(3.füzet) MitTudLyúkomOK

(-mit-itt-tudom-tudok-DOK-komok-OK-tudjuk-mit tudomok-mit tudjukok-lyukok-lyúk-lyukomok-vissza, pedig szinte KOLdu(l)Tt)

…ez a valami belső alakjára nézve, tisztára, mintha üregesnek mutatkozna, de semmi bizonyítékom erre a mondókára, talán éppen burokban lenne, innen nézvést a színe legkönnyebben feketének vélhető, ám ki kell kecmeregnem belőle, hogy hitelesebb képet alkothassak róla,…végül érthetetlen, mire kiléptem, bennebb voltam tulajdonképp?

Tartalom teljes kivonata:

  2     Mellébeszéd                                opus 200.

  3     Műfaja a baja                              opus 201.

  4     Prima Graffitos                            opus 202.

  5     Másokk hatalma                             opus 203.  

  6     Börzém                                     opus 204.

  6     ( pro   PONTOS INFO   éRT )                opus 205.

  6     Személyi nélkül a világban                 opus 207.

  6     Vtárojé graffityiszjá                      opus 206.

  7     Embertartók                                opus 208.

  7     A sajtó hibájából                          opus 209.

  8     Rémek özöne                                opus 210.

  8     Nem dicsekvés, pártálom                    opus 211.

  9     A verebek                                  opus 212.

  9     Rendszertan                                opus 213.

  9     Threth graffity                            opus 215.

  9      Parancsok(3.)                                   opus 214.

 10     Tanulmány                                  opus 216.

 11     FIGARO                                     opus 217.

 11     Gólyanénik                                 opus 218.

 11     Serfőzök                                   opus 219.

 12     Gőzdögök                                   opus 221.

 12     A Mindenható dolga                         opus 222.

 12     A naplóból esett ki                        opus 223.

 12     Napsugaram                                 opus 224.

 13     Nem kétséges                               opus 225.

 13     tetras Graffityimos                        opus 226.

 13     Mózes postája                              opus 227.

 14     Na, végre                                  opus 230.

 14     PICUKA3                                    opus 231.

 15     Itt van a titok                            opus 232.

        Néznek minket                              opus 233.

 15     Látni a szemedtől nem lehet                opus 235.

 16     Vaku III                                   opus 236.

 16     Neveletlen                                 opus 237.

 17     Lecke I                                    opus 238.

 18     Cinque Graffitilles                        opus 239.

 19     a piros levél                              opus 241.

 19     Száműzésben                                opus 242.

 19     szabadvers                                 opus 243.

 20     Katonababa                                 opus 244.

 20     Hát                                        opus 245.

 21     Még mindig az idő izgat                    opus 246.

 21     A vérpróba                                 opus 247.

 22     nyelvelek                                  opus 248.

 23     A VERS                                     opus 249.

 23     Sechste Wandaufschriften in das B-Haltestelle op 250.

 24     A vérebek                                  opus 251.

 24     Al sapkele grafitile                       opus 252.

 24     Művészi hírdetés                           opus 253.

 25     Interjú                                    opus 254.

 25     Javak                              opus?    ( '56 )    

 26     A nagy próba                               opus 257.

 26     Nyolcadik grafityiszok a parkírozóban      opus 258.

 27     Az egyik idő                               opus 260.

 28     Novalis muros scribas                      opus 261.

 29     A lépróba                                  opus 262.

 29     Ezt vedd meg                               opus 264.

 30     Harmadik, de nem utolsó                    opus 265.

 30     Add fel magad                              opus 266.

 30     VeseMIK                                    opus 267.

 30     EgyeteMIK                                  opus 268.

 31     EseteMIK                                   opus 269.

 32     MenyeMIK                                   opus 270.

 32     VallóMIK                                   opus 271.

 32     EmbereMIK                                  opus 272.

 33     Válogatott bölcselkedések                  opus 275.

 33     ÉrtemMIK                                   opus 276.

 33     Szegények                                  opus 277.

 34     PolitiMIK                                  opus 278.

 34     Cukrász                                    opus 279.

 35     Sportolók                                  opus 280.

 35     MajoMIK                                    opus 281.

 36     HogyaMIK                                   opus 282.

 36     A jussföld elpárolgott                     opus 283.

 36     Siker III                                  opus 284.

 37     Egészséges lakók                           opus 285.

 37     Halott virágok képen                       opus 286.

 37     Pacsirta hírnök                            opus 287.

 38     Falusi lettem                              opus 289.

 38     Grafitológikus dekalógia a férfibudiba     opus 290.

 39     A pünkösdi félkirályok                     opus 291.

        Kinek ki                                   opus 292.

        Az utcák neve jellemző                     opus 294.

Mellébeszéd                                   opus 200.

Ebben a részben osztom el bölcseleteim, itt teszem próbára eladhatóságaim. Mindig valami anyagi kevesem, és többnyire bizonytalan támaszom, állandóan arra késztetett, hogy környezetem nagyon figyeljem. Ily módon elkerülhettem, hogy vékony pénzem miatt megsebezzenek vagy megszégyenítsenek. Mert azelőtt elég időben észrevettem magam s a kellemetlen közjátékoknak már nem lehettem részese. A visszavonulás többnyire fájdalmasan szégyenleni való. Megszokható. A szégyent érezni viszont bátorító. Máskülönben nem károsít. Vagy mégis?

Nem mintha a nagyszülői támogatás épp ebben az irányban ne igyekezett volna, de én szemérmesen kezeltem a dolgot. Bátor költekezésre, anyagi hányavetiségre nem lévén támaszom, rövidre fogtam.

Olcsón megúsztam. Nem lett emlékezetes bántódásom. Bántónak csak azt vélem, hogy ennyire megszoktam a szegénységet. Nem tarthatom szégyenleni valónak. Piszokul kellemetlen. Mostanság adódott alkalom, a gazdagság árnyékában járnom. Csak néztem és hüledeztem, Istenem, ezért vajon mit kellene tennem?

Az Ilon néni macskája, mint az esti harang a vártemplomba, betért Izsák bácsihoz. Illedelmesen megvárta, hogy a két tojást elvegyék, s a két pakli cigarettát a helyére tegyék. Az üzlet felé jövet az árok szélén jött, hazafelé a kerítések tetejét kedvelte.

Ha a tojás eltört, illedelmesen felnyalta, de soha se gyújtott rá.

Ettől MÉG gyanúsan hamar ért haza. Én az esetet készségesen még a falakra is feljegyeztem, hadd lássák, M Á R  a  F A L R A  I S  T U D O K  í R N I . . .Pontosabban a kerítésekre. Mert a régi vámháztól a gáztöltőig volt egy pár kerítés. Vízszintesen egymás fölé szegzett deszkák szürkére száradtak az idő fogától. Vártak ránk. Mésszel, olajjal és krétával felszerelve, jöttünk is. Többen is hódoltunk ennek a szép műfajnak. A kedvünk csak attól ment el, ha egy s más szépen sikerült munkánkat összefirkálták vagy trágárságokkal spékelték.

(1999)

Műfaja a baja                                 opus 201.

Be kell látnom, szomorú kilátásra ítélt álom. Nem valószínű, hogy a közeli jövő valamit is tehetne. Egyébiránt nincs és nem lehet kifogás ellene. Az írás formailag és tartalmilag megfelel. Állást foglal. Véleményt alakít. Helyzetvállalásra buzdít. Betart szokott és szokatlan elvárásokat. Megfelel a konzervatív és modernkedő ítészek rigolyáinak. Terjedelme sem meglepő. Egy mondatnál csak annyival hosszabb, hogy meg ne und, ha fordítanod kell. Egyetlen kifogás, amit felhozhatok, a műfaja. Azzal van a baja. Mert emiatt nem jelenhet meg. Nem kerül az olvasó elé. Mert nincs az a kiadó, aki felvállalja, az a nyomdász, aki feldolgozza, az a könyves, aki eladja, az a kritikus, aki jót merne róla mondani. Minek is gyűjteném meg valaki baját?

Hiába vár a szomjas olvasó, nem oltja szomját semmi. Mert ez a műfaj-hibásírás nem kel útra. Marad a fiókomban. Annak írtam. Annak való. Az maradjon. Fiókirodalom.

Soha nem hiszi senki, hogy ilyen is lenne. Pedig irdatlan idők óta rejtőzködik, ami igaz. Nem merik vállalni. Inkább eltanácsolják. Nem osztoznak a kétessé lett dicsősségben. De a meglévő félelmeiket sem óhajtják fokozni.

Ki állna elő? Miért? Öncélú nem maradhat.

Az ilyen műfajjal óvatosan bánj. Rejtegesd. Ne azonosulj vele. Miatta senki sem lesz hajlandó azonosulni veled. Talán melléd állóra sem lelsz. Így megy ez már mióta.

(1975) 

Príma Graffitos                               opus 202.

-BUDIFALRA hányás:

*

Nincs finom macskaszar

(1966)

*

Ami mozog, többnyire fogyasztásra alkalmatlan.

(1965)

Ami nem mozog, az válogatva néha fogyasztásra előkészíthető.

(1989)

*

Ne rászd mer eszédül

(1994)

*

liftajtón:

BENN*FINN*GTUNN*K

***

(1981)

*

BESZARTAM

***Hátasztán,

***megint

***MÁRIS

meddig firkáltok még ide?

*

(1996)

*

mindig valami előbb van

beh nagy marha vagy

INKÁBB ELŐL

Te hüje

(1971)

Hánytam NA, MA?

Ilyen formásat még úgyse láttál

HOLMIKORMENNYITKIVELMINEKMIÉRT

Az okos feleség holnap kérdez

mit miért? HÁT PÉNZÉRT

(1988)

*

A részegség nézőpont kérdése,

így érdekesebbnek látszik a világ.

(1988)

*

A pólóm hátára:

Lassítottam?

A pólóm elejére (esetleg váltogatva):

Ez minden, s nem tükörkép

Nahát

ÍGY VAN

(1999)

***

EZ EGY SEMMI KICSIKE VÁROS

siess haza, addig még várok

Tán Moldova világváros?

(1990)

***

AFARĂ M-AŢI DAT

DAR EU V-AM IERTAT

SUNT ACUM OM BOGAT

dar ai rămas un căcat

şi jumatate cotat

(1991)

***

A sárga földig ittad magad, faszi.

SZÜLINAPOM VOLT, TE BUNKÓ.

Jövőkor más kifogást keress!

Aludj otthon,

az ágyadon,

vagy a holdon,

de soha ne a nődön

vagy ne a szülőföldön.

(1997)

*

SENKIT NEM MARTATOK MEG

SENKIT NEM HAJTOTTATOK EL

EZ A HIBÁTOK, VISELJÉTEK

VAGY NEKTEK SE TETSZIK

KEZDJETEK NEKI

HAJTSATOK ÉS MARJATOK

FELESLEGESEN VÁRTOK

Volt lehetőségetek,

ELMENEKÜLTETEK

(1992)

*

TESEGFEJ

nem

EZSEGGHELY

(1993)

*

előtted a jövő

ELLŐTTED A JŐVŐD

(1993)

*

-TÖMBHÁZ OLDALÁRA hiába:

*

Eddig jöttél

Megértettél?

(1970)

*

TUBI, ha éhezem

NOTUBI, megettem

(1979)

*

Ezért MA is odavagyok

(1985)

*

Másokk hatalma                                opus 203.  

III. Nem mondanám, de nem mulaszthatok, kikerülni se merhetem. Nincs példa. Nincs akit másolni. Ezek a Május elsejei fúvószenekarral kísért munkahősök vannak ugyan, de estére mindenki fáradt lesz. Holnap munkába kell indulni, megint s újra fáradhatatlan. Édesapám kilencszázhatvan lejt keres. Hatan vagyunk. Egy brassói kerékpár hatszáznegyven lej. Egy kilogramm kenyér egy nyolcvan. Egy vászon tornacipő huszonnyolc lej. Édesanyám ráncot szorít a szívére s összeszorul a szája. Egyenjogúság van, mi a fene. Munkába indul ő is. Ezután nagymamának nem fogadunk szót, s mi minden vár ránk, ha a család napszámra nem lesz otthon. De a réten s az úton nem kerül minta. Olyan szeretnék lenni, de jaj, az iskolában sincs, ha ugyan egy akit lehetne követni s példájával zaklatni. A szomszédokban kevés tetszik. Talán a szombat este, ha kiülnek a padokra, beszélgetnek vagy egyet-kettőt fordulnak az asszonyukkal. Vagy valamelyik vén patefon, vagy nyekergő harmonika kesereg hozzá. Úgy hallottam jobbnál jobb zene van a rádióban. A tizenhaton. Negyvenegyen. Negyvenkilencen. Rendszerint. Persze. Néha cserszeg vagy fütyöl. Mégis hallani ezt-azt a világ dolgairól. Mert közben gyorsan híreket is mondanak. A zene pedig attól jobb, mert tilos. Mikor én emlegettem, hogy milyen jó zene, szinte megjártam. Hiába, a szerencse sem egyforma. Nekem nem kellett volna mondanom. Meg se kellett volna hallanom. Mikor más mondta volna, még a fejem is elfordítottam. Volna. Ha volna. De azért hallgattam. Aztán Cs. mellé beért K. műsora. Kellemes hétvégeket tudott szerezni Sz., aki úgy elmondta a pályán történteket, hogy esküdni merhettél, saját szemeiddel láttad. A rádiós pedig nem szakma a környéken. Mégse volt, akit becsülni. Fogyott a példa. A régi értékek kapitalista maradványok voltak. Újak pedig még nem sarjadtak. Pestre még az előbb emlékeztünk, most Prágában vastagodik a proli nyaka. Nálunk is vannak bajok. Csak a hümmögésnél megáll minden. A váltótársában sem bízik az ember. Nem nemzeti kérdés a régiek között. De az újakban mitől bízzál? Egyre többen köpdösnek. Igen a földre. Csak úgy parasztosan. A jobban neveltek még egyet sikkantanak rajta. Nem, lesz idén sem olcsóbb a cukor. Sem a napraforgó magja.

(1971)

Börzém                                        opus 204.

Amennyiben

2000 -be térve csak egyetlen rendszerszámítógép nem fagy le,

SOHA

nem lesz vége a világnak. Értem, érted, értünk.

Vagy amit nem értesz, hogy ne szólj végre bolsi módon. Mindenbe bele. Kérdezetlen.

Ez egyáltalán nem sokoldalúság dolga.

(1999)

( pro   PONTOS INFO   éRT )                   opus 205.

Az érdekeltek tudomására hozom,

hogy minden félretájékoztatás ellenére,

a XX. század 2000. december 31-én

éjfélkor ér véget az eddig szokott módon   

és nyomban kezdődik a III. évezred,

a XXI. század, és az összes többi

időszámítási alegység.

(1999. december 31-én éjfélkor, csak borzalmas zavar és sötét lesz, az amúgy sem világos fejekben, az új századra mindenesetre várni kell, ha mégannyira sem tetszene). Mindettől független csakis akkor következhet be és semmivel sem azelőtt. Sehol.

 (1999)

Vtárojé graffityiszjá                         opus 206.

-AZ OSZI-KÉM FÜZETÉBE:

Az osztály hatalmás tanulóját kijavító-vizsgálatra utalták. Imre

A dolog annyiban igazolható, hogy kifelé nagyobb lelkesedéssel haladtunk, mint a lejtőn visszafelé. Áron

Nem megértem, hogy miért kaptam ledicséretet. Izabella

Nem vagyok rossz, esetleg aki annak tart, tudja is. Mi a rossz? Katalin

Az emberek kegyetlenek, sietve ítélkeznek. A gyermekek még veszedelmesebbek, ítélet híján is kegyetlenkednek, Melinda

Nem kellett engem szidni, ha úgyis szégyenlem a dolgot. Kinga

Az igazgatónak, mint nevéből is kilátszik, neki igaza van. István

Öreglány. Esküszöm, nem tévedek. A tanárnő elfelejtette, hogy milyen volt kisebb korában. Kislány. Eszter

Mi nem lógtunk. Dolgunk volt, azután láttunk. Csaba

Tolvajt kiáltani, vagy megfogni, nem egy. Tünde

A diszkó említett fajtáját én sem részesíteném előnybe, ha más szórakozások is lennének. Tünde

A vallatás nekem nem segítség. Nem jut a kérdésről semmi eszembe. Zsolt

Attól gondosan megóvtak, hogy lehetséges igazunkról biztosítsanak. Judit

Mikor lesz már nyugalom, ha a tettért és a nem tettért is ugyanúgy kell felelni? Ez egy iskolai agyrém. Agyonlép. S. Tünde

A buli hatalmas sikernek örvendett. Mégis: A bámész meghívottakat ne a bulira ütemezzük. Ildikó

Osztálybíróság elé hívjuk az oszit is. Tekintettel, hogy ő ötölte ki a szervesen tervezett felelősségre vonás dolgát. Szende

A verés utálatot gerjeszt, mégis a verő kezét néha meg kell nyalnod. Kinga

Az osztályban tizennégy tanulónak van kilences fölötti átlaga. Ez mégsem a tanárok gerjesztette csodák-csodája. Péter

Senki nem hibás a tanulók közül, a tanárok pedig mind hibáztak, az oszi kivételével, aki legalább meghallgatott. Tas

Nem érdekelhetnek a férfiak. Gyöngyvér

Én édesapámat választottam példaképül, mire ő elvállott tőlünk. Csongor

Én nem köptem se aranyat, se egyebet. Én köpök mindenre. Zolti

(1994-1997)

Személyi nélkül a világban                opus 207.

A beolvasztás nyíltan minisztertanácsi határozattal folytatódott 1967 – ben. Azokban a helységekben, ahol a lakosság nem tudta a kötelező sarzsi mellett fenntartani magát, zárt várossá nyilvánították. Így kötelezővé vált, ellenőrzött formában persze, a tervfeladatok maradéktalan teljesítése. A tervet nem mulaszthatta el senki. Ennek ellenére, a létszám, főleg a fiatalokat illetően állandóan alakult s az ifjúsági szervek jelentették, hogy egyes városok zártsága ellenére, öregednek. Nosza ugrott a hű gondolkodású aktivista sereg. Hozzunk faluról, friss munkaerőt és vele a családja, kész kincsnek. Vele fiatal és öreg, vagy a gyermeke. Aki már elment a városból, azután nem mehetünk. A személyi igazolványát az első időszaki cserekor már a távoli helységben váltotta, marosvásárhelyi illetősége ezzel teljesen megszűnt. Szinte semmi úton nem jöhet vissza.

Nem hiszem csodának tartja valaki, ha azt mondom, a környéken kezdtek felhagyott telkeket és elhagyott házakat venni. Kik a vásárlók? Nem fogod elhinni. A Mezőségről, Moldvából és más helyekről, szinte mind román ajkúak. Tiszta frissen kiállított marosvásárhelyi személyi igazolvánnyal. Zárt városban ez nem valami könnyű dolog. Mégis volt, akinek sikerült. Csak a város iparosi gerincének nem segített, mert ezek az emberek nem ipari hagyományokkal rendelkező környezetből érkeztek.

(1975)  

Embertartók                                   opus 208.

Teljesen megváltozik az állat, vele az ember is. Átlényegülnek, egyik a másikba. Melyik az erősebb, az győz. Kutyaember vagy emberkutya lesz belőle. Én, ha ember volnék, a házban vagy a szobában kutyát nem tartanék. De mivel kutya vagyok, embert sem tartanék a háznyi ólamba. Itt van a közös lakásból származó bajok gyökere.

