& Bevezetõ a mértékes világba

A mérés összehasonlításképp, vagy egyszerûen viszonyításként, szinte egyidõs emberi létezésünkkel. A teremtett világ megvalósulása az a relatív, biblikus nap-idõ, ami hossza lehetett talán éppen ezer év is.
        Minden verseny idõtartama jóval a verseny elõtt kezdõdik, az eredmények értékelése és a körülmények tárgyalása, a verseny után még hosszú idõn át lázban tarthat. Mégis a verseny idõtartamát bármely mérõórával a startpisztoly pukkanásától, az érkezést jelzõ zászló lengéséig mérik. Más szóval az idõtartam csak annyi, amit az óra szubjektív mér. Tehát a ketyegõ bekapcsolása elõtt nem volt idõ, s talán az atomkakukk kifáradása után is megszûnik az idõ. Semmi kétség, hogy a kis-nagy, alacsony-magas, rövid-hosszú között nincs semmi különbözõség. Talán csak szemlélet kérdése.
        Ilyen egyszerû az egész világunk, mérve vagy méretlen anyagiságának anyagiatlanságában.
        Õseinknél a hiányzó szükségletek megszerzése a szükségleteken fölül termelt javak elcserélése útján történt. Így az értékmérõt ezek a javak jelentették. Az állattenyésztés során az állattenyésztõ pénze az élõ állat lett. A székelyek egykori földbérjellegû szolgáltatása a király számára az ökör volt. A vagyoni állapotot õseink ökörrel (négyökrös gazda, hatökrös gazda, stb.), majd földdel is mérték (tízholdas gazda, ötvenholdas gazda, stb.).
        A nagyobb tömegben levõ áruk pontosabb értékelésére, kimérésére szükség volt mértékekre. A legõsibb hosszmérték az emberi test mérésre alkalmas részei voltak: új, hüvelyk és alkar (sing) mértékegységek egyes országokban napjainkig fennmaradtak. Elsõ királyaink idejében a pontos királyi öl mérték rúdját Székesfehérváron õrizték.
        Az ûr- és térfogatmértékek egy része szintén "testi" mérték volt: marék, hát, öl, honalj (egy hát szalma, egy honalj rõzse); más részüket bizonyos ruhanemûkkel, vagy úti kellékekkel mérték: kötény, zseb, kalap, sapka, ill. tarisznya, kosár, kulacs, stb.
        Figyelemre méltók azok a mértékül szolgáló tárgyak is, amelyek helyrõl-helyre többé-kevésbé megállapodott, hagyományos méretû mennyiség kifejezésére szolgáltak. Ilyeneknek tekinthetõk a verem, szuszék, zsák, kosár, tarisznya, kászuly, puttony, hordó, mérõ, mérce, kupa, véka, veder, cseber, fazék, tömlõ, kompona, lánc, kötél és számtalan más.
        Egyes anyagokra nézve mértékjelölõ a szál, szél, csomó, mereklye, kötés, vég, s a hasonló nem tárgy jelentésû más szó.
        Az olyan kifejezések mint egy zsák búza, egy kászúly eper, egy puttony szõlõ, egy pászma kender, egy kártya zsendic, egy tömlõ túró, egy tarisznya hal, egy veder bor egyes vidékeken meghatározott, az illetõ helyen közismert mennyiséget jelentették.
        Erdélyben a bortermést vederben, vagy cseberben mérték. A föld mennyiségét egyik helyen láncban, másutt kötélhosszban fejezték ki, s helyenként még ma is meghatározott földdarab a köböl férõhely.
        A székely juhászatban a túró mértékegysége a kampona. A csépeletlen gabonamennyiséget mindenütt kereszt vagy kalangya számra tartották nyílván. Erdélyben kereszttel, kalangyával fizették a papi járandóságot (kepét). A keresztben, kalangyában ugyanazon helyen mindig ugyanannyi kéve volt (24¸26 kéve alkotott egy kalangyát vagy keresztet).
A vidékenként más-más egységekbõl álló mértékek, a gyakorlatban egyre több nehézséget, panaszt, visszaélést, perpatvart okoztak. Ezért már a középkorban igyekeztek a mértékek egységesítésére, szabályozására, vagy legalábbis a vidékek, városok szerinti állandó értékûvé tételére. A mértékek közti eligazodás, annak aki több városban kereskedett, igen "nagy tudomány volt".
        Nincs vége a világnak attól, ha bizonyos mennyiségeket mértékegységeikkel el kell felednünk, de attól se, ha újat kell találnunk. Jó érzés rájönni az érvényes új értékére, s terjeszteni felhasználhatóságát. Rossz errõl másképp vélekedni.
        Talán újakat fogunk meghatározni és elfogadni. Semmi kétség, itt csak az egyik felmérésfélét tartjuk kezünkben. Nem lehet teljes, mert nem lexikon, s ami hiányzik talán abból van, hogy a szerzõk szubjektivizmusa bizonyos címszavakat nem tartott elég fontosnak. Fontos. Mi is fontos? Hát mindaz ami munkánkban, tanulmányainkban, rejtvényfejtésben hasznosnak bizonyul. Nem volt hiába, ha ez sikerült.