(1.füzet) pacSIRTAteLEPesé(gg)ek

     (-sír-sírt-sírta-sírtasegg-sirtalep-sirtatelep-lep-írta-pese-slep-tatelepess-lepesseg-pacisegg-tapiesegg-sirtag-sirtak-telepesek-pacsirta-telepesek-vissza: még nem olvasható, de kisebb fokú szellemi erőbedobással leválasztható egy nagyobb külvárosi PEcSa)

szülőhelyem vidéke és környéke van itt, tiszteletre méltó hagyatékaival, alaktalanná váló szokásaival, s az állandó biztonságot, anyám ölét kínáló hazavágyással, noha a valamikori otthonaim, akik már régen szétverték, nekik ehhez semmilyen kötődésük nem lehetett

A füzet alkalmasan tartalmazza:

  2     Letépett használati utasítás               opus 000.

  2     Magánzó pillanat                           opus 001.

  2     Néprajzi böffenetek                        opus 002.

  3     Ameddig a szem ellát                       opus 003.

  3     Parancsok(1.)                              opus 004.

  4     Átíratás                                   opus 005.

  4     Mi a korán?                                opus 006.

  5     Lakóhelyünk gyökere                        opus 007.

  5     Bene remete                                opus 008.

  5     Családi Akarat, Tanács, Átok és Kérelem    opus 009.

  6     Édesanyámnak                               opus 010.

  6     A fióknak bevallom                         opus 011.

  7     Szovjet muszkák                            opus 012.

  7     A pünkösdi király                          opus 013.

  8     Az aknamező                                opus 014.

  9     PICUKA1                                    opus 015.

  9     Édesapám                                   opus 016.

 10     Megérteni s megutálni                      opus 017.

 11     Atyámfiai                                  opus 018.

        Háziállatok                                opus 019.

A büszkeség határtalan                     opus 020.

 12     Én, apám és nagyapám                       opus 021.

 13     Nemsok                                     opus 022.

Telepesek                                  opus 023.

 13     Kenyér                                     opus 024.

 13     A Mindenható dolga                         opus 025.

 13     Másokk hatalma                             opus 026.

 14     Negyvennyolc                               opus 027.

 14     Keresztelő Szent Erzsébet                  opus 028.

 15     Tanulni                                    opus 029.

 15     Minek nevezzelek                           opus 030.

 15     Virágok                                    opus 031.

 16     Jogállam                                   opus 032.

 16     Töprengésnek kevés                         opus 033.

 16     Teások                                     opus 034.

Parancsok, melyek nekem fontosak           opus 035. 

 17     Egy utcányi nép vagyok                     opus 036.

 17     Tanuld meg                                 opus 037.

 17     Gondjaim voltak s lesznek                  opus 038.

 18     Itt születtem                              opus 039.

 18     A szép, mint fogalomhordozó                opus 040.

 18     Fából van a világ                          opus 041.

 19     A csillagász ideje                         opus 042.

 19     A padlás átnevel                           opus 043.

 19     Egy kis közföldrajz                        opus 044.

 20     Fájdalom                                   opus 045.

 20     Amit hiszel                                opus 046.

 20     Mutass már valamit                         opus 047.

 20     Kiszámoló                                  opus 048.

 21     Családi képemmel                           opus 049.

 21     A dolog páros                              opus 050.

 21     Mózes postája                              opus 051.

 22     Hídvég felöl                               opus 052.

 23     Néger s magyar                             opus 053.

 23     Útszéli veddfel-ek                         opus 054.

 23     A kenyér fogytán                           opus 055.

 24     Zenebona                                   opus 056.

        Négyház                                    opus 057.

 24     A Pacsirta-telep                           opus 058.

 25     A vályogház dolga                          opus 059.

 26     Siker I                                    opus 060.

 26     Újsághír                                   opus 062.

 26     Paralízis-járvány                          opus 063.

 27     Apróság                                    opus 064.

 27     Itt                                        opus 065.

 27     Sír a folyó                                opus 066.

 28     Marosvásárhely                             opus 068.

        Az ösvények utcák lesznek                  opus 069.

 28     Végre                                      opus 070.

 29     Remény van                                 opus 071.

Köves út                                   opus 072.

 29     A Buturoj-tag                              opus 073.

 29     asztrológia                                opus 074.

        a lila levél                               opus 075.

        a hallgatás                                opus 076.

        Mit esznek az emberek                      opus 077.

Betonhíd                                   opus 078.

        A zöld levél                               opus 079.

        a kékes levél                              opus 080.

        a piros levél                              opus 081.

        Kertek alján                               opus 082.

        Egy kis elméleti csillagászat              opus 083.

        Gyermekorvos                               opus 084.

        Aranyozott csapat                          opus 085.

        Fekete levél                               opus 086.

        Van egy titkos ernyőm                      opus 087.

        Hozományláda                               opus 088.

        Bolthátán bolt                             opus 089.

        Törcsvár, mire vár                         opus 090.

        Ebből lett a cserebogár                    opus 091.

        Vaku I                                     opus 092.

        Ahány behány dohány                        opus 093.

        Tisztítótűz a parkban                      opus 094.

        Ez is bolt, ha nem üzlet                   opus 095.

        A munkahely az élettér                     opus 096.

2Letépett használati utasítás              opus 000.

Mi lenne ebben az olvasmányban? Elsősorban szülők, testvérek és az őket bámulók bajai, szülőhelyem jeltelen csodája lenne benne. Ami nem került ide, az még nem hatott át annyira, hogy abból legalább állásfoglalás szülessék. Mert az élet tele van állásfoglalással. Hűség esküvel s mivel. Nehéz rágondolni, egyszer csak valaki berúgja az ajtót. Rólam nem is emlékeztél meg, támadna rám. Vagy nem tetszik, amit rólam összehordtál, pontosítana. Bár ez fontos volna. Lehetne? Ha valamire mehetnék vele, talán igen. Hiszen azért vettem a tollat a kezembe, hogy a jóról és a szépről emlékezzünk. A rosszat elvessük, s rávegyünk, hogy neked az ne kelljen. Talán nem is kell másnak, ez az elmeszellentés. Maradjon meg, csak nekem, esetleg. Övezze titok, ha kell. Mert az biztos senki nem jön, jaj te, de jól mondod, hászen ezek tisztára mi vagyunk, vagy voltunk, vagy lenni kívánnánk. Ezer közül is magamra ismertem. Még az Ilon néni macskája is, tiszta hűséges tükörkép. Mint az értelmes ember. Szinte megszólal. Senkivel nem téveszthető össze. Tényleg, hogy örvendek, milyen jól láttál. Úgy hátba vernek, hogy beteg leszek tőle. Hálából megöllek – mondja éppen. Vagy efféle. Hátba veregetés nélkül, álmodom. Súlyos bársonyból készült függöny van közöttünk. Nem gördül se fel, se le. Még a legfontosabb zajok is egyre ritkábban hallatszanak át. Vagy süketülünk, vagy kevesebben lettünk vagy már nem is zajongunk.

(1996)

2Magánzó pillanat                          opus 001.

Valamivel éjfél után születtem. A szülésznő számba vett:

- Minden darabja meg van. Több mint, három és fél, nagydarab ember lehet belőle-hümmögött.

Visszaballagott a díványhoz, a terítőt húzogatta, zsémbelt:

- Nem érthetem, ha eddig várt, reggelig is kibírhatta volna.

Nagyanyó halkított egyet rajta s fürgén beáztatott. Rákacsintottam.

Láthatod. Ezért siettem. Húsz évem ment rá.

Siettem. Egy jó kis, szabad úszásért.

Aztán a büszke apa és tekintetes nagyapák felvonulása ne várasson magára. Egy ekkora embernek sürgős dolgai akadnak. Szoptatni illik, ha a kalapot felpróbálták.

(1970)

2Néprajzi böffenetek                       opus 002.

     Gondolom, hogy itt népviseleti, szokás, szerszám tervezés, valamint eszköz használati tanulmányt nem kell folytatnom. Az emberek szinte véletlenszerűen, de tisztán valamely érdekeltségből jöttek ide. Aki építésre váró telket vett, az már álmai földjén volt. Azokkal a szokásokkal érkezett, ahonnan jött vagy ahol jártában másolni valót tanult. Nemzetiség nem jelentett semmit. Illendőség dolgában köszöntek. Ahogyan fogadták, kiderült milyen köszöntést várnak el. Abban benne volt a rang, a dolog tisztelete s a kor figyelembe vétele. Ezen a fokon aztán lehetett az egyebekre is figyelmet fordítani. A lószerszám persze, hogy annak a vidéknek a szokásait hordozta, ahonnan az illető származott. Ennek előnyeit és bajos hátrányait ismerte. Ha dolga végzésére jobb megoldást látott, természetesen kitanulta, ha tudta javította. Senki nem pofázott, hogy valami azért nem lenne jó, mert az örménytől vagy a székelytől való. Igazi, alapos szólás volt, a dolgos embernek evés közben jár a szája. Ezen negyedben gyökeret eresztők ugyan nem féltek egymástól, de közelebb sem kerültek egymáshoz. A lépéseik és gondolataik hűvös előrelátással és következmény számolással társult. Az első telepesek, a mai Csiki utca környékén vertek tanyát. 1607 után lehetett, mikor az első egerszegi híd elkészült.

     Dolgos ember tátalált örökké az unaloműzőre. Mindenki számított, ha a másik segítésre szorult. Látták, mint a ködös napot, hogy amit a másiknak nyújtanak, csak azt viszonozhatják. Mindenki örült a másik ünnepének és családjával úgy ünnepelt, hogy az másokat ne sértsen. Sok ünnep lett emígyen közössé, az évek során.

(1985)

Ameddig a szem ellát                      opus003.

Marosvásárhelyen vagyunk. A szűkebb hely, amit végigjárnék, a Maros jobb vagy északi partján levő lakóterület. Ez a hely érdekel, elsősorban. Nevezetességei és emberei. Gazdasága és múltja. Hite és jövője. Szeretetünkkel megbecsüljük-e elégségesen? Itt vannak, akiket ismerünk és az ismerettség szerint megnevezhetők. Most arra gondolok, ha egyes neveket itt elemlegetek, akkor sértő lehet azokra, akik kimaradtak valami felsorolásból? Nem hihetem.

A híd lábánál Polgár Zsókáékat vagy Katona Olgiékat, a szabadi térülőnél Ghiaccomuzi Hildáékat nevezzem meg? Vagy keresztül, a remeteszegi és benefalvi harántcsíkon, Görög Ilonáékat és Magos Éváékat vegyem számon, el egészen Hidegh Jolánékig?

Ne nevessetek, hiszen az embernek a lánynevek könnyebben eszébe férnek. Aztán a fiúk nevének emlegetésére még nem szántam el teljesen magam.

(1999)

Parancsok(1.)                        opus 004

Maga pedig Kislaky, vegyen magához két – három csapat fegyverest, menjenek a piactér és a Pipeugrató sarkára. A Kálvária hegyre felfelé menő falépcsők megszüntetésén munkálkodókat fogják támogatni. Ha valaki ellen támad, akkor minden más mondás vagy akármiféle parancs és oltalom ellenére ott azonnal megvesszőzik.

Minden más fegyveres, vezér vagy katana, azon munkálkodjék, fenyegetéssel is, hogy a Rókapatakon hidat nyissanak és a Hidegség felől járható utat tartsanak fel. Szentgyergy napig a patak megtanulja az új helyén való járást. Így akarjuk.

 (1994)

4Átíratás                                  opus 005.

Én csak kiolvastam:

nemwd isaz agud nem adiad hadadnak

boecsswlet marad agud isaz magodnak

nemwd meges mondom

agud tessbe aduom

Érthető, ugye. Szent beszédnek maradhatott volna. Én megfigyeltem. Te pedig értelmezd! Ő pedig nem ártana, ha semmi dolga helyett inkább megszívlelné.

Hiszen nekünk szól. Mondjam, értünk?

(1960)

4Mi a korán?                               opus 006.

Ha 1956-ban megyek iskolába, egy életen át híven figyelnek, hogy azon a reggelen, miért mentem vidámabban november hetedikére készülni. Nem tagadhatjuk, hogy akkor bizony már penészes régisége volt az egymás megfigyelésének. Mivel csak 1957-ben kezdtem tanulmányaim, nem figyeltek 1956 őszi, feltett vidámságomért. Megfigyeltek egyébért. Jó tartósan.

Azon kívül később záróvizsgáztam, nőtt be a fejem lágya, érettségiztem, vonakodva helyezkedtem el, mentem katonának, megfontoltan alapítottam családot, nőttek fel a gyerekeim, lassabban jutottam egyről kettőre. Volt oka szakajtóra való, csak egyet kerülgettek kitartóan, a legnagyobbat. A többi ehhez ragaszkodott. Ezt többen leskelődve figyelték, s nem átallották véleményükkel fűszerezve értelmét adni meggondolatlan tetteimnek. Így írták pofátlan alakoskodással, „ezt azért tette”, s folytatták. Tudták tetteim indítékát. Sokszor én nem gondoltam végig, de az elvtársak tudták, mert nem hiába kerültek oda. Gondoskodásból, egymásnak, egymástól, egymásért. Mindig tudták, hogy akit nem tartanak szem előtt, az fordul. El, meg vagy szembe. Nem egyre megy, az angyalát.

Hamarabb hullott el a hajam, ritkultak meg fogaim, veszett el a türelmem.

Csak egyszer kellett volna mondanom, ne figyeljetek, változtatok magamon. Talán lekoptak volna, talán akkor se lenne bizalom. Több, minek aki színt vált, attól nem lesz nagyobb hitele. Magát álltathatja, de ettől még a fajtája se szereti jobban.

Mikor lesz már jó világ? Ezt a megfigyelősdit sem kellett volna megtudnom. Úgyse megyek vele semmire. Talán a társadalom értékmércéje egyet zuhan vele. A tegnap tettem a százegyedik vizsgám. Miért? Anélkül mi lehetne vagy nem lehetne. Később megyek nyugdíjba, ha lesz ki. Kevesebbet fogom élvezni, ha lesz mit.

Figyeled, újra figyelnek. Van mit.

Látod. Csak nézzenek.

(1993)

5Lakóhelyünk gyökere                       opus 007.

A Bolgárkertnek nevezett hely, 1611 óta van megnevezése, a remeteszegi Kemeneschyek keleti kertjétől Benefalvi szeglet szántójának a réti mezsgyéjéig, onnan a Maros partig, egészen a mai egerszegi hídlábig tartott. A Szabadnak tartó út oldalán voltak a lassan szaporodó mindenféle épületek a belső Vámig. Elterültek és elágaztak a Malomig, Libáncs felé, később a Gáztöltőig, Csíkocskának, valamivel azután a külső Vámig. Egyszerre csak arra ébredünk, hogy azon túl már kertek, mezők, ligetek s a dombokon erdők vannak. A város terjeszkedésének már rég vége. A múlt század közepe végén a lakosok létszámának növekedésére a konyhakertészetek szaporodtak váratlan méretben, s a kertek mellé költöztek az ott dolgozó rétegek. Az első telkesítés forrásom szerint 1861-ben, majd 1876-ban volt. Egyre-másra nyíltak a mezei és kerti termék nevű utcák. A Marcov murkászok tagosító és telkesítő törekvésére gondolok. Ők nyitották a Búza utcát, két 1655-ben épített tanyával. Voltak nagyobb helyek a paradicsomos Kemeneschyek és a paprikás Ivanoffék művelésében. Szemes mütyürökben Dósáék jeleskednek. A Rozs utca vagy a Bokor utca vezetett arra. Gyermekkoromban Korcseffék bérelik a művelhető földek, több mint felét, s ellátnak mindenkit minden időszaki és eltehető konyhakerti növényféleséggel. Megszűnik az egyetlen vagy két fajta termékes, termesztés és feldolgozás. A tervszerű és következetes öntözéssel minőséget és többletet érnek el. Nem felejthető a nagy mennyiségű, télre sóba, ecetbe és másképp eltett töméntelen szecskált zöldség. A munkásaik még nem városi lakosok, a közeli falvakból kerékpároznak be. De már a környék sihedereit fogadják fel őrizni és szállítani. A környék lányainak a pucolásban és az eltevésekben jut munka. Ügyes kis jövedelmeket lehetett, csak sajnos rövid ideig, megvalósítani. A telekkönyvi határokat is tudtam, de mára már értelmetlen. A Sólyom és a Jegenye utcák szolgáltak az arrafelé menésre. A tagosítás hely híjával korán befejeződik. Később elvtelen prédájává válik a központi hatalomnak. A kollektív és az állami gazdaság felnyalja a földeket. A házak mögött féltett konyhakertekbe is többnyire beleharap. Lefejezték a Virág utcát, aztán a Zöld utcát. Nem engedték a Jegenye utca folytatását, a patakot pedig nekivezették a Benefalvi utcának. Mikor már nem marad egyéb terjeszkedés, a bontások helyének felszántásától sem rettennek vissza. Csakhogy csalánon kívül egyebet nem bírnak termelni. Lásd a Víztelep, a Kisgát és a Kerektó utcák környékét. Pedig mintagazdaságnak nevezik. Még azok a darabok érnek valamit, amit a gazdasági iskolások gondoznak. Néznek ki valahogy, gazda szemmel. Főként a Majoros és a Vámház utcák mentén.

Az utak mellett keserűlapiból, labodából és csalánból a legnagyobb a növénysűrűség.

Egy másik példátlan gazemberség, hogy a lakóházak előtt levő virágos kiskerteket, az út vagy a gyalogjáró szélesítése címén szokatlan ütemben kisajátították. A vizes árkokat fokozatosan, 1856-ig kötelességként feltöltetik.

(1976)

Bene remete                             opus 008.

Itt az Isten se látta helyen, az utaktól messze volt egy kotorék. A pap Benedek helyének nevezte, az orvos Bene falvának mondta. De olvastam róla Bencfalvának emlegetve, szerintem az Udvorfalva is erre emlékeztet. Posta állomás nélkül való tanya lehetett. A Várláb pataka mellett valami negyven házikó nyúlt egymásba. A felénél betért a patak. A fő s a mellékutca egybeesett. A főutca épp a patak volt. Hol a patakban, hol a martján ment egy sehonnan tekergő keréknyom. A túlszer eresze alól előbukkant a keréknyom újból, de nem mondta soha, merre tartana. A patakparton húsztól ötven család lakott. A nem patakparton a másik húsztól ötven. Fele erre, a másik fele arra kereste a kenyeret. A Vámos főút messze volt. Ha valaki bajos áruja miatt erre tért, akkor a lakók szerencsésebbje valami apróságba részesült. Napokig ünnepelték a nagy eseményt. Egyébiránt itt semmi történésnek nem volt helye. Minden két nap olyan volt, mint a harmadik. Egy napon az esti dolgok végeztével a veres kakas felrepült az égre. Szinte egyszerre gyúlt fel a falu. Mire a vedrek s a kampók előkerültek, csak sírni és búsulni lehetett. A fáradt szemű emberek fejében felébredt a félés. Hová legyenek? Ugyan nem halt meg senki. Csakhogy a házhelyük sem maradt meg. Másnap a riadt embereket az intéző szólongatta. Jöjjenek már dolgozni, elvezetik a patak vízét. A házakat újra tehetik a martokon. S az elég vízzel tűzet is olthatnak, ha kell. A csatornával kettőt nyernek, a víz a Libáncs legelői malom felé tér. Az emberek neki fogtak. Eleinte nagyon, mondhatni erejük felett dolgoztak. Aztán hogy nem kaptak pénzt, mert a munka a házépítésbe is bele lett volna számolva, fogyott a kedv s az akarat. A pénzre viszont mindenki számított. Az emberek menedéket ezalatt már nyertek, vagy Szentannán vagy Ujudvarfalván, de vannak akik Várhegyen laktak. Ki amint valahol már megegyezett, már nem is búsulta a megépülni nem akaró telepet. Hamar rájöttek, csak a malomárok a fontos, szerre más dolog után mentek. A Csatorna abba maradt (1803). A kubikos gödröket a tavaszi áradások helyre pofozták és újra szabták. Ekképp aztán Benefalva soha nem épült vissza, a kormot és az égésnyomokat csak a szél gondozta, vagy az eső mosta. A megszenesedett gerendák s szürkén meredező omladékok gyermekkoromban is látszottak. Talán szándékkal tüzeltek a zsúp alá. Az udvarháznak még az alapjait is kiásták, az építőanyagok mentésére. A falu eredetileg, neves helyen épült, egy Benedek nevű remete lakott erre egy összkomfortos tölgyfában. Ezt a fát a patak szinte körül kerülte. Amikor a csodaváró lakók ide megjöttek, Benedeket az égi főnök elszólította. A fáját sokáig ápolták, ha vissza jönne, akkor legyen szállása. A tűz a régi fával is kibabrált. Jele sem maradt a helyének. Az idő járkált az elárvult település felett. Egyre nagyobb helyen nőtte be a gaz. Egyre kevesebb látszott belőle. Valamikor, valahol, valaki megparancsolta, hogy a szántó egyengető traktorok lépésenként hódítsák meg a volt falut. Ma, ha tudod is a helyet semmi jelét nem leled. Talán ha leásol, omladékot, cserepet s mittudomén mit nem lelhetnél. Mivel falutábla a környéken nincs, de a falu még nem volt akkora, amit a térképek meglátnak és megjegyeznek. Senki sem tudja soha, hol van ez a senki földje, amely sehol sincs és soha nem születik újjá. Táblája s helye sincs. A nevét az öregek tudják.

(1970)

5Családi Akarat, Tanács, Átok és Kérelem   opus 009.

-A gyönge embernek erős Istene, Mindenek Ura látja a gondolatját és akaratját, met az Isten annak is Ura, ha nem akarja, akko az embert nem hagyja, de miko elhagyja akko magára teszi, ezét támadj fel a te Urad Istened előtt, ne bújjál meg.

-Fogadalmat, ha nehéz, ne tégy, ha tettél életeddel szolgáld, a családod soha semmiét meg ne tagadd.

-Emberöket és tevésöket örökké emlegesd, ne a vétségökkel babrikálj, mindenkiben harmadízig a jóságot kutakodd.

-Édesanyád éltében-holtában a legtöbb kincs, élj még tudc akaratja szerint, megtérő édesapád ismerd meg, hallgasd meg és kövesd el okkal a viselt dolgait.

