Cigányosan ferdített törvények / A cigányok sem értenek egyet fölötte

Törvényismereti fogadalmat tettem, igyekszem minden törvényt megérteni, és a lehetőségek szerint tiszteletben tartani.

Bizonyos idő óta, mert korábban nem vettem észre, a törvényesség valami kuszaságot vett fel. Az a gondolat hatalmasodik el rajtam, hogy sok érdektörvényt vagy intézkedést vezettek be, melyeket nem a nemes cél, hanem ködösített sajátosan kétélű szándék vezérel. Több esetben, valamely vitatható kérdésből való kivezetést, mesteri módon megszerkesztették. Egyre több dologban van letartóztatás, egyre több olyan dolog fordul elő, amely nem a becsületes, vagy legalább a tisztesség környékén való megoldást hordoz. Valakitől hallottam, manapság szinte semmit nem tehetsz, hogy valami egyéb dolog oldalának vagy bélésének ne ütközz. Mintha a törvény szövevénye arra lenne, hogy bármi módon nekicsapódj. Hihetetlen. Ez nekem így kimondva, mindenképp elképzelhetetlennek tűnik. Hanem eléggé sok emberről derül ki, hogy bátor vállalkozásaikkal szellemesen kerülik el az ismert törvényt (mert tudják a mentő ösvény törvényét), sokan még az adókötelezettséget is elbírják kerülni. A kisebbek fennakadnak a horgon, ezeken el is verik a port. Hanem sokan szinte idegesség nélkül megússzák. Például a fegyverkereskedelem erkölcstelen, mégis vannak, akik gyilkos eszközöket árulnak, nagyban. Például a próbálatlan serkentőkre szoktatás erkölcstelen, szinte nyíltan árulják az új vagy módosított ajzó szereket. Hát nem hallani valakik lebukásáról, inkább szabadulások vannak. Például a felháborodott tömeg kimegy az utcára, a seggnyaló rendfenntartó megvereti az embereket, vagy éppen közéjük lő, valamivel később, magas beosztású szarpártfogóik kimentik. Elrettentés helyett, mikor lehet, megdicsérik, mert használt a még tántorgó politikai háttér bandának. Például a piacon csempészett cigarettát árulnak, elkapják őket. Elkobozzák az autójukat, bekísérik az árusokat és viszik a lefoglalt árut. Egy hónap múlva megint ott vannak, friss áruval, más autóval. Például ott vannak még a piacon zsebből valutát váltók, évek óta ugyanazok, akik többször színlelt bekísérést szenvedtek, mégis folyamatosan jelen vannak. És még mindig mehetnek.

Egy másik ismerősöm, hitetlenkedésem hallva, felhívta a figyelmem, hogy a dolog nem új keletű, csak nem eléggé közismert. 1989 előtt a Nagy Nemzetgyűlés teljes alázatunkat a Román Kommunista Párt vezető ereje, imádatszőnyege alá terítette. Amit a felső vezetés megkívánt, azt a nép küldöttei önkívületben teljesítették, megszavazták és törvényerőre emelték. Ez adott alkalmat minden olyan gaztettre, amit a kommunizmus elkövetett, és azokat még máig sem ítélte el senki, nem vette le a törvénykezésről, esetleg legtöbb, ha módosítva megy, mennek tovább. Sőt, ha a politikai érdek megkívánja, kellemetlen helyzetbe kerül egy sofőr, aki a kocsiját nem akarja ölni a kaptatón, és gyorít egy helyen, ahol a csahók lesik. Ha pofázik, még baja is lehet. Pontosabban nem az állampolgári érdek, hanem a diktatúra kiszolgálói maradtak, maradnak. Még az Alkotmánybíróság is, egy szűkített érdekközösség. Mindegy milyen áron került bele valaki. Új rend bevezetésére nincs remény, mert a kommunista párt második, harmadik vezetőségi sora ragadta meg a hatalmat, s csak amit tanultak, azt bírják művelni, nem fognak semmi újba belekezdeni. A jelenlegi toldozása, foldozása, európai elvárásokra való kozmetikai mímelése fog maradni a divat kérdése. A bársonyos szék minden tulajdonosa fék és béklyó nélkül azt tehet, vehet, amit óhajt, senki nem szól bele. Ha valaki morran ellene, az nyomtalan eltűnhet, melyre van példa. Más eset is előfordul, vagy nagyon mély hallgatásba burkolózik, ilyenkor kevesen fogják tudni, mitől ideges az ember. Máskülönben fennállhat a veszélye, hogy a csak a bátorkodó polgár húzza a rövidet, mert a megoldás célzottan a kárára lett, ami ellen nem tehet. Persze a haszonlesők azonnal jelentkeznek és az emberi gyarlóság adóját veszik – viszik. Nincs apelláta. A besúgó rendszer is kijött a világosságra. Még csak nem is szégyellik. Csak az adófizető ne kerüljön előnyös helyzetbe. Sőt az érdekeik kiszolgálására feltalálták azokat a súgókat, akik kilencvenegy után súgtak, azokról, akik kilencven előtt súgtak. Természetesen a kilencven előtti súgókat, ezek a kilencvenegy utáni súgók találták ki dokumentumok kíséretében. Teljesen saját észrevételem, a probléma azért mondvacsinált, mert nekem még nem alakult ki az a rendszer képe, amelyik a súgóit kiszolgáltatja. Itt valami mesterséges csinálmánynak a feltalálóival volna dolgunk. Bizonyíthatatlan és felháborító. Olvastam, egy volt munkatársam rólam szóló írását, és egy másik munkáját, amit én írhattam volna róla. Nem feltételeztem volna. Ha az ügynök ír, akkor minek a besúgó? Ha a besúgó ír, akkor az ügynök írni tanul?