Egyik fő baj, hogy az ember szinte kisajátítja a fürdőt. A kád s a kagyló annyira kedvence, hogy eb legyen a talpán, aki hozzáférne. Mindegyre lespriccolja azok peremét. A másik baj az ember hajával van. Olyan gyenge és vékony szálú, beleesik a levesbe. Ott a vízbe, s ami úszó nem iható. Tele vele a szőnyeg, beleakad az állat körme. Akkor mivel vegye ki közüle. Megtelik a nyelve vele. Ez már sok, hogy elegem legyen. Egész napra. Megjátszom magam, tűntetek mintha nem idegesítenének. Még egy baj, hogy az ágyon éppen akkor kíván elnyúlni, amikor én magam nyugton szeretnék lenni. Aztán ki nem állhatom, amikor a ház asszonya s a gazdámmal arról vecsernyéznek, hogy minek a kutya a háznál. A szukák általában az idegeimen utazgatnak. Csak arra jók, amire a Mindenható megálmodta őket. Vicsoroghatok, többre úgyse futja az agyukból. Mintha nem ők lennének az én házamba, én volnék a kegyelmük áldozata. Ráadásul egy békés, méretemhez való lengőajtócska mindennél többet érne. Aztán a házból egyre nehezebb a kijárás, mindegyre téma, hogy kinél legyen kulcs. Persze engem meg sem kérdeznének. Tudnék vigyázni a zár nélküli ajtóra, csak éppen találják ki. Minden amellett szól, hogy én négy év alatt sem vesztettem el annyi kulcsot, mint ők egy hónap alatt. A pontosság kedvéért, én lelem meg a környék minden kulcsát. Utóbb is én találtam meg az általuk elhagyott összes kulcsokat. Egyszóval, többek között még erre sem képesek.

Nem, szóval semmi szín alatt nem tartanék embert az ólamban. Ez az okvetetlen puszipajtáskodás kezdett az idegeimre menni. Ráadásul megfigyeltem, hogy a tavaszon csak kettő családtagot oltottak be, engem pedig a tél óta négyszer. Hol van itt igazság? Vagy éppen több veszélyt rejtenének számunkra? Mert tőlünk kutyabajuk sem lesz. Ki látott engem, náthásan vagy kalucsniban? Ennek ellenére rám többet mutatnak, mint maguk dolgát látnák. Persze ehhez sokkal több értelem szükséges, mint a lehető feltételezett. Csak a tömbházlakókra érvényes. Amit az ember értelmi képességeiről feltételezek, az magánügy. Nem tükrözi a kutyaközösség véleményét. Az udvari kutyákról nem is beszélve.

(2000)

A sajtó hibájából                             opus 209.

_86-os számítógépek még egy év garanciával eladók.

Telefon: 094278400340

Tiszta eset, hogy ezt ma már senki sem veszi meg. Kitől kapunk vigasztalást vagy a figyelmetlenség miatt keletkező kárunkra térítést. Most a neves század végén is itt tartunk. Azt ugyan várhatjuk, mert úgy hallom, nyugatabbra ez a civilizáció gyümölcse. Nekünk, talán majd a héja jut. Majszolhatjuk.

(1999)

Rémek özöne                                   opus 210.

Érdekelteknek gyűjteni ajánlom, kár lenne belehalnunk a kerek évre kiutalt, megjósolt és gyógyíthatatlan bosszúságaink következményeibe. Hát még a jövőre belénk könyöklő század első rúgásaiba, ami egyenesen nevetséges. Itt van, elsőnek a számítógépek és gépiesített rendszerek jövőre várható elkerülhetetlen katasztrófája. Be fognak dögleni. Megjósolták, hozzáértő lesipuskások. Felkaptak valamit, s már mondják. Ez a döglés, beláthatatlan folyományokkal együtt jelentkezik. A rege arról szól, hogy a beste férge, ami csápjait 1943 óta kíméletlen szinte mindenhová befúrta, most nem várt helyzetbe került, ugyanis az évszámot csak két jeggyel „ képes kezelni ". Ennek természetesen igen sokan és sokféleképp, beláthatatlan következményeikkel együtt isszák majd a levét. Azok lejtik az örömtáncot, akik az erdőben sétáló medvére és bőrére ígért borra gondolnak, vagy jó üzlet reményében röppentették fel a hírt. Nem lennék a helyükben. A programokat átmenedzselő, nem túl jelentékeny módosítást ki venné meg. Fedje titok és homály, az ami érdekesebb. Máskülönben mindenki azt hihetné, egyszerű dologról lévén szó, a vállalat segédprogramozója is kiigazíthatja. Ha nem olyan egyszerű, akkor csak én kínálom a megoldást-gondolhatja a nagy jótevő. A bort, tehát az üzlet folyományaként is, csak én iszom. Persze ez így csak az én konyhámon jelent valamit. Vagyis nem osztozhatunk senkivel. Még a bugyuta firkászokkal sem, akik mindenki közkincsévé tették, hogy a lebénulás és a káosz leselkedik a hitvány, kis, hülye emberiségre. Ingyen, mert szenzációs. Nem érdekes, igaz vagy nem. Csak nagy legyen? Ki mond nagyobbat-alapon? Hát majd idejében felkínálom a megoldást. Már előre védem magam, én megmondtam... A felkínált csomagom rém-olcsón adom. Eladó. Nincs többnyire benne semmi, csak a félelem ára, meg egy is tandíj és csak magammal osztozom. Vajon tényleg ekkora nagy a veszély a gépi időszámítás környékén? Szerintem valami egyéb rettentette meg a szakikat, olyasmi, mint a világhálón egyre alkalmasabb a neveletlen hozzáférhetőség és sokkal több a titokpusztulás, elővigyázatosság és védelem ellenére. Csakhát a médiák szolgálatos okoskái, tüsténtkedő emberkéi inkább ezt tartották riasztóbbnak, hát ezt kürtölték szét.

(1999)

Nem dicsekvés, pártálom                       opus 211.

Dicsekvésre semmi okot nem szolgáltat, hogy a legváltozatosabb hírforrások közvetítették, Romániában az ezredfordulóra el kell érnünk, hogy minden létező száz civil lakósra 7, azaz hét, személyi számítógép egység, teljes felszereltségben jusson. Büntetőjogi felelősségem teljes tudatában és épeszem igazolható birtoklásával jelenthetem, tömbházunk lépcsőháza messze lemarad ettől a viszony-adattól. Az itt lakók, száznégy ember közül kettő rendelkezik egy-egy személyi számítógéppel. A szomszéd lépcsőn senkinek sincs. Ettől rossz a tájékoztatás prognózis-száma. Mert félretájékoztat. És ködösít. A szokványosság pedig nem ritkul. Ilyen kegyes hazugságokkal az embereket meg is bírják hatni. Hogy potyogjon a könnye tőle.

De bánatában. De fájdalmában. Hogy mi végre, jött itt a világra?

A közhivatali és vállalati számítógépegységeket sem lehet a fenti statisztikában érvényesíteni.

(1999)

A verebek                                     opus 212.

A verebek olyan ugrálós lények.

A verebek kis barnás növendékek.

A verebek madarak.

A verebek két lábon ugrálnak vagy repülnek. Nem pihennek

a verebek.

A verebek lehet nem raknak fészket, mert Bandi nem tudja, de tudná az biztos, ha raknának.

A verebek itt vannak télen-nyáron. Nem vándorolnak

A verebek.

A verebek nem énekesek, de nagyon zajos lények.

A verebek, ha valamit lelnek nagy csivitelést vernek, oda hívják a többieket.

A verebek tolla nyáron és télen megsötétedik.

A verebek nyáron porfürdőt vesznek. Ettől szürkék lesznek a nyári

verebek. Télen nem fáznak

a verebek. Olyan kicsik, hogy a hideg nem éri át

a verebeket.

A verebek szemtelenebbek a piaci légynél.

A verebeket elhajthatod, de csirke elől a szemet úgyis ellopják.

A verebeket a kutya el akarja kapni, mint a macskákat. Ez a macskákkal többször sikerülhet, mint

a verebekkel.

A verebekre emiatt minden kutya jobban haragszik. Még nagyapám is haragszik

a verebekre. Azt mondja,

a verebek népe jámbor fajta, könnyen becsapható. Azt is szokta mondani, hogy

a veréb nem madár. Ezen még

a veréb is elcsodálkozik. Sok az ellenségük

a verebeknek.

A verebek ezért kevesen maradnak.

A verebek évente kétszer is költenek. Az eresz sarkában húzódnak meg ilyenkor

a verebek. 

A verebek mindenhová együtt mennek.

A verebek együtt mennek a mezőre, a piacra s a szemétre.

A verebek gondolnak csak egymásra.

A verebek ezért jó kollektivisták.

(1962)     P.S.: Ez egy fogalmazási verseny nyertes írása. M.P.

Rendszertan                                   opus 213.

     Az igazsághoz tartozó ritkaságok közé tartozik, hogy a Pacsirta-telepi park környékén a legtöbb családban becsülték az írást. A kisgyereket korán ismertették meg a betűk némelyikével. Ha valakinek lehetett, akkor az egész betűt nem restellették megmutatni. Változatos írásgyakorló helyek kínálkoztak. Füzetbe, hamuba, az újság szélére vagy a fagyott ablakra, de fatáblára és csomagoló papírra is írtunk. Nem okozott nehézséget. Sőt büszkeséget fakasztott, ha a gyermek az újságban vagy könyvből valamit sikerrel kisilabizált. Még büszkébb volt a hallgatóság, ha a gyermek meg is értette, amit olvasott. Unalmamban a róvásírást is megtanultam. Saját ábécét is terveztem. Ezt csak balkézre lehetett használni, amiatt hitemmel a közhasznát nem mutathattam ki.

     Az első osztályban unaloműzőben Andrissal olyan dolgokat kerestünk, amelyek ugyanolyan szabályossággal rendelkeznek. Mondhatom, hogy hatodikos korunkra már a kémiával kacérkodtunk, s a csillagászat persze nem jött szóba, csak nagyon érintőleges amatőr szinten. S jelenthetem, hogy elég szép példák gyűjteményét raktuk össze szimmetriákból, elemismétlésből és egyedi elemek füzérekben való besorolásáról A gondolatot többen megértő bólogatással támogatták. Helytelenítették a rendszerre való félreérthető célzatosságot. Óva intettek, hogy a tant kereszteljük át valami egyébre.

     Tizedikes lettem, amikor a várépítők és a keresztszemesek mintaanyagán átpréseltem a szabályok ismérveit. A több füzetnyi rajz és jegyzet gyűjteményem fedőlapjain átírtam a címet. Szabályosságtan. Akik megtudták, minden óvatosság és elővigyázat ellenére nem helyeselték. Az emberek gyomra összerándult, ha L-típusú építőelemet, ha A vagy H osztályú szimmetriát, ha fonalas, körkörös vagy spirális rendezettséget hallott. Még mielőtt egyensúly és önrendelkező helykitöltősről hallott volna, betakarta a fülét és ott hagyott korszakalkotó felfedezésünkkel. A geometria öt szabályosságát, az alapfokú rendezés tíz axiómáját vagy a hetes fonatokat, a kettő hatványainak mindenhatóságát, s még mi mindent nem is mondhattam, de azután sem jutott tágabb hallgatóság elé.

Két jóslat kapott lábra. Vagy nagy emberek leszünk a felfedezés ürügyén, esetleg meg is örülhetünk a nagy okosság folyományaként. Vagy a hatóságok csak az állami rend felforgatását olvassák el a kutatásból, akkor pedig a tömlöcbe rothadunk.

     A fentiekből az egyetlen tanulság magától préselődik ki. Ne okoskodj, mert tényleges okosságod nem lehet hasznodra. A szabályosságtanunkat nem tudtuk valós értékén értékesíteni. Andris hamarabb, én a katonaság után teljesen sutba dobtam. Andris nem akart a falu bolondja lenni, én pedig nem voltam hajlandó hűségnyilatkozatokat írni. A fent említett két jóslat szele megerősödött és elért minket.

(1974)

Parancsok(3.)                                      opus 214.

Maga pedig Greben, vegyen magához hét fegyverest, menjenek a Szentgyergy kövihez. Vágjon ki annyi fát, ami a tizenhat ligetesfalusi menekült házának valóslag elég leszen. Az utászok addig nem mehetnek családjokhoz, amég ezek a kőfundamentumú házak fedél alatt nem lesznek. Innen átalmennek a Rókapatak kisded szigetéhez, az ott lakó minden népeket valami két tucat család a Keresztura falujába vezényelik. Ellenkezésre számítva a fegyveröket tartsák kézügybe, de halált ne kezdeményezzenek. A szigeten megbúvó lélek nem maradhat, egy hónapon belül vizzel árasztjuk el, mert arra ráfolyik a Körutczai sokká dagadt Maras folyama. A harmadik héten legyenek készen, hogy a libáncsi elvándorlókat fegyveres felügyelet alatt vigyék Székelyfaluba s ott a megtelepedésüket szemmel tartsák. Ha szükség merül fel, azt a biró vegye regestrumba. Maguk az alázattal törődjenek.

Minden más fegyveres, vezér vagy katana, azon munkálkodjék, fenyegetéssel is, hogy a Körutczai gáthoz kubikusok, fuvarosok, mesteremberek és mások elég földet, követ és ágat hordjanak. Szentmihály napig a Maras a Körutczán kivül folyhat csak, a városba többet be nem jöhet. Így akarjuk.

Threth graffity                               opus 215.

-A TURISZTIKAI HIVATAL FALÁRA VALÓ:

*

A SEMMI IS MINDEN

mint szolgáltatás?

(1988)

*

Az orrkarikások pólója hátára:

Ugye, formás vagyok?

Az orrkarikások pólója mellére:

Nincs hol megcsókolj!

*

A fülkarikások pólója hátára:

Szemtől szembe!

A fülkarikások pólója mellére:

Hátulról jobb volt, mi?

(1999)

***

A MTI is tévedhet. Az időmérés emberi dolog. Csakhogy az MTI nagyszarvú állatokból szerveződött. Nem ismerik az órát. Tévedni létfontosságú.

Tévedett az anyád.

(1999)

***

Hónap vége a huszadik századnak- hirdeti egy irodaféle:

Jöjjön velünk búcsúzni.

Inkább megbocsátani

Nem bízom bennetek!

Nem tuttok hejesen irni!

(1999)

 ***

A festett pólója mellére:

Szőke vagyok, beszélj lassan

A festett pólója hátára:

Belül nyírom a fejem, a tövét vörösre festem

(1996)

***

A MTI nem elég, hogy nagyot tévedett, az időszámítási baklövésével, hanem buta hallgatózásával még a maradék becsületét is elveszítheti. Vajon hány kismamát vezetett félre dilis pályázatával.

(1999)

***

Még kétezer végére sem biztos, hogy vége lesz az évezrednek.

(1998)

1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás Romániában

Szenzáció: AZ úgy is marad

(1999)

***

Szerintem az MTI hivatala jelentőségénél nagyobb szerepet vállalt ebben az időszámítási pontatlanság elsietett szétszórásában.

(1999)

***

Tanulmány                                   opus 216.

Pedig az óra-idő számlálóként ezzel van a legkevesebb törődés. Köztudott, senki nem hiszi, hogy a számítógépek háza táján a dolgunk elvégeztük. Biztosan közbe kell lépnünk, mint annyi máskor, be kell telepítenünk néhány fontos utasítást. Megmondjuk, azt ami nem engedi az 1900-t a 2000-el, de még a 2100-al sem összetéveszteni. A gép fogja érteni. Nem ember. Bizonyosan, ez sem, de más sem robban fel vagy repül szerte anyagi érdekeltség híján.

Amíg higgadásra buzdító levelem-megpróbáltam elhelyezni, április huszadika után a Bajor Statisztikai és Mérésügyi Hivatal a kérdést rendezettnek tekinti, s az érdeklődőknek megoldást sugall a rendszer védelmére, a rendszereket ideiglenesen gondozza, amíg alkalmasan áttér a javallott megoldásra.

Csak ennyit jelent, ha olvasmányainkat egy adott forrásból, most nevezetesen az MTI-től vesszük át, bizonyítottan - már tévedett, amiért még inkább ellenőrzésre szorul- nem hisszük, hogy más is érthet a kérdéshez, csalódás az ára, újságunk és mundérunk koszolódik.

A helykitöltéses újságírás mindig visszarúg.

Minden esetben illik dokumentálódni, kényes ügyekben, s amihez nem éppen értünk, egyenesen, kikerülhetetlen kötelező.

(1999)

 11     FIGARO                                 opus 217.

A gáztöltő melletti park belső felében volt egy ház. Illetve kettő. Nem sok volt hasonló sem a környéken. A telek elejét szinte betöltötték, a két épület egymással szembe. Egyikben lakott a mester és családja, a másikban volt a mûhely. A mûhelynek volt egyetlen férfiszobája. Ott nyírtak, borotváltak, szesszel, olajjal kenegettek, az eltévedt körmöket helyes irányba terelték. A nõi szakaszban több szoba volt, elég sok titok lengte be ezt a környéket. A két épület között tartottak egy nagy virágos udvart. Illett, vagy nem, a magamfajta kiváncsi gyerek az ajtóig is ellopakodtam, de megszólításkor a virágok takarásából leselkedtem. Itt lakott Feri bácsi. Esténként a Színháznál .s néha a divatszalonnál tevékenykedett. Máskor otthon dolgozott. Szép francia bajsza gondosan fésülve, nyírva, egy színészies másolt mosollyal kísérve, a környék szépasszonyait tartotta kordában. A mester vagy mûvész jól végezte a dolgát. A hajba turkáláson kívûl a körmöket és a sarkokat is gondozta. Az asszonyok szeme környékét igen nagy gonddal ápolta, talán még néha kissé vontatottabban, mint azt kellene.

A kijáró kiskapu mellett a lécek lefoszlottak. Talán egy éjjel valami kocsi tántorodott neki. Nem javították ki. Valamire vártak. Talán kártérítési ajánlatot reméltek. A sok foghíjas lécnek egy nagy, lemezes táblát támasztottak neki. A felírat lehámlott, de figyelemmel kiolvashattad: Olasz Ferencz Szépészeti Mûintézet. Hajgondozás, körömápolás, dauer és egyebek mellett, nagybetûkkel írták a hajszárítást. Még láttam, a vedernél valamivel nagyobb edényt a hölgy fejére helyezték, valami emelõvel kiegyensúlyozták, s akkor a csodálatos villamos áramot rácsatolták. A hölgyek nedves fürtjei közé meleg levegõt fújtak s ezzel hamarosan a leghosszabb szálú hajak is megszáradtak. Dolgozni lehetett velük. Volt még egy kifejezés a táblán, amivel nem mentem sokra. Kozmetikai szalon, ezt vedd magadhoz, mi a frász lehet. A következõ tíz évben csak megtudom valahonnan.

(1968)

11 Gólyanénik                                 opus 218.

Az elsõ perctõl akadozott a gondolat, a ködösítés nem váltott ki semmilyen elõnyt. Értetlenséget kerített többet. A gyermekparalizis és a tüdõvész járványok között két bábaasszony mûködött a környéken. Jól és eredményesen dolgoztak. Egész nap uton voltak és mindenkihez volt eligazításuk. Az én futó ismeretségemre gondolva, két kedves nõszemélyre gondolhatok. Ha valaki, példásan kedveset kellene emlegetni, akkor szívesen mondhatom, Anikó néni és Erzsike néni, azok igen. A kisebb öcsém születésekor szertefoszlott a szülésrõl szóló mágia. A szüleim egy kedves, természetes dolgot hazugságba fulasztottak. Azt hitték, jó az, ami sokaknak bevett szokás. Hazudtak, talán könyebbségnek tûnt. A néni nem volt gólya, és egyáltalán semmi gólya nem járt. December tizedike, térdig érõ hó és fület tépõ hideg volt. Csak én voltam édesanyám mellett, és el kellett küldenie Erzsike nénihez, jönne minél hamarabb. Jött is velem. S kiderült a nagy hazugság.

Most ide csak annyi kivánkozik, hogy akkor ott durcásan azt vetettem ki magamból, hogy vajon még sok mindenben hazudtatok. Tartóznak a válasszal, nem rendeztük el ezt a számlát soha.

(19*69)

11 Serfőzök                                      opus 219.

A környéken alig volt utca, ahol valaki ne fözött volna sört. A környéken három – négy féle sört is főztek. A legvénebb asszonyok ugyan nem mondták el, de lényegében répareszelékből, áztatott gabonaörledékből s valami magokból, vagy nyers cukorból. A házi sört melegen vagy legalább langyosan itták, mielőtt megszállt volna. Nem fájt senkinek semmije tőle. Egészséges táplálék kiegészítő volt. A szászok, valamivel később, a hetvenes években dobozokban hozták a sörélesztőt. Az anyagot beáztatták, az üvegekbe egy kanálka cukrot tettek és az ázalékkal feltöltötték. A másik hétvégen ihatták, mint a kocsmai sört. Ez aztán nem mindig sikerült.

