3, A mindenkori királyok valami megkülönböztetés és sérelem miatt is jelentkeztek. A versengésben a környékbeliek ajánlata jó volt, de nem döntött. Érdekeik szerint valami megoldani valójuk lehetett, amit másképp nem láttak be, talán megoldhatatlannak tűnt. A versenyeken, még ha alul is maradtak volna, senki nem tett szemrehányást érte. Így azt sem mondhatták, hogy félelemből vagy gyávaságból nem állt volna ki a megmérettetésre. A szerencsésebbet hamarabb is lebeszélhették vagy nem is jelölték. Így aztán többen elmondhatták, hogy volt, akit három évben is fél királynak jelöltek. Az öregek tanácsa ebben a vetélkedésben azt találta jónak és váltig követendőnek, hogy a királyválasztás körül minden lecsillapul. Az irigység és a gőg lekopik a fiatalok lelkéről. A vetélkedésben kifárasztják magukat, a duhajokat mindig időben meg lehet ismerni és a jobb iránt fogékonyságra lehet inteni. Ez a dolog komolyságához tartozott. Az egész úgy működött, mint a felnőtté válás próbája. Aki nem követte ezeket a köztörvényeket, annak nem is kellett itt laknia. Hiszen alig volt annál nagyobb baj, ha valakinek többen nem köszöntek. S az eléggé szenteskedő közhangulat ennek az érdekében közreműködött. A királyság valami demokratikus gyurma lehetett, mert nemtelen és nemzettelen bárki bekerülhetett a keverőbe. Nem kellett semmi származás, vagy valami emberfeletti érdem, csak rendes magaviselet és értelem a dolgokban való tájékozódásban. Teszem Lajos bácsi, este a parkban megkapta Zsiga bácsit a Pipacs utcában. El kellett mennie, és megnézte, hogy ez az ember, hogyan áll a társadalmi normákkal. Látom, nem tudok meggyőző lenni. Nem is lehetek, Zsiga bácsit későn és alig győzték meg az együttélés felette szükséges voltáról. Mikor végleg eszébe jutott a nősülés, arra elmaradt a királyság. Nagyot vesztett. Gyermektelen király lett volna belőle. Viszont a székelyfalusi királynak hiába lett volna fia, azt senki nem gondolta volna trónörökösnek. Mindenki szerencséje, nem lehet tartós. Nem is örökölhető. Jaj, mennyibe fog kerülni, ha visszahátrálunk a feudális királyságba. De előre lépni sem vagyunk képesek. A király pedig teljes udvarával arra jutott, hogy olyasmiket tegyen, amivel előre lehet lépni. Pontosabban, menni késztetett. Béni bácsit, a péket, hatszor, Marci bácsit, a lakatost, hétszer jelölték királyi személynek. Soha nem nyerték meg. Puszta önzőségből. A népek azzal szóltak ellene, hogy a nagy ünnepek alatt nem lesz, aki a közösségi feladataikat ellássa. Nagyon vastag hálátlanság. Ez a két nagyérdemű ember, azért nem lesz soha király, mert hátha nekem kalácsra fűlik a fogam, vagy beletörik a kulcson a záramba. Éppen a királyi pompa ünnepi felvonultatásán. Tényleg hálátlanság. Azért az általuk kínált szolgáltatást, néha viszont szolgáltatás nélkül, szemrebbenés nélkül igénybe veszem. Hát ilyenek is vagyunk, falus feleim.