(5.füzet) (MűVe)SEB(írÓ)daLOM
-(mű-műve-se-vese-seb-műseb-sebír-bíró-író-ír-iroda-biroda-irodalom-íródal-álom-ódal- lom-ólom- alom-dalom- műdalom-birodalom-műbirodalom-műeb-műlom-műves-művese-sebólom-sebíró-ebíró-ebiroda-iroda lom-óda-ódalom-vebódalom- ami vissza olvasatban egyszerűen maris )
szakadatlan kell dolgozni valamiért, aztán miként élvezhetném annak a magvát, ha elébb a romlott gyümölcsén átrágódok, ami nem lehet semmiképp jutalma a valamiért való munkálkodásnak, túl érzéketlenek a követő társak, meg a féltékenység gyanúja sem hagyott alább, miért más, inkább magam minél több rendben, ami vitathatatlanul visszataszító, közösségben értelmetlen
Amit üzennék a tartalmában:
3 Hűségeskű opus 400.
3 Szivárvány opus 401.
3 5.MAR(PHY)ASÁGOM opus 402.
4 a titok opus 403.
4 6.MAR(PHY)ASÁGOM opus 404.
4 Mit valljak meg(1) opus 405.
4 bírálóim(1) opus 406.
5 Mit valljak meg(2) opus 407.
5 bírálóim(2) opus 408.
5 Mit valljak meg(3) opus 409.
5 a Nap opus 410.
6 picasso opus 411.
6 Hála opus 412.
6 napfényes évek gyermekei opus 413.
7 Marcsi opus 414.
8 ének opus 415.
8 színművek tolmácsai opus 416.
8 levél opus 417.
9 a kegy helye opus 418.
9 film opus 419.
10 Önarckép opus 420.
10 Azt mondom opus 421.
10 fehér opus 422.
11 fekete opus 423.
11 PöSö látlelet opus 424.
11 Elbasziget opus 425.
11 Villanyóra opus 426.
12 A pünkösdi sziporkák opus 427.
13 Közlés-csend opus 428.
13 Közös pont opus 429.
13 Ünnep elé opus 430.
14 Rajzfilmem opus 431.
15 Farsang opus 432.
15 Jakab hercegre emlékszem opus 433.
15 Foglalkozásom opus 434.
16 Siker V opus 435.
16 névjegykártyámra opus 436.
16 KUTatOK(1.) opus 437.
17 óh, te Balázs, opus 438.
17 KUTatOK(2.) opus 439.
18 Haragban (nem ma)radhattok opus 440.
19 KUTatOK(3.) opus 441.
20 Megegyezés előtt opus 442.
20 KUTatOK(4.) opus 443.
21 A Mindenható dolga opus 444.
21 E˘ se +mese opus 445.
21 logoTOK opus 446.
22 Miért vagyok opus 447.
22 A pénz opus 448.
22 Az iskola opus 449.
22 NE vEDD MEG opus 450.
23 KutaTOK(5) opus 451.
24 Okoskodások opus 452.
24 Még egy cédula opus 453.
24 Lecke (III.) opus 454.
25 Hülye opus 455.
25 Kijelentheti opus 456.
26 Közlés-csend opus 457.
26 Vaku V opus 458.
26 Vajon ki emlékszik opus 459.
27 Furulyásék opus 460.
28 Nagy dolog opus 461.
28 Gyermekrajzok(1) opus 462.
29 Gyermekrajzok(2) opus 463.
29 Gyermekrajzok(3) opus 464.
29 A hatalom nem diplomás opus 465.
30 Láthatatlan csodák opus 466.
30 Másokk hatalma opus 467.
31 Légy a szememben opus 468.
31 Biztos opus 469.
32 Olvastam opus 470.
32 Az élet cirkusz opus 471.
33 Rendszer opus 472.
33 Értelemmel opus 473.
33 Hontalanok opus 474.
34 Lineáris idő opus 475.
35 Mózes postája opus 476.
35 Kiállítás opus 477.
35 Minősített lopás opus 478.
35 Magamba fojtom opus 479.
36 Mi a fészkes opus 480.
37 Kinek a javára opus 481.
37 Csoportkép opus 482.
38 Beteg opus 483.
38 Minden veszendő opus 484.
38 Megtalálható értékek opus 485.
38 Veszett már sok egyéb opus 486.
39 Gondol a vénség opus 487.
39 Eskettetek opus 488.
39 Parancsok(5.) opus 489.
40 Becsület dolga opus 491.
40 Bukarest átszállással opus 492.
40 Tanítani opus 493.
42 Kezdetben vala opus 494.
42 Die Parallelen opus 495.
43 Ébren álmodom opus 496.
44 DieSprachgebraucheAbhandlung opus 497.
44 Ezt találd ki opus 498.
Titkok völgye opus 499.
Hűségeskű opus 400.
Ide szedtem rendbe a művészettel kapcsolatos dolgaim. Úgy találtam, hogy került néhány apró-cseprőségem, amivel tanítványaim és munkatársaim figyelmét valamely dologra felhívhattam. Kellett is ennyi, nekem. Mert azért volnánk itt annyian, hogy hamar megérezhessük a szépet, s ha valaki valamiben gyönyörködik, hamar értesüljünk róla, még virágjában találhassuk, ne csak hervadásakor értesüljünk róla. Dalolni, zenélni ne restelld, segít a közérzeteden. Fütyörészni nem illendő csak lovásznak, súgják a polgári csókák, hát én az úton is próbáltam. Nem eredt el az eső tőle. Találkoztam egyik régi irányítómmal. Néztük egymást, fürkésztem, vajon mi járna a fejében? Az olvasókör, elfelejtődött. A szavalókörön brigád-anyagot szerkesztettek, amíg kellett. Színpadra tettünk mindent, amit vártak. Más-más helyen és különféle lehetőségekkel. Írtam nektek, nem mindig válaszoltatok. Dolgotok volt. Nekem is. A néhai egyik csoportból csak ketten élünk. Most már festhetjük magunk. A ráncok nem simulnak. Rómeót se játszhatok többet soha. Inkább meszelek egy Giocondát. Festettem, de annyit nem, hogy abból megélhetnék, néhányad magammal. Mintáztam, egy-két lovast és állókat, csoportokban. A gipsz tartotta meg azokat. Fényképeztem, nem sokat. Az udvaron s a kertben, mindig tartottunk egy kutyát. Gondoztuk, szerettük. A területe a ház küszöbéig tartott. Ritkán kötöttük meg, hogy mindig az idegeiket kíméltük. Macskát is, csak ezért nem tartottunk, hogy ne idegesítse a kutyát. A macska oly figyelemre méltó, mesterien tud keresztbe tenni az ebnek, hogy ahhoz semmilyen aranymetszés nem hasonlítható. Véreb válik belőle. Igen, a macska, s lóvá tett ebe.
( 1999 )
Szivárvány opus 401.
Végy némi viharkéket. Keverd el a békavirág színével. Hajnalban kend a szilvafák levelére. Nagy esélyed van arra, hogy senki észre se vegye a változást. Estére más munkához láthatsz. A berothasztott kotyvalékot hevesen kevered. Színtelen és áttetsző etilalkohol tartalmú erősen könnyen büdösödő munkagyümölcsöt nyersz. Ettől később még a szivárványkaput is megleled. Szemed szintje alatt és felett átkelhetsz. Boldog lebegésben lehet részed. Később szégyenled vagy nagyon bánod ezt a tetted.
Ha ez nem lenne, akkor a májad hagy cserben.
Gyönyörű kilátásaid vannak a vesztésre.
( 1970 )
5.MAR(PHY)ASÁGOM opus 402.
Fennkelt fogalmam
Az irodalommal én úgy találkoztam, mint az Istennel. Sokszor jelent meg, sokkolón. Nem ember győz meg semmiről és senkiről. A példázatnak kell erősnek lennie. Sok személy hozta el üzenetét hozzám. Többen csak odalökték: -nesze. Mások óva intettek: -jaj, el ne jegyezd magad vele, rámész, mint annyi mások. Talán nem maradna elég hely nekik? Kevesen, nagyon kevesen bíztattak:- ha érzed az üzenetet, nem késő soha, érdemes kivárni, meg kell mondani. Előre olvasóim is felkapták a vizet: -ejsze ez velünk csúfolódik. . .
( 1985 )
a titok opus 403.
Egy márványtömbből két kézfej csúcsosodik fölfelé. Finoman szembefordult tenyérrel. Talán valamit rejtegetnek. Mintha. . .Eleinte nem értettem, mit jelent Rodin alkotásának címe: LA MYSTERE-A TITOK. . .
Később találtam rá valamire. Az emberi titkot, a kétmarkú titkot rejtegeti ez a márványtömb darab. Példázat a kézről, vagy inkább a dolgos kézről. A munkavégzés minőségét nem bírom megállapítani. A tenyeret nem látom. Nem érinthetem meg. Nem is sejtem mennyire kérges. Vagy csak barázdált? Ilyen kézzel nem lehet ölni, fosztogatni, gyújtogatni. Az ilyen kéz nem bír gyilkolni. Ez a két kéz valóban megoldja a mindennapok rejtélyét, az alkotás és a fejlődés titkát. Szakadatlan a munkálkodó ember nagyságát sejteti.
A szobor szépsége örökös időszerűségéből fakad.
( 1971 )
6.MAR(PHY)ASÁGOM opus 404.
Talált tárgyaim
Ahogy én itt szerteraktam a sok színes ceruzám, látogatóim lettek. Csak úgy beléptek. Köszöntek, van itt valaki. Valami okkal szóba elegyedtek. Néztek, össze-vissza, hümmögtek. Né, itt tényleg van s lesz valami. Megtaláltam a tollukat. Visszaadtam. Kerestem a kulcsok gazdáit. Örültek neki. Nem értették. A büfében rámbeszélték. A mesebeli királyfinak kell lennem. Ilyen nincs. Csodálkoztak. Itt mindenki eddig, inkább csak eltüntetett. Vagy falazott a sunyi tüntetőnek. Én meg mosolyogva keresem a hebehurgyát. Tárgyát oda adom. Meg se fenyítem. Ez nem igaz. Ez csak álom. Mások lopnak. Okkal s oktalan. Értéket és értéktelent. Érthetetlen.
Vajon ez a békakirályfis álom lenne? Csak semmi ugrálás, mindenkit felold a környezet. Én is csak abbahagyom egyszer. Miért is ne…
( 1974 )
Mit valljak meg(1) opus 405.
Ők előírták, sohse
kérdeztem, akár nem,
én csak főztem, azt a
mitől, ha jobb volna.
( 1973 )
bírálóim(1) opus 406.
Az írógépem egén összegyűlt némi nyári felhő. A feleségem, már tíz éve van, beéri valami hümmögéssel. Nagy bírálóm. Azt mondja, jobb volt Tamási és Örkény. Mondom, tudom Hölgyem, tiszta önkény. Hidd el a vállvonás is bírálat. Nem is akármilyen. Lányom is van 79 óta. -Ne a nagyoknak, azoknak elég sokan írnak, s eleget. Mégsem fogadják meg, akkor te se tudod megjavítani őket. 86-tól fiam van, s kívánsága: -Édesapa, mondjál mesét. Modernet, vidámat, s mégis mesét, frisset, hogy aztán lehessen vele térni is, ha kell. A mese aztán legyen rajzfilm. Játszani is lehessen bábokkal. A tanácsadóm, a családra is jusson időd, csak ígérgetsz az asszonyodnak. A kiadóm is beleszól, most eljött a továbbolvasás ideje, nincs mese. Senkit sem érdekel az öreg bútor reccsenése s a falevelek sejtett zizzenete. Szuperszonikusan suhanunk. Az ügyelőm, megmondtam érthetően, ülve mindig tegye karba a kezét. Honnan tudnád, mit gondolt a hős. Írd le mit tett. Abban a velő. Mi a teendő? Barcelona-Volgográd járat indul. Írni. Állva. Mozgó vonatban? Vagy repülőt hirdettek? Az még rosszabb. Írni. Csak gyorsabb. Mire oda érek kész az újság. Azt mondja valaki, hogy a kiadó beteg. A másik nevet, attól nem beteg, hogy másképp szeret. Ez a gép is milyen nehéz. Zivatar készül. Ha művész, akkor szerethet másképp. Hát nekem ebből nem nagyon kell részesedés. A családszeretet a példa, a többi mese a korcsosodás védelmére. Írni, s elfelejteni. Tele a fiók. Tele a kosár. Olyan eső lesz, hogy na. . . A kiadó rám se néz.
( 1988 )
Mit valljak meg(2) opus 407.
Sohse írtam verset,
mert fájt a fejemen
viseltes, örök sapka,
beccsel nézz a nagyobbra.
( 1973 )
bírálóim(2) opus 408.
Az iskola olyan, mint a mézeskalács házikó. Örökre építik. Édes marad, ha szalonnával is kenik. Egyszer-egyszer az egérlyukakat betömik, a falrajzokat és faliratokat lemeszelik. Ha szerző kellemetlen, arra is meszet öntenek. Így aztán kívülről akármennyit nyalják-törik, a nyavalya se leli. Ám, ha az iskolát belső valaki sérti, akkor nagy szégyen éri, s az illetőt ki is veti. Válogatás nélkül. Magából. Bekötött szemmel. Magától. . .
Ez teljes összességében nem igaz. Kiveti az eRKáPé-helyi titkársága. Most is ott vannak. Mindenhol. Ahol csak döntés születhet. Megszokták az elnökségi székekben. Akadályozzák a munkánkat. Mi juttattuk oda őket.
Ha sokat gondolkodsz, még össze is zavarodhatsz. Mindenki kidolgozhatja otthon, a saját kis reformját. Súgnak, hogy álmodban is ezt gondold. A reform nem mi vagyunk. Nem értünk.
Az kell nekünk, aki velünk.
Az kell nekünk, aki velünk.
Hát ebben, én nem vagyok részes.
Mindenek ellenére, nem lenne nagy hülyeség valamit tudni arról, hogy hányan vagyunk. Kikkel vagyunk szövetségben. Nemcsak a felületeken, hanem lényegében. Nemcsak az ünnepi ebédnél, hanem a főzésnél s a mosogatásnál is.
Aki egyszer bár sikertelen próbált, aztán azt nem felejtik el neki. Hátha még egyszer próbálkozna. Vagy ki vállalja fel a másik hátra rekedt gondolatait.
( 1996 )
Mit valljak meg(3) opus 409.
Fiókom, régen szekrény,
Fele Jókai regény,
Ez soha nem, vallás,
ez más, az más, mis-más.
( 1975 )
a Nap opus 410.
Abbiza, ilyen vakító fehéren ragyog. Alkony felé, ha majd jobban látok, még beszélünk. . .nem arról. Színeváltozásáról. Csakis erről. A Nap örökké közönségesen ragyog. Bosszantóan forrón és rémít hidegen. Egyetlen érdeme, díszes tehetetlensége. Rád teríti terhét, nem is nézheted. Lelketlen. Az élet egyik önzetlen forrása.
( 1988 )
picasso opus 411.
Még ma is magasan áll a kiállítói tárlóban, very important, a KÉT CSÓRÉ. Feldúcolva, magasan. Egyrészt biztonsági okokból, másrészt ne kelljen őket még egy lepellel letakargatni, csakis álszeméremből. Jesus Maria de Ruen y Toledo dela Yeruzsálem, édesanyám, hadd meresszem a szemem, hátha láthatnék is valamit. Így bánunk a műalkotásokkal, a teremőr néni bugyit horgolt Dávidnak, hogy ne fázzon meg leningrádi télben. Ekkor jön páznákomim sz velikom ártyisztom, a sok latin kölcsön szobor között az Er mit Tage um Galerijében, ami moszkvainak éppenség a Tretyakov Halljában és hideg vonatútban fejezhető ki, szűk körű, mintegy hetven szovjet Georgejevics-Mihajlovics-Fjodorovics-Sztyepanovics-bin-cev-lin-kon-szov-zsin elvtársi lelkesedésben és alig tíz külföldi, akikre repülőterenként húszan vigyáztak, valamint kétszer több, vadonatúj ruhás megfigyelő jelenlétében átnyújtották az ezerkilencszázhatvanegyes legbékésebb Lenin elvtárs, haladó, egymást az utolsó csepp vérig, kézben tartó gondolatát ápolók legkiválóbbikának a díját. Igen, a legkiválóbb bikának. Lerajzolta a bikát egészben és darabokban. Fehér szárnyakkal és anélkül. Volt az arénában és a műtőasztalon, de még az ecetes, paradicsomos saláta között is. Festett olaszul, rajzolt spanyolul, mintázott franciául és csempé(s)zett baszk nyelven. Der weltberühmte Mahler war Pablo Ruiz y Picasso de Malaga, ugyanakkor par exemple graficiano, esculptores, ceramista. La pictor espanola stabilidated in Francia. Personalidad international et proetetica avec una grande influente exercitidad delles modernes artes. His activity has the most importants periods: the blue and the pink one. Nem szabad szó nélkül hagyni a Les mademoiselles de Avignon-nyokat sem. A La composition figurale Guernica több négyzetméteres tiltakozás az embertelenség és a gyilkos erőszak ellen, s ami csak a részletek szétszedésében tapasztalható, a nem figurális impresszió nem tartalmaz olyan utalásokat, ami a fejlesztést szolgálja, mégis a depresszió rövidre fogott felfejtése. Láttad? Nézd meg.
Hotărîre CC al PCR Sedinta de lucru tinut azi a analizat, a dezbătut si a aprobat primirea tovarăsului Pablo Ruiz Picasso în rîndul creatoriilor de seamă în vederea realizării constructiei socialismului multilateral dezvoltat, cu ocazia aniversării a 10 ani de la acordarea Premiului Lenin de pace, va putea fi popularizat în cadrul permis de instructiunile din anexa. Semnează cel mai competent membru al comitetului central.
A melléklet dolga a lényeg. Miért határozták el, ki tette le a garast. Hát én Picasso elvtársra soha nem gondoltam volna. Talán nem Fidel Ruiz Castrora gondoltak? Egy kitüntetést készítettek elő neki. Soha nem tudom meg.
( 1972 )
Hála opus 412.
Milyen öreg lennél,
ha most itt lehetnél.
Szabadság, szerelem,
E kettő kell nekem.
Szerelmeddel kiszúrtad a szemem,
Szabadságom vakon is élvezem.
( 1979 )
napfényes évek gyermekei opus 413.
Vedd kezedbe ezt a vaskos, szépmíves és igényes alkotást, A napfényes évek gyermekei vannak a címes borítón, az előlapon és a szerző lapján, fordíts, eléd tárul a harmadik oldal melyen, íme az eligazító előszó:
Előszó
A következő 189´2 oldalon, megpróbálom felsorakoztatni az elmúlt évek kitűnő eredményeit, amelyek hosszú időn át, mélyrehatóan fogják körvonalazni létünk és munkánk. A sokoldalúan képzett Szabad ember bátor krónikáját tartod kezedben. A gyűjtemény nem halad szigorú évszám sorrendben, tehát nem napló. Szubjektív látványokat hoz, amitől kissé emlékirat. Nem vagyok még olyan idős, amitől mégsem lehet emlékirat. Olvasd bizalommal és próbáld meg felidézve átélni, azokat a nagyszerű élményeket, amelyekben részünk adatott a tárgyszerűen vizsgált időszakban. Legszívesebben állapotregénynek becézném.