-Eleinket ismerd meg, emlékezötököt magosra tartsad, ha nehéz egy szép beszéd, kettőt ér fel, a verettet soha ne csúfold meg. A nevelőd előtt hajolva állj, kezét csókkal illesd, ha vert vóna is.

-Minden tettödet jócskán fundáld ki és vess bevégezött sorot vele, dolgod kezdvést, ne hagyd el, ha erődből nem telik, akkor is hagyd a fiaidra.

-A fiad legyen amint rendben meghagyásban elvégeztetett vadász, építő s katona, a leánykád menjen böcsületes kiállítással megmustrált legénnyel rendelt utjára.

-Amit éjszakra mentél, mend azt délszakra is, amit mentél napnyugtának, két annyit menj napkeletnek vagy térj meg, rossz hírt ne kölcs, met rád tér.

-Aki elment ott legyen helyt, sehun kárára senkinek se légy, inkább fej nélkül, mint leszegett fejjel legyél.

-Derékod szároz, meleg tekerésbe legyen, többet ne égy, mi a másik ételig kell, mindenben annyit végy, hogy ne bánd ha elvesztésöket.

-Kenyered, ha szeged mindenkor ünnep, az orzottnál aki elveszett azé, a kérténél aki adja azé, s ha te gondoztad s munkáltál akkor azét met a dolgot véges vitted, a szegés előtt az összevágó kasza jele a kenyeret áldozatnak teszi.

-Aki ezzel él, Isten Ura vele leszen, aki nem ezt teszi, rettegett halálnak kínjával vesszen el.

(egy róvás sajátosan rugalmas olvasatából, átírva 1960-ban, betartásra igen ajánlott, érdekesen jól vannak együtt a régi és az újabb keletű szavak, vagy a használhatatlanok helyettesítései)

6Édesanyámnak                              opus 010.

Természetesnek tartom aggódásod. A dolog semmiképp nem aprózható, még csak nem is egyszerűsíthető. A gúnár bizony nem viccel. Megtudta, hogy aznap én is Szalontán voltam. Ez hatalmas szálka lehet a szemében. A keresztkérdései egyfelé tartanak, minden kitérést elvet. Érzem, ahogy taszít kívánt célja felé. Ha valamire, nem azt válaszolom amit várt, akkor újra kezdi és egyre többször fogott rám, eddig még kimondatlan dolgokat. Nehezen menekülök, mert neki tiszta nyereség vagyok. Fáradtságmentesen jutott hozzám. Ha bármit is rám varr a füzetéből, azután már nem kell futkosnia. Csakhogy én affélékkel nem foglalkoztam soha. Amivel viszont igen, arról vele nem szeretnék beszélgetni.

Úgy tudni, hogy ékszer mániás. Meg erőszakos. Addig persze nem száll le a dologról, amíg feltehetően nem kap valamit. Tárgyat vagy bizonyítékot. Nekem mind a kettő hiánycikk, egyúttal káros. Nem tudom miként, de meg kell keresnem Matyit. Elvégre ügyész. Tudom ígértem, feleslegesen nem zavarom. Semmi oktalanságra nem használom ki. Igaz, évek óta nem tudom, hol tanyázik. Ti sem tudjátok? Pedig most nem feleslegesen zaklatnám. Érzem, ahogy sűrűsödik és vastagodik körülöttem a háló. A gúnár sző. Óriáspók módra, közben vidám dalocskákat sziszeg a fogai között. Nem fog leszállni rólam. Erre fel vagyok készülve. Látnám már bronzérembe foglalva. Az van készülőben, hogy belemártanak a lemoshatatlanba. Csak hagynám magam.

Hajh, mit nem mondok. Vagy csak a céltudatosságát tisztelem?

A vonaton csak az volt a baj, hogy miért utazom Szalontára. Csak nem akartam határt sérteni? Mondhattam, amit akartam. A fogásokat büszkén szemlélték, mondókánkra rá se köptek.

Nem én vagyok az első és egyetlen áldozat.

(1978)

6A fióknak bevallom                        opus 011.

…most már mindent újra olvastam, több dolgot megfésültem, a rejtett bozótosban kéretlen akadt fenn egy s más, a lakásom titkosított felforgatása óta, kedves rejtekem, hűen vigyáztál dolgaimra, senki sem találta meg, azt hiszem most már javult a helyzet, ennek ellenére sem bizonyos, mert ezekben azért még nem bíznék, hogy most már végre bármit is kiadhatok, mindennek a nagy hányadát elvihetem, nem is érdekel tovább a rejtegetés maga, hiszen a sok mellveregetés ellenére senkit sem találtam aki tényleg, fiókban írt volna, az én fiókirodalmam meg miért érdekelne valakit is, ha valami változik értesíteni foglak, fogadok veled egy új fogantyúba, hogy a szocialista irodalom jeles tollmarkolói továbbra is székben maradnak, mi már annyira elmondtunk mindenről mindent, hogy itt semmi kócos tacskó nem rúghat labdába, még ha a szentekhez zarándokolt a legnagyobb pártolója, s csak a köpenyeiken éktelenkedő foltok közül fognak egyet-kettőt kitisztítani, addig türelemmel légy, vigyázz a még itt hagyottakra, ha hely ürül bizonyosan észreveszed, kifogy végre a mindent fitymáló, ezt meg ezt mi mind tudjuk, elvtárs irodalom, a fogantyút pedig mindenesetre megveszem, legyen mire törülközőt akasztanom, ha netalán tőlem is mosakodást követelnének, mert nagyon megy az egyik - másik sárba tiprásának divatja, s kérdésem, most mibe kellene belépnem, a fiók pedig egyelőre nyitva marad, megjegyzem a nevezett eszköz nem is az aminek én szólítom, de a feladat jellemzésére tökéletesen megfelel, nem szűnhet meg, mivel semmiről sem állíthatjuk bizonyosan, hogy a világ teljesen másfelé tartó rendje valamelyest átalakult volna, sőt…

(1993)

7Szovjet muszkák                           opus 012.

Hát az igazsághoz tartozik, hogy a tájékozottságáról híres, Simó Géza sem szovjeteknek nevezte őket. Ott a környéken muszkáknak s éppen oroszoknak mondták. Mindenki. Itt jártukra nem szívesen emlékeznek. Állítólag, nem voltak valami udvarias népek. Sokat zaklatták az asszonyokat, mindent megettek, ami befalható és rágható volt, mindent megittak, ami folyt és csípett. Lelőtték a kakukkos órát, vagy minden fehérebb bőrű embert, mert az magyar vagy német tiszt kellene legyen. Ellenség. Kapitalista. Amire kedvük szottyant. Visszafelé vonuló megtértükben, fogoly elosztó tábort szerveztek. A gyengéket megölték, az erőseket bevagonozták. A nagy háborús áldozatért sok embert elhurcoltak, aztán évekig nekik dolgozhattak. Ha megérték, még haza is jöhettek. Szerencsés, aki nem hallgatta a borzalomról szóló történeteiket. A németeket gyalázták. A gyalázatosok gázkamrákkal gyilkoltak. Az elvtársak kedvesek voltak, felmentettek. Ők nem gázkamrákban irtottak. De a német kivégzéseken, azért egyes esetekben túl tettek. Felhatalmazta őket a győzelem. Megtanulták a megalázást és a kizsákmányolást. Ők valami barátság nevében rúgtak a farunkba. Vigyázz, mégis mit beszélsz. Még csak nem is emlegetheted a valós helyzetet. Meg érted. Meg kell értened.

Meg kellene tiltani a történelem eseményeinek kiszínezését és a tények átmagyarázását. A történelem végül magát írja. Az emberek ugyan benne vannak az események sodrásában, de nagyon keveset tudnak arról, ami körülöttük zajlik. Hát még ami azon túl fodrozik? Ami pedig távolabb van, arról csak vélekedni tudnak. Nagyhatalom marad a butaság, kérem. Idézet lezárva. Mindaddig, amíg ez valakik érdekét fenntartja. A szerző bezárva. Mindaddig, amíg meg nem tanulja. Tisztelni a nagyobb hatalmat. Minden áron. Akár az élete árán is.

Még hogy én, ne ismertem volna Simó Gézát? Hiszen annyit ápoltuk hősi kommunista múltunk hagyományait, hogy beköltöztek a lakásunkba, velünk laktak. Az együttélés megmutatta, hogy nem olyanok voltak, amilyeneknek az iskolában tanították.

A muszkák pedig nyugatra vonultukban és keletre kelletlen vánszorgásukban mély nyomot hagytak a környék lakóiban.

Kitörölhetetlent.

(1974)

7A pünkösdi király                         opus 013.

A székelyfalvi vagy a bolgárszegi pünkösdi király régente még nagyobb legény volt. Valóban, ma is igen nagyfiú. Szóval király. Csakhogy most nincsenek érvényben az összes királyi előjogai és szokott, köteles feladatai. A Pünkösd érthetetlen csúsztatással, éppen ötven napra esik húsvét mögött, de ezt csak mondják, mert az én számolásaim mindig másképp estek. Más szóval maradjunk abban, hogy inkább én nem tudnék számolni ötvenig. Ami senkinek nem szabadna semmit sem jelentsen. Sokkal inkább érvényes ez arra az esztendőre, amikor a számolás némi türelmetlenséggel még a farsang alatt kezdődött.

A jelölési vagy a kiválasztási szempontokat nem volt alkalmam kielégítően megismerni, mert éppen túl kis korú lévén, csak a kész tényeket vagy azok örvényét és utóhatását tudatták vagy érzékelhettem. Sőt többnyire csak ezt emlegették. A kiválasztó próba izgatott a legjobban, erről tudtam meg talán a legkevesebbet. A környék fiataljai, az utcafelelősök és a lendületesebb öregek kutatták fel a kiszámítható félkirályt. A félkirályokat pedig elég sokféle próbának és megpróbáltatásnak vetették alá a farsang három utolsó estéjétől kezdve. A nyertes félkirályt aztán a végleges beavatásra hosszan és igényesen készítették. A háború után a koronázás elmaradt. A király akkor is az volt, ha titokban tartották is az állami politikai közvetítők, érthetetlen követelései és habogásai miatt. Aki megérte, azt be is avatták. Három napig a leghatalmasabb úr volt, a mindenkori ügyelővel a legviccesebb dolgokat művelhette, kacagás és tapsolás terhe mellett. Negyednaptól, jövő ilyenkorig szinte a környék s a falu bolondjának tartották, mert akármilyen lehetetlen és a legváltozatosabb helyzetben fordultak hozzá, sokszor minden értelem nélkül. Ezzel együtt komoly felelősséggel kellett élnie. Számtalan felmerült dolgot és bonyodalmat állami szervek léte mellett is a király és ügyelője ötlete alapján oldották meg. Ráadásul kötelezően ki kellett vágnia magát, mert a valódi hatalma már lejáróban, csak képletesen létezett. Az alattvalók fogadásától nem zárkózhatott el. A titokzatosság által övezett királyt rendjén tiszteletben tartották egész évben. Ha következő év előtt nem tévedett valami nagyot. Akkor kíméletlen megverték a kabátját, s kidobolták a király elhajtását. Gondolható, hogy ebből időnként magyarázható sportot űztek. Nem hibátlan, mégis sok embernek jó dolog. Egy pohár bor mellett szívesen anekdótáztak a korábbi királyokról. A leváltott királyt is néha felemlegették, vagy viselt dolgai vagy megvalósulatlan tervei miatt. A múlt dolgairól mindig, két bajusz pödrés között legalább említés eshetett. A királyozás attól volt élő, mert tiltották vagy tiltólag kezelték. Nekem ettől inkább erősebbé izmosodott. Az idén még volt királyváltás. Félkirályok is vannak még tartaléklángon. A szolgálatos rendőrök nem értik ezt a játékot. Nekik ez nem is tűnik játéknak.

(1970)

8Az aknamező                                opus 014.

Tanuljuk mindhalálig a teljes lakóterületünk történelmét. Időtlen időktől, sohanapjáig. Iskolában, könyvekből, hallomásból és levonható következtetésekből okulunk. Ugyanis mikor én a kölyök lelkesedtem, hogy történelemből mit is tanultunk a háborúról, otthon aztán volt mit hallanom nagyapámtól. Nagy bűn valamiről egyebet hirdetni, mint ami. Úgyis kiderül, valamikor minden. Ha elhallgatott valóság vagy szépített hazugság. Lehetett is állandóan hallani, hogy minket felszabadítottak. Ugyan már. A dicsőséges szovjet felszabadító hadsereg ... véghez vitték ... megszervezték az antiimperialista... és antihitlerista ...emberséges... s még mit nem... forradalmat. Volt aki hitte, olyan lelkesen mondta, csak a saját hangját hallotta. Csakhogy ebben az időszakban a Víztelepen más szelek is fújtak.

Nagytatám szerint, a látható történelem szelete mást mutatott. Ez a szelet tovább is hatással bírt ez a kialakult helyzetre. Kihatott a marosugrai ellenállásra is. A szovjetek egy-egy eltévedt bandácskája talált rá erre a körzetre, de aztán puccolt tovább. Augusztus huszonharmadikán táján lehetett ami, a bukaresti hercegeknek és vezéreknek történés. Itt egyéb volt. Már korábban is érződött, hogy a titkosított tárgyalások nem mennek a legjobban. A Gáttól, a Víztelepen át, a Malomgáti tó mellett, a Csatornaelvezető végéig, aztán szinte a városon túl, alább a két Maros-könyök kiskanyarban, legkevesebb századnyi, vagy több, de bizonyosan őr, de lehet csak váltószolgálatos, angol felderítő, építő és gyalogos ásta be magát. Nem is volt olyan nagyon titkos. Később akarták csak, erőnek erejével elfelejtetni.

Az aknák lerakását még július közepe után megkezdték. Hát persze, hogy itt voltak. Hol lettek volna? Csak átléptek a görög nyaralásból. Még a németek alatt. Azután is. Ha németek vagy az oroszok felrobbantják a Gátat vagy a Víztelepet, annak Aradig, de még az Al-tiszán, de a Dunán, s a bolgár partokon is érezhető következményei lettek volna. Az angolok aknamezőt raktak a németek ellen. Nem is vállalták az átmenést a Víztelep felé. Sem a német hadak, sem a muszka hordák. Más amit a népi óvatoskodók az emberek s a tanulók tudomására hoznak, s más a valós helyzet, amit az ott lakók a saját bőrükön tapasztalhatnak. Az angol hídászoknak, s a helyileg kirendelt mesterembereknek köszönhetően tettek pontot a marosugrai vérengzésre is. Kevés közük volt a győzelemhez, a szovjeteknek. Csak özönlötték el a helyet, s terítették le őket. Hulltak amúgy, légymódra. Az átjutáshoz vetették a keresztet és tördelték a kezüket. Jöttek falkástul, vagy sáskának. Megették a csizmakencét is. Ittak mindenre, mindenből. Nagy elszánással. Érdekelte őket valami? Hogy hol van Berlin, hogy aztán mehetnének már haza. Végül a hadi menekültek és civilek összefogásából vagy kényszeredettségéből, nemzetek feletti vegyes csoportok állítottak hídfőt a túlparton. Angol segedelemmel csakis. A siker bizonyítéka a lényegében a két napos kis veszteség. A Víztelep, a Gát és az alagcsövezet épen került az új hatalom kezére. Lefelé a Maroson még sok minden. Megúszta ezzel. Ami nem meg vagy elvetni való. Bizonyosan alább is voltak titkos hídfőik. Mert másképp nem lehetett. Egyre másra adtak fel bármely állást a németek.

Egy hónap alatt Szatmárnémetiben lőttek a szaladókra. A históriás könyvekben erről csend szól. Pedig nem elhanyagolható apróság. A nagy orosz áthaladás július végétől október közepéig tartott. Ilyen gyorsan nem haladhattak magukra. Vagy a németek mindenhol futóversenyre edzettek?

Sőt valamelyes keménységű tartás meg odafigyelés ténye. Az angolokat pedig nem álmodtam. Akárhogy is ködösítenének. Feledtetnének.

(1970)  

9PICUKA1                                   opus 015.

Gyermekkoromban a legtöbb gondot okozta, semmire nem voltam annyira figyelmes, nem törődtem vele annyit, mint a Picuka esettel. Az is lehet, hogy aránytalanul sokat töprengtem az eseten. Túl sok kételyt ébresztett bennem. Picuka, egyike volt Ilon néni városszerte híres, bengáli tigrisre emlékeztető macskáinak. Azelőtt és azután is állatbarát voltam s vagyok. Csak akkor, mintha megtántorodtam volna.

Lajcsi a nevezetes napon valami megbeszélni való lecke ügyében járt nálunk. Mire túlbeszélgettük az igazolt tanulási szünetünket, elvtársi búcsút vettünk. Reméltük, hogy a beszélgetés nagykorunkba hasznunkra lesz, mint akkori (1960) olvasmányaink szovjet, hős gyermekeinek. Bejegyeztük a Pionír-tett naplónkba, hogy egymásnak segítettünk a napi lecke elkészítésében. A mellette elfolyt dumapartit pedig azonnal a feledés sötét homályába süllyesztettük. Vagyis dehogy, csak nem kívánkozott az osztag érdeklődési körébe. Még valaki elgondolkozott volna a gyermekek jelenkori lelki világán. Lajcsi a szokott módon haza ereszkedett, nálunk a kertvégén a hálós kerítésbe tágított nyíláson, Gyula báék diófája alatt hat lépés, s már lendülhetett a hazai pályára. Vakon is el lehetne találni. Este, ha sötétben léptem át valamiért, mindig felfedezőnek képzeltem magam, amint megjegyzi, a lényegesen feltérképezni való új elemeket. A diófánál azonban barátomat, megállította a legnagyobbat villámló ötlet. A diófán pihent Picuka, Lajcsi legádázabb ügyfele, mióta egyszer kideríthetetlen okokból karmolást, nyakfogást, prüszkölést és bőgést cseréltek. Visszajött hát. Könyörgöm, fogjuk meg Picukát - szólt a haditerv. Nem érdekelt, miért. Nem kellett nekem sokat magyarázni. Ámbár Picuka megfogása nem éppen olyan egyszerű művelet, mint azt az ember általában elképzeli. Mi macskát különben azért nem tartunk, hogy ne idegesítse Trógert, a kutyánkat. Ebből kifolyólag a macskák magaviseletét és szokásait nem éppen ismertem. Hallottam, amikor Gyula bácsi valamelyik beste tigris után veti a háromlábú lócát, iszonyú káromkodás kíséretében, megelégelvén a sok kívánatlan mászkálást és mindenbe benyúlást. Átkozta a szőrüket. Ezzel persze nem lehet macskát fogni. Váltva szorítottuk és kerítettük. Mire végre megfogtam, nem is örvendhettem neki, már indulhattunk iskolába. A barátom, bekötötte egy zsákba, a zsákot pedig egy nagy kosárral borította le. Kérdeztem, nem fullad meg. Akkor jól járna - vetette elé a bajokat Lajcsi. A délután nem akart telni. Végig avval voltam elfoglalva, hogy mekkora bűnt követtem el. Nem engedtem meg a macskának a menekülés esélyét. Ha megfullad, jóvá se tehetem.

A szorongás kezdett az agyamra menni.

(1960)

9Édesapám                                   opus 016.

Hogy én istennek tartottam, az még hagyján. Édesapám, mindenképp egy különös lény volt. Nem volt itthon, néha hetekig. Vagy alagutat, vagy hidat épített, avagy valami épületóriásnak szúrták le az alaposzlopait. Még nem tért be az ajtón, s már sorolta kotnyeles testvéreimmel és barátaimmal elkövetett vétkeinket. Büntetett is derékon, mert a gyerek a büntetés keserűségére emlékszik a legjobban. A vének tanácsa mindig felhördült, aztán enyhítésért folyamodott, amit első ízben mindig elutasított a büntető. A vének tanácsa több rohamban támadott, s rendszerint harmadikra a büntető szíve megjámborult. A büntetés valamennyit enyhült. Ezután változás nem állt be, csak más-más lett a végrehajtás felügyelője. Aranyos néni akarva rontotta a képzelgéseim, mert szerinte édesanyám levélben mindent leírt, ami velünk történt. Sőt azt mondta, hogy azért büntet olyan szigorúan, mert nagyanyámék beleszólnak. Azt is mondta, hogy az én apám nagy ember lehetett volna, ha más istenjárás lenne a Maros mentén. Az ilyen mestereknek más helyen megcsókolják a lába nyomát. Bezzeg a ti apátoknak kitüntetést adnak, de a méltán járó pénzről elfeledkeznek-mondogatja. Más szóval azért büntet, mert nem érzi jól magát. VAGY EZ AZ EGYETLEN ÚT, AMIVEL FENNTARTJA VELÜNK KAPCSOLATÁT. A két konyhán élés pedig drága és veszélyes. Aranyos néni nagyon okos volt, tehát értette, amit mondott. Félre nem beszélt. A drágát még valahogy megmagyaráztam magamnak, de a konyha veszélyével hiába viaskodtam. Igaz volt s tény, hogy édesapám az államelnöktől is kapott levelet. Pobedával vitték a pártirodára, ott adták át. A levelet sokat őriztük. Építeni hívta a csoportjával. Az egész csoportot kitüntette a végén. Jutalomként családi nyaralást adott Herkules-fürdőn. Mikor már három ilyen levelünk is volt, már nem volt olyan érdekes és rendkívüli a dolog. A csillagok sem érdekeltek már.

Édesapám nagyságából egyszer aztán egy jelentős darab beárnyékolódott. Egy léccel vágott hozzám, s két tenyérrel a fenekemet is meglapogatta. Hazudnék, de akkor azt mondtam, nem fáj. Sőt keservesen fájt. Azt tanultam ezzel, hogy a közösből sem lehet kéretlen venni. A kéretlen vagy fizetetlen elvétel, a lopás. Mindenhol a világon. Megértettem. Apám ekkortól számítva csak félisten lett. Aranyos nénit nem kérdeztem, de gyanítottam, ha el tudnám mondani, hogy kerültem a kerítésem belül herét szedni, minden másképp lenne. De nem lett.

Még gyengült a kép, amikor több gyerek közt kitört veszekedés és viszálykodást édesapám nem akarta megoldani. Azt mondta, az okos ember nem nagyobbítja a bajt, mérgelődve s a haragot szitkozódva. Ez pedig én voltam, az egész csapattal összevesztünk. Én is, meg mindenki tudta, nincs igazam, ami nekem, akkor abban a dologban végtelen rosszul esett. Bosszúságomban még a legjobb barátaimnak is, illetlen és csúnya dolgokat mondtam. Édesapám véleményét a többiek felkapták, s több mint egy hónapig többen elfordították a fejüket, köszönés helyett. Ha odasomfordáltam, eltaszított, vizsgáljam meg a lelkemet.

