A Bolyaista Szellemet veletek együtt próbáltam megérteni, lényegében megismerni és valójával azonosítani
A Teremtő, ET és mik
Gábosi Tamás emléke
1.
Üzent Mózes
A szocializmus alapeszméjének megfelelően, a jővő rendszere dicső építőinek és az építés szellemi támogatóinak, elvileg megengedhetetlen lenne a Szentírás tüzetes tanulmányozása. Ennek az állítólag befejezett, mégis megalapozatlan, jószerével át se gondolt, cselekvésre serkentő tannak nem mondok ellent azzal, ha alaposan elolvasom, értelmezem olvasmányaim, s ha elemzésem eredményesnek mondható, akkor valamelyik tevékenységi ágamban, talán gyümölcsöztetem is. Itt van egy kis kelésnyi görcs, az Alkotmány nem tiltja annak megismerését. Mégsem előnyös, ha alkalmatlan helyen értekezem róla. Ezzel már elhárításra szorul még egy öles akadály. A megfelelő helyen csak a templomot értheted. Oda viszont nekünk nem ajánlott menni. Akkor honnan származzék a védekező és elhárító felkészülés. Csakis önképzés útján. A kezdeti tapasztalatokhoz feltétlen olvasmány ajánlott. Igehordó olvasmány. Eltaláltad, a Szentírás maga. Milyen kiadású bibliát tekinthetek alkalmasan hitelesnek, kevésbé át vagy feldolgozottnak. Ha nem lenne nyelvi akadálya visszamehetnék a legrégibb forrásokhoz. Sajnos ahány nép, annyi érdek és átdolgozás, valószínű belepiszkálás. Döntök, a tőlem telhető legjobbat, eredetem és népemhez legillőbbet. Szellemileg nem tagadom meg népem több százados őskereszténységét, amit még valamikor a kánokkal való ujjat húzás idejéből vonszolunk magunkkal. A kétségeim, akármilyen hihetetlen, maga Mózes oszlatta el. Tomival pénteken, az Iskola utcai zsidó templom hátsó ablakait rajzolgattuk. Egyszer csak megjelent Mózes a lépcsőkön, és így szólt:
A szobrász által kifejezőnek vélt pillanat téves: János nem támasztotta az állát és Farkas nem nézett fel a fiára.
-Derék dolog a szép építészeti elemeket rajzban megörökíteni, de még szebb Károlyit figyelmesen elolvasni. Különös tekintettel azokat a részeket kell tanulmányozni, melyekben a Teremtő által magatokra leltek. Meg van írva a ti alkotó igényű sorsotok is. Találjatok magatokra a hitben.
Mind a ketten meggyőződtünk, hogy ébren vagyunk. A kapott feladat értelméhez sem fért kétség. Ez volt az első, indokkelesztő lépés.Tovább a sorsunk, csak ezután alakult. Mint a karikacsapás.
2.
Keresztelő Szent Erzsébet
Az iskola persze arra való amire. Megtanít minden jóra és szépre. Amire nem jut ideje, azt az ember, nem megvetendő, de az út porából is összeszedheti. Csak le kell hajolnia. Hiszen az ember dereka hajlékonynak termett Ez nem szégyen. Így szedegettük a nagy elődök hagyomány-maradékait. Mikor a Teremtő dolgát gördülékenynek látta, s nem tartott attól, hogy tán valamely szakaszban pironkodnia kell, a nap majdani történelmi jelentőségének teljes tudatában, rászólt a műszaki személyzetre: Fiat lux. Így latinosan, félcsípő betartással, köpenyének redői úgy omlottak alá, mint valami csinkvecsento tanulmányon, amolyan Via Apia valamelyik olasz, kapualjas akadémiai kiejtéssel, s lőn világosság mindenek felett. Agyakban, vesékben, kiblikben, éjjel-nappal. Csak úgy sugárzott. Amikor a magyar nyelv buzgó, máskülönben kedvenc tanárnője, már nem tartott attól, hogy háta mögött mutogatunk vagy vihogunk, jövő-jóslatáról és becsüléséről tartósan biztosított, szinte egyszerre roppantott magához az emlékezetes önképző körön, Tomit és engem, ránk is maradt rendre: Fiam, Laux. Az első szó Tomi lenne, a második pedig engem tisztelt. Hihetetlen, hogy meg tud taszítani az efféle. Felér egy rendesebb kerozin motorral hergetett turbinával... Hallatlan, a lehető legközelebb kerültünk a halhatatlansághoz. Amit akkor írtunk és rajzoltunk, talán a legnemesebb biztatást élvezte. A nevek hozzánk tapadtak. Velünk jártak, éltek. Ha értetlen is meredt valaki.
A Teremtő se mossa le rólunk. Sőt a Teremtő ettől fogva csak rakott ránk.
Mondjuk, mi nem igen szégyelljük. Ilyen nőnek, szívesen lennének sokan fiai. Ráadásul tanár. . .
3.
A közlés értéke és tartalma
Tanultuk, az élő beszéd és az írott szó, csak akkor ér valamit, ha a jelet-üzenetet fogó hallgató-olvasó abból ért is valamit. Vagy felhasználja, vagy bele kapcsolódik a gondolatmenetbe, vagy újat szerkeszt belőle, esetleg probléma-helyzet megoldására fordítja. Képzeld el azt a kémia órát, ahol a neves vegyészprofesszor atomrészecske fizikai előadást tartana, két percenként egy-egy idegen szót vagy fogalmat használva. Az üzenet a falra van hányva, borsó képében. Érthetetlen képletekkel megsózva. Szándékos a példaválasztásom is. Semminél nem ér többet. Itt jönnénk mik ( Fiam, Laux ) szereplésre, s megjátszuk a Nobel-díjra érdemes, önjelölt szaktanácsadókat:
- Ne mondjatok olyanokat, amit ti sem értenétek. Gondoljatok csak a pletykára, nem az történik majdnem mindig, hogy az embert elragadja a lehetőség, többet állít, aztán a következmények előtt, körül keríti, csak azt mondtam, vagy akartam mondani, stb. -dadog és makog. Az információ közlő és vevő közé egyre jelentősebben befurakodik a környezeti zaj. Figyeld meg, a rádió, az újság ugyanazt olvassa a füledbe. Ha egyiktől hallottad, a másikra egyre gyakrabban nem figyelsz oda. Ha ott megfelelő szakemberek lennének ez nem történhetne meg. A baj az, hogy magán kezdeményezések sincsenek igazán. A legtöbb dolog a fönök utasítására történik. Biztosra veszem, hogy az ő fönökét is utasítja valami még magasabb fönök. Ők pedig arra utaznak, hogy az ismétléssel befurakodjanak az agyadba, egy idő múlva álmodba is csak őket hallhatod. Itt jönnek azok a spontán védekezések, amire a szakembereknek nevezett hadsereg nem tudott felkészülni, mert nem is tudott a létéről. Ez jelentkezhet bármilyen formában és mértékben, egyetlen feladata az éber tudat józanságának védelme, a károssá sűrűsüdő hangözön kizárása. A spontán védekezés megnyilvánulásait minden tévhit ellenére KISZ és párt-titkári megszorításokkal nem lehet semlegesíteni. A leső, a követő és a vallató, de az elhárító testületek sem képesek erre, mert pillanatnyilag még a védekező agyat nem tudják olvasni, így nyugodtan beszélgethetünk bűntény híjján a paradicsom-befőzésről is, máskülönben csak megálmodott és ráfogott félresodródás lehetséges. Hiteles és közérdekű információt kell adni, akkor pedig mindenki oda figyel. Kárba ment az egész délután. Ma sem értem, mit akart tudni, nem éppen türelmes kihallgatóm. Igy járt Fiam is.
