Szárnyasoltár Pléhjézusokkal
Kökös határában
Szilágyi Domokos emléke
emennek a falunak van
egyetlenke utcája ez egyben fő is de öblös zsebes de kanyargós meg zsákos
mint az összes olyan mellékutca amelyen a szembejővő elől
kitérnek de az adósok éppen nem bújkálhatnak egymás előtt de a sötétben
éppen össze ütközhetnek vagy az összes nem asztalon tervezett töltött káposztás
cserépfazékos9 meg csiporkás kertes fő vagy éppen
mellékutca amit a szükség magától verítékezett ki szekereknek mert ott halad
még egy másik is út a falu mellett ott találják éppen egymást orbai-kézdi s a
sepsi urak utak uras autóknak óránként kettőnek háromnak s ha tíznek nem
hívták be őket másra nem gondoltak a brassóiak lábujjhegyen autóznak csak
oda kinn elő és belső szobáznak elég bajt okoztak e népnek ha
haladtak megakasztották ha álltak megbírságolták azért is fizettek mert a
határba is bele lőttek máskor meg azért mert a muszka órát lopott s a
gazda hogy több baja ne legyen hát hallgatott de ettől csak nőtt a dolog
köldöke s akit holtan kaptak úgy gondolták meg a kakukkóra miatt sarcoltatott s
aki halott nem tanu hej de baj lett falu szerte szét szórták a népet évekig
tartott míg haza jöhetett valaki és akárki de arra már más szelek fújtak a
falut erdői itt hagyták a nagy rétbe s indulhattak újra az irgalmatlan és
ismeretlen útra közös földet közösen dolgozni arra került jog meg kötelesség
elég osztozni nem kellett azt megtették a dolgozó nélkül is börtön nagysziget
szidsz te engem hírlik hogy az a szabály amit hazavittél megállítatlan az már a
tied hát lopnak is a rusnyák alig győzik a rendesek figyelni ma holnap
alig marad idő dolgozni figyelni kell meg futni s a tolvajt elkapni mert
ha meghűl a nyom a milicista vonja a vállát ütheted bottal míg beledöglik
s nem vall elvtársak én loptam a dolgom félét nem szeretem ezért azonban
tartsatok el mert én rendes embernek születtem csak hogy nem lyukkal hátrébb
jöttem napvilágra s az ilyen semmi népből több kezdett lenni s szaporodnak
mint a nyulak határozat szól róla meg törvény hogy ők a szebbek és a
jobbak ha legalább hatan vannak tetszik mindannyi mert ők a nemzet nagyja
magja csak akkor lesz egy kis baj ha rabul ejti őket a független nagy
nemzet gondolt bája s nem cigányozhatod őket mert fő nemzet lettek s
akkor bocsánatot kérhetsz ha meglökdösted holnap a falu közepébe építkeznek
szidsz te mindenkit akkor őket még nem voltak a népesség negyvenöt
százaléka de több is lesznek a vonatot se engedik bennebb bezzeg nem mindig
kérdezték meg aminek több oka lenne a bölcs székely nagyapóktól minek a faluba
szénszag és gőz ott a mezőn van elég hely nappal a vehetetlen ötlet
is eladatott sipolhatnak nyöghetnek és zokoghatnak tolakodhatnak is éjjel pedig
hallgassanak ha nem lehet is csendben maradjanak de a falu közé be ne jussanak
nem hiába töfögjenek zaklassanak vagy szántsanak vessenek a tág mezőn
tekeregjenek szilaj táncot ropjanak s mikor brassói sörös hordótól marosi hét
fáig három órát mennek akkor nekem szóljanak de csak akkor mert nagy dolog a
gőz munkáját befogni de még nagyobb amúgy felemásba használni ma ez az út
nyolc óra s nincs kikövezve pihenővel sörözővel s társalkodó
nővel ÁLMODOM s ha a szeredai barátunk sincs otthon akkor most tovább már
nem is megyeünk itt maradaunk egyet kettőt beszélgeteünk megtéreünk s vissza
megyeünk aztán megint jöveünk örökké amíg jól telik mert fogadnak s miért ne
lennél minden ellen belső alázattal usw als ein Schulle-Rechnung von
deinem beiden von Bolya minek szidsz valakit s nem jöveünk minek ha meguntak
vagy nem s akkor ismét joheteünk-dijó 1972/3
Új fohász(variáció ugyanarra a témára)
Mi Atyánk,
kinn csúfolódás és megvetés esett, mert a buta halandó többet tesz-hisz magáról, mit gondolata megérdemelne, Uram,
Istenem, kit ószeren vettem,
aki vagy a mennyekben,
mert a Földön tervednek kevés lett a hely, s az emberek sem méltók, hogy többet fogadjanak vagy tegyenek, mert ha ahhoz munka kell, az a legkelletlenebb,
légy ma óvszerem.