Mikor sikerült a főiskolai felvételim, akkor azt mondta, hogy ezt vártuk tőled. Aranyos néni egyre több igazat beszél. Csakhogy ő is liheg már. Az életem többi bajára kevés megoldást nyertem felvilágosítás útján.

Hát, szó, ami szó, az édesapám nem éppen félisten sem. Inkább egy olyan szokásos halandó. Aki nagyon szereti a családját, ezért minden dolgot és nehézséget felvállal. Az ember életének lényege, e küzdelem maga. Hát akkor, mi lesz atyafiak? Csapjatok a lovak közé, hogy haladjatok. Nem tanítottak a lovak gondozására. Mindenben tartózkodóak voltak édesapám is, de a testvérei is. Most pedig elege lett a földi javakból, s itt hagyott. Nekem pedig méltón illik emlékeznem rá.

(1981)

10Megérteni s megutálni                     opus 017.

     I* Az optimista öregeket és a pesszimista fiatalokat egy távoli szigetre kellene száműznünk, visszavonhatatlan.

     II* Marha, aki a szomszédja gyerekének véli a magáét. Jobban hasonlít mindenki a nagyapjára. Csak ki kell várnia a fontos jegyek megjelenését és azonosíthatóságának kifejletét. Megfordíthatatlan.

     III* A disznó egy dög mosdani. Milyen gonddal mosdatják a dögevők. Csámcsognak is disznómód. Füstölnek hozzá neki. Mint egy szentnek.

     IV* Szombaton délután kezd kínozni a gondozatlan fogad. A folyamat az egyetlen felelhető fogorvos előszobájában véget ér. Akkor minek jöttél ide?

     V* A világon minden tükör hiányos és hibás női képet mutat.

     VI*  Nőtlen, keserű,

           mint a pityóka főtlen.

           Nővel, gyönyörű,

           mint száguldás esztelen.

           De ennek semmi értelme.

     VII* Az embernek alapos joga van a boldogsághoz. Milyen alapon?

     VIII* A sors mindenkit megajándékoz. Az ajándékot csomagolásával együtt becsüld.

     IX* Nem minden tűz meleg.

     X* Por seggedbe, más helyedbe.

     XI* Már csak azért is gazság, mert igazságként vezetik le.

     XII* Vannak a végtelennel kapcsolatos dolgok. Az ilyen dolognak az eleje a végén van, legalább jó előre megtudtad.

     XIII* A semmi előtt valaminek lennie kellett. Különben mihez viszonyítanák? Talán a semmi után nincs valami? Vagy a valamin kívül van a semmi?

(1988)

11Atyámfiai                                 opus 018.

Valamikor,1602-ben Bertalan, Jakab és Benedek a lécfalusi dombon újjáépülő erődben, függesztett kapitányi lakást és várbörtönt terveztek, és majd viteleztek ki. Fából. Emlékek szerint onnan nem volt lehetséges a szökés. A munkáért az egyezség felett 12 ökröt kaptak fejenként, s az alsó-háromszéki királybíró felajánlásával levelet, hogyha pajzsuk leszen, akkor azon a várat is berajzolják. Ez később tényszerűvé vált. Egy felújításkor a várhegy közelében két patak közét kapták örökös használatba.

Amiért felvonultak a székely kővár volt. A célkővárat 1604-ben tervezik, de csak 1608-ban kezdik építeni Zekelj-Vásárhelyt. Igen sok a vesződség és a kényszerű megállás. Nem értik, hogy készület nélkül nem lehet jó munkát végezni, csak hitvány dolog születhet. Haragoskodtak. Torzsalkodtak, nem egymással, hanem a város uraival.

Az időközben fellelt atyafiak Kozmásról munkát szegődnek nekik, 1610-ben Bertalan, Gergely és Benedek a torjai Büdöshegyen levő sasfészken dolgoznak. Tudomásunk van róla, az erőd a környék határügyeletének igen fontos kommandója volt. A megemelt falakra rátámasztották a várlakók szobáit, felettük fogdával, melyből ugyan nem volt lehetőség elmenni, csak kísérettel lehetett leereszkedni. A fedelet itt nem lehetett se meggyújtani, se ráereszkedni. Minden egy ember, ki vagy bejutásához más három ember segítsége szükségeltetett. A szegődésre itt is ráfejeltek. Erdőt kaptak az Oltra néző lejtésen és még sok marhát.

Akinek esze volt, akinek nem, most igazságot nem tehetek. Egy kis jobb létért javaikból megtarthattak volna. De hogy nem emlékeztek meghurcoltatásra méltó vétekre, azt nagydolognak tartom. A több rendben megolvasott nagy vagyon a sok embernek évről-évre kevesebbnek tetszett. A századfordulón alig volt valamivel több a szükség szerinti jólétnél. Nem tudok számot adni róla, hogy valamit elvesztegettek volna vagy helytelen álltak a dolog mellé.

1962-be mégsem volt, amit kollektivizálni.

A sok átszervezéssel feltételezhetően földhöz és erdőhöz nem juthatunk. A termelőeszközöket nem birtokolhatjuk. A terméket mi nem adhatjuk el. Bőségesebb anyagi javak híján, a tisztességesen szerezhető szellemi gazdagság híve lettem. Ha fejem nem veszik, gazdag leszek. Mindenkivel egyetemben.

(1966)

Háziállatok                                opus 019.

A Bolgárszeg hosszú időn keresztül inkább falura, mint városra emlékeztetett. Az utcák szabásmintája szerint, minden telken az út felöl volt egy kisebb, de hátul is esett egy nagyobb kert. Az első inkább virágoknak, esetleg valami saláta zöldségnek volt alkalmas. A hátsóban zöldséget vagy éppen gyümölcsöt is termelhettek. Soknak, nem éppen sokat, de eleget. A nem túl terjedelmes, udvaros családi házak szinte egymástól lesték el a mintát. Minden lakó hozott valamit otthonról, már ahonnan jött, és ragasztott valamit, amit útközben látott meg vagy éppen itt a szomszédoknál tapasztalt. A legtöbben a kutyát az udvar belsejében, vagy a kertben tartották. Műhely, gazdasági épület vagy szerszámos-fás fészer mellé, mikor a majorság ólhoz pompásan talált a kutyalak. A házban vagy a ház környékén, sok helyen macskát is tartottak. A gyermekes házaknál a szőrözés miatt elővigyázatosan, ezek az állatok nem jöhettek főszerepbe. A szobák küszöbét át nem léphették.

Hasznosabb állatkákat is tenyésztettek. Így nem is emlékszem olyan szomszédunkra, aki ne tartott volna tyúkot, vagy rucát, illetve libát. Volt, akinek lova, tehene vagy kecskéje, báránya volt. Tartottak sokfelé galambot, apró tyúkot, nyulat, nutriát. Volt, aki egzotikus állatokkal mulatta magát. Volt, ahol énekes madarat tartottak. Másutt díszhalakat neveltek. Ezeket nagyon sajnáltuk, mert minket arra neveltek, hogy a fogságot kifogásoljuk. Lehetett látni nem egy udvarba gyöngytyúkot. Mások a pulykára esküdtek. Már akkor is láthattuk hasznosságát.

Nekem a legnagyobb meglepetést a páva okozta. Valami galambfélének gondoltam, hogy felrepült a vármegye házára. Mikor megláttam a szép kiterített legyezőjével és az öles testével, rögtön tudtam, hogy a dalköltő bizony megbukott állattanból. Alig vergődtek fel az udvari dió vagy almafa alsó ágára. Oda is szégyenkezve, csak naplementekor, hogy kevesen lássák. A pulykák foglalkoztattak még. Ebből is voltak több félék. A libalegelőre ügyelettel vagy szabadon ki kerültek nemegyszer. Ott láttam egy páva és egy pulyka közötti csatát. A páva kötekedett a pulykával. Egy darabig nem vette figyelembe. Később megelégelte a dolgot, és egy szabályos ökölvívó meccsre emlékeztető verekedés és csipkelődés folyt le. A pávát szabályosan leterítette a kisebb termetű pulyka. Kiütéses győzelmet aratott.

A szántókra kifutó utcák végén mindig maradt egy kisebb rétecske, ahol szálazni megsétáltattak egy-egy ketrec unott állatot. Majdnem minden házban neveltek disznót. Az volt az utálatos, hogy egyesek disznók mocskát nem a szokott helyekre vitték, hanem ezen kisrétek szélére lopták oda. Vagy az éj leple alatt, vagy éppen a termesztett nővény tövére vagy sora közé. Ocsmány dolog, bár nem rendszeres. Mindenképp az ilyen illetőnek nem volt gyereke, csak disznója.

(1866-1966) 

A büszkeség határtalan                         opus 020.

A környék lakói minden lépésük hosszas fontolgatás előtt tették meg. Elhamarkodott lépéseket nem tehettek. A városszél lakói nem kockáztatnak. Eszük így jár. Átmenet a falusi és a belső városi értékek és ítéletek között. Keményen tanulták egymás tapasztalatait. Sok újítás és ésszerűsítés dicséri kezüket. Fejüket. Számba vehető a műszaki emberek száma. Van olyan dolog is, hogy a gazdasági érdekek szolgálnak az ötletnek. Van, amikor az olcsóság miatt kell valamit megoldani. A megoldás esetleg újabb takarékot eredményezhet.

Akiket ez nem hevít, azok a kaland ösvényére lépnek. Akik nem a közvetlen kenyér keresetére pályáznak, azok megtanulják a világ földrajzát. Tudomásom szerint a környéknek nincs Nobel-díjasa. Az Oscar-díjas körökben vannak ugyan zenész, díszletező és képíró elszármazottak. Pontosabb adatom nincs róluk. De vannak, édesanyám bólint, emlékszünk, valaki mondta, aki valakinek inasa Hollywoodba. A patakon túl lakott Varga Mór, francia festő vált belőle. Balázs Iza táncos lett Kanadában. Kádár Laci Kokinkínában csirkét tenyésztett, jócska vagyont szedett össze. Csege Bálint Argentinában valami juhfélékkel üzletelget. Azt kérdezte a múltkor, nálunk mire lehetne pénzt költeni. Moga Rudi évekig edzett Alaszkában, aztán megmászta az Everestet. Indiában él, de Chilei csúcsokra fog ezután mászni. Csepán Gyuszi megfagyott a Déli Sarkon. Nemess Lulu hajóskapitány lett. Kovács Ami Afrika szegényeinek védnöke az ENSZ-ben.

A lista még távolról sem bevégezett. Vagyunk szakmai téren sokfélék és lakunk bizony sok helyen. Maros vagy más megyében, városon és falun, országon kívül s Európán is túl. Fontosnak tartott dolgunk, hogy megbecsüljük magunk. Tévedésünk vagy hibánk csakis a magunk nevébe kövessük el. Ne kellene Marosvásárhelynek szégyenkeznie miattunk. A dolog nem is olyan nehéz. Folytathatónak tűnik.

Ma, ötvennél többen nem lakunk ezen a nagyközségnyi helyen. Pedig itt születtünk, csak nem térhettünk haza a szakmai gyakorlat után.

(1975-83)

12Én, apám és nagyapám                       opus 021.

Én 1950-ben születtem, kétkezi munkássá lett szülők gyermekeként.

Láttam az utolsó grund-fotbalistákat, az első lemezjátszós rádiót, kenyérjegyet és olajsort, örmény áttelepedést, zsidók és szászok kivándorlását, szlovákok és lengyelek költöztetését, az első televíziót magánházban, kis kerítéssel körülvéve, hogy az emberkék ki ne essenek belőle.

Tapasztaltam, hogyan lehet ezerlejes jövedelemből héttagú családot tartani, ráadásul öröklakást építeni államkölcsönnel. Ha rágondolsz, lassul az építkezés. Bebörtönzés fenyegető árnyával a nyakadban, kuksolsz.

Ennek ellenére állami állásra készültem, kis fizetésemből nadrágszíjra se jut. Mi húzzak be, még jobban? A mi házunk nem oktalan bontották le. Helyette kacsalábon forgó palotát emeltek. Lakói nem perelnek. Ők elégedettek. Nekik kertjük sem volt. Most rajta laknak. Beszédjüket nem érted. Idegenek. Ilyen lakásuk álmukban sem volt. Az egy főre eső cipőfogyasztásom két pár. Amiből napokig elbírom lyukas talppal is. A vágyaim kenyér és cukorjegy tartotta méltó mederben.

Apám 1970-ben született, a párt, a kormány, az állam útmutató beleegyezésével, feleségem akaratából és az Isten segedelmével. Nem otthon, hanem kötelezően kórházban. Egészségesen jött a világra. Űrhajósnak szántam azonnal. Hevesen ellenkezik, még ma is. Nem szándékszik belátni, hogy itt minden csakis az ő érdekeit szolgálja.

Látta az ipari és gazdasági fellendülésnek nevezett összevont ötéves terveket, úgy véli eléggé sikerültek. Már ami a hozzájuk kapcsolt magyarázatot illeti. Pótlékokkal együtt.

Tapasztalta a relatív fizetésemeléseket, hatalmas lelkesedéssel töltötte el, hogy a negyvenes években mégsem ment nyugatra. Tanulmányozza ma is a harmincas évek végét és a negyvenes évek elejét, hogy megérthesse mitől ragadt ennyire ehhez a földhöz. Ennek ellenére minden apai tilalom, szülőföld-szeretet és illendőség ellenére, ma már szívesen kivándorolna. Ha útlevelet kapna. Állítólag megunta a harmadfél vajakat, az esti áramszüneteket, s a kétórás teveválogatásokat. Menetrendszerű behullámzásokkal. Bejelentetlen kikapcsolásokkal. Tart a hivataltól, amely a rejtett gondolatát lesi. Egyetlen álma, hogy nagykorúsítása után felvegyék a pártba. Van azonban esélyét csökkentő káros szenvedélye.

És végül nagyapám 1990-ben született, tanácsomra apámmal informatikust nevelünk belőle. Látta a bányászjárásokat és az iskolában tanultak már a sáskajárásokról. Tudja az erdélyi kommunisták importjának elméletét is.

Tapasztalta irodalomból a világ lustái versenydolgozati témát és naponta bemutatásra kerül a kivagyokén-többségi és kivagyte-kisebbségi bűvészmutatvány. Az áramszünet mára bocsánatos bűn. Az áramlopás ugyanúgy. Ennek ellenére kiváló eredményeket ér el piavéi hírmondásokkal, sokat tud a tanácsköztársaságról s a nagy amerikai útról. Annak, amelynek a széléről, igen hamar hazajött. Ne törülje bele senki a lábát. Ráadásul, az csak mese, hogy ott van szólás és mozgás szabadság. Két szóért három hónap felfüggesztettet kapott. Egy intő mozdulatért pedig hatezer dollárt kellett fizetnie. Amíg ezt kifizette, kiderült, hogy van egy letöltetlen büntetése. Arra még dolgozott egy hónapot keményen. Hiába mondom napestig, fiam, hallgass a jó tanácsra, mert nem bánod meg. Hajh, ezek a mai fiatalok! Nagyapámnak is, az ő szava legyen az utolsó. Nem tudom elképzelni mire viszik. Ha nem leszünk mellettük vénségünkre. A lábtörlés az csak afféle kedvenc szólás, de kizárhatatlan tizennyolc óta.

Még, hogy a nemzedékek csatároznak, netalán nem férnek össze. Ma is, mi még csak itt tartunk. Ennyit tudunk a világról. Mi jól meg(nem)férünk egymás

. . . mellett, alatt, felett, mögött, előtt. . . Pedig amint elmondtam, ez a legtökéletesebb ellenpélda a mindenkor is tagadott alapvitákra. Aztán itt nem működik, hogy a hippye megtér, nyakkendőt köt és gondos családapává lesz. Mert ennek a képnek az indítékait tőlem is meg a fiaimtól is gondosan elzárták. A mesebeszédekből pedig tanulni nem lehet. Értjük ugye?

Mind a hármunknak más-más nyakkendő szorongatja a torkát. Biztosra tudni, hogy a nyakkendő, ha kötésben a nyakat körül veszi, akkor a látás korlátozásához vezet. Ráér. Mindenki csak tegye a soron levő feladatát.

(1993-97)

13Nemsok                                    opus 022.

A kulcs a lábtörlő alatt,

a sör a hűtőládában,

a fizetés a TV tetején.

Egyébhez ne nyúlj.  

( 1998 )

Telepesek                                   opus 023.

A tavaszi olvadások ebben az esztendőben (1802) hirtelen jöttek. Március első hetében esett az eső. A második héten naponta szállingózott valamennyi hó. Tizennegyedikén kisütött a nap, és nyári meleg kezdett úrrá lenni. A Maros mentén mindenhol megrokkant a hó.

A Libáncs és Tófalva lakói tizenhatodikán éjjel azzal maradtak, ami rajtuk volt, amikor kifutogattak a recsegő-ropogó és leomló házaikból. A két falunak alig maradt felismerhető nyoma. A lakókat másnaptól a táncházban szállásolták el. Két hétre rá alkalmas telket és építési támogatást kaptak. A tófalviak a Poklos patak koronkai hídja mellett, a libáncsiak a székelyfalusi Kisutca környékét. Hídvég felé, nyerték meg. 1811-ig kötelezték őket, a kapott telekre házat építeni. A házat 25 évig nem adhatták el. Mindkét faluban maradt valami húsz telektulajdonos, akik nem kívánták és nem is hagyták el a falut. Ezeknek a helyüket 1807-ig vissza mérték, de lakni Nagyernye és Marosszentgyörgy községekbe költöztek. A sors egyformaságára mutat, hogy mindkét faluban annyi család (19-20) halt meg a hideg víz miatt. Mindkét faluból közel ötven (51-48) család költözött a jelzett helyekre. A Libáncs utcaiak a székelyfalusiaktól piachelyet kértek. A Lázár uradalom déli szélén, a Kis utca és a Libáncs utca találkozásánál piacot nyitottak. A vegyes piac szombaton zárva volt.

Ha ez az áradás a központi piactérre is beért, akkor nem kérdezhetnénk meg: A Maros itt a régen elhagyott medrét kereste fel? Vagy a folyók nem térnek-e vissza, régen elhagyott medreikhez?

     (1967)

13Kenyér                                    opus 024.

A kenyeret mi búza darájából szitált lisztet kelesztve, sokszor más egyéb anyag hozzáadásával, sütjük. A kenyeret mindig más-más ételekkel, elég bőven szoktuk fogyasztani. Van olyan leves, ami kenyér nélkül ehetetlen, de nem mondanám, hogy finom dolog a szilvás gombóc kenyérrel. Mégis kenyér nélkül nálunk nincs étkezés. Ezért is lehet nagy becsülete és szertartása az előkészítésének. A kenyér a kapcsolódó dolgok miatt ünnepeket takar. A kenyeret ünnepeld meg vetés elvégzésekor, a gabona learatásakor, sütés előtt és után, s valahányszor, ha magadhoz veszed. A kenyeret soha el ne vesd. Annyi jel és parancs van az ember ősi jelenéseiből egy szelet kenyérben. Csodálkozva nézzük, hogy a nyugat lesésébe feledkezett gyermekek, az ilyen ősi értékeket bambán nézik, és értetlen csorog a nyáluk, elérhetetlen finomságnak gondolt valamik után. Pedig a munkált kenyérnél nincs finomabb. Isten tartsa meg a szántó-vetőt, az aratót s a cséplőt, adjon erőt a molnárnak s a dagasztónak, a tűztevőnek s a megszegőnek. Add Uram, hogy külön is, de együtt sokáig örülhessünk a kenyér becsületének. Példánkon tanulják meg mások, amire nem volt tapasztalásuk. Bűn a sárba tiprásuk. Vétek az eldobálásuk. Drága a kenyerünk.

(1970)

13A Mindenható dolga                        opus 025.

Azzal kezdődött. . .

1. A Mindenható Tanácsosaival elemezte a Teremtő eddigi kísérleti munkásságát.

2. A Mindenható elégedetten rendelte el a Teremtő kísérleteinek folytatását.

3. A Mindenható a Teremtőtől a Szeretet és a Tudás kérdéseire vár még választ.

(1966)

13Másokk hatalma                            opus 026.

I. Van az egész dolognak egy rettenetesen kiábrándító vetülete. A történelem alkotói és haszonélvezői sajnos minden szólam ellenére sem a nép. A buta és avatatlan tömegeknek többnyire semmi fogalmuk sincs, hogy a történések miért és mi módon mennek végbe. Velük vagy nélkülük. De mindenkor körülöttük. Többnyire nem értük. Inkább egy kisebb hatalmi csoport érdekében. Mert itt van a kommunizmus hazai kérdése. Erdélybe volt liberális és antiimperialista gondolkodás, éppen a területi csatolás és az ezzel járó gazdasági és szellemi veszteségek miatt. Felmerült a gondolat, hogy a másság talaján csak a szakítás ötlete burjánzik. Csak óvatosan ezzel a felével. Havaselvén ezt lehetett a Cristea-perrel, zsáknyi hiányt foltozni. Még a szirénarángatót is hőssé lehetett nyilvánítani. Nem tudta megmondani, hogy társaitól való félelmében vagy a rendőrség értesítésére fogott bele örült tettébe. Moldovában már sokkal több költői közreműködésre volt szükség. És azt pedig senki nem gondolta volna, hogy a hazai dicsőséges kommunizmust építő, helyileg új csapatok szemét pont egy elvakult aktivista tanár nyitja ki. Amikor a múltat dicsőítő tanulmányra serkentette a kis csapatot, akkor azt remélte, hogy a kor álmainak megfelelően beássák magukat az emberi éber álom legszebb korszakának erényei gyűjtésébe. Sajnos a gyenge ideológiai megalapozás miatt éppen olyan oknyomozat alakult ki, amit a végső felfedezhetetlen kifejlet miatt gyorsan meg kellett fojtania. Hazánkban a szocializmus, egy szűk rohamcsapat idénymunkája volt a hatalom megkaparintására. Ehhez pedig igen komoly, néha véres, néha zsákutcába torkolló, máskor lehetetlen nehéz bevezető munkára volt szükség. Mindenkivel azt szerették volna tudatosítani, hogy ezt az utat a széles néptömegek választották. A széles néptömegek pedig csodálkoztak, nem emlékeztek, hogy ez ügyben valaha is felemelték volna a kezüket. Csak a kampány ment tovább. Könyökét hegyezve.