Amíg meg nem érthetjük, mit akarnak ezek tölünk, addig maradnak a főzési tanácsadók, a húsosztás órarendje, keresztrejtvények, játékok, stb. A kötelező megjelenés szerintem nem egyenlő az információ befogadásával és felvételével. A kontextus kialakulhatatlanságáért a szakemberek a felelősek. Csakhát ők nem értesülhetnek róla. Az álszakemberek akkora terjedelmű réteget képviselnek, hogy talán azzal kell számolnunk, nemsokára felemésztik és eltakarják a valódi szakember társadalmat, akiket megfosztottak a tudatos utód-képzéstől. Alig van lehetőség arra, hogy meg ne hasonuljanak magukkal.
4.
Embernevelés kísérleti úton
Mik ( Fiam, Laux ),
rajzolunk. Zenét hallgatunk hozzá, valamiről eszembe jutott esetekről
mesélünk. Műépítésznek készülünk. Nem gondoljuk, hogy vetélytársak
volnánk, sőt a rajzok kiértékelésekor segítjük egymást. Tanárunk
véleményét mind a ketten meghallgatjuk. A tér volt épp a téma. Mi van mögötte,
előtte, stb? Szinte beleszédültünk. Tényleg, hogy van ez? Jött a
Teremtő a nagy semmi mindenségen át a hóna alatt azzal a határozattal,
hogy feltételeket teremt az emberrel folytatott kisérlethez. Szinte szó
szerint, írja ezt a Szentírás. Csak ki kell olvasnod. Kellett valami alap,
valami csupasz, vagy más szóval tiszta hely, hogy a későbbi egyedek működését
kezdettől fogva meg ne zavarja valami. A menny és a föld alapfogalom, az
egyik fenn, a másik lenn helyezkedik el. Ezek között sötét mélységek, viszont
ugyanígy feltételezhető magasságokat tervezett. Az Úrnak Lelke táplálja
vala a vizeket. Ma is úgy tudjuk, hogy a víz jelenléte döntő a földi élet
fennmaradásában. Igen jelentős kutatási programot hozott magával a
Teremtő, mert profi módon mindenre kiterjedt a figyelme. Olyan dolgokat is
beindított amiről később le kellett mondania, hát vagy elpusztította,
vagy hagyta a körülmények által veszni. Feltétlen a világmindenség egy másik
részén elért eredményt helyezett új körülmények közé vagy a pusztulástól való
mentés miatt másolta át ide. Ahogy készen lett valamelyik parcella,
elkezdődtek a műszaki próbák, s ma is műkődnek szünet
nélkül. Nagyon tiszteletre méltó műszaki eredmény. Az ember, ha alanya a
kisérletnek, vagy ha éppen tárgya csakis körülötte merül fel az a valami,
amiért ezt a kísérletet végrehajtotta az Úr szolgája, a Teremtő. Nem jöttem
rá azonnal, Fiam is kételkedik, hogy ez a nyomatékosnak kivánkozó tulajdonság
mi lenne. Vezethetőség. Alázatosság. Megbízhatóság. Együttműködés.
Igényesség. Okosság. Fejleszthető környezetbe idomulás. Egy halom lelki
dolog kivetítése. Az üzemzavarok pedig a feltételes bűnözés forrásai. A
stb-t nem óhajtom részletezni. Stb. Mindenképp a kisérletnek ma sincs vége.
Sőt6. Meg vagyunk győzödve, hogy a
Teremtő munkásai még mindig ide járnak. Időszakonként legalább
egy-egy sort feljegyeznek a
laboratóriumi füzetükbe. Hétvégeken átruccannak valamelyik
időzsilipen a proantiparadoxanyagi küszöb valamelyik megnyilvánulásába. Ez
lehet fejlettebb vagy nem, a nálunk működőknél. Az egyiptomiak gyököt
vontak, de nem emeltek akármilyen hatványra. A sémik nem a pi lehetetlenül
végtelen számot, hanem a 22/7 arányt kezelték mesterien rövid módon. Vajon
melyik ujjukból szophatták? Stb. Ha valami nem megy, rábeszélik az embereket a
változtatásra. Akkor is, ha az általuk választott megoldás értelmetlen. Erre
jön a forradalom, egy kis gyilkolászás, talán szórakozás a megbízottnak, vagy
nem avatkozhat be a létszám változtatásába, vagy épp a véletlen hatását is
vizsgálhatja. Stb. Akkor aztán kezdődik minden elölről. A kisérleti
csoportokat külön színezték, mi még el tudtunk volna képzelni egy-két más színt
is. Az sem kizárt, hogy vannak zöldes vagy világos kék bőrszínű
egyedek is, csak mi nem láthattuk eddig őket. A menetrendben aztán
megengedték a láthatóvá tett egyedek keveredést is. A keveredésből
egyszerűen nem jön létre az általunk kivánt szín vagy színcsoport. A
specifikus kisérletek többnyire területileg is meghatározottak. Az emberek
ezalatt mintha valami keveset okosodnának. Nem tömegesen, csak néhányan. Nem
restelik többszörösen kijelenteni, hogy a menyekbe, az egekbe szándékszanak
emelkedni. Vajon ez azonos lenne az emberi repülés vággyal? Talán inkább a
lehetetlen távolság meglátogatásának igénye. Vagy korábban repültünk volna,
csak mára már leszokott emlék maradt? Időközben egy-egy szolgáltatás
magasabb szintre tér. Száz év alatt, volt már rá példa, igen sok lényeges
dolgot elfelejtettünk. A gyarló ember azt hiszi kitalálta a spanyolviaszt.
Pedig csak használja. És minduntalan újra gondolja, amit már ezelőtt is
tudott őmaga vagy ősei. Ha becsületesen oda figyelnél, nem képzelnéd
ET-t másnak csak ami, ember.
Mert pontos képmásnak készült. Ha nem tévedek nem is egyedi hasonmás.
5.
Hol a világ vége
A mi anyagi világunkat öt alapfogalom ( pont, vonal, felület, test, tér ), és a köztük fenálló öt alapviszony ( elhelyezés és rendezés, mozgás és hosszúság, egybevágóság és tükrőzés, párhuzamosság, folytonosság és felbonthatóság ) határozza meg. Az alapfogalmakat nem kell meghatározni, elég gondolkodnunk lényegükről. Ezt nem mindenki bírja cérnával, nem baj, nem közügy, de ha odafigyelünk, az alapviszonyok sok mindent megmagyaráznak a fogalmak tulajdonságairól. Nagyon sokat tudnak segíteni a hasonlítgatások. Fő, hogy amilyen hasonlóságot akarunk kiaknázni, az szélesen ismert legyen. Az sem téveszthető szem elől, hogy a mellékeltek egyáltalán nem a tudományosság szempontjából fontosak, hanem a mi helyes tájékozódásunk alapjait képezik. Adott a pont, az a parány. aminek kiterjedése sincs. Ettől alakja elvileg egy gömb. Ha gömb, akkor sugara jellemzi. A semmi kis gömbök sugarai között észlelhető legkisebb eltérések miatt a pontok különböznek. Tehát osztályozni kellene azokat. Ez csak ellehetetlenítené a megfigyelést. Maradjunk abban, hogy a pontok egyfélék. Mérettelenek. Nézőpont kérdése lesz az, hogy mi van fenn, lenn, elöl, hátul, akárhol. A teljes tér kitöltéséhez azonban igen kell tömörülniük. Minden két pont egy vonalon ül. A vonalak szabályosan szaladhatnak, vagy szabálytalanul kígyózhatnak. Mindig a hosszukkal jellemezzük azokat. Ha a pontok hárman vannak, egyidőben nem egy egyenesen, akkor felületet hoznak létre. A felületek találkozásánál szintén vonalakat találni. A nehezen kiválasztható osztályozási szempontok miatt, a felületeknek nem tulajdonítunk vastagságot. A felületek általában kétarcúak, de ezt a jellemzőt megfontoltan elhanyagoljuk. Jellemzésükre a hosszúság és a szélesség szolgál. A lehető legkedvezőbb pontszerkezet, a pontnégyes. Erről csak akkor szokás értekezni, ha egyik pont nincs a másik három által alkotott síkban. A legismertebb megnevezése az elemi tetraéder ( négylapú test ), mint olyan, az egyik legszabályosabb téralakzat. A szabályos téralakzatokból is éppen öt van. Nem ébreszt valami különös titokfejtést jelentő kiváncsiságot? De maradjunk a négylapúnál. Ez a kiegyensúlyozott szépség Bolyai János kiváncsiságát is kielégítette. Érdekes elmélázni, hogy ilyen szabályos gyönyörűség, miért éppen öt van? A testeket a hosszúságuk és szélességükön kivül a magasságuk vagy mélységük jellemzi. Az összes testek benne vannak a térben. Azaz a világban.