Szenteltessék meg a Te neved!
Most már naponta el kell számolnunk, vétkeinkre találunk eleget, mentséget, szándékot és indokot, követelést és magyarázatot, minden eszünkbe jut ami rossz, nekünk-másnak, s ha nem így lenne vagy bármi keveset is változna, akkor csak csodálkoznánk,
óvj az ebtől, óvj a sebtől,
jöjjön el a Te országod! Amit hátra hagytál, s megtenni elkezdtük, de tévelygéseink és kételyeink nem hagytak nyugton. Kételkedők a lassítást elemezték nekünk, s kényelem dolgában nem nehéz döntés született.Tisztelet jár a gondolatért, a bűn ne legyen velünk egy helyen lakó, s révedten tévelyegve kerüljük ki, ha ránk hoznák is mások, de
óvj a tökéletesebbtől.
Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is!
A bajaink sorba se tudjuk szedni, ráfogjuk valaki valamijére, hogy attól csavanyú a bor s kevesebb a gabona. Dögölve elő állatok és rozsdásra butult gépek szenvednek. Maradtunk amik voltunk, ma sem tudjuk pontosan mik, égre vagy földre soha nem érő lábbal,
hagyjál engem, balga tagot.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Ha bűnbe keveredünk, felelőtlen könnyen, arról nem regélünk, ahogyan elkerülhetjük, inkább felelőtlen válten okosan de falubolondjául vádolunk bölcset, hangost
és kipletykált hallgatagot,
és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.
Érdemeljük ki végre, a világok előtti Igéreted teljesüljön be, képeinket cseréljük vissza, mert a tiedre nem vagyunk érdemesek, fogadjuk, mert reméljük a meghallgatást, s követelve mondom, add végre
látszatomnak látszanom,
és ne vigy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól!
Mi most már bizton tudjuk, hogy a jónak mindig legnagyobb ellensége a legjobb, s ez nem én vagyok
hagyj továbbra játszanom.
Ezek nem mi vagyunk, Uram, ezekről én csak beszélek. Tudom, hogy onnan nézve ez bizonyosan másképp látszik. Nem hihetem, hogy csak baj és rossz lenne, ami ezzel a világgal játszik. Nem akarhattad, hogy ennyire elvetemüljünk, sem hogy utunkról megtérés ne maradjon,
bár lehet, hogy léha, talmi,
mert tied az ország és a hatalom és a dicsősség,
és elejétől fogva tudtad mi vár ránk, s kiváncsiságunk mostanra teljesült, fogadj vissza közeledbe minket, mindig kellett a helyettünk gondoskodás, mert soha semmiből sem tanultunk meg semmit, azt sem mondhatjuk, ha tudtuk volna,most és mindörökké,
hagyj magamba belémhalni.