Végül a nyájas olvasó eldönti, mit olvasott. . .
Fordíts!
Fehér éjszakáid eddig tartottak, ilyen hamar eljutottál a 378.old.-ra, ezzel be is csukhatod, itt a vége, váljon épülésedre:
Vége
Jó vastagon, fokosnak ígért könyvet tartasz, értetlen a kezedben.
A negyedik oldalra a háromszázhetvenhat és hetedik következik.
Benne az elmúlt negyvenöt év szabad küzdelme. A cím szabad embere nem volt alkalmas a krónika főszerepére. A bátorság ritka madár. Képzetlen. Jövet-menet oldal. Ez pedig egyáltalán nem sok. Sokoldalú.
(1989)
Marcsi opus 414.
A Klöppfner Vilmos utca sarkán volt egy hosszan benyúló ház, s annak az elején egy szűk lakásnyi kis üzlet. Ajtó és ablakkeretein valaha létezett festékek foltokban, szinte teljesen lemállottak. Pillanatfényképész. Olvashattad. Ha eléggé hozzászoktattad a szemed. A barna és szürke közötti átmenetek árnyékot kerülgetve, színesen tolakodtak. Tanúsították, az ablakot és az ajtót valamikor bizonyára lefestették. Másként nem lehetett. Mindenkit legalább kétszer fényképezett. Félig pénzért, félig ingyen. Bent a meleget rózsaszínnel a falra meszelték, s az egyik sarokban, mintha csak álmos kísérteteknek világítana, egy gyertya alakú tejégő mutogatta magát. A kovácsoltvasat utánzó égőtartó állvány valaha fekete lehetett. Most már barnás, ha nem vörös. Ernyőre, nem emlékszem, hogy lett volna. Minek? Marcsi, a bérlő és tulaj egy személyben, mindig elfelejtette kikapcsolni. Ha kiégett, sürgősen kicserélték. Mikor, ki. Aki éppen kéznél volt. Volt még egy szoba üresen s kamra, sötétnek. Itt lehetett a legképtelenebb ötletek végére járnunk. Tele száradó filmekkel, csöpögő papírokkal, piros-sárga és zöldes égőből származó fénnyel. A sarokban volt egy állítható tükrüs reflektor. Ez a műhely vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt nagyon kedves hely volt nekem. Nem annyira teste kemény húsáért vagy egyéb arányos részeiért. Ehhez csak néző lehettem, tudtam, a legelején. A nagyléptű riporternő naponta előrukkolt öt-hat szomorú tekintetű ember képével. Az első próbát természetesen fel kellett vágnunk, még egy néhány darabba. Majd ezeket a darabkákat kinagyítottuk. Csendesebb estéken Marcsi szívesen mondott egy-egy számot. A számok egy album oldalaivá váltak. Technikai természetű barátságunkban nem merült fel semmi olyan kérdés, amitől ma többet tudhatnék. Gondoltam, a kész képek számát ismételgeti. Egy nap Marcsi hosszabb riport útra ment. Az üzletet hamarosan lepecsételték, pedig semmi se volt benne az árva tejégőn kívül. Legénylakását fenekestől felforgatták, a két matrac körül egy kopott lengyel kazettást és kimondhatatlan sok üres film skatulyát találtak. Hetekig izzadtan kerestek feljegyzést, utalást, akármit a szűz-üres dobozokon. Filmeket. Egy üres albán konyakos üveget. Benne két döglött léggyel. Jegyzeteket. Mi közünk volt hozzá- faggattak. Mikor engem, mikor más ismerőseink és barátaim. A szomorúság gyűjtése. Mondogattuk. Magunknak. Nem túl bátran. Nekik nem mertük. Hallgattunk. Tanácstalan. Behúzott nyakkal.
Huszonkét és fél négyzetméter ráncbafelejtett szomorúságot hoztam magammal, hogy nektek kevesebb maradjon. Bécsből postázta, egyetlen lapját, egy félév múlva. A házat, amely a műhelyt is fedele alatt tartotta, a múlt héten lebontották. Minden ház bontása fáj. A Marcsi műhelye is fájt. Hozzátettem a többihez a magam sokadik ráncosodó négyzetmilliméterét. Itt már mindenki le van fényképezve. Még a miniszterek arcán is van szomorránc. Ha megtudom a címed még el is küldhetem. Van egy első osztályos vonalas füzetem. Abban huszonnégy számozott oldal. Minden oldalon vagy két kép is. Különben itt nem jön képbe semmi ember. Alakosan. Így az oldalak látszólag üresen tátognak. Ezekre én ügyelek. Csak ráncok és árkok foszlányában. Vigyázz rájuk, Marcsi!
( 1974 - 1984 )
ének opus 415.
Nekem az ének kevés örömöt hozott. Nekem nem tetszik természetes állapotnak, annak ellenére, hogy sokan igen nagy örömüket lelik benne. Tagadhatatlan, egy szépen bemutatott nóta, egy igényes körülmények között előadott kórusmű vagy alkalmas teremben énekelt opera, akár részletben is, különös élményeket fakaszt hallgatójában. Mégis csak az ember énekel az élővilágban. Helyes állapot, hogy egyesek muzsikára hallgatva élik életüket? Másoknak a dalolás a magányos farkas üvöltését, galambszárny csattogását vagy utcasoron feleselő kutyák csaholását emlegeti fel. Nem tudni, vajon szükséges-e nekünk ez az élmény vagy csak megszoktuk. Igen sokszor akkor danolunk, ha valami erjesztett anyagot mértéken felül kóstoltunk. Ez sem természetes állapot. Mindenesetre helytelennek tartom, hogy valaki beintsen, s attól nekem rögtön kedvem legyen dalolni. Főleg amit a beintő óhajt. Még ha azt énekelnék, amiben kedvem telik.
Nekem ez az énekem az énekről.
( 1979 )
színművek tolmácsai opus 416.
Mintegy százötven napja készülök harminc éves színpadi jelenlétem megünneplésére. Valójában egy komor sorsnevetésre ingerlő részeit hagytam meg a színmű szubjektív feltrancsírozásából. Maradt az élet napfényes oldala. Derűs és nevettető. Igazából, aki nevet, az sirat is valamit. Ezek a gyerekek itt betanított sztárjelöltek. Nem sírnak és nem is sirathatnak. Nevettetnek. Nem bóhockodnak. Csak egy keveset komédiáznak. Mondom ezt tegyétek, s ők igyekeznek híven az utasítás szellemében cselekedni. Felhúzom közművelődési kétórájúk rugóját. Mindenki érzi, hogy ennek a művelődési szokottságnak nem sok jövője van. Csak vidámított dologgal tudok népet hozni a művelődési otthonba. Vagy az iskolába. Most szombaton bál se lenne, csak az én ünnepi asztalom. Az igazgató üzent, a fél faluval ne menjek be az iskolába. A vendéglős mondta, a milícia nem járul hozzá a hangos népünnepélyhez. A párttitkár szólt, átlátszó az egyes személyek karikatúrája. Az orvos engedi, udvarán van hely elég, zenészt is hívhatok, tartsam meg az ünnepélyem. Szóval nem veszett el a közművelődés támogatása. Mindenkitől csak ereje függvényében várhatsz valamit. Tiltás és tartózkodás, kétely és öröm, tanácstalanság és mi lesz, ha feszült közénk. Hívatlan jöttek, köszöntek, rögtön el is mentek, így maradhattak sokáig.
Most mi lesz. Hát semmi. Vége a színháznak, nem, nem, csak az enyémnek. Dehát az nem lehet. Meg volt. Jó és szép volt. Sok ilyen ünnep kellene lelkendeztek az idősebbek. Ha bál lett volna a fiataloknak is kedvezek. A jövő héten pihentebb leszek. Bált rendezek. Csak nektek, táncoljatok kedvetekre, ne csak sírjatok, mikor talán még nevethettek. Adjon nektek a Fennvaló hozzávaló egészséget és türelmet. Nekem, hogy nézhesselek. Hiszen mindent megmutattam. Most csak éppen eljátsszátok.
Amit tanultatok.
( 1989 )
levél opus 417.
( elmesélem neked, van egy aki a Gejza mása szeretne lenni ) Emlékeztek, lelkeim, mondtam nektek azonnal, ez nagy rivális, még selypelni is úgy akar, mint a Gejza, mit nem mondok, épp akkor kap a levegő után, nem szónoki póz amikor valamit éppen nagyon akar, mikor külügyér volt, akkor még igen bulásan feszengett az új öltönyében, aztán tanult-fejlődött, rájött és megtanult célbalőni, a bácsikája tanítja, az a finom, a kedvesen mosolygós, hogy vesztetek volna Ázsiában, szokta mondani nekünk amikor a pánszláv Isten kimegy a szobából, aki összevissza lövöldöz, hátha valamit még eltalálnának, edzésnek lelövik mindazt amit az emlékezetes n.c. meghagyott nekik, ők, mert ők a fővonal természetes örökösei, nekünk eszünkbe se jutna, ne nyúljatok hozzá, most éppen nekifogott és fúrja, hallod, a gejzát, nem érzed? Aszongya, hogy kinek jár saját állami egyetem, hát ez érti magát, csak a mi okosaink bele ne butulnának ebbe a szószba, te nekünk már akkor volt állami egyetemünk amikor ők, ezek az ideo-idio-kraták még csak vasárnapi iskolákban sem gondolkoztak intézményesen, s mint olyan a vallási kisebbségek egyetemei nekünk pont pászolnak, szeretjük mi a református és az evangélikus főiskolákat, a nagy jelentőségűnek harangozott, hazafi kebellel kiböfögött butaságot még az igazság-bajnok mitica is szégyenlette, neki s persze nekem is nem tetszik, ami a szexuális kisebbségeket illeti fenntartásaim vannak, az ő személyes varázsa nekünk semmi kéjességet nem ígér, hiába ajánlkozik, ha vannak nők, akik őt pártolják és népcsoportunk tagjai közül kívánkozók, hát üsse kő, csoportos utazásokat fogok szervezni, hadd ne mondhassák, akadályozzuk, a kedvenc megtekintésére, vagy kapcsolatteremtésre, csak győzze a népszerűségét elviselni köreinkben! Egy ilyen nagy gallérúra sikerült politikus, ilyen butákat csak azoknak mondhat, akik az állandó csaholáson és a beintett ütemes tapson aszalódtak, az való nekik, minket ideje lenne már békén hagyni, vagy legalább bepótolni a nevelésükbe esett hiányosságokat netalán lemaradásokat, mert azért a szónoklatban is van illem, sor kerülhetne végre az effélére.
Becsületszavamra, s a tyúkszem parittyámra.
(1999 )
a kegy helye opus 418.
A temető kaputól két alak haladt a macskaköveken. Az egyiknek a cipőjén a vasalás kocogott. A másik hegyesorrú cipője finomkodva nyikorgott. Egy hangon, egyet értésben.
-Merre tartunk mi most?- szólt az első
-A társadalmi fejlődés jelen szakaszán a sokoldalú fejlődésnek lendülünk.
-Jaj, üljünk le. Kibicsaklott a bokám, ha nem tesszük rendbe, akkor én tovább nem mehetek.
-Igen, te mindig is maradi voltál- morgott az utóbbi, nem is lassított.
-Nem azt…
-Hát többé nem is.
Ettől kezdve külön mentek. Más-más temetőbe jártak. Virágot vittek azoknak, akik már amúgy sem fejlődtek. Sokszor egyik a másik csokrát vette el az egyes sírokról. Nyilván nem haza, hanem épp a napos kedvencének vitte. A másik temetőbe.
Mindig került annyi hullott levél, hogy a cipőjükhöz hersenjen. Egyébként nem tudni, melyik mit tudott meg az idő múlásáról. Mindig ellépnek. Nem tovább. Csakis el.
( 1973 )
film opus 419.
A film ma már igen hasznos dolog. Mint anyag, mint eszköz, s mint forrás. Készülhet változatos műanyagokból, melyekre fényérzékeny anyagot visznek fel. Van ma már változat is. A fényérzékeny anyagot mágnesezhetőre cserélik. A hatás és az eredmény sem különbözik. Megörökíthetnek családi képet, természeti csapást, regénycselekményt, állatvándorlást és tüdőgyulladást. Olyan folyamatok magyarázatát adhatják, amit gyorsasága miatt szemünk csak lassítva láthat. Van már rá példa, hogy csak akkor értjük az ilyen történést, ha alkalmasan felgyorsítva tesszük az érdekelt elé. Biztos erről már nem maradunk le. Ez a napjaink esete. Csak legyen mivel, s nézhetjük. Más kérdés, hogy értelmesen látjuk vagy értelmünkkel, látjuk. A látványt. A film segítségét.
( 1976 )
Önarckép opus 420.
A pont tükrözése a pont. Legyen a tükör pont, vonal vagy felület. Nem módosítja önmagát. Csak látod. Ha nézed, ha nem. Legfennebb leegyszerűsödhet. Vázlattá is csökevényesedhet. Sokan néznek a tükörbe. Amit látnak páratlan és megismételhetetlen. A tükörben csak akkor látod magad, ha egyedül nézel bele. A tükör ilyenkor neked mutatja azt, ami-aki előtte áll. A helyzet megismételhetetlen. Senkinek nem adatik, hogy ugyanezt lássa a világ bármelyik tükrében. Illetve, ha nem tükörbe bámulod magad, akkor nem is látod. Soha. Mikor más is veled bámul a tükör belébe, akkor nem magad, hanem egy együttest látsz, ami semmiképp nem az előbbi látvány. Sokan ezt gondolják, hogy a művész maga mutogatása és fitogtatása az önarckép. Nem, ez egy egyedi eset. Belenézel, s meglátod. Mindazt, amit soha senki más nem vesz észre. Mindazt, ami senki másnak nem adatott meg. Látod önmagad. Nem más néz, vagy láttat, hanem te magad nézel. Önmagadba. Önmagadat. Farkasszemeid. Fagyott, ködösen. Vagy sasszemeid. Csipásan. Maszatos az orrod. Fakul a hajad.
Ha más nézése esik rád, a dolog nem ismétlődhet meg. A szubjektív nézést nem zárhatod ki. Azt sem, hogy a néződ ne azt lássa, amit te óhajtasz mutatni. Azt sem, hogy a néződ ne azt lássa, amit takargatni kívánsz.
Ezért van, hogy mások látása vélekedésre sarkall, s az ember a saját jámborságában is kételkedni kezd. A kételkedés pedig semmi jót nem következtet sem a tévelygőnek, sem a környezetének. Sohanapján.
( 1985 )
Azt mondom opus 421.
Másnak nem hinném. Itt a föld. Közel. Alig kell lehajolni érte. Felérzik, az egymásra nőtt fű szaga, harcban kiserkent vér szikkadt foltja, a tavalyi pelyva szaga, a friss szántás-vetés illata, a kicsapott lovak dobogása. Nem képzavar. Ez van a földben s a földön. Nem az enyém. Nem a tied. Mert féltik, tartják s nem engedik. Nem az övék. De tehetik. Rossz nyelvek mondják, hogy attól tartanak, hogy nekünk papírunk van róla. A tulajdont igazolja. Ha pedig visszakapnánk, talán felnyalábolnánk, s vele együtt elpucolnánk. A pucolás jó lenne a szélvitézeknek, dehogy a kezünkbe jussunk legyen, az éppen nem ínyére való nekik. Tehát állunk és várunk, a békét ízleljük, s gondoljuk újra vesztésre állunk, de mondjuk, megéri. Hallgatjuk, amint látnokaink csendesítenek. Mert ők tudják ki a bajok oka. Nem is gondolják. Hogy tudnánk mi is egyet-mást. Meglátjátok, minden jóra fordul. Idővel persze. A másik, erre következő törvényhozásban. Vagy a hetedikben. Amikor a szerszám a kezedből rég kiesett. Jeltelen, mert nem erényes az erély. S puszta sírodról türelmes birkák legelnek. Mert a türelem az erény. Szép.
(1998)
fehér opus 422.
Azon a reggelen kigyúltak a fények. Ragyogó szemekkel méregették egymást. Kedvesek voltak, tiszták és derűsek. Gyönyörű dallamot dúdoltak. Boldogan összeölelkeztek. Táncra perdültek. Egy ideig még látszott, melyiknek inge, melyiknek szoknyája. Hullámzott és magával ragadott. Mindenki boldogan és önfeledten keringett. Aztán mindent beterített a legvakítóbb fehérség.
Pedig senki sem kevert össze semmit. Meg aztán keverve, nem is lehet.
A tarka ruhák aztán ráuntak a fogasra. A kipirult arcok elfordultak egymástól. Minden és mindenki lihegett. Megint meleg lesz. Karikák hullnak luktetve. Színesen. Fehérbe.
(1979)
fekete opus 423.
A júliusi rekkenőben, egy álló búzatábla mellett haladtunk. Hirtelen megálltunk. Szinte egyszerre. Szedjünk pipacsot. Nem tartós, csokornak. Nem is kell, csak amíg lefényképezem. A nehéz pipacsfejeket kitámasztani, búzavirágot szedtünk. A hangulatért egy pár kalászt is hozzátörtünk. Varázslatos csokrot rendeztünk. Forgattuk a szemnek is kedves, egymást tűrő színeket. A csokrot magam elé tartottam, kattant a masina. Kétszer is. Most mi legyen a csokorral. Egy darabig magammal vittem. Aztán, mintha véletlen, egy pihenőnél elhagytam. A filmet csak ősszel hívattam elő:
-Sajnálom, ez a két kocka elégett.
Jövőre már nem megyünk búzatábla mellett. Ketten.
A vöröses-kékes celluloidról két fekete, keretes mező bámult rám. Vakon. Vagy színtelen.
(1979)
PöSö látlelet opus 424.
látható hogy ez a vonal nincs a többi síkjában jelentéktelen elsüllyedve ami kiemelés tőlem azt jelenti miként kifejezés értéke tagadhatatlan értékűvé veretesedik sőt talán igen nagy jelentőséget tulajdonítva magának pedig csak egy vonal marad ahogy mondod két ponton át ám miként e vonal valahonnan megtérve itt saját magát keresztezi már óhatatlanul újabb síkszerűséget szül és azt eredményezi hogy a két említett vonal egy közös állomány kebelében fekszik védett boldog álomban mindenki szeme láttára bármely képtár falakon de otthonodba is valami lényegi nyugalmat tételez a vonal ettől nyugodtan tovább mehet és többszörösen megtérhet éppen összefüggő vagy áttetsző réteget alkotva asztal és köpeny lehet vagy tetraéder és piramis fala de a réteget a kebelben az anyád ölének is feltételezheted s az eléd járuló paripa fejbólogatása sem más ezek együtt pedig már tér és levegőég melyben éppen te repülsz lebegő szárnyakon elégedetten bámulva mennyi hely van itthon az álmoknak s mely keveset fedeztünk fel azokból s a rét nem egyéb mint a csillagos ég nem hiányzik a tücsök ciripelés talán kicsit gépies zümmögésű
(1981)
Elbasziget opus 425.