A világ is egy nagy gömb. Benne van rengeteg sok pont. Annyira rengetegek a pontok, hogy még a gömb felületén is tömegesen helyezkednek el. Azon kivül is helyet foglalhatnak, azonban egyre ritkábban. Ezáltal nem határolható jól körül, a végnek nevezett valami. Nem adatik meg. hogy mi kiüljünk a végére, lábunkat és horgászbotunkat belelógassuk a határon túli nagy semmibe, s ujjongjunk, ha horogra akadt volna valami: -Megfogtuk a semmit. Megfogtuk a mindent. Csak türelemre lenne szükségünk. Mindenben. Semmiben.
Ez csak egy kis időbe telik. Ki kell várnunk. Csuda türelmetlen dimenzió, ez az idő. Ebből is van vagy öt. Mérhetetlen. Összemérhetetlen. Ha pedig erről valami kételyeid táplálékát vélnéd felfedezni, eszedbe juttatom, hogy erre hivatottak azok a népírtó járványok, amelyek igen sokszor megtizedelték a lakosságot. Nem feledkezvén meg egyes fizika tanárról aki konok egyhangon egyetlen deltatét magolt be valamikor, s attól nem hajlandó eltérni. Semmi áron.
6.
Kalandunk Isten széke alatt
Azon a reggelen a MÜK minden valamire való tagja ott tolongott az állomáson csak úgy puffogtak az alkalomhoz illő szellemességek de a szellemtelenségekben sem volt hiány mindenkiben ott buzgott a fene nagy elszánás mert külön-külön már mindenki járt oda új az volt az egyezségben hogy együtt most felmászunk és a sziklapárkányról lelógatjuka lábunk hátha elfeledjük az otthoni intelmeket vagy azok dacára nem lökünk le véletlen se senkit a tengerszint feletti ezerötszázkét méter szédítő magasból ám ha jól meggondolom a földdel fűvel borított hegyből a szikla csak valami ötven-hatvan méterre emelkedik ki a környezetéből a folyóvíz szintjétől valamivel több mint ötszáz méter magasra nyúlik fel lenyügöző bevett szokás amiért figyelmeztetni jelezni Kari jelzett elsőnek hogy a lehetséges légsűrűség és folyadéknyomás vagy fordítva alapján már minthogy közeledünk a célhoz bátran meghúztuk a vészféket egyszerre három kocsiban is s gyávaság gyanánt azt úgyanolyan bátran le is tagadtunk mintha sértődötten hagytuk volna ott a méltatlan vonatot hogy a célunk közelében átvágjunk a bokáig érő vízen be az egyik oldalsó patakmederbe s irány a csúcs ott fenn pedig a boldog közös kirakóvásár mert úgy szoktuk középre kiönteni amit hoztunk másnak is juthasson bár egy falat abból amit erre az alkalomra sikerült repeső szívvel összegyűjteni a patakmederben még alig vagy száz métert meneteltünk előre amikor váratlan érthetetlen rosszullét vett rajtam erőt nemsokára fiam is sápadozni kezdett aztán már leülőt is kértünk végül Balek javaslatára ott hagytak békén nem szúrkáltak a repülések számával és az ejtőernyőzéssel épp ami miatt igen furcsának tartottuk mi a jelenséget mindketten hamar túltettük magunkat egy kis frissítő tornával de elfogyott a lendület hogy a többiek után iramodjunk úgyis azt igérték fényképezés után visszajönnek és az eredeti tervtől eltérően itt lennebb fogunk eszegetni nem mindenki örvendezett a mi balesetünknek gyanakvásaikat a szokásos nyiltsággal vetették vastag pofánknak hadd érjen célba keményen féktelen és ijesztően s mihelyt visszajöttek rögtön tudtuk hogy a nagy mászás elromlott mi kerültünk a vizsgálódás célpontjába egyelőre csak velünk foglalkoztak egész idő alatt oda s vissza is biztos csak arról folyt trécs bizony nagyon betegek lehetünk mire visszaértek már meg is szervezték az alapos kivizsgálásunkat ha nem huzódozunk akkor már épp hétfőtől Lóden akár ma vasárnap se riadt volna vissza felmenni sürgősségi szolgálathoz mert ha szíves a gond azzal nem igen lehet viccelődni ebből aztán közröhej lett mert mindenki rákapcsolt a mi lányos eredetű szívbajainkra Bulu nem szégyelte krokodilbőrét napra tenni azt tette az asztal közepére hogy Encsi az egy vagy Marcsi az kettő hogy a tartalékokról ne szóljon de igen nagyon gyanús neki a mik típusú barátságunk két egynemű ember már nem is lehet ilyen barát csak gyanus egy láda sört fizet aki meghozza házasságunk hírét amire többen egymásra vihogó rohamba törtek ki vagy mással dörmögött még egy kis veszekedés forma is lett aztán a beteges társaság lelki nyugodalma érdekében a lányok végül hangulat orvosláshoz fogtak mert felettünk csatabárdok árnyéka nyílak lándzsák törtek de legalább parittyák repülő kövei úsztak s nem sok híjja hogy a barátság nem ismert oldalai az ellenségesség homályai szökjenek virágba bizony az indulat ma sem lett volna jó tanácsadó ha lett volna egyikünknek is tehetsége ellenkezni két hónap múlva kiderült jó lett volna aznap orvoshoz menni az egészségünk miatt s jó volt nem menni féltünkbe vagy a veszély lehetőségének alábecsülésében hogy a bajt elkerüljük az edzéseken kapott frissítő pirulák egyebek voltak nem hegymászásra tartósítottak mindenképp nem váltak hasznunkra hiányos vizsgálat és indokolatlan sürgetés miatt több időbe telik a remélt gyógyulás vagy kitörölhetetlen bennünk marad a felelősök persze tagadón rázzák a buksit nekik ehhez semmi közük mi ettük meg ők nem adták csak a tenyerükön tartották és mutogatták né gyerekek milyen szép ez az édesség úgye külön mondás nélkül megeszed jaj csak éppen ezt nem mondták szinte elfelejtettem
7.