( 1976 )

Gőzdögök                                      opus 221.

Mi, a tizenhetek bandája, akikből tizenketten a Hős Pionír címet szeretnénk megkapni, tudomásunkra jutott, hogy a kisállomás végében három gőzmozdony áll a vakvágányon. Egy hete. Mi, rézveretes indián unokák és harcedzett felderítők, komoly haditervet készítettünk. Bekerítettük, megtámadtuk, lefegyvereztük és aztán csak úgy ott hagytuk azokat. A fegyvereiket, azaz minden réz és bronzholmit (nem vettük észre a vas és egyébféléket), amit csak meg tudtunk mozdítani, elvittük a Barabás- a vasács- hoz. Ott (igen lassan, mi ezt egyáltalán nem vettük észre) sokáig méregettünk, jegyzeteltünk. Az utolsó előtti hősiességi próbát túlteljesítettük. Úgy el voltunk foglalva magunkkal, hogy semmit sem sejtettünk. Az inas irányítása mellett (mi ezt sem vettük észre), a rendőrség körbe kerítette a vasudvart. Ránk csaptak. Megijesztettek. Eszünkbe se jutott elszaladni. Minket ott helybe, szépen kihallgattak. Megtudtuk, hogy amit tettünk, az lopás. Mars haza, s holnap apátokkal jöttök a milíciára. Szép jövő. Mi, a gyönyörű pionírok. Hősök. Szombaton délután és vasárnap délelőtt is mi lehetünk az osztag négyszög főszereplői. Drága ár.

Pedig aznap az iskolában azt tanultuk, hogy holnaptól csak olajos mozdonyok lesznek. A gőzmozdonyokat nyugdíjazzák. Fekete-fehéren.

A fő kihallgató hátra tolta a sapkáját, belepirulva könnyezett. Köhögve röhögött.

Sztálin elvtársra esküszöm. Ennyi hiszékeny, hülye gyereket...Lenin elvtárs se látott. De senki más se. Mars haza! Csak bámultunk. Bambán. Így bámultak ránk. Kábán. Senki nem tudta, hogy nyugtázza az esetet. A gyermekek ostobák. Az oktatóik hülyék. Az iskola lopni tanít. A rendőrök elengedik a tolvajt. A vasutasok gondatlanok. A vasasok feljelentenek. A szomszédok kiröhögnek. Miattunk két hónapig nem lehetett négyszöget tartani. A nagyok egymást méregették, ki a nagyobb hülye? Nem döntöttek.

Nagy hiányosság.

Érdekes, a gyermekeknek egyáltalán nem hiányzott. A dolgot példátlan ütemben igyekeztek elfelejteni.

(1961)

A Mindenható dolga                            opus 222.

1. A Mindenható a Teremtőtől a Szeretet és a Tudás kérdéseire vár még választ.

2. A Mindenható elrendelte a szükséges keretek kiutalását.

3. A Teremtő időben kiment a kísérlethez alkalmas, kiszemelt laboratórium-terepre.

(1967)

A naplóból esett ki                           opus 223.

1.)***Hogy szavad ne feledd, s azért sorba legyen az öltés, ALMA JANÓt felnőtt korában ALMA JÁNOSnak tisztelték (u.a.m: Szar Bandikó, nevét jegyzőségi végzéssel, 30 napos kikiáltásra bírói döntéssel, sok utána járással 150 lejes okmány bélyeggel Szar Andrásra változtatta- napi hír), nem éppen valóság alap hiányával, a Pacsirta-telepen-1968.)

2.)***Ebben a könyv lerakatban csak rövidáruk találhatók:

     -egypercesek

     -félpercesek

     -majdfélpercesek

     -töredékpercesek;

 illetve:

     -egyperecek

     -félperecek

     -majdfélperecek

     -töredékperecek, azaz morzsák.(1969)

3.)***Az élet kínálkozó ötleteiből írtam, gondosan és hetykén, kapkodva és alázattal, alaposan és elnyújtva, felületesen és összefoglalva. Mindig vélt jó szándékom tudatában. Mindezeket. Mindenkinek. Magamból. Egyetlen nagykeblű pillanat alatt. Ami bizony évek óta tart.(1970)

4.)***Ami nincs itt, az máshol van. Ha kívánod, azt is felforgatom. Sokat írtam -dijó-ként, ezért dijólógiának is neveztem. Már több tervezett keretet átléptem. A tervet mégsem teljesítettem. De a tényképet, azt soha sem lehet befejezettnek tudni.(1971)

5.)***A lux az a fénnyel kapcsolatos, a laux keresztmamim nyelvbicsaklatából ered. A fényképhez sok minden, a tényképhez kevés kell. Még hogy én kevés lennék? Akkora vagyok, mint egy albérleti szoba. Ha bemegyek, másnak ki kell jönnie. Ezért nem vagyok otthon. Soha. (1972)

6.)***Írtam a tanítómnak. Megkapta. Érdemesítette. Írtam újságnak. Számba vette. Megjelentette. Írtam a nőknek. Megértették. Eljöttek érte. Írtam a fiókba. Ellopták. Feljelentettek érte. Nem írok semmit, senkinek. Keresnek. Valami bajod van? Talán. Nem én voltam? Nem én voltam. (1989)

7.)***Olvasom a Manhattan Kalauzt. Mintha fogamra szabták volna. Van kiválasztásom. Beindult az emésztésem. Megszerkesztem a Bolgárszegi Kalauzt. Olvasom, a Bodor-kút beomlott. Senki nem tartózkodott a közelben.

 (1979-1989)

Napsugaram                                    opus 224.

Miből lesz a palánta. . .

Megírtuk az olvasók levelét. A tanító bácsi kijavította. Ritka kedvességgel. Az Andrisé, az enyémmel épp a legjobb lett. A versenyen is ez volt az állás. Nemcsak a mi levelünk, hanem a válasz is tele volt könnyekkel. Komolyan. Olyan szép volt, hogy meghívtak. Nézzünk szerte a Napsugárnál. A megegyezett napra Bogdán bácsi, az én Sanyi bácsimmal fel is vitt. Két napja nem aludtunk, izgalmunkban. Nagy szertartásosság mellett fogadtak. Mind a ketten, nagy híres, tizenkét próbás pionírok voltunk. Csak alig ejtettük ki a nevét, akire kíváncsiak lettünk volna, amit látni akartunk, délig mindenkivel válthattunk, legalább két szót vagy egy kézfogásnyi ránézést, egy ölelést, elvittek ahová csak kértük. Ekkor találtam először Deák Ferencet, Román Viktort, Soó Zöld Margitot. Nem volt éppen Fodor Sándoruk. De a nyári jutalomtáborban vele is találkozhattunk. A városlátáskor véletlen Méhes Györggyel is találkoztunk. Olyan volt, mint a Mikulásjárás, meg volt beszélve, hogy véletlen találkozunk, mégis mindenki úgy tett, mintha csak összeszaladtunk volna. Annyi minden ért akkor, hogy hetek múlva tértünk magunkhoz. Egy jó kerek évig mesélhettünk róla. Alig győztük a hetvenkedést. Velem többet beszélt. Nekem azt mondta. Azt nem neked mutatta. Efféléket vitattunk. Senkinek nem sikerült ezt később megismételni. Szinte ma is alig hiszem, hogy én ennek részese lehettem. A bolgárkerti iskolából. Miből lesz a fának való. . .

Andris ékszer-műszerésszé vált, én közműves-agyépítész lettem.

A tervek szerint másfelé indultunk. Erre csak úgy letértünk. Egy emberöltőnyi terelőpályán vagyunk. Minden nap fogalmazási versenyt tartunk. Van amikor kijavítanak, van amikor javítatlan maradunk. Mégis nagy útravalónak bizonyult, hogy a tanító ránk irányította a Napsugarat.

(1973)

Nem kétséges                                  opus 225.

Egy tétova kézi vonal ceruzával nekem eredeti. Törölhetetlen. Egy akármivel kezelt gépi vonal nekem tőrdöfés a gondolat s az ihlet ellen. Retusált. Aki valamelyiket húzza, az maradiaknak modern. Aki szemléli, az sem baj, mert üdvözül. De aki se nem műveli, se nem ügyeli, annak nagyon nagy a bűne. Minden nap kötelező módon rajzolnunk kell valamit. Mint az emberi kommunikáció egyik alapvető megnyilvánulási formáját, gyakorolnunk kell. A rajzolás nagyon fontos önkifejezési eszköz.

(1991)

tetras Graffityimos                           opus 226.

-FALRA hányva:

*

Ha elkapsz, mikor a budidba firkálok,

Neked megteszem, a bugyidba pisálok.

(1977)

*

HÍMRINGYÓK

SZERELMES VAGYOK A MARKOMBA

(1978)

*

ÉRDEMES MEGVÁRNI A HASMENÉS VÉGÉT

(1980)

*

Közbudinak kell a közfala

Mindennel tele firkálva

(1995)

*

-TELEFONBETYÁRNAK a pimasz képére:

*

Halló Raffia, kinek a fia a Maffia?

(1980)

*

-a lift HÁZ FALÁRA:

*

TALÁLKOZZUNK 1980 PÉNTEKEN DÉLBEN

én eljöttem, vártalak.

(1981)

***

NE BAZD ÖREGEM

a telefonszámlámat,

csak rokonaidat, engedelmemmel

a nyelvedet se   C S A K             

a nyelved nem nyalásra való ! ?

(1998)

Mózes postája                                 opus 227.

3, Az nem mese, amit a tízparancsolatról gondolok. Tudod, van három parancs, amiben az Úr leszögezi, neki tartozol azok teljesítésével. Nem tudod elfelejteni. Olyan, mint a mesében. Három gyermek, három királylány s sok egyéb három. Akkor jön az emberi kötelezettségek jegyzéke. Heten. Magadnak és felebarátaidnak. Nem tudod elfelejteni. Heten, mint az éjek és nappalok, vagy a sárkány fejei, s még más hetesek. Megjegyzed, mert tudnod kell. Az egyik a Szentháromság, a másik a Hétszentség. Ez a kettő együtt éppen tíz. A nulla alapszám az összegezésre. A hamis ítélet jele. Az egy alapszám a szorzatra. Ami a teljesen igaz ítélet jele is. A két szám együtt jelzi a tízet. A számolás alapját. Még a kettes számrendszerben is. Ezzel a két jegyecskével, bármit leírhatunk. Számot és betűt. Így tanultuk, így mondjuk. Nincs új a Nap alatt. Nagyon rég ismerjük. Csak nem mondtuk senkinek. Nehogy megirigyelnék.

(1981)

Na, végre                                     opus 230.

Itt van a nagy pillanat. A hatalomátvétel óta először van valami demokratikus körvonal. Nem lenne ildomos elszalasztani az alkalmat. Mert senki sem gondolta volna, hogy a nemzeti televíziós felkelés az egyetlen párt helyett huszonegymillió pártot nemzene a nagy reményű nemzetnek. De az lett. A családom hat tagja, hat párti nézet tulajdonosa. Mind demokratikus arcvonal. Rosszabb a parlamenti meghallgatásnál. Az egyik cipőért, a másik ennivalóért, a harmadik a közfogyasztás időben törlesztéséért visít. A kevéssé váló jövedelemről nincs rámfigyelés. Elfogyott a meghallgatás. Nincs beruházás, nincs költségvetés, csak félelmetes költés. Az apa a fő. Az apa a tényező. Mindenki rászól, tegyen már valamit, de tüstént. A minden napi dráguláshoz változatlan kevés a fizetés. Ha állami, ha magán vállalat fizet. A vezetőség gondjai és flancai előbb valók. Ki tehet róla, ha a nagy okos apa, egy ilyen langyosvíz mozgalomhoz csatlakozott. Pénz, pénz és pénz kell. Mindenkinek. Eredmény, eredmény és eredmény kell. Néhányaknak. Munka, munka és munka nem kell. Senkinek. Majd az állam segítsen. Azért van egyáltalán. Sok van még a hitelkártyáján. Szavazzunk. Mi van most soron. Ne kiabáljunk egyszerre. Elnapolom a beszélgetést. Csak annyi maradt a demokrácia fogalmából, hogy mindenki beszélhet. De azért mégse egyszerre. Az úton is azt hiszed, mehetsz át nyakra-főre. Ki van festve. Te vagy az elsőbbség élvezője. Mégha a béna meg se tudna állni. Túl későn léptél elé. Jajgass és követelj. Az a hibás, aki beléd verte, a zebrán te lennél előnybe.

Istenem, ha a demokrácia nyerne, milyen szép világ is lenne. Vagy leselkedne ránk?!

Gyermekeim, ugye még ismertek, én vagyok az apátok, s hoztam nektek a piacról s a boltból, amire jutott, egészségetekre. Szinte azt mondtam, füveket és nyüveket, mert ehetetlenek. Hát cipőt nem veszünk, ruhát csak nektek, az autót részletre adtam el, több lesz vele az élvezet, ha egyszer ránk virrad…a nagy kereset. A szabad versenyes piacgazdaság les ránk, világosan látható lépés előnyben van. A vállán át vet ránk némi lebecsülő pillantásokat.

(1996)

PICUKA3                                       opus 231.

Gyermekkoromban a legtöbb gondot okozta, semmire nem voltam annyira figyelmes, nem törődtem vele annyit, mint a Picuka esettel. Az is lehet, hogy aránytalanul sokat töprengtem az eseten. Túl sok kételyt ébresztett bennem. Picuka, egyike volt Ilon néni városszerte híres, bengáli tigrisre emlékeztető macskáinak.  Azelőtt és azután is állatbarát voltam s vagyok. Csak akkor, mintha megtántorodtam volna.

Megidézett Picukámra senki se kenheti rá, hogy nálunk a murok ágyásban szívesen heverészett volna. Tróger miatt egyetlen rokonukkal se jöttek hozzánk. Minden fantáziámra szükségem volt, hogy felismerjem a nagyszerű Siccet. Valahogy úgy nézett ki, mintha három utca éhes kandúrjával verekedett volna, tépett, sáros bunda, rémült szemek és remegő lábak. Természetellenesen megtört farok. A nagyszerű tigris a lehető legsilányabb látványt tárta elém, kiábrándító élménybe részesített. Olyan óvatosan nyúltam utána, Lajcsira gondolva, azt hittem, az egész egy nagy tragédia, de nem lett semmi. Úgy el volt nyűve, hogy épp csak védekezni nem akart. Egy sállal rákötöttem a vasalódeszkára, hogy netalán a kényes művelet valamelyik pillanatában ne hagyjon ott. Gyorsan oda tettem, amiről azt hittem kellhet. Megtörtem a dióhéjat, óvatosan. Levakartam a szurkot a talpáról és a körmeiről, a lehető legfigyelmesebben. Közben egyet-egyet rángatózott, inkább idegesen, mint fájdalmasan. Megmostam benzinben a lábait, amit nem fogadott a legteljesebb örömmel. Tejbe kenyeret aprítottam, védett helyen átadtam. Mintha kedvét lelte volna benne, hosszas óvatoskodás után neki látott. Csodálkozva számbavette a lábait. Oda kapott, mintha baja lenne vele. Talán sebes a lába, én nem figyeltem, s a sebre benzint töltöttem. Soha nem mondja meg. Aztán lassan, mintha most tanulna járni, elment a diófa alá. Ott hosszan nyalogatta magát. Nemsokára alig lehetett látni, hogy valami bántódása lett volna korábban. Ilon néni a csókáktól, vagy honnan, megtudta, hogy előkerültében a kis tigrist én ápoltam. Nem győzött hálálkodni. A tigriskölyök pedig rokkázva dorombolt nekem. Lajcsit aznap este megleste, és rábőgött, mint a rokonainál szokás. Ha nem öl meg figyelmetlenségből, akkor széles ívben elkerülöm. Drága Jóistenem, add meg a macskának ami neki jár, s nekem kérlek utalj ki valami nyugalmat. Nem tudom, mikor tettem helyesen. Vagy helytelen.

Minden Picukákból elegem lett, s van egész életemre.

Valamennyi idő multával, aztán Lajcsi színe előtt is meg kell jelennem. Nem a barátom magasságosságával volna bajom, csakhogy nem hagytam a macska gyilkolászást véghez vinni. Ez bizony neheztelést tud eredményezni. Várhatóan hosszú távra szóló szószünet van kilátásba.

(1962)

Itt van a titok                               opus 232.

Ez az ember, egy hete nem alszik. Mikor felszálltunk, azt mondta, hogy Segesvárig aludni fog. Ez elég a megmaradáshoz. Dolga lesz. Napokig kell futkosnia. Azonnal elaludt. Vagy tízszer is fel akartam költeni. Rettenetesen csikorgatta a fogát. Izzadott. Hánykolódott. Vacogott. Nyöszörgött. A hátamon vettem le Segesváron. Brassóban több esélyem lett volna. Itt még a vízcsap sem létezett. Nem álmodott semmit. Mondta. Nagyon szomjas volt. A végét járta.

Látszott rajta. Mire nem vállalkozom egyszer-egyszer.

(1971)

Néznek minket                                 opus 233.

     Valamikor kamaszkorom szemnyílásának ocsúdása idején történt. Arról értesültem, hogy van egy olyan szerv, ami az állam biztonságával foglalkozik. Nos, ennek a szervnek többek között van két osztálya, amely ellenünk védi az államot, politikai, területi és egyebek terén. Nem értettem többet a dologból, mint amit kevés fantáziával hozzá lehet keverni a filléres kémregényekhez. A valóság nem kevés ragasztással arról szól, hogy az állam mindent megtesz, hogy közel kétszáz év alatt összeguberált, történelminek nevezett, területét minden áron megóvja. Ehhez viszont egy keményen következetes légtornász politikát kell előállítani. Ha mindenre nem is, de a kényesebb kérdésekre azonnali válasz szükségeltetik. Az ilyen ténykedésnek a kulcsa feltétel nélkül egyetlen ösvényen somfordál, egy képzelt helyzet támasztásában merül ki. A képzelt helyzetnek minden lehetséges körülményt ki kell merítenie, és állandó feladattá lesz a beállítások tervezése, fenntartása és az ezekből támadt bajok vagy hibák nyomainak eltűntetése. Ennek a dolognak gyakorlatba ültetése nem egyszerű feladat. De a szolgálatosok nem rettennek vissza semmitől. A katonákat ki kell emelni a környezetükből a törököknél hagyománnyá lett janicsár módon. Akkor azután naponta minden étkezéshez el kell valakinek ismételnie, hogy az ország minden mozdulatát egy eleven ellenség rossz szándékkal és fondorlatos indulattal figyeli. A mondóka szinte verselő formában szajkózza a rossz fél minden gondolatát. Ha a katona már csak a fal mellett nem fél, vagy nem kell sötétben mennie, akkor valaki nevesíti és meghatározza az ellenség nemzetiségét. Sietve hozzáteszik, az ellenség az első perctől az alkalmas pillanatot várja, amikor lecsaphat és szertezilálja az okosan megkomponált és sokoldalúan felkészült országunkat. Arról senki nem beszél, hogy az ellenség mit tenne a nagy lecsapás után. De az előrelátás az nagy dolog, ha senki nem alszik, akkor megelőzhető a lecsapás. Ezért mindenki gyanús, ha egyáltalán az ellenségnek nyilvánított nép tagja. Marad egy sunyi út, beolvadni. Ettől senki nem lesz megbízhatóbb, csak időt nyer. Aki pedig nem óhajt beolvadni, azzal kapcsolatban fennmarad a kétely. Most ez orosz érdekeltség, tehát vidáman fennmarad. Nincs a világon senki, akihez ebben az ügyben folyamodni lehetne. Ezért nyomul nyugodtan az eltűntetés szerve. A fiúk a megleckéztetést mindenki részére hozzáférhetővé teszik. Elég, ha az embernek nemzeti hovatartozása felől vannak kijelenteni valói, vagy egyáltalán bármiféle kérdéseket bátorkodik feltenni. A valódi és nagyobb baj akkor várható, amikor az egyetértésben dolgozó köznépnek is ugyanezt kezdik bemagyarázni. És a tömegben rámutatnak a követett ellenségre. A követett ellenséget kifárasztják és nagy, közös megkönnyebbülésre leterítik.