Az utcaneveket az emberek először csak úgy találták ki. Komolyabb megfontolás nélkül. Csak utaltak rá, a fő vagy mellék, a sáros, a görbe vagy a hosszú utca. Ezzel kész. Aztán a települések kezdtek terebélyesedni. A megnövés kifogyasztotta az egyszeri összevetések lehetőségét. Az utcát lakóiról, eseményekről vagy éppen királyról, nem ritkán helyi hírességről nevezték el. Ha árkot vagy csatornát szeltek, akkor szigetet kereszteltek. Mint a várak szigeteit. Ha nem futotta a lehetőségből, akkor hozzá képzelték. Az elégedettségnek kevés kell.
Előttem a vásárhelyi változtatott nevű utcák jegyzéke. Megborzadsz, micsoda barbár indulatok visznek rá egy embert, hogy egy közösség hagyományainak kiirtására vetemedjen. A kultúrtörténeti ostobaság legkézzelfoghatóbb bizonyítéka.
A Corvin Mátéi tér lévén eléggé új keletű, ehhez nem is igen nyúltak. Marosvásárhely fennmaradását elsősorban neki köszönheti, ezért nem is lett volna ildomos vele kacérkodni. Tették azonban másokkal. Híres fejedelmeket, a nép jeles gondozóit és az erdélyi közösség műveltségének gondnokait levették a falakról. Tettek bizony a város dolgaitól idegen embereket a kapukra. Az érdekeltek némelyike lemaradt. Inkább más városok nevei, környékek hegyei és virágok illatozzanak a falakon és a kerítéseken. Gondold el, mennyivel előnyösebb a Lendület sétányon lakni, mint a Bocskai fejedelem úton. Lásd be, hogy fele sem tréfa. Jobban lelkesíti az embert, ha az Élmunkás lakónegyedben lakik, mintha a Régi piac negyedet emlegetnék. Nem hiszed? Nem látod be?
Én se.
(1971)
Villanyóra opus 426.
A legkedvesebb delfines sztorim szintén a demagógia pártiak sima bőréhez idomul. Több mint nyolc év múlva, kicsomagoljuk a hatalmas elvtárs, varsói súgószövetségének támogatásával idekerült csomagokat. Nem kis erőfeszítésekkel lefordítjuk az alkalmazási jegyzéket. Időközben kiderül, hogy már négy vagy hat eltűnt a csomagból. De nem szörnyülködünk. Minek? Természetesen, mondtam szinte azonnal. Istenke, pedig te, ahol vagy, láss csodát, de csak becsukott szemmel. Most valamit kell kezdenünk ezekkel a masinákkal. Ezek arra valók, hogy a szerény dolgozótól több pénzt kérjenek kevesebb energia használatáért. Egy- két vörös telefon Moszkvába, dehát nekik sincs pénzük. Amit az albánoknak adtunk, azt soha nem kaphatjuk vissza. Azért, mert az az Albánia már nincs is barátságba a barátunk barátjával. Jugoszlávia felett pedig a légynek sem tanácsos repkedni. Tanács nélkül pedig mások repkednek. Mert ezzel vagy e nélkül megállunk. Hogyan állunk kérem a másik lejk hibátlan zuhanása idején? Mi ugye, valami svájci pontossággal nyakunkba érkező marhaságért, kőkemény dák valutával vágtuk ki magunk alól az élő és a holt fákat. Senki tulajdona egyelőre. Nem kár érte. Engedjék meg nekem, tisztelt delfin elvtársak, elmondanám még a következőket. Önök halat esznek, csattogva szeretkeznek, kétváltásos éjjeli műszakban alusznak, eleveneket nemzenek és fütyölnek a kommunista inter-Nácionáléra. Zöld betűs, egy tizenöt csomagja. Állítólag beszélgetnek a haverekkel és flipper úr révén, finoman kalandozgatnak, kiosztott gyerekkel és felnőttel, amitől a betegebbje nem aludt. A haverem a merle, nem gerle, nem a merje, sem a marha, hihet amit óhajt, csakhogy a kép nyersen sajtómentes maradhasson. Ne tudd meg, talán veszélyesen másabb, a pavlovi kutya delfinre. Alkalmazott másolat. Lánya elvtársnő felszerel egy olyan ártalmatlan negyvennyolctól hetvenhat kilogrammos hátizsákot, s hetekig arra tanítják tápszerrel, veréssel és elektromos áram csapással, hogy a negyvenhat és fél méteres, vagy a kilencven méteres árnyék alá ússzon. Akkor majd részletesebben. Mihelyt az árnyékhoz ér a dolog el van furulyálva. Jalta elvtárs zavarása és az az iráni külügyminisztérium kulturális zaklatása nélkül az állatot a mágnes a hajó falához vonja. Az emberségesebb kivégzést még a bűnözőknek sem találtak ki. A távkioldás, a harci helyzetben az éppen ott található hajók nemzetisége, faja és száma miatt lehetetlen. A flipper elvtársak, a hajó alkatrészekkel együtt, többszörösen ingyenes tengerek közötti kiránduláson vesznek részt. Érthető, siker esetén a beruházás leírható. Sikertelen nyomasztó adósságok vannak. A tiltakozásokat csak orosz vagy iráni módon kezelhetjük. Az ellenkezőket és a tiltakozókat egyaránt kiátkozzuk és megöljük. Amíg erről beszélünk, nem jut eszünkbe más. Aztán mihelyt rájöhetne valaki ideje lesz befejeznünk. Már szóltak az állat és a környezetvédők is. Nem tudnánk, ki folytat delfinkísérleteket, melyek végén a delfin elpusztul? Szét fogunk nézni, elvtársak.
A csillagászati árú villamos áramhoz igazítjuk a telefonszolgáltatás díjait. A butábbaknak dollárban is megmondjuk, hogy rájöhessenek. Csalunk. Rászedünk mindenkit, akit csak lehet. A lejben megállapított fizetésünk, semmit se kezdett érni. Így is fog maradni. Vagy tovább romlik, az árfolyama.
(1975-2000)
A pünkösdi sziporkák opus 427.
A székelyfalvi vagy a bolgárszegi pünkösdi király régente még nagyobb legény volt. Valóban ma is igen nagyfiú, csakhogy most nincsenek érvényben az összes királyi előjogai és szokott feladatai. A Pünkösd érthetetlen csúsztatással, éppen ötven napra esik húsvét mögött, de ezt csak mondják, mert az én számolásaim mindig másképp estek. Más szóval maradjunk abban, hogy inkább én nem tudnék számolni ötvenig. Ami senkinek nem szabadna semmit sem jelentsen. Sokkal inkább érvényes ez arra az esztendőre, amikor a számolás némi türelmetlenséggel még a farsang alatt kezdődött.
Ha a király csak az ingyenes kocsmai jelenlétét, a kalaplengetését vagy a kabátja szárnyainak kopását tartotta volna szem előtt, akkor el se mondanám, de soha nem múlt olyan esztendő, amelyikben ne állítottak volna valami komolyabb feladatot a boldog király elé. Sokszor keseregtek azután, bezzeg ha tudtuk volna. Mert könnyű az éppen nem volt. A leányokkal sem volt felhőtlen. Volt olyan király, akit tiszteltek, de olyan is, akit elutasítottak.
A helyzet játékos volt, mégis minden szóba jöhető felnőtt a legnagyobb komolysággal kezelte. A király leváltása, régente szóba se jöhetett. Mostanában inkább erre keresnek okot és indokot. A dolog vallási tartalmáról nagyon kevés szó esik. Pedig nem csak kicsinyes harcokból áll a világ. De van példa arra, hogy minden erkölcsiség és ismert értékrend helyett, valaki a könnyebb utat választja. Ilyenkor a kutatók kara heves tiltakozásba kezd, lép az ügyelő, morcos lesz a király. Ilyenkor kisembernek vagy koldusnak lenni volna jó.
Az időszak izgalma feljogosít annak állítására, hogy nagyon szegények leszünk, ha ez a szép színfolt talán kikopik az életünkből. Minden arra mutat, hogy effajta szegényedésre pedig jogos kilátásaink vannak.
(1970)
Közlés-csend opus 428.
Tegyük fel, hogy én írnék valamit. Nem teszem. De ha mégis. Miről, kinek írnék? A közösségnek. Lehetséges javára. Beviszem az újsághoz. Jónapot. Ezsez vagyok. Né írtam esztet. Nem teszem. De ha mégis. Vagy kidobnának, mert eszteket ők is tudnak írni. Maguknak pedig kell ám a hely. Vagy megígérnék, hogy elolvassák később a plenáris után. Akkor viszont a pártdokumentumok miatt nem marad hely. Akármilyen jól írnék. Nekem nem osztanak helyet. Mert párttag sem vagyok. Akkor mit akarhatok? Inkább nem írok. Akkor pedig nem lesz semmi. Sehogy se lesz. De azt legalább nem kell elmagyaráznom a nevelőtisztemnek. Miért is lennék én közíró? Igény van erre? Na né, most se írtam semmit. Mert nem is kell senkinek. Akkor meg minek?
(1974)
Közös pont opus 429.
Soient D et D ' deux droites distinctes paralléles á une droite D du plan. Les droites D et D ' sont-elle sécantes?
Si elles se coupent en un point I, par ce point on peut mener deux paralléles á D, ce qui est impossible, donc, les droites D et D ' ne son pas sécantes, elles sont paralléles.
Théoréme: Deux droites paralléles á une měme droite sont paralléles entre elles.
Soient deux droites paralléles D et D ' et une droite D sécante á D en I. Les droites D et D ' sont-elles sécantes?
D est sécante á D ,D ' est paralléle á D donc les droites D et D ' sont distinctes. Si elles sont paralléles, se qui est contraire á l'hypothése.
Théoréme Si deux droites D et D ' d'un plan sont paralléles, toute sécante á l'une est sécante á l'autre.
Hátha ezt olvasva kellene hallgatnod? Belátom, nagyon nehéz a matematikai gondolatfűzés. Anyanyelven is. Hát még ilyen szélsőségesen antikultúrális vagy multikulturális nyelven? Csak meg ne hallanák, akik Párizsba vélik a világ közepét. Mert az hétszentség, hogy soha se volt ott. Csak a tévedések mentéséért ráfogták.
(1982)
Ünnep elé opus 430.
. . .a legnagyobb nemzeti ünnepünk tiszteletére meghozták az elmaradt hús vaj olaj liszt és cukor fejadagot hoztak néhány liter jóféle szeszt és bort is nosza hamar össze verődött mindenki hogy a jussát elvehesse a véneken s a betegeken kívül mindenki sorba állt egyéb parancs nélkül s még a dologba bele se kezdtek a nem éppen serény boltos lányok mikor villám villám hátán kerekedett egy nagy zápor elsötétült az ég beázott a föld egy perc alatt patakokban ömlött az áldás s meg jó hogy nem adták ki a lisztre cukorra nézve milyen veszteség lett volna de most már nem is adják mert a boltot bezárják a villanyt az ítéletidőre elvették ma már vissza sem adják s így ünnep szombatján boltunk sötétben borultan megértő hátra arcot vágunk s haza ballagunk de né az égen átível a szivárvány s az emberek nézik nem hiszik hogy sokan alatta vannak jól látszik hogy ott vannak mintegy alagútban körbe minden szivárvány mindenki felett kérdezik én is én is te is ő is ugrálnak örvendeznek kalimpálnak rúgkapálnak már nem is éhesek nem kívánják az éhfoltot nézik ahogy egyik lépésnél a férfi melle kerekedik a kopasznak kontya nő s a nőnek bajusza kerekedik sihedernek copfja lesz a kamaszlánynak megszélesül a válla s van aki vissza fordul s aki elrohan ámul bámul a nép mi lesz még ebből s mekeg makog alkalmatlan ruháikat nevetik megtörlik a szemüket s hazamennek gyertyát gyújtani estére a tehénnek hogy szerződése szerint jobban lásson tejet adni ahogy az vagyon írva a legmagasabb homlok-próféciák napfényes jegyzékében alig hiszik hogy velük ez is megtörténhetett azaz végre egyek leszünk minden tekintetben kinézésben és éhes ünneplésben kiváltképp a sötétségben. . .
(1988)
Rajzfilmem opus 431.
Azt hiszem, hogy az események kora és sodra térült el várakozásaimtól. Későn láttam meg az elsőt, de attól kezdve méltó csodálat kerít hatalmába. Mit nem képesek egy pár perc alatt lerajzolni? Szinte bármit. Nem szólva arról, ahogy mozgatják a sok apróságot. Itt van az én filmem. Valami lapos helyen valami vonalak tekeregnek, szinte semminek nem tűnnek. Ahogy ott kínlódnak szerre alakot, öltenek, s egyre többen vannak. Sorokba rendeződnek. S mennek. Fejük felett az isteni, sapkás szakáll a lenni vagy nem lenni, uljanov elvtárs zászlók suhogva lengedeznek. Az emberalakok rázendítenek a szovjet forradalmi himnuszra, de ha a rendezőnek az internácionálé tetszik jobban, engem azt sem zavar. S mennek. A lábak dobogása egyre jobban hallszik. Ütemesebb lesz, mintegy díszlépés dübörög és csattan. S mennek. A menetelők mellett indás mezők virággal befuttatott kerítések és csupa sarlókalapáccsal kerített parkok mellett haladnak. Aztán egyszerre, mintha a menet megállott volna, vagy csak nekem tűnik úgy? A kép elkezd szélesebbnek látszani. A kelet európai stadionban vagyunk. Elba-szigeten, Turbina-árok partján. A lelátókon kapitalisták ülnek, kezükben dolláros zsákok. Pofájukban havanna, nézik mohon a bevonulókat. Megveszünk s felfalunk benneteket. A menetelők már nem mennek. Érzik, hogy prédának lesik őket. Csak tekergetik vagy tekergetjük a nyakunkat. Nem tudni mi vár leselkedőn ránk. Milyen szabadok és egységesek vagyunk!? A kezünkben bolgár rózsaolaj, szerbtokány, cseh sátor, kínai húskonzerv. A hátunkon lengyel ingkabát, szovjet vodka és magyar paprika. Homlokunkat vietnámi balzsammal kenegetjük, s német bojler méretlapját szorongatjuk a fogunk között. Az egész kép megtelik egy nyomasztóan nagy román szegénységgel. Bámulnak ránk s legyintenek, túl véznák. Amire kellenének, annak nem felelnek meg. A zene már nem hallszik. A dobogás is elült. A zászlók sem suhognak olyan kihívóan. Nézünk egymásra, né milyen sokan vagyunk itt lenn. Hátha az egész baráti kínai népet is hozzáadjuk. A valóság végre igaz lesz, hogy a Föld lakóinak több mint háromnegyede velünk együtt, elviselhetetlen nyomorban él. Amely alól talán csak mi képezünk kivételt, mert bejutottunk s talán benn maradunk a stadionban.
A lelátok kiürülnek, a beruházók nem minket, hanem más megyeieket vesznek meg. Ha bedőlnek a rábeszélésnek. A mézesmadzagnak, miért ne mondanám, az sem ritka. Mi hoppon maradtunk, meg nem tudjuk, miért tódultunk a sporttérre.
Bárányfelhők integetnek, tudjátok milyen jó a magasban, gondtalan lebegni. Vagy a szelek játékszere lenni? Figyeljünk csak, nem akármilyen szelekre terjed ki a figyelmed. Ráadásul kivételek a szélek, hát nem eleget kinn vagyunk a szélen. Persze, az ember ne legyen elégedetlen, a szélen levésből többnyire kára származott, mégis volt eset, amikor előnyére szolgált. Ezt nem tévesztjük szem elől. Ettől jobb a hangulatunk.
(1987)
Farsang opus 432.
Megrendült lélekkel hozzuk, érdekelt tantársaink és hitves bordáik tudomására, hogy kedélyes és életképesen vidám szokásunk a
F A R S A N G
a mezők és erdők, a rétek és vizek termékenyítő kerülgetése után, sorsával megalkudva, elhunyt.
Részvét-nyilvánítás álarcosan és egy kosár élelemmel 1992. február 14-én 20 órakor lesz az étkezdében.
A farsangvégi népszokások játékos elevensége erőt ad a falatozásba temetkezéshez, a veszteség feletti fájdalmunkat itallal (a helyszínen kapható bor-sósan-ral) borogatjuk.
Majd addig maradunk, ameddig jól telik.
Ne búsulj, tantárs,
Jövőre újra kezdjük.
Itt csak az lesz más,
Ha ezt, nem ismételjük.
A nem is olyan bánatos
Rendezők
(1992)
Jakab hercegre emlékszem opus 433.
Mátét igen szeretetre méltónak találtam. Irigyeltem alkalmazkodó képességét. Szavát tartotta, gondos volt, nem került sor jelentős elégedetlenségre. Édesapámtól több rendelést kapott, szépen dolgozott. Került, aki kifogásolta pléhes barátját, de azokat váltig leintette. Minden zsák foltos. Ráadásul Máté pontos.
Komoly, indokolt programbeszédet is tartott, ha a vasat forrósította. Ha dolgozni akarok, munkát is kapok. Az első nem volt könnyű, nem gondoltam én se, hogy sikerül. Csak azt vállalom, amit meg tudok tenni. Ma már annyi munkám lenne, hogy segédet is felvehetnék. Ehelyett drágítok, csak annyit, hogy kunyoráljanak nekem, s ha kell azt el is engedhessem. Már évek óta nem foldozok, csak csatornázok.
Aztán egyszer eltűnt a Máté gyerek. Mindenki zavarba jött. Megjelent a rendőrség. Nem érte baleset, vagy egyéb? Szimatoltak, zavartak s a kételkedők bosszantottak. Kellett nektek barátkozás. A hangulat is romlott, mindenki érezte, jó volna tudni, mi van vele. Éreztük, nem veszhetett el. A titokzatos eltűnés mégis nyugtalanított. Mindannyiunkat. Hallgatásban, beszédben csak Máté körül elmélkedtünk. Aztán egy reggel, csak jön Máté. Mintha tegnap ment volna el. Ruganyos járással, vállán a zsákjával, a barna bársony rendjében, hetykés bajszával, félre tolt kalapjával. Nem szólhattam, azonnal indultunk, hadarta, a vajda választott, hét leány és hét legény vitte el a gyűrűt, meghalt Jakab herceg s temessék el vele. Édesapám nevetett, vicces vagy te Máté, hozzá könnyezett. Mondom én is, útlevelet Belgiumba, ti annyi idő alatt nem kaphattatok. Kinek kellett. Tőlünk sehol se kérték. Mi csak úgy mentünk. Eltátottam a szám. Bevallom, nem hittem. Belépett az előszobába, valamit odanyújtott édesanyámnak.
-Emlékbe hosztam, ki tudja menyünk még- mondta vidáman.
Egy katicabogár volt. Aranyos ék.
Azt hiszem, mindennél többet ért.
(1968)
Foglalkozásom opus 434.
Más sugallatára nem várhatok, a meghatározás a kiírás megítélt szüksége miatt sürget. Névjegyemen megfelelne a
tanár-közíró-agyépítész,
foglalkozásomra jellemzően utaló felirat.
Mit szólsz, a nevem kell-e még ehhez, vagy a nélkül is felismernek. Mert sokféle ember kezébe juthat. Úgy találom ennél több is, kellhet. Nem eddig, hanem mindig. Ezután is. Vagy hivalkodva kérkednem kellene?
Tudom ez nem illik, hozzám.
Mégis amennyiben kell, azt felvállalom.