(1971)

14Negyvennyolc                              opus 027.

A szabadságért folyt hadakozások másfél százados évfordulójára . . .

Mi, tudom szükségből jöttünk ide,

 Bele volt írva, a Sors Könyvibe,

 Az égjegyek máig sem fakultak,

 Mit elkezdtünk, félbe nem hagyatnak.

(.  . .)

Itt sok olyan tettek végbe mentek,

minek híre himnusz, zengő csendbe:

Nagyobb testvérünk termett kéretlen. Kinőttük a földjeinket, kevesek lettek az erdők, már csatába se kellünk. A gyenge várakat elbontottuk. Dolgozni nem szégyen, munkát vállalunk a Birodalomban s azon kívül az égvilágon. Az ünnepelők húsételeket és erdei gyümölcsöket esznek, égetett és méhsert isznak. Egy a mesterségnek is kevés, nagy a tapasztalás dolga. A nép eleven, tüzes, nyílt és sok értelmességgel bíró. Lándzsanyélen fuszulykát karóznak-csúfolódnak. A székely ember a kereskedést megvetette, gyermekeit papságra, katonaságra vagy mesterségre nevelte. A termelőeszközök, a ház és környéke mindig egy körültekintő és gondos tervezés eredménye. Könnyen vállaltak majdnem lehetetlen feladatokat. A

szabadságért a harangokat is fel lehetett, kellett áldozni.    

 (1998)

14Keresztelő Szent Erzsébet                 opus 028.

Mikor a Teremtő dolgát gördülékenynek látta, s nem tartott attól, hogy tán valamely munkafázisban pironkodnia kell, rászólt a műszaki személyzetre: Fiat lux. így latinosan, félcsípős betartással, akadémiai kiejtéssel, s lőn világosság mindenek felett. Legalább a rendelkezésemre álló források úgy tudják, hogy az isteni laboratórium dolgozói latinul csevegtek. Minden komoly műhely latinul vajúdik. Így ment ez több század tanúsága szerint. Idejében befejeződvén.

Amikor a magyar nyelvünk buzgó, máskülönben kedvencnek fogadott tanárnője, már nem tartott attól, hogy háta mögött mutogatunk vagy vihogunk. Ünnepi jövő-jóslatáról és becsüléséről tartósan biztosított, egyszerre roppantott magyarosan magához, Tomit és engem, ránk is maradt rendre: Fiam, Laux. Az első szó Tomit illette, a második engem tisztelt. Emlékeim szerint kipróbált művészkedéseink, jutalmazta volna ezzel. Hát…

A Teremtő se mossa le rólunk. A kézi mosás nem erénye, más fáradozásról pedig nem tanúskodik.

 (1966)

15Tanulni                                   opus029.

Könnyű volt a vezérlő Iljics Leninnek. Kimondhatta, háromszorosan is. A gyermeknek tanulás a dolga. Csak azt felejtette el a felnőtteknek megmondani, hogy a tanult fiatalnak a szavára illendő figyelni. Marad a nagy megoldatlan kérdés. Az élet szakítópróbája naponta aláhúzza. Háromszor, ha kell többször is. A felnőttnek derogál meghajolni. Ha valamit nem ért, inkább elhallgatja. Ha rájön, hogy a fiatal valamit jobban tudna, akkor elkezd eszeveszetten kapálózni. Vagyis a fiatalt el kezdi űzni. Ez többnyire sikerül is neki. A fiatal összekötheti a motyóját és tovább állhat. Úgy kell neki, mit okoskodik. Hiszen kis gyerek és fiatal korában nyíltan, minden akadályt elé gördítettek. Olyan napi adagban volt része, hogy csak ne tanulhasson. Nem is kívánta egy porcikája. De tette szófogadásból és a nagyok tiszteletére. Mert azok is csak ezt papolták váltig.

Az okos munkaerő aztán igényesebb is.

Maradjon buta, mint a felnőttek soka. Termeljünk olcsóbban. Egyszóval maradt némi gond. A hetyke bölcsesség csodálatot szülhet, de soha nem fakaszthatna újabb gondot.

Rossz volt ez a tanács, Vlagyimir Uljanov elvtárs. Célszerűtlen. Annak maradt, mert bár arra hivatkozni divatossá lett. Értelmetlen maradt.

Vajon ez a tan ad-e valamire életképes megoldást?

(1971)

15Minek nevezzelek                          opus 030.

Nem hiheted, de azt mondják, a Bolgárszeg elnevezés nem a bolgár kertészetektől van. Sőt, semmi köze hozzá. Lakik itt egy öreg orosz, menekült herceg. Jó helyre menekült, már mindenki megszokta, hogy itt van. Ő mondja, hogy a magyar, de a román történelem is bölcsen hallgat arról, hogy itt bizony egy időben, a bolgárok uralkodtak. Nem dák és még árpádházi sem. A szlávok déli ágának kenéze. A kijevi uralkodó csatlósa. A bolgár uralkodó rokona, esküdt hűbérese. A bolgár erőd a mai víztelep helyén feküdt. A székely portyások és később a határőrök mikor bevették, lerombolták volna és széthordatták a tornyok köveit. Bodor Péter nagyapja, még a maradékból borpincét rakatott. Ott volt a malomtó mellett. Szekérrel lehetett bejárni. Akkora kapuja volt, hogy te olyant még nem láttál. Állítólag azért kerítették be, mert a teteje beszakadt. Életveszélyes lett. Egy darabig rabokat dolgoztattak benne. Aztán betömték a kapuját. Mindenki elfelejtette. Mikor a kerítések ledőltek s a laboda eléggé, felvette a helyet, benéztünk, de annyira kísérteties volt, hogy valami oknál fogva lemondtunk róla. Mondjam, hogy féltünk? Valami kövektől? Vagy az ott nyomasztó kísérteties erőtől? Mert valóban felhagytunk vele. Mondjuk, féltünk.

(1966) 

15Virágok                                   opus 031.

A környékbeli emberek igen kedvelték a virágokat. Mindenki háza és kerítése előtt, de az udvaron és a gyalogjáró szélén virágot ültetett. Volt aki a konyhakertjében is tartott virágot, annál az egyszerű oknál fogva, hogy név vagy születésnapra, hátha kinyílna. De a vázába is kellett, minduntalan. Ezek szerint kétféle virágtermesztés volt divatban. Az egyik az ünnepes virág, ami a belső kertben figyelem és gondosság mellett nyílt ki. Ilyen volt a szegfű, a kardvirág és a rózsák. Aztán ott volt a közönséges virág. Az udvaron s a kapu környékén. Három féle virágot tettek szívesen az emberek, szinte nem volt udvar, ahol ezek ne lettek volna. A portulát a homok és a kavics közé szórt maggal tették. Magától és széltől is tovapergett. Szélesen elfolyt. Tűrte a szárazságot és üde zöldjével, tarka virágaival hangulatot teremtett a kövek között. A gyalogjárók szélére s a bejárók mellé tölcsérvirágot tettek. Szép bokrosan nőtt, s amikor virágzott, akkor káprázott az ember szeme a sok tarka virágtól. Volt a környéken egy pár öregasszony, aki színek szerint választotta szét a magokat. A különféle színeket más helyekre ültették. Így a virágok szép foltsávokat alkothattak. Sokan szerették még az udvarukon a dohányvirágot. Csokros fehér virágával a többi virág közül kitűnt. Az estek hűvösében a legkellemesebb illatot szolgáltatta. Furcsának tartottam, miért mondják dohányvirágnak, ha semmi köze a dohányhoz?

(1979) 

16Jogállam                                  opus 032.

Volt egyszer kétszáz olyan ember, akinek nem volt elég a fél zsák gabona. Ezek felkerekedtek, egy nap alatt szétverték, de nem erősen, azokat, akik azt hitték, hogy ezek képesek fél zsákért is szolgálni őket az idők végezetéig. Így aztán ők kapták, ettől kezdve azt az egy vagy másfél zsák gabonát.

-Na, gyerekek, most játszunk jogállamot- mondta a két vagy több zsákos.

-Jaj, beh jó- ujjongtak a többiek.

-Az milyen játék?- kérdezte az óvatos.

-Veszélyes- mondta a szédítő, kinek ma is vannak tölteni való zsákjai.

-Hamar meglátod- mondta az új félzsákos a többi üres zsákosnak.

Most kétszázan, mások fogják a zsákjaik száját. Többeknek zsák se jutott. Megint mások szóhoz se jutottak. Van, aki belehalt ebbe. Arra pedig szót se pazaroltak. A hősök tiszteletét a folyosón levő kamrácskába zárták a seprű és a feltörlő rongy mellé. Ment minden tovább, ahogy mondják, a maga útján. A zsákokért verekedőket rendre haza engedik.

Kies hazánkban, a jogállam fogalmának tisztázására, elkellhet vagy tíz év, bevezetésére pedig álmosan is legkevesebb újabb öt év. Az kétszáz százalék. Ráadásul. Legalább. Van esély arra is, forrásaim szerint, hogy éppen éjszakára essen időzítése.

Mire felébredünk. Sok minden kiderülhet.

Mellékelten ide tűzték, ebből a kusza, pravoszláv, tögörökös, balkáni szerkezetből csak nem lehet jogállamot kisakkozni. Bukarest felől sem. Brassón innen sem. Mindenestől. Soha.

Hát egyszerűen befalazzák a kamrácska ajtaját. Nahát. A seprű benn maradt.

 (1995)

16Töprengésnek kevés                        opus 033.

Itt vagyok,

csak állok.

De látlak.

Hát nézlek.

Egyebet nem

tehetek.

Nem nézlek.

Nem látlak.

(1975)

16Teások                                    opus 034.

A mi családunkban mindenkinek volt feladata. Nagyanyám volt a legfőbb gondozónk. Édesapám és édesanyám, a nap nagy részét otthonról távol töltötte. A vasárnapi ebédnél, s néha esténként voltunk velük. Akkor se fogytunk ki az iskolából, meg az okításból. Bezzeg nagymamával másképp ment. Ha megjegyeztük a gyógyfű nevét, hogy mire jó, nyertünk. Jutalomba szabadságot, eltávozást és játékot adott. Mi hárman voltunk, s ha súgtunk is egymásnak, mindig nyertünk. Megszerettem a teákat. De nemcsak ezért. Szívesebben áldoztam a könnyed teáknak, mint a zsíros leveseknek. Pedig főztük azokat keményen. Mert az volt a szokás, hogy nehéz munkát végző emberek, nehéz ételt egyenek. Szegények saját kanalukkal tették a bajt a szájukba. Nemegyszer jajgattak vele. Mégsem hagyták el. A szokást tisztelni illett. Zabálni, a sok vastag ételeket. Eszembe jut a szerencsétlen hadifogoly, aki életét adta egy jobb itthoni zabálásért. Még egy utcányira lakott, mikor a fogságból éppen haza felé vánszorgott. A szerető sógorasszonya beszólította. Túrós csusza volt ebédre, a jártányi erejű volt- fogoly gyengeségére. Egy tányérral sem evett, mikor az asztal alatt termett. S legott kiszenvedett. Tanulságul, teázzatok. Csuszát azért ehettek, néha napján kemény edzéssel és módszeresen. Nem lehet elkapkodni a szép megszokott dolgaink hímjét-hámját. Teázásba meg végképp, nem illenék belehalni.

(1977)

Parancsok, melyek nekem fontosak             opus 035. 

• Akinek oka s dolga van velem, az megtalál. Ezen kívül, semmiért se találj meg, bejelentkezve a legkevésbé.
• Munka közben, semmiért ne keress meg, mert zavarsz. Az órarendem pedig szent és sérthetetlen.
• Munkaidőn kívül, csak értelmes dolgokért maradnék, melyek talán lelkesítenek is. Amikor nem lelkesedem, annak értelmetlenség az oka. Esetleg, felvállalhatatlan.
• Munkaidőn kívül egyáltalán nem akarok bejönni. Ha pedig ezt sem lehet, akkor semmiképp.
• A fentieken kívül, ha nem zavarsz, jöhetsz.
• A ráadásnak többi, nekem átadott helyettesítési órát is megtartom. Bárkinek. A maga idején. A fentiek tiszteletével.
• Pont, pontosan.

(1998)

17Egy utcányi nép vagyok                    opus 036.

Születtem a Mars és a Vénusz egyik együtt állásakor. A két bolygónak, ehhez persze semmi köze. Annál több, a függő belemagyarázásoknak. Azt hiszem, ez az örökös külső kettősséget hirdető vélekedés belopta magát énembe, jelen van mindennapi környezetemben. Mert a környezet az nem téveszt szem elöl. Bár a Mérleg olyan csillag együttes, amely az eldönthetőség és az egyensúly jelképe lehetne, a mindenkori lebegés a két bolygó környezetében teljesen mást is hordoz. A Mars hozza a lázadást, a harcot és a reformer tevékenységet. A Vénusz a nyugalmat, a békét és a szeretetet árasztja maga körül. Az ellenfeleim és barátaim ritkán érnek rá mozdulataim megérteni és értékelni, számtalan támadásba van részem emiatt. Oktalan. Megnyilatkozásaim nem épp a harcot jelentik, csak az igényt az újra, a jobbra és az emberibbre. Ami azon túl van, arra sajnos nem terjedhet ki törődő figyelmem. Szerencse, hogy a nap csak 24 órás.

(1997)

17Tanuld meg                                opus 037.

Korai tanulmányaim, szülővárosomban, Bolyai Farkas és Bolyai János fizikai és szellemi hagyatékának környezetében végeztem. Nem hagyhattam figyelmen kívül Farkastól, a csillagok bár hidegen szikráznak, nem a pengefényt kell számon tartanunk tőlük. János hegedülni tudását nem hagyhattam csodálatlanul, ám én szívesebben és jobban rajzoltam nála, soha nem tanulhattam meg zenélni és énekelni. Később a matematika és a fizika terén gömbölyítettem tanulmányaim, közművelődési feladatvállalásaim miatt, állandó időszűkében. Aztán csak a matematikára értem rá, amit csendesen tanítok ma is. A színkörben egyre nehezebben teljesítem vállalásaim. Kedvenc kísérleteim szoros kapcsolatba hoztak a színpaddal. Sikereim száma egyenesen arányos a legyintő irigyeim számával. Amit bánok, annak itt még ma sem jut elég hely. Harminc évi műkedvelő színpadi szolgálat van mögöttem.

Egyetlen alapítványom a családom. Pedagógus feleségem csak ennek fenntartásában bírom segíteni. Lányom és fiam diákok. Csak pénzügyi gondjaink vannak. (Itt van amiről nem szívesen beszélünk, amiről azt hihetjük, a mi titkunk. Talán vagy éppen bizonyosan ismerőseink ezt mind jobban tudják rólunk. Nem sokra jutok, de az adósok börtöne még nem fenyeget.)

(1997)

17Gondjaim voltak s lesznek                 opus 038.

Első perctől érdekel a tanügy reformálhatósága. A hivatalos fórumokhoz összesen háromszor fordultam, válasz nélkül elnézték nekem, hogy hittem betöltött hivatalukhoz méltó alkalmasságukban. Amellett rendelkezem egy reform menetrend-tervezettel. Több munkatársammal magyar nyelvű feladatgyűjteményt kezdeményeztem. A megfelelő kiadó és támogató keresésében eltelt négy év alatt, sokszor átalakított kéziratunk az idén jelenhetett meg. Matek-étek címen. Szinte 3500 feladatot ad át általános iskolásoknak. Olyan, mint egy hízókúrás könyv. Heti-napi receptet ad a tananyag megfontolt követésére. A tanár és a szülő csupán mennyiségi számonkéréssel is, követheti a tanuló munkáját. A minőségi mutatót az egyes füzetek befejezése után érezheti a tanuló. Főként, ha már be is fejeződött az agy-hízlaló kúra. Tankönyvet csak azért nem írunk, mert nem vagyunk méltók arra, hogy a tantervet velünk is előbb ismertessék. Máskülönben az Alkotmány kiagyalói és a valójában nem létező tanügyi törvényes szabályozások nagyokosai erről is gondosan intézkedtek. A teljes mértékű esély egyenlőtlenség elve alapján. . .Ezzel célba vették a legmélyebben fekvő völgyet. Arra tartunk.

Ezúttal a reformból nem lesz semmi. A tehetősek nem is akarják. És most nekik áll a világ. A beleszólásról álmodjuk, hogy egyszer talán megkérdeznek minket is. Talán az érdekeinkről is. Rendetlenség, következetlenség, hiányos felszereltség, túlontúl zsúfolt tantervek, oktalan követelmények, egyesekkel szemben példátlan szigor, valamint elképzelhetetlen kis bérhez tartozó állandó pénztelenség van velünk. 

(1997)

18Itt születtem                             opus 039.

Egy erdélyi szakember (iparos, vállalkozó, gazdász, szolgáltató) mindig megengedhetett magának egy szoba-konyhás magánlakást. Ha az udvarán át tudott köpni, akkor egy gyümölcsfát is ültetett, majorságot is tartott. Fel tudott nevelni öt-kilenc gyermeket. Feleségének cseléd vagy bejárónő segített. A kapuja előtt nem más sepregetett. Hetente egyszer vendéglőbe ebédeltette a családját, ő maga legalább kétszer eljutott a kávéházba. Évente egyszer Karlsbadba, vagy legalább Herkulesfürdőre mentek. Esetenként Borszékkel is beérték vagy épp ott ráfejeltek. Egy kis pihenés már rég nem luxus. A pénteki és a vasárnapi cipőjét nem téveszthette össze. . .  (Néhány betegesen francia mániákus intézkedett róla, hogy ezt a mesét még elmondhassam erdélyiül, de ne élhessem meg erdélyiesen.). . .Nincs ebben semmi kivetni való, és határozottan semmi köze a valamelyesen majmolt modernséghez.

Kinevezett és okleveles szakemberi lakásom egy hétemeletes, szocialista, beton-kaptárban van. A levegőben lebegő százötven köbméteres betonkocka gyanánt, az életem netovábbja. Kocsit nagy nehezen egyszer vettem egyet, de kikopott alólam örökre. Hiába lenne igényem, vagy érdemem valami többre, ha nem nyerek vagy nem lopok, többre nem vihetem. A magam tiszteletére szorultam, mert mástól származó becsülésre nincs példa. Vagy olyan ritka, mint a péntek 13-án.

( 1993 )

18A szép, mint fogalomhordozó               opus 040.

Egy keleti csillagjós bölcsesség-gyűjteményében a Fehér Ló arra való, hogy szeresse és becsülje a szépet. Alkosson, ha tud. Mikor nem tud újat alkotni, akkor akár újjal is, mutasson rá a szépre és a jóra. Tanítson másokat (nemcsak osztályfőnöki órán) arra, ami az alkotáshoz kell. Hogy egyre többen örülhessenek a szépség megnyilvánulásainak. Mi a szép? Hát minden, ami fontos a mi környezetünk egyensúlya szempontjából. Például ilyen lehet egy épület, egy gondolat, egy arc, egy virág, egy öröklombú fa, egy közhasznú ötlet, egy ötvös kapukilincs, egy találmány, stb., de semmiképp egy fülbevaló az orrlyukban. A megfigyelés és a példálózás elbírja mindenek ellenére a hosszú hajat. Meg a szépen nyírott szakállat. S ha kopott a ruhád, mégis tiszta legyen. Tetoválás és gyöngyfűzés a köldöködbe nekem egyáltalán nem tetszik.

(1997)

18Fából van a világ                         opus 041.

A gótok tölgyfája azt sugallja, hogy az ember több szakaszban éli az életét, és létezik élet a közvetlen életterén kívül is. A szakaszosságot az évgyűrűkre váltom. Minden olyan kapcsolat, amelyre szükségem van, eddig a politikailag beszűkített szabályozások miatt pórázra kényszerült. Az utóbbi néhány évben valami bizonytalan kezdemény reményteljes tanúja lettem, talán épp azt a szakegylet hozza meg: -Nyugdíjba vonulásom előtt, talán részt vehetek a Jupiteren-túli területek és nemzetek soros konferenciáján.

Mindenesetre híven készülök. Rajtam nem múlik.

(1992)

19A csillagász ideje                        opus 042.

Az égen ragyogónak látható pontok fele sem csillag. Ami bennük megíratott, az nekünk sejthető titok. Az idő ami felettük telt, nem véges. Mondanám, mérhetetlen, pontosabban összemérhetetlen. Különben nézheted. Csak el nem érheted. Nemcsak csillagbámulásból áll az élet. Jót ígér, ha mégis figyeled.

Nem lehet, mégis csak ezzel szöszmötölni.

(1991)

19A padlás átnevel                          opus 043.

A dologhoz elég egy álarcosbál vagy egy osztályszínház. A bál nem élvezetes. Mindenki bokszos majom, nyilas indián, pisztolyos tehenész más világi kiadásban. Mégis olyan egyformák, hogy a kevés díjat nem tudod elosztani. Az osztályszínházban a legénykék kikefélik a ruhácskájuk, s ha nyakkendőt kényszerítettek rájuk, ha megfulladtak se szólnának. Nem az a baj, hogy elfeledték azt a harmincba vágott mondókát. Hanem megfojtotta őket a divat, a szokás, a vélt illem. Csak így öltözhetsz. A felnőtt szavát jelentő szokás ellen szót emelőket, nadrágszíjra s fenyegető eltiltásokra ítélik. Lajcsival döntöttünk, hősök leszünk, az ötödik osztályban a bált is, a színházat is mi szervezzük. Az osztályfőnöknőnk mosolygott. Próbáljátok meg, de mindent velem megbeszéljetek. Később tudtuk meg, hogy ez a dolog magától nem megy. De sok bajunk is kerekedett nekünk.

Padláskutatást kellett szerveznünk, hogy az alkalomnak megfelelő ruhatárat előteremtsük. A legnagyobb haragözön és vesződés a szereposztás körül kerekedett. Mind a két rendezvényen, a lányok fiúnak, s a fiúk lányokat utánzó jelmezekbe öltözhettek, vagy kapták a szerepet. Sokan sokat kellett beszéljenek, amíg mindenki lenyelte, hogy ez most mindenképp ilyen lesz, hogy jobban megismerhessük egymás dolgát. Ne kacagj, a főpróbára mindenki a vécé felől érkezett. Akkora siker még nem volt a bolgárszegi iskolában. Többször megismételtük az előadást. Csak hősök, nem lehettünk.

