Utazásom az
Ó-testamentumba
a Törvények Tábláihoz
( ahol a tíz egy tucat is lehet, de ez senkit sem hoz zavarba)
A mesterség kételyeiről
A történetet illendően messziről kellene kezdenem. Ám a közben szóba kerülő, figyelni valók arra rángatják a kabátom ujját, hogy ennek a módszernek nem igen örvendenének a szóban forgó személyek. Például a hírhedtségébe belekopaszodott Mester. Aki napok óta, nem tud nyugtalansága csillapíthatóságára jönni. Soha nem adatott meg neki gyáva élte során, hogy derék gyerekekkel hozza össze a sors. Akár valamelyik csoportjába is oly merész Diákok kerültek volna, akik a az általa hírdetett bármelyik igazság ellen mertek volna egyetlen szót emelni. Rég azelőtt mindig kitaposta belőlük azt a gyertyányi merszet, ami arra kellett volna, hogy előtte próbálkozzanak maradni. Lám most itt van ez a rühös banda, mosatlan szagú társaság. Méghogy egyetemisták. A rongy érettségi igazolványukon kivül egyebük semmi, ha azt is valóban megérdemelték. A banda nyíltan és semmi pofátlanság mellett nem idomul és nem követ. Rájuk van írva az ellenkezés keresete. Csak egy jól irányzott kérdés vagy egy tőrdöfés a szívbe, mintha régóta valaki készítené erre őket. Szabad nekik mindent? Beleakadtak a vallás történetbe. Nekik ez szépirodalom lenne. Tennék ellene, mégis csak. . . A nagy könyvekben elfogadott, használatos belső metrika, nekik tiszta aritmetikai logika. Esetleg logikai analitika. Kimondták, nem akármi, egy feltételesen taglalt, de jól ütemezett kétkedés megtestesítői kivánnak lenni. Nem kimunkált, csak ösztönösen irányított furói. A Mesternek azonnyomban szertefoszlatták a mindenkori anyatejes álmát, miszerint a materializmus helyes utakon járt valaha is. Szokása és hatalma tudatában, amibe bármikor beleköthetett vagy tengelyt akaszthatott, azzal megdönthetetlen, megkapaszkodott. Már rég sejtette, szinte álomban várta, hogy lesz valamikor ez a csoport. A csoportban előbb-utóbb valaminek történnie kell. Persze a valami csak abból lehet, hogy már a korai vallástörténetre utalásnál moraj szaladt végig a termen. Nem afféle kísértetek zúgtak fel, hanem élő hús-vér emberkék hangja recsegett-ropogott a padokon. Amit soha mások nem mertek, vagy akár visszatartva magukba fojtották, most teljes méretében megjelent és előlépett rejtekeiből. Ez a csapat más. Ezt az Ördög vezérelte a padokba. Ez a banda nem hisz a Mester tévedhetetlenségében. Mintha ellentmodásokat szeretne felfedezni szent meggyöződése hálóján, lesben állnak, s állandóan lecsapnak, ha egyszer kerül amivel évődnek, rágódnak. Nem is tekintik a Mestert, annak ami. Csak van nekik, amúgy hivatalosan. Megrendeletlen. Hát nem ehhez szokott. Nem tartanak a lehetséges büntetéstől, az ellenkezésre talált megfélemlítéstől. Itt ma már az sem jellemző, hogy változnak az emberek. Talán a nemzedékek is megváltoztak volna. A mesternek rá kellett jönnie, hogy ezen újabb korosztály tagjai bizony nem igen hajtanak olyan könnyen fejet és térdet. Sőt egyáltalán nem fogadják el a szokássá lett szaktekintély cím hozadéka előnyeit. Majd minden nap be kell bizonyítania, hogy állításainak valódi birtokosa. Kérdik is, valóban létezik amiről beszél. Hát ez aztán elég komoly teher. Új tétel. Eddig mindig volt az ember mögött egy bíztató, amire mutathatott. Egy