(1991)
Siker V opus 435.
ezt az embert már évek hónapok hetek óta hibátlan le tudom rajzolni álmomban is csak a rusnya képét ravasz ráncát a szeme szögletében a keserű árkát az orra mellett borzas haját tépett szakállát látom pedig állítom semmi közöm hozzá mindazonáltal rettenetesen gyűlölöm ha elmarad állandó feszültségben vagyunk sportot űzünk a másik bosszantásából mikor nem teszünk túl a másikon egymás féktelen fricskázásában ezen ha bejött ha nem esztelen tudunk röhögni aztán egyéb után nézünk feleségeinket még mindig nem mutatjuk be egymásnak mi a vonal s a pont s a terhes sík meg a tehetetlen test a mindenséggel egyetemben fontosabb nekünk, mert még mindig csak ez van előttünk s mögöttünk egy fél élet s a nagy térmértanban nem érvényesültek a felelős relációk
(1998)
névjegykártyámra opus 436.
A nevem feltétlen a szokásos helyesírási szabályok betartásával. Nem az anyakönyvi fordításban. Kérem. Javallt foglalatosság jellemző szöveg egy névjegykártyámra: gondolatorvos és agyépítész
Ez minden, amit magamról elmerek mondani.
Vagy beérhetnék már kevesebbel is. Hiszen több halom papír lelt, tépett pusztulásra.
(1977)
KUTatOK(1.) opus 437.
Tengely-ferdület* A rajztanárom nézegetett, hümmögve, csodálkozva rajzaimra. Azok a vázák, csuprok, amiket csak messziről láttam, mindig fantasztikusan kétszájúaknak látszottak. Az alapkörük is többnyire olyan fektetett nyolcas, végtelen jelére emlékeztetett. Minden próbát egyértelműen kiáll. A szemorvos szerint, ez egy ritka szemtengely ferdület. Már csak azért is, hadd legyen nekem valami ritka dolgom. Olyan esetekben működik csak, amikor a képalkotás csakis a szem érzékletére, de megelőző tapasztalatokra nem támaszkodhat. Vastag szemüveggel javítható. Soha el nem nőhető. Mindennek nagyobb feneket kerítek. Majd. Minden bajból a nagyobbat fogom megélni. Aztán. Minden egyes hibából a nagyobbat fogom elkövetni. Mielőbb. Minden erényből a nagyobbat nem fogják a javamra írni. Soha. Tehát viselem.
Kérdés* Miért vívnak fekete bikát az arénában, adnak aranyló olajágat a győztes futónak, vesznek vörös palástot az uralkodók, kék selyemben tárgyalják a békét, sárgul bele valaki az irigységbe, a reményt zöldnek álmodják, festik fehérre a béke galambját, van nekünk egy belső saját színtesztünk, amely tudatunk alatt bárhol működik? Erre felelj!
A fizikai szín* A környező világ színes. Benne hat főszínt lehet eszközökkel elválasztani, láthatóvá tenni (u.m. vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya). A teljes terjedelmű színkép szélesség hullámhossz különbsége nem több 400nm-nél. Ennyit tud a szemünk a színekből meglátni. A skála szélein, a többi látványosság leomlik. Láthatatlan lesz. Minden ellenére nem kell mérőműszert hurcolnod magaddal.
Bölcsek köve* Az emberi szem kétszintű kapcsolattartó eszköz. Lát egy fizikailag meghatározható színt. Ez lehet a tárgy által elnyelt vagy visszavert fény színe. Ez az, ami érzékelhető és mérhető, összehasonlítható és leutánozható, kelthető és alakítható. A másik lehetőség nem ennyire nyilvánvaló. Inkább csak avatottak veszik észre. Sokak semmikor sem szereznek róla tudomást. A tárgy és dolog párái vagy gőzei átvilágított színéről volna szó. Sokszor adatik, hogy az ember elveszti türelmét, mert valamit nem lát. Nem veszi észre, hogy is lehet, amikor ott van előtte. Egyszerűen ezt az utóbbit nem adatott meg látnia. Méltánytalan.
Bűvészinas-színfogás* Ahhoz, hogy bármit ki lehessen pingálni, elég, ha három színt teszünk a tarsolyunkba. Ezek mondanom se kell, alapszínek (vörös, sárga, kék). Ezeket az alapszíneket egymással és megfelelő oldószerekkel kevergetve, persze, hogy titkosan szabályosított arányban, bármilyen más szín és azok árnyalatai előállíthatók. Kivétel, persze a fehér és a fekete. Dehát ezek nem is színek.
(1974)
óh, te Balázs, opus 438.
óh, te Balázs,
diákok mindenkori jobb álmának balja,
óh, te Balázs,
légy velünk, hogy foganatos legyen, ez az ima:
Farsangolás közben többször tört fel belőlünk is a fohász,
elég lenne csak a mulatozás, és a tanulást vinné el a frász.
Itt van végre a napja,
Mulatni, nincs más munka,
Bajt vívni, álcát venni,
Kacagni, lányt ölelni.
Ne jusson eszünkbe a holnap,
mikoron kábult is még másnap,
vala búzaszem, köles és dohány
a zsebünkben,
szilvalé és borocska mámora
a fejünkben.
óh, te Balázs,
diákok mindenkori jobb álmának balja,
óh, te Balázs,
légy velünk, hogy foganatos legyen, ez az ima.
Szótlan, vidám útitársunk, ím' most letesszük.
a bohóságnak vége, álcánkat levesszük.
Ne búsulj, Balázs,
jövőre újra kezdjük,
Itt csak az lesz más,
ha ezt nem ismételjük.
Leszen majd mindez február idusa napján
derűs péntek délután harmadik óráján.
óh, te Balázs,
diákok mindenkori jobb álmának balja,
óh, te Balázs,
légy velünk, hogy foganatos legyen, ez az ima.
(1993)
KUTatOK(2.) opus 439.
A gyökér* Kemény próbákat kiállott nagyapámnak volt egy titka. Fény nem hatolt oda. Nekem is csak a véletlen nyithatott egy csukódó szemnyi rést. A belátás rejtelmesen, csodálatos és mégis titokértést sejtet, aztán hirtelen megszakadt. Pedig csak egyszerűen lezárult. Sejthetően megfelelő álca mellett, hat apró égetett agyagbábút rejtegetett nagytata. A bábúk nem voltak nagyobbak egy termetes őszi körténél. Alakilag és arányaikban elég torzak voltak. A talpukon olvashattad a névjelük. A nevük viszont erkölcsi és érzelmi határozottságúak. Eredetileg ugyan tizenketten kellett volna legyenek. Nem voltak. Vagy eltörtek, vagy elvesztek. A többiek. Mégis nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendtek. A névjelek hasonlítanak a róvás jeleire.
ALLAM* Emlegetett dolognak számít, hogy a Halom népe egy nagy meleg tenger mellől származó közösség. Akik sodratában jöttek, azok szanaszét szóródtak a Földön. A hullámverés és a lehetőség váltakozó lehetőségeivel. Valódiságukban egy másik nagy hideg tengerig tartó pásztorkodást kerestek. A várható célba érőnek átok mellett, vissza kellett jutni a halálos fenyegetettség népéhez. Keveseknek sikerülhetett, mert arra a maradékok is elindultak. Ki merre látott. A rokonok keresése máig is tart. A rómaiak verték ki őket kartlai helyeikről a császárok három századik esztendejében.
Nyelv* Amit hallottam a régiek tudásáról és szentnek tartott helyeiről az mind S(z)ó(u)s(z)ával kapcsolatos. Kár, hogy sem, nyelvileg sem földrajzi-történelmileg nincs elég tudásom a dolog fényesítésére. A Halom nem is halom, mert elam és alam között minden van, még olom is, ha kell. Ez szerintem világosan megállapítja, mert többet nem tehet, se nem vállalhat, az ősök valami sumér füstnép, amely városa akkor még a tengerparton, manapság magasan fenn van a folyón. A martok feltelése nem állt meg. Az öregecske emlékei szerint az állandó városlakókat és a földdel helybentartottakat s(z)ém(he)iknek nevezték. A pásztorhelyekre és legelőkre vigyázókat s(z)ék(he)iknek nevezték.
Mese vagy nem* A rend emberei tizenkét közösséghez tartoztak. Öt közösség katonaságot és vezetést gyakorolt, belőluk az egyik lovat tenyésztett. Hét közösség emberei munkát végeztek és élelmet állítottak elő. Háromállasban legeltettek. Marháik és juhaik, mikor megnőttek levágásra kerültek. A gyenge példányból nem vettek oltást. A harcokban és vándorlásban szenvedett veszteségeket időleges letelepedéssel, illetve csendes állással igyekeztek orvosolni. Nagyapám emlékei szerint a Halom közösséggel együtt még hét más közösség is elindult. A Valok közössége a nagy tenger megtalálása után nem tért többé keletnek. Szerintem ezek vagy a skótok vagy az írek is lehetnének. Nem a teljes nemzeti törzs, hanem csak szárnyalkotói. Minthogy a székely sem tisztán nemzeti törzs. Csak szárnyalkotókból lesz azzá. A pásztorkodás és a száraz temetés hagyománya a közös múltban rejtőzködő szokványokra utalnak. Illenék többet gondolni hites hagyományainkra.
Térkép* A Perzsa öböl partján a sumérok örökségföldjén mintha ilyesmik valóban lennének. Az örmény-római háború után tömeges északra, majd nyugatra vándorlás vette kezdetét. A két dolog alig van hatszáz évre egymástól. Mit szólnak ehhez a finn-ugor próféták? Ott mentek el egymás hullámverésében. Szinte súrolták egymás vállát. Vagy szellemét. Ez is eltarthatott valami négyszáz s egy pár évet. Már nem is emlékeznek rá.
Kár, hogy a bábúkat nem én örökölhetem meg. De a fülem meg van hozzá. Itt a fejem két oldalán. Az elmondottaknál fontosabb és értelmesebb gondolataim is lennének.
(1969)
Haragban (nem ma)radhattok opus 440.
Nem olyan rég, de volt,
Barátságon, nagy folt.
Emlékeznek,
Fennrajzol, kiköltő, rémtanár.
Mindig csak vonatok,
Suhanó ablakok,
Találkoznak.
Képsoros, megtöltő, elvszótár.
Sötétben lebujok,
Homályos alakok.
Hangoskodnak,
Megdobós, letörő, ebkanász.
Felemás állapot,
Ritka i-re van pont,
Meg nem térnek.
Százfokos, nyelvöltő, nagyszamár.
Kemény héjú dolgok,
Szem és álláspontok.
Hajbakapnak,
Betokos, kibontó, megdanász.
Álmodnak ölebet,
Haragjuk lihegve,
El van vetve.
Meszelő, verselő, könyvelő.
(1973)
KUTatOK(3.) opus 441.
Fekete* Nálatok is csak ez lehet, ha hiányzik a fény vagy láthatatlan valami. Akkor szerintem, csak egy hatalmas feketeség érzékelhető. A fekete nem szín. A fekete felület minden színt elnyel. A belső raktár bugyraihoz nem férhetünk. Így soha, de soha nem tudjuk meg, milyen színeket is nyelt el valaha. Mi kitűnően használjuk a gyász pillanataiban. Az állatok közül a bivalyokat és a hollót ismerjük feketének. Büszkék is ruhájukra. Csak gyászos kínnal tudják karban tartani.
Fehér* Kimondhatatlan értéket képvisel a fehér. Az elképzelhető legösszetettebb valami. A mindenség és a teljesség mintaképe lehetne. Törekvése a teljességre nem hiánytalan. Árnyalatainak se megszámlálója, se keverője nem születtek elegen. Kiismerhetetlensége igen komoly gondot nyom a nyakunkba. Attól nagyobb teher lenne, égig érne, hogy az emberiség alig győzhetné le. Ezért jelentősége horderejével csak rangrejtve és titokban foglalkozgatunk. Elfogadjuk, hogy van nekünk ez a patyolat tisztaságú gyönyörűség. Ilyen a sarki hó és a meszes kristálycukor. Ha elolvadt is, emlékszel rá. Nyelveddel.
Sárga* Képesített tudásunk szerint alapszín. Segítségével más színek állíthatók elő. A színskála közepe táján helyezkedik el. A sárga a szabadság és az elszabadulás vágyát jelképezi. Ez a vágy messzi tájakra, de kicsapongásokba is kergetheti őket. Rajongói nyitottak az új kapcsolatokra, változásokra, várják jövőjük álmát beteljesedni. Ez a szín, egyben megszabadít a gondoktól. Szellemi vezetővé lesz a megvilágosodáshoz és a megváltáshoz. Az öngyilkos jelölteknek az üresség jelképe. A rákosok egyszerűen elutasítják a sárgát. Nem véletlen, hogy a sárga igen közel áll több betegség rémképének alapszínéhez. A betegek többsége bizonytalanságot lát ezzel a színnel együtt. A szkizofrének pedig határozottan szeretik a sárgát, tőlük megtudhatod. Ha a természettől kéred el, akkor virágszirom főztjéből szörp színében fedezheted fel.
Kék* A látható színképek egyik széle felén tartózkodik. Hívei a nyugalom keresésére és kiteljesedésére esküsznek. Többnyire szerény emberek gyülekezete. Ez az ember békeszerető, gondolkodó és együtt érző személyiség. Vannak esetek, amikor ezek teljes önfeladásra válthatnak. A bálnák járnak az eszemben. Ott a sok nagy kékség. Egész nap izgalom mentesen szürcsölhetik a löttyöt. Aztán egyszer csak rettenetesbe kapcsolnak, s meg sem állnak, míg valakit a frász környékére nem kergetnek. A legjobb kéket a sarkon veheted, üvegcséje egy lej nyolcvan bani, kékítővíznek hívják.
Vörös* A színek világának legszélsőségesebben meghatározó tényezője. Hívei az önmegvalósításra, a legünnepeltebb győztes nagyságára törekszenek. Sokan vallják, hogy a vörös ruhás nő a csábításra való felhívás. Mások pont ezért kerülik az adott színű ruha viseletét. Akik mégis szeretik ezt a színt, azok gyors reakciójukkal és erős önbizalmukkal tűnnek ki. A piros minden téren serkentő mozgékonyságról és erőről árulkodik. Lásd a svájci államközösséget. Te meg a fűszerpaprikát csodálva, eszmélhetsz szépségére.
(1980)
Megegyezés előtt opus 442.
A kérdésedre nincs fontolható válasz. Ilyen tételnek léteznie adott, csakhogy helyzetmagyarázatok függvénye. Itt akár tíz emberöltőt is át illene tekintenünk. Az újság olvasottsága sem semmi, ha kötelezőn kellett megvenni. Jól felfogott pártérdekből. Még ma is. Csak a szerkesztők s az újság neve függetlenek. Egymástól. Egyébiránt felette fontos a saját vélemény kimunkálása. Világosan nem elfogadott s előszeretetben sincs részeltetése, de jót tehet minden eshetőségre előkészítve.
A nyers kerítés deszkát azért szegezték fel, hogy akadály legyen minden hívatlan és a belsőség között. A fa természeténél fogva szárad, zsugorodik és szürkül. Valamennyi idő múlva rések lesznek a deszkák között. Az oszlopok kimutatják évgyűrűiket. A szegek környéke megbarnul, később feketére vált. A fa lapjain megkérgesedik. Már a vizet sem szívja magába. A látvány fáraszt, beteges homály és unalom telepedik a nézőre és az élvezőre. A kerítéseket nem arra fejlesztették, hogy lyukasok legyenek. Meg szürkék. Hatalmas lehetőségeket kínáltak. Monumentális krétarajzokat készítettünk. Akkor már nem maradt hely a butaság korlátait mosó trágárságoknak. Hangulatos faliképeket és díszítő sávokat komponáltunk. Tetszett is az értelmesebbeknek.
A szürke alapú kerítésekre diszítőleg tervezett rajzoktól csak egy lépés maradt a művészeti tagozatos iskoláig. Gyönyörű idők jártak a festőinasokra. A gyakorló termek a tanárok helye és elismertsége szerint a kultúrpalotában, a barátok temploma mögött a parkban, a bábszínházban s az olgacukival szomszédos udvaron voltak. Amit csak magunkba szívhattunk, azt a kerítésekre is kirajzolgattuk. Esztétikai igényünk felől semmi kétség nem merült fel. Csakhogy a lakosság ezt nem értette éppen ilyen egyszerűen, talán felkészületlen érte a dömping. Egy május elsejére kelve, az egész Szabadi út minden krétával nemesített kerítését lemeszelték.
Többé soha nem termett kerítésnemesítésre vállalkozó.
(1976)
KUTatOK(4.) opus 443.
Korábban bűnös, felelőtlenségnek minősíthető sietségről tettem bizonyosságot. Sokat akartam mondani, rövid idő alatt. Nem beszéltem arról, hogy a vörös azért vérnyomás emelkedéssel is jár. Leírhatatlan. Sok szempontból. A zöld reményt ébreszt. A realista emberek erre esküsznek. Hiszen a tavaszi levelek eredő zöldje vagy a fenyő sötét színe mit is sugallna? Biztonság, állandóság vannak ezzel a színnel egy helyen. A társadalom leghűbb emberei kerülnek ki soraikból. Nem mintha kikerülném, de ott van a narancs színes dolga. Ázsiában egyházi kiváltság. Mint nálunk az ibolya, vagy netán a lila. Mert a forrás színek technikája nagyon gyenge. Attól még lehet valamelyik pápa éke.
A kiegyensúlyozott emberek általában alapszíneket választanak. Nekik nem tetszik a barna vagy a szürke. Pojácák választanak feketét. Pláné kosztümnek. A színpadot ne vegyék körül, továbbá bordó függönnyel s ne világítsanak pillogó kék és piros égőkkel. A közönség könnyen, kikel magából. Székre áll. Ordibál. Talán épp azért. Talán épp ez az oka. Hatás alá került.
A tulajdonképp nyugodt ember mitől fakad ki és ordibál?
Csak tudnánk, mi a baja? Ha piszkáljuk, ha nem.
(1981)
A Mindenható dolga opus 444.
1. A Teremtő időben kiment az alkalmas laboratórium-terepre.
2. A Teremtő a laboratóriumban alkalmas körülményeket készített elő és megfelelő egyedeket különített el.
3. A szeretethez vélhetőleg elég a kétneműség, a tudáshoz pedig nem csak fej kell.
(1967)
E˘ se +mese opus 445.
volt +˘ 1 eset hogy +esett + egy nő + 1 hely + közel + mese + 1etlen férfi s rögtön +˘ egy másik férfi, +ismerték + egyik a másikat + mi is mind + egymást + őket, +szokott ez a helyzet + s +˘ volt 1 másik nő + valami, nem éppen olyan ingyom-bingyom, mert +˘ kevés az idő s nem elég a +szokás sem, és +˘ a lehetőség se éppen olyan, vagy +˘ egyéb dolga elvtelenség és +szokhatatlanságon múlt, +˘ a múlt században szokták + végtére nem hibás a bűnös sem, miről +tudtak elégnél elegebbet, azt amit csapongónak + idillinek neveztek, + nem tudjátok +˘mit +kezdjetek az unalom terjengése ellen, nincs +változtatás +int ittál +˘két konyakot +˘ végül semmire fanyalodsz +vedd a vonatjegyet + a nadrág +vasalása helyett +˘ kell pénz +minek +ki merre +hiszem, mert +˘ volt +˘ egy konyakom +˘is titokban iszol +hiszem már, de nem neked + hová tart, pléhjézuska, +telt valami + vajon + minek ez nekem +˘hogy jól, hát hol vagyok, +jövök én, +, ma már, ide melléd +álltam, be a képbe, beléptem +˘tehetnék rátok, +telt valami, +unt valaki, +állni volt ideje, +˘ egyeztetni alkalmas idők járnak, akkor + legyen minden újra, a régi, +˘ a cikória kávés hirdetésre is ráfér, + nekem aztán minek, + nektek + csak nektek, +bírhatatlan nyugalma legyen s hatalma +˘ 6 alma, egy alma világ + alma virág +˘ 1-szer csak, legyen + a béke mindenkinek + mindenkivel.
