Wass Albert:
 
                ÜZENET HAZA
 
  Üzenem az otthoni hegyeknek:
  a csillagok járása változó.
  És törvényei vannak a szeleknek,
  esőnek, hónak, fellegeknek,
  és nincs ború, örökkévaló.
  A víz szalad, a kő marad,
  a kő marad...
 
 
  Üzenem a földnek: csak teremjen,
  ha sáska is rágja le vetését,
  ha vakond túrja is gyökeret.
  A világ fölött őrködik a Rend,
  s nem vész magja a nemes gabonának,
  de híre sem lesz egykor a csalánnak.
  A víz szalad, a kő marad,
  a kő marad...
 
 
  Üzenem az erdőnek: ne féljen,
  ha csattog is a baltások hada.
  Mert erősebb a baltánál a fa,
  s a vérző csonkból virradó tavaszon,
  Újra erdő sarjad győzedelmesen.
  S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
  a gyilkos vasat rég felfalta már
  s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
  hasznos anyaggá vált a föld alatt...
  A víz szalad, a kő marad,
  a kő marad...
 
 
  Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
  ha egyenlővé teszik is a földdel,
  nemzedéknek őrváltásain
  jönnek majd újra boldog építők,
  és kiássák a fundamentumot,
  s az erkölcs ősi hófehér kövére
  emelnek falat, tetőt, templomot.
 
 
  Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
  ki nem habarccsal és nem embervérrel
  köti meg a békesség falát,
  de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
  és épít régi kőből új hazát.
  Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
  a fundamentum Istentől való,
  és IstentőI való az akarat,
  mely újra építi a falakat.
  A víz szalad, de a kő marad,
  a kő marad...
 
  És üzenem volt barátaimnak,
  kik megtagadják ma nevemet:
  ha fordul egyet újra a kerék,
  én akkor barátjuk leszek,
  és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
  Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
  és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
  a víz szalad, de a kő marad,
  a kő marad...
 
 
  És üzenem mindenkinek,
  testvérnek, rokonnak, idegennek,
  gonosznak, jónak,
  hűségesnek és alávalónak,
  annak, akit a fájás űz, és annak 
  kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
  vigyázzatok és imádkozzatok!
  Valahol fenn a magas ég alatt
  mozdulnak már lassan a csillagok,
  s a víz szalad, és csak a kő marad,
  a kő marad...
 
 
  Maradnak igazak és jók,
  a tiszták és békességesek,
  erdők, hegyek, tanok és emberek.
  Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
 
 
  Likasztják már fönn az égben a rostát,
  s a csillagok tengelyét olajozzák
  szorgalmas angyalok.
  És lészen csillagfordulás megint,
  és miként hirdeti a Biblia:
  megméretik az embernek fia,
  s ki mint vetett, azonképpen arat,
  mert elfut a víz, és csak a kő marad,
  de a kő marad.