Elmarasztaltak. Pedig éppen méltón jó volt. Mégsem aratott osztatlan sikert. A műsort hamar letemették. Mit gondolnak ezek a gyerekek? Lányok a fiúknak, fiúk a lányoknak lesnék a titkait. Hogy jönnek ehhez, kérem?

(1983)

19Egy kis közföldrajz                       opus 044.

Én csak arra nem emlékszem, hogy Budapest lehetne Európa közepe.

De minek?

Talán még arra is emlékszem, hogy Csíkszereda Bécstől messzebb van. Talán, mint Budapest? De hogy Budapest Csíkszeredától messzebb lenne, mint Bécstől, azt nem hiszem. Lehetetlennek látszik. Nem hihetem. Meg se veszem. Pedig így látszik. Kerülnek olyan okosok, akik tudni vélik, hogy nekünk mi a jó. Világos, ha velünk nem egyeztetnek, akkor csak a látszat érdekli őket. Ami pedig látszik, annak híre megy. A többiről csak híresztelnek. Sugdolóznak. Nyugatról, nem is látszik Csíkszereda. Még Kolozsvárt, úgy ahogy meglátják. Sepsiszentgyörgy vagy Brassó majd kiesik a civilizációból. Nyugat-középnek a legkeletibb csücskét emlegetem. Hol? Ott a hegyek között? Ami azon túl van azt majd velencei és bordói lovagok a következő században, fogják felfedni a világnak. Addig áthatolhatatlan francia saláta párájából képződött köd lengi be a terepet. Mint egy súlyos titok. Arrébb még az étlap is Bukaresttel kezdődik. Állami rendelet van rá. Punktum.

     Mondjon már valamit Drakuláról? Nem azzal kapcsolatos? Akkor nem erdélyi? Ön csak tudja.

     Nekem a Drakula semmiféle érdekközösséget nem mutat az emberekkel. A mese dolgát csak addig fogadom el, amíg legalább tanmese.

Jaj, Istenem. . .mit tudnak ezek rólunk? Mit lehet még kisütni ebből? Ezek nem tudnak semmit. Se Erdélyről, se rólunk.

(1980)

20Fájdalom                               opus 045.

Az én bajom, csak az enyém. Mindenkor. Másra mire telne? Meg az anyámé. Jól, írtam. Őt nem akartam bele keverni. De csak úgy kéretlen beleszivárgott. Mert csak ezt az egyet értem. Birtoklom. Külterjesen. Belterjesen. Hiszem, értelmesen. Merthogy a butaság alattvalói erény. A kíváncsiság pedig az állam biztonsága ellen való mesterkedés. Sőt, természetesen, a saját anyám p... Mert csak nekem nagy az én bajom. Mert izgatom magam miatta. A kérdező, aki nem biztos a dolgába, köhint s neki is, az édesanyám jut eszébe. Ő köpött. Én nem. Néz, mihez kezdjen velem.

S megint anyám jut eszébe, a testén araszol. De nem fájdalom. De nem fájlalom.

(1991)

20Amit hiszel                               opus 046.

Holnap lesz. Holnap mindig lesz, minden tegnap után. Nem, nem tévedek. Nem. Nem, ma után. Mert ma még nincs. Most sincs. Csak mese. Mert azon évődünk, hogy hol lenne a tegnapunk. Ettől aztán soha sincs holnapunk. De hát akkor hová, minek kapkodunk? Miben bízunk? Akinek semmije sincs, annak álma sem lesz. De inge, se gatyája sincs és nem is lesz. Hite, az kincs. De az se lesz. Nincs. Hinni szabad volt. Lesz. Most már hit sincs. Kincs sincs. Az adományokat nem szabad elkölteni, az utolsó vasig. Valamit tégy el holnapra. Hát felkopik az állad, abban biztos lehetsz. Mert a legegyszerűbb próbát sem vagy képes elviselni. Tapasztalatlanságod okán. Meg amiatt, hogy úgy tanítottak, csak parancsra cselekedj. Most nézheted magad, parancs nélkül maradtál. Ezt nézheted.

(1990)

20Mutass már valamit                        opus047.

-Mutass már valamit!

-Miért?

-Hát ötszáz lejért.

-Bhmm…

Hát, kiöltöttem erre a nyelvem. Az van nekem ennyiért.

Jutalmat, ráadást? Nem, mégse. Mégse kaptam semmit. Nem volt váltó. Se pénztár. Se kisasszony. Se…

Ismét kezdhetem, elölről.

(1996)

20Kiszámoló                                 opus 048.

Ez elment Nyugatra,

Ez nem jött még vissza,

Ez meg, egyeztette,

Ez felöltöztette,

Ez az aranyos aprócska,

Erdő-telkestől eladta.

Ez.

Hazáját, népét, anyját, családját.

Kutyás lelkét.

(1999)

21Családi képemmel                          opus 049.

Ma elmegyek. Katonának. Az éjjeli gyors visz. Állítólag ilyen nem volt a környéken, hogy egyedül civilben, címre menjen a baka. Eddig a bakát vitték. Csoportosan, terelve. Most talán másképp lesz. Valószínű, mert hogy főiskola után megyek. Vénülő bakának számítok. Ezért emberiesebb a bánásmód, megkülönböztetett a kiszolgálás. A hét minden perce ceremóniákkal telt el. Sokan látogattak meg, mégha öt percre is. Mondtak valamit. Emléket. Élményt. Jó tanácsot. Mazsolás kalácsot. Hamuba sült pogácsa helyett. Nagy mesterei volnánk ennek a házalásnak? Ma ebéd után tetőzött. Átlépett M. néni. Hozta a vakut, szerinte homály van. A két fotelbe ültek a nagyok, a nagyobb testvéremmel a karfára ereszkedtünk, s a kicsi közénk állott. Nanyó a fényképész mögött toporgott. Csak velem és édesanyámmal állott, külön képbe. Nem érthettem miért. Senki sem magyarázott. Csak ilyen napja volt? Mind a három kép jól sikerült. A harmatos szemek nem látszanak a képeken. Nincs háború, minek a rinya. Mama nem is volt katona, mitől tarthatnál, lelkemadta. A szolgálat hamar telik. Nem túl nehéz dolog. Sietve megnézem mára is a képet. Ettől még hamarabb telik. Másnak hazai képet bámulni, alig kerül idő. Mintha most lett volna. Címre jöttem. Bőrönddel és képpel. Volt néha harmatos a szemem, de jobbnak látom, hogy ez titok maradjon. Még egy-két-három párat alszom, emlék lesz a katonaságom.

Mintha a tegnap lett volna, mondtam ma elmegyek.

Ma haza megyek.

(1974)

21A dolog páros                             opus 050.

Egyszer lenyelették velem az egész Európa térképét. Azóta tudom, hol, mi van. Szalonta. Zsákod. Kicsinyke faggatózás. Debrecen. Kolozsvár. Van valami haszon. Párizs, Róma, Lyon, Liverpool, hát tagadhatatlan, éppen mintha nem is lenne. Legalább közömbösen van. Világos, hogy a megismerhető együtt jár a megismerhetetlennel.

A Vasfüggönyt akkor vették ki, amikor a bölcsességfogam borogattam.

A többi az emlékeimben maradt. Minden, ami fogy le a térképről. Egy pár hely. És sok más helytelen dolog. Páratlan. Soha nem láthatod meg. Aki meg láthatja, az nem is tudja, hol van. Hát ebben sem lesz igazság. Méltányosság. Az mi a fene volna?

S ami nem pár. Arról is csak hallani. Hallatlan, hogy Amerikában már jártam volna, de Győrnél nyugatabbra alig. Lipcséig északra. S láttam osztrák traktort szántani magyar földön, s láttam orosz tankot román földbe bukott csővel. És még mi mindent, nem láttam. S talán soha meg se látom. A többit.

(1997)

21Mózes postája                             opus 051.

1,…hogy foglyok lennétek, ahhoz nem fér kétség, mert valami naponta sarkall, nem akarsz beletörődni a megváltoztathatatlanba, a gondolat és a beidegződés foglyai ezek, nem tehetnek, de nem is akarnak semmit, a ránc a beszorított szájuk szegletén mutatja, még élnek és mennek, a hely foglyai naponta azzal indulnak, hogy ez a hely már szoros nekik és ódivatú, aztán este azzal feküsznek, érdemes lesz még egy hetet várni, hátha majd jobb idők járnak, azután pedig örökösen ugyanez, vannak még család és hagyomány foglyok, ebben benne van a származás is, mit ér ha valaki épp gróf lenne vagy herceg, most agyaggal sikárolt a padlás, mindenki elvtárs vagy a deltavidéken imádkozik rokonai viszontlátásáért, aztán ott vannak a félés és az ijedelem foglyai, akik rettegnek az árnyékuktól, s mindent arra tesznek, hogy vegyenek maguknak valaki őrt, az meg röhög rajtuk, milyen jól fejhető, ha valaki meg van ijedve, könnyen kihallgatható, egyszerűbben féken tartható, azonkívül a gondolatfonás görcsösei is foglyok, a politika foglyai, amit egyáltalán nem érdekel az építő gondolat, inkább a tartásra utazik, fenn és megtartani amit elértünk, akik ötlettel jönnek azok veszélyesek, azokat sürgősen le kell ültetni, vagy el is lehet némítani, ha kell épp egy kis munkabalesettel vagy elutaztatással, hogy ott épp érné is őket valami, mert többet soha senkinek nem adatik meg olyan átkelés semmilyen Színes Tengeren, mint amilyen a nagy Üldöztetés idején, a nagy Példák okán…

(1975)

22Hídvég felöl                              opus 052.

Ezt a térképet Tomival és Andrissal rajzoltuk. Nagy igyekezettel, hogy mentől pontosabb lenne. Hídvég van rajta. Látszik a Szabadi főút a mai Augusztus 23 hídtól (1904) a Csíki utcáig. Ott van balra a Hídvég útja. A régi révcsutak s a lezárttá lett ösvények és végek. Új gondolatra serkent utcák. A Híd azért lett itt e rév felett, mert ez a parti nép túlnőtte a kompozást és a csónakázást. A Malomba pedig nemcsak a mezőségi szekereket várták. A Malomárok levezetőjének hídja sohasem volt. Csak úgy bele, férfiasan. Vagy mezítlábason. Ami mocsok csak lefolyhatott a Malom hátából eddig. Ez itt a lezárt utca, ami a régi révhez vezetett volna, de hát nyoma sem maradt a telkesítés után. Szemétdomb lett. A mellé aztán vas és papírhulladék felvásárlót nyitottak. Csak a kiásott bombákat nem vették meg. Ide lehetett eladni a nemesi leveleket és a telkek tulajdonát igazoló okmányokat. Ez idő szerint ezek már veszélyesen terhes dolgoknak mutatkoztak. Itt a Hídfőnél jobbra nem volt utca sem ösvény, a Vámház mögött léptethetek a kertészetek földjére. Kész Bulgária. A közeli Mintagazdaság megszervezése után ezt a Maros utcát az erőgépek miatt nyitották. Farmot építettek a derekában. A Gazdis majorházig. Megszokottá lett. Itt ez Vizimalom volt. A környék ipari lelke. Elég romos. A színeket a szekeresek beállónak használják. Most már csak a gőzmalom megy. Azt is nemsokára lecserélik. Olajtüzelésű motor fogja hajtani az új malmot. Azaz csak a motor lesz az új. Minden marad a régiben. Még kemény sort kell állni, hogy zsákod felönthesd. Egymásra halmozzák a szemetet, mert hát úgyis nemsokára tovább lépnek. Van azért aki a mocskát nem hagyja hátra. Nemcsak kenyérrel és kaláccsal él az ember. A malom miatt kovács, lakatos és asztalos műhelyek nyílnak. De kerül egyéb is, szétnézés dolga a többi. Itt ez a Gőzmalom. Szép, új, erős és nagy. A lendület hite s bizonyítéka. Mintha a letűnt idők romjára emelkedett volna csillogásával. De a hamis csillogása múlandó. Hallani lehet, hogy itt nemsokára gyár lesz. A Vámház felé tartó utcácskát megszüntetik. Nem értem a fogalom tartalmát, csak így hallottam. Megszüntetik az Őrlő utcát. Nem tudom biztosra, de valami huzalos, iparilag gyártott termékre lehet számítani. A malmoknak befellegzett. Lebontják vagy átépítik. A vizes árkaikat betemetik s a nagy csarnokaikban a baglyok és a denevérek fognak fogócskázni. Az egy darab gyárba több ember fog bejárni, mint a környék lakossága. Munkáslakásokat is terveznek a kertbe. Itt a reformátusok templomával szemben, megy be öröktől fogva az utca a víztelepre. Itt még létezik a gátőr háza. Meg lehet tekinteni a gyűjtőtavat. Innen folyik a malomkerék lapátjára az erő. Már ami maradt, ezekből.

Itt világít a mészárszék. Az üzlet tisztára fehér csempével van kirakva. Minden nap lehet marhahúst venni. Időnként egy-egy disznót is szétvágnak. Rendelésre juh és kecskehúst is lehet igényelni.

Szembe a posta. Egyetlen dolog izgat. Kell-e még sokat várni a telefonszámra. Vagy elég a szerencse. Mert telefonunk van, de modernebb számtárcsás kellene.

Helyesbítek. A gátőr házában szabóság nyílott. Végül is nem szemben van, hanem a szemben mellett. A gyűjtőtavat lecsapolták. A malom felé csak esőzéskor folydogál valami. Ez sem szemben, hanem mögötte. A többi elszivárog, még mielőtt oda érne.

A gát zsilipjét nyikorogva eszi a rozsda. Ezen a felén megállt a világ élete. Nincs a mozgásnak tanújele. Valami csak elnyeli idővel.

A nádasban békák pislognak rád. Az esővíz egyre ritkábban elég a csatornák megnedvesítésére. Nem is úgy gondozzák, mint azt a bolgárkertészek tették. Itt csak az enyészet egységes.

Talán csak a képzelet játszik velünk. Kérdezhetek? Mindebből semmi sem létezett? Áh, mi alkottuk, magunknak az egészet.

Senkinek sem hagytunk belőle haszonélvezetet.

(1971)

23Néger s magyar                            opus 053.

Szokás vagy divat dolga, az egész campus tele van külföldi hallgatókkal.

Igazán színes a társaság. Nyjereh, csupa mosoly, szinte kék néger, szeme mosoly, öklömnyi fehérje. A tenyere és a talpa inkább narancshéj színű. Indulata feltétlen jó. A nyugalom egy helyen jár vele. Orvostanhallgató. Valamikor, valahogy kiválasztott. Szándékában áll magyarul tanulni. Velem. Tudnék-e segíteni neki? Persze. Ha minden a tervei szerint sikerül, akkor szakosodni magyar egyetemre megy. Egyetlen dolog, amit segíthetek, beszélgetés közben, példákkal együttesen kijavítom. Ha a campus vidékén találkozol egy nagydarab kosárlabdázónyi kék négerrel s egy mellette alacsonyabbnak számító szőke, szemüveges fehér bőrűvel, akkor velünk találkoztál. Mellette talán a bőröm még színtelenebb. Amellett, olyan világos, mint a mai nap, hogy magyarul beszélünk. Nagyon jó tanítvány. Nem tudom azonban, hogy nyelvtanulási kísérletünk elégséges lesz a tervéhez. Mindketten bizalommal munkálkodunk. Nem tanítok mégse mindent. Káromkodni nem fog tudni. Tőlem.

(1968)

23Útszéli veddfelek                         opus 054.

I* segui la tua corso, e lascia dir le genti

II* Mit nem megmondtam?

     III* A gyáva ember nem lehet óvatos.

     IV* Kételyed van, ne köpd ki. Rágd meg, ne nyeld le. Közben ne felejts el, lélegezni.

     V* Az embernek az is nagy önbizalmat kölcsönöz, ha feltételezheti értelmességét.

VI* A lángész dolga elég lehetetlen, sok a verejték a parány ihlethez.

     VII* A meggondolatlan jóbarát többet árt, egy kemény ellenségnél.

     VIII* Amit hiszünk, az a mienk.

     IX* Kicsi gyermek-kicsi baj, ha beszar. 

     X* Soha nem szerettem a mások követendő, jó példáját.

     XI* A bizonyított hozzáértés, az egyik legnagyobb bűn.

XII* A helyes nézeteket nehéz felfedezni.

XIII* aquilla non captat muscas.   

(1974)

23A kenyér fogytán                          opus 055.

A kenyeret minálunk félig megéve, vagy megkezdetlen is becsület veszi körül. Nem szabad földre dobni, vagy a szemétbe süllyeszteni. Az állatnak akkor adjuk, ha nekünk nem kell. Az iskolába feltett tízórait sem hagytuk el soha, inkább visszavittük. Néha a kérőnek oda adtuk. Ez nem csak azért volt, mert fejadagra s jegyre adagolva kaptuk a kenyeret. Nem.

Nagyapám ragaszkodott, hogy tiszteljük a benne rekedt verítéket. Sokszor elmondta, hogy csakis munkával miből mi lehet. Nem szabad senkinek a munkája értékét lekicsinyelni. Valós tájékoztatói megvilágították, hogy bizony sokat kell dolgoznia az embernek. A fizikai munka pedig nem mindig fenékig tejfel. Éppen ezért, ha már van is új kenyered, a régiből még mindig legyen egy-két szeleted. Mert lehetnek nehezebb idők is. Talán megint nem lesz kenyerünk. Mint háborúkor. Mint aszálykor.

Nemsokára. Bizonyosan nem lesz kenyerünk. Anélkül se. Minden elővigyázatosság ellenére.

(1967) 

24Zenebona                                  opus 056.

     A csend, törött üveg, szerte szóródik. A korai meleggel felszáradt, mint a harmat. Volt, már nincs. A négy muraközi, olajos körmű patkóval, csattog a sárga kockaköveken. Szép, ütemes hangözön, zene. Négynegyed. Skretty-skretty, a megrakott, sörhordós szekér eresztékeiben nyikorog hozzá. Recsegve-ropogva. Egy egyed. Pontos zene, dallamos. Ide hallszik a Városháza órája, ahogy éppen üti. Bing-bang. Két ketted. Tizenegy. Pontosan. Mint mindig. A széküzemben uzsonnáznak. A csiszolásban égett fa és por, festékes szaga csíp az orrodba. Egyébiránt velőt fagyasztó csend van.

     A visszhang beosont Kirschék kapuján, elzavarta Héjjasék galambjait. Onnan átszaladt Körtesiékhez. Talán éppen az előhívóban vesz lábvizet? Az öreg zsidó csak épp bereteszeli a kaput. Haza megy délutánig. Egészen. Csendesen. Azelőtt szemben laktunk.

     Nagy sokára, már a csend is kijött a széküzem kapujába, a munkások után néz hosszan. A kapu még sokáig nyitva marad, a széküzem pihen, a köldökét vakarja, s lakkszagot böfög. Nyújtózik. A könyökét beüti, összerezzen. Fáradtan ül. Tovább.

     A sarkon ismét betérnek a lovak. Nagy későre. A hámjukon a fehér és vörös díszek ragyognak. Patkójuk csattog a köveken. A visszhang eddig eléjük jön. A szekér üresen döng. Szép zene. Bejött már a vén zsidó. Indul a serfőzés. Mintha nem is lenne zaj. Két ketted. Négy negyed. Nyolc nyolcad. . . Tus. Holnap ismétlés. Nincs taps. Mégse taps. Sok a dolog. Nincs soha elég csend. Csak kereken a nagy munka. Más ütemes zajokkal. Más ütemű zenével.

     Mióta zene a zaj? Amióta zaj a zene?

Tapsikolni kell. Szaggatottan. Ütemesen. Lelkesen. Elbátortalanodva. Befejezetlen.

     Csak zenebona volna. Csak a csendet hallani. Kinek mi jár.

     Olyan csend van, mint a nyári zivatar előtt, ha még nem kelt fel a szél. Mert nincs is szél. Csak hordós szekér. Álltában megreccsenve.

(1966)

Négyház                                 opus 057.

A helyzet a következő, szívesen emlegetjük a történelmi egyházakat, ezek egyetértéseit és bajos vagy szégyenletes torzsalkodásait. Szinte ugyanabban a pillanatban nem is gondolunk másra. Vagy egyáltalán semmire sem. Pedig a sorrendet és a klubtagságot, a mint mondom a négyek klubjához való tartozást, nem az egyházi közösség szónokai vagy hirdetett ügyvivői adták meg. Sokkal lényegesebb volt a hová tartozással és a közösség megbecsülésének örvendő cselekedetekkel való munkálkodás. A római és görög katolikusok semmi fenntartás nélkül költöztek ebbe a negyedbe, nem voltak kitéve semmiféle megkülönböztetésnek. Viszont templomépítéshez lényegében kevesen voltak. A reformátusok a sokaságuk révén érték el, hogy Csepán György telkét megvették, mellé csapták a betérőnél levő kiskertet. Máris nekifoghattak a templomépítéssel járó gondok sorvasztásának. A zsidók szintén kis számban laktak errefelé, még imaházuk sem volt, mégis rögtön adtak pénzt, ha valami közös érdekeltségű dolog megtorpant. Az evangélikusok inkább szászok lettek volna, akik a város valami gondja megoldása érdekében jöttek és kevés marasztásra el se mentek. Még ők sem bírtak templomot építeni. A háború előtt sehogy sem lehetett ezekről a dolgokról beszélni. Háború után más lett az állás, inkább örvendeztek ezen közösségek tagjainak fogyásán. A tömegesen letelepedő románok mellett igen sok cigány is vett helyet. Az ortodox - vallás mellett az adventisták jutottak nagyobb lélegzethez. Mindkét felekezet imaházat emelt Székelyfalú alatt. A környék lakóinak száma mégis, egy nagyobb község lélekszámával hasonló maradt.

(1974)

24A Pacsirta-telep                          opus 058.