(1981)
logoTOK opus 446.
A Lánchíd tövében, mi az anyám kínját kerestem ott, Gyuri, a pártoló forgalmazóm, rámutatott egy kis lebujra, ahol ilyen közel vagy éppen tíz centes válogatott italokkal bódított üvegcséket lehetett kapni, elképzelhetetlen olcsón, és valami ötféle lángost, melegen, ami ebben a lucskos és redves szénszagú időben, a legbüdösebb Pesten, szinte Kánaán volt, aztán egy nap estefelé, meleg rántott húsra gyűlve, ezek az engem gyámolító pesti lurkók ugyanitt azt állították, hogy a színpadon bájolgó úriember az Szörényi, s egy órányit besegít majd a pengető Bródynak még a zongorás Pici, akik mértékkel és elég távolról becsült, kiváló tudással és humorral felruházott privát kedvenceim, ami az én szemüveg méretem által elfogadhatónak tűnt, a fülem sem tiltakozott, valami vegyesen kedves sóletet kínáltak, hangulatnak korábbi zenekaraik produktumait adták, gyanús nem is volt, mert amolyan felvétel előtti főpróbának tűnhetett volna, de szépen ment és élmény maradt, mégha profi utánzók is lettek volna, míves előadást mutattak, igényesen dolgoztak, felesleges cirkalmak nélkül, a lucskos lábam is megszáradt, az árum is közben megvették, sőt a keresett könyvet is megígérték, hát kellett volna ennél több , vivalamusica, az eszem mintha kifogásolta volna ezt az álomszerű összetételt, de mindezek ellenére jól telt. Egyszer volt Budán ebvásár.
(1975)
Miért vagyok opus 447.
Hát nem mondanám, mert épp nem is most jöttem rá. Nagy gond árnyékolja napjaim. A nevelők egyfélék. Közös cél és közösen használható eszközök tartják fenn munkaviszonyukat. Senki nem állhat félre, de a helyét a sorokban sem cserélheti el senki mással. Egyszóval valamilyen szabállyal elnyert helyünkön maradunk örökké. Akkor a fizetésünk is ehhez a helyhez kellene alkalmazniuk a fő okosoknak. Állítom, lesz aki igazat adjon nekem. Nem egyenlő felelősen nevel egy tornatanár s oktatómester, vagy egy idegen nyelv s egy anyanyelvtanár. A mesét a tanító és az óvónő is kikérheti magának. Nem egy a nyomás, akkor miért egy a bér? Miért vagyok én gyáva, ha jogom volna kérni, meg is kérhetném. Nekem több pénz kellene. A célt is jobban beláthatnánk. A családomnak is jobban menne sora. A lányomat elküldhetném tanulmányútra. A fiamnak vehetnék egy személyi számítógépet. Feleségem óhajt régóta valamit. Kicserélném állókincsem. Nem vettem, nyertem a dacit. Kicserélném, mert kivénhedett. De nincs miből. Újra pedig nem nyerek. Még sok mindenre volna szükségem. Az oktatás megújításával együtt. Úgy kell nekünk a megújulás, mint a természetnek a tavasz. Fokozatokban. Egyenletesen. Ütemesen. Stb.
Vajon érti, aki hallja?
Vajon hallja, aki dolga?
(1983)
A pénz opus 448.
Tudnivaló, hogy a cserekereskedelem hajnalán a termék vagy trófea szinte semmi változtatás nélkül váltott gazdát. Idővel az értékeket már nem mindig lehetett a vásár helyére vinni vagy nagysága miatt szabdalásra szorult. A hódításaikról és más történelmi hatásaikról nevezetessé lett népek pénzt verettek, s az aranyat sem sajnálták. A nagyszájú kicsik csak hangoskodtak s követelték a támogatást a kulturális hozzájárulás reményében. Idegességükben ezt-azt felégettek, a kecsegtetőbb ellenséghez csapódtak. Megjósolom, rémítő pénzhígulásra van kilátás. Országosan a francia és olasz minta megfontolatlan követőivé lettünk. Mi nem mehetünk egyik módon sem, csak sajátosan. Tönkre. Nekünk a sorsunk az egy kilogramm finomított kristálycukor kilenclejes ára örökre megpecsételte. A hamis termelési értékek gazdasági csapdáinak felmérésére és semlegesítésére még csak igény sincs. Húsz éven belül az olaszok dicstelen pénzgazdálkodását kerüljük el. Nem fogunk dicsekedni vele. Talán csak az albánok lesznek már gyengébb fizetők nálunk. Vagy ők sem?
(1975)
Az iskola opus 449.
A reform győzött. Végre került egy vérbeli pedagógus csapat. Összedugták. Hát, amijük volt. S kihatolták, hogy a romániai oktatás nem is nagyon elavult. Ha új könyvet adunk a tanuló kezébe s más követelményeket is támasztunk, akkor minden jó lesz. Átszervezzük az ellenőrzést s máskorra, másoknak tűzünk ki vizsgákat. Mára legyen ennyi elég. A tettet hatalmas ünnepéllyel fejelték meg. Semmi sem lehet teljesen jól, határidőre kész. A Teremtő is hét nap alatt készült el művével. Az is igaz, hogy nem péntekkel kezdte. De szombattal végezte. A többit majd jövőre. Kitüntetést a mellekre.
(1999)
NE vEDD MEG opus 450.
*
Engem minden tevereklám nagyon fáraszt. Amikor a legkedvesebb a néznivalód, édesanyám. Bejön egy álmos, tegnapos csaj, s bemondja, hogy nem lágy a vize, s ettől oda van. Egy köpenybe rejtőzött, előnyös külsejű mester pedig, egy reszelőzsíros csábos mosollyal, félszájjal: -Hölgyem, a Calgon, az a csodaszer. A Calgon elvarázsolja az Ön mosógépét. A Calgon nélkül Ön nem is mosógép. Tralalamcsuup.
*
Az esti híradó óta, hat reklámban láttam csakis a legjobb mosóporokat. Mind a hat a legjobb volt. A sarki zsidó, nagyapám és a néhai számtan tanárnőm együtt, soha nem jöttek volna rá. Az életük semmire ment rá.
Tévedtek. A sorszám, ami az elsőre, a másodikra, a harmadikra vagy hányadikra utal, nem létezik.
A hat por, mind a legjobb. Egyik jobb a másiknál. Minden por az első. A hatodik is első. Hát nem csodálatos? Ráadásul elég hamar megtudtam. Boájiinng.
*
Nem igaz, de mondják. Az árak megtartásáért fel kell áldoznunk a kormányt. Ők felelnek azért, hogy ezelőtt öt évvel leértékelték a lejt. Nem is tudták. Egyszerűen, aznap egy szenvedélyes játéknak tűnt. Másik hónapra öreg hibát jelentett. Annyira, hogy talán soha nem lábalunk ki belőle. Csak ha nem lesz elég miniszterelnök jelölt, aki felvállalja. Naponta lemondhat, bárki vállalja. Senki nem képes börtönbe vetni a leértékelést kiötölő pancsert. Ta-tatta-tam, tatta ta-tam.
*
Kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét! Mi ajánljuk, mi tudjuk, hogy mennyire jó, mert ettől jött helyre Máli néni. Úgy meggyógyult, hogy semmilyen kezelésre nincs szüksége. Néha az esik mostanába jól neki, ha november elsejére virágot viszünk neki. Gyertyát is, ha futja a költségvetésből. A megjelölt helyre. Melyre jött. Gilin-galanng.
*
Melinda akkor kap elismerést, ha megyei tantárgyversenyen legalább díjazott tanítványa van. Az eset döbbenetes. Egy versenyen három helyezett lehetséges. Akkor csak három tanár érdemel figyelmet, megye szinten? Na, ne mondják. Akkor a többi minek van? Madárijesztőnek. Vagy talán az öntelt igazgatók önérzetét tömjénezni. Etyemegpetyemeg.
*
Kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét, ő kibírná-e?! Pritty-pretty-prütty.
Trala-trala-lalalalla.
Nyáron nyaralok, télen telelek, ha fűtnek, ha nem.
Pritty-pretty-prütty.
Az adóm összkomfortra számolták. A befagyott fűtő és melegvíz csövek kicserélésére a teljes nyári fizetésem sem lesz elég.
Pritty-pretty-prütty.
Trala-trala-lalalalla.
*
Kevés híja, hogy a reklám alatt pihentetem a gépet. Már nincs olyan reklám, amihez türelmem lenne. Nálam az ellenkező hatást érték el. Kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét, ő kibírná-e?!
(1991)
KutaTOK(5) opus 451.
Eredetileg erről nem akartam beszélni. A világ szabályait kutató munkámat semmilyen lelkesedéssel fogadta környezetem. Majdnem senkinek sem tetszett. Pedig nagy mennyiségű, számomra értékes információ volt benne. Akár szubjektív szemlélettel sorjázva:
Definíció helyett* Ezt a kis kirándulást, a világ feltételezett örökös rendjébe, szinte soha nem akartam rendszernek nevezni. Mégis a szervezettsége, követhető egységes és ellentmondás mentes üzenete miatt, megkívánta a rendszerként való elbánásmódot. Sokakban a rendszer névmás gondolatokat ébresztett, s a társadalmi veszélyessége miatt inkább óvakodtam használatától. Szívesebben szerves harmóniának vagy szabálytannak emlegettem. Megrökönyödött arccal többször találkoztam, mind tétován bólogató fővel. Példám van rá, hogy neves szerkesztő még a tartalomjegyzék elolvasását sem előlegezte nekem. Nem hitte, hogy valamit is gondolhatnék ebben a témában. Mi az, hogy szabályosság? Volt, aki nem látta ebben a rejtőző témát. A közölhetőség politikájába pedig nem szeretnék most belemenni. Egy percig sem az olvasóközönség meghódítására törtem, de egy bizonyos terjedelem után legalább érdekelt köröknek el kellett volna mondanom, az akkori állapotában. Semmiképp nem igazolta a megértés felől táplált reményeim.
(1977)
Volt kezdetben* A rajzolás során megtalált díszítőelemek, a tanulmányok során talált ismétlődések szeget ütöttek fejembe. Érdekelt a honnan jövetelünk, a róvásírás megfejtésekor a képírás bajai jöttek elő, tudom az egyes népeknél használt némely írásjel azonos alakjának magyarázatát. Felmerült a teljes elektrontelített kémiai elem gondja, hat különféle időt ismertem meg néhai fizika tanárom nagy búsulására, emellett izgatott a keresztszemesek jelrendszere. Ezzel pedig szinte semmit sem mondhattam el a lényegről. Egy időben átgondolt edzésprogramon vettem részt, a közírói pályára való felkészülés reményében. Bármilyen témában lapoztam, hamarosan valami arra emlékeztetett, mintha ezt már láttam volna. A gondolatot először 1968-ben, majd bővebben 1969-ben, V.P. magyarországi íróval osztottam meg. Azt ajánlotta, hogy ugyanezt a gondolatot vázlatosan, négy-öt barátomnak meséljem el, mert az elmondással még csiszolódhat. Ha valamilyen hiba lenne benne a magyarázatkor kibúvik, mint a szeg a zsákból. Elsőnek Sz. D.-nak meséltem, aki azonnal elfecsegte lelkesedését P.S.-nak. A modell akkor még egyáltalán nem létezett. Csak a gondolat próbált képszerűségeket csoportosítani. A kigondolt modellt elmesélve ő is elfogadhatónak és szükségesnek tartotta, de nem hitte, hogy ezt a nemesnek mutatkozó gondolatot a hallgatók le tudnák nyelni. Bizonyos támpontok rögzítését elengedhetetlennek tartotta. A feldolgozásban nagy lépést tehetnék, ha a H.-fivérek megszállottságát megismerném és átérezném. A szeletjükhöz nyúlni semmi bátorságom nem volt. Mégis támogattak, mikor hagyománytiszteletükről biztosítottak, képanyagot adtak munkámhoz, több rendben is. Így jártam Laziccsal is, aki váltig biztatott és kitartó észrevételeivel segített a közérthetőség környékén maradni. Tóni bá a teljes nyelvi tisztaságra sarkallt és nem hiába, mert a jeltanban ez nagy hasznomra lett. Talán egy néhány dolgot ettől jobban láttam. Mürencz két Ifjúmunkás matiné díszletében és IM-oldalon indította a székfoglalásom, jeles kritikus módjára nem engedett elszabadulni az általánosítások kínálkozó világában. P.P. éppen Kós Károlyra uszított, megalapozottan. Arra ösztökéltek, hogy az általam emlegetett motívumokat rajzban raknám egymás mellé.
(1978)
A rövidség ára* Mihelyt nekifogtam, azonnal terjedelmi gondokkal küzdöttem, hiszen a modell teljességében végtelen lehetne. Hűtöttek is, ne markoljak nagyot, ne törjek a teljes általános felé. Maradjak a fogható és használható talaján. Hirtelen minden abbamaradt. Amellett, hogy mindannyian csodálatos gondolatnak tartották, nem jósoltak semmi jövőt neki, egyik hallgató-bíráló sem hitte, hogy ekkora terjedelmet valaki megfelelő figyelemmel kísérjen, a figyelhetőség támogatására bárha valamikor nyomtatásban kiadhatnám. Az anyag pedig minden beszélgetés alkalmával bővült és izmosodott. Három százlapos nagyalakú számtanfüzetet rajzoltam tele a lehetséges, szerintem egyszeri előfordulásokkal. A mesélő szöveg is igen terjedelmes volt. Egyes pontokkal kezdtem, pontfolyamokkal, sűrűsödő és ritkuló pontgyülekezetekkel, szabályos és szabálytalan pontrácsokkal folytattam. A tizenhatos négyzetrácsoknál és a huszonnégy pontos szerkezetű téglalapoknál megálltam. Csupa vonalas és négyzetrácsos ábrákkal lett tele a világ. Keleti szám és írásjeleket stilizáltam, róvást hasonlítottam és keleti díszítő vagy írásmintákat fejtettem meg. A héber és sémi írásjelek pontszerűségét kivallattam. A róvásírással való egyezőségeiket hosszan elemezgettem. A tódák napjele olyan, mint a székelyeké. A kisgyermekek Kongóban is ugyanazt rajzolják, mint nálunk. Csak ne kérje őket senki arra, amit éppen látni nem akarnak. 1973 telén fejeztem be. Szerintem a tengelyes tükrözés és a szokott síkbeli elfordulás nem jelent alaki elváltozást. Különben a változatok jogos dolgok, de a forgatással származtatottak már nem annyira. A természet sem ismétel, csak változatokban gazdálkodik. Ez leegyszerűsíthette volna a dolgom. A pontok, mint szabályozott alkotóelemek osztályozását a kolozsvári R.F.-cel két alkalommal is alaposan megtárgyaltuk. A Hilbert-féle szemlélet mentén magyarázott elemi viselkedéseket elfogadta, a null felé tartó sugarakkal ellátott gömb alakú pontjaimnak hümmögött, a népi hagyományokra támasztott napjaim, virágaim, prím számosságú díszítő mintáim ledöbbentették. A modell filozófiája megdöbbentő, a matematikai váza kétségtelen volt. Egyrészt szigorúan matematikai alakzatokban rejtőző helyekről mondtam ötször tíz osztályozó axiómát. Az ötös rendszer egy kissé a geometria bűvös számmisztikájára utalhatott. Nem hitte egy pillanatig sem, hogy eszemnél vagyok, a matematizálás tűrőképességén túl esett, amit én összehordtam. Valami hatalmas minőségi háló létezésének jóslatát helyeztem kilátásba. Egy általános iskolai tanártól ez túl nagy merészségnek bizonyult. Pedig csak arra kerestem magyarázatot, hogy minek keresgélnénk a természetes renden kívül másabbat. Az már van, és kipróbáltan működik. Nemde ezt kellene jobban megismernünk? Ebben tartalmilag egyet értettünk, csak a kivitelezhetőségét mégis megkérdőjelezte.
Közben a modell szinte kérdezetlen rámutatott, hogy a kisgyerekek, ha iskolába mennek, rendszerint összeroppannak. Nem a kevés gyerek, hanem a túlnyomó többség. Az ősi vele jött jelrendet és szabályosságokat az iskolában oktalan ismétlésekkel megölik, nemegyszer helytelen szempontok szerint kipróbálhatatlan ismereteket szajkóznak. Az emberi kényelem és félreértett hagyománytisztelet veszteségeit nem lehet pótolni. A modell alapján megjósolhatóvá vált a túlméretezett felhasználói társadalom csődje, felelőtlen hagyományfelhagyásból származtatható értékpusztítás. Gondolatomban a nyugati egységes hagyomány-mentesség majmolása felmérhetetlen károkat okoz az olyan népeknél, akik a fennmaradásuk érdekében még az ősi hagyományaikat is komolyan konzerválták, illetve igyekeztek törzsében megtartani, előnyükre. Akik az elfeledést gyorsítják, azok tipikus népellenségek. A képbe akaratlan betolakodik a Káin családjának tragédiája s a Noé-féle tragikomédia ismétlődésének feltétele. A modell elveti a primitív és kulturálatlan ős képét, aki olyan dolgokat épített és munkált meg, melynek párját nem tudjuk jelenleg felmutatni. A szabálygyűjtemény modellje választ sugall arra, hogy bármely vidéken sarjadt őseink igen sok hasznos dolgot birtokoltak, ha alkalom nyílott az utódnak átadni, akkor eljutott sokakhoz, ha nem csatában és sírban veszett. Az Ifjúmunkás komolyan, az Utunk és a Korunk langyosan érdeklődött, aztán mentegetőzés nélkül elzárkózott. Sok volt, amit összeszedtem és hirtelen csak az asztalra tettem, sokkolt mindenkit, akivel nem tarthattam előmagyarázatot vagy csak az eredményt látta. Volt benne ekkor már a soknál, sokkal több. A székelykapukra faragott jelektől a keresztszemes mintákig, épületfa illesztések és fahídak, a népi lakásrend, fűtés és vízvezetés, legeltetés tájlakással, a kisgyermekek napjától a földre terített falú lakóházakig, a virágok szirma és levélminta, az életfák és rózsák, vadállatok bajai és életláncok, nagyemberek kálváriája, varázslatok, árvízek, tündérek és édesanyám, több miért és nagyon sok talán azért, Istenem majdnem minden ami körülvesz. A fölösleges magyarázatok feltétlen untatták a hallgatóságot. Itt minden szigorú menetrend szerint dolgozik. Csak fel kell ismernünk és máris a mienk. Nem szabad erőltetni, mert az avatatlan kérdésére begörcsöl. Jelesen visszautasít, hiszen rajtunk kívül olajozottan működik. Látható, hogy ránk se ránt, de hasznát sokban láthatnánk. Meggyőződésem, hogy csak a haszna miatt kellene vele foglalkozni.
