkit sem érdekel a hatása. Csak a gyűlésnek akkor lehet vége, ha van határozat. Ennek szellemében akár el is pusztulhatunk. Senki példája nem akar ránk kényszeredni. Pedig elhatározták.

Sokoldalúan fejlett egyedek leszünk. A harcban edzett hős hazafiak példáját követjük. Dicső hagyatékukat visszük tovább.

Egyre gyatrábban. Egyre szétesőbben. Agyra zártabb sorokban.

(1970)

Die Parallelen                                gemma 495.

Wir setzen jetzt voraus, dass (E,G) eine Ebene mit Strecken und Bewegungen ist, in der das Archimedische Axiom (I-ste Kongruenzsatz) gilt. l sei eine Längenfunktion für die Strecken in E, von der wir noch annehmen, dass es eine Strecke OE mit l(OE)=1 gibt. Das Vollständigkeitsaxiom wird nicht vorausgesetzt, doch fordern wir das Erfülltsein des Parallelaxioms:

P.) Zu jeder Geraden g Î G und jedem Punkt P Î E gibt es genau eine Gerade g' Î G mit P Î g', was ist ein Paralellismus zwischen g und g'Geraden(g ½½ g').

Képzeld el, ugyanezt Euklyédes görögül is tudta. Szerintem nagyon hasonlóan mondhatta. Azóta szinte semmi sem változott meg. Világos, hogy amit B.János állított, az alapjaiban, nemcsak magyarul, egészen más. Egyik sincs meg a másik nélkül. Akármilyen kevesen tudjuk ezt, ez azért nem semmi. Ez feszítteti a mellényem elejét. Ezzel az irigyeknek sem akad kifogásolni valójuk. A tény előtt kelletlen is fejet kell hajtaniuk.

(1988)

Ébren álmodom                                  gemma 496.

Már napok óta tart a cirkusz az Olt parton, a Gyöngyvirág utca hosszán, A Krizantém utca parkjában, a Tavirózsa szemetesében, az állomási hídláb tömbházának tetején s a műtó szigetén. A zaj vagy az égő gumikerekek szokatlanok. Szóltam többeknek és a szolgálatos közilletékeseknek is. A zászlók és jelvények, amikkel a gyerkőcök felvonulnak, bár változatos célokért használták, nagyon veszélyesek. Ezek semmit nem tudnak a dologról. A svasztikát valaki a kezükbe adta és nagy hangon óbégatnak mellé. Festékpermetezőkkel mindenféle jeleket fújnak. Lobognak és hangoskodnak. A dicső forradalom tíz év óta nem ment semmire, most ők kézbe veszik. A mulasztásokat győzelemre viszik. Mit, te kölyök? Magát is, hárman úgy elütjük, mint a taknyot. Szép dolognak nézek elébe. Meg akarnak gyilkolni azon túl bárkit, aki szóba elegyedik velük. Szocialista köztársasági címerrel zászlójuk, izraeli és olasz zászló hamisítványuk van. Tévedésből magyarnak vélik. Pusztuljanak a zsidók és a cigányok. Éljeneznek. Meggyújtják a zászlókat, égő gumikkal karikáznak.

Kifulladnak, megpihennek, élvezik a csodálkozó nézőket.

Tovább ordítanak és festenek. Senkit nem nyúznak. Senkit nem vonnak felelősségre. Provokáció volna az egész? Nem az első lenne. Hogy jön ide a Hitlerjugend? Mivel magas, ugrás előtt megállok. A tömbház lépcsőjének ajtajára svasztikát festenek. Azt állítják, hogy a román királyi család ereklye címerének darabja. Ki tudja, mit nem tudunk még meg. Az ördög mindenesetre ébren van. A szomszéd lépcsőre egy szervezet jelvénye kerül. Csak meg ne térnének soha, jogos tulajdonosaik.

Kifulladnak, megpihennek, élvezik a csodálkozó nézőket.

Nem láttatok még ilyenek, kérdeznek s válaszolnak, majd mi mutatunk nektek mindent, amire nem vagytok ti képesek. Nem alkotni, bár kitalálni. Vesszetek meg.

(1998)

Ezt találd ki                             opus 498

Találat, és nagyon sokszor ismétlődik. Hihetetlen egyszerű, de ennek köszönhetően, szinte megoldhatatlan: Mi van 1987 közepén? A kérdezett néz rád kétkedve, nem érti mire akarnál kilyukadni. Egy nagy semmi. Rés a kilences és a nyolcas között. Egyes a kilenc és nyolc differenciájából. Lehetetlen állapot, légy már világosabb, látod mennyire érdekel a dolog.

Hát július kettő.

A fene, az öntelt vigyorgó pofádról, fagyasztaná le a kárörömöt.

Talán törvény lehet még belőle.

Na … Máskülönben ki találná el.

Mi van egyik év közepén? Nos …

(1987)