7, Nem hibátlan, mégis sok embernek jó volt ez a dolog. Egy pohár bor mellett szívesen anekdotáztak a korábbi királyokról. A leváltott királyt is néha felemlegették, vagy viselt dolgai vagy megvalósulatlan tervei miatt. A múlt dolgairól mindig, két bajusz pödrés között, legalább somolygó említés eshetett. Volt, ami azért nyilvánult érdekesnek, mert merész volt a felvállalt terv. Megesett az is, hogy a királynak semmi ötlete nem volt arról, hogy ez a lakónegyed valamire jusson. Eleget sugdolóztak neki, fel se vette. Mikor aztán kirúgták, hiába mondogatta, hogy mi mindent üthetett volna nyélbe. A királyozás attól volt élő, mert tiltották vagy alkalmilag tiltóan kezelték. Nekem is, ettől inkább erősebbé izmosodott. Az idén még volt királyváltás. A régi rend által előírt szabályok szerint megválasztották és kikiáltották a királyt. Nagyapám szerint a hatalmasságok morgolódása az idén volt a legnagyobb. A néptanácsi választásokra a negyed lakónak alig fele ment el, szavazni. A pünkösdi király kikiáltásánál, ott volt a lakónegyed apraja nagyja, csak szorongtak a Kerek – tó fenekén. Hiszem, hogy nem húzzák le a rolót. Félig vagy meddig fél királyok és jelölt királyok is vannak még tartaléklángon. És az udvartartások sem vesztek el. Kérem, senki ne tévessze össze ezeket a demokratikus játék királyságokat, a politikusok és a pártérdekért csalók holdudvarával. Ez a nagyméretű népi játék éppen a gazdagok csalásainak és tolvajlásainak feledtetésére jött létre. Mintegy ellensúlyozni az igazságtalanságot, amit a nagyhatalmú és sokoldalúan fejlett szocializmus sem tud ellensúlyozni. A szolgálatos rendőrök nem értik ezt a játékot. A kémelhárítók hümmögnek. Nekik ez nem is tűnik játéknak. Pedig csak annyi. Ha valaki valamit nem ért, attól még lehet az, aminek senki nem is gondolná. A nem értők baján csak azzal segíthetnénk, ha ki tudnának állni, és meghallgatni, hogy tisztára hülyeség valami ellen tiltakozni, ha arról a valamiről nem is sejtjük, miben nyilvánul meg. És hordószónokok még mindig vannak. A legegyszerűbbnek tűnő megoldás ebben az esetben, a betiltás, eddig nem mutatkozott eredményesnek. A király és szűk udvaronci társai ott voltak a nép előtt és egybe belerotyogott, aki csak tehette. Ha nem kapott valaki szót a parkban, ami ritkaság, akkor otthon addig mondta, míg az embere a parkban kikottyantotta. Né, mit mondogatnak az asszonyok. Onnan a hír egyenesen a helyi, vezetéktelen, királyi csepűtelefonba jutott.

Mondja csak valaki, hogy ezek a leigázott és elnyomott nőszemélyek nem vezetnének mindannyiunkat. Á dehogy nem. Csak olyan kifinomult hárpia módszereik vannak, amelyekkel előbb a terhes önsajnálat és maguk siratására kerítenek sort. Azután beleegyeztetnek az egyenjogúsági normáikba. Ettől aztán nem lesz nyugtod, mert abba is beleszólnak, amivel semmi dolguk. Várható, hogy a közeli jövőben valaki nő fél királynak jelentkezzék. Attól aztán, jaj, neked, kedves helységünk derék férfinépe. Az egyenjogúvá lett partnered a fejedre nőtt. Nem hibátlan, mégis sok embernek jó dolog.

Az idén még volt királyválasztás. Azon túl egyéb bizonytalanná lett. Beláthatatlan. Teljesen érthetetlen. Mindenképp nem kifelé jövünk a slamasztikából. Azt hiszem, egyre jobban belekeveredünk. Nem világos, hogy miért nem látják be, akik hivatottak erre. Sötét jövőjük szürke felhői gyülekeznek felettük. Feketéllenek nekik. Világosan mondom? Hát még nekünk? (1970)