Ámen. ( 1973-1993 )
Plugor Sándor emléke
ha valamelyik reggel nem jól kelek annak hatása némelykor napokig tart s van amire évek múltán is a felkelést okolom haragosan s oktalan araszol a gözös s a szerelvény nem akar izzik rajtam a bekecs miért kell nekem más mint amit terveztem siettem mehet aki ahová akar engem enged a munka10 éber leszűrőm és visszacsatoló bírálóm lélek adóm és a bagós élmény kellett útra bonbonban való bambán bugázás és az a burkus burnusz meg székely büdöskő alig fut ki mellettem máris tolat helyet keres foglal egy bájdús evet olyan bögyös bálnya hatás szünet lebeg utána settyeg legott az én igaz család minta esze ment erkély balkon erdély haver tartó erény ballon kabát bámul rám s apa gazda modellom boldog bolond módra alvatlan boltos bomolt borzas talán boros ajak bordalt borong reszket borzolt harag nézem őt óvatlan minek ismer s nem tart oda botoló botorka leszállsz most te batka ingerkedik szüköl szorít vadkan módra nem mehetsz ma te Sepsire ott ne keress semmit senki fiát nem ismersz ködös Kökös közel jobbnak tartott álló más hely többen ember számba vesznek köszön aki mozog minden ismert isten fiának s akár idegennek ott el lehetsz jobbik napra várva farkam magam alatt börönd után húzva mászok gondom látom jártam máskor rosszabb módon ki és le tolás az első szenes szekérrel megyek az anyukámhoz nem épp egy forma ami szégyen nélkül szemem emelem fütyöl rám a szemtelen jegyszedő mozdonyvezető utas és ott kacag mellettem a bitang peöseö ő nem az mit tehetsz fel te rólam harsogott tele szájjal azt bizony nem mondom valaha többet érdekelt volna méghogy engem most x-nek felesége s y-nak szeretője nekem modellt ingyen állott volna nemcsak mondom valaha ezért átöleltem ha megfázott s megint kacagta hogy neki ezt már nem hagyta vagy akarta csakis gyatra erőtlen a francos Máriákat gyűjtöttem kötegeltem s rételtem mind a fejéhez vertem szűznek imádom őket az ilyesmit nem szeretem mondogattam dühösen kacagva bólintott én sem csak azért zaklattalak vele mert láthatólag össze zavart érdekelt volna itt maradsz vagy elrohansz itt volt a lehetőség tartom szerencsémnek ajánlani hites feleségem ilyen bemutatást nem fundáltak ki sehol közel a szülémhez fulladj meg itt van a hely ahol nem feladatnak szolgálok itt lesz elég munka csak úgy dől belőle kapásból mi ömölhet más ha nem a hülyeség mert fel akarnak támadni a halódók s képzeld éppen dolgozni akarnak aki megéri felméri e szék népe nem a legdolgosabb népe a megyének de ettől még talán ezután jobb lesz minden több vasárnap lesz egy héten s itthonra is jut majd idő különös nagy hegy vonul ezen a helyen aki látja könnyen veszi mert nem akadály hiszen a neves messze földeken elhíresült kollegiumban voltak akik arra öszpontosítottak hogy nekem a világban s nem csak az iskolapadban kell helyt állnom csak nehéz alkalmazni haza jönni vagy haza menni s elfogadni pedig lehet hogy nincs is akkora csak lihegünk mikor felmászunk de még lehetsz szuszafogyott mert sok mindenre képes az ember a békesség miatt s valljuk szokásból hogy hegyre kuszunk mászunk vagy csakúgy csúszunk lefe lé egyébként én nem is vagyok már dühös csak beszélhessünk arról amiért jöttem DOLGOZOM az első két tanításom esik amikor kiderülhet milyen erkölcsi címen előkapdosott alapokon bírálgattam mestereim milyen könnyedén bántak el nemesnek vélt dolgainkkal hogy ma és holnap szentgyörgyi levegővel kuráljam magam ha nem is lennétek otthon vagy itthon tudod én három tucat méterről érzem mikor engem egy nő taszít vagy vonni akarhat maradjunk ebben ő elment mellőlem s nem is jön vissza mert állítólag féltékeny voltam s nem alaptalan azzal maradtam látod na szólj már valamit nekem illik a békepipát feltartanom csak halkan peöseökém mert úgy de úgy meguntam a zajt a hangos város arctalan és dübörgő sodrulatát s áhítom a nyugalmat s a barátságos hátbaverést akár az ellenséges nő szeme villámlását-dijó 1971/2
P.S. ál-ó-graf-ika ó-rája
-Nem hiszem, hogy magyaráznom kellene. Inkább csak foglaljuk össze. Ehhez az alkotáshoz, te mivel járultál hozzá. Bizonyára megértetted amit meséltem.