Más földek és űrlények
Azt tanultuk, hogy az élő világ előnyére a Földön a víz és a légkör jelenléte szolgál. Ezek állandó mozgását a Naptól származó energia tartja fenn. Az iskolában rendszeresen aláhúzott materialista elmélkedésekre ráfejeltünk. Nem volt nehéz elcsámcsogni a lehetőségen. Ha Földön a szén, a hidrogén és az oxigén szerencsés találkozása egy jól műkődő rendszerben emberszabásúakig jutott, akkor az sem zárható ki, hogy egy más égi vándoron ugyanezek vagy éppen más három elem találkozzon össze. Esetleg az ott kialakuló emberszabásúnak másképp állnak az ujjai, vagy éppen három szeme van, s miért ne lehetne kék vagy talán zöld a bőre színe. Az ET-ek pedig nem először jönnének hozzánk. Jelenlétük vitathatatlan. Számos utalás van erre a legkülönfélébb könyvekben. Az ember önzősége miatt, csak magára akarta kisajátítani a világegyetemet. Igyekszik beállítani egyedi pótolhatatlanságát. Mégis nem feledhetjük, egy igen jellemző adat kivánkozik ide. A földi élet egyediségének valószínűsége fél százalék körül van, ha lineárisan tíz fényévenként van egy naprendzser. Az élet sűrűsége anyagi környezetben, ugyanilyen körülmények mellett, tizenkilenctől negyven százalékig terjed. Akkor mitől hihetetlenebb az utóbbi? Minek kell szörnynek festeni bármelyik értelmes rokonunkat? Ők sem szólhattak bele külalak tervezésükbe, mint ahogy mi se tehettük. Vajon más lények szemében, mi olyan nagyon rokonszenvesek lehetünk? Éppen a lehető elvárások szerint nyilvánulunk-e meg minden esetben? Ha az ember marslakóra gondol, kötelező rögtön valami kézállásba járó lényt, vagy épp valamilyen varangyot képzelni? Különös lények jártak közöttünk, különös dolgokra tanították meg emlékező társainkat, és úgy gondoljuk ma is szurkolnak nekünk, hogy ne haljunk éhen, hogy ne pusztítsuk el egymást és ne okozzunk valami megfordíthatatlant. Cseveghetnénk történelmi hibáinkról. Kijavítható apróságokról és megváltoztathatatlan veszteségeinkről. Talán meg kell tanulnunk, hogy minden napra tervezett fejlesztéseinkért iszonyatosan drága árat kell fizetnünk. Erősen nagy lépésekre osztott álmaink nincsenek összhangban a felkinált lehetőségeinken. A Föld tartaléka adottan véges. A mi kezünk által lehet ez a tartalék hosszabb vagy rövidebb életű. Ettől lesz ez a kisérlet értékesebb. Az élettér meg van. Az alanyok bármely változtatás elfogadtak eddig. Még azokat is amelyekből káruk származott. A kisérlet tehát folytatólagos. Beláthatatlan időtartamú. Nem annyira az égitestnek, mint a rajta élőknek. Az égitestet, ha nem robbantjuk fel, akkor mérhető fogalmaink mértékei szerint fennmaradásának lehetősége végtelen. Becslésünk szerint egy tizenöt fényévre terjedő gömbben legalább nyolc olyan Naprendszernek kell lennie, mint a miénk. A belső körülményei nem sokban térhetnek el a Föld adta életlehetőségektől. Tehát fejlődéstörténeti, alaki és helyzeti eltérések számontartásával bizonyosan fejlődik a környezetünkben legalább egy kontroll-csoport. Nem kizárt a több ilyen csoport sem. Szándékosan neveztük így. Kezdetben idegenkedtünk a gondolat papírra vetésétől, mert fenn állt a gyanu, hogy a gondolatmenetet nem képes akárki követni, s röhögésbe fullad, ha kényszerítenek előadni.
- * -
Ma már szívesen mennénk az efféle találkozóra. S az önképző körre is. Melyhez hasonlók csak akkor működtek amikor mi még iskolás csávók voltunk.
8.
Találkozások és beavatkozások
Miután ezerkilencszáznégy-öt-hatban egy kezdetleges rakéta motor felrobbant, aztán később azt tette, amit a nagy, idomár gazdája kivánt tőle, kezdetét vette néhány embercsoport égre kémlelése. Mik ötvenhétben hallottunk először a hős kutyáról, ami hírek szerint be se pisált, nekünk nem kellett volna erőlködnünk, állítjuk vígan sikerült volna. Aztán jöttek a szebbnél szebb, bátrabbnál bátrabb fiúk. A balesetek áldozatairól himnuszokat írtak és emlékcsarnokokat nyitottak. A hős pilóták fátyolos szemű pionírokkal találkozgattak, csipőjüket simogató lányok integettek puszikákat nekik, és az irigységtől ájult tömegek dobálták fejbe őket a lelkesedés virág csokraival. Bámuló tekintetünk sorra a Vénusz, a Hold és a Mars felé fordult. A nagy játékosok stratégiája szerint, csak úgy mellékesen szondákkal célozták meg a többi bolygót, sőt a Naprendszer átszelését is elkezdték. Ez a tapogatózás, egy sorsdöntő lépést előzött meg. 1969. július 20-án a Holdbeli Nyugalom Tengerében leszállt egy űrbárka. Órák múlva ( már 21-e volt ) az első ember használta a Holdat a legnagyobb küszöbnek, azt a földön kivüli lépést tette, amelytől a világegyetem meghódításának zálogává akarjuk nyilvánítani. Szinte azt írtam földre lépett. Majdnem, hogy az történt. Csak annyit gondolok hozzá, ha nem Bacalu éjszakázik nekünk, talán lemaradunk erről az élményről. Úgy tudta fokozni és fenntartani az érdeklödő hangulatot. A torkunkban dobogott, aztán csak ujjongtunk, mintha mi is tettünk volna azért, hogy ők ott legyenek. Bele vagyunk szédülve az érettségivel kapcsolatos gyilkos készületekbe, vágelgyengülésbe hajszolt eredményességi bizonylatokba és az álmodott, várt, de gyűlölt egyetemi felvételis megpróbáltatásokba, s ott van, leselkedik a sikertelenség vagy a bukás réme. Az árnyak már bejöttek a szobába. Mik pedig itt űrkutatási éjszakákat és töprengéseket tartunk az emberiség fejlődésének és jővőjének lehetséges állomásairól. Az időutazók nagyvonalúságát és ráérősségét domborítva. Valaki vagy valamik hihetetlen nagy erőt kölcsönöztek nekünk. Még bírjuk ettől.
Mire ezt leírtam, átéltük az első válást. Fiam átlépte a Mincu küszöbét, lakóhely építész lesz, a tervek szerint. Én pedig megtorpantam és ezután Moisillal fogócskázunk. Minden terv dacára. Agyépítész leszek. Ha nem esik rám holmi repülő cserép.
Ez se eldobni való.
9.