(1970)  

Látni a szemedtől nem lehet                     opus 235.

     I* Miért kellene hinnünk neked?

     II* Az betegség, ha kiráz a hideg, hidegről forróra váltasz, azaz belázasodsz. A szerelem fordítva teszi ugyanezt.

     III* Szeretném hallani, ki az aki miatt órákon a tanulók nem tudnak figyelni- hát a tanár elvtárs, mert mindegyre közbe szól.

     IV* E pericolosso sporgersi.

V* Meg nem gondoltam, hogy mondanom kellett volna.

     VI* Azon a napon kezdődik a káosz, amelyiken először összekeverik a mennyiséget a minőséggel. Próbapadon, tégelyekben, könyvekben és a fejekben egyaránt próbálkozhatnak, egyetlen jelzett eredmény van kilátásban.

VII* Többet ér a bolond bölcs, minden bölcs bolondnál.

*Az eszetlen szerencséje több a szerencsétlen eszénél.

VIII* A kakast tanítsd meg tójni!

IX* Előbb csak csodálgattalak, bámulat-ficamokat gyógyíthatatlant kaptam, azután megváltottalak, mert olyan ostobán gyarló voltál, majd átalakítottalak, a saját hasonmásomra. Ma már semmire sem hasonlítasz. Most mit kezdjek veled, Világ?

X* Az erős eszme olyan hatalom, hogy a cáfolónak is erőt ad.

     XI* Az igazság mindig győz-tanultam. Csak még nem tapasztaltam.

     XII* A boldogságról van egy könyvtári címjegyzék. Az olvasói előjegyzés több száz évre foglalt.

     XIII* Minden esély birtokosai vagyunk. Csak a birtoklási jogé nem.

(1981)

Vaku III                                      opus 236.

A remeteszegi magyar iskolába járt a környék minden lelke. Egyszer aztán nyitottak egy román osztályt. Abba az egybe aztán elsőtől negyedikig mindenki befért, aki román akart lenni. A szászok tovább is a maroshídi suliba, a zsidók az iskolautcaiba jártak. Csakhogy a román osztállyal egyszerre alapos változások lettek.

Az iskolaszolga úgy gondolta, s komolyan, mert egész nap csak mondogatta, vége lesz a magyaroknak. Nem volt túl kedves a jaja, de gondolatébresztőnek szánhatta.

Az új osztály miatt lassan minden románul folyt. Kicserélték az ellenőrző könyveket. Nem adtak magyar értesítőt. A jegyzőkönyveket s a felmérőket románul adták meg. A könyveket sokszor, túl sokszor átnézték. A bizalom nem volt kegyes. A kételkedés mély gyökerekből táplálkozott. Akkor még egyirányú volt. A falakra s az ajtók fölé előbb kétnyelvű, ahol nem ott csak román felirat került. Az udvaron a négyszögek még magyarul mentek, valameddig. Ha a román tanító néni volt a szolgálatos, akkor tiszta románul mondta amit akart. Azt nem volt szabad lefordítani. A többiek aztán, ha akarták kétszer is elmondhatták a magukét. Feltétlen románul egyikszer muszáj volt. Mikor nem így mondta, akkor tűntetve egyre hangosabban beszéltek.

Az új iskolával ez a felállás teljesen átfordult, természtesen a román tagozat javára.

Természetesen, ez nyíltan senkit sem érdekelt.

(1985)

Neveletlen                                    opus 237.

A Pacsirta telepen fel sem merült senkiben, hogy a világ megmentésre várna. A világ csendesen pipázott és bámult a nagy, békés semmibe. Nem lesz háború- szokta mondogatni, s a fal felé fordulva szundított egyet ebéd után.

Már akkor, egy éve a Jókai Mór utcai iskola rajz tagozatára jártam. Kiegészítő foglalkozásnak választottam. Nem tudom mitől, de nekünk a világ, nem volt így a legjobb. Megegyeztünk, hogy a szüleink óvatos intelmei szerint, nehogy a biztonsági szolgálatnak adnánk dolgot, sőt nagy ívben kerüljük ki őket. Mégis, ha kell, ha nem, mi meg fogjuk menteni a világot. Hiszen a mentés gondolata ott van minden tizenéves tarsolyában. Kell valami, ami az emberpalántával elhiteti, hogy ő mennyire fontos és értelmes. Ez a gondolat beképzeltté fokozza a kis tacskót, olyannyira, hogy a nemzedéki viták parazsára is képes legyen öntömjéneket és illóolajakat húgyolni. A megmentés első szakaszában rettenetesbe kapcsoltuk az alkotó tanulást. Csabi, festészetből tett ki magáért. Tomi, a grafikát emelte magasabb szintre. Peti, kimintázott agyagban még az anyukádból is. Kari, olyan színeket kevert amilyent álmodni sem mertél. Laci tusban rajzolgatott, közben verseket irogatott. Magam, pedig inkább a szerkesztések szerkezetével voltam többet elfoglalva. Túl is mentem az ajánlott határokon. A második év végére, az előcsarnokba tárlatot szerveztünk. Fondorlatos módon, mindenkit meg akartunk nyerni a felhajtásnak. A parancsnoknak eladtuk az ötletet, hogy mi azt hallottuk, több iskola tanulói fognak saját évzáró tárlatot rendezni. Mi, persze nem maradhatunk le. Meg is rendeztük, csak a többi iskolák maradtak adósok. A mi parancsnokunk még büszke is volt. Vállalkozás kockázata nélkül, vetélytársak nélkül, kész anyag felkínálással, fáradozásmentesen kiállítást rendezett. Mi, akkor úgy tartottuk, megmentettük a világot. Bemutattuk azt a művészetet, amint az akkor a mi életünkbe beszívódott. Még pozitív értékelést is kaptunk.

Ma nem azzal hencegek, hogy ezt az értékelést kicsikartuk, hanem arra hívom fel a figyelmed, hogy erre a visszajelzésre szükségünk volt. Ugyanígy vannak ezzel az összes utánunk jött nemzedékek is. Nem eshetnek ki az oda figyelésből. Főként, ha a felelősek szakmai önbecsülésüket vélnék felfedezni ebben.

(1978)

Lecke I                                       opus 238.

Bevezetés a legfontosabbnak tartott jelentőség nélküli eset vizsgálatába. Drága kis okosom, engem nem nagyon érdekelhet a te, meg a ti hadakozó fajelméletetek. Az elsőbbség dolga nekem nem vitás, csak azt vitatom, hogy az vagy-e aminek vallod magad. Nyilván szeretném tudni a nagy valóságot. A várható természetesen képtelen, netalán arculvágó kegyetlenségeivel együtt. A baj csak az lehetne nekem, ha az igazság nevében azt kapnám, amit évek óta kénytelen, de kelendőn visszavetek. Igazam miatt háttérbe taszítást vagy éppen büntetést. A röhej, hogy erre van a legnagyobb esélyem.

Nos, a vizsgált terület egy hatalmas, erdős és posztvulkanikus övezet. Itt nem ült sokat senki. A hetvenes években nagy erdőirtásokat rendeztek, mert kellett a fa a Dunától délre levő erődök építéséhez. A százas években több erődvárost és őrzött utakat építettek. Az utakat a területen kívül is megnyújtották. Az erődvárosokon kívül őrtornyokat is építettek. A római hadak katonái és leszerelt telepesei a világ minden tájáról származtak. Senkiről nem hallottam, hogy leszerelése után hazament volna. A hadak délre térése után csak a vándor népekről hallani. Sorban átjártak az összes vándor népek. Nem mondanám, hogy libasorban átsettenkedtek a terület csendje fölött. Hát, nem. Maguk után, csak dúlást és szemetet hagytak. Bizonyosan megálltak pihenni, s ritkán kopott le egy-egy család vagy kisebb törzsi közösség. A többiek mentek tovább. Akik a bujdosásból előjöttek, csodálkozva látták, hogy elhagyott javaikba mások költöztek. Erre vagy megverekedtek vagy, keserűen tovább mentek. Az eredményről kevés beszámoló maradt fenn.

De tények az én észrevételem támogatják.

(1991)

Cinque Graffitilles                           opus 239.

-LAKÓNEGYEDI GARÁZSFALRA, JOBB HíJÁN:

*

Ez egy Isten háta mögötti hely

ki firkál a hátamra?

AZ ISTEN

A másik

(1990)

*

A SEMMI SE MINDEN

A MINDEN AZ SEMMI

ha felépítjük

(1986)

*

-CSAK az én BUDIm FALáRA:

*

Ebbe egyszer belefütyültek

(1971)

*

Volt idő, hogy megtanuljam,

Hiába írok a falra,

Jön az asszony, bírálja

Azonnal, s letakarja.

(1989)

*

-BUDITALÁNY kelt ott, mint fenn:

Ez a keresztrejtvény,

Tarka-barka tehén,

Itt ebben a szagüregben

Tied lesz majd, ha… megfejted.

(1990)

*

-TÁBORI  HÁZIKÓ FALÁRA:

*

Mi a különbség egy liba között?

HÁT A LÁBA KÖZÖTT?

(1990)

*

Volt egyszer egy zománcozott fehér táblácska. Eredetileg összefüggő felirat volt rajta, s a megfelelő helyen lehetett kifüggesztve. Felszegezve, mert látszik a szegző lyukak helye. Most is jó valaminek, de a feladat már nem a régi. A zománcból egy rész leromlott. Ez olvasható: a tót tessék betenni.

Dehát

csak belül van kilincs

Akkor is.

(1979)

*

kirándulni nem megyek

fülembe a Blendamed

 (1983)

*

a piros levél                                 opus 241.

Megszaporodtak a gondok, még kiesem a leveles füzetből.

Megmondtam úgye, hogy a legyek rájárnak a dögre. Azt hiszik sok a pénzem. De ha sok is lenne, akkor is azzal törődnék amivel most, uff,

a gyenge karóú fönök

Még volt egy gyűrött képeslap, az is tiszta pirossal. Össze-vissza maszatolva.

(1973)

Száműzésben                                   opus 242.

A kéretlen fürdő nagyon rosszul esett. Az emberi közöny, mellyel a bajba jutottakat körülvették, még rosszabb volt. Én tudtam rövidesen. A marosvásárhelyieket valami más helyiek, de ki fogják túrni a lakukból. Itt mások fognak lakni. Új utcákat vágnak, hogy a feledés lépjen a régiek nyomába. Ha nem tetszik, elmehetsz. Hallottad naponta, ha akartad hallhattad álmodban. Nem volt álmod tőle. Ráadásul haza, nem helyeztek volna egy kosár pénzért sem. Ezerhatvan lejt kerestem először. Sem Szeredában, sem Brassóban, de még Szentgyörgyön sem volt elég egy lakásra. Tíz év alatt sem. Ott legalább nem fürdet a Maros. Nem veszik el a személyi igazolványod, hogy erővel kitöröljék a lakhelyed. Ha okvetetlenkedsz, lebontanak. Mindenestől. Ideiglenes fehér papírt adnak. Minek mást? Kulák se vagy, pofa be. Költözz a francba, nem érdekel. Boldogok a balgák, hiszen nem törődnek mindennel. Még mindig vannak a Beregánban koncentrációs táborok. Most hallom, hogy mégse hanta.

Így eshetett velem is a dolog, hogy hivatalos állami kinevezésem, amire még büszke is voltam, nem volt egyéb egy kötött lakhelyi száműzetésnél. Miután többek szöktek el, a kinevezések helyéről, a felvigyázás igen költséges lett volna. A követésre hallgatólagosan nem áldoztak. Jövőre újabb fiatalokat nyomorítottak meg.

Nem teszem a tetejébe, hogy a személyi igazolványomban is benyúltak erővel. Az állandó lakhellyel rendelkező marosvásárhelyi bejelentkezésem akaratom ellenére megsemmisítették. Falusi állandó lakhelyet jelöltek ki, mondván egy évig bár falun kell laknom. Már több mint tíz éve.

(1984) 

szabad vers                                    opus 243.

Álmodom,

Ő a szabadság.

Megvárom, ha nyújtja karját.

Közelebb már el sem jöhet.

Elkapom, a cipő sarkát.

Elhaladt, ez maradt nekem.

Álmodom,

még nem szabadság.

Zavarban

vagyok, ex-pelenkám.

Felrúgom,

hát búját s báját.

Álmodom,

már nincs szabadság.

Nézhetsz, úgyse látsz,

Hihetsz, reszketve,

Marad, mit nem bánsz,

Kiteregetve.

Álmodom,

mi a szabadság.

(1968)

Katonababa                                    opus 244.

Miki, a nagyobb, persze ehhez mérten sokat is látott. Bár nehezemre esik, belátom, hogy a világ praktikus dolgairól többet tudott. Neki már két nővére is komolyan udvaroltatott, míg nekem még csak egy árva húgom sem, nemhogy nővérem lett volna. Aztán az unokanővérem az cukrosvíz, mert a Miki gyerek meg is foghatta testvérei ruhadarabjait, kezét vagy egész testét, addig nekem ehhez jussom nem lett. A sors sugallatára pedig Miki elvégezte a kívánt, de többnyire elhalasztott beavatásunk. A nyárelő több szombat délutánján a Gazdis majorház háta mögött, egész estefelébe hajlón, két-három katona tisztecske s két-három rendőröcske, ritkán egy tűzoltócska párosult. Úgy, ahogy mondom a teljes nyersességében a dolognak, ugyanis a Malom utcai lámpás ház jó ideje megszűnt, valami agyszülemény megtestesítése gyanánt. A télen pedig a természet adta erők tartalékba kerültek, a katona tisztecske olyan mohón tekergette, lehetetlen, hogy nem lett volna valami eredménye. Csettintgetve hozzá, bizonyította, hogy a nagyon ősi mesterség nem tud olyan kimerültséget okozni, hogy azt újra ne kezdenék. Amit akkor láttunk, máskor nem láthattuk. Egyszer aztán egy ismerős forma lányt kétszer láttam arrafelé, mert az egyszeri nézés nekem sem lett volna elég. Hát akkor arra jöttem rá, hogy nekem itt nézelődni valóm nem igen akad. Nem szerelmet lesek lopva, hanem iparengedély nélküli bikásdit. Hát a mutatvány láttán, nem is éppen ennek tartottam azt, amit dédelgetve, sokszor meggondoltam. Amiben én másképp reménykedtem, ha majd összehozna a sors egyik vagy másik lánnyal, ami talán neki sem volna ellenére, akkor. . .Ezektől a lányoktól talán épp emiatt tartózkodtam amennyiben lehetett. Aztán később újabb események örvénylettek körülöttem. A látványt megpróbáltam újrajátszani és gyakorolni, dehát nekem egyszer sem ez lett. Az én életem családi képe aztán teljesen más sarokpontok szerint alakult.

(1970)

Hát                                           opus 245.

Azt gondolom, hogy senki nem kíváncsi a véleményemre. Az égadta nagyvilágon senki. Én ezen a tájon olyan délafrikai státuszban vagyok. Nem mondanám, de követhető. Jóllehet az én családfám több mint ötszáz éve itt van. Soha nem terjedtünk Kövesd körül még százötven kilométerre se. Mégis jön ez a bukarestinek álcázott vadalak és elkezd itt építeni. Szellemeket, hagyományokat és feltételeket. Az utóbbiakból nekem korlátokat fon. Parancsol. Ezt tegyed. Mi ott fenn ezt találjuk jónak. Én pedig a türelem és jó megértés biztosítékaként teszem. Aztán kimegy a látókörömből, s csúfondárosan röhög. Rajtam és társaimon. Ezt kapom, mert a dolgom végeztem. S jó pofikát vágok hozzá, hogy a tinók eszmei imidzse ne romoljon. Ő pedig éppen az én szemberöhögésemre utazik. Alig várja, hogy lázadnék. Hát annál bárányabbat mutatok. S így vagyunk ezzel mindközönségesen.

Nézem, ez én, ezek pedig mi volnánk? Hát szégyenlhetném magamat. A gyávaság csak az élet mentésére erény. Azonkívül égő teher.

(1992)

Még mindig az idő izgat                       opus 246.

     Pedig az óra-idő számlálóként ezzel van a legkevesebb törődés. Köztudott, senki nem hiszi, hogy a számítógépek háza táján a dolgunk elvégeztük. Biztosan közbe kell lépnünk, mint annyi máskor, be kell telepítenünk néhány fontos utasítást. Megmondjuk, azt ami nem engedi az 1900-t a 2000-el, de még a 2100-al sem összetéveszteni. A gép fogja érteni. Nem ember. Bizonyosan, ez sem, de más sem robban fel vagy repül szerte anyagi érdekeltség híján.

Amíg higgadásra buzdító levelem megpróbáltam elhelyezni, április huszadika után a Bajor Statisztikai és Mérésügyi Hivatal a kérdést rendezettnek tekinti, s az érdeklődőknek megoldást sugall a rendszer védelmére, a rendszereket ideiglenesen gondozza, amíg alkalmasan áttér  a javallott megoldásra.

Csak ennyit jelent, ha olvasmányainkat egy adott forrásból, most nevezetesen az MTI- től vesszük át, bizonyítottan -már tévedett amiért még inkább ellenőrzésre szorul- nem hisszük, hogy más is érthet a kérdéshez, csalódás az ára, újságunk és mundérunk koszolódik.

A hely és lap kitöltéses kampány újságírás mindig visszarúg.

Minden esetben illik dokumentálódni, kényes ügyekben s amihez nem éppen értünk, egyenesen, kikerülhetetlen kötelező. Ez dolog körül iszonyú tájékozatlanság uralkodik. A köd eloszlatásához illene valami mérésügyi népszerűsítőket olvasni. Még a legnagyobb okosoknak is.

(1999)

A vérpróba                                    opus 247.

Nem mondom, sok dolog szépen megvilágosodott. Azt hiszem látom és érzem az összefüggéseket a következményeikkel együtt. Megtudtam s attól kitaláltam sok miértnek az azértját. Egy dolog azonban ma sem hagy nyugton. Pedig megnyugtattak.

Akkor vasárnap reggelente volt a verseny. A versenyre azzal a meggyőződéssel kell mennem, hogy a huszonnégyből valaki huszonharmadik is lesz. Bogdán bá' kedvesen biztatott, minden marha nyalhat sós szénát, de jobb a csokoládés banán. A hangár előtt, mintha sürgés-forgás lett volna, valami ráadás izgalom sugárzott. A nyertes talán Svédországba megy. Egyre hangosabb a hír, vastagodik a tengerparti ingyen nyaralás s a predeáli party. Utolsó pillantás a szerelésre, simi a hasnak, simi a hasaljnak, futás a kibli, mert az égbe kire vagy mire pisilni. Egyszer Krisztiánra a legszebb lebegésen jött, szakadt minden, nem bírta, úgy fordult amint helyesnek találta. S mikor lejött, az eleje tiszta egy: . . magára pisilt, a szerencsétlen.

Ott fenn, soknak nem tiszta mikor van fenn, vagy lenn valamelyik alkatrésze. A szél is fúj valamerre. Alig végeztem, az öreg egy rumos-csokoládé szeletet adott. Ügyes légy-kacsintott. A tréfák nem mentek, komorak voltunk, mértük az ellenfeleket. A bukarestieket ki nem állhattuk, pofátlanul nyerni jöttek, sokszor kétszer jobb eredménnyel vesztettünk. Óvtak, s leírtak. Senki nem hiszi, hogy ez milyen egyszerű. Ilyen feszülten versenyre még soha nem mentem. Valami nincs rendbe velem. Már a rajtra is kész voltam, amikor szóltak. Indulás a parancsnokságra. Vár őkapitánysága. Nem maradhatok le, emberek- kapaszkodtam fűbe, s a fák, messze voltak-röhögtek. Nem is maradsz le-ha nem lesz verseny. Mások mentek a startvonalra, csak mi Andrissal a parancsnokságra.

