Éjféli ügyelet

Furcsa sajtóper

Van egy csücsök a világban. A gyergyói havasok között. Olyan, mint a kesztyű. Több ujjas. A tenyerén naponta több vonat szalad át. Főút és vasút tekereg a hegyi patakok gyűjtött vize mentén. Amelyik vonatocskább vagy terhes az megáll, a többi büszkén csak füttyent s szalad tovább. A megálló főként ipari, kíváncsiaknak is megteszi. Váltáskor zsúfoltság van. A néző csak ámul milyen lassú ez a világ. Itt az árkokban még gőztraktor vonja a fát. A völgytenyéren szerteszét töfög a gőzgép, ahogy vágja a fát. De az emelők sem mások, azok is a gőzre vannak utalva. A valódi századelő, tagadhatatlan jól konzerválva. Persze a dolog a szemlélgetéssel nem merül ki. Mentől nagyobb a település annál nagyobbak a gondjai. Minden korú munkásra lebontva, itt nemzedéki kérdések is akadnak nem ritkán. Fiatalok vannak, akiket manapság a tanult igény hajt. Nem tárgyalnak, várni kell, s még vannak egyéb akadályok, nekik uram isten azonnal kell, amit csak lehet. Váltakoznak is, de van alapos igény a kikapcsolódásra. Az apróbb dolgokat alig említik. Akik holnap jönnek, azok újakkal állnak elő, nekik más kell vagy jobb, ha kellhet. Hát elkapott a lelkesedésük. Megírtam őket egy az egyben, s ha kell egy kissé magasabbra satíroztam igényes arcélük. Nem alaptalan, megdolgoztak érte a maguk módján. Akadékosok ellen léptek fel, megfontoltan tették a dolguk. Csináltak maguknak egy valódi ifjúsági klubot. Minden gáncsoskodás ellenére, most már látom, lesz valami, ami marad az én barátaim után. Önfenntartásukat meg lehet akadályozni, bár nem hiszem, hogy ez akarna a dolog tengelyén állni.

Csakhogy az ördög nem alszik. Hónapokkal az eset után, éppen Csíkban járok s említi KI barátom, hogy AJ kesztyűfalusi párttitkár elsírta, az újságban csúfosan kiforgattam a dolgokat. A nép irgalmatlan, azt vetik a szemére, hiába mondta másképp nem lehet, lám az újságban megadják a módját s ettől neki a helyen nincs maradása. Hívni fognak a Sajtóügyelethez, a Pártbizottsághoz. Meg kell jelennem egyeztetésen. Hát igen, én többször sok pénzért, ami utazás, szállás és lét, megjelentem. Mindenkor az érvényes jegyzőkönyvet felvetettem. Tudomásul vettem, amit tudomásomra juttattak, aláírtam a többszörös nyilatkozatomat, eljöttem és vártam. A vádló nem jött el. Egyszer sem. Nem vallott. Nem írt alá. A háttérben maradt. Nem számított rá, hogy én vele együtt szándékolnék lenni. Ötleteink összemérni. Nem volt kurázsi. De nem is költött. Bízott a funkció varázslatos erejében. A hatalom nagydolog. Talán ferdíthet is, ha érdeke úgy kívánja. Szinte neki lett volna igaza, mert ugye én hogyan gondolom és jövök ahhoz, hogy csak úgy belépek, szétnézek, azt hallgatok meg akitől amit éppen akarok és ítélkezek. Hát fogyott is alattam a szőnyeg.

Ha nincs KI, hogy ellen-vizsgálatot kezdeményezzen, csúnyán elhasalok, minden igazságom ellenére. Még ma is ott tartanánk, ő háttérben tenne nekem keresztbe. Hogy azé az igaz, aki azt se tudja mi az. Ha ő a hatalom, akkor csak neki lehet igaza. A vita viszont nem alakult ki, mert magammal ugyan minek vitáznék. S ha nincs is vitatható tétel a felvetéseinkben? Nem találkoztunk, csak üzengettünk. A fiatalok igaza, később újra bebizonyosodott. Én csak megemlegettem. Példát faragtam belőle, s másoknak is elmeséltem. Sok példányban. Erre újra felhördültek. Nyílt vitát kezdeményezett, ismét nem jött el. Akkor leírtam, hogy üzenetei többé nem érdekelnek, én eleget költöttem, hogy a jelenlétemmel megtiszteljem, ő semmibe vett. Ha bebizonyítja, hogy a fiatalok az ifjúsági klubot nem szeretik, újra meghívhat.

Erre nem számított. Ezt az én hírem már nem mondhatom el. Gazdáim, nem tudnak örülni neki. Valóban nem örülök annak, hogy ekkora kerülővel döntöttek dolgaim felöl, dehát a kutya sem a saját farkát mardossa. Én ugyan nem tartom vesztesnek magam. Olvasóim voltak, vannak és lesznek. Megjelenésem volt, van és…a többi már nem biztos. Van viszont egy munkalehetőségem, ahol az önkény és a megalázás ellen pofázhatok, többet mint azt AJ, elvtársa az ördögnek, gondolná. Igazam volt nekem is.

Egyszer. Hát ennyi. Közben szereztem néhány rokonszenvezőt. Szenvedő rokont. Lelkiekben. Szinte bizonyos, hogy mindenki tudott a dologról. A Sajtótörvény előtt jó alkalom volt a hatalomnak, felmutatni, a tévelygés nem ajánlott.

A végén több gratulációt arattam. A KI-féle jól is esett. Egyedül ő tett valamit látványosan az érdekemben. A főszerkesztőmnek nagyobb tisztje lett volna az én pártfogolásom.

Megúsztam. Nagyobb bajom nem lett. Az utazási és fenntartási költségeim, nem kicsik, egy másik újság aki csak amolyan ismerősöm, teljesen elszámolta.

A sas nem kapkod legyek után. Az újságok nem kapkodnak utánam. A sas levágja a darazsat. Én megírom a valóságot. Ha van hol. Ha nem kell érte alkudni. Minden alkutól, megfogadom, megfontoltan és bolondul távol maradhatok.

Boldogan élhetek, míg meg nem halhatok.