támasz, amire könyökölhetett. Egy fal, aminek neki dőlhetett. Felpanaszolhatatlan egyszerű, de félelmetesen fenyegető. Minden kijelentést új helyzetekben is átvizsgálnak. Ugyanakkor nem hisznek el semmit sem a materializmusról, azért mert őmaga úgy tanulta. Nincs tapasztalatuk sem a jobbító szándékáról. Csak az avatatlan és bíráló ócsárlást fogták fel belőle. Nincs az a szabály, hogy a tanítvány alázattal elfogadja elöljárója tanítását. A tanító átadja saját meggyőződését, amit Istenről emberről és papról tanult. Azt remélte örökérvényű és megmásíthatatlan. Nem ad okot kételkedésre. Nem szül vitát. A vita olyan kenyér, amit nem jó nagyon sokat törni. Mind erre pedig nem érzi felkészültnek magát. Nem engedhet felületet a bomlasztást szándékló indulatnak. Minden ellenére semmi szinten sem fékezheti az ártó idealizmust. Pedig annyi évi önkorbácsoltatás és elvetélés után, az érvek és a bizonyítások lecsupaszodtak. El-elvesztették korábbi varázsuk, a kihívást. Azonban nem lehet elfeledni. Fel kell vennie a kesztyűt. El kell fogadnia, ha nemtelen is a párbaj. A küzdelemben nem ért feltételeket. Eddig csalhatatlannak vélt kiállását, most mosoly könnyedén megkérdőjelezik. Nem kevésbé kellemetlen, de minduntalan olyan érzése támadt, mintha talán soha nem is lett volna igaza. Mit tudni, hogy ez a dolog mekkora jeletőséget takar. Nem is olyan biztosan kielégítené a nagyon fontos ügy kérdésköreit. Vajon, ha ez lesz a valóság, akkor erre van-e teljes bűnbocsánat a töredelmes belátónak. Jaj Uram, ki vezekelhet a hitetlenség hírdetése miatt? Nyilván senki más, az egyetlen szószólón kivül. Vagy azzal együtt torkon ragadott büntetőjogi felelőssége teljes tudatával s mindannak hiányával egyetemben. A felvállaló. A visszautasító. Szava vétele előtt látszott, hogy a számonkérés nem marad el. A vállalónak immár mentsége se lesz, hogy parancsra tettem. Nem vélhettem másként, mert a tananyagok szövevényesebbé s kuszáltabbá válnak. Mindennel ez van, mihelyt ki szeretnél valamit bontani vagy hámozni belőle. A kételkedőkkel, úgy szintén.
Részlet Mózes második könyvéből
( A XX. rész a mindenkori vallás történelmi tíz Parancsolattal kapcsolatos )
És monda az Úr őnéki: Eredj menj alá, és azután jöjj fel te, és Áron te veled: a Papok pedig és a község által ne hágják a határt, hogy feljöjjenek az Úrhoz, hogy el ne veszesse őket.
És alá méne Mózes a sokaság közé, és szóla ő velek.
És az Isten szólá mind ezeket az igéket, mondván:
1.Én vagyok a te Jehova Istened, ki Egyiptomnak földéből a szolgálatnak házából kihoztalak tégedet: Ne legyenek néked én előttem idegen isteneid.
2.Ne csinálj magadnak faragott képet: és semmi hasonlatosságot azoknak formájára, melyek ott fenn az égben vagynak, se azoknak formájára, melyek a földön itt alatt vagynak, se azoknak, melyek a vizekben a föld alatt vagynak
Ne hajolj meg azok előtt, és ne tiszteljed azokat: mert én vagyok a te Jehova Istened erős bosszúálló, ki megbüntetem az atyáknak vétkeket a fiakban, harmad és negyed íziglen, azokban akik gyülőlnek engemet. És irgalmasságot cselekszem ezeriglen azokkal, a kik engemet szeretnek, és megtartják az én parancsolatimat.
3.A te Jehova Istenednek nevét hijába ne vegyed, mert nem hagyja a Jehova büntetés nélkül azt, aki az ő nevét hijába veszi.