A korai süketség története
Ez a gyermek szinte teljesen süket, tették édesanyám túlságosan is aggodó fülébe a bogarat. Ez a gyerek nemsokára emlékezetből ír-olvas, de nem hagyhatom, hogy ilyen mértéktelenül zajongjon-markoltak Tomi mamája szívébe A fülbe rakott tapló, pedig tette a magáét. Mi nem is igen értettük. Tényleg alig hallottunk, de próbáltuk titkolni. Most hogy érettségi évfordulós találkozón pont ez jut eszünkbe, hát osszuk ki. Tudjátok meg, tényleg meg voltunk süketülve. Akkor már hasogató fájdalom kisérte, s ott benn valami szinte állandóan zúgott, ritkán kalapált. Krisztián agydaganatra esküdött, Karinthynak is az volt. Ilyesmi tünetekkel. Mindenki azzal rémítgetett, hogy most kifúrják a fülünket, tán a fejünket is. Orvost álmomba se lássak - gyökerezne bele, vetettem meg lábam a küszöbön. Édesanyáink a legaranyosabb művészek, egyik a kerté, a másik a kelméké, akiket angyalnak, valaha a Föld a hátán hordhatott, összesúgtak a gyermekeknek határozott, keménykezű, de nem ijesztő segítségre van szükségük. Elképzelem miket mondhattak, egy harmadát ha hallottam a mondókának. Mindenesetre az egyre romló hallásom s az állandó zúgás kezdte lassan eszemet venni. Azon a nap, fejfájásból elegem lett, aztán elszántam magam. A mamák összecsicseregték egymást telefonon, s hát mit ad az ég, Uram, Tomi is ott csücsül csendesen a sors padján, a gyermekosztály fül-orr-gégészetén. Valódi értelemben csak rám vártak. Akkoriban már Tominak is rendszeresen fájt a feje. Minden jel egyformán egyezett. Jómagam, az ijedtségtől még annyira se hallottam, mint azelőtt. Akkor megtükrözték a fülünk, majd igen hangos Ááá-gatás és Hhm-ögés mellett szinte bependerítettek a sarokba, aztán Tomit is, az anyukák eddig keserves arca erre kisimult, az orvos mintha veréssel fenyegetett volna. Akkor odavezettek egy másik székhez s a mellette tornyosuló varázseszközökhöz, kezembe nyomtak egy olyan fél-paszulyszem alakú tálat, a kezembe tartva a vállamra igazították, intettek, hogy tartsam ott tovább. Egy műszert, valami nagy hengeres nem láttam jól mit, mintha nagyanyám kávádarálója lett volna, közelítettek a fülemhez. Hirtelen, pedig készültem az ismeretlen meglepetésre, meleg, büdös löttyöt folytattak a fülembe, mintha egy kissé feszített volna, s a fájdalmam eljajíntottam volna, a bugyborékoló hang mögött nagyon tisztán hallottam a nővér hangját:
-Csak ennyi volt.
De ne hidd el, mert a másik fülemmel is megtették ugyanezt. Két perc múlva már könnyedén vigyorogtam a barátomnak. A legapróbb zizzenést is hallottam, szinte zavart milyen jól hallok. Egy kis idő múlva ő is visszavigyorgott nekem. Bevallottuk egymásnak, hogy tényleg jó hallani, nem csak azt gondolni, amit hallani szeretnénk.
Azt, hogy nekünk a koszos fülünket a kórházban kellett volna kimosatni, velőnkig szégyenlettük. Máig senkinek nem mondtam el, hogy sokkal azelőtt egy pincetakarításkor vattába napraforgó magot tekertünk és a fülünkbe tettük a huzat ellen, mert nagymama csak a huzattól féltett s ugyanúgy ott is felejtettük. Most, hogy rátaláltunk a hallás sértőire, eszünkbe jutott a dolog, s ma is csak azért. emlegetem, mert nem volt sem fúrás, sem egyéb, csak közönséges mosás.
Ebben az értelemben nem lettünk süketek.
Egyebekért pedig nyugton ránk mondhatják, hogy süketek vagytok. Sőt van egy kitüntetésünk minősített társasági süketkedésért.
10.
A kápolnaépítő katona
Az új tanárnő, pedig erre senki se kérte, belekötött a csapatba. Mondja, valaki ránk hivatkozva azt mondta, a mikek vagy a mikések, hogy ez mennyire helytelen, dehát a tanárnő nem tudhatta, hogy ez a mik nem valami névmás erőszak, nem is valami más nyelvi törvény megcsúfolása, hanem sokkal inkább a köztünk létező különös kötelék kifejezése. Mind a kettőnknek volt egy világos, emlék-képsorozata egy olyan helyről, ahol soha sem járt. Tomi barátom így Olaszországban kápolnát épített. Ezt olyan plasztikusan mondta el, mintha ott lettünk volna, s az oszlopok, a kövek, a különféle márványok, s a szobrokat alkotóikkal, neveikkel és címeikkel együtt tisztelte. Csodálatos volt. Emlékezett átjárókra, hídakra, folyosókra s átszellemültségében valamit mindig mondott idegenül is, amiről Lala megállapította, hogy természetesen nem olaszul van, ám hogy Tomi igen kreol bőrű volt, Krisztián rákente, hogy akkor épp mór vagy valami efféle lehetett. Ennek a dolognak akaratlan is híre ment. Többen megtudták, bár most éppen nagykorúsítják, már élt valahol több mint ötven évet. Furcsa dolog, annyi szent.
Én azt tudtam magamról, hogy valamikor sokat, talán öt évet Szebenben éltem. Minden valószínűség szerint apród voltam, mert a szolgákkal és az urakkal is volt dolgom, de nem kimondottan katona voltam. Többnyire az uram közelébe kellett lennem, hogy kerültem oda s mi lett a vége, nem tudom. A város részletes és éles képen rajzolódott ki előttem. Ha ezekről a dolgokról beszéltünk, magával ragadott a lelkesedés. Kevés hallgatónk közül Hosszú sajnálta a legjobban, nem áll rendelkezésünkre semmi magyarázat. Idősebbeknek, ha meséltük leintettek, gyerekségek.
Mikor aztán eldönthettük, Olaszországba álmodni se mertünk elmenni. Kikezdtünk Hosszúval, vele még elengednének, s úgy lett mi el is mentünk Szebenbe. A piactéren több épületet kifogásoltam, azokat megjegyeztük, majd elvezettem őket az óvárosba, a tűztoronyhoz, a hazugok hídjára s a suttogó folyosóba. Megmutattam melyik utcába, de a házat nem kaptam, laktunk. Kérdéseinket ott hagytuk a múzeumban, mesét mondtunk hozzá. Nemsokára, kedves levélben tájékoztattak, hogy a minket érdeklő épületek és épületcsoportok egyike másika 1862-64 között bontódott le, az összes rozzant állapota miatt, feltehetően abban az időben tizenéves gondozatlanságuk miatt. A városismeretemet Hosszú szívesen alátámasztotta, tanusága és a levél elég bizonyíték lett arra, hogy mik is ezek a mik ( u.m. más idők küldöttei ) biztos éltünk már egyszer. Ezt a dolgot nem magyaráztuk, mert semmilyen tanárnő, soha nem érthette volna meg. Mit hogy ez nem is igaz. Színtiszta. Aki nem hiszi, az ő baja.
Mindegy mik úgyis vagyunk.
Fülest is kaptunk: Ne sokat hencegjünk vele.
11.
