1, Amikor a királyt kitalálták, legfőbb vezérnek, vagy valami ilyesminek, az arra lett volna kívánatos, hogy a szóban forgó jeles ember a többi előtt és felett álljon. Ott aztán olyanokat találjon ki, amit a többi ember álmában sem látott, de az esze semmiféle hegyezésével sem talált volna ki. Másképp, mi értelme lett volna? Kellett ám a király, mindenkoron, a maga értelme szerint, régebb harcos, manapság békésebb csodák birtoklására, mert manapság a csoda egyre ritkább, s az emberek nagyon éhezik a csodát. A csodák műveléséhez pedig szükséges a király. Nem téveszthető szem elől, hogy király nélkül, csoda sincs, és alig van olyan dolog, ami csoda nélkül megállna, amire az átlagos embereknek, igencsak nagy szüksége van. A szegény ember királya persze, természetesen szegény ember. Jobbat ennél nem tud elképzelni, még nem is álmodhat. Az egyszerű ember meséiben sem jut egyről a kettőre. Olyanok a királyok, fiastól, mint a szegény emberek. Csak lelkükben és tetteikben gazdagok. A szegény emberek királyi magatartása nem éppen kutya elé való. Példának apja s fia, hárman is vannak, ha éppen kell. Ilyen emberekhez mennek feleségül szeretettel a gyönyörűen igéző királyi fiak vagy gyönyörű paraszti hajadonok. Ez nem valami biztató dolog, csak ilyen mesebeli, de nem is háromnapos vállalkozás, aminek elképesztően nehéz, neki vágni. Persze, a nagy kihívásban senki nem hátrálhat meg. Megszólná a nagyvilág. Vagy talán nem? A székelyfalvi vagy a bolgárszegi pünkösdi király régente még nagyobb legény volt. Valóban, ma is igen nagyfiú. Szóval király. S annál nagyobb legény máig sincs. Ha tetszik, ha nem tetszik. Még ha, mostanság csak titokban létezik. Csakhogy most nincsenek érvényben az összes királyi előjogai és szokott, köteles feladatai. Ebben a királyban mindent észrevehettél, vagy megkövetelhettél, ha nem ment túl a józan lehetőségek határán. Egyetlen dolgot nem kérhettél tőle. Nem lehetett hadvezér és nem vonulhatott hadba. Sem egyedül, sem másokkal. Sem a maga, sem mások érdekében. Nem használhatott tiltott felségjeleket. De kiállt, ahol csak merni lehetett, hogy a szegény ember javára fordíthat valamit, amit a rend és a történés, minden úton el akart venni az emberektől. Persze ezért a meggondolatlannak látszó tettéért sokszor bolondnak mutatta magát. A szegény emberek józan esze is bolondnak bólintotta. Akkor csodálkoztak, ha kiderülhetett, hogy nem is olyan nagyon bolond, egyik – másik pünkösdi király. Szegények, akik ezt nem látták be. Szegények és becsapottak maradtak.