Az egyik tanítvány töprengéseiből
A történelem dialektikus vizsgálata nyomja kezedbe azt az eszközt, amivel a bármikori történelmi vizsgálódás szubjektív megrögzöttségeit szúrkálhatod fejbe. Itt van az eset magyarázás dolga. Minden idők folyamán, előbb két kiadásban is megjelent a kőtábla. Az első talán véletlen törött össze, amikor Mózes dühösen a földhöz vágta. Felindulása várható következményeire sehogysem készülhetett elő. Tény, hogy ez az eset a Teremtői manufaktúra egyik selejtjének bizonyult. Az emlegetett, kétlapos, kőtáblás, parancs és törvénygyűjtemény tartalomjegyzékéről hiteles forrás nem emlékezik. Csak a késői magyarázók emlegették, hogy az egyes oldalakon egyenletesen oszlottak volna meg a parancsok. Esszerint öt-öt lett volna egyiken-másikon. De van egy más elszólt, elméleti közelítés, megvilágítás arról is, hogy három-hét parancs oszlana az egyes táblákon. Az Írás keletkezése után, mintegy hatszáz évre megállapítatott, hogy az emlegetett számok varázslatosak. Az avatott, merész tudósok éppen törzsszámoknak nevezték. Ha valaki valaha kiváncsi lehetne az eddig elért eredményeinkre s ehhez kapcsolódó folyomány magyarázatokra, akkor az utóbbit támaszthatnám alá. Tudnivaló, hogy a Mindenható kifürkészhetetlen és vélhetően titkosított tervei között egy lényegében önerőből okosodó embert akart kitenyészteni. A különböző helyeken akkoriban gondosan elmélkedő alanyokkal, már számolási eljárásokban is jeles eredményeket mondhatott magáénak. A Teremtőnek, a kísérlet állandó ügyelőjének, nagy kiterjedésű laboratóriumi környezet állt rendelkezésére. Bolygószerte. Mondhatni, világszerte. Mihelyt azonban rájött, hogy ezek a csoportok egymás ismerete nélkül mérhetetlen lassan fejlődnek, türelmetlenségében egy-egy csapatot átutalt. Változatos megoldások kínálkoztak a háborún kivül. Például beutazási engedély nélkül, a jelen példa esetén, Egyiptomba vándoroltatta a hű népet. Ott, ahol az épp nevelő szakik a legjobban haladtak a tízes számrendszer megszoktatása és elfogadása felé. Ugyanakkor a szóban forgó palesztin és ó-héber törzsek környezete éppen a ötös és a tucatos számolási rendszerek támasztotta nehézségekkel küzdöttek. Szükségessé vált a környezetváltozás és a kapcsolodó feledés. Nem kis erőbedobással. Ráadásul több odafigyelést is tételezett fel. Hatásosabb volt az egy örök Isten részéről, kisebb számú, azaz három hatásos követelés támasztása. Hasonlóképp az emberek közti erkölcsiség javára a több számú, azaz hét parancsoló törvény kitűzése érthetőbb. Nem kellene elfelejtenünk, hogy az Egyiptomból való visszajövetel után, a fenyegetett palesztinok még sokat vesződtenek a tucatos számolással. Mindenképpen méltánytalan lenne a parancstábla két ötös oszlopba való tagolásának értelmezése. Egyéni mérlegelésem szerint erre nem kínálkoznak indítékok. Bár az sem kizárt. Én a magam részéről visszautasítom és megfontolatlannak minősítem az összes hasonló és értelmében megegyező vélekedést. Eredjen bárkitől vagy akármi forrásból származó értelmezést egyes vagy alkalmi többes számban is fenntartanám. Viszont az örökös visszavonulás ösvényét a táblán levő parancsok elrendezésére, csak mai ész által gondolt érvek és feltételezések szerint gondolhatjuk. Más ismérvek nem állnak rendelkezésünkre. Talán nem is mertek értékelő, illetve bíráló megjegyzések fűzésére vállalkozni.
Részlet Mózes második könyvéből
( A XX. rész a mindenkori vallás történelmi tíz Parancsolattal kapcsolatos )
4.Megemlékezzél a Szombat napról, hogy azt megszenteljed. Hat napokon munkálkodjál, és minden dolgodat elvégezzed. Hetednapon a te Jehova Istenednek szombatja vagyon: semmi dolgot ne tégy, se te, se fijaid, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, és semmi barmod, se a te jövevényed, mely a te kapud között vagyon. Mert hat napon teremté Jehova a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban való állatokat, és megnyugovék a hetedik napon: azért megáldá Jehova a Szombatot, és megszentelé azt.