(korlátlan)
A félelem ridegsége* A megkérdezett kisebb-nagyobb szerkesztők mind hidegrázást kaptak a terjedelmes kihívástól. Nem merték felvállalni. Pedig valami négy év alatt ott tartottam, hogy javasolnám több éves iskolai oktatásra, környezetismeretből. A. J. még 1974-ben adott tanácsát hajlandó lettem volna a közölhetőség miatt meghallgatni, két évig még gyúrtam és szeleteltem az anyagot. Nem ment összébb sehogyan, mintha megbabonázták volna, csak egyre dagadt. Aztán 1977-ben hirtelen meg kellett válnom az anyagtól. Egyszerűen elvitték, több más személyes dolgommal egyetemben, s máig igérték, hozzák vissza. Nem pofáztam sokat érte, mert nem akartam ezen az áron a közfigyelem középpontjába kerülni. Alakuló saját családom jövőjét sem akartam kockáztatni. Féltem a bele magyarázható valamik által veszélyessé lehető következményektől. Mert az értetlenség és az akarnokság, talán a legnagyobb veszélyek hordozója.
Keserves teher* Önszorgalomból és unalomból még el-eljátszottam vele, de tartottam a kilátásba helyezett fenyegetéstől. Ha a társadalmi és politikai rendszerre veszélyesnek tarthatóként bírálják, akkor lesz nemulass. Mondhatom, lecsendesedtem. Egy idő után beállítottam fékeim, érdeklődő kérdésekre kikerültem a választ. Nem is zaklattak többé vele. Vagy nem sikerült az anyag használható fordítása, vagy nem értették meg az üzenetét, és nem tudtak mit kezdeni vele, vagy bebizonyosodott, ami a rend sajátja, hogy nem emberi alkotmány. Az ember javára készült, az ember érdekében van, ha megtanulja használni. Nem kell újabbat alkotnia. Jószerével nem is tud, amíg nem érti adott környezetét. Márpedig semmilyen állam nem érdekelt abban, hogy emberkéi nagyon értsék a világ dolgait. Még egyszer elölről, viszont nem kezdeném.
(1980)
Ajánlás* Először budapesti Sz.I. építésztől hallottam, hogy ehhez a modellhez hasonlót valakik még alkottak. Nem tudtam meg mire jutottak. Érdeklődésemre budapesti K.Gy.Cs., történész barátom akkortájt említette, hogy a dologgal talán épp ilyen gondolatok mellett, Magyarországon bizonyos Molnár József és környezete foglalkozik. Az én eredményeim szintjét sokkal bővebben hagyományápolásból, alaptéziseit filozófikusan fennebb ismerik és van olyasmi amiből annál többet is ki tudtak belőle csiholni. Örültem neki, mert én egyedül küzdve, nyilván kevesebbet tudtam felölelni. Megpróbálom ugyan, foszló emlékeim szerint itt egyik-másikat megmutatni. Teljesen veszni hagyni nem érdemes. Csak tudjátok, hogy valakit ez itt is érdekelt. Hivatkoznék kérdezetlen Molnár Józsefre, ha többre jutott nálam, hát feltétlen olvassák el őt. Fontos, hogy bárki aki a felismerés birtokába került, az emberek asztalára próbának letegye. Én nem jutottam addig, az én ismert környezetem nem igényelte a hozzájárulásom. Az én környezetem olyanokat feltételezett és mondott a jószándékú dolgomról, amihez semmi közöm. Az ötlet értékesítésére és befogadtatására nem kerülhetett sor. Akkor nem született meg az avatott hallgatóm. Örülök, ha valakinek jobb szája van, vagy okosabb üzletfele, akivel eladhatja felfedezését. Használni kell, emberek! Azért hagyta meg nekünk a Mindenható, hogy eljöveteléig ne legyünk magunkba. A szabályosságok őrködnek. A rendszer vigyázzon ránk. Hogy el ne tévelyegjünk a kijelölt csapásról.
(Kmf)
Okoskodások opus 452.
I* A mennyiség minősége és a minőség mennyisége életünk egymástól legtávolabb álló fogalmilag meghatározó tényezője. Ezeket összekeverni nagyobb bűn az apagyilkosságnál.
II* A nemzeti ünnep előestéjén ájul meg a vakbeled.
III* A jó házasság rabjai, fejedelmei is.
IV* Ne oszd meg lakásod senkivel. Csak, ha az állomáson szeretsz aludni.
V* Az óvatoskodás ellenségszerzésben nem tesz jót.
VI* A vak szerelem átok.
VII* A féltékenység a legbutább betegség.
VIII* Minden százból nyolcvan ember azt hiszi, hogy a tegnapi dolgát újra kell kezdenie vagy folytathatja, ahol abba maradt. Erről másokat is megszeretnének győzni.
IX* Az ár és az érték, ritkán jár együtt.
X* A legtöbb ember képes inkább megveszni, mint a harapásra szőrt kérni.
XI* Királyi családban születtem. Szüleim egymás fölött is uralkodtak.
XII* Ha dühös vagy, számolj valameddig. Ha nem tudsz ettől se lecsillapodni, akkor végre káromkodhatsz egy jót. Aztán megint kezdheted a számolást. Számold előbb engesztelő imáid a káromkodásért.
XIII* Mi lehetett előbb, a tyúk vagy a tojása?
(1985)
Még egy cédula opus 453.
EZ A BŐCSEK KÖVE ( vagy hallottam, vagy gondoltam, vagy magamnak fogadtam, amint töprengek,-ÖNkövület és TItkőzet-gyűjteménnyé lesz. A szólásaim elszólások, a mondásaim a közmondások nyakát tekerték ki, nem túlontúl sohsem, remélem örömed telik benne.) A helyesírás korábbi szokás szerint a célhoz alkalmazkodik, mégha helytelennek is tűnne. A gyűjtemény privát terület marad. Ennek felvigyázása az állami biztonsági szolgálat egyedüli kiváltsága lesz. Mihelyt tudomást szereznek róla. Csak a fenekembe ne palljanak érte.
(1985)
Lecke (III.) opus 454.
Lezárás a legfontosabbnak tartott jelentőség nélküli eset vizsgálatába. A fontosnak tartható dolgok közül épp csak az elhallgatás és az elhallgattatás érdekel. Miért kell irtóknak és gyilkosoknak tanítani mindent a szép és nemes? Pláné, ha magyar. Miért nem tisztázzuk a bolgár és a lengyel területi hovátartozásokat. Milyen népek laknak Dobrudzsába? Mi volt Mihály, mielőtt az egyesítésbe kezdett? Igen, a nagy és nemes gondolkodású Vitézre utalok. Annyi dolgunk van elvégezetlen. A dolgaink rendezése és végzése helyett, gyanúsítunk, feltételezünk, és hallott vagy gondolt érvekkel támadunk egymásnak. Türelmetlen és következetlen, alapozatlan és csak elgondolásból, ha netalán a másik. Szinte sorszerű támogatással és bevallott felsőbbrendűséggel, állandóan szembeköpik velünk, hogy nem vagyunk itthon. Mi, Krisztus mintájára, a másik orcánk is odatartjuk. Bizony otthon vagyunk, és akarunk maradni. Ez hazugság, mert tele vannak a nyugatra tartó vonatok. Amerre nézel, reményvesztett emberek. Bizalmatlan tekintetek és fáradt remények. Nem, persze nem erre vártunk. A békében levés helyett, az örültséget költöztették közénk. Krisztus nevében bort és pálinkát adtak a szerencsétleneknek. Elszabadultak a vad indulatok. Semmit sem tudtak arról, amit keresniük kellett volna. A zaj elült, a füst felszállt, a csont beforrott, a temetőben a sírokat már feltöltötték. Minden elmúlt, csak a gyanu maradt, hátha valamelyik felbujtónak mégis igaza volt. Ezek a magyarok nem szartak be, nem is mentek el annyian amennyire várni lehetett. Azt nem lehet, hogy Marosvásárhelyt Budapesthez csatolják, de valamire csak készülnek. Miért nem törődnek bele, hogy Erdélyt elvesztették. Nem lesz itt szövetségi köztársaság. Még mit ne, akkor a többi potyát leső országrész honnan viszi el a készpénzt. A hidegvölgyieket érte a feltámadás megtiszteltetése. Nem hagyhatjuk magunkat! Vagy hagyjuk csak?
(1991)
Gyermekrajzok(2) opus 463.
Mikor ez az önkéntes téma 4-8 változatban kezd elsekélyesedni, vagy unalom jeleit mutatja, ajánlott lesz vízfestéket adni a kezébe. Hadd festegessen. Szép színes foltokat látunk és vegyük észre az egyenletesen kifestett foltokat. Ne súgjunk rajzfeladatokat. Nagyot segítünk, mire ceruza színeket keveréssel és ráfestéssel akar majd kihozni. Előnyére nem fog hagyni a színező vonalak között festetlen sávokat. Soha ne mondjuk meg, ha valami lefelejtődött a rajzról, de azt se, amit mi másként festettük volna. A legtöbb kérdés amit elindíthatunk, hogy az a … nálatok ilyen színű, s a hápersze közeléből érkező indoklást gyorsan el kell fogadnunk. A kezdeti gyerekrajzokon szinte mindig van körnap. Szinte mindig szeme szája s orra van, büszkének látható magasról szórt sugarakkal. Lehetnek alakos felhő, angyalok, sok féle hibrid mesealakok. Kell hagyni ezeket a témákat, minden rajzról annyit kell beszélni, amennyit a kisgyerek akar, minden fölös belemagyarázás nélkül. Nem ritka, hogy a gyerek álmát vagy szorongásait rajzolja s ezekről hihetetlen nehéz beszélni. De a mondókáját alaposan meg kell figyelnünk. Hihetetlenül sok dolgot megmagyaráz, a gyermek megnyilvánulásaival kapcsolatosan. Hasonlóan nehéz elmondani, ha az emberke mennyei álmokat lát. Nincs olyan fogalomkészlete, amivel a látott és megítélt képe minden történését vagy mozzanatát elbírná mesélni. Semmi jogunk kételkedni a rajzolt elemek hitelességében. Mi éppen azt látjuk, amit a gyermek érez, illetve éreztetni szeretne. Legyünk olyan kedvesek, a gyereket ne kényszerítsük más pályára, hagyjuk bátran megnyilvánulni.
(1976)
Gyermekrajzok(3) opus 464.
A hatnál több éves gyermeknek meg kell próbálni egy-egy egyszerűbbnek tűnő dolog lerajzolását, de azt sem feladatszerűen kell kitűznünk. Ha beavatkozunk, attól megváltozik a közlendője, az esetek többségében aztán a kifogásolt elemekhez hasonlókat többet nem rajzol. Felméréseim szerint a kisgyermeket soha nem érdekli egy kitűzött téma, az elítélt végrehajtó mártíromságával teljesíti vagy visszautasítja a feladatot. Az óvodáskorú gyermeknek soha ne tűzzünk ki tervezett feladatokat. Legfennebb meseélményt rajzoltassunk pálcikaemberekkel, de ez is sok. Az iskolás tanulók már tudnának mit kezdeni egy megadott témával, azonban egyetlen sikertelenség esetén hajlandók véglegesen lemondani a rajzolásról, mint kifejezési eszközről. Kipróbáltam, a tanuló nem szívesen hajt végre olyan rajzfeladatot, amiben semmi újat nem talál vagy a gyakorlás legalább nem lebeg előtte, mint megerősítés. Szeretik viszont a csapongó fantáziára támaszkodó kívánságrajzokat. Ha én a rajzprogramom valaha el bírnám fogadtatni, akkor a rajzórák fajsúlya közelítene a matekórák természetes nehézségéhez. Már ami az oktató dolgát illeti, mert akkor minden rajz közleményét értékelnünk kellene. Minden rajzórán arról is kellene beszélgetnünk, hogy a félreértett vagy rosszul értelmezett közlések helyére mit választhatna a kis művész. A feltételes értékelés soha nem maradhatna el. Mikor viszont elmarad, az egész tevékenység öncélúsága elértéktelenedik. Szeretettel üzenem mindazoknak akiket érdekel, a kisgyermeket rajzoltatni jó. A rajzolást megutáltatni bűn. Ne feledjük, minden gyerek nagyon jó élményképet rajzol. Fejlődjünk hozzá.
(1976)
A hatalom nem diplomás opus 465.
Ismerőseim több mint fele külföldre ment. Alig van akinek köszönni a Főtéren. Csubó, mostanság már visszamerészkedik Debrecenig. Állítólag Salt Lake City a legnyugatibb állomása. Mikor utóbb, nem véletlen, Pesten találkoztunk, két kísérője is volt. Csak bámultam, mert nem tudtam eldönteni, most fenn vagy lenn van éppen. Szívélyesen beszélgettünk, egy pár közös emlékre kitértünk. Újabb találkozót, egy ebédre egyeztettünk. Kíváncsi voltam a vendéglőre is, de a külúri milliőre is. Elmentem, hát. Megfogadtam ugyan, hogy nem mesélek el mindent. De nem áll meg bennem, hogy amikor az egyik iskolatársunkra terelődött a figyelmünk, mondom én, ha találnám, szívesen elbeszélgetnék vele. Odaintette az egyik őrét. Súgott neki valamit. Aztán nekem azt mondta, hogy holnap 11-kor a Deák téri metróállomáson átvehetem a címet. Ettől a jóravaló, lehet éppen hidegvölgyi úriembertől.
Úgy volt. Időben és helyes címet kaptam. Csubónak eszerint derék emberei vannak. Az iskolatársunk is Magyarországon lakik.
(1998)
Láthatatlan csodák opus466.
A Sörház sarkán, a régi Bem téren, mutatványosok is megtelepednek néha. Hirdették is nagyhangon szenzációikat. Jópofán mondták az idegen szavakat. Csatlakoztak a kacagókhoz. A nap szenzációja a pókasszony és a kígyóférfi. A kisebb csoportokat sorba engedték be, s hallottam, nem túl sokat láttak a sűrű sötétben. Karesz sem bírt magával, pénzt kért otthonról és elhívott engem is. Mert benn nagyon sötét volt. Állítólag. De mi erről csak hallottunk. Mert engem nem engedtek be. Vagy négyszer is arra biztattak, hogy várjak meg egy későbbi csoportot. Egy idő után meguntuk és haza mentünk. Karesz nem akarta sehogy sem érteni. Nekem sem volt éppen világos. Befizettünk volna, de úgyse. Valami nincs rendben a dolog körül. Talán nem voltak olyan valódiak azok a csodák? Vagy valami más is lehetett volna? Nem engedtek be. Nem és nem.
(1961)
Másokk hatalma opus 467.
V. Akkor a kihelyzéseknél nagy csatározás folyt. Az első dolog, amivel a kis csapat szemét bekötötték, a képzésük páratlanságába vetett hitük volt. Remélték, a nagy tikkasztás és kínzás után, örömüket lelhetik a munkába. Mikor a távelhelyezés lapjait kifüggesztették, elszorult a torkom. A megyében két helyet hirdettek. Csakhogy az én néhai iskolámban is két hely volt. Persze, fenntartva. Nem nekem. A térképet tanultuk. Az erdélyi helyek mind elkoptak. Valami tizenöt. Oltyán lányok kapták szerre. Több tízesük volt Bolyai geometriából és analízisből. A kutyát sem érdekli az iskolában. Ahová nem akartunk elmenni, azt a helyet kaptuk. Sok mód került arra, hogy alkalmasan megmagyarázzák, nekünk pedig fel kell vennünk a munkát. A személyi igazolványom az állomáson kaptam vissza, azzal a meghagyással, hogy holnap este a célállomás rendőrőrsén fognak keresni. Mi volnék, közönséges bűnöző? Nem, csak már egyesek visszajöttek. Hát minden bizonnyal én sem fogok sokáig, vizeket zavarni. Senkim nincs arra. Semmi szeretnivalót nem találtam. Borral nem lehet élni. Az agyagdombokon pedig csak homok és szőlő van. Akácfa és nyárfa darabokat süllögtettem, hogy harmadnapra tűzelőm legyen. Szombatra megutáltam a puliszkás üstöt, homokkal kimostam, s a kalácssűtőben kenyeret mímeltem. Többször sírva megettem. A bekötő utat befújta a hó. Zöldparadicsomot, olajbogyót és sózott heringet nagy ritkán hozott a hernyótalpas. A dombokon át egy napig jött. A boldogság éjfélig tartott a boltba, amig mindent egy szálig elosztottak az emberek. Másnap az újságokat beadta az iskolába, s elmenekült a jó lélek. Szabadkozott, nem vállal, mert nem tudja, szükség lesz-e még jöttére. Mire a traktoristáknál elfogyott a petróleum, a völgyön megrokkant a hó. Befodrosodott az árokba, s kiterjedt az útra. A postakocsi már átjött a békás tavon. A Szikra ismét frissebb lett, csakhogy mindig ugyanazt írta. A borászat lerakatához is megjöttek az első autók. Minden nap mindent alaposan megnéztem. Mintha tudtam volna. Ezért egyáltalán nem volt érdemes tanulni. Innen csak el kíván menni az ember. Kilátástalanság. Mit lehetne tenni. Villanyt vezetni az iskolába. Hiszen előtte feszít a villamos vezeték. Ráadásul, ez még csak egy a sok közül.
(1992)
Légy a szememben opus 468.
I* Nekünk szabad választani, még rosszból is a jobbat.
II* Nekünk jogunk van feltételeket szabni.
III* Mikor nem vagyok itthon zenélhetsz, mintha meg szeretnél süketülni. Verheted a falat, s újra szegezheted a polcokat. Ordíthatsz is. Csak mire megjövök, nekem elvégezd.
IV* Miénk a gyár, s a bánya-ebből nem gyógyulunk ki soha.
V* Nincsen földünk, mert amikor jöttünk, s maradtunk, de nem mentünk, osztottak egy keveset, most is mutatják, egy kopár tenyér. Ennyi a tietek.
VI* Te magad tisztának, csak az én szememmel láthatod.
VII* A két utcasarok között hat álkoldus és négy rászorult kér legalább ezerlejes támogatást. Naponta. Nekem se lenne éppen rossz. A nem létező, de kívánt keresetemnél sokkal nagyobb jövedelmem lehetne.
VIII* Az Isten nem osztott étlapot a hatalmasokkal cseresznyézni, de megköveteli a szegények gyámolítását. Vagy tévesen ítélném meg dolgunkat, hogy a szegényt csak a szegény gyámolítsa?
IX* A saját vállalkozásaim közül a Világ megy a legjobban, igaz részemre nem nyereséges, de benne vagyok nyakig…
X* Az ember saját szabad akaratából megy a kocsmába. A felesége bólintása nélkül meg sem próbálja.
XI* Ha korán kezd késő lenni, akkor közeleg a tél.
XII* Csak nyáron lehet, este is délután.
XIII* Nem is hallottunk arról, amiről nem is beszéltél.
(1999)
Biztos opus 469.
