2, A Pünkösd érthetetlen csúsztatással, éppen ötven napra esik húsvét mögött, de ezt csak mondják, mert az én számolásaim mindig másképp estek. Nem ritka a negyvenhat vagy a negyvennyolc nap sem. Nem tudom, mikor bicsaklott meg a dolog, de ritkaság az ötven. A szégyenét vállalnám, hogy elszámoltam magam. Más szóval maradjunk abban, hogy inkább én nem tudnék számolni ötvenig. Vagy ötvenötig? Ám, ha tudnék is számolni, ez másoknak vajon mit jelentene? A kerület papja ezt jobban tudja, meg is mondja. Vagy boszorkánynak minősít. Ebből kitérni úgysem hagyna. Aztán ilyen vitába csak a balgák vettetik bele maguk. Ami senkinek nem szabadna, semmit sem jelentsen. Sokkal inkább érvényes ez arra az esztendőkre, amikor a számolás némi türelmetlenséggel, még a farsang alatt kezdődött. Ez a lendület soha nem lankadt. Nem oktalan, mert a király megmérettetése volt a tét. És a versengés soha nem itt akadt el. Mondhatni, soha nem az emberséges versengésben, hanem mindig a hivatalosságok kötekedésében akadtak fel. Arról pedig, amiről senki nem dicsekszik, ebben az ellenkező hivatalosságban, hiába volt minden felakadás, mindig került valaki, aki számon kérte a helytelen döntést, ami a nép akaratával ellenkezett. Kikérte magának s a közösségnek, s minden ment tovább. Sőt a hivatalosok, restelkedve, de emlegették, a népi hivatal sokkal mátyáskirályibb, mint az uralgó kötelezvény a fejedelem vagy a nagy ország királysága nevében. Holott annál sokkal kevesebbről volt szó. Nem voltak ezek az uralgók, semmi hivatalosság és érdemiség birtokában, s a legkisebb ellenkezésre, a megtorlásra és az elfojtásra került csak kilátás. A karhatalmat pedig, holmi hagyományos kerületi játékra, nem lehetett, mindegyre kihívni. Mert játék volt, olyan egér a macskával. Ha nyíltan megakadályoztatott, akkor maradt a titkos egyeztetés. A titokban fogant nyerés a nép részéről, a hivatal veszteségének elismerése volt. Ha többször esett, a példa fájdalmasabbá lett, a hivatalok embereinek. Az erőszak fegyvereit élesítették. Később derült ki, ha lassan és alig láthatón, végül sikeresen. Ez pedig bármekkora volt a tömegháttér, mindenkit váratlan érintett. És mindenkit övön alul talált. Néhányan nem élték túl. A hírt a játék torkának szorongatásáról vagy a királyi juss megszüntetését. Természetesen nem könnyű az effélét megélni.