5.Tiszteljed a te atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj a földön, melyet a te Jehova Istened ád néked.
6.Ne ölj.
7.Ne paráználkodjál.
8.Ne orozz.
9.Ne mondj a te felebarátod ellen hamis tanúságot.
10.Ne kivánjad a te te felebarátodnak házát: ne kivánjad a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, mely a te felebarátodé.
Egy másik tanítvány töprengéseiből
Nem derül ki semmilyen vizsgálatból, hogy az Úr hosszú és magyarázó parancsait nem rövidítették meg. Át sem fogalmazták azokat. Az első és utolsó példa hosszát illetően igen mélyen szántó ötletünk merült fel. Valószerű, hogy ezek nem éppen egy parancsok vagy a nyomatékosság érdekében lettek ilyenekké. A betanulást tekintve még előnyös is. A papok, a közérthetőségre bízva magukat, mondták el ilyen hosszan. Ettől kipattant az agyunk égi tálentomnyi szikrája, hátha több a parancsok száma. Talán csak Mózes, az egyiptomi tízestől való fertezettségében próbált volna egyszerűsíteni. A keresés nem volt hiábavaló. Mert a kereső ím talált. Nem is volt nagyon elrejtve. Valami átírás során kerülhetett az árkus aljára, a XX. Rész végére. Egyetlen ami csak felmerülhet, a gond. A megalapozott ötlet elismertetése körül támad olyan feladat, amitől félő, nem adhatjuk el ötletünket valami régi hagyomány tisztelőknek. Az engedetlen töprengés gyümölcse, nem feltétlen igazság. A bölcsesség felé tartó út mellett a jó szándék volt velünk. Hátha valami érdekes dologra találhatnánk. Az út mentén pedig sok az almafa. A fákat, van amelyeket jellegüknél fogva roppant könnyen összetéveszthetünk a tudás fájával. A Teremtő erőfeszítése, hogy a tízeseket valamelyes értékkel bíró módszernek fogadtassa el, nem lett hiábavalóság. Már várható volt előre jelzése, amikor az egyiptomiakra mért csapások számát is tízesével szabta ki. A mennyiségeket tizes kötegekben jobban viselték, s az adózásban is jobban követhető lett a tized. Nem tagadható az sem, hogy a tucathoz szokottak, azzal is igen jól bántak. A fél ötöde, nem akasztott több gondot az ember nyakára, mint a fél tucat hatoda. Ám az emberek soha nem tartottak lépést az úri megrendeléssel. Ugyanakkor emlékeznünk illik arra, hogy az idő tájt a számokat nem helyértékükben tartották nagy vagy kicsinek. Az a szám volt igazán nagy, amelyről sokat kellett mondani. Összegként. Szorzatként. Akármi féle mennyiségként. Még Áron főpapi beiktatásáról szóló hírben is, hetven öreget hívtak meg. Azt jelenti, hogy minden családból éppen hatot azaz tucatszor féltucat. Hát ez nem éppen hetven, hanem kettővel több. Ha pedig senki sem emelkedett óvásra, sem a híradó, de a magyarázó számoló tudományát nem vonták kétségbe, akkor itt csak egy piciny kis elírásra gyanakodhatunk. Aztán mit nekik két ember, aki éppen az Úr és Áron főpap is lehetett volna. De a valóságban velük már lényegesen többen voltak. Az Írás is emlegeti ezt. Valamivel később, mert az akkori számolás nem helyértékes, hanem összegezett volt, újabb változások álltak be. Nincs alapunk arra következtetni, hogy ezeket az Írás fordítói érthették volna, vagy tudtak volna azokról. Ők már teljesen más jellegű számolási módot ismertek, illetve sajátítottak el. Ott volt az, ami lassabban tanulható meg hibamentesen, mert az egész magyarázó folyamatot is be kellett a papnak vésetnie. A papok között, többször nagy viták támadhattak a kettő és a három négyzetösszegei dolgában. Nem különben a körzővel szerkeszthető gyöktávolságok ügyében is egymás torkának estek. Ne feledjük, az ó-todák és a ó-babilon előttiek, éppen ebben az időben kezdtek hallatni magukról. Ezek a népek, akik vígan csoportosítottak két