Vizelet-próba. Soha nem volt még ilyen. Röhej. Nincs bennem egy köpésnyi sem. Megvárják, itt egy üveg citromlé. Addig iszod, amíg lesz. Attól aztán versenyezhetsz. Addig vért vettek, és nyugtattak, hogy semmi gáz. Ezután a versenyeken próbát vesznek a jelöltektől. Egy liter citromos löttyből aztán keservesen csak lett valamicske lé. Mehettünk az égbe.

Neki feszültem. Nyertem. Nem hagytam el magam.

Mégis levettek. Nyilatkozzam, a héten mit ettem. A csokoládét sokat firtatták. A citromos levet aztán ne hallják- fenyegettek. Az igazolványom bevonták. Ha nem mondom meg ki adta a gyógyszereket, többé nem repülhetek. Néztem ki áll a pártomra, siet a segítségemre. Egyedül voltam nagyon, ráadásul otthon sem lelkesedtek a lebegéseimért.

Végül is kibírtam az egész marhaságot. Csak...nem ilyen egyszerűen estem át rajta. Abszolút semmit nem tudtam meg arról, hogy mi van vagy lehet velem. Minden kérdésemre csak tekergették a nyakukat. Nem is bántam a bevont igazolványt. A sportorvos is csak hümmögött.

Svédországban sem voltam. Otthon kiutálták a győzelmem. Milyen az az országos trófea, amelyet nem adnak a kezedbe? A világversenyre pedig útlevél, ahhoz pedig aláírt vezetői kérés járt volna. A lemaradásomon mindenki csodálkozott, bár tartalékban elvihettek volna.

Ha nem, hát nem.

Legyenek boldogok vele. Az igazolványom nem újítottam meg. Ha nem félek vagy szégyenleném, a szerbekhez igazolnék. Hívtak többször is. A családom féltett. A dolog így félre lett téve. Szerb versenyzővé lehettem volna.

(1970)

nyelvelek                                     opus 248.

nemcsakezzelkezdenémde

- ajtókocsoló- ajakkőtő- áldamás- absitas- aszaló- almaprés- ángja- árenda- attázó- avas- aránkó- árasztó kapu- akol- adóbévallás- ágos- akadék- bucsin- bujka- boronaház- betéti társulás- bőrnyútász- beruházási bank- bőcső- bakarasz- békó- berszánj- bihajtehen- bokály- bodonkút- bordica- butykó- buzogány- bidonkas- beruházó- bocskorlyuktágító- batyikol- balta- berezsina- borda- burjánfestőlé- bogzott rojtok- cserfa- cédola -cserépkásztró- cibere- csuszka- condra- csertőrő- cüpellő- cseber- cséplőszán- csatló- cifrajárom- csecsescsipor- cséphadaró- csapos fa- czimerman- czinkus- csepűfonó- családi vállalkozás- csontnyél- csicsói malomkő- cseléd- csonguljodhat- csuhészőnyeg- cséplőcsűr- csepesz- cserge- deg- drányica- dürücköl- dullószék- degec- dagadó- déllő- dörgölő- dikics- dugó- degedt- dránic- dálya- dzselizánc- erege- elegjes- efű- ejtel- estáló- edzett üveges- eszteke- étek- eszterhaj- erestevenj- estelneke- érmellék- ezüst gyűrű- esztena- engedelem- égetett vizes kártya- ejgerös-étekös kantár- fánc- fésűs koszorú- fazár- fanyereg- félkupás- fakó szekér- fenkőkészítés- füllbevaló- földes hitelszövetkezet- fogat- féregös- festettjárom- fenőtok- füles ivókanál- forcsok- féreje- fészi- főrevaló- futkosószer- fertályos- füst- furu- festékesek- fiújáték- ficsipor- faragott kapatisztító- faeke- fentő- foszni- folytás- főkötő- firhang- gerebenj- gyanta- gombosfedő- galambbúg- gyutacs- gazolta- gabonaszoró- gjócs- gyepű- gerezdes fal- guzsalj- gerebéző- gyula- gjál- gjalu- gyjalagas- gyjalogszán- gornjik- gratiz- gjüp- guba- hadakodás- harang- halás- hunyolókés- hámor- hímezés- hozományosláda- hajtott abrancs- hodály- hajzás- hímes kendő- házállás- hajtottszék -hagjománj- hasított üvegös- haricska- harisnja- harmóda- huzáras katana- hüte szeget- hegyes fal- hámos- imett- inya- iszamodós- ivadék- itten- igjir- icce- izen- ivókanta- ibrik- idén- íjjas- igéz- jó- jármos ökör- imecsfalvipap- istráng- istáp- iharos- irtás- irgalom- irtózat- jobbágytelek- jelezés- járlat- járomfő- jegöc- julánus- jegyözet- járhatós- járandóság- jószág- juss- kompona- kecskélőfa- kerítésdísz- kazettás menyezet- kaláka- kékfestő- kantár- kapudúc- katlan- kemence- kaszaszék- kas- kasárolás- ked- kéregdoboz- kabolás- kelenta- kupáncsok- kásadaráló- kártya- kaputeke- kőörlő - kútkáva- kén jszer- kolomp- ködmen- kaszavas- kékbujka- külü- kalongja- kanta- kuzsi- közös- kölcsön- kalandos temető- kápolna- káplán- kereskedelmi társaság- köcsen jussa- kereskedelmi bank- kucsma- kapta- küpü- kölöp- koponyalék- kaszten- kapubálvány- kapukereszt- kerülőeke- keszü- kankó- kőkapu- kupa- közbirtokosság- kapuvető- kóc- kónusz -kaliba- kendő- kőfaragó- korlátolt felelősségű társaság- kérelem- kehes- köntés- közlakos- kupa- kászuly- kentjárom- kővágó- kopja- láda- leváta- lőcs- légely- laj- lésza-d.szeretem- lófő- lúgozó- lábas- lószerszámok- letétjegy- libáncs- mestergerenda- magánosítási alap- malomárokőr- morzsáló- makkoltató- markális szék- marokvas- malomároklappantyú- mogyorótörő- mart- méta- méjtej- mundur- mundér- méhküpű- merő- mészégetés- monyator- magló- márjás- nadály- nyerges mesterség- négyel- nyás- nyírés- nemök- nyereg- nyavalya- napszállat- nyirkosság- neszel- nyék- nádlás- njil- njügg- ötödfű- osztováta- orsó- ösmer- ola- ökörszekér- orja- örökfal- oroz- ostatlan- okol- ostorkarika- olajütő- ösven- ördegláda- odor- ökörös- öjves- orsókarika- peták- pirics- pityóka- pendely- pór- püksidáripoltura- putjeláris- pocok- pádumna- por- persely- ponkfejtő- párta- pajatta- padoságy- plenkács- pozona- posztóványoló- pornyálás- pozdorja- perkál- polyvahányólapát- rovottpálca- rákszita- reznyica- rojtolás- részvénytársaság- rigótál- ricskol- róvásírás -ruhásrúd- rogja- reja- szabaccság- szedele- szörötöt- sarja- szokmánj- sajos- sarjú- sütőharang- szentlélek- szemverés- suskó- szilvaaszaló- szentély- szer- szekérlőcs- szapulókád- sóstejmérő- szejkés ökörszekér- szuszék- szűr- sótartó- szotyor- súlyemelő- sulytalan- sulyok- sül- sasos fal- szénégetés- süveg- szekérkerék- szalú- szádokfa- szapú- sírkő- sóváradi közbirtokosság- sópalj- számadófa- szekerce- szentsimoni búcsú- südő- szarvazat- szirony- szakadát közbirtokosság- tőbot- tüzelősarok- tanorok- tökhajborlopó-téka- tökmagtörő- téltúl- tépés- tiró- topán- toro- tatárkaseperő- tucatmester- tálas- tiló- táborba- terüh- táljog- tekenő- torhabelű- tízér színek -tarnác- targonca- tizedhatasak- tökhajcsupor- tizesek- udvarház- üver- úriszék- ület- udvarhely- üdvezít- utód- üvecs bárán- utanász- undor- ungon- berken- üjjű- udvari bíró- ugar- udvarka- üdő- udvaronc- ügybevesz- újparaszt- ülés jószág- uzus- űzet- úrbér- vadkanagyar- várda- vérár- vetőszeg- vasborona- véka- vonókés- véső- ványolt csizma- versen- vajforma- váltóeke- vados- vállalkozói társulás- vájó- vasúti töltés- vetéskapu- vérök- vízvető- vicenátus- ványoló- zargat- zeng- zsendely- zihlad- zeke- zuvat- zsilic- zeke- zsendelyszeg- zabola- zákány- zsúp- zigla- zimony- zúgattyú- zsendic-nemtudomabbahagyni.

Emellé értelmező szótárt írni. Az volna jó.

(1998)

A VERS                                       opus 249.

Csak arra intenélek, ha merném s lehet, hogy verssel ne is próbálkozz, rövidnek ugyan nem hosszabb valamely közönséges szónál, értelme sem zavaróbb a mindennapi váltó-tájékoztatónál, bírálóid mégis sokat szeretnének benne ingyen és fáradozásmentve olvasni, és sok közismert dolgot benne felfedezni, ha másképp szóltál volna, persze a tehénvakarót a fejedre próbálnák tenni, és még senki illetékes nem is tudja, ez a sorsformáló vers is megszülethetett volna.

Merthogy vers nincs is, mindenki képzelt, harmonikus rímben talál megoldást dolgaira.

(1990)

Sechste Wandaufschriften in das B-Haltestelle     opus 250.

*

ITT MINDENKI KURVA

nem baj, maradj velünk

TE CSAK TUDOD

AKI IRTA AZ TUDJA

még csak te hiányoztál

(1989)

 *

A sekeli sarta a magiart

SZENZÁCIÓS SZERZŐRE

valló felirat helyére

EZ A LYUK ERŐSEN SÁROS

attól nekünk még sorba kinyalhatod

MEGLÁTHATOD,

IGEN NAGY VÁROS

(1998)

*

HÜJE SÜKET:

Vakírást adok anyukád emlékére

Ez nikt halltestelle,

ez szimplán halltung,

a rokon felmutatva halltunk

MEG

Mindenkor másért

Valaki ismeretlen fiáért.

(1999)

*

FOGALMATOK SEM VOLT A BUSZRÓL

NEMHOGY A MEGÁLLÓJÁRÓL

(1988)

*

HÁROM KIVÁNSÁG A MESÉBEN VAN

HÁROM IGAZSÁG A MAGYARNAK VAN

HÁROM PARANCSOLATA ÉPP AZ ÚRNAK VAN

(1996)

*

ORTODOX            Ez piros-sárga, mehettek haza, keletikék.

AZ ARANYHAL     RÁMKENTED A FESTÉKET, NEM KÉRHETSZ EGYET SE.

IS                        A mi kaptárunk nem a tiétek,

ERDÉLYBEN       meg kell szokjátok, bármily nehéz lesz.

                Vagy szökhettek, mi nem vesszük zokon.

(1997)

*

Párizs a keleties fejlődés Napja

Pá rizs a csájna szaporulat bukása

(1980)

A vérebek                                     opus 251.

A vérebek olyan ugatós lények. A vérebek vegyes növésűek. A vérebek többnyire barna és fekete bőrűek. A vérebek két lábon élénken ugrálnak, s nagyon ritkán repülnek. Nem pihennek soha a vérebek. Nem igaz, hogy az ugatós véreb nem harap. Minden véreb harap. A vérebeknek nem raknak fészket, mert nem tudni, mikor kell távozni. Stela tudná az biztos, ha raknának fészket. A vérebek itt vannak télen-nyáron. A vérebek nem futkosnak össze-vissza, csak pórázon a gazdájukhoz kötve. A vérebek nem holdénekesek, de nagyon zajos lények. A vérebek, ha valamit lelnek nagy dobverést és felhajtást rögtönöznek, a körülménynek. A vérebek büszkén hívják a többieket. A vérebek ruhája nyáron világosabb szürkés és télen sötétebb kék. A vérebek nyáron vaj és tejfürdőt vesznek. Ettől világosabbak lesznek a nyári vérebek. Télen még lesni sem fáznak a vérebek. Olyan vastagon öltöztek, hogy a hideg nem éri át a vérebeket. A vérebek céltudatosabbak sok rovarnál. A vérebek alul nem maradnak, mindig vissza szúrnak, bármit alaposan rád bizonyítanak. A vérebeket el nem hajthatod, a gyermeked sem lesz hibátlan, ha valami árnyék van rád emelkedőben. A vérebeket a rendes házőrző kutya el akarja kapni, mint a macskákat. Ez a macskákkal többször sikerülhet, mint a vérebekkel. A vérebekre emiatt minden kutya jobban haragszik. Még nagyapám is haragszik a vérebekre. Azt mondja, a vérebek népe olyan fajta, könnyűnek tűnik, de igazán be nem csapható. Azt is szokta mondani, hogy a szűkagyú véreb se kutya. Ezen még a véreb is elcsodálkozik. Minden pusztító vész ellenére igen sokan vannak. A vérebek évente többször szaporodnak. Az utca sarkában húzódnak meg ilyenkor a vérebek, ha egy elfárad, ketten jönnek helyette. Sok az ellenségük a vérebeknek, ezért néha a barátjukba is belemarnak. A vérebeknek, ha nem volna ellenségük, akkor is találnának. A vérebek egy helyen keveset maradnak. Mihelyt felismerték őket, az ügyfelek tartózkodnak tőlük. A vérebek mindenhová legalább ketten mennek. A vérebek együtt mennek a mezőre, a piacra s a szemétre. A vérebek legjobban társukkal tartanak össze. A vérebek neked jó kollektivisták. A vérebek maguknak is jobb kapitalisták. Vigyázz, ne legyen, semmi közöd a vérebekhez! Ennek ellenére is megkereshetnek, a vérebek.

(1986)

Művészi hirdetés                              opus 253.

Eladó a hétvégin,

szétszedhető családi ház.

Telefonon a null-kilencvennégy-

nyolcvanegy-

harmincegy-

harmincnégy-

null-egyen érdeklődjön.

Micsoda számözön.

(1996)

Interjú                                       opus 254.

(A részlet mellőzi a szerkesztő lelkes bemutatóját, s legfölösebb nyújtásokat, ahogy a pozsonyi Munkásügyben megjelent)

„-A tengerészek patkányoknak nevezik a szárazföldieket. A repülők, akik valóban lenézik a földieket, minek is mondják  a lentieket?

-A repülők, a mi szintünkön  még látják a sürgölődő-forgolódó embereket. Nincs amiért emberségüktől elvonatkoztatni. Ha mégis kellene, talán hangyáknak nevezném őket. Hallottam persze nemtelen, rangtalan és agyatlan halandók megnevezésekről vagy állati sorba toló minősítésekről. Én azonban a hangyáknál maradnék. A magasabban és gyorsabban repülők pedig számba se veszik az átrepült területek élőlényeit. A zaj és a  sebesség erre nem kínál semmilyen lehetőséget. Véleményük közlésére sincs idejük. Emiatt nem is tudhatunk róla. Ha megállnak, talán megmondanák.

-A repülés kire-kire hordozhat némi károsodást. Nem tartható embertelenségnek, hogy nem tiltakozik senki?

-A repülést emberek tervezik. Emberek hajtják végre. Emberek fejezik be. Emberek értékelik. Nem tagadható, hogy a környezeti ártalmakkal senki sem foglalkozik  Az előbbi egy nagyon szorosan összetartozó közösség. Egyetlen elem se működik a másik nélkül. Bármely kihagyás, figyelmetlenség, személytelenség egyaránt  végzetes lehet a közösség minden tagjára nézve. Ezért nem lehet a mások ténykedésén vagy dolgaikon tréfálkozni. A tréfákat és a jópofákat a moziba kell megnéznünk. A család tagjainak tettei, épp a saját tettünk. A nézők pedig többnyire nincsenek tisztában a repülés dolgaival, sem egyes jelenségek következményeivel. Akkor ki, mi ellen tiltakozzék?

-Mi a fontosabb, a bátorság és a elhivatottság közül?

-A repülés főként gyakorlat dolga. Az oktató és a gyakornok egyaránt felelős az eredményért. Felelősek az említett csapatmunka előkészítéséért. A bátorság, amiről szívesen és sokan regélnek, mindenkinek van. Az elhivatottságot én kitartásnak nevezném. A többi pedig a siker örömének várása. Amilyen egyszerű, olyan hosszadalmas. Én ezt látom. Nekem ezt adja, egyelőre.

-Tényleg ennyire komoly a dolog?

-A rendelkezésünkre álló időt egyre rövidebbre szabják. Ha mindennel el akarunk érni, akkor igyekeznünk kell. Ebből fakad a dolog komolysága. Nyegleségnek tartom, s butaságnak minősítem, aki viccelni valót lát a dologban."

(1970)

Javak                                   opus?    ( '56 )    

Földi javak          5

Mennyei javak        6

Politikai javak     56

Ha tudhatnám kinek a java. . ., betájolás hiányában éppen a poklok java!?!

Ingatlan javak     256

Gazdasági javak    756

Mikor elkezdtem, még emlékeztem:

javak; javák; javek; javék; javik; javík; javok; javók; javök; javők; javük; javűk; jávak; jávák; jávek; jávék; jávik; jávík; jávok; jávók; jávök; jávők; jávük; jávűk; . . . jűvűk; . . .

vagy ilyesmi sem idegen:

javakba; javakból; javakra; javakról; javakat; javaktól; javaknak; javakért; javakon; javak is; javakig; javakkal; javallt; javallatlan; javallat; . . .

ezek meg tényleg innen valók:

javában, javadalmaz, javadalom, javakorabeli, javas, javaslat, javasol, javít, javító, jávor, javul, jóvágású, jóváhagy, jóváír, jóvérű, joviális, jóvoltából, jövedék, jövedelem, jövel, jövendő, jövés, jöveszt, jövet, jövevény, jövő, jővő, . . .

Ingósági javak           sokötvenhat

Földrajzi javak    956

Ingatag javak                           hiányzóötvenhatosok

Erkölcsi javak    1956

A lényegről máig is körültekintő óvatossággal értekeznek a beavatottak, vagy a titoktartásban érdekeltek. Vannak források, melyek az okkal elhihető félrevezetést tartják elfogadottnak. Minden mérkőzést valaki javára fordítanak. Nem akarom úgy mondani, döntenek el. A java még hátra van. A jövő java egyelőre titkos. Nem ismerheti senki, amit tartogat nekünk. Ráadásul még mindig moszkvai hatásra kotyvasztanak. Akik egyszer érdekközösségben öltek, azok egymást és bárkit, bármikor szívesen megölnek. Csak az érdekeiknek megfeleljen. Mindenkor a saját javukra. Még az öléstől sem rettennek vissza, amint mondtam.

(1996)

A nagy próba                                  opus 257.

Olvasom a Magazin mellékletben, hogy 28 méteres alumínium csík és mintegy 12 méternyi üvegszál elegendő egy jóféle delta-szárnyhoz. Ez aztán tényleg nem nagydolog. Mintha erre vártam volna. Vagy nem? Elkészítem a második merevszárnyam. Megint repülni fogok. A hegyek tövében.

Féltől három méteres darabokban, hat szinte tolvajnak álcázott munkatárssal és kétaraszos pofabőr foszlással a legváltozatosabb úton begyűl minden alapanyag. A szín padlásán egy hónap alatt összeszerelem. Bevonom és lefestem. Megkeresztelem. Lesem az időjárást. Az öregeket az agyhúgykövük és a csontkocogásuk felől vallatom. Végül két türelmetlen segédem és támogatómmal egyik kora őszi vasárnap délelőttre, a mise alatti szélcsendre tűzöm ki a zavartalanságot igénylő próbarepülést.

Az idő megfelel. Minden a helyén van. Még egyszer megnézem. A rétecske türelmetlen topog alattam, mikor indulhatnék már. A szintkülönbség mintegy 180 méter. Éppen erre vágytam. Messze lehet látni. Csak fölösleges óvatosságtól várok még? Semmi zavaró nem mutatkozik. Indulok. Páratlan érzés. Felkuporodok a kakasülőre. Az egész völgy alattam. Nyugodtan és szépen szállok. Egyet-kettőt, ha kell, izgek-mozgok. A karom s a derekem megérzem. Nem ficánkolok, de változtatnom kell a helyzeten. Ez volt az első orbaiszéki repülés. A híd előtt aztán csendesen letérdepelek egy félrehúzódott, késett sarjús rétecskén. Sóhajom önkéntelen. Élményem csak magamban emésztem. Örülök, magamba kell fojtanom. Géptelen repülni, pótolhatatlan. Kinek is mondanám el. Mindenfelé kihalt mezők. Az emberek a termésért hálálkodnak most.