Ezt a térképet Tomival és Andrissal rajzoltuk. A Pacsirtatelep van rajta. Méreteiben elfogadható kicsinyítéssel, a Csíki utcától a szentannai dűlőnél őrködő pléhjézusig terjed, s a remeteszegi kereszttől a patakmellékig tart. Látszanak a medergondozások, hogy minél több vizet vehessenek ki öntözésre. Azok a nagy pirosas foltok a játszóhelyek. Grundok. Amíg nem építették be egyik-másikat, nagy játékos világban volt részünk. A Szabadi utca az a széles. A Pacsirta-telep egyesek szerint csak az út bal felén volt. Mások az út mindkét oldalára osztották. A területeket Szebess-Erőss és Pongrácz eladósodott földjeiből mérték ki. Mindenki annyi telket vett, amennyit kibírt fizetni. Nem lehetett drágítani, ezért űzérkedéstől mentesen zajlott a területfoglalás. Egy Rácz nevezetű megpróbálta, de aztán csak átkozta a szerencséjét. A szomszédokat a sors tette egymás mellé. Az első házakat vagy kalyibákat kilencszáz egyben húzták fel. Először a Székely falu felöl indultak. Azóta nincsen év, hogy bárki a környéken valamit ne építene. Először vályogházakat húztak. Később valami furcsa előzmény nélkül favázas házakat kezdtek építeni. Később a téglaházak láza ülte meg a környéket. A hetvenes árvíz előtt mindenki új téglás és cserepes házban lakott. Akinek lábon is maradt a laka, abba a doh beleült. A falak megszárítása és a szokott bútorállomány helyreállítása bizony éveket vesz majd fel. Innen tudom, hogy égi próbatétel volt ez a környék lakóinak. Nem mind találtak benne tanulságot. Még juthatnak más próbára is. 

(1971)

25A vályogház dolga                         opus 059.

Nem tudom, valóban az egész dolgot a polgármester vagy a hivatalnokai tették. Vagy talán a napi sors adta akképp? A Bolgárkertek környékén a törvényesen és féltörvényesen kalyibalakó emberek között, a vámházon túl kétféle hivatalnok és csaló tanácsnokoskodott. Az egyik az ONCSA tervhez csatlakozást, a másik a tulajdonos azonnali terület kisajátítását hirdette. Nagy zajjal járt mindkettő. Voltak, akik a gyors lakásépítést szorgalmazták. Nagyanyám serény asszony lévén a maga nemében, s a gyermekeiről való gondoskodást még álmában sem hagyta figyelmen kívül, rendre három telket is lefizetett és bekerített. Feliratkozott még vagy három más alkalommal is, amelyből még egyet megosztva valakivel meg is kapott. Azután osztoztak. Pénze ugyan volt valamicske, de nem palotára csak a szokás szerint való szoba-nappalis-konyhás-kamrás vályogházra. Merthogy vályogházakat építettek. Mindenütt.

Valamilyen vastagabb fát fektettek a sarkokat jelentő kövekre, a sarkokon az oszlopokat kikötötték egymáshoz, mire aztán lehetett a tetőszerkezetet is rábordázni. A közt fonott venyigével töltötték ki és bőven szalmás sárral sikárolták. A sikálás nem egyenértékű munkafolyamat volt, ha a falakra tették, vagy az anyaföldet tapaszosították. Csak vizes agyag és két erős kéz kellett hozzá. Nem állítom teljes biztonsággal, de van egy megalapozott emlék gyanúm. A vályogba marhalepényt s törött szalmát is kevertek. Feltételezhetően nem az alapanyag szaporítása miatt. Az ajtók és ablakok ki és befelé nyíló kettős táblájúak voltak. Kívül még volt egy zsalus borító, hogy este a külső nézők ne lássanak be, vagy nyáron a nagy meleg ellen engedték le. A tető változatos kivitelben készült, ha kifogyott a zsebbevaló, akkor szalmával, vagy a kertekből elhordott szárított kóróval történt. Ha volt még erő s szussz, akkor palával s jóféle cseréppel lehetett fedni. Kitérővel mondom, hogy kilencszázegytől tizenkettőig volt rendszeres ajánlattevője nagyanyámnak, aki épületanyagot és építőmunkásokat ajánlgatott a családalapítvány háza tájáról. Jó karbantartással a becsmérelt házikó hatvanegyig bírta. Közben ötvenhatban villanyt kötöttünk be és ötvenhétben földgázat vezettünk. Vizet az udvari kútból merítve, majd pumpálva és csapolva használtuk. Közszolgálati vízvezeték akkor még nem volt ezen a tájon. Megjegyzem, ötvenkilencben betonalapra és betonlépcsőre számító egyszobás lakást kezdtünk a régi mellé építeni. A távolabbi tervben az öregházat bekebelezve több szobásra gondoltuk ki. Végül be is fejeztük.

Nagyapám ezeket a nagyanyám szerzeményeit hurubáknak nevezte s arról álmodott, hogy majd egyszer hazaköltözünk a régi, havasaljai házainkba. Ezek a házak a vidék szokásai szerint, vagy rakott kőfalas udvarházak, vagy boronafából fogazott majorházak voltak. A nyári legeltetések menedékházait nem lakásra rendezték be, de ott is lehetett találni mindent, ami bizonyos idő eltöltéséhez eszközöket adott. A remény felébresztése már magában nagydolog. Hát még a fenntartása? A családunk régen szokott, eleven körülményei közé kerülhet ismét, s nem fogunk városiasdit játszani életünk végéig. Ebben a hitben tért vissza Teremtőjéhez. Nem a havashoz, hogy közel legyen a temető.

Vajon ki veszi gondjába ezeket?

Ki ma tulajdonosa vagy haszonélvezője, ősi jussa javának? Vagy erről csak programbeszédek dolga emlékezni?

(1966)

26Siker I                                   opus 060.

A kérdésedre mértékletes alapfokúsággal kitűzött egyenesen semmiképp nem válaszolnék. Ilyen cikkes-cakkos fordulatra csak kerülőkkel és újraértékelt helyzet- magyarázatokkal lehet válaszolni. Itt pedig már két, sőt három emberöltőt is át kellene tekinteni. A történelem és gyatra megélői alig, a szűkebb és tágabb társadalmi elvárások vagy négyszer is megváltoztak. A tömeg pedig egykönnyen nem engedi magát átnevelni. Az átélt történelmét pedig alig érti. Sokkal inkább azt hiszi, amit arról mondanak neki. A teve nézettsége is döntőbb. Akkor is, ha ki van kapcsolva. Az áramszolgáltatás szünetelése miatt. Mert még erről sem szoktunk le, az egymással való törődés nevében.

Amíg nyakig benne voltam néha keseregtem. Volt okom. Sok gonddal és bajjal fűszerezett dolgunk volt. Ment a nagy állami támogatású csindaratta. A francnak nem kellett. Mert csak a felszínnel foglalkozott. Egy meghittebb iskolai vagy szülői közösségi ünnepélyre voltak vevők. Inkább. Egy kis nyújtott estre, ahol a fejre jutó művészi élményt megtoldották az egy főre eső, mintegy szórakoztató, akármilyen operettes-kispolgári-nagyproletári kikapcsolódás lehetőségével. Néha egyszerre éppen három-öt statisztikai mutatópontot is kipipáltak. Mert az elmaradhatatlan statisztikai felmutatás idejét nem felejthetem.

Diákfesztiválokon vagy falusi kiszállásokon, sokszor annyian eljöttek megnézni, mintha nagy színház lettünk volna. Az előadás végén a nehezebb időkben is előkerült az illő vendégmarasztaló kosár. A disznós készület vagy a nézők között egyezett étkek, ami az érdem és a szokás alapján került. Friss házi kenyérrel. Jellegzetes italkínálat is került. Étel előtt és után. Egyaránt. Ám ezen nem múlott sem több, sem kevesebb. Nem, távolról sem voltunk a színház ellenlábasai, de pótlékai sem. A felkínálás önkéntessége kényeztetett és elzsibbasztott.

A mi mozgalmunk a játszott események s a játék fenntartását célzó rendezvények voltak. Az embereknek nagyon kell a játék. Kortól és neveltetéstől független. Akármilyen szinten. Téved az az állam s az a nép nevében hivalkodó rendszer, amely a játékos hagyományosság tiszteletében ellenséget lát. Láttuk, s onnan tudjuk. Mi tanúk vagyunk. Játszani kell mindenkinek, mindenkiért és mindenkor.

A hivatalos népirtás soros elemeként elfogadottan szerepel a népi hagyomány akármiféle üzenetének megszüntetése. A helye fogyott hatalomnak elkerülhetetlen ütközése van ezzel a dologgal. Mert részleges értelmében, semmi magyarázat nem társul ehhez a látható hiányhoz. Az áprilisi tézisek sem értelmezik. Tehát a nagyokos hatodik lenni sem tudott róla. Ez pedig nem tegnapi igazság.

Az ember lelkében minden szenvedés és megtorlás ellenére, marad egy kis szűzi játékosság. Vagy csak a megszokott játék igénye.

(1985)

26Újsághír                                  opus 062.

Megtalálták a Rozs utca 8 szám alatti lakásban élő T. Jenőnét. Hatgyermekes családjával példás egyetértésben éltek. A Milicia korábbi eltűnése miatt folytatott nyomozást húsz évvel ezelőtt. Eredménytelen. A föld nyelte el. Előbb talán a Bokréta utcában lakott, ahol nyolc gyereket hagyott annak idején anya nélkül.

Tettére mentségül a szegénységet és az éhséget hozta fel.

Az elhagyott gyermekei nem akarnak találkozni vele.

Pedig a távolság kétutcányi.

El sem merem gondolni, hogy ezalatt mit élhetett át az anyaszív. Vagy soha ne nézett volna szomszédban lakó gyermekeire?

Annyira hihetetlennek tűnik, hogy már nem is kérdezem. Pedig érdekelne, a férjével sem találkozott, a rokonok felismerésétől sem tartott?

Megtalálták. Minek jó ez a szenzáció? Hogy itt is van hat gyereke, hadd szaporodjék az emlegetett nyomorúság.

(1968)

26Paralizisjárvány                          opus 063.

Egy beteg gyermeket szerintem két felnőttnek kell gondoznia. A beteg gyermekért viszont legkevesebb hat személy felelős. A felelősség erkölcsi és anyagi vonzatú. Addig nem lesz igazság, amíg ezt nem tisztázzuk. Az önhibáján kívül károsodott szerencsétleneket jelentős anyagi juttatásban kellene részesíteni. Kezelő és javító felszerelések beszerzésére kedvezményeket kellene beállítanunk. Az ügyefogyottakat nem lehet csordákban és karámokban tartani. Nem lehet magukra hagyni, étlen-szomjan bezárt szobákban sem. Szóba se kerül az igényes gondozásuk és a céltudatos nevelésük. Így fityegnek az éteren, ki tudhatná megjósolni, mi lesz velük. Talán valami. Törődéssel. Segítséggel. Megteremtett lehetőséggel. Ha egy fikarcnyit érdekelne bennünket. Kinek kell ennyi amatőr rádiós?

De a fohászt meghallgathatná valaki. S legyen belőlük is valamilyen szakember. Ülőmunkás. Kenyeres. Alapfokon.

Törődhetnénk velük, emberek. Minden kettő, legalább eggyel.

(1960)

27Apróság                                    opus 064.

Kiadó feleség, havonta egy hétre.

Cím a kiadóban.

Kivánságra hosszabbítható,

Diszkrét előjegyzés.

Tényleg, nézz a szemébe, kinek adod a feleséged.

(1985)

27Itt                                        opus 065.

Én nem tudnám veletek megértetni. Nekem amúgy jött. Természetesen. Nem merült fel a fekete kenyér elhajigálása sem. Nem voltunk eléggé nyílt szellemiségűek. Ha az értékek tagadása ezt jelentené. Persze nem egy hagyományt érdeménél magasabbra tartottunk. Mégsem mentünk vele többre. Itt ti, épp csak nem veszitek a lapot. Nincs olyan érték, amit a figyelmetekért cserében néznétek. Persze, mi sokkal hibásabbak lennénk ezért. Épp apáddal együtt. Nem adott neked semmi példát az értékre vagy értékmérőt a példakeresődbe. A világ minden baja csak ennyi. Ezen a rusnya betonpanelon túllő a végtelen példája. Neked hiába adom, nem tartod sem szükségesnek, sem figyelemre méltónak. Akkor a dió vagy szőlő árnyékos, saját udvarú családi ház sem nagyon érdekel. Csak zsémbelek itt magamban. A kenyeret siratom mindegyre. Hát mit, egyebet? Hogy ezzel én ómódi lennék? Nem baj, csak érném meg, hogy az udvaromon hancúrozzanak az unokáim. Ne államosítanának engem azelőtt. Van itt a környéken valami, figyelmedre méltó? Mivel törődsz, ha szabad ezzel tolakodnom? Semmibe épp a semmit nézni vagy látni, nem valami nagydolog. A dolgok ideje pedig eljött, s itt száguldoz mellettünk.

Öt tömbházba laktunk a múlt húsz évben. Három helységben. Mégsem voltam otthon soha. Mindent megtesznek, hogy ne is legyek. Mindig annyi a fontos, hogy itt legyek. Dolgozni felkeljek. De otthon ne legyek.

(1988)

27Sír a folyó                               opus 066.

A '70-es árvízről azt mondják, hogy a Maros felső szakaszán télen lehullott nagy mennyiségű hó hirtelen olvadásából keletkezett. Erre csak egy lapáttal tett rá azokban a napokban leesett melegebb eső. 21 liter négyzetméterenként. Még ha több, mint hatvan is. Ez csak magára egy statisztikai adat. Semmi oksági értéke sincs.

A hatvanas évekig az egész Maros hazai hosszán, három áramfejlesztő gát működött. A len és kenderáztatók nem jelentettek lefolyási akadályt. Az utóbbi időkben itt-ott ésszerűsítéseket hajtottak végre. A régi tarajosítók vagy kőfékezők mintájára néhol mederpiszkítókat állítottak elő. A víz valamit lassult, hordalékát lerakta, természetes medrébe botlott. A lassú folyás azonban nem tudta gondozni, vagy újra vágni a medrét. Megfojtotta magát. Az esetlegesen kialakított kőkitermelésekkel is ez a helyzet. Sehol senki nem érdeklődött senkitől-mi lesz, ha itt és itt kiemelünk negyven, hatvan vagy ezer tonna követ. Gondolták, van elég, hát nekiláttak. Lett egy új fék, nem mérlegelt akadály. Ettől is nagyon elváltozik a mederbeli háztartás.

A folyó jajgat, s mi nem halljuk. Kérdezzük csupán, ha észre vesszük, mitől darvadozik. A folyó panaszkodik, s mi nem halljuk. Gondolkodni nincs időnk, talán valami nem tetszik. A folyó feldühödik, most se halljuk. Ránk tőr, kiönt, kiforgat, megáztatja csontunkat-velőnket, otthagy vagy megöl. Ébredjetek, s erre megkérdezzük, ezt mi lelte. Mi baja lehet?

(1970)

28Marosvásárhely                            opus 068.

A település először a várdomb mögötti erdős részen húzódott meg. Naponta lejárt vízért, a mai Főtérre tekergő patakra. Hamar leért a lába a vízhez. Hírét vette Mátyás király is. Jó vásárra buzdította az itt élőket. A vár felépítése után a közelében vásárokat tartottak. Mesterek telepedtek oda. A környéken hamarosan elkezdték művelni az irtott erdők helyét. Határában fejedelmek is táboroztak. Hamarosan belenőtt egy erős, polgárosan szővött ruhába. Pénteken böjtöt fogadtak. A szombati istenimádásokat megtartották. A reformátusok s az unitáriusok csak később (1604) kaptak helyet. Szombat esténként és vasárnap az emberek kitódultak a sétatérre. Találkoztak. Többen Elekesékhez mentek, asztal mellé telepedve értekeztek. Kulcsárék háza sem a csendről neves. Színházba, rétegbálba, estélyekre és zenét hallgatni jártak. A szomszédok fiai köztelkeken módos házakat húztak fel. Egyszerre több helyen, többféle szórakozás is kínálkozott. Több rangos kávéház és társasági kifőzde üzemelt. A szolgáltató és ipari termelők száma meghaladta az ezret. Jobb időkben harminc-több ezren laktak e helyen. Néha úgy találjuk, hogy most már hetvenezren is vagyunk. Szabadtéri népünnepélyeket rendszeresen tartottak. Ráértek. Találkoztak Bernády Györggyel, Bodor Péterrel, nem ritkábban kivel, mint Bolyai Jánossal is. Köszöntek egymásnak. Sok mindent. Nem merült feledésbe a közösség gondja, érdeme és akarata. Meghallgatták egymást. Baját és nyavalyáját. Kisegítették. Támogatták. Vélekedését és javaslatát. A javát megtartották. A szebbeket meg is csináltatták. Ötvenéves a mozi. Senkinek sem túl jelentős, az évforduló. A város alapítását egyre feledik ünnepelni. Nem kétezer éves a vár. Egyébként minden talál. S még vár.

A vámházak egyre kinnebb költöztek, aztán a divatból is kimentek. Ezt is megünnepelhetnénk.

(1970)

Az ösvények utcák lesznek              opus 069.

A bolgárszegen szeletelt telkeken az átjárókat fenyegetés terhe alatt, tilos volt csapássá vagy ösvénnyé alakítani. A telkek közti átjáró csapókat a törvény nem tiltotta, de tolvajok útjának tekintette. Ezen a gazda beleegyezésével távozott a törvénytelen ember. Rendeletet hoztak, hogy a kerítések mellett sikátorok fenntartása és elkerített ösvények megóvása tilos. Így lett rendeleti úton, több átjáróból kötelező utca. Megemlítem a Zöld, az Őrlő, a Csiki és a Virág utcákat. Ezeket azonnyomban bevették a gazdalajstromba. Ezzel tűnt el székelyfalvi eltérő a piac előtt, a Pipacs utcai kilépő a remeteszegi patakhoz, a kicsi gyalogutca a Bokor utcából szőcsmarciékhoz, a Kerektó utcából a Marosra és Bodor Péter tanyájára járó ösvény, valamint a régi Vámház mögött induló és a Víztelepre érkező ösvény. A házakat 1904 – től tilos náddal, csomózott szalmával, vágott ággal vagy karókkal merevített növényi kóréval fedni. A tűzveszélyes fedő készítői és megrendelői egyaránt jeles bírságba részesültek. Ajánlották viszont a bádoglemezt, a palát és a cserepet. Ezek viszont fából és téglából rakott falat feltételeztek. Így lépett előre tudata nélkül a környék lakó közössége. Csak nagyon kevesen építettek vályogházat.

(1968)

28Végre                                     opus 070.

…Megkövetlek, itt az ideje, letelt már minden türelem ötven éve, az olasz foglyok, a muszka foglyok megtértek, az oláh pártolók győztek, az óhitűek körülvettek, a mi kis független területünk, mint a labda, azelőtt nem nagyon, de mostanában hol ide, hol oda vágódott, hogy mert merről s mekkorát rúgtak bele, s a röpte ezzel még ma sem kész, mert éppen te is, aki annyit láttál s a látványtól is szenvedtél, nem tesztek semmit azért, hogy a mai gyerek többet tudjon és érezzen, ezért a semmi kis földért, annak egyszerűen nagy embereiért, s végre leszokjanak a nagy város nagyszájú mihasznái, hogy a nagyobbnak tartott, vélt jogán s jussán minden nap feladják a leckét, neked ezt meg ezt kell tenned, s kedvem ellen meg kell hallgatnom, hogy a létem is már bűn, mert szálka vagyok egyesek szemében, mikor gondolkodtok már el, valamit nekünk is adjatok, amíg élünk s nem azután, valamit a juss és az elvett remény között, mert akármi keveset, ha nyújtanátok azt úgyis számtalan sokan megugatnák, s egy néhányan, persze remélhetnénk, nem volt hiába, lám még ránk is emlékeznek, vannak akik tudják, minden kósza hír és hápogás ellenére, mi még mindig otthon vagyunk, a rászorultaknak gyógyvizet adunk, a portyázóknak melegítjük a fürdővizet, csak azokkal kötünk egyezséget, akikkel alapunk van az adott szó betartásában reménykedni, mert bizony mondtak nekünk s rólunk eleget, igazat is egy keveset, de adni ritkán esett, még a sajátunkat se adták vissza, nem idegen egyeseknek, hogy a jogunkba kételkedjen, mert valami gondolt joga folytán hamarabb és többet kérdez, de semmire nem felel, amit én kérdezek…     

(1970)

29Remény van                                    opus 071.

Vaszi, gyere haza,

vettem földet s az örökséggel

több mint 50 hektár,

csak két dolgos kéz kell,

semmi más,

anyósod nem áll többet közénk

várlak Mimid

Más szóval egyéb állt közétek, szép megkeresés egy lapban.

(1998)

Köves út                                   opus 072.

A városi elöljárók 1607 – ben döntöttek arról, hogy a Maroson át, állandó fahíd vezessen. Sajnos ezt a nem túl ellenállóvá lett hidat állandó kompjárattal kellett megerősíteni. A komphoz tartó szentkirályi utat 1856 után fedték be keramittal. A jobb oldalon, a révtől a régi Vámházig is keramit borítást kapott az út. Medgyesy Ármin kovácsmester kezeskedett, hogy sem a bolgárok zöldséges szekere, sem a söröshordókat szállító szekerek nem tehetnek mérhetően nagy kárt az utak borításában. A két lovas fogatok szinte semmi nyomot nem hagynak a burkoló kövezeten. Tovább, a később Gáztöltőnek nevezett helyig bazalt kockakővel rakták ki az úttestet. Innen a székelyfalusi piac oldalába és a Benefalvi letérőn egy kissé tovább bogárhátú utat raktak macskakövekkel. Ezt idővel a szentannai út torkáig nyújtották. A kockakövezést Hídvégen át, a Szentkirály Gabonatárolóig folytatták. Innen makadám út vezetett a náznánfalvi révhez tartó letérőig. A dicséretes munkát 1913 nyarán fejezték be. Ezeket az utakat és az alattuk vezető vízáteresztőket állami pénzen tartották fenn. 1961 – től, ha valamelyik szolgáltató vállalat feltörte, a saját költségén tette helyre. Ezt az intézkedést mérhetetlen romlás követte. Egyetlen vállalat sem várta meg a töltelékföld tömöttödését. Beborították a javítás helyét.

(1968) 

29A Buturoj-tag                             opus 073.