Már jó nagy voltam, amikor a kerületi rendőr szabad akaratából utcagyűlést hívtak a futballpályára. Nagydolog történhetett. Aki bírta magát, mind kicsödült. Miután a csendőröket elfújta a háború szele, erre felé sorra, hat rendőr dolgozott. A dolguk annyi volt, hogy a teleklakók bejelentettek legyenek. Ezt ellenőrizték a lakófüzetben. Ritkán hívták ki azért, mert az alma a szomszéd kertjébe esett volna. Nekünk nem is volt két szomszéddal közös kerítésünk, mégse veszett el soha semmi. Ha itt-ott találtak egy bomba gyanús vasat, vagy azt gondolták aknaféle, na akkor hívták. Egy évben öt-hatszor. Szóval nem nagyon volt dolguk. Mindenki vigyázott magára s amennyire kellett még másra is. Szóval a gyűlés arról szólt, hogy elindult egy bűnözési hullám, senkibe ne bízzunk. A szomszéd felöl húzzunk kerítést. Ne mondjunk el mindent mindenkinek, nehogy kedvük szottyanjon, s betörjenek. Az emberek csak néztek. Ezt mi lelte? Aztán egymáshoz fordultak. Sugdolóztak. Nem vettem ki, akkor pontosan, de Eszti néni mintha azt mondta volna, meglássátok, megmondtam, mégis csak visszajönnek az amerikaiak.
Hazafelé menet rendőrvicceket mondtak. Aztán más körzeti rendőrt neveztek ki. Az addig kötekedett a fiúkkal, míg egyszer csak eltűnt a rend őre. Állítólag a kishídon kerékpározott, s a korláton át beesett a vízbe. Nem szolgált tovább nálunk. Még aztán jött egy rendember. Az tényleg egyszer az emberekkel foglalkozott. Mindenki szeretettel övezte. Sokáig ott volt a körzetnél. Nyugdíjba menve ott vett házat a Bokréta utcában. Restelted rendőr viccekkel traktálni.
(1971)
Olvastam opus 470.
Itt olvasom. Fehéresen a fekete. Fenyegetőleg. Kétszáz évvel ezelőtt. Az Újság mindent tud. És feltehetően megtud. Nem szabad elfelednünk, hogy mindenről, bárhol információt lehet szerezni. Itt olvasom. Élt egy macska 25 évet. Ez alatt huszonnyolcezernél több egeret fogdosott össze. Szép teljesítmény. Nem, nem a macskáé. Az neki az egyik fő feladata volt. A számlálóé. Nemcsak nehéz, hanem emberpróbáló munka. Egy emberöltőnyit loholni egy macska után. Ha fogott, akkor nyomban pipálni a találatot. Mikor a macska égre fordította a talpát, összeadták. Szép nagy kerek szám. Vagy lehet, hogy egy pergettyűs számlálót akasztottak a nyakába. Mikor egér darabokat nyelt volna le, akkor azt adogatta össze. Vagy a cica egyenként az egészet felkötözgette, farkincájánál fogva egy tároló karóra. Hétvégeken tejkonzervért mutogatta az arra járóknak. Mindenképp épületes hír. Ezzel etetnek minket, több mint huszonnyolcezer esetben. Ugyanezt a szerző torkán is le lehetne nyomni. Lássuk ő kibírja, azt a tortúrát. Aminek minket felelőtlen alávet.
(1983)
Az élet cirkusz opus 471.
A Turbina-árok mellett, a Sörházzal szemben, a belső hídlábnál volt egy apró letaposott park. Szekeresek pihentettek. Részegesek mulatoztak. Kétes hölgyek festették magukat. Néha cirkusz húzta fel a sátrát. Egy alkalommal elmentünk cirkuszt látni. Minden volt, amit csak elképzelhetsz. Nagy felvonulás, lovaglás, állatsereglet, párbaj, tigrisbosszantás, majomöltöztetés, kutya-macska-madár idomítás, medvetáncoltatás, bűvészmutatványok, légtornászok és kötéltáncosok. Egyik érdekesebb, mint a másik. Aztán ne feledjem a bohócokat. Istenem, azok hárman, amit elvégeztek. Hát hihetetlen volna, ha mástól hallanám. Igazi, jó nagyokat lehetett kacagni. A zenés bohóckodás volt különös. Mennyi hangszeren játszott. Szépen. Aztán váratlan dolog történt. Hirtelen összeverekedtek. A közönségnek elállt a lélegzete. Senki sem értette, mi játszódik előtte. Olyan komolyan püfölték egymást, hogy az egyik tényleg sírva fakadt. Esküszöm, spriccolt a szeméből a könny.
Érthetetlen.
(1965)
Rendszer opus 472.
Igen meghatározó szerepű a következő tétel:
Tétel. Létezik derékszög.
Megjegyzés: Lényegében itt elhangzik a 4. Posztulátum is. "Minden derékszög egymással kongruens". Geometriai módszerű bizonyítékok: Legyenek O ĺ e, ^he ≡ ^ke, e Ç h Ç k = {O}, A Ě h, B Ě k és OA ≡ OB, de ugyanakkor AB Ç e = {c},
tehát OC ≡ OC, OB ≡ OA, ^COB ≡ ^COA, Ţ ^ AOC ≡ ^BOC,
Ţ ^ACO ≡ ^BCO, de C Ě AB is, Ţ kongruens kiegészítő szögek. Szerintem ez kétségkívül mindenkinek teljesen világos.
Algebrai úton nyerhető bizonyítékok:
y(^ACO) = 
= 
=
= 
= 
= y(^BCO).
Ezzel kész. Ilyen egyszerű világban élünk. Ráadásul ez sokkal világosabb képet nyújt az előbbieknél. Csak neki kellene kezdened. Tévedhetetlen rendben élünk, ezt kellene okosan kiismerni, s viselt dolgainkban felhasználni.
(1984)
Értelemmel opus 473.
Az egész dologban csak egy valami látszik kivetendőnek. A Jurij Ivanovics és a Szergej Mihájlovics példák, nem kellenek a legtrágárabb francnak sem. Talán Gyurihegyinek vagy Mihálytelkinek nevezhetnénk, volna gondolkodás és tettvilágukban valami megkapóbb. Talán felfedezhetnénk valami fenséges közösséget. Az idegeneket sem utasítom el egyébért, hanem amitől másképp gondolkodnak, az nekem egy cseppet sem megnyerő. Mások se szokják meg őket. A katakomba kommunisták sem éppen a legdicsőbb követni valók. Ez a szirénahúzogató gyerek még nagyon jó lenne, hazai viszonyok között elfogadnám. Kételyeim is persze vannak, talán ha épp véletlen rémületében rángatná a pórázt, az már régen rossz. Aztán ott van a legokosabb, aki talán ügyes és derekasan okos ember. Vajon franciául pont olyan jól tudott, hogy minden árnyalatát értette is a Marx elméletnek? Engels dolgait angolul világosabban lehetett kiterjeszteni, s alkalmazásait helyileg követni. Az elmélet gyakorlatiasítását rendbe tették. Több országba bevezették. Vajon hiba esetén kihez kell fordulni. Mert a rendszer csak bizonyos feltételek között működik hibátlan. Ezek a feltételek nem kizárólag helyi lehetőségek. Ezzel számol valaki? Kit hívassunk a telefonhoz? Ha nem működik, de olajozni sem lehet, pedig minden van szinte elég, akkor mégis kell lennie valami bajnak. Hagyjatok fel mindennel!
(1982)
Hontalanok opus 474.
Ne mondd, hogy rab vagyok. Hagyd hinnem, hogy szabadon tervezhetem tettem. Úgy tanultam, amit teszek a környezetemnek hasznára legyen, s ne várjak érte számbavételnél többet. Az én családom nem börtöntöltelék. Legalább nem közönséges értelemben. Üknagyapám vitték ugyan be, mert a párizsi cirkuszhoz fűzött valami észrevételt. Józan higgadtsággal találta kimondani, hogy ő ebből nem kért szépen. Nem lehetett nagyon hizelgő, mert a tiszta fehérnemű cserélésig benn volt. Akaratlan. Tetűhöz kéretlen jutott, a válogatott bánásmód ellenére megrühösödött. Ha nemesnek vallja magát, akkor netán békén hagyják. De nem mondta. Később hasznára volt ez a kisebb mulasztás. Itt az Aldunán soha nem tudhatja meg senki, mikor járt jobban. Vagy amikor gyáván nyalta a szája szélét. Mert bújni kellett. Vagy amikor pucolni készült. Mert éppen portyázott, meg elpályázott. Különben ugyanezt negyven év múltán, semmi pénzért nem ismételte volna meg. Ne mondd, hogy nem vagyok otthon. Családom nem egy tagja harcolt a környéken. Tatártól lengyelig, töröktől oroszig, német s bárki, ha felvonult e környék ellen, őseim közt mindig volt, aki éppen fegyverben volt. Mentek, soha nem egyedül, nem jajgattak. Dolguk volt ez. Pont ezért, hogy te most ne vethesd a pofámba, ha hontalan lennék.
Különben minek is fárasztanám magam. Meg kellene néznem, hogy ki mondja. A mit csak érdemestől vegyem számba.
(1988)
Lineáris idő opus 475.
Tik-tak. Az időelméletemre többen kíváncsiak voltak, de végig soha senki sem hallgatta. Lehetséges, hogy mindenki által ismert szokványosságokat mondok, lehet nem követhető, amit mondok. Valamilyen divatos evolucionista kérdés, materialista eredet köz-felkarolásán, egyszer kérdezetlen azt állítottam, hogy az evolúció ideje egyenes vonalú, nem teljesen egyenletes, de egy alaposan, helyesen választott középértékvonalhoz képest nem túl kitérő rezgésvonal. Rám meredt a sok elkötelezett darwinista és meggyőződés nélküli materialista. Tik-tak.
A teremtés úri hét napja ugyan rég befejeződött, de az újabb egyedek és fajok megjelenése s a még jelenlevők fokozatos kipusztulása ki nem zárható. A ritka s a ritkuló állatok ugyanannyi idő alatt jelentek meg és vesztek ki. Éppen életük szakaszai nem estek éppen egybe. A növények sorsa sem rózsásabb. De az emberé sem. Mint ahogy a buta ember azt hiszi, hogy a biblikus idők teremtési időszaka lejártával a fejlődés kizárható. Minden ekkor már készen volt és az óta semmi sem változott, mert gondold el ma is, pusztul valami és valaki. Ma is terem valahol valami, vagy éppen fogan valaki. Soha nem is lesz eggyel sem több, mint azt a Föld tartalékaival eltartani ne tudná. Van ott fenn egy felelős könyvvivő, aki az egész palettát látja. Még mielőtt mi, földi parányok, valamit kiokoskodhatnánk, a többesélyes törülközőt már bedobták. Vagy özönvizet rendelnek vagy óriásmeteort csapódtatnak be. Járványt küldenek a perzsákra vagy spanyolt a mayákra.
Tik-tak. A francia elfoglalja a civilizációk legmagasabb trónját, s mikor a legszélesebb hatásövezetre tesz szert, akkor nyelvháborúba kezd. Az idő ezzel körbevette, falat emelt körötte, elzárva a szemedbe döfte. Soha nem az nyer, aki magának gyűjt, könyököl és kűzködik. Ember-importot szervez. Idegen légiót, kulturális szervezetet működtet. Humánus célokért. Akadémiát alapít. Közben saját és más népeket tizedel. Az marad fenn aki ad, ha kevese is lenne, megosztva többek nyernek esélyt a holnapra. Egyetlen szó ismert, ami a holnapot jelenti. Az pedig franciául van. Mindenki megtanulhatja. Aki akarja ingyen, aki nem akarja erővel. Mert a holnapot még mindig égi megfigyelők, s nem emberek tervezik. Téved, aki mást vél látni e dologban. Az ember története arról szól, hogy a Föld hatalmas korának utolsó félórájában jelent meg. Próbának. Semmi jel nem utalt rá, felette lenne a többieknek. Aztán egy vihar után mi lelhette, ordibálva kihirdette, hogy ő a legfejlettebb elme. Ezt mindenki elhiszi, mit tehetne? Felfedez mindent, amit mások elfelejtettek. Rondítja a világot, s rettentő büszke erre. A leggyalázatosabb ebben, hogy többnyire emberek vesznek bele. Belehalnak ebbe a kilátástalannak látszó őrületbe. Tik-tak.
(1974)
Mózes postája opus 476.
4, Salamon királyról hallottam, a bölcsről, hogy puskázott. Az udvari aranyművesének feladta, hogy olyasmi kellene neki amire, ha rátekint eszébe jut, mind a tucat palesztin tartomány. A feladat megoldása egy nagy köves pecsétgyűrűben öltött testet. A gyűrű fejébe szintesen a tartományok jeleit vésegette be a műves. A jelek kísértetiesen hasonlítanak az arabok által feltalált és terjesztett számokra. Aki nem hiszi, járjon utána.
A sorrend és a jegyek persze mások voltak. Nem is számértéket képviseltek. Csak az adó és a hadviselés költségei tették. A tartományi jelek számokká lettek. Ha rájuk nézünk, eszünkbe se jut, ezek miből teremtek. Adunk, veszünk, cserélünk, éhezünk és elégedetlenkedünk. Kicsi a számok értéke, akkor is, sokba állnak ezek nekünk, akkor is. Többet ér a bölcs bolond, minden bolond bölcsnél.
(1991)
Kiállítás opus 477.
Nagyszalonta, híres város,
Ott született Arany János.
Éber szekus, el-elkapdos,
Csak ámul a derék vámos.
Hogy ez a muki, nagyokos,
Vagy mindenképp, éber-álmos.
Nagyszalonta, züllött város,
Szégyelné is, Arany János.
(1981)
Minősített lopás opus 478.
Elvesztettük mindenünket, tudjuk ki volt aki ellopta, de a milícia foglalt, így bámulunk egymásra, időnként motyogja, nagy dolog az igazság, ha az ember megkapja a jussát, s magára gombolja az én kabátom, éljen Napóleon, motyogva tovább áll, egyre kevesebb dologban értek egyet veletek, mert ez a(z i)gazság . . . A mundér, most már nem is rajtam lóg. Csak a becsület maradt utána, mint egy nyomasztóan, tablónyi képkeret egy igazolvány képre.
( 1968 )
Magamba fojtom opus 479.
mi a francnak kellett megszokni csak mindig ugyanazt tenni kéretlen és kérve sietve vagy ráérősen lóhalálában de idegesítően lagymatagon két vonatot úgy nézni hogy némi nagyobb halom perc maradjon az orrunkat összedugni pletykálni vallatni ítéltetni vallani egyet kettőt szólni vidámat keserűt mókásat velőset ítélni megbocsátani veszekedni békülni tenyérmarkolást megölelni most is látod lelépünk tekergetjük tekintetünk fonalát fel is gomolyálhatnád s a padra huppanunk tudtuk a reggel is hogy barátunk rég harminc kilométerre költözött e helytől mégis ide jöttünk megszoktuk saját dilinket itt keressük akkor mi az anyánk kínján nem mentünk tovább addig amíg itt várunk más földön ezt a távolságot megeszik cukros tejszínhabbal s nem is böfögnek tőle mérgünkbe most már akár felszállhatunk az első segesvári vonatra holnapután pedig Déda felől szuszogtatunk be Sepsiszentgyörgyre s bőven marad idő tereferére ezen az állomáson ahol négy darab ökörszekér sebességű helyi járaton kívül két pár gyalog vonat is ha áthalad melyik reggel s melyik este s gyorsvonat csak akkor áll ha valami forró fejű az ablakkilincset a vészfékkel téveszti mert soha nem találkoznak nem ütköznek nem siklanak nem égnek nem lesznek nagy esetek s a kis esetek sem esnek meg a kölcsönöket kiutalgató főnök röhögni fog hány átszállás esik évente Brassóra fiúk hogy Sepsiszentgyörgyre költözött a brassói állomás, vajon ki veszi észre rajtunk kívül
( szidszes magánügyem )
( 1971 )
Mi a fészkes opus 480.
egyszerűen vagyunk
szamártövis az útfélen
képszerűen vagyunk
szamáréletemet élem
só hordó volnék terhemmel
szamártövis
poros leveleimmel
az országúton végig a szekérrel
a négy ökör lassacskán ballagott
elhaladtam röhögve mellette
s intettem nekik a fülemmel
a mi szemünkbe
rég behullott az a csillag
azóta vagyunk csillagszeműek
egyik még az első
forró volt és heveny mozgott
lettünk ettől
vakok
néha irigylem a holtakat
sok elöljárót mit láttak és tudnak
ők már túl vannak rajta
nem is mondhatják
ezt is tudtuk
előre jósoltuk
amit éreztünk
az meleg volt magunkra vizeltünk
nem jó túl sok csillagot látni
az égen több van
a különbség ami van a földön
láss tovább a köldöködön
mert nem jó túl sok csillaghullást látni
augusztusban csak ki kell állni
s egy kemény nyakfájást kiállni
nem jó látni
nem lót látni
nem jó
nem ló
nem
ha ágyékod
nem ember
ha meleg
vagy
jó
ló
látni jó
se
látni Lót
sej
vakulj
gazság
vigasság
világ
igazság
virradatig
hajnalonta holdkeltéig
megétetik, megitatik,
ez az élet, ez a lét
ezt láthatod, ez a tiéd
lássuk a másik felét
haha, beh buta vagy
jussod ehhez neked
nem volt soha nem is lesz
nem es ló
de szamár vaty
az es maraccc...
(ajánlom szidsznek ez a jobbféle versezet, ugyan csak peöseö látta, míg én rajzoltam, de az semmit se tesz a lényeg kárára)
( 1970-1971 )
Kinek a javára opus 481.
Elvették büszke múltunk s jó szokásaink. Akik tették, nem tudnak mit kezdeni vele. Fél éjjeleket nyűgölődnek vele, a teve csatornákban. Jobb lenne, ha megtanulnák, s ha nem visszaadnák. Mégha darabokban is. Címünk a kapunkon. Nincs is kapunk. Revizionizmussal meszelték le.
Mégis. Megtalál, aki akar.
( 1996 )
Csoportkép opus 482.
Volt egy óvódás képem. Azon a dadus néni, a lelkem, egyedül halt meg. Elhagyta mindenki. Ki tudná, minek fontolgatni. Ott voltak a bajtársak. Azon versengtünk, hogy Olgi vagy Mari copfját merem megrángatni. Hencegésben szeretőnknek neveztük, akinek a ruháját tépáztuk s a haját cibáltuk. Buta a gyerek, nem tudja, hogy ezzel micsoda fájdalmat okozhat. Tudom a nevüket, de már keveseket ismernék fel az úton. Minden osztályban is van csoportképem. Ott is a bajtársak emlékezetesebbek. Ezt a tanító bácsit nem szerettem, nem tudom miért, de sírni tudtam, ha nem látta, miatta bujdosni is akartam. Az oszikat rajongva szerettem. Más tanórát is olyannak szerettem volna, mint egy oszióra. Szólhassunk a dologhoz, dologról. Nekem az jobban megmaradt. Ha akármi keveset, de megbeszéltük. Beszélgetve tanultam meg mindent. Dolog volt ám nem kevés. Mutasd meg, neki is. Meg az álmodott szerelmek. Bejönnek, átölelnek, bizseregve kecsegtetnek, örömmel töltenek fel. Találkozóra megyünk. Egyre kevesebben leszünk. Az okok sokasodnak. Vajon kiről tudjuk megint meg, hogy. . .Kicsi emberek, nagyvilágot egybe át akarták ölelni. Máig is még csak a neki veselkedésnél tartunk. De arról most már ötévenként, vagy akármikor, lelkesen beszámolunk. Újabb képet készíttetünk.