Hosszú otthon
. . . a galeri többségének tagjait egyenként is baráti szálak fűzték a tömegből magasan kiemelkedő homlokán és a bajusza mellett jeles mellékesen szemüveges is keményzsigmondutcai egyemeletes lakás kétemeletes lakójához ZiGához akinek menetrendszerű séta idejét betartva a főtéren biztos találkoztál vele és több olyan emberrel hajh majdemberrel akivel szívesen váltottál néhány szót akármiről mert mindenkinek van valami közismert bogara vagy éppen fejlödő lárvája Hosszú egyébként nem zavartatta magát ha tizenhúszan is nyüzsgünk körülötte ő akkor is ellátott a fejek fölött meglátta az ő emberét odaevezett udvariasan szétválasztva az estefelé egyre sűrűbb tömeget hamar elcsevegtek valamiről felolvasás az íróklubba mese a szakiknál új film a szerzőknél könyvbemutató színdarab próba a Nagy Csávóval s fittyfene aztán újabb evezés a társaság pedig a nyomában nehogy becsukódjanak a félreterelt hullámok a város hatvanezres lakosságából melyet Krisztián szerint félig a nevén ismert mik a kétharmadára voksolunk soha nem felejtem el első kézenfogott sétám egy nagy csodálkozó szemű kislánnyal kettőt tértünk csak s az oblizsé fagylaltra már következett hogy a tizenkettősre ült ő én a kilencesre hát otthon egyszerre hárman szöknek nekem mesélj milyen volt kicsoda mi ismerhetjük a muszáj fő kérdések át se gondolhattam a nagy élményt máris ki akarták belőlem hámozni ahogy ezt előadtam Hosszúnak egy félórás nyomozással megmondta ki fújt a telefonunkba nem találgatta állította és az illető elismerte mert csodálkozott és nem hitte hogy nem volnék egészséges csak eddig mindig fiúkkal látott megakarta venni a hírt nem-e valami rokon leányka marha kézenfogva a cipőkoptatás se mindig megoldás megtanultuk az ellopott cirkálót majd a zabhegyezőt nem kegyelmeztünk a huszonkettes csapdájának se s tudnod kell a cetlikre vázolt töredékeket igen nagy érdeklődéssel boncolgatta s vigasztalt is kemény véna lesz e dudorból gyerekek mind nem leszünk költők mert akkor Petőfit elfelejtenék a sok rügytől nem jutna hely a fáknak ami pedig természetellenes ezért nyugodjatok meg írjatok sokat aztán csak lesz valami veletek is volt amikor három szeánszot tartott amíg másnak egyre is futotta volna beszélgetések felolvasások időtöltés néha egy kis tánc tréfálkozás közös uzsonna mikor kinél nem alkalmatlan s a végén Hosszú kitünő ötlete hagyjuk rendben a házat egy más összetételű galeriben sorra takarítathatták volna velünk a lakásokat. . .
- * -
. . . a többiek megígért meglátogatása is lehetett minden olyan esetben ha valaki már napszámra nem tűnt fel elhalasztott pofavizitek távengesztelése és kimentések szerzése volt feladat mikor Hosszú a mik elé terjedt aztán előadta találmányát ami sokszor kudarcra igen jó volt mert rá egyedül nem lehetett haragudni emlékszem egy alkalommal a valaki valakije nem is sejtette hogy a Hosszú közeli környezetéhez tartozom és mondta hogy olyan hülyeséget javasolt egy dolog tisztázására de nem is lehet haragudni rá hisz olyan kedvesen adja elő a hülyét hogy az már fogalom egy normális másfajta embernek ez megbocsáthatatlan lehetne puf neked mármint nekem és miknek csak az ilyenekért és amiért nem pletykálok testhezálló dolgokat több kedves esetet tudnék sorolni de mai erkölcsi állásom miatt még titkon illene tartanom s akkor az is kiderült hogy most már nem találkozhatunk szétszéledtünk máskor kerülünk haza máskor vagyunk képesek arra járni nem akkor vizsgázunk éppen nyaralni mehetnénk dolgozni kell a büdös pénzért talán tán menni kell valami családi dologban ami eddig kamasz téblábolásunk alatt fel se tűnt hallottad férjhez ment elmaradt a vizsgája nem vitték katonának mert nem is beteg már nem azzal jár s én ezt a hírözönt már nem is tudtam kezelni mit hogy ellenőrizni kiszaladt a kezemből megsértődtem egy mikhez méltatlan helyzet hogy egyszerre csak egy helyen legyen akkor sok bajom volt egy baj is elég lehet a békétlen embernek meg se hallgattak csak a másokról áradoztak illetve nem is mert azért sok mindenben még benne volt a kanalam de akkor egyszerre csak kiléptem az életükből Hosszú utánam nyúlt a vonat lépcsőn elkapni megtartani erőltetni bármi áron két levél jött az egyikre válasz is ment bánkodtam a hangvétel miatt egy a fiam nem vehetitek el kettő csak emberek vagytok ti is szeretet nélkül nem lehettek meg három én szeretlek ma is benneteket ha nem értitek vagy ha nem tartanátok igényt rá s végül én türelmes vagyok még rátok érek egy
darabig. . .
Ebben pedig egy szó nincs arról hogy hol mikor ki mi vagy kit tart hülyének és hülyeségnek mert a baráti egyetértésünket nem értették soha csak irigyelték és csodálták kivülről látták hallották nem találták görcsét nem látták hibáját nem ismertek minket csak próbáltak hasonlítani és megérteni helyettesíteni semlegesíteni mert nem sikerült csodálkoztak mi lehet a titka ennek a bandának ártatlanok és komiszak szeretnivalók és utálatosak a Hosszú környezetében mindenki mindenkit vonzott megtartott és óvott Hosszú környezetében jobban szerettük egymást és könnyebben békültem ki naponta kétszer például fiammal is vagy soha nem is voltunk haragban csak Hosszúnak osztottuk a lapot hadd keressen valami szép ötlettet a békességre a legszebb erényre fáradozzon egy keveset értünk ne hulljunk az ölébe ingyen mint egy piros alma amit harapni se kell megrágva. . .
A szekrény hasából kihúzható lapító, rajta kés meg három alma. Ennél szebbet se láttál. Megeheted.
12.
A Sátán keze
Három-négy havonta teszi meg a levél ezt a rohadt hétszáz kilométert, oda-vissza. Nem éppen havonta találkozunk egy és fél vagy két órát az állomáson. Az átszállóra várva. Ha nem késsük le a csatlakozást. A távszerelmeink már kikoptak mellőlünk. Nincs biztosíték csak igéret és remény. Kinek van ideje erre, mégha türelmes is az a lény. Az idő, az ami velünk kibabrál. A csaj még várna, de ha tolakszik a ránca, vagy az ösztöne tolja, nem marad nyugton, a gyerekkocsi foglya. Ő sem eshet ki a normálisnak tartott időből, nagymama korban nem lehet saját babája, sem önmaga unokája. Az ember sóhajt és befelé vonyít, a család felelősség. Mi minden kellene hozzá? Gondold végig, megtudod. Ingyen ma már semmi sem kerül. Az adakozás pedig ritkuló dolog. Hiába nősülök egy albérleti ágyra. Nem venyige, homokra. Csata, harc, konokoknak. Méltóbb fizetést és lakást a következő tervben osztanak, a legyügyesebb könyöklőknek. Addig maradunk mi magunknak mik, s másnak egy csoda, ezek kik. Bámulnak a népek, hogy ez a két, szürke veréb, csak nem fogja egymás kezét. Valóban nem, csak hagyakoznak, csak magyaráznak, csak túlélni próbálnak.