Ödön bácsi pihen. Alig lehet kivenni, halk és nyugodt lélegzetét. Pihen olyan csendben, amint az egész élete. Csendes. Alszik, s hozzá egyenletesen szusszan. Pihen, a nagy dologra. Nem volt valami ideges alkat. Nem lepte meg, amikor elvették a Buturoj-tagot. Csak sajnálta. Szép, nagy darab, fekete földes hely, eleget termett. Ilja bácsival összetanakodtak. Így ingyen, uk-mukk-fukk nem használhatják, az irigyek s az értetlenek. Aztán két nap alatt megbontották a Bese-patak medrének oldalát. A vizet fokozatosan beengedték a szántóba. A szántó csodálkozott. Ilyen öntözés. Túl bőséges. A szántót napok alatt elönti a víz. Megáll rajta. Állandó vízállása lesz. Mintegy bokáig ér majd. Állítólag nemesrizset vagy semmit termeszthetnek rajta. A két öreg még tenyér dörzsölés előtt és helyett, a patak oldalába leszúrt egy pár fűzfa karót. Most már ki sem tudják javítani a hibát. Mocsárrá lesz az egyik legszebb szántó.

Alszik Ödön bácsi. Azt álmodja, hogy a város szélén volt egy paradicsomi-hely. Szép és gazdag. Nagy kedvvel művelték. Bőven jutalmazta a szorgos munkát.

Ödön bácsi felébred, kinéz. Valóban, csak álmodott. Ameddig lát a kisablakon, mocsár a világ. Vadrécét terem a szántó. Már évek óta. Ha megérné, lecsapolná. Ilja bácsi már fentről szurkol neki. Közben kiutaltat egy-egy kiadósabb felhőszakadást. Senki nem tudja, mi lelte a kertet. Csak úgy, magához szívta a sok vizet. Tele lett vízzel, mint a szivacs. Nincs lefolyása sem. Sehol.

Ne is legyen annak, akinek a másé kell. Aludjunk egyet rá.

     (1979)

29asztrológia                               opus 074.

Szórakozunk, alszunk és dolgozgatunk. Itt vagyunk. Rettenetesen aprók. Féktelen mohók és szaporák. Sétálunk, mászkálunk, fekszünk a Földön. Önzők és betegesen féltékenyek. Felpattanunk az egyik székről s a másikra huppanunk. Vigyorgunk. Mindenen, mindentől s mindenkinek. Ha fáj, vicsorgunk. Ez egy bolygó. A többi között elég kicsi. Nekünk elég tágas. Ha vigyázunk rá, jó sokáig meglehetünk itt még egymással. Valami víz, élelem és meleg, amennyire megteszi. Ha tiszta levegőnk marad, sokáig lesz jól dolgunk. A Nap nevű csillagunkat követjük bibliai idők óta. A Hold nevű útitársunkkal. Évek óta, éveken át.

Hisszük, hogy ezek nagy hatással vannak létünkre. Nem mindig a sok a jó. Mindegyre megdobálnak. Kisebb-nagyobb kozmikus kavicsokkal. Némelyik éppen akkora, hogy valamelyik óceánt sima leszállással betemetné. Becsapódással, isten ments.

Elődeink sok olyan dolgot tudtak, hogy a feledés szitájára mi ma csodálkozva bámulunk. Értjük is, nem is. Tagadjuk. Mentségünkre, ha lehet újra felfedezzük. Sok bajunk van. S főként a nehezebben megoldható bajokkal foglalatoskodunk. Nem csoda.

Aki nem csodálkozik, azt megöljük.

Tettünk, nem tettük. Letagadjuk.

Csak megtudnánk egyszer már: van még valaki valahol, akivel találkozhatnánk, vagy árvák vagyunk. A világegyetem árvái. Szinte hét milliárd árva. Az emberek nagy családjának örökös és önző árvái.

(1982)

a lila levél                               opus 075.

Minden jel a hatalmasodó kórt hirdette.

-Menj orvoshoz, mert ideje- mondtam elváláskor.

Drága dokikám, a kegyelemben és ember barátiságban fakadt lelet magyarázata le van usw, különben talál, de ez csak ennyi meg ennyi tetejében nem te leszel, aki rávesz az alapos kikopácsolásra, ami nekem már rég nem elég Szsz.

Hogy lehet valaki ilyen önsanyargató? Az ilyen ökörködésnek a döglés való. Ezt megállapítván, többet nem orvosolok költőket. Magamra se jut elég időm. Csak a pofám jártatom, közben azon töprengek, mit válaszolok, hogy arra kellő választ várhatnék. A dolog egyáltalán nem egyszerű. Más dolgáról, avatottan nyilatkozni nem is illik.

(1971)

a hallgatás                                opus 076.

     Egyszer, rögtön felszállás után hallgatást fogadtunk. És hallgattunk a Beneászán kifelé, és még Plojesten, aztán végig a Prahova-völgyén, amíg csak betértünk Brassóba. Ott leszálltunk és kezet fogtunk:

-Örülök, hogy találkoztunk. Olyan jó nagyot beszélgethettünk volna.

-Jó, hogy ekkorát hallgattunk. Mert nem akartam hallani, csak a kerekek csattogását. A szívem verésével, párban.

Szidsz még visszaintett, aztán elvegyült a tömegben. Egy jó óra múlva a másik vonaton hallgattunk tovább Marosvásárhelyig. Csak a nézőink vélték volna hallgatásnak.

     Egy újságnyi papírt írtunk tele. Magunk dolgaival. Ha külön utaztunk volna, akkor minden másképp lesz.

Tényleg jót beszélgettünk máskor erről. Ekkor a vége felé voltunk feltételeket teremtő és követelő aktuális dolgainknak.

(1971)

Mit esznek az emberek                      opus 077.

A tanító bácsi, igen érthetetlen okból, egy nap azt a feladatot adta, hogy egy hónapig mindennap pontosan írjuk le mit evett a családunk apraja- nagyja. Híven begyűjtötte a lapokat. Hihetetlen dolgok derültek ki. Minden házban ettek leves ételt egyszer vagy kétszer is napjában. Második fogást a szegénység ellenére s az örökös kicsi fizetés dacára, a konyhafelelősök kiművészkedték. A konyhafelelősök régebb csak otthon levő anyukák, mostanság nagymamákra vagy nagynénékre hagyták a terhet és gyári vagy hivatali munkába soroltak. A jelszavak és az egyenjogúság ellenére, a muszáj volt s a nagyobb kereset. A megélhetés követelménye volt a női munkavállalás. A második fogás szószokkal és mártásokkal dúsított húsételek lehettek. Bő választék kínálkozott az olyan tésztafélékből, amelyek szintén hús mellé jártak. Voltak gombócok és galuskák, amelyek magukba, vagy salátákkal, vagy éppen csak salátaként kísérték a levest. A doktor örökös intése ellenére, hogy halálra zabálják magukat, nagyanyóék azt emlegették, hogy a kemény munkához kemény étel kell. Nálunk ácsok és kőművesek ettek néha a családtagok mellett. Volt, amikor a munkahelyre vittük ki az ételt. Hát azt látni kellett volna, hogy mit nem emeltek fel kézből, ékből vagy csigával. Persze, hogy ezt erő nélkül nem lehetett. Más emberek is végeztek kemény fizikai munkát. Aztán a reggeli soha nem maradott el. Volt, amikor a szükség öt étkezést, de legtöbbször négyet tartottak be. Reggelire és uzsonnára, vagy a távol dolgozók és utazók ebédre is szárazat ettek. A szárazban a fő helyet, a füstölt szalonna foglalta el. Ugyanakkor túró, sajt, feldolgozott és füstölt vagy szárított disznó és majorság termék sem volt idegen. Sok tejet ittak, vagy a cikória kávét sűrítették meg vele. A babkávét ritkábban itták, mert tejszín vagy hab járt hozzá, ami dologgal és odafigyeléssel társult. Kalácsot vagy süteményt rágcsáltak hozzá. Az étkezésben nagy hely jutott a töltött palacsintáknak, buktáknak és a különféle rétestésztáknak. Ezt a gyermekek örömére, de valamelyik keményebb leves kíséretére is sütötték. Ha az iskolába tízórainak vittük, akkor a töltelékekkel vetekedtünk és körbe kóstolva ízleltük. A sajátunk, többször nyert a mások ellenében. Viszont találtunk ízeket, amiket otthon hosszan ecseteltünk, hátha nagyi rákapna és ugyanolyant vagy jobbat, teremtene elő. Legalább hetente egyszer, valami süteményt készítettek a ház népe örömére. A felnőttek házi főtt sört ittak, hetente kétszer, de háromszor is. A gyümölcspálinkát a közeli gazdálkodóktól szerezték be. Hétvégen vagy ünnepekkor az örménytől bort vettek. Nem volt divatban az italozás. A túlzottan italozókat a közösség megbélyegezte, ami kellemetlen megjegyzéseket helyezett kilátásba. Így az ilyesmit jobb volt elkerülni.

A ritka házi feladat nyomán az iskolában, egy éven át táplálkozási tanácsadót és főzőtanfolyamot tartottak. Nagymamám egy darabig igen híven látogatta, aztán egyszerre csak egyéb dolgai miatt nem tudott menni. Azt hiszem valami recepttel nem tudott kibékülni. A dolog, ezen fele titokban maradt. Van hírem arról, hogy a főzés bevett szokásait nem szívesen hagyták fel a tanfolyam hallgatói. (1969)

Betonhíd                                   opus 078.

1816 – ban Bodor Péter bemutatja az új Fahíd tervét. Az építmény kisebb változata már elkészült a holtági szigetre átjárónak képzelve. A két híd furcsasága, egyben nevezetessége, hogy egyetlen illesztésben sincs fémszeg vagy fémkapocs. Találékonysága és rátermettsége a tervezőnek igen sok ellenséget gyűjtött. Ennek a hídnak, bár az építését 1821 – ben befejezi, nem lesz túl nagy élettartama. A tervező is bebizonyíthatatlan vádak alapján többet nem lesz szabad. 1871 –ben felér az aranyosi vasútvonal. Ehhez méltó szegecselt vasbordázatú híd illik. A fahidat elbontják. A nyitolt hidat 1884 – ben átadják az egyetlen sávos deszkázott, majd egy év múlva a kétsávos átkelésnek. Ekkor halad erre a régeni vasútnyújtás. Ezt előbb a jobb parton számították vezetni, de a Buturoj – tagot erre nem nyerhették el, az Elba szigeti szabad helyeken és a dinnyéseken mentek keresztül.

A Vashíd deszkapallós maradt egészen 1962 – ig. 1964 – ben a Felszabadulás 20 – dik évfordulójára átadják az első betonpallós Maros - hidat. Ezzel a Kossuth utcában végig és a Szabadi út elején megszüntetik az út közepe alatt haladó szennyvíz elvezetőt. A villany, a gáz és a telefon vezetékek, a szennyvíz saját csőbe került. Az alagút betömésével a város mélységeiben kialakult sajátságos életforma tovább csak a Dózsa György utca felé maradt fenn. Ott sem sokáig. Az említett útszakaszon a keramit borítás helyére aszfalt szőnyeg került. Hamarosan kiderült, hogy az alapozás nélküli, de gyorsított útépítés hagyott több rést, amin csak ennek a hibáit láthatta a szemlélő. Én azért tudok ezekről, mert nagyapám és édesapám szakember volt ezen a téren. Sajnos a tervezést és a végrehajtást nem szakemberek végezték. Később a hibás műveletek helyrepofozására szakembereket is verbuváltak, akik nem mindig oldhatták meg a túlságosan félresikerült fércművet.  

(1965)  

A zöld levél                              opus 079.

Mindig valamilyen színnel írt. A tartalmat vagy a hangulatát pedig soha, nem jellemezte ezzel.

Also, mein geschäftigen Kerl,

köszönöm a múltkori versem testreszabását. Túl azon, szeretném a játék ötletét tovább vinni, ha lehet a gondolati sérthetetlenség határáig. Voltam hiába az ISz-nál is, üdvöl D.

Ez lenne az engedély, hogy belemocskolhatok a költői gondolatok őnagysági, felségvizei sérthetetlenségébe. Jól mondom, mi? Köszönöm. Fogom használni. Azért mert megbízol bennem, majd kötök neked egy gyapjú zoknit... a füledre. 

(1970)

a kékes levél                             opus 080.

Azért írhattad volna, te gyaur, vagy efféle éket, mert engem sem a tökmagárusnál pattogtattál elő, ohóóó:

Amit SzJ-ról nem gondolsz, az a magad dolga. Nem egészen biztos, zB. milyen mértékben tarthatod visszaélésnek, helyzetítéletét. Ezt a felvilágosítási módot, még kiderül, szíves elnézéseddel, nem rendszeresíteném, öklel D.

Szinte én is így gondolom, két nagy ismert költő egymásról sohse beszéljen az ismeretlenül pacalista tanítvány előtt. Mi a biztosíték, hogy meg is érti? De mindenképp kiábrándító véleménye lesz a felnőttekről. Aláírás. Pecsét.

Még másnak is megesett, hogy a versének lába kelt. Még más levelére sem válaszoltak. Az esetek velem regélnek. Hagyom a költőket álmodni. Nekem tiszta valóság. Nem mindenhol, nem mindenkinek és nem mindenkor olvassák el küldeményét. Sőt megeshet, hogy éppen csak a te küldeményed lett felette terhes. Vagy még olvassam tovább. Kiderül, mit kerülgetek. Feledjük el. Szaporodnak a hivatásos irodalom művelőkkel szembeni kifogásaim és fenntartásaim.

(1970)

a piros levél                             opus 081.

(folytatásnak, gondolom, képeslapon)

Ne félj tőlem, én is halandó vagyok. Elég, ha félek magamtól. Gauss. Bánom, hogy sF usw nem beszéltem meg veled. S fogy az idő, kihagy a szellem. D

KME.

Szinte lehetetlen világunk feltelik az emberi furcsaságokkal, majd aztán az egészet el-, kiveti magából. Kellhet-e ez nekünk? Úgy múlsz el, hogy ott se leszel a tetthelyen. Egyszóval idő-nap előtt, ártatlan. Ez most nekem szinte semmit mond, talán újra boldogságra leltél. Ha ennek ujjonghatnék. Majd elmondod, csak ráérjél.

(1973)

Kertek alján                                      opus 082.

A lakók megválasztása nem volt nyíltan emlegetve. Csak kidobolták. Egyszerűen a nem kívánatosabb személyeknek, bárha szomszédjai nem emeltek kifogást ellene, nem adtak papírt. Még a bekerítéshez sem adtak papírt. Ez pedig a gazdalajstromban fő helyen állott. A gazda birtoka kerítés által megjelöltetik. Sem előbb, sem hátrább, sem más méretekben, mint azt a telekkönyv megadja. A kerítés az út felől szabályozott. A szomszédok között felebaráti egyezség esetén egyenlően, főleg mikor két utcából szomszédolnak össze, egyezség hiányában a lakszámozás irányában a lakás előtti kerítést a szomszéd felé a telek tulajdonosa emeli. A házat, bármivel fedettet, a közössé lett kerítéstől csak 6 singre, azaz két lépésre lehetett építeni. Ha két szomszédos telken, olyan házat építenek, hogy ezt a pár singet a lakás javára szeretnék fordítani, akkor a két épületet alapjától a fedeléig külön - külön kell építeni, akkor is, ha kivülről szimmetrikus kiépítést dolgoznak ki. Ennek, igen sok meggondolásból alapos előzménye volna, lényeges, hogy a bulgárszegi építkezéseknél hallszik először törvényesen szigorúnak.

(1971)

Egy kis elméleti csillagászat                      opus 083.

Hol vagyunk? Hát valami, éppen kevés eltéréssel nagyon – nagyon jó a földrajzi fekvésünk. A város főterén haladnak át az északi szélesség 46⁰ 31' – es és a keleti hosszúság 24⁰ 32' – es főkörei. A mérés még1969 – ben csillagászati órán történt. Az Egyenlítő vagy az Északi Sarok egy bólintásnyi eltéréssel ugyanannyira vannak. A Greenwichtől keletre fekvő körülbelül három órás időmérő zónában is középtájon terülünk el. Angliától is, de az Uraltól is egy – egy kemény órára. Bár van olyan, aki úgy tudja, hogy Angliáig, de az Uralig is, két óra köz van.

A szóban forgó városrészt 1860-tól tekintették a fejlesztés tárgyának. A vámházon kivül a telkesítést a város ekkor határozta el. A város észak felé való terjeszkedését a 15000 lakósra gondolt célszám követelte volna meg. Nem okozott senkivel semmilyen összetűzést. Az országút két oldalán nem voltak művelt kertek. Marosvásárhely az északi féltekén joggal számíthat az észki világ közepén való fekvés megtisztelő címére. Ez aztán már épp csak elismerni szükségeltetik. Hát ezzel még lehet gond.

Gyermekorvos                                    opus 084.

Szabadi út 58 szám orvosi rendelőjének eléggé fura hangyamunkása volt Czeglédy Ferencz. Szászos vadász ruhájában és hátizsákjával napokig rótta az utcákat, amíg mindenkit megtalált a védőoltás vagy az ingyen gyógyszer átadására. Mindenkihez volt jó szava és kedvesen magyarázott minden gyógyítási kísérlet vagy megelőzés értelméről. De jaj, volt annak, aki fontoskodásba és akadékoskodásba kezdett. Ilyenkor villámlott és hangosan kiabálva hengerelte le ellenfelét. Az ilyen meggondolatlanságot, később mindenki buglyázva vissza kapta. Lassan aztán megszokták a lakók, a szófogadás vele a béke kulcsa.

Öcsém egy nap szaladgálás közben szeges deszkára lépett. A rozsdás szög átment az első két ujja között. Kihúztuk, és szaladgáltunk tovább. Nem első eset volt, hogy a lábunkat megszúrtuk valamivel. Estére eldagadt a lába, megfeketedett és jóformán rá sem állhatott. A doktor meghagyása szerint otthon is lehetett zavarni, ha valakinek halaszthatatlan baja esnék. Így édesapám felkerekedett és a doktor után ment. A doktor színházba volt. Édesapám utána. Szünetben arra kérte, hogy előadás után jönne hozzánk, mert ez és ez a bajunk. Rögtön konflist fogadtak, a rendelőből gyógyszert vételezett. A sápadtra bátorodott öcsémet beinjekciózta. Kezelés végeztével visszament a színházba. A konflist sem engedte kifizetni édesapámnak. Reggel mikor szüleim éppen dolgozni indultak jött a doktor. Na, hogy aludtunk – így ment ez azon a héten végig. Harmadnapra öcsém megindult, pedig a vénasszonyok lábvágást jósoltak. Ma is jól jár vele, más okból pihenteti, ha úgy találja. Egy anyuka egyszer azt adta elő, hogy a kisfia bekakilt. Hogy milyent? Hát némileg hígabbat. Nos asszonyom, a gyermek talán fosott!? Mert úgye azt így nevezik. A sok eset közül ez is fennmaradt a népi emléktárban.

Aranyozott csapat                         opus 085.

A mi tájunkon a labdarúgás a gyermekekkel cseperedett fel. Ott volt mellettünk a két nagypályás és a kis edző pályás futball paradicsom. A rongylabda vagy a gumilabda kergetése volt a rendszeres. Ha az égből ránk mosolygott a gondviselés, akkor valami fél órára bőrlabdába is rúghattunk. Az edzés végén, az átöltözésig vagy azután is, mikor alkalom nyílt. Ilyenkor valamelyik gyermek nagyobb, igazolt játékos testvére maradt ott velünk. Most tudom, akkor nem is sejtettem, nem jött el a barátnője, ettől lett olyan nagy a lelke. A labdakergető élet távoli irányítóját Szepessy Györgynek hívták. A rádióban lakott és onnan varázsolt. Az emberek már a mérkőzés előtt begyűltek valamelyik néprádió tulajdonos tornácára, vagy éppen konyhájába, latolgatni az esélyeket. A klubcsapatokat és a válogatottat mindenki egyaránt ismerte. Öt aranycsapatnyi télikabátgomb focicsapatom volt. A gomb fülébe szálkát mesterkedtem, a hézagba gyantát öntöttem, ehhez ragasztottam egy picuri papírt, amin a játékos neve és száma szerepelt. Számtalan meccs előtt kételyeim voltak, elég gyorsan követem a bevonulókat, nem változtatták meg valaki helyét a múltkori felállás óta. A játékosokat aztán gyalult konyhaasztalon vagy lakkozott papírból kialakított pályán uszítottuk az inggomb labda nyomába. Nagyapám valami két tetűző csontfésűt vágott fel darabokra, amiket én fényesre csiszolva aztán a játékosok pöccintésére kitűnően felhasználhattam. A csapatok aztán lassan gazdát cseréltek. Vagy vereségen mentek el vagy reményteli cserébe öltöttek testet. Csortán az egyik érettségi találkozóra elhozta az ilyen átruházott aranyozott csapatot. Bozsik, Puskás, Czibor, Hidegkúti és Kocsis kandikált ki a dobozból. Hazamenve megpróbáltam megkeresni az enyémeket. Tichy, Albert, Mészöly és Grosics még meg volt. A többiek valahová ellettek. Volt egy Szepessy gombom is. Ennek a füle a tetejére esett, s a kitörés helyén úgy mutatott, mint egy antenna. Ha a híres bemondó rákezdett, a kipirult arcú emberek képzeletében megelevenedett a pálya, és parttalanná lett a mindenki hazafisága. Az angolokat és a brazilokat annyiba se vették, mint a régenieket vagy a szeredaiakat. Hiszen a labdarugó csapat legyőzte őket. Nem feledni való dolog, hogy ez a mi csapatunk. Ez a mi csapatunk kellemes pillanatokat és határtalan büszkeséget dagasztott bennünk. A nagycsapat győzelmeire az ünneplő közönség betódult a Pelikánba, a Jakabbácsiba vagy a Hídlábba, szerintem bizonyosan egy pohár ingyenessel koccintani a csapat és környezete egészségére. Ezt a jókívánságot bizonyosan és elég hosszú időn át megkapták. Aztán az idők múlásával, lassan leszoktunk erről is. Főleg mióta a személyi zárlat elkezdődött. Kitapinthatóvá lett, hogy a magyar családokat féktelen engedték elköltözni. Lakásaikat csak románok vehették meg. Igazolvány nélkül is, ha kellett. A magyarok és hasonlók faluról nem telepedhettek be, vagy csak ideiglenesen, amíg moldovai vagy más vidéki munkaerőt hoztak helyette. Drágasanyiban alig lakott magyar vagy más. A zsidók és az örmények helyett csakis román jött. A magyar futball hanyatlásával a csillagunk leáldozása is elkezdődött. Előbb csak burkoltan örültek kisebb vereségeinknek, később, ahol lehetett vagy nem is kellett volna, gúnyolódtak. Lassan egyre többen lettek és biztosabban látták helyzetüket. A fáma bölcsen hallgat arról, hogy az éljenzett román büszkeség Dembróvszki, Jenei és Bölöni nevét nem is tudták kimondani. Dembróvszkiról szívesen mondották, hogy a román labdarúgás kiválósága. Őmaga pedig romániai. Az egyik padlás műsorunkban Simon volt a közvetítő a helyi rádióban. Le utánozta a bemondót, ahogy a bevonuló játékosaink nevét gyötörte: zólom-cákóvárodi-szolosibolonimikinág-vigufázékás-szélimésiunu-szélimésidoi-si-házsnyál. Hát nem dicsértek meg, ezért a kis bejátszásért. Mégis ahányszor eszembe jut, elmosolyodom. Ezek a bemondók nem tudhatják meg soha, hogy hol élnek. Lehet igényük sincs rá. A vásárhelyi labdarúgás csillaga ekkor delelt. Bölöni nappal is ragyogott. Aztán elvitték. Tanulták a nevét. A harmincöt méteres bomba után többen ki tudták ejteni a nevét. Csak az aranyló csapatnak nem lett tagja. (1975)

Fekete levél                              opus 086.