(1985)
Beteg opus 483.
te beteg vagy s én nem viccelek ne tagadd mert én annyit még csak mindig látok segédeszközöm nem homályos s csipám is kimostam titkolni tagadni hazudni ebben tilos egymást álltatni sem ildomos utálhatod a doktort a zsebe nagy és hosszú a betegséged ismertetője amitől semmi se megy a zsebébe s nem veszed le az inged míg a nővér nézi a tollfogáson munkált párisi izmaid pedig dolgoztál te még keményebb mezőkön is de nézned nem ártana nem szabad össze tévesztened az alkotás és a betegség lázát na jó csak rádfogtam de kíváncsian várom a szűrő eredményét ha nem mégy magadtól elviszlek erővel ha nem jössz többet hozzám utánad megyek te nekem nem tilthatsz meg semmit most én perelek veled miféle beszéd megtiltani hogy törődjek kéretlen ha te se törődsz magaddal te vagy a nagyobb de nincs hozzá elég bélés a fejedben mars az orvoshoz mert ha nem a szemrehányás nem lesz elég mivel kalapálom az eszedbe te amíg én élek nem lehetsz faluvégi pléhjézus a napozó vakondokát
( a kutyául megnyilvánuló usw. szidsznek, aki beteg ha állatfajta, minek szólok nincs kinek, s rám haragszik, mit akarok én ebül marha 1973 )
Minden veszendő opus 484.
Volt egyszer, hol csak lehetett, egy igen szép ország. Illatos, üde és barátságos, akár egy tavaszi kert. Nem is csoda, hogy a legfontosabb ünnepei épp május elején sorjáztak. A király gondoskodott róla, hogy a nép méltó lelkesedéssel lásson neki a nagy, nyári munkáknak. Ekkorra esett a munka ünnepe, ami májálissal volt szép. Itt volt az ifjúság napja, talán a legszebb, sok tánccal és énekkel. Ide jött az állatvédők napja, díszpocok és kutyakiállítással. Ide számolták a növényápolók napját, kapával és kiveszőfélben levő növényekkel. Ekkor tartották meg a kormánypárt alakulásának napját, sok ünnepi beszéddel, jókívánságokkal és a kitüntetettek majálisával. Volt még függetlenségi ünnep is az ellenség megtévesztésére, katonai díszszemlével. Ekkor született a királyfi. A pártfőtitkár is. Csak az összeférhetetlenség elve miatt, elnapolták a hivatalba való bejelentését. Egy szóval nagyon szép, ünnepélyes hangulatban kezdődött május hava. Mindenki csak ujjongott. Szinte újjá született. Régebb tündérek és angyalok repkedtek. Manapság komisszárnők és párttitkárnők emelkednek. Ez már sok, mondta Noé.
Akkor jött az özönvíz.
Májusban. Minek fogunk ezután örülni?
A párttitkárnők frissen borotvált szakállukban matatnak. A plenárison ezt nem így tervezték. A valódi tervre mégse emlékeznek.
(1971)
Megtalálható értékek opus 485.
Elvesztettem DMCX-1500 SONY telefonomat.
Megtalálója értesítsen a 31841841 telefonon.
(1994)
Veszett már sok egyéb opus 486.
Kártyáztam, vesztettem.
Ne emlegessétek,
nagyonis szégyenlem,
akkorát tévedtem
tét a feleségem,
voltvanlesz.
(1975)
Gondol a vénség opus 487.
De még
te vagy a kicsi
éppen
tehetős iciri
a nyűg s a teher
hát nem érted sietek
ha a nagyok
dolga sohse fogy
el s lesz
emellett
bámészon
oda sodródsz
nem való gyermeknek
ellöknek
bárcsak hasra esnének
kivánod
megbánod
akármerre meredhetsz
a kertek mellett
az ösvények elvesztek
te is nagy lettél
már ezt-azt
elvégezhetnél
mikor nem vagy teher
te vagy támasz s a remény
ha a nagynak elfogy a hely
a talpa alól s tápászkodik
beléd karol
már nem csúfol
már nem utasít
csak liheg
csak piheg
mi lenne
nélküled
elment a vágyott
az első minta és álom
elment a mérsékelt
a másikra maradt hasonló
de nem hajlott inkább pattant
a nász
utolsó kísérőnek vallott
kiderül végre ki mire való
a gyász
menetelben egyedül vagyok
vallhatóan tőled való
(szidsz versezetek
gyeplő nélkül )
(1969)
Eskettetek opus 488.
rossz bajnak való eset történt amikor ki tudja már ma ti akkor ott miért veszekedtetek s nekem semmi közöm nem lévén csendesítettelek emlékezni nem bírok azóta sokszor áradt Maros Olt felemeltétek a bütykös ujjatok né a gyermek mit nem mond kibékültetek magatok s engem elfogadtatok nem mondhatom szép barátok voltatok a cipőtök nem velem pucoltattátok amit tőletek tanultam az páratlan amit adtam a lelkemből kapartam elszámolni nem kell soha fogy az idő sok a munka egyre több a bolondok háza pedig lassan csillagokba bámulva többre mennénk mint józsef attilának csend legyen a veszekedők között szerződést írunk a tárgyaló hangnemről s újra összegyűlünk a rákóczi lépcsőkön aki nem tart be valami nekünk való szabályt annak huszonöt bot találja tomporát vagy háromszor körülfutja a várat hirdetem ezt úr kegyelméből meg a heveskedő barátaim megfékezésére hadd tudják meg nem szeretem az elvtelen csakazértis vitát s emígyen milyen szívesen porolom a hatalmasabb nadrágját
(szerződés a rákóczi lépcsőn kelt a művészkedő urak nadrágjának általam való kiporolásáról és legott érvénybe lépett, az eset 1971-ben esett)
Parancsok(5.) opus 489.
Marosvásárhely városa a rendelkezésére álló lakófelületet betöltötte. A lakosság szükségleteinek szabványos kielégítése érdekében a következőt határozzuk: A helységben született lakósokat közrendészetileg megtartjuk, de más helységekből a betelepedést elutasítjuk. Kivételes okokat tárgyalás alá bocsátunk. Ezzel a határozattal a lakosság ellenőrzött mozgása megszűnik.
Így akarjuk.
Becsület dolga opus 491.
Elvesztettem maradék becsületem.
Megtalálója jutalom ellenében megtarthatja.
Cím a kiadóban.
(1991)
Bukarest átszállással opus 492.
Itt mindenki dolgozik. Ki magától. Ki a főnöke noszogatására. Kit fűt a tudat, mondanivalója van. A mondókát a vonaton vagy a kiállítás téren fedte fel. Zavaros, mint a tavalyi lőre. Van viszont igazolványa és pártkönyve. Tanuld meg egy életre. Aki író akar lenni, ahhoz nem is kell tudnia írni. Elég, ha beiratkozik a Román Kommunista Pártba. Még ekkor sem derül ki, ha írástudatlan lenne. Mert a küldő okmányokat más tölti ki. A Rommániai Kommunisták Pártjának titkára, csak egy űrlapot kap koponyánként. Ha téved, felel érte. Csak kerüljön, aki felelősségét a fejére olvassa. Legalább olvasni tud. Vannak emeletek, ahol a munka lázasabban folyik. Az elvtárs olvasta-e az etika és méltányosság törvénytervezetét? Hány pontot talált benne? Nem tudja? Akkor nem mehet az Újsághoz. Ott, erről szól a munka. Vannak, ahol nincsenek munkák, csak előszobák. Ammögött a semmittevés. Csak fizessék. S a döntés. Mert a döntéshozatal pihent embert követel. Meg épre csiszolt szellemet. Jó tapsú markot. S jó nagy fejet, amiben az emlékezet pótol olvasatlan dolgokat.
Van dolog, kérem. Semmit nem adnak ingyen. Nekem.
(1974)
Tanítani opus 493.
Néptanító leszek, ezért élek. Megszolgálom a pártom, Elvtársi hálából. Kiszolgálom a népet, mert lehetőséget adott nekem.
Milyen sok dolog, szép feladat! Csak üres.
Elvtelen és feneketlen. A többivel egyetemben.
Minden környékbelijével együtt. A legtágabb lehetőségek országával együtt. Beruházás nélkül. Méltó fizetés nélkül. Örökös zaklatásban, még két feladatod van hátra. Egyiket megtudod a napján, a másikat később vagy sohanapján. Ez a magyarázat arra, hogy bárniképp lenne a dolgok alakulása, neked lázadnod nem szabad, csak a feladatot felvállalni, s mikor mi nem megy, a hibát is elhordani, semmiképp kijavítani. Az önbírálat szellemének parancsára. Rajtad kivül senki sem hibás. Ez az első pont a szabályban. Lásd már sikerrel indultál.
Valamit megtanultál. Ezután taníthatsz.
(1977)
Kezdetben vala opus 494.
Hihetetlen, hogy annak az Ádámnak és Évának, csak két gyereke volt. Nem akármilyen, hanem kétféle. Abból lett a négyféle. Aztán nem vesztünk ki, hál'istennek még Noé után se. Még a tizenhatfélét is meghaladtuk. Ez a példa nem a bibliai. Valaminek köszönhetően úgy elterjedtünk, mint egy ragályos kór. Annyian vagyunk, mint a hunyorgó csillagok. Dühöngünk, ha az orvos nem talál rá egyből a vírusölőnkre. De magunk is annyifélék vagyunk. Mindenre másként hatunk. Mindent másképp viselünk. Mi bajunk van, dokikám? Ki kellene néznem valakit, akihez jó volna hasonlítanom. Tetteimhez mintát és mértéket vegyek. Vágyaimban erőt helyesen fektessek be, s féket időben vessek indulataimnak. Dolgom befejezve lássam, félbe ne hagyjam soha. Vagy mit kell tennem, ha jó akarok lenni. Vajon van értelme ezen töprengeni? Nincs senki, akiről példát lehetne venni. Senkinek nem ismerjük tetteit, sem értékeit. A példákra óvatosan ügyelnek. A példák ábelsorsok. A példákat kiirtották. A példák boszorkányok. Elégették őket. A példák könyvtárak. A példákat elzárták tőlünk. A példák osztályellenségek. A példákat besározták. A példák okoskodnak. Kirakták helyettük elénk a vézna vigéceket. A szakértelemnek álcázott butaság bábuit. Néznek téged, de nem látnak. Csak a buták mentek elől a fazékhoz, az okosok undorodtak a társaságtól. Kellett nekik, mert az okosok manapság, ha akár hetekig könyökölnének, most a fazékhoz már nem juthatnak. Nem is látni a húsos fazekakat, úgy körülvették a saját érdekeiket védők. Nagyon sokan lettek. Dolguk ezer még ma. Jussod van jó tettükhöz, mert érted mennek gyűlésbe. Hoznak ott, mit tennének, határozatot. Senkit sem érdekel a hatása. Csak a gyűlésnek akkor lehet vége, ha van határozat. Ennek szellemében akár el is pusztulhatunk. Senki példája nem akar ránk kényszeredni. Pedig elhatározták. Sokoldalúan fejlett egyedek leszünk. A harcban edzett hős hazafiak példáját követjük. Dicső hagyatékukat visszük tovább.
Egyre gyatrábban. Egyre szétesőbben. Agyra zártabb sorokban.
(1970)
Die Parallelen opus 495.
Wir setzen jetzt voraus, dass (E,G) eine Ebene mit Strecken und Bewegungen ist, in der das Archimedische Axiom (I-ste Kongruenzsatz) gilt. l sei eine Längenfunktion für die Strecken in E, von der wir noch annehmen, dass es eine Strecke OE mit l(OE)=1 gibt. Das Vollständigkeitsaxiom wird nicht vorausgesetzt, doch fordern wir das Erfülltsein des Parallelaxioms:
P.) Zu jeder Geraden g Î G und jedem Punkt P Î E gibt es genau eine Gerade g' Î G mit P Î g', was ist ein Paralellismus zwischen g und g'Geraden(g ˝˝ g').
Képzeld el, ugyanezt Euklyédes görögül is tudta. Szerintem nagyon hasonlóan mondhatta. Azóta szinte semmi sem változott meg. Világos, hogy amit B.János állított, az alapjaiban, nemcsak magyarul, egészen más. Egyik sincs meg a másik nélkül. Akármilyen kevesen tudjuk ezt, ez azért nem semmi. Ez feszítteti a mellényem elejét. Ezzel az irigyeknek sem akad kifogásolni valójuk. A tény előtt kelletlen is fejet kell hajtaniuk.
(1988)
Ébren álmodom opus 496.
Már napok óta tart a cirkusz az Olt parton, a Gyöngyvirág utca hosszán, A Krizantém utca parkjában, a Tavirózsa szemetesében, az állomási hídláb tömbházának tetején s a műtó szigetén. A zaj vagy az égő gumikerekek szokatlanok. Szóltam többeknek és a szolgálatos közilletékeseknek is. A zászlók és jelvények amikkel a gyerkőcök felvonulnak, bár változatos célokért használták, nagyon veszélyesek. Ezek semmit nem tudnak a dologról. A svasztikát valaki a kezükbe adta és nagy hangon óbégatnak mellé. Festékpermetezőkkel mindenféle jeleket fújnak. Lobognak és hangoskodnak. A dicső forradalom tíz év óta nem ment semmire, most ők kézbe veszik. A mulasztásokat győzelemre viszik. Mit, te kölyök? Magát is, hárman úgy elütjük, mint a taknyot. Szép dolognak nézek elébe. Meg akarnak gyilkolni azon túl bárkit, aki szóba elegyedik velük. Szocialista köztársasági címerrel zászlójuk, izraeli és olasz zászló hamisítványuk van. Tévedésből magyarnak vélik. Pusztuljanak a zsidók és a cigányok. Éljeneznek. Meggyújtják a zászlókat, égő gumikkal karikáznak.
Kifulladnak, megpihennek, élvezik a csodálkozó nézőket.
Tovább ordítanak és festenek. Senkit nem nyúznak. Senkit nem vonnak felelősségre. Provokáció volna az egész? Nem az első lenne. Hogy jön ide a Hitlerjugend? Mivel magas, ugrás előtt megállok. A tömbház lépcsőjének ajtajára svasztikát festenek. Azt állítják, hogy a román királyi család ereklye címerének darabja. Ki tudja, mit nem tudunk még meg. Az ördög mindenesetre ébren van. A szomszéd lépcsőre egy szervezet jelvénye kerül. Csak meg ne térnének soha, jogos tulajdonosaik.
Kifulladnak, megpihennek, élvezik a csodálkozó nézőket.
Nem láttatok még ilyenek, kérdeznek s válaszolnak, majd mi mutatunk nektek mindent, amire nem vagytok ti képesek. Nem alkotni, bár kitalálni. Vesszetek meg.
(1998)
DieSprachgebraucheAbhandlung opus 497.
Ezt a fogalmazványt vegyes érzelmekkel admán közre. Eredetileg N.A. barátom nevében készült, és arra lett volna hívatott, hogy a foszló szépségű, magyar nyelvórán elrontott jegyeit kerekítse. A követelmény rövid legyen, valamely napi problémával foglalkozzon. A dolog mögé egy csalási kísérlet is odapimaszkodott.
A Libáncs és a Kis utca környékén a legkellemetlenebb jelenség az ízélés. Így ahogy mondom. A felnőtt emberek annyira megszokták, hogy szinte mondatonként használják. Magyarázat nincs arra, mitől terjedt volna el. Ha valakit kérdezünk, hogy miért használja, csak a vállát vonogatja. Pionír tevékenységbe vesszük, hogy kiderítsük, mitől ízélnek a felnőtt emberek ezen a környéken. Reméljük, hogy ebben a tevékenységben a Parancsnokság is támogat majd. Ha sikeres lenne, akkor hozzáláthatnánk a gyomírtáshoz. Eddig azt gondoljuk, hogy ez a szóhasználat arra való, hogy az ember aki beszél gondolatában megfontoltnak és beszédében figyelmesnek mutatkozzék. Mindenesetre félre érthető.
A figyelmet aztán átterjesztenénk a fiatalok szóhasználatára. Mert azt lehetett észrevenni, sokan használják a hogymondják kifejezést. Ez a kifejezésmód kezd nagyon nehezen ellenőrizhetőnek mutatkozni. Sokan egyszerűen csak többször mondják, indokolatlan. Ez pedig szerintünk semerre sem mutat. Biztos gyorsan leszokják, ha értelmét veszik, a tudatlanságukat vallják be vele. Minden esetre szégyen lenne a kimondójának.
A fiatalok szóhasználatában van egy új baj. Mióta az egyik szomszéd meghozta a hírt, hogy Ferencvárosban, ha kell, ha nem, baszdmegelnek, azóta ez is terjed. Szaporodik, mint a tyúktetű a leaszfaltozott majorságudvaron. Ha ez is elterjed, akkor azután a nénikék fognak még az át nem adott buszbeli helyeken sopánkodni? Hiszen ezt az értelmetlennek tartható kifejezést még nehezebb lesz követni. Talán egyszer nem is lehet majd kiírtani. Minden esetre semmi jót nem ígér.
A barátom megkapta a jegyet, s a magyar tanár engem megdícsért. Azt mondta, ügyesen fogtam csokorba a kérdést. Mitől jött rá, még nem volt alkalmam, eleget gondolkozni rajta. Minden esetre a szerzőnek legalább ennyit illene tudni.
(1963)-(1983)
Ezt találd ki opus 498.
Találat, és nagyon sokszor ismétlődik. Hihetetlen egyszerű, de ennek köszönhetően, szinte megoldhatatlan: Mi van 1987 közepén? A kérdezett néz rád kétkedve, nem érti mire akarnál kilyukadni. Egy nagy semmi. Rés a kilences és a nyolcas között. Egyes a kilenc és nyolc differenciájából. Lehetetlen állapot, légy már világosabb, látod mennyire érdekel a dolog.
Hát július kettő.
A fene, az öntelt vigyorgó pofádról, fagyasztaná le a kárörömöt.
Talán törvény lehet még belőle.
Na … Máskülönben ki találná el.
Mi van egyik év közepén? Nos …
(1987)
Titkok völgye opus 499.
Tivadar bácsival és Adorján nénivel folytatott beszélgetéseim alkalmával a legtöbb, ami nekem befutott, szinte hihetetlen. Bolgárszegen lakni és ott megmaradni egy magasrendű erkölcsi norma. Volt lehetőség szerint, van intézményesen és lesz önkéntesen. Valóságos kiválságos övezet. Bárki bármit tehetett, amire felelősséget vállalt. Az elvégzett dolog pedig lényegében felelős. Aki nem tett meg valamit, az nem is került érdeklődési körbe. Bármi, amit nem is álmodtunk megtenni, az feltehetően lehetetlen. Az álmainkat pedig csak részben szemelgethettük. Az erkölcsök nagyon kemény szűrés alatt erősen fennmaradtak. A hibázók sebesen elkullogtak. Valami hat esetet emlegettek az adatközlőim, amikor a szinte tanú félrevezette a milicistát. Nem bűnpártolásból. Inkább nem tartotta a hibát olyan súlyosnak, hogy annak messzemenő következményei legyenek. A dolog ezzel kész is lenne.
Büntetőjogi felelősségem tudatában állítom, máig senki nem lépett túl a megengedett büntethetőségi esélyeken. (1977)