- * -
Mondjuk, ezt nem bírjuk ki. Mondom, jól elkerültünk otthonról. Mondod, meg vagyunk átkozva. Mondjuk, a távolság az átok. Mondom, elhívott a vállalás. Mondod nem engednek haza. Mondjuk, kellett nekünk. Mondom, volt aki első hétig se várt, meghagyta az agyagdomboknak a jussukat. Mondod, nem találod a helyed. Mondjuk, mi nem hagyjuk el a kapott helyet semmiért. Mondom, nem az kell semmihez amit tanultam. Mondod, nincs sikered. Mondjuk, csak a rutin becsület, haljon meg a lendület, tanultuk meg eddig. Mondom, engem egészen váratlan fogadtak. Mondod, nincs társad akihez szólhass. Mondjuk, más kenyerét vettük, hogy küldve oda mentünk. Mondom, itt más a szokás, hiányzik a hangulat. Mondod, nincs egy piac, ahol végig sétálhass. Mondjuk, oda a város. Mondom, időbe kerül míg magam elrendezem. Mondod, baj van a mosással. Mondjuk, erre se számítottunk. Mondom, bérelt szobám alig tettem lakhatóvá. Mondod, nem került ember, aki a vezetéked rendbe tegye. Mondjuk, villany sincs a negyedben. Mondom, munka után nincs akivel szólni. Mondod, hogy egyedül nem jó lenni. Mondjuk, a töprengésbe bele lehet öszülni. Mondom, sokszor sokat érne egy szó. Mondod, hogy az ember szinte a karjába dobja magát, annak aki csak egy keveset is érdeklődik iránta. Mondjuk, ha lenne az embernek egy játékmacija, nem fulladt volna hetvenbe a Marosba. Mondom, az a baj, hogy ráérünk töprengeni. Mondod, hogy az ember megtesz egyet-mást. Mondjuk, nem restelljük sorsüldözött emberek dolgain elmélkedni. Mondom, kiutat kell keresni. Mondod, levettek Szalontán a vonatról. Mondjuk, a megoldás valahol itt lehet. Mondom, nekem kellemetlenkednek. Mondod, nem nagyon bántak jól veled. Mondjuk, ez csak az eleje lehet. Mondom, nem hihetem, hogy ez így maradna végedes végig. Mondod, ha már haza nem mehetsz, otthon magad hol érezheted. Mondjuk, ennyi kérdéssel, bajkereséssel messze nem jutunk. Mondom, mi lenne a választásom. Mondod, kerülne egy nő aki megértene, ha elfogadna a gyermeke. Mondjuk, hát beállt a vonatunk. Mondom, viszontlátásra a jővő hónapban. Mondod, itt leszek. Mondjuk, ne hazudjunk többet, legalább magunknak.
Mondják, két vonat indult a harmadik vágányról, egymásnak háttal, vissza se néztek. Máig is mennek előre. Csak előre.
A menetrend külsőben és néhány percben változik meg. Néha.
13.
Én tudtam a baljóstól
Tudtam, hogy nem lehet. Nem tarthat örökké. Említették mások, érzékeny a hozzá állásotok. Az élet nem fenékig tejfel. Nem csak abból áll, hogy nyald fel. Le kellhet borulni, s imádkozni, nem szégyen. Csak az itélkezik, aki nem tudja milyen. A Teremtőnek még sereg dolga maradt. A nagy találkozást senki sem hírdette meg. Azt hírdetik, hogy a tág lehetőségek korát éljük. Ne lovald bele magad. Nagyot csalódnál, ha rá jöhetnél. A legsúlyosabb szellemi elszigeteltség a sorsod. S a fejed híján kezed-lábad is elhagy. A szíveim tőlem szerre elmaradoznak. Szégyen és gyalázat, a barátok hullnak, s nem kapjuk a kulcsát. Nem fedi fel senki az okát. A fazék már rég üres. Lerágtak minden csontot. Mégis tapodják egymást a koncért. Utóbb engem se engedtek közel, aki pofázik az olyan ide nem kell. Elkisértelek, messziről, ahogy a bölcsek megmondták, s azóta is rólatok, akik elmentetek, hírdetek példát. A hallgatók, így megálmodnak, s boldogan kelnek fel, hogy nem ők járták meg velem, veled és velünk. Lassan alig maradunk, pedig nem is háborúba pusztultunk. Itt a vége, ez a csapat megszűnt. Aki utolsónak marad tegyen rendet, mossa el az edényeket, szellőztessen és szedje össze a szanaszét csikkeket. Mától minden másképp lesz. Zsebedben a két szem csillapító. A háromhavi beutaló. A klinikai portások ismernek, ha nem jössz, észrevesznek. Ezután minden csak más lehet. S ha újra találkozunk valamelyik idő-tévelygésünk során, jusson eszetekbe. Ez a csapat tenni és alkotni gyűlt össze. Ennyire futotta máig. Csak erről tehetünk. A többit rajtunk kivül végezték. Mik itt voltunk. Volt amit hírünk nélkül fejeztek be. Mi maradt el? Bizonyosan sok minden. Magunk sem tudjuk. Nem is tudhatunk mindent. Még van tenni való. . .Nem dőlhetek még el. Ki kell tartanunk. Annyi minden van még amire gondoltunk, nekünk majd fontos lesz egyszer. Igy hát nem hagyhatjuk. Sem magunk, sem hajlamunk. Szóba se került, hogy egyébnek lássak. Nem költözhetek, nem mehetek oda ahol nem várnak,csak ahol jól látnak. Másnak minek fognék? Illendőség dolgában a felelősök nem tágítanak. Nincs újra osztás. Nincs hitel. Azt élvezed amit elértél. . .
Amit tenned kell, azt elvégezd. Velem ne vitatkozz. Látom, nem akarod, hogy az értelmetlenség kiszolgálójának minősülj. Látom más akarsz lenni. Látod, hogy most csak ezt lehet.
A Teremtő se fejezte még be.
Minden más emlék. Park az állomás előtt. Csomagörző a lépcső tetején. Buta csaj a jegyautomata előtt. Zsebtolvaj a jegykezelő. Megvásárolható ellenőr a vonaton. Ismét átszállás. Emlék.
Az ET-ket meghívtam rendszeres ebédre. Ott mik ismét együtt lehetünk, ha nem azért siettél, mert épp máshol kellene lenned...
. . . Személyvonat indul a harmadik vágányról. . . Én tudtam a baljóstól. Ez csak egy állomás volt. Feltartotta a zöld lámpát. Sípszó, a kerekek gőzfelhőbe bújnak. Neki lódulunk. Csattogva, kopogva. Már nem találjuk egymás kezét. Emlékszem, kezet fogtunk. Nem is látjuk egymást. Emlékszem, neked sas szemed volt, nekem kettő ráadás. Csak emlékszem. Megállt a világ. Pedig utazunk. Az ágy előtt ébredünk. A földben.
Istenem, mik voltunk. S egyedül maradtam.
Mehetünk a másik sötétbe. Ott a mélyén fény van? Hihetetlen. Beh, szép. Engedd a kezem, tapsolnék örömömben. Nincs más, csak sötét. A többit álmodtad. Megint csak arra emlékszem, amit annyiszor megálmodtam. Szemgyötrő erős fény árad a lehetetlen sötét mélyéről. S ha megvakított, eltűnik.
Meddig még?
( 1966-1986 )
A tojás a tyúkkal van
Fekete Tibor emléke
…Tibivel valahogy nagyon különösen, de egyáltalán nem furcsán kezdődött az ismerettségem. Ott álltunk, a kietlen és körülfogott iskolaudvaron, mint a szomorúság angyalai. Vigasztalan azt sem tudtuk, ki hová tartozik. A várószoba hangulat senkinek nem ad jó tanácsot. A lehetetlen tanáccsal pedig nem illik semmit kezdeni. Marad a bámészkodással egybekötött várakozás. Tessék mondani mikor jön a kilencedikesek busza? Persze, hogy az amelyik berepíti az öreg iskola titkos bélésébe. A mi éppen alakuló osztályunkba, sokan jöttek a kilencesből. Ők még el voltak egymással. Nekem is került két-három ismerem-forma. De ettől ott lógott felettünk a tartás, az ismeretlen környék, hely váratlan próbáitól. Aztán csak úgy, egyszerre ott volt előttem. Szögletes mozgású, nagyhúsú gyerek, aki talán nem is tud megállni, ha elindul. Szalmaszín sörte haja, mosolygó szeme, egyenruhája valahogy rádobálva, vagy mintha éppen akkor menekült volna ki valaki cibálatából. Feltűnően világos bőre, sokszor ő sem tudta miért, megpirult. Hát mi együtt fogunk járni-állapította meg. S tényleg sok lendületes vitának, számtalan elhamarkodott ítéletnek jártunk a végére. Nem volt padtársam. De sokat volt feleselő társam. Sok választ leltünk meg együtt létező és feltételes kérdéseinkre. Sokszor elkísértük egymást az éppen esedékes autóbuszunk megállójába. Onnan én a város egyik, ő a másik vége felé vette útját. Egyszer mondta csak neki valaki, hogy talán murkász vagy, amire olyant mondott, hogy attól többet senki nem emlegette Murokfalvát, legalább jelenlétekor. Lakóhelyét nem csak Lukafalvának emlegette. Több helynevet és dülőnevet ismert és az először hallottakat figyelemmel megjegyezte.