Én megfogadom, hogy ennek a mafla embernek a még maflább leveleit nem őrzöm meg. Vissza nem küldhetem, mert nem vagyunk elég szerelmesek. Sem egymásba. Sem senki másba. Különben sohasem tudom, hogy mikor éppen hol tartózkodik. El nem égethetem, mert szűkagyúságára való tekintettel, mindig kibékülök vele. Mindenképp terhes, félek, csak a bajom gyűl meg. A saját lelki ismeretemen kívül még netalán valaki ide sorakozik. Felteheti a hülye kérdést, barátilag minek nem győzögetted, hogy tegyen valamit magáért. Az újságban, ki nem adhatom, mert az emberek a hasukat s a fejüket felváltva foghatnák. Mi legyen akkor? Még Lazics se tud hozzá-tenni? Szégyenlem a levelem, amit nem kaptál meg, lenyelném, tudod te. Elkaparom, íziben. D. Pedig micsoda tehetség? S itt ég takaréklángon. S mi nézzük. Egyesek hangosan szurkolnak, úgy kell neki. Bocsáss meg uram nekik, nem tudják mihez tapsolnak, akkor siratják, mikor nem lesz nekik. Költőjük.

(1973)

Van egy titkos ernyőm                      opus 087.

Nem mondtam senkinek. Még csak nem is hivatkoztam. Féltem, ha kérdezik, megtagad. Tartottam, ha velem látják szégyenében, elvesztem. Ó, már híres bajok embere. Ha javakat hagyok, te leszel. Utódom nem, örökön örököm, csak fel ne fúvódj fényesem, tényleg tanítsak(?) szi(d)sz. Én meg olyan kicsi vagyok. Alig egy s hetven valami. Méterben. Óriás törpe. Mellette. Csak nem egy singgel mérnek össze. Sem azelőtt valakivel. Sem most egymással. Aztán már senkivel. Olyan nagy és jóságos, napernyőnek tartom. Így aztán senki, nem akar tőlem semmit. Én vagyok a nagynak, a kicsi barátja. Ez a gondom megváltó ára. 

(1973)

Hozományláda                              opus 088.

A lakásunk hasznos területének igen nagy részét a kelengyés ládák foglalták le. Meg volt a dédnagyanyámé is. Ott volt a nagyanyámé. Volt egy édesanyámnak is. Amikor a kő-tégla házat felhúztuk, abba városi bútort vettünk. A hagyományos darabok nagyobbára kicserélődtek. A kaszteneket viszont semmiképpen nem lehetett leírni. A dédi szekrényében látni lehetett azt a ragyogó többréteges népviseletet, aminek a készítésére és újrateremtésére hatalmas energiákat összpontosítottak. Még a szőttes napi viselet is több hasznos elemből állott. Az egész láda, a használatba vett, vagy tartalékká alakult állományaival szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak. Szegény nagymamám nem győzött riadozni, ha édesanyám most üzembe jár, vajon lesz-e ideje a szövőszékbe ülni. Kellett ezzel gondolni. Hiszen a még meg sem született lánytestvéremnek is illendő előállítani a párnatokot, az alsóruhát s az egyebeket. Édesanyám hiába feslette a száját, más a divat s a követelmény. Nem és nem. A kislánykára gondolni kell. Ha nem, akkor egy keresztlánykát kell kiállítani. Télen a nagy csendben, felállították a szövőszéket. Egy kendő sem készült el. Ellenben az öcsémmel felvágott rongyból, mintás fali és padló szőnyegeket szőttünk. A hitetlenek tapsikolásából kiindulva, azt hiszem jól sikerültek. Nagymamám álmára a szocialista kereskedelem mérte a legnagyobb csapást. Az örmény államosítás és a zsidó kereskedők szentföldre költözése után éveken át nem forgalmaztak fonalat. Így nem lett mamának mivel bajmolódnia. Nincs fonal, nincs törlő. Sem párnahaj. Sem terítő. Egy félszéles abroszt szőttünk nekem a fonal maradékokból. Költözéskor a dédi üres kasztenét, a szövőszéket s a gyümölcsszedő létrákat örökre elhagytuk. Az új ház feljavításakor a gyapjúból szőttes fenyőágasokat és a lódenből lett minden más ruhadarabjainkat átváltottunk. A dolog nem ment hirtelen, csak egy többhetes molyirtáshoz kapcsolódott. A szekrények belejöttek a szerepükbe, a kasztenek egy ideig játékvárakká lettek. A férfi ruhák akasztására szánt benyíló felszabadult, benti véce s zuhanyozó lett belőle. Nagymama halála után a kasztenek el is tűntek a házból. A fedelüket sajnálom mértéken felül. Az egyes fedelek és fiókoldalak valóságos környezeti történelem könyvek voltak. Mindenféle hasznos feljegyzések tanyáztak rajta.

(1974)

Bolthátán bolt                               opus 089.

Szabadi út 58 és 60 szám alatt volt a Hirsch-féle ikerudvar. A homlokzaton üzletek nézték az utca népét. A 60 szám elején másféle bolt volt. Hátul lakott a zsidó, aki a háborúban valahogy megmenekült. Családja is segített. Nekik bejárónőjük is volt. Rendszerint mindent, még építőanyagot is árult. Péntek naplementekor imádkozott, akkor nem illett megzavarni. Neki láttam először hálósipkát és hálóköntöst. Éjjel abban ment ki a raktárba, mikor egyszer fájdalomcsillapítóért felkopogtuk. Tojást, fekete retket és savanyú káposztát néha egyéb áruért átvett. Üvegpalackot keresett naponta. Ha az állami élelmiszer jegyeket segítettem felcsirizelni egy ívlapra, akkor szabadon fehér kenyeret, de kristálycukrot is kaphattam. Ha tíz lejre vásároltam, egy darab tört üvegcukrot vagy süvegcukrot is kérhettem. Tőle vettük a varrógépünket, részletre. Hatvanban elengedték, hogy menjen a keleten gyülekező rokonai után. Ezzel elvették a boltját. Az egyik felében kenyérboltot rendeztek be, a másik fele férfi fodrászat lett. A lakásába és a két raktárba, négy sokgyermekes család költözött. Az összes bolthelyiségben péntekenként a padlót locsogásig felolajozták. Nagyon érdekes szagot árasztott, ha a frissen sült kenyérhéj, vagy az arcszesz, vagy éppen a kimérős ecetes uborka szagával elegyedett. Ezt talán soha, semmi politika nem tudja lebontani. Máig ott lóg a levegőben.

Törcsvár, mire vár                        opus 090.

Milyen dolog lehet ez a tiétek, bámul nanyóka. Két nagy darab ember, mennek hallgatnak. Libbennek egyik balra, másik jobbra. Pedig a billenésük nem születési. Maguknak keresték. Viselik, mert jól áll nekik. Elnőhetik valamikor? Most billegnek. Ökörhúgyosan, mint a kétkerekes bábúk, farsangkor. Mit tanulsz tőle, ha a családja zátonyra futott? Nem tudom, vonogatom a vállam. Járt-kelt barátom, másnak nem mondom, én Törcsváron soha nem jártam, gyere velem nézzük meg. A hétvégi vonatot és a hétfogásos kiflit én állom szi(d)sz még? Itt van nanyó. Ez az ember keresi a többi embert. Tőlem akar valamit megtanulni, amit ösztönösen a fia iránt kellene éreznie. Érted nanyó, nem nagydolog. Sokszor az emberek a gyermekeiket úgy magukhoz láncolják, hogy azok az őrületbe is szívesebben szaladnának, csak a köldökzsinóruk szakadna már. Nem tudom melyik, de okos kellett legyen, ha merte, Domi házasságait a szülők számlájára írta. Ez az őszinte nyugalmam ára. 

(1973)

Ebből lett a cserebogár                               opus 091.

     Amit ide írtam azt csak úgy meghallottam. Az igazság felől semmiképp nem volt alkalmam meggyőződni.

Mindig van kerengőben, s éppen leszállóban valami adoma a székelyek gondolkodásmódjáról. Az emlegetett dolog állítólag 1874 környékén esett. A város gondos atyafisága elhatározta, hogy a Szentanna, Szentgyörgy, Szentivány, Keresztúr, Székelyfalu és Szentkirály felé tartó utak mentét telkesíti. A telket vásárló, városlakó székelyek azon nyomban építkezésbe foghatnak. Valami egy év múlva a lakosság lélekszáma felülmúlja a 15000 – et. Bizonyosan. A családokat támogató tervezet szerint, az olcsó áron vehető telket nem lehet aztán eladni. Valami tíz év után. Csak.

Az atyafiak sem voltak restek. Verték a cölöpöket, s hozták a mestergerendákat. Alighogy egy pár ház udvarára vályogot vetettek, hogy nehogy leégjen, mint máskor szokott, vagy ha a Maros áradata vinné, akkor hadd legyen boldog vele. Máris eléálltak a választmányi emberek elé. A telek házastól, vagy anélkül eladható legyen. Csak a létező szomszédok tetszését is meg kell nyernie a vásárlónak. Ily módon aztán mindenféle népek tudtak telket venni ezen a tájon. Nemegyszer a vásárló, amint megkapta a szomszéd bólintását, már neki is bólintania kellett egy újabb szomszéd javára.

Álmélkodtak a városatyák, mennyi újszékely jelent meg egyszerre.

A századfordulóra aztán jelentékenyen megemelkedett a lélekszám.

30Vaku I                                  opus 092.

A remeteszegi magyar iskolában előbb egy, aztán két tanító bácsi lett. Valahogy. Fogságból és börtönből jöttek szerre. Addig sem volt üres az iskola. Dolgoztak ott még más, lelkeket mentők. Csakhát. A tanítónőket nem számítjuk. Ők főzni és kézimunkázni tudtak jobban, s letagadták a német vagy francia nyelvismeretüket. Mert az, romlott kapitalista vonás. Nem is tanítottak csak magyar nyelvet, később románt. A tanítók főleg magyarul és oroszul tudtak. Hogy mennyire jól, azt soha nem fogjuk igazán megtudni. Az egyik tanítóból aztán, még szovjet tanár is lett. A helyesírási hibáival együtt. Akit nem magyarból vagy oroszból, azt énekből regulázott meg. A katonai fegyelemhez és tartáshoz nagy tapasztalattal rendelkezett. Szép egyenes mogyoró vesszőket gyűjtetett be a soros vétőkkel.

Sok keservem volt nekem a kórussal. Kaptafahangom nem érdemesítette semmire. Mégis. Fel kellett állni, s tátogni. Megalázó dolognak tűnt. Néhányad magammal ezt utáltuk. Minden akadályoztatás eszünkbe jutott. Kaptunk is eleget érte. Szép nap az volt amikor gyűlés miatt, senki fia nem mondhatta, hogy K. ma is belénk kötött. A kényszeredettségbe sokszor beleizzadtunk. Naponta viaskodtunk. Magunkkal. Vele. Magunkban. Nem került támasz az ellenkezőknek. Senkivel és semmivel nem számolhattunk. Támogatólag. Egyéb nem is járt a kis, buta fejeinkbe, mint valahogy borsot törni az orra alá. Értette a gyermek lelkét. Állítólag. Kiforgatta, átmagyarázta, ledobta és megtaposta álmunkat és kívánságunkat. És mi erre lelkesen énekeltünk. Csak egy intésébe került.

Szeretett minket. Felhasználni akarata szerint. Az osztályban hallgatni, mint a sír. A kertben eredményesen versenyt kapálni. A kapu előtti árkot tisztán tartani. Szép sorba állni az udvaron. Futó lépésbe, sietve menni a tanterem felé. Állni órákig, várni a vendéget, jöttekor és mentekor lelkes énekkel köszönteni. Bármikor, ha valaki jön és mond valamit. Érthetetlent. Amiért érdemes várni. Fohászkodtunk. Senki nem vette észre, hogy meg vagyunk büntetve. A mi büntetésünk soha nem telik le. A büntetése őt soha nem érte el. Sem az égi, sem a földi. Látszólag. Talán majd a földi életen túli. Addig is…

Megérdemli. Mert fontoskodásaival én úgy vélem mindenkinek, akivel kapcsolatba került, terhére vált.

Később mindenki megnyugvást színlelt. Ha már elment, másokat boldogítani.

(1971)

Ahány behány dohány                                opus 093.

Szabadi út 58 szám alatt működő betegrendelőben voltak különös dolgok is. A felnőttek orvosa egy bogaras bagós ember volt. Éppen elég különös Isten teremtése volt. Nagy zöld lódenjében és repkedő nadrágszárával még valahogy elboldogult a halandó. Csak, ha épp szembefújta vele a füstöt, hogy magának le kell szoknia a szivarazásról. A pipálást is irtotta. Ezektől a betegek még jobban megrettentek és ingatag bizalommal néztek a gyógyulás elébe. A cigarettázó asszonyok csodálkozva kerekedtek a doktorra. Nem mutatna példát. Nem, mert neki viselnie kell a negyed terhét, s azt pedig cigaretta nélkül senki sem bírná ki.

Nagymamám, egy nap lekváros papírba sodort valami száraz korókat. Egy elég hosszú levelet is írt hozzá. A kezembe nyomta, hogy vigyem a rendelőbe. Ott addig várjak, amíg a Renyé Károly doktor kezébe adhatom a paksamétát. Meg kell kérdezni, ha üzenne valamit, aztán lehet hazajönni. Minden a legnagyobb rendben folyt le, a csomagot átvette, a feladót elolvasta, s szinte mosolyogva elengedett, haza menni. Üzenet nem fordult elő.

Még féluton sem voltam, amikor biciklijén elszáguldott mellettem. Szaladtam a nyomában, mert éreztem a veszélyt a levegőben. Mire haza érkeztem volna, már ki is kiabálták magukat. Nagyanyám rámagyarázott a nagy doki tudományára. Főzzön teát, mert abban van a vitamin és egy kiskanál akarattal elérheti a kívánt hatást. Továbbra is fenntartották a jogot, a bennük bízó paciensek megtartására. Külön gyógyították a negyed kisebb nagyobb nyavalyákkal küzdő embereit.

Tisztítótűz a parkban                     opus 094.

     Cs.P., mikor az egyik vizsgálati fogságból hazajött, a könyöke felé mutató szív volt a karjára tetoválva. Az áttört szívbe pedig bele volt írva, Irénke. Nagy vihart kavart. Poli néni azon a délután, még a beteg Fazakas bácsit is felkereste. Mindenkit sikerült komolyan felingerelnie. Jula nénivel azon fáradoztak, hogy Cs költözzön el. Szégyent hoz a népünkre. A mi közösségünk nem fogadhatja el ezt a viseletet. Azon felül, hogy ezt a jelzést csak egyezményesen engedett helyen viselhetné, de minden ellenére rákos veszélyt jelent. Hiába nem ismerné el, a rákot még terjesztheti is. Semmi bizonyosság nincs az ellenkezőjéről. A parkbeli bölcsek, egyhangúan ellene vannak, nem restellik kijelenteni, ha Cs. esetleg matróz vagy köztörvényes lenne, akkor talán bele kellene egyezniük. A hiányzó nyomatékok miatt elutasítják, nem egyeznek bele senki testének kitetoválásába. A mi európai műveltségünktől, ez a kultusz idegen és a bolondériáig félrevezető. Ugyanakkor egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy ennek a divatnak itt a környéken nem kell gyökeret eresztenie. A kútfőnek mutatkozó első ember elköltözését nem akadályozzák. Az érdekelt vonogatja a vállát, de a jóérzés győzött. Végső határidőt kért.

     Az idő nyomtalan nem múlik, s a divatok kiagyalói sem alusznak. Még nagyobb megrázkódtatás érte az öregebb erkölcsőröket. Az Ikrek is megérkeztek a katonaságból. Az egyiknek ezüst, a másiknak réz karika volt a fülcimpájába fűzve. Volt mit hallgassanak. A magyar embernek nincs oka a fülébe karikát tenni. Fűzzön az adósa, a szolgája, a bojtárja. Vagy a cigányoknál nagyobb rangot jelent, ha megfelelő karikát tesznek fel neki. Másképp a nyakba vagy a hajba, mi nem teszünk pénzt. Sem aranydíszt nem választunk a férfiasság kiemelésére. Úgy nézett ki, hogy az Ikrekkel nem fog menni a győzködés. Mikor az adósokat emlegették, mondták ez talál. Mikor a szolgákat hozták szóba, bólogattak, ez is rendjén. Mikor a fogságból menekített megváltást tárgyalták, arra hümmögtek. Mikor lecigányozták, a képük belefehéredett, de ettől sem hátráltak. Aztán a nőkkel kezdték a hasonlóságokat számba venni, ez egyenesen rosszul esett. A hosszú hajat s a hegyes orrú magas sarkú cipőt emlegették. Azt bezzeg sok veszekedés után elfogadták. A szűk nadrág viseletét is felhánytorgatták az öregeknek. A huszárvágást aztán egyik öreg adta meg, hogy lehomokosozta az Ikreket. Kidőlt a fürdővíz. A kicsi Ikrek akadozva és zihálva ígérte, hogy ezt a sértést még a legfontosabb öregeknek sem bocsátja meg.

Azon este az öregek tanácsa tábortüzet rakott a park szélében és a puritán népi hagyományok dicsőítésére verseket mondtak és énekeltek. A műsor anyaga a harmonikus tartásból fakadó hagyomány volt. A vallás erkölcs és az egészséges családhagyomány ápolása és fenntartása került legtöbbet szóba. A kertes házakban valószerűen nem engedik a szabályok áthágását. Az öregek csak azért búsulnak, hogy a tömbházlakók nem hallgatják meg a parkbeliek tanácsát. Több viselkedési és szokásnorma kezd kiveszni. A tömbbeli lakók nem járnak a park felé. A lépcsőházban s a barakbárban isznak, hangoskodnak. Fülbevalót is vesznek, csakazértis. A tetoválástól sem rettennek vissza. Nem csodálkoznék, ha ajzószereket is szednének vagy forgalmaznának.

Ez a csapat a mi hagyományainkra nem büszke, nem is fogja tovább vinni. Máskülönben csak itt laknak, de teljesen idegenek mindentől. Nem barátkozunk velük. Nekünk kellene kezdeni a közeledést? Hiszen értük és általuk törték össze az értékeinket. Ez egy szűkülő sikátor, nem látni a végét.

(1992)

Ez is bolt, ha nem üzlet                        opus 095.

Szabadi út 58 és 60 szám alatt volt a Hirsch – féle ikerudvar. Az első felének, 58 alatt, volt nyílása a patak melletti kert felé. Ott lakott leghátul a Kisasszony. A Kisasszony nagyon titokzatos lény volt. Az élete is egy nagy fátyol alatt telt. A környékbeliek fele örménynek, a másik fele zsidónak tartotta. Valami katonaszerelmét gyászolta, de egyebeket, többnyire érthetetleneket is terjesztettek róla, a ráérős nagymamák. A lakása út felőli részébe a betegrendelőt államosították bele. Az udvaron szaladgáló, nem túl beteg gyerekekre rendesen ráripakodott. Az út és a belső udvar felől volt a vegyes bolt. Ez az üzlet volt az első állami bolt a környéken. Fele olyan ládás, hordós és zsákos dolgok raktára és kiadása volt. A másik rekeszben apró szeget, gyertyát és élesztőt is vehettünk 25 banira. A boltosok éppen kereskedelmi iskolába jártak, vagy nemrég végezték el azt. Az egyenlő esélyek szerint mindenki lehet boltos, ha elképzeli magát a fehér és kék köpenyben. Reggel héttől este nyolcig tartottak nyitva, takarításért és áruátvételért sokszor bizonyos időre bezártak. Nem olyanok voltak, mint a zsidóék. Semmiképp. Az olajat, petróleumot, lisztet, cukrot és kenyeret jegyre adták. Ha szépen álltál sorba. Sokáig. Fejadagra, pontosan mérve. Ki milyen munkán dolgozott. Ki mekkora családdal rendelkezett. Ezt tartották csak szem előtt. És a sorokat, mert mindig valamiért sorba kellett állni. Ez nem maradhatott volna ki. Bárki legyen az üzletvezető.

(1984)

A munkahely az élettér                      opus 096

A beolvasztás nyíltan minisztertanácsi határozattal kezdődött 1961 – ben. A dolgozó nép minden tagja határtalan lelkesedéssel szeretne dolgozni. A nagy cél érdekében. Ezért a nagy célért az ország bármely sarkába hajlandó elmenni. El is ment. Mert küldték. Moldva, a Delta, Krassó – Szörény és Galac, a Zsíl Völgye, mindenhol hallhattál magyar beszédet. Ha valaki nem jött vissza, annak két oka lehetett. Vagy ott elpusztult. Vagy ott van még most is. Semmi más lehetőség nincs. Akivel nem ez történt, az megszökött, vagy hazudik. Esetleg külföldön van és a más országok politikai gondolkodását tartja fenn. Mindenhol tagadja, hogy honnan származik. A munkahelyi vagy katonai úton megjelölt szolgálati hely elhagyása büntetőjogi eljárást vont maga után. Valaki ezt fel tudta volna vállalni? Nem, ehhez túl félénk emberek laktak errefelé. Kivéve, ha valaki olyan szerencsés lett volna, hogy valamilyen áthelyezéshez legyen csillaga vagy, ha valamely szerencsétlen családtagja gyógykezelése miatt kellett szakítania a kijelölt lak és munkahelyével.

(1968)