Vállalt teher

Az íróember felelőssége, nem minősíthető valamilyen mértékegységek alapján. Az író- embernek, tudnia kell, hogy az írás megmarad. Az írás pedig politikai tett. Nem feledhetem, hogy a politikus szavát, ritkán tettét el lehet feledtetni, vagy annak következményeit sikerül eligazítani. Az író üzenete más. Egy regény vagy éppen megjelent kötet, olyan üzenet a néphez, melynek értelmi beértére sokszor harminc évet sem sok várni. Arra most nem is gondolok, amikor a közlésnek kedvezőtlen akadályai miatt a szó még ennyi idő alatt sem, vagy éppen soha nem jut el a címzettnek vélt olvasójához. De az eljutó rész, akár részletekben is legyen alapos és tájékozott, hordozzon teljes értékű közlést az illető témakörben és legyen igényesen pontos a megállapításaiban. Mestereim azzal kardoskodtak, hogy a méltóképp kialakított sajtótermékben több síkon és több forrásból, esetleg szempontból fésült észtermékek jelenhetnek meg. Ne feledd, hogy mindig volt és van politikailag behatárolt sajtó. Mégis emlegethető a sajtótermékek felelős megnyilvánulása. Hiszen minden torzításaikkal és kirohanásaikkal, kitapinthatóan éppen a kíváncsiságot ébresztették és zargatták a tiltott hivatkozás tárgyát megismerni. Tagadhatatlan a mindennapi sajtó legjelentősebb feladata a közműveltség nevelése és ébrentartása. Arról ne is gondolkozz, hogy a szent feladatot elfeledd. Mert, közíróként más feladatod nem marad, mint azért imádkoznod, hogy tisztességes maradhass. Akkor aztán a tollad abba márthatod, amibe éppen kerül, az igazságot mondd ki, a bűnöst ne kendőzd el, az ártatlan mentségéért ne restellj kiállni, szolgáld a népedet. A többi jön a tehetségtől, fakad önzetlen és valós függetlenséggel. Mert legalább szellemi függetlenségre mindenkor szükséged lesz. Egyebek iránt alkudni is szabad, csak soha a mások bőre cserzése árán, vagy a szárított kenyérre kent vaj árán. Hazudni, pedig semmi áron ne vállald. Mert mutogatnak ugyan, és éppen téged gyáváznak le, s lesznek akik tudják majd, ez a valaki keveset írt, de abban nem vezetett félre. Aki ezeket a nagyon magas árakat nem teljesítheti, az csak maradjon annak, ami lehet a saját területén, és ott próbáljon megfelelni a mostohábbnál mostohább követelményeknek. A könyöklők talán ma előtted állnak a sorban, a saját neveiket kiabálják éljenezve a butult tömegnek. Mihelyt elhallgatnak, szinte azon nyomban elfeledtetnek. Nincs annál visszataszítóbb, mint valaki árnyékában egy életen csaholni, ahogy az árnyékadó füttyent. Mégis mikor lehet a hivatás és annak tudatáról hétpróbásként értekezni, ha a szó belénk nem reked a meglepetéstől. Az intézkedők is jelenthetnek közlési akadályt. A keresztény türelem ma nagyobb árú. Ha két kézzel is fogják a szád, az nem jelentheti, hogy hallgatnál. Kapálózva, de írsz. Fuldokolva, tolod helyére a fiókod. Vársz türelemmel. Ürül a hely, a vendég vagy fizet, vagy kivezetik éppen. Az asztalról leverik a morzsát, egy törléssel eltűnik az előbbi nyoma. Neked terítenek. Talán titokban azt is tudják, hogy egy kisebb író vagy az előbbinél. Csakhogy még nem távoztál fizetés nélkül. Ne is gondolkodj azon, hogy ötleted és mondókád már valakik valahogyan megírták volna. Mindent megírtak. Sokan és sokféleképp. Csak, a kritikusok még nem értek rá, az egészet elolvasni. Ennyi az egész. A pincér pedig visszaköszön.