-Tudom, ez csak egy pont. Egy másik ponttal, még csak vonáska. Semmi okom rá, hogy ne hinném, vonallá is fejlődhet. Egy s másik vonáskákkal foltocskává vedlenek.
Több foltocska felületet származtat. A felületeken nem csak a simákat, hanem a térszerűeket, a domborúakat, meg a homorúakat is értek. Árnyékokat s fényeket. A felületek pedig körül ölelik a testeket. A testek pedig ott terpeszkednek a terekben és tereken. Súlyosan és légiesen lebegve. Ami semmiképp nem ugyanaz. Ez az adott tudaton kivüli hagyományos tudomány. Ezeket aztán már tényleg nem lehet a térben lerajzolni. A testeket és a kölcsönhatásaikat. Letiltotta, a magára valamit is adó akadémizmus. Tisztára geometria. Merev és tételes.
-Itt jön, a napszámos munka. Észreveszed a látnivalót. Lecsupaszítod a felesleges göncöket. Tudatosan és széles sávú figyelemmel. Megkeresed a látnivaló tálalásához alkalmas keretet. A térhatású elemeket a sík lapra vetíted. Lágyan és feltételesen.
-Csak annyival gondolod tovább a dolgot, ami még nem zavarja az érthetőséget.
Amit a jó ízlés elbír. Ez lesz a tanult és ellesett tudományod. Miután többször készen vagy, egyiket a másikba csomagolva, ajánlott eladni.
-Amíg készült teljesen a részeddé vált. Hogy adhatnád el valamelyik részedet?
Például a bal karodat, majd a jobb lábadat. Szívesen? Beledögölhetsz. Ez ám a mérhetetlen nagy tudomány.
-Ez a tus kifakulhat. Ez a papír besárgulhat.
-Ez egy törés kenyér, ez egy vágás szalonna, ez a vereshagymából maradt. Mind megeheted. Holnap más lesz.
-Kiöltheted a nyelved, telehintheted tartósítószerekkel a képedet, s elmenet lehúzhatod. . .magam után.
-Tudtad-e, . . . de ez már teljesen más dolog. Kicsengettek.
1994.
Bocsáss meg
Már rég nem jöttél, megsértettelek, hogy a gépet magasztaltam, megsejtettem, pedig eszköznek nem
kivetni
való, tudod, soha nem mentünk ölre, nekem is életem a vonal értelme, ki tehet arról, ha a
földrengés az agyam más táját sértette, mit kéreted magad, ne haragudj és kész, a duzzogó
betyár mindenit
( 1998 )
Feliratnak
Szinte azt írtam itt nyugszik, ami akkor se volt már igaz, amikor meghallottam, hogy már nyugszol, mások szemében, az én eszembe ott
a kavargás,
a vonalözön,
a befejezetlen koordináta,
a hamis nyom s az a terv,
amivel a művésznek eszközt szolgáltatsz,
hogy vonala erőteljesebbé legyen,
s ne csak szene szántson a papír húsában,
hanem a lézer hatoljon át a
falakon, amit a nézők elé raktak,
amin át a képítészt ne lássák,
kimondtam végre, ezt kerestük, békével megtartom, ha míg újra eljössz, addig mindig minden szíves érdeklödőnek átadom.
( 1999 )
Lelkem, nem modernizál
Attól félek, amitől nem tudom kiszámítani a következményeket, menekülni akarok
nyomasztó és kegyetlen voltától, de csak a feltételezett belemagyarázást nyújtod. Nekem
egykutya. Nem nekem van, s kész.
( 1996 )
Nem kétséges
Egy tétova kézi vonal ceruzával nekem eredeti. Törölhetetlen. Egy akármivel kezelt gépi
vonal nekem tördöfés a gondolat s az ihlet ellen. Retusált. Heggé fakult sebésznyom.
( 1991 )
Leltár
Ahogy kihúzta az ujját,ránk szakadva maradt utána a mindenség