Összecsomagolom a dolgaim. Elszívok egy cigarettát. Az idő átbámul rajtam, a fűcsomókat rugdossa. Megjönnek a segédeim. Lelkendeznek. Még ilyent nem láttak. Talán többet is véltek látni, mint ami volt. Kerékpárra s hátra rakódunk. Irány vissza. Mennék még egyet.

Mire újra felérünk az irtott erdő széléhez, a levegő legalább tíz fokot melegedett. A völgy felett a langyos levegő a víz folyása ellen indul. Borzongok, de a szíjat mégis becsatolom. A kis barátaim tapsolnak. Biztosítás, neki vágok. Indulok. Hajrá, csávók! Minden a legnagyobb rendben levőnek ígéri magát. Nemsokára a patak felé fordulok. Kell ez nekem. Mindenki ezt tenné. Soha nem tudom meg, nemcsak értelmét nem tudom, hanem az esemény sem világos. Vagy a halottak lehelete jött felém. Vagy az irigyek fújtatása szakadt rám. Kétségtelen, hogy a szárny többé nem akart velem dolgozni. Rezgett, húzott, billegett, lefelé csapott, forgóba kezdett, felkapott, abba hagyta, váratlan megint folytatta. Képtelenül rövid idő alatt a magasfeszültségű vezeték elé vágódtam. Szinte neki csapódtam. Imádkozni kezdtem. Majdnem tíz méter múlva semmit sem tehetek. Nem hallgat rám a művem. Soha nem mondhatom el senkinek, hogy a régi malom felé repültem egy vasárnap délelőtt. Istenem…

Az alumíniumszálakat teraszfedőnek alakítottam át. A virágház ajtóeleme lett az üvegszál. A vásznat az iskola szellőző ablakára ragasztottam. Soha többet nem repülök magam szárnyán. Nem tarthatom magam fölösen bátornak. Felelősnek, mert az sem kevés, nem lehetek eléggé. Sárkányidomárnak pedig egyáltalán. Nem vagyok megfelelő. Kész.

Nem kockáztathatok, még akkor sem, ha egyesek megszólnak vagy gyávának neveznek. Mert nem tudják, mit beszélnek.

(1968-1972)

Nyolcadik grafittyiszok a parkírozóban         opus 258.

*

Ne nézz hátra!

HOL VAN ELŐRE?

(1990)

*

Lestelek, ahogy ígértem

MOST TUDOM MITŐL VISZKETTEM

(1995)

*

NEM IGAZÁN, SZERETTELEK ZSÓ

igazán, nem szerettelek jó

IGAZÁN nem tudom, MIT MONDTOK?

nem igazán!=igazán nem!

NEM VAGY FÉLHÜLYE.

igazán

(1998)

*

20. éves vagyok

EGÉSZSÉGEDRE

irigyelni való dolog

ÉN IS

TÚLÉLED

szeretnéd csak

(1998)

*

ÉN alá MOSTAM

ÉN beMOSTAM

ÉN elMOSTAM

ÉN felMOSTAM

ÉN is MOSTAM

ÉN kiMOSTAM

ÉN leMOSTAM

ÉN megMOSTAM

ÉN nem MOSTAM

ÉN se MOSTAM

ÉN calgonnal MOSTAM

(1997)

Az egyik idő                                  opus 260.

Kedvenc elméleteim közé tartozott a hatvan és hetvenes évek fordulóján az idő dolga. Nagytiszteletű fizika tanárom egy alkalommal valami deltaté viselkedését szerette volna tisztán láttatni, hát ránk kérdezett a felelős kioktató, főnöki magasabb rendűségével. Az övén már többet igazított, mint az a türelem jele lehetett volna. A csend lapuló bogarakként vastagon szétnyomott volna, ha nem lépett volna éppen elszánt, határozottabbat. Előttem haladt el az osztályhossz mérésben, hirtelen megállott, és rám illesztette a többször megismételt kérdését, mármint érteném-e amit kérdezett. Hát megvallom őszintén, azért vonakodtam jelentkezni is, mert nem értem melyik időről beszélünk itt némely előadás vagy lecke alatt. Valami szokott csúfondárosságot mondott, amit éppen szokottsága miatt máris elfelejtettem. Magamban rágódtam, valaha elmondhatom értő embereknek?

Hát belevágtam:- Itt van az alapelv, amig nem volt amivel mérni, addig nem is volt idő, mint olyan. Továbbá pohárnyi tiszta víz illenék, tréfamentesen. Van itt nekem egy számolásom. Az elemi részek valaha hozzávetőleg a másodperc milliárdnyiköbe s netán milliomodnégyzet része alatt kalapálódtak hidrogén maggá. Szinte ugyanennyi idő alatt lett valamelyik kalandvágyó hidrogén pár héliummá. Nem mondom jól? Üzenjetek be. Ha az ekképp tervezett világképem nem csal, akkor ez a dolog exponenciálisan tocsogva terjedt tova, amig a lehetséges százhuszonnyolc vegyi elem kialakult. Felelős bátran mondtam, hogy vélekedési alapom van, csakis százhuszonnyolcat jósolok. Még mindig, mikor az első kozmikus másodperc század része sem telt el. A dolog rég késznek vehető, ez a dolog koncentrikus hullámként lebeg, ismétlődik vagy kihagy. Az egyensúly miatt néha még keletkezik valami, de mi éppen négyzetmilliószoros sebességgel sem tudnánk elpusztítani a vegyileg adott világegyensúlyt. Lehet arra is fogadni, hogy a vegyi óra nagy szünetekkel tarkított leállásokkal vonszolja magát, valamerre.

A banda harsogó röhögésbe tört ki. Nagytiszteletű tanárom pedig még egyet húzott az amúgy is szoros köpenye övén. Nekem tények kellenek. Megmerevedett a buzgó hitelesnek vélt állása védelmére. Nem filozófia vagy mese jár ide, mi a deltaté? Valamilyen függvény, vagy efféle. Hát nem ezt akartam hallani. Erről még beszélünk-lépett tovább. A köpenye övén még egyet rántott. Az időelméletem elindult hódító útjára.

Lassan mindenki, aki számított megtudta, hogy én többféle időről értekezem. Időnként. Professzorom nagy bánatára, aki a fontosnak vélt kérdésére soha nem kapott kielégítőnek számító választ. Nem is hitte az én önkényesen megjelöltnek tartott osztályozásom. Pedig nem kell nagy tök hozzá, hogy az ember megemészthesse.

(1972)

Novalis muros scribas                         opus 261.

*

Itt járt BUG MAFIA, szívdobogva vár,

a kvarcórám mindig ettől ketyeg

Itt most BÚG MARIA, miközbe nem jár

csak vígan sóhajtózik és nyekeg

(1999)

*

SOHA NEM MEGYEK HOZZÁD

jó hogy nem is várok rád

(1998)

*

Takarítani illik.

Tessék taka-ríta-ni.

Takarítani kell is.

Meddig takar ít-ani?

AMIG REND LESZ VÉGRE

(2000)

*

Olyan vagy, mint a berlini Fal,

erős, nagy darab, de véged van.

(1990)

*

Marha, aki nem olvas,

a SOROk között.

Politikai Kiadó

(1991)

*

Marha, aki olvas,

TÖRZSKÖNYV KIADÓ

(1994)

*

NÉZZ SZEMBE VELEM

ne menj olyan gyorsan

(1992)

*

A MOTOR ELŐL VAN

az nem kifogás

(1992)

*

Meglásd, hátul is van olyan,

vagy jobb, vagy ugyanolyan.

(1992)

 *

Autót vennék

MOST SE TUDLAK MEGELŐZNI

(1993)

*

Nekem bár egy autó kellene.

Trabant is jó volna.

Fedeles bicikli minek?

Ha nincs, kívánj legalább új Skodát.

Nem vagy magadnál.

(1995)

*

Megint elkéstél

Akármennyit félretettél

Semmit se értél

(1996)

*

A lépróba                                     opus 262.

Nem mondom, sok dolog szépen megvilágosodott. Azt hiszem, látom és érzem az összefüggéseket a következményeikkel együtt. Megtudtam s attól kitaláltam sok miértnek az azértját. Egy dolog azonban ma sem hagy nyugton. Pedig megnyugtattak.

Már rég otthagytam mindent. Hazugsággal és úgy tűnt barátságokkal együtt. Ha a földről felszállsz, csak barátokkal lehetsz. Bíznod kell Istenben és nem téveszthet meg ember. Ezért csodálom, hogy amit nekem a rumos csokival beadtak, bizony nem épp ártalmatlan szer lehetett. A svédországi válogatótól jobban figyeltem. Egy éven belül kiálltam. Gyermekkori orvosomnak meséltem. Hümmögött. Aztán megígérte, utána néz a dolognak. Soha nem mondott semmit a vizsgálódásáról. Csak ajánlgatott, most szedj valami csonterősítőt, rossz a színed adok valami vitamint, ezt pedig vedd be szívnagyobbodás ellen. A vén kópé. Gondolhatta volna, egyszer csak rájövök a turpiságra. Hiszen már évek óta nem tartoztam hozzá. Sem korban, sem körzetben. Csak bíztam benne.

Kivizsgáltattam magam Szegeden. Hormonokat-késleltető, gyorsított energiagazdálkodású gyógyszereket szedtem. Ezek egyébiránt a sportban időszakosan serkentő, hosszú távon erősen lebontó jellegűek. Valaki ezt most utóbb helyre szerette volna hozni. Kaptam tehát valamelyes pótlást. A megbontásba lendült egyensúly nem csalt meg. De helyre, ki tudja, mikor jöhetek.

Mi lett azokkal, akik maradtak? Vagy nem is tudták meg miket faltak be. Bizonyára belehaltak.

Ha mégis kibírták, előléphetnek. Fehér egereknek.

(1970)

Ezt vedd meg                                  opus 264.

 Kijárás nélküli kert eladó

a Fügefa utcában.

Telefon: 09543218441

Hát már senkinek sem fix a telefonja? Mitől lesz egy kert kijárás nélkül való?

Az ilyent a szomszédoknak adják el. Vagy a szomszédok mással, maguk céljával vetetik meg. A kamrában van tíz fügém. Szó nem esett a fákjú-ról. Nem volnék ilyen. Ne feledd, én kiskorodban veled papást-mamást játszottam. Ezt nem feledheted.

(1990)

Harmadik, de nem utolsó                       opus 265.

Ez az aktuális címe a manapság feldolgozás alatt álló, nyomtatásra összeválogatott egyperceseknek. Az anyagot egyik kedves tanítványom bíztatásából fésülöm. Most mintha több értelme lenne, mint amikor hébe-hóba neki veselkedtem, akármiről írtam. Ezt mélyebbről gyűjtöttem. Van, amit régebbről őrzök. Van, amit már nem úgy gondolok, de nem bántam meg, hogy akkortájt nem kapott el az elprédáló lendület. Sok jegyzetem, s füzetekre menő anyagom veszett. Rendelésre biztos nem állok kötélnek, s alap került volna a következetlen eszmecserének. Mint annyiszor másokkal megtörtént. Uram, mennyien elmentek már, s mennyien készülnek. A mennyekbe, a külföldi mennybe s akárhová el. Csak itt ne legyenek. Itt  már az se megy, ha a gyümölcs a meggy.

Fogynak a fecnik. Vastagodik a kézirat. Semmit sem dobnék el. Loptak vagy dobtam már eleget.

Legszívesebben.

Annyira sietek, hisz minden vonat indulóban, s még nem szolgáltam meg az irodalmi segélyemet. Vagy nyugdíjnak fogjuk akkor becézgetni.

Majd elválik, a sietség nem tesz jót. Erre egyet pihenek. Siessen, akinek fúj a cukorgyár. Nekem már nincs is cukorgyáram. Eladtam a kötvényem. Hiszen nekem semmi nyereséget nem termelt. Pedig megígérték.

(1998)

Add fel magad                                 opus 266.

Szentgyörgy határában

 villa alávaló telek eladó.

Az első vásárló jól jár.

           Nahát, a második már nem is vásárló! Mi a szösz? Vagy tévednék? Kérem elárulni a titkot, mennyit kell pihenni az efféle hirdetések elé?

(1999)

VeseMIK                                       opus 267.

Mikor Litvániából haza üzentél, irigyeltelek. Nem volt mese. Semmi ép sem jutott eszembe. Addig ütöttek, amíg szétverték az ép, bal vesénket. Amelyik még akkor nálam volt. Csendben maradni. Ez a feladat. Nem nyugatra fordulni. Semmi szín alatt. Sőt operálni se mertek. Sokan. Mindenki vizsgálgatja a cipője orrát. Elmerülnek a nagy dologban. Fényesre kell sikálnod a cipőt. Minden nap. Adottnak, bonyolult feladat. Meg kell hajolni.

A vese mit se számít. A fronton veszett. Egy szerv mindig képes a másik szerv munkájának átvételére. A front ezáltal nyer. Csak a fekete tükör fényes legyen. Hát sikáljuk. Hejh, hányszor leköptelek. Soha nem engednél haza, nem vigyorognál, ha tudnád, hogy befelé fütyörészek.

Igazság szerint két vesém van. Egyik jobb, mint a másik. Neked csak rossz májad van, s az elvisz. Pokolra.

(1980)

EgyeteMIK                                     opus 268.

Az egyetem szép magas. Tornya órás. Teteje pávafarkas. A kapus tót. Még mindig. Nem enged be senkit. Mert hatalmas. Á tot puternik.

Tanuljátok meg. Szerényen, ha lehet. Az egyik, mindenkor a leghaladóbb dolog. Nyelvelni nem szabad. Kell. A legerősebb nyelven. Ha nem bírja. Ne marja. Minden más, álom. Anyám, egyetem. Ne sírj fel, fiam. Az csak álom. Aludjunk még, anyám. Serényen, ha lehet. Ordibáló és hadonászó embereket látok. Ki vannak kelve embertelenségükben. Azt ordítják, hogy csak nekik lehet igazuk. Anyám, már álmodni se merjek?

Ne, fiam, ne. Nem írtak nekünk egyetemet. Nekünk csak fő iskola jár. Hogy ne lehessünk vezetők. Az van megírva. Tanuld meg, hogy az élet nagyobb iskola. Semmi ahhoz képest az egyetemi törlő papír.

Van eset, hogy látatlanban is adnak. Csak nem a magunk fajtának. De olyan nekünk nem kell, már csak azért sem.

(1994)

EseteMIK                                      opus 269.

Mongóliába egyezménnyel küldtek. Szép volt. Jó volt. Soha nem ismétlik. El se engednek. A kórházból. Nem ismerik a betegséget, amit felszedtem. A vizsgálat alatt családommal is csak telefonon beszélhetek. Van egy pár éve. Itthon vagyok, űrvendégnek. Leszívják rólam a próbákat. A levegőt, s mehetek. A búsba.

Építem a nemzetek közötti barátságot, s közben engem leépítenek.

A helyzet nem reménytelen. Ha megszokom a mongol életvitelt, talán megmaradhatok. Oda kellene költöznöm, családostól. Véglegesen meg nem gyógyulhatok. Ott sem.

(1987)

MenyeMIK                                      opus 270.

A mennyben szinte végig ott voltam. Valamely korábbi életem végén jutottam oda. Nem sok fáradságomba került megőriznem a jogom. Minden majdnem megfelelt. A lehetséges kényelem adott. Az elvárás nem soknak ígérkezett. Az éghajlat kellemes volt. A várt jövő alkalmasan érdekesnek ígérkezett. Akkor hirtelen erős bal szél keletkezett. Sokunkat visszaminősítettek. Pokolra való népek, hogy mertetek? Pofátlanul, ide jönni? S repültünk.

Több szinttel alább vagyunk. Várhatóan, nem is emelkedünk. Az itt élők azt hiszik, hogy a mennyekben laknak. Láthatóan elégedettek a dolgukkal. Másról hitetlenkedve mosolyognak. Aki mást is tud, az álmodik. Itt csak az van, amit ők látnak. Nem kizárt lehetőség, hogy a gazdasági veszteségek egyensúlyozására, bevetik ezeket az átértékelő manővereket. Ha rákérdezel, okát nem adják, aztán sűrű bocsánat kérések közepette vissza tesznek. A hallgatag gyávákkal kevéssé törődnek. Sehol sem lehet tökéletes semmi. Miért lenne a mennyben?

Aztán tudod, az egyik ilyen mechanikus játéktervező meghal. Szent Péter lelkendezve fogadja. Percek alatt kiderül, hogy merre lesz elszállásolva. A gazda karonfogja és körbevezeti. A friss vendég úgy érzi magát, mintha hawaiba érkezett volna. Boldogan tér esti nyugovásra. Reggel szörnyű melegre ébred, érzi amint szobáját, megolvasztja a szabad tűz, amit meztelen ördögfiókák szítanak. Méltatlankodva kiabál Péter Úr után. A panaszra, hogy a tegnap nem ezt a sorsot mutatták, a szent csak annyit mondott:

- Az volt a DEMO, uram.

(1988)

VallóMIK                                      opus 271.

Beszélni, hát beszéltem. Mit tagadjam? Az összes kétszáz tizenegy egész hatvanöt század emberrel. Nyolccal a szakmáról. Tizenöttel a szolgáltatásokról. Harminccal a családjáról. A többivel, semmiről. Csak úgy. Közömbösen. Talán mirigybeszédet. Vagy testbeszéd is érdekel? Semmit. Esetleg megkérdeztem, hogy merre tartsak, ha kéretlen őreimtől elszabadulhattam. Ezek bármi sokan voltak, a nyilatkozatomba nem mutatkoztak. Nem mutatkozhattak. Szégyen, nem szégyen, ma hallom, hogy hazafiasságom csak azzal tarthatom fenn, ha tudom hány emberrel mit beszéltem. Akkor felelősen kiigazítom előbbi nyilatkozatom. Nem sokra emlékszem. Köszönöm. Nem mondták előre, hogy erre összpontosítani illenék.

Most már tudván az elvárást, ha még külföldre megyek, naplót vezetek, hogy hiteles beszámolót adhassak be a kiváncsi hivatalnak. Csak szeretném, ha a jobbik tapasztalataim megtanulnák és itthon is bevezetnék. Máskülönben, mi értelme van az egésznek? Meg akarnának félemlíteni, hogy amúgy vallomásom ellenére is tudják kivel beszéltem. Hát aztán? Nem titok, csak nem lehet röviden összefoglalni. Sokrétű a beszédfonalam, nem tudom értelme foszlatása nélkül jellemezni. Hibát követek el, ha őszinte vagyok. A legváratlanabb dologba kötnek bele. Ráadásul értelmetlenné teszik a vallomásom.

(1968)

EmbereMIK                                     opus 272.