vagy három, ha nem éppen négy szám négyzetösszegét, törvényt adtak rá, hogy ezek közül egyesek törzsszám négyzetek lesznek vagy éppen nem. Némelykor szokatlan kikötéseket is tettek. A maradékos osztásban úgy jeleskedtek, mint a héberek, azaz a maradék természetéből következtettek az osztóra. Nem vetették meg az egyik kezük öt ujján követett tucatokat, azaz hatvanas váltószámmal ügyeskedtek. Ezeket a csalafintaságokat indokolt okoskodások révén igyekeztek átszármaztatni a hallgatóiknak. Csakhogy az új hallgatók valahonnan a tízes rendszert ismerték, könyebbnek tartották. Nem estek hasra az újnak hírdetett tudomány előtt. Persze valamivel azután, az se lett idegen, hogy máshol távolabb lakó népek éppen más csodákat is birtokoltak. Nagyon sok helyen varázslatosan jól számoltak. A számoláshoz, nem egy helyen egyéb eszközök segítségéhez folyamodtak. Mihelyt többet kellett számolni, a régit vették elő, a szokottat. Azért ne mondja valaki, hogy ne esett volna nehezére a népnek áttérni az egyik számolási módról a másikra. Ma se megy könnyen a köznépnek az új számrendszerek híre, hát még a várható bevezetése. Bizony nagyon soká nem tértek újra, vagy igen sokszor vissza tértek a szokottra. Voltak még a huszadik században is olyan zsidó és örmény kereskedők, akik még mindig szívesebben számoltak tucatokban. Hibátlan számolásuk nemcsak csodálatra méltó, hanem szokott hagyománytisztelet mentén is jelesen vizsgáztak. Látható, hogy ez méltó múltjukhoz való ragaszkodás bizonyítéka is lehet.
Részlet Mózes második könyvéből
( A XX. rész a mindenkori vallás történelmi tíz Parancsolattal kapcsolatos )
( 4’. )Ne csináljatok azért én mellém semmit, ezüst isteneket, vagy arany isteneket ne csináljatok magatoknak. Földből csinálj nekem oltárt és azon áldozzad a te égő és hálaadó áldozatodat, a te juhaidat és ökreidet, és valamely helyen parancsoltam, hogy az én nevemről megemlékezzetek, te hozzád megyek és megáldalak tégedet. Hogyha kőből csinálsz nékem oltárt, ne csináljad faragott kőből: mert mihelyt te kőfaragó vasad arra veténded, azonnal megfertézteted azt.
( 7’. )Grádicson is ne menj az én oltáromra, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék annál.
A mester további kételyeiről
Ki sem merheti mondani a józan ítéletre kárhoztatott ember, hogy a tíz parancs végül tizenkettő. Számítani lehetne, ami a fenti példa aprólékos feltárásával akár többre is rúghatna. De elégedjünk meg a mai kevés elismertetésével. Hála ezeknek a lehetetlen tanítványoknak, soha magamtól meg nem találom. El sem olvashattam volna, mert annyira azért nem merültem bele az Írásba. Figyelmesebben. Szinte mindig futva olvastam, átugrottam a dolgot. Mert a parancsolatokat gyermekkorom óta akármilyen megfogalmazásban is csak mindig tíznek hallottam. Ott van a Szentírásban is, ami nem épp kommunista házi olvasmány. Jó tudni róla, az általunk előbányászott két parancs, jelesen valamiért ugyan nincs a másik tíz között, de ott van amellett. Vagyis a táblák parancsai mégis eloszlási tanulmányra vannak ítélve. Az Úr gondolatát emígyen elfogadva, az Ő részén feltétlen ötre alakul a parancszám. Akkor a számoló összeg száma pedig úgy derül ki, mint kettőnek a nulladik és második hatványának az összege. A nulla valamikor nem jelentett számot, a kettős feltétel nélkül páros jelre utal. A nép oldalán hétre kerekedik az állás, ami nem egyéb, mint ugyanannak a kettőnek a nulladik és az első és a második hatványának összege. A népi oldalon megjelent egyes, mint az első páratlan szám, a kételkedés jeleit viseli magán. A többi szám egyenletes jelenléte egyensúlyra való igyekezetet sugall.