Mi emelkedhet törvényerőre? Minden, ami haszonnal jár. Még akkor is, ha csak később kezd csorranni a haszon, csak jöjjön már egyszer. Erdélyben volt egy munkáskaszt, a zsidók fogadták fel, és dolgozói mind cigányok voltak. Rézből és cinből dolgoztak, a szakma legmagasabb elvárásai szerint. Ennek a csapatnak az egyik vezetője jósolt, amikor a fia történelem tanár szeretett volna lenni. A környéken még volt iparos cigány, aki gyermekét taníttatta. A román országok akkor esnek a legmélyebbre, amikor semmi iparengedélyt nem adnak a cigányoknak, amikor letagadják, hogy az ország lakosságának több mint harmada (de lehet fele, mert akkorra beválhat a jóslat, a létszámot illetően) szintiszta cigány. Ugyanez az ember hívta fel a figyelmem, mert ő tud valamennyit franciául (én szinte semmit), a frankok a cigányt rromennek, a román országit rumennek nevezik. Könnyed áthangzása szinte megzavar. Mosolyog a beszélgető társam, lecigányozzák a büszke népet, akik erre még büszkén ráfeszítenek, s nyáladzó szemmel meghatottan néznek a nagy testvérre. Aki átnéz fölöttük. Még az állam elnőkének kinézésére is volt példa. A cigány fűzi hozzá, a gádzsóknak sem szabad annyit hazudni és mellébeszélni, amennyit megengednek maguknak egyes romások, egyes helyeken, egyes oláhos vagy más nemzetségű emberek. Az erdélyi cigány nem hasonlítja magát a román országiakhoz. Más nép, más szokás. Ők fenn tartják. Más hely, más rend. Ők fenn tartják. Nincsenek elragadtatva sem a magyar sem a székely népességtől, de elveszik részük, a mindenkori termésből. A törvényei sem olyanok. Nem lopás a szerzés, vagy a szükségelégítés dolga. Viszont a kölcsönzést ismerik, és sok helyen megadják. Hiba, aki elengedi, mert azok hozzák hírbe a tolvaj cigányokat. Viszont a déli és keleti országrész, annyira elrugaszkodott a törvényességtől, hogy ma mosolyogva hirdetik éppen a tévé show – ban, bűnszövetkezeteik vannak, s ebben a körletben sokszor nem riadnak vissza a politikusok zsarolásától sem. Még az alkotmányozó bíróság is őket tartaná fenn. Voicu Madalin, cigányszenátor mondta: „Aici (România) nu minoritatea a fost asimilată, ci țiganii au asimilat majoritatea...” és rávették, hogy a szürke érdekhátteret részesítsék maradéktalan támogatásban…Még az állam elnőkének megszorításától se rettennek vissza.

Más szóval több cigánykaszt van az országban, szinte megbüntettek, mikor erre rákérdeztem. Nem cigányoztam le senkit, csak egy cigány magyarázta el nekem, vannak cigányabbnál cigányok is. A cigányok pedig simán vallják magukat nemzetalkotóknak, mert nem hazudnak túl nagyot.

Egy másik kérdés lenne, a cigányok igazság szerzése. Olyan mint a javak forgatása. Aki nem érti, az csak tekergeti a nyakát.