*
A néhai énektanárnőnk valószínű nem örül, ha emlegetjük, olyan nótával nem akart énekkaros lenni, hogy a válogatás azonnal vele befejeződött. Sokat keseregtünk azon, hogy a sok szakmai sikertelen pedagógus mind rajtunk a reálosokon akarja behajtani hatalmas fáradozása gyümölcsét. Csakhogy az emberi tűrőképesség sem gumi. Tibi, bizony némelykor megszólalt. Nem is volt ínyére sokaknak. Sokan és sokféleképp nézegették Többen úgy néztek szét körülötte, mint a macskakölyök nézi élete első gomolyáját. De jó társ volt, minden ellenvetés elkerülésére. Vele járt egy békés derű, időzített sercintés, sérthetetlen személy polgári fennköltségben, a butaság vagy a maradiság elítélésében. Vele járt egy nem várt pillanatra tartalékolt tétova mosoly. Vele járt az ősi jog a mindenkori szabadsághoz. Ami soha nem fajult szabadosságba. Önképzőköri és egyéb dolgaink többször fel kellett dolgoznunk, ugyanis állandó forrásban tartotta élményeit.
*
Ha tetszett, ha bajod láttad belőle, állást kellett foglalnod. Hát erre valós méreteiben nem akkor jöttem rá, nem is szégyenlem. Sokszor töprengő dolgomban, saját megítélésem kialakításában lényeges hasznát vettem. Valóban nem örvendett nagy népszerűségnek ez a megnyilvánulási mód. Fölöslegesen, váratlan soha nem telepedett rád. Soha nem maradt többet, mint az esetleges megbeszélés ideje, vagy a visszakérdezés, ma te mivel volnál még elfoglalva. A másikat megismerni, elég nemes cél egy kezdő kilencedikesnek.
Váratlan dologokkal többször is meglepett. Egyszer ide adott egy verset egyszer, mosolygott hozzá, ne kérdezd ki írta, próbáld inkább érteni.
„Mindig beszél.
Mindig lobog.
Mindig lázas.
Mindig önkivületben van
Az utca fölött, föllengő magasan,
Egész az égben
S hírdet valamit,
Rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek,
Ha alszanak is,
Éjjel és nappal,
Úgyhogy egészen lesoványodott,
S áll, mint egy vézna, apostoli szónok
A háztető ormán,
Egyedül,
Bírkózva a csönddel és a viharral,
Haszontalanul és egyre fönnségesebben,
Lobog,
Beszél.”
Tanuld meg, mintha elő szeretnéd adni.
*
Aztán még jött egy másik vers, mi lesz csak nem kezdek rendre, verseket bevágni:
„viszonylag boldog lehetek
hogy törődhetem veletek
mert magammal is így törődöm
viszonylag sokat tehetek
ha fölismerem bennetek
mindazt ami jó rossz a földön
viszonylag csak hasznomra van
ha bennetek nézem magam
megtudni mért s hogyan élek
viszonylag biztos igazam
innen orzom minduntalan
a világ léptéke a lélek
viszonylag jól dolgozhatom
míg példátokból tudhatom
a lélek léptéke a munka
viszonylag ékes szavakon
csak úgy csak így indíthatom
önmagamat felétek útra
viszonylag boldog lehetek
s elégedett hogy tehetek
hogy eme gyönyörű kínomnak
élhetek s hogy tiértetek
láthatok én és érthetek
s ti érettem csak így lehet
elejét vennem az iszonynak
hogy boldog lehessek viszonylag”
Tanuld meg, mintha elő szeretnéd adni.
*
Melyik lenne szívednek kedvesebb. Melyik tűnik igéretesebbnek. Mit gondolsz, szép a dolog aminek az üzenetét olvasod? Nem mondom, épp a kötetlen titokzatosság fogott meg leginkább. Választhatsz, amelyiket megtanulod az neked testre szabottabb. Az ember pedig ismeretlen szerzőtől nem tesz magáévá szólamokat. Így esett, hogy a verseket nem tanultam meg, de kutattam vallatlan és beleizzadva. Ettől a betéve tudatlanság ellenére, a nevük áldását élvezve, rendszerint idézni mertem. Nem betéve, csak úgy lezser kötetlen. Jó érzés volt, megvallom. Vele talán soha fel nem hagyok. Tényleg volt valami szellemi és érzelmi közöm ezekhez. Jóval később találkoztam az első verssel és üzenőjével, a jeles költővel. Hát a mi diákkorunkban a legkevesebbet tudtuk meg róla. Hány ilyen titokzatos forrás buggyant még a Tibi tarsolyában? Mondd meg, te. Mert a saját dolgaiban ki lehetne illetékesebb?
*
A versek áldatják neved s szellemed. Sugallsz verseket olvasatra. Olvasol verseket a fülembe, mintha én találtam volna ki. Éppen akkor. Hiszen a második vallomás szerzője önként feladta magát, bevallotta, hogy ő sem szereti a botcsinálta értékelők dolgát, amikor arról morfondíroznak, mire gondolhatott a szegény proletár sorból felemelkedett szerző. Mert divatja volt ekkortájt, hogy az értelmező vélekedése sérthetetlen volt. Szándékkal mondtam, nem szent. Mint ahogy ma sem szent. Jaj, neked kóbor tollnok, ha egyszer az aktivisták kikezdtek. Soha sem fogadnak s nem hisznek neked a nagy könyvtárakat máig, loholó lélegzettel és hálás odaadással őrző pribékek7.
*
Érettségi után, mindenki a dolga után látott. Alig találkoztunk.
Aztán
szembe öklelt a hír. Felhagyott a terhes földi dolgokkal. Valószínű
felfelé ment, ahol a tudók mondják, hogy a Teremtő hűséges
munkatársakat verbuvál mintául a többekből. Nekem alapos megérzéseim
utalnak arra, hogy akit a földi rohanásban nem vettek számba, az csak arra
edzhetett, hogy egy újabb lélek, újabb emberi tartásában részt vegyen. Ebben a
törekvésben nincs lefelé út. Legfennebb már épp itt él velünk, valakivel
együtt, csak nem ismerjük a szimbiótáját. Ő aki köszön nekünk, talán
ő sem tudja, honnan ismerne. Mert itt vagy velünk, ehhez nem fér kétség.
*
Vagy éppen fenn van. A mennyekben, egyengeti és szervezi az emberek közti értetlenség bámulatát és a természetes megértést. Mert ehhez fel kell néznem rád és rátok.
*
Igaz, ott vagy? Mert máshol minek lennél? Vagytok-lennétek.
Megtanultam, nem feledem, még a papírom is sokáig megvolt. Ha nem találod ki, miért írtam az egészet, semmi baj. Ezt most elnéző mosolynak tartsam. Vagy görcsöt kaptál a hosszas hallgatástól?
( 1975-1979 )