Egy harmadik tanítvány kapkodó mélája
persze nem áll szándékomban felfedezéseink bár egyikét senkivel vitatni csak a munka csoportom eredményét óhajtom megosztani az emberi faj értelmesebb példányaival mert ott fenekedik a rejtöző hiba lehetősége lám a körültekintő fő felelős mert a Mindenható nem tévedhetetlen így a Teremtővel is csak azt bírja elvégeztetni s minek a kísérlet a telepítés a próbálkozás ha a várt eredményekkel teljesen tévedhetetlen tisztába lennének az előbbiekben emlegetett összeget valóban kettő nulladik és első nem pedig második hatványának összegeként kezelte amíg erre ellenőrzési lehetőség nem kinálkozik marad a mindenkori kiagyalt feltételezés góbé alkalmazása lásd értsd és használd vagy ha nem lettél volna rá képes akkor menj tovább utadon vagy szaladj a skót taxi után s ne tekintsd a fecsegők dolgát szerintem az utóbbi két parancs a kőtábla egyik-egyik lapjának tartó oszlopa vagy hegyesebben mintegy borítójaként tartható számon legyen hihetetlen vagy füleknek idegen amit a hatásossága miatt kockáztatok talán éppen a kőtábla valódi bőrkötése és be kell látnunk ezek a dolgok nekünk hihetetlen magaslatokban vannak a mi dolgaink alantasok miképp a helységnév táblák még ahogy megvannak lemázolva átpingálva de a pihenő keresztek és a faluszéli pléhjézusok nagyon fogyóban vannak s ha ez így tart bizony lassan a számolgatás is komoly fizikai terhelést fog jelenteni s egyszerűen elkezdünk fáradni a gondolkodás felvetése ötletétől elkezdünk fáradni a gondolat nyomására netalán tán hiányoztunk az iskolából vagy nem figyeltünk oda mert nem jártunk hittan órára hogy megtanuljuk tisztelni a szentnek számító lelki sugallatokat nem birtokolván az értékek vizsgálatához való értést mit nekünk a hitünkhöz támasztott parancsok száma és tartalma kicövekel méltó tisztelgésre nyújtván alkalmat amit illendően meg kellene ragadnunk mikor még önbecsülésből is bajaink vannak és annak megbecsülésére való hajlamot a pihenő kereszteket baleseti keresztekkel s a pléhjézusokat valami műmütyürökre cserélteti a hálátlan és felületes utókor saját magában sorsszerűen hordott Úr-templomát pedig ördöngösségekkel mérgezi holott már ősidők óta szentebb feladatai mellett megy el pimasz figyelmetlenséggel a templomban még éppen nem fütyül de a templomra neveletlen csibész módra rá se köp nem tudván értéktelenségekbe megrekedt s korábban elsüllyedt mércéin kiskálázni azokat a szent értékeket amelyek nélkül nem is illik élni meghalni meg egyenesen alávaló gyávaság melyre a föld alatt sem felett nem leszen nyugalma a gyarlónak
(az utazást szellemileg gyalog tettem a keleti indiákra és a régi babiloniakra való tekintettel az általuk szokottá lett időszámlálás háromszáz esztendőik alatt Isten irgalmából és kutató vagy tusakodó barátaim kapkodó szóbeszédétől elkábítva és megbolondítva a jelek között futkosva a gondolatot öklelve valamint KÁROLI GÁSPÁR jogos örökösei által rám hagyott Szent BIBLIA művelte hit szerint csakis magam konok pallérozásával elejétől fogva mindig a közösség és a mások hasznára–az Úr kétezrediknek számított esztendejében az újabb időszámítás beálltának reményében)