Erdélyben a dolgok rendje nem szenved az alföldi huzattól. Amit onnan fütyörésznek, elvesz a fenyves zúgásában. A fő gond nem ez. A hatalom, melyet a Mindenható egyre fölénk rendel. Azzal van gond. Erősen töprengünk. Sok rend változott. A miénkkel mi leszen? HELYTELEN A NYELVEZETEM? Érdeked volna a félre gondolt beszéded? Nem ijedek meg. Nekem szokott dolog. Ti soha egyenesen nem beszéltek. Már nem gondolsz, a császári vérek nyomására se. Az anyaföld követel és hódít. Nincs annyi áradás. Mégis szenved a múltjától. A kivagyisága hódít. Vele vért és földet cseréltek. Hűnek ezért, ellenségnek azért. Lengyelt, szlovákot fogadtak. Erdőt vágtak. Zsidók fejéhez. Erődnek és tüzelőnek. Oláhok előbb dolgozni jöttek. Gabonát vetettek. Kenyérnek és baromnak. Koldusnak csak úgy is. Barmot őriztek. Kendert tiloltak az esőnek. Gyapjút szőttek a hidegnek. Az örmény fejte a tejeiket. Néha a hasznukat is. Ellátták dolgaikat. Nem haragudtak. Senkinek nem maradtak adósok. Őrizték a jussukat. Ez csak ennyi. És így marad. Emlékeik egyetlen nyelvét beszélik. A szerető emberségességét. Róvásukra írják. Dögróvás. Megróvás. Az Isten majd összevet, s kárt vallottnak fizet. Még egy kissé késik, de én remélem, hogy mindenki elnyeri, ami őt megilleti. A vezetők ideje nem jött el. Van ugyan egy-kettő, de a nép csendesen és óvatosan kivár. Nem hisznek a kecsegtetésnek. Hümmögnek, karikáznak, s nem hiszik ami rájuk jár. A székely embernek kell az országgyűlés. De csak amelyiket szabadon nyerte, s nem latinul tartják, mert azt már százötven éve felhagyta. Akkor is a hatalom szorította ki a székelyt. Most is a hatalom packázik. Meghívja, hogy aztán kirekeszthesse. Csak erre való. Ne dőljünk be. Nem hallják szavam, a fenyvesek hangosabban zúgnak.

(1995)

Válogatott bölcselkedések                     opus 275.

     I* Nincs feszültség az áramkörben. A kapcsolón sem kering áram. Mégis kapcsolgatnak.

     II* Az elitpártok energiát tartalékolnak. Valószerűen sós, ecetes lében tartósítva.

     III* A hazugság mindig jónak tartott indulattal együtt jön.

     IV* Minden verseny akkor jó, ha van első s utolsó.

     V* A demokráciát szerkesztik, működtetik, fejlesztik és megvédik. Önmagától nem létezik és nem működik.

VI* Akinek sok van annak több kell, s a több a többet vonja.

     VII* Már csak hányni jár beléd a lélek.

     VIII* Szabadok, mint a kíváncsi kecskegidók.

IX* Dombra telepedik a kutya, s ott kucorog.

X* Aki okos, Új-Zélandot választja.

     XI* A vélekedők hatalmasok. A butát sajnálják, az okost irigylik. Mind a kettőt kikészítik.

XII* Ne hajtsd az ágat, mert meglátnak.

XIII* Kicsiből sokat adni, nagydolog.

(1998)

ÉrtemMIK                                      opus 276.

A vonal értelme szerint, sokkal hosszabb valamely szakasznál. Nem kell mértani, tudomány-szigorúan kimért szakaszra gondolnod. Sőt. A két végpont sincs olyan egyértelműen kihangsúlyozva. Azt kell mondanom, hogy egy tétova vázlathoz, számtalan vonaldarabot használok. Számtalan szakaszt használok. Számtalan megfontolt mozdulatot fecsérlek rá. Számtalan fölösleges és tétova mozdulatot teszek ugyanakkor. Mindannyit látható vagy láthatatlan vonalak mentén. Valaha lesz-e valami gyümölcse? Van-e az egésznek legparányibb értelme? Meglátszik-e végre a felület?

Hát persze. A vonalak kusza sokaságában hangsúlyosan megvastagodik a lényeg. Mindenkinek azt az arcát mutatja, amelyiket az illető érzékelni képes. Mégha az ilyesmi többes számban ízelne is.

Legalább kétarcú síkot jelent-e? Ha arra járok, megnézem. Ha találom, megkérdezem.

(1999) 

Szegények                                     opus 277.

Mi fáradt halandók, ha lemostuk a nap porát, s ha véletlen eldöntöttük, hogy a színházba megyünk, a gazdagok előttünk vagy éppen velünk érkeznek. Be nem áll a szájuk. Azon nyávognak vagy selypítenek, hogy a mai darabot már harmadszor vagy ötödször kénytelenek megnézni. Ennyi, de bosszantó. Minek mondják?

Előadás végén jár egy sör vagy egy bor a prolinak. Kinek jut egy késett vacsorára, hiszen reggel frissen dologra kell kelni. Legkésőbb éjfélig, kusti lefekvés. Ssst. Csend és alvás. A késett részeg nem üvölt, a félős kutya sem szűköl. Gyors alvás, valaki korán kel és holnap is dolgozik. Mindenki ezt tudja.

Az egyik milliomos és még két félmilliomos rendszerint el-elmaradnak. A haza felé igyekvőktől. Bevágódnak valami vendéglőbe. A kalapból kihúzzák a szolgálatost, a többi személyzet, nyomás haza. Egy pincér és két zenész beosztott szolgaként, lesi intésük. Hajnali háromra aztán ők is lecsendesednek. Az éber erejük lassan elválik tőlük. Próbálnak, ágaskodnak, nekiveselkednek valahová még elmennének. Fogy az erő, több a bőgésbe is eliramodik, később hangosan nyögve szinte sírva, vagy szitkozódva, elválnak. Ha még maradt egy konflis, azt háromfelé kérik, fenyegetik, aztán mind felülnek s arra mennek, amilyen sorban a kocsis viszi őket. Van, amikor kötekednek a kocsissal, de az se hagyja magát, az ostorát megpattogtatja, s fennen kijelenti, hogy tud amit csak ő tud. Valahogy aztán a kapun benn lévén, még egy-egy nemesi ordítozást elengednek. Van, aki azt hiszi hajnalosan, hogy már a gyár dudál. Van, aki semmit sem tud meg ebből. Pedig nemsokára az ablakok szerre-rendre megvilágosulnak. A lehúzott kis petrólueumlámpák erőre kapnak. Másokat frissen gyújtanak. Megvilágítják a mosdóvizet, az inget, az ennivalót. Az ágyban maradt családra is esik némi fény. Nem jut belőle a cipőre, a harisnyára, vagy a csizmás kapcára.

Minden kezdődik elölről. Mennek s nézik a gazdagok már megtértek. Valamiből tudják, érzik, hogy itthon vannak. Pedig azoknak még horkolni sincs erejük. Nagy népies csend van. A sürgés-forgás csak lassan erősödik. Hát érti ezt valaki? Szóljon.

Jó népek, maguknak nincs dolguk? Nem dolgoznának valamiért?

Ezek akkor miből, mikor, hol, miért vannak?

Hallgass! Ezekért a buta kérdésekért, inkább téged nyiffantanak ki. Akinek ne lenne elég nagy háttere, már rég elvitték volna a nagy Dunai szigetre. A kérdésre pedig itt se így, ott se úgy, választ ne remélj. Minek képzeled magad? Te volnál Dreistein? Az, egy nyikháj, egy nieman.

Majd ötven év múlva, ha megéred, valaki elmondja, hogy nem pusztult ki a gazdagok írmagja, sőt szaporodott. Kiváló talajon engedtek gyökeret az újgazdagok. Már a negyedmilliomosok is dorbézolásba kezdhettek. Az osztályellenség nem ott harcol, ahol rákenik. A feladatot. Az mi lenne vagy lehetne? Hát feladat, amit a francia krém elit minden kultursejt elit ellenére sem volt képes megoldani. A rejtett polgárias fennmaradásban lelik az ellenszert. Gondolatban. Egy nap felkerekednek, s kiderül velünk éltek. S azért maradtak fenn, hogy nehogy vérszívók nélkül maradjunk.

Itt mendegélünk mi csendben, akik dolgozni fogunk. Más helyett is, ha kell! Vajon hányan vannak ők, akik előbb és több fizetést sepernek be, mint mi. Tényleg, egy tizenegy lejes ingért, a munkások összesen miért kapnak csak négy lejt. A többi talán a szovjet éhezőké lesz? Vagy ezeké a mulató éjjeli baglyoké.

(1976)

PolitiMIK                                     opus 278.

Együtt vagyunk, nem tagadom. Együtt nagyobb a kurázsi. Nagyobbat vállalhatunk. Többet foghatunk. Messzebb mehetünk. Csakhogy a politika nem egy belterjes kutyaf… Azt nem lehet többfelé rángatni. Ne menjetek a kormánynak a környékére se. Ha valami nem megy, annak az olaját biztos rátok fogják kenni. Meglátjátok. Tőletek jön majd minden, ami üzemhiba. Fogadjunk. Tolvajok és kurvák lesznek belőletek. Alakultok a fő politikai vonulathoz. Észre sem veszitek. Pont olyanok lesztek, mint akiknek most a segítségére siettek. Ne feledjétek, a kisember választott. Nem a politika nyúlt utánatok. S mikor majd a kisember másfelé siet, nem kapkodhatsz utána. Nem fog ráérni. Évente fog morzsolódni a szavazó együttesed. A kisember fordul s elmegy. A mai gazdát hiába szolgáltad, kenyérhéjat sem vet, lehet neki sem lesz. Harmadik menet sem lesz. Elszenvedheted.

(1996)

Cukrász                                       opus 279.

Volt, nem mondhatom egyszer, mert végig ott volt. A csempekályha lapokat készítő műhelyek és az ötös iskola között, volt egy zöld bódé. Akkora lehetett, mint egy jobbacska albérleti szoba. Abban volt szinte mindig, amikor én csak kívántam, I. bácsi. Nem is így hívták, de ő csak így szólítatta magát. A helyzet magától nem adódik, nem tudom mondani, hogy török létére, vagy cukrász minőségében, ezt vagy azt kellett tennie. Egyszóval ez a kalyiba a nemes édességek hajléka lett volna egész gyermekkoromban. Nem jegeces fagylaltot, hanem krémet nyaltál. Vehettél bármikor halvát, baklavát és marcipánt. Rendelhettél mazsolás kalácsot vagy nugát, és nyolcízű rahátot. Olyan tortát nem ettél kétszer, ha lehetett mindig mást ajánlott, hogy egyiket se unhasd meg. Lehetett krémes vagy béles, ha nem éppen dobosi réteges. Nyáron olyan szörpös vizet ittál, hogy másnapig is vitted szádban az ízét és aromáját. Télen át sem szűnt meg a különc ajánlat. Pijukával is gyümölcsöt etetett, pedig kornyikás és válogatós volt a szentem. Füstölt vagy szárított és cukrozott gyümölcs jutott, mindenki kedvére naponta más. Mindig csak banikért is sokat adott. Biztos vásárlónak számítottunk. Két dolog nem jött a buksimba máig. Ha egész nap a bódéban ücsörgött, mikor készítette a másnapra valókat. Hol tartotta olyan diszkréten a háromkerekű pléhszamarát, amivel öreg estéken a közeli Hídvégre karikázott. Az érthető volt, hogy a bal lábán magasított sarkú cipőt viselt, ettől páratlanul udvarias ember volt. Amíg voltak a zsidó és az örmény boltosok, mind segítettek az eladásban. A temetőben utcát nyitott. Ahol a sírját vette, ott négyet kellett átparcellázni, hogy a helye mindig a felkelő napot lesse. Valószínű békéval ment el. A végén már ipar sem volt, brágát sem vettek, a háromkerekűre hajtási engedély kellett. Egyszóval a zöld bódénak fokozatosan befellegzett. Az ipari cukrászok valamelyik ötéves terv végére biztos a nyomába lépnek. Benne lesz a köszöntőbe s az ünnepi jelentésbe. Kivételt képez, ha addig minden teljesen tönkre menne.

(1978)

Sportolók                                     opus 280.

A Lázár Ödön művelődési ház mellett tizenkét sportágban működött sportkör. Papíron. Ugyanis a két sifonban csak a leltárívek, trikók, gatyák és cipők sem fértek annyinak. De az öltöző szobában sem. Valódi csapat volt a fociban s a kézilabdában, a nagyok s a kicsik csapata, mind a kettőnél. Ott volt a futókör, változó létszámmal, de kifulladhatatlan lelkesedéssel. Volt még a kerékpározó csapat. Kisebb jelentőséggel ugyan, de a pityke csapat s bőrlabdát hajítók is léteztek. Minden tagnak volt egy rendszámozott, illetve szám nélküli trikója. Ilyen versenyző büszke volt a csapatára. A csapat számított rá. A ruhád otthonról hozd. A felszerelés árát megisszuk, ha nyertél. Hazafiságból sem semmi a helytállás. Zöld alapon szépen sárgán, Lázár Ödön MSK. A verseny után szépen kimostad, s a gondnoknak leadtad. Ha elfelejtetted volna, akkor egy másik versenyzőnek baja lehetett volna. Izzadtan, magad sem veszed fel. Mit vett volna magára? Nehezen ment ebben az időben a szabályos felszerelés dolga. Megjegyzem, ilyen országos bajnokságon volt ugyan baj a trikó csere-berével, ám a jelek szerint túléltük. Hozzá járt még a fekete klott gatya és kék-fehértalpú kolozsvári tornacipő. Valóságos forradalmat értünk, amikor a zöldtalpas kínai tenisz cipőket megkaptuk. Felhúzás előtt sokáig nézegettük.

 Volt egyszer egy futóverseny, a régi trikók díjban való értékesítésére. Annyi versenyző volt, hogy az MSK-nak az életben nem lesz annyi trikója. Nagy pályája van a LÖMSK-nek, de egy tűt nem tudtál volna leejteni, a nagy tülekedésben. Futott a környék apraja és nagyja. Alig lehetett korosztály s akármi szerint osztályozni a népet. A díjba aztán elhoztak mindent, amit a Maros, az Akarat, a Törekvés és a mindenféle szuszogó sportegyesületek nélkülözhettek vagy a molyoknak teher volt a vállán. Egyszerre papagáj színes lett a negyed, de többet nem is rendeztek ilyen mezei futóversenyt.

(1966)

MajoMIK                                       opus 281.

Itt van mindenki. Aki létezik, vagy csak valamire számít. Családtagok, rokonok, ismerősök, barátok. A nők szépek. Milyenek lehetnének. Kontyos, lófarkas, bodorított hajúak, simás mattarcok, festetlen és malteros szeműek. A mell és csípőbőség szabályos. Jut mindenkinek, amennyi kell. Mind mosolyognak a fényképész örömére. Úgy állnak, mint a csőnadrág. A férfiak kopaszok, beatesek vagy elvis-hullámosok. A válluk többnyire elég széles. Másként mindenki egyforma. Középen az orra, felül mellette a szeme, ha kék, ha barna, alatta a szája, ha nagy, ha kicsi. Minden szürke. S mi a van bizonyossága? A viccek arról szólnak, hogy még csak a szarvakat nem sikerült lencsevégre kapni. A viccmondó szerint mindenkinek van. Azon röhögne, hogy szarvas őkelme is? A többi csak balhé, duma vagy elvtelen vita alapja. Minden más rajta van a képen. Néha színes is kerül. Csak ne láss többet, annál amit lekattintottak.

Itt van a majom, minta népem, nézzed, hogy öli a másikat egy nyalás banánért. Nézzed magad, káinka, öld a magad ábelét, mert egyformán elsurrantok a kertek alatt a szomszédba. Nőt lopva lesni és megvenni. Ha kitelt az itthoni becsület s folytatni a tegnapi beteges bujaságot, nem teheted, hogy nélküle maradj. Nézzed és tegyed, hogy vesznél bele, dolgod hívő bajodba. Tegyed a veszendő léted, sovár betegségeidbe, tehetetlen esztelenségedbe, te féltékeny, buta, ó-módi majom.

Pont olyan vagy, mint nyolcvanezer évvel ezelőtt, netalán hatezer esztendeje vagy harminc évvel előbb.

Mint ádi s évi a luciferkó lencséjébe vigyorogva. Fénykép után egymás csóréjába csíptetek, s sokáig kéjesen  röhögtetek. Milyen jópofa tett lehetett! Ma sem jutottatok ennél tovább. Hát nem derék fényképek? Szeretlek, majom népem.

(1991)

HogyaMIK                                      opus 282.

Sokoldalúan fejlett. A hülye, takaréklángos anyád öröme. Nekem ne fáraszd magad az ország fejlett állapotának ecsetelésével. Ott voltam egy évet, az agyagdombokon. A faluban senkinek nem volt villanya. Három főbb vezeték keresztezte egymást. A faluban kétszer annyi részeg ember volt, mint józan. A gyermekek száma alig haladta meg a felnőttekét. Az iskolai agysrófolás senkinek nem állt az érdeklődése irányában. A borászati központot tizenkét szász család működtette. Azután Franciaországba mentek. Via München. Tárgyaltunk is róla, helyesen tudnak fogalmazni a gyerekek, románul. A szövetkezetben mikor felmutattam az 1966-os kiadású száz lejest, tíz perc alatt megtelt a bolt. Pedig dobolás sem volt. Csakhogy ilyent senki sem látott. Csoda volt. Mint minden, ami velünk is kapcsolatos volt. Erről beszélgessünk. Végre valakivel. Ami sokoldalúan fejlett.

(1974)

A jussföld elpárolgott                        opus 283.

A végrehajtó bizottság szűkített házi gyűlésen elhatározta, hogy főút mellett az alszegi térő felé eső kerti szántót a kollektív elnökének és egyik brigádos elvtársának ítélik oda. Mert ők meg is fogják művelni. Nem úgy, mint a nem törődöm városiak, akik talán nem is jogos tulajdonosok. Lám odafutottak a vízügyhöz, hogy a szerintük szakadt part megerősítésére támogatást kérjenek. A kiutalt csereföldet ezzel vissza is utasították. Dehát az árterületen nincs, nem is lehet beruházni. Jól megjárták. Tárgyalásokba nem bocsátkozunk. Már az öreg, az apjuk, sem volt földműves, csak másokkal dolgoztatott. Nem akarom azt mondani, hogy kizsákmányolta volna a népet. Csak földet tartott, amit nem dolgozott meg. A munkást pedig sokszor nem lehetett eléggé megfizetni. A gyermekei is csak másnak akarják elkaparni az alkalmas helyet. Mi azonban vigyázunk a falu vagyonának egységére.

Az nem tartozik magukra. Felparcellázta, s kész. Ha ő dolgozza meg, akkor jussa van hozzá, hogy olyan vetésforgót alkalmazzon amilyent helyesnek lát. Nem, nem látta jól, egyiken sem építenek. Különben sincs a csivikben, akkor pedig kit zavarna?

Minket, hiszen azért kérdezősködünk.

Maguk végig a mi földünket osztják. Egymás között. Minket mikor kérdeznek meg, talán igényt tartunk a kollektívben esedékes osztalékra. Vagy elfeledték volna, elég hangos körülmények között ünnepelték a sikert. Nagyapám mukkanása nélkül bejelentették, megértette az új idők szavát, többet nem fárasztja magát. Közösen dolgozzák meg és közösen viszik haza a termést. Most pont azok tusakodnak, akik az éretlent mindig hamarabb haza vitték. A maradék kevésből, az osztással még kevesebbet kaptunk. Annyira kevés volt, hogy évekig nem mentünk érte.

(1974)

Siker III                                     opus 284.

Az alattomban kipréselt bordaszeletelő kérdésedre ilyen fényrés egyenesen semmiképp nem válaszolnék. Ilyen pálfordulatra csak kerülőkkel és körmönfont helyzet magyarázatokkal lehet válaszolni. Itt pedig már két-öt emberöltőt is át kellene tekinteni. A szociálisabbnak tartott történelem és megélői aligha nem, a szűkebb és tágabb társadalmi elvárások négyszer-ötször is megváltoztak. A beetetett tömeg pedig egykönnyen nem engedi magát átnevelni. Az átélt történelmét pedig alig érti. Azt se tudja milyen porból lesz, milyen porrá. Sokkal inkább azt hiszi, amit arról mondanak neki. Vagy azt se. A gondolkodástól meg annyira elszokott, hogy eszébe se jut az igénye sem.

A boldog tömegek mennek szépen előre. Mintha egy nagy véget nem érő híd alá tartanának. Ha majd eleget mentek szivárványt jelenítő sötétben, fény is lesz. Jeges eső után. A szivárvány alá igyekeznek. Ez az alkalomhoz illesztett szivárvány mögött pedig, pedáns pincérek tömik az asztalokat. Svéd módon. Mindennel amitől csepeg a nyálad. Megtudtuk, azok a kurva svédek jól vannak. Csakhogy semmi érdekük, sem velünk törődni, sem ránk várni. Gyufájukkal olyan nagyra vannak, hogy égkék-festőkével megtoldott tűzoltólétráról is még csak a sarkuk után kapkodhatunk. Évtizedekig.

A feleségem és gyermekeim vélhetőleg nem keveset vesztettek, kéretlen közszerepléseim miatt. Nem mintha olyan pótolhatatlan kedves társaság lennék, műfajaim meg éppen nem a legkellemesebbek. Csakhogy több szemléleti ellenlábasom a távollétem kihasználva, utálatát a családomra gyakorolt hatással dolgozta le. Orcátlanságukat, emberi törvények ítélőszéke elé hívását, nem egyenlítettem. Majd az Istenes Elszámolás figyelme erre is kiterjed. Bízom ebben. Addig birka türelemmel átkozgatom őket. Örülök, hogy nem írtam alá olyan kötelezvényeket, amitől jobb sorsot ígértek.

Egyébként, ha megpróbáltam rájuk testálni az egyenes gerinccel állás művészetét, az nem megvetni való. Hagyománynak elfogadják, s a környezettől elvonatkoztatva egy öregember utópisztikus álmának vélik. Nem hiszik, hogy mi erre több század óta büszkék merünk lenni. Egyetlen szégyenünk is mintegy nyolcvan éves.

A nedvesség felszáradásával a svédasztalokat is elszedték. Mielőtt oda érhettünk volna. Bizony naponta maradunk hoppon. Mire megértjük sorsunk fordulatát, a sors nem vár. Nem ismeri a válaszlépés fogalmát. Vagy csak éppen nekünk nem akarja kiszolgáltatni. Végre kipróbálhatnánk lépéselőnyre szert tenni. Csak egy kissé serényebben léphetnénk.

Ne kellene állandóan a főváros bólogatását lesni. Inkább nézzük hová lépünk. Minden ígéret ellenére sem lehet ennél jobb sorunk. Nincs hozzá megfelelő szakemberünk. A fiatalok kivándorolnak. Az idősek az orvoshoz járnak a kis nyugdíj miatt. Mi, csak olyan mit nekünk ez a kis dolog, alapon politizálgatunk.

Nem tudni, mi nem hagy nyugodni. Mi a biztosíték arra, hogy akár többre érdemesebbek volnánk.

(1992)

Egészséges lakók                              opus 285.

A pacsirta-telepi emberek sokat dolgoztak. A saját kenyerükért, egymás öröméért. A munkához erő, egészség és kedv kellett.

A balesetek dolgával most nem foglalkoznék, bár voltak ilyen jelesebb esetek is. Az egészség felől csak arra tudok biztosan emlékezni, hogy a dolgos emberek ritkán voltak betegek. Ha valami bajuk mégis volt az várhatott télig, mert akkor értek rá kúráltatni vagy soha, ha restelkedtek volna miatta. A megbetegedések terjedésében és házias gyógyászatában mindig jelen volt a hanyagság. Mindenfajta megbetegedés ismert volt. A tuberkulózis, a vesebajok, a májbajok, a diszkusz és a reumásan kapcsolt betegségek szedték többnyire az adós áldozatot. Vittek emiatt néha valakiket a közeli vagy a központi temetőbe. Mégis többen a tisztes öregkorral paroláztak. Szabadság idején elmentek valami más környezetbe, rendszerint valamilyen fürdőre. Emlékszem nagyapám egyik ilyen fürdőjére, ahol esős idő lévén csak ivókúrát vehetett. Sajnálta is magát eleget, hogy egy életre megutálta a vizet. A képzelt betegek azok kilógtak a rendes emberek sorából, csak feltűnőségből voltak betegek. A rendelő várószobájában sajátították el a jeleket.

Van rá példa, a várószobában olyan betegségekkel találkozhat az ember, amitől aztán kevesebb nyugta lesz. Ha a józansága megmarad, még legyűrheti. Ha a betegség erőt vesz az emberen, akkor elpusztítja. Hát ez van. Ezt a nem kis negyedet egy ideig két felcser és három bába látta el. Aztán a szocializmus nagy vívmányaként egyszerre két orvost és két-két nővért soroltak melléjük. A felcserek ideje gyorsan, a bábák és a kenőasszonyok ideje lassabban áldozott le. Tudomásom szerint most is működnek.

(1968)

Halott virágok képen                          opus 286.

A világ egyik legtermészetesebb dolgának tartottam, hogy a környezetem érdekesebb dolgait lefotózzam. Korábban több legérdekesebb dolog tűnt megörökíteni valónak. Megtanultam az előhívást, a képkészítés néhány fortélyát és még bűvészkedtem is egyet-mást. Az eset előtt már volt négy fényképezőgépem, egyet sem dobtam el, csak félreraktam. Gyorsabb zárkioldást, keskenyebb filmet, erősebb lencsét s még ki tudná elsorolni miket álmodtam. Ha valaki akart adni valamit, hát könyven kívül egy jó fényképezőgépbe akármikor pótolhatott.

Az agyagdombokra nem szívesen mentem. A muszájt viszont eltökéltem, megfogom szoktatni magammal. Utóvégre nem a sivatagba vagy a dzsungelbe megyek. Nagyon jó foglalkozásnak ígérkezett a fényképezés. Csodálkoztak is többen mi a fene lelt, hogy előkapok egy dobozkát, kattogtatok, s aztán zsebre teszem, s azzal semmi. Faggatták a háziasszonyom, miféle szerzet lennék. A filmek kidolgozását el kellett halasztanom. Mikor aztán az ég segedelmével és végtelennek tűnő kulizás végén kigyúlt az iljics mécses, szinte ellenség lettem. Megszűntek a homályok. Elfogytak a settenkedő ösvények. A hevenyészett laborkáimon rajta ütöttek. Ripityára törtek mindent. Nem mondom a pap keze is benne volt, meg az egyik irigyé, akinek akaratom ellenére az állását vettem el. A helyzet rafinált felületessége szerint tőlem csak az függött, hogy éppen akkor ott voltam. Földrajzi, társadalmi, képesség és tehetségi mutatók alapján. S más semmi. Több senki. Dögölnék belé. Minek kezdtem neki?

Az emberek a mozgó képet állati szinten még lenyelik. Ezt látják az életben, a dolgok tükröződnek a vízben, szintén mozgásban vannak, ha tükre van a ritka embernek, abban is mozogva látja magát s a környezetet. Nem könnyű gyakorlatok ezek, a húszadik század végén egyenesen szégyenleni való bajok. Hanem a fényképpel nagyobb ám a baj. Az állókép, ott nehezebben derül ki, hogy mi vagy ki volna rajta. Ha én tartom a kezembe a megdermedt alakot, akkor halálának okozója vagy ura lennék. Nagyon gyűlöletes egy helyzet. Meg is ittam a levét. Akárkinek meséltem róla csak csodálkozott. Bizonyosan félre magyarázok valamit.

A szétvert holmim s a törött bordáim mind mesék.

(1973)

Pacsirta hírnök                               opus 287.

Nekem a lap ne csak jöjjön. Hozhatna is valamit. Semmi öröm a langyos nyugalom. Erős, napi széllel jöjjön. Hátszéllel. Mindig a legfontosabbal. Nem igaz, hogy ilyen nincs. Amelyiknek ez nincs, az ne is legyen. Újság. Vagy mi? Sajtótermék? Az meg micsoda, ha nincs pulzusa? Előbb kellene egy alapállás. Ebben meg lehetne határozni, hány százalék a központi, pártállás vagy kiadói vagy főszerkesztői, mekkora rész a saját, s mi marad a többinek. Enélkül nem lehet, csak hibernálni. Csak tékozolni, az amúgyis vékonyodó szakmai becsületet. Nekem nincs róla eleven képem, hogyan lehet egy adott nap, minden újságban ugyanazt olvasni, Calafattól Dorohoi-ig.

A dolog továbbá abban fejlődik, hogy a bármi lap kiállással rendelkezik. A kiállás, helyzetvállalás egyben. Nem zárkózik el semmitől, mégis bíráló szellemű véleményét, az építő vita reményében, nem rejti véka alá. Abből van a hírneve, a munkája öröme, az odafigyelők becsülése. Ha ebből nincs ki a nyolcvan százaléka, akkor megette a fene. Úgy fizetnek elő rá, hogy a fizetéskor a pénztáros eleven hümmögéssel vissza tartja a zsoldból. Na, most persze a komolyabb ügyeken túl is kell látnunk.

 A langyos napi dolgokban, meg a pihentető műfajban nem merülünk meg, az sem lehet több a maradék húsz egységnél. Hetente egyszer legfennebb, ha belefér s az is a terjedelem növelése róvására, hogy a minszkilajos öntőmunkásai túlteljesítették a tervüket. Nem is volt nekik. De mégis. Ők csak dolgoztak naponta, ahogy tudtak. Ha ehhez egy riporter kell, aki sokallja, akkor jöjjön és írja meg szépen, kedvesen és valóságosan. Másképp ne is érjen rá. Az átfogalmazások és az értelmezés kereseteknek ne maradjon hely. Persze csak megfelelően szakmai megalapozottságú dolgokon lelkendezzen, félrebeszéléssel ne nevettesse ki magát.

Sohasem kínálkozhat alkalom arra, hogy bárki fia újságíró, a helyzettől és az eseményektől függetleníteni bírhatná magát. Sőt, a mentől nagyobb mértékű átélés és függőségi hőfok, csak besegít a szavahihetőség növelésébe. Ez az egyik hiánycikk a mai környezeti sajtó téren.

     Nem bántam meg, hogy nem dobtam el, ez a cikk alapján megjósolták, hogy nem fognak szeretni a főszerkesztők, hát megmutathatom. Nektek, ha érdekelt.

(1971)

Falusi lettem                                 opus 289.

Az agyagdombokról vakációs meg torkig lettem veletek hazafelében, megálltam egy baráti szóra. A szentgyörgyiek barátságosaknak bizonyultak. Minek törnéd ott magad. Errefelé, itthon is szenvedünk szakember szükséget. Helyet adtak. Úgy mentem, mintha haza mennék. Nem gondoltam egy percet sem, hogy talán eljönnék, vagy tovább állnék. Nem volt felhőtlen a dolog semmi esetre. Itt is, mint előbb, helyettesek estek ki a kenyérből, s áttételesen mindenki rokon egymással és inkább, mint egy frissen érkezettel. Kockás vagy csíkos trapéz nadrággal, lebegősre hosszult hajjal, másnak néztek, mint ami voltam. Három év kellett a hitelkeltéshez. Ezalatt el is zavarhattak volna. Persze, azért nem akkora helyen van a bátorság, mint azzal hetvenkednek néha. Dolgoztam is, persze. Látták is ezt, csakhogy szemérmesen lesve, észrevétlen kutakodva. Mihelyt láttam, hogy néznek, elfordultak vagy becsukták a szemeiket.

Neked nem tetszene ez a nép? Hát milyen lenne más? Vajon mitől kellene tudnia másnak is lenni. Erdőre. Ha fát vagy gyümölcsöt lelt, kit hívott volna, ha nem rokonát. Mezőre. Ha munkát kapott kit keresett meg, ha nem a barátját? Ettől még nem magának valóbb e nép a többinél. Csatába. Hogy lassabban forgatja a gondolatot más vidékek lakóinál? Fanyűvésre és faragásra. Ráérnek. Amíg a fát vontatják vagy a pityóka sort kapálják. Van idő. Még el is tekereghet. A gondolat. A tett. Hazaszalad. Megebédel. Vagy a szomszédasszonynál tiszteleg. Vagy tetszeleg. A gazdaság vele vagy nélküle, lassan megy. Meszesek a földek. Elfelejtik, mit vetettek. Természetes felújítás ideje lenne. Leküzdöttek a jódhiányt. Szép gyermekek is lettek. Nemcsak a kicsi papoké. Ünnepelnek. Nem sokat, semmi esetre nem többet, mint másfelé. Levetették a népi gúnyát. Nehéz is, meg drága lett a hozzávaló. Isznak. Hát a gyümölcs pálinka nekem sem tűnhet méhsernek. De azt is itták. Bevezetjük a házakba a forrás vizet. Talpra állítjuk a művelődési házat. Kibővítjük az iskolát. Sportbázist építünk. Aztán a földgáz bevezetése következnék. Igen, talán ezekkel kezdenénk. A gondolat, meg hadd bolyongjon.  

(1975)

Grafitológikus dekalógia a férfibudiba        opus 290.

(GRAFFITYISZ)                   

IGYÁL AMÉG TART BELŐLE

csak az ivásra kifogás az ivás

(1990)

NINCS JOBB DOLOG, MINT NYUGODTAN SZARNI

(1991)

ISTENEM ELFOLYT A MAGVIZEM

(1965)

JÓL NÉZZ LE, PARASZT,

MÁSKOR NEM ILYEN LESZEK

(1967)

MEKMONTTAM NE LESKŐTTY

(1981)

ISTENEM, FELÁLLT, HOVA LEGYEK

add át a helyed

MI EZ TALÁN AUTÓBUSZ?

(1983)

A puha cumi nem árt az ínynek

(1989)

Amit puhán beveszel

S keményen kiteszel Mi az?

( Mónika-cumi ) 

(1999)

Beköszön Mónika

Drága ügy Mónika

Bill cumi Mónika

Dalol herr Mónika

Ráharap Mónika

Szaxofon Mónika

Bill indul Mónika

Leköszön William.

(1999)

TE IS BEIRRTÁL A FÉLSEGGEMBE

CSAK EDDIG IRJ, A TÖBBI AZ ÉN FELEM.

SZARJ FÉLIG, ÉN IROK EGÉSZEN

(1988)

A pünkösdi félkirályok                        opus 291.

A székelyfalvi vagy a bolgárszegi pünkösdi király régente még nagyobb legény volt. Valóban ma is igen nagy fiú, csakhogy most nincsenek érvényben az összes királyi előjogai és szokott feladatai. A Pünkösd érthetetlen csúsztatással, éppen ötven napra esik húsvét mögött, de ezt csak mondják, mert az én számolásaim mindig másképp estek. Más szóval maradjunk abban, hogy inkább én nem tudnék számolni ötvenig. Ami senkinek nem szabadna semmit sem jelentsen. Sokkal inkább érvényes ez arra az esztendőre, amikor a számolás némi türelmetlenséggel még a farsang alatt kezdődött. A mindenkori királyok valami megkülönböztetés és sérelem miatt is jelentkeztek. Érdekeik szerint valami megoldani valójuk lehetett, amit másképp nem láttak be, talán megoldhatatlannak tűnt. A versenyeken, mégha alul is maradhattak volna, senki nem tett szemrehányást érte. Így azt sem mondhatták, hogy félelemből vagy gyávaságból nem állt volna ki a megmérettetésre. A szerencsésebbet hamarabb is lebeszélhették vagy nem is jelölték. Így aztán többen elmondhatták, hogy volt akit három évben is félkirálynak jelöltek. Az öregek tanácsa ebben a vetélkedésben azt találta jónak és váltig követendőnek, hogy a királyválasztás körül minden lecsillapul. Az irigység és a gőg lekopik a fiatalok lelkéről. A vetélkedésben kifárasztják magukat, a duhajokat mindig időben meg lehet ismerni és a jobb iránt fogékonyságra lehet inteni. Ez a dolog komolyságához tartozott. Aki nem követte ezeket a köztörvényeket, annak nem is kellett itt laknia. Hiszen alig volt annál nagyobb baj, ha valakinek többen nem köszöntek. S szent közhangulat ennek az érdekében közreműködött.

(1970)

Kinek ki                                      opus 292.

     Most, hogy sokan mosdatják, ha kell a szerecseneket is, látom, az emberek valami indulati fátyol miatt épp a lényeget nem értik. Bolgárszegen mindenki besugó volt. Komolyan és súllyal mondom. Mindenki beszélt a helyi milicistával. Õ pedig, kilecvenkilenc jelentett, mert ebbõl is élt. Beszélni és jelenteni kellett. Ha egy volt ott, akkor eggyel. Milicista emberrel. Ember milicistával. Mikor már hárman lettek, mind a hárommal. Ember milicistával. Egy dolog elintézetlen maradt. Milicista nem mindig emberségesen. Bármit gondoltak, feltettek volna valakirõl, ahhoz semmi lényegi adatot nem kaptak. Itt nagyban folyt minden pletyka, mindenrõl. Politikai dolgokat a lakók még a sejtésig sem engedték. Másra terelték a beszélgetést. Amíg lehetett, a legkomolyabb dolgokat is viccre vették.

Nagyapámnak rendõrvicceivel elég nagy sikere volt az örsön. De a nagy gazemberekrõl, akik mindenébõl kiforgatták, nagyon hallgatott. Feltehetõen ettõl valamivel többet élt. Azt súgta nekünk, hogy ne higgyjünk a hallgatónk vélt eszében. Fõként a képzelt becsületességében. Igen nagy kaliberû besugó volt. Képes volt órákig mesélni a sztyeppéken megélt kalandjairól. Sûrûn húzta alá, hogy hallgatóját ezért vagy azért értékeli. Nem is mentek ennél többre. Õ pedig nem vágyott ennél többre.

A milicista hálaimát mondott, hogy elengedhette a vizsgálatra kirótt személyt.

Apám is adósa volt a milicistának. A sportban folyó csalások mellé, kifogásolta, hogy az építõanyagok miatt vizsgálódnak. Nem mulasztotta el, megmondta sokszor, a dolgozó ember több fizetésre jogos. A körzeti titkár ezért a meséért több rendben kihallgatta. Innen tudjuk, hogy a mondóka papírjegyzetelt formát öltött. Hát kerülgették eleget, a család pedig váltva derült vagy rettegett. Ez állításuk szerint nem volt könnyû.

A milicista tudta, hogy nem kérdezhet apám gondolatára. Keresztet vetett. Azt is tudta, hogy megátkozta, akik ezt a bajt oktalan a fejére hozták.

Engem még a besugás elõtt exportáltak a környékrõl. Viszont a milicistákkal való beszélgetést nem kifogásolom. Ezért velem több, más helyen sürgölõdõ milicista igen sokat beszélgetett. Szinte olyan sokszor jelentés ment mondókámról. Külföldön tett utazásaimról is rendesen írott jegyzõkönyv maradt. Jelzem sok helyen fordultam meg s el.

Bizonyos alkalommal épp a közlékenységem mentett meg, egy nagyon kellemetlennek igérkezõ ügyben. Rám akarták fogni, hogy a szalontai állomáson határátlépésre készülök. A dossziét a hazai bûnüldözés szégyenének neveztem, hosszas cikksorozatot írtam róla.

Tudtommal, rokonaim és én sem okoztunk senkinek kárt azzal, hogy a milicistákkal szõrmentén léteztünk.

     (1992)

Az utcák neve jellemzõ                        opus 294.

     A feltörekvõ új szándékokat hordozó világ új utakat nyit.

A szándékával nem tökéletesen egyezõ utakat átnevezi. Ezek az eredeti név zamatát vesztve, jellegtelené lesznek. Ilyenek Zsidók (Agyagos, Fahúzó, Fogoly, Felmentõk, Eroilor, Gyümölcsfa) útja, Zöld (Imparatul Ionita, Verde) utca, Virág (Florilor) köz, Búza (Sergent major Giurchi Ionel) utca, Rozs (Zab, Domnitei Ruxandra, Sergent major Lazar Blejnari) utca, Pipacs (Mák, Sergent major David Rusu) utca, Bokréta (Õsz, Csokor, Sergent major Ioan Roman) utca, Bokor (Ágas, Sergent major Mircea Robu) utca, Tófenék (Kerektó, Tavi, Alexandru cel Bun, Lacului) utca, Fogadó (Árviz, Potopului) utca és a Víztelep (Farkas Kálmán, Orbán Balázs, Apeductului) útja.

Az erõ birtokosa utakat zár el, vagy leföldel és megszüntet. Ilyenek ezen a környéken is vannak: Õrlõ (Tisza és Régi Vámház között) utca, Beálló (Puszta közi szekeres szállás, a Róka patak beömlése fölött, mindkét parton) köz, Rév (Könyök utca és Puszta köz között, a két parton) utca és Itatós (Puszta közzel szemben való révkampó és a Régi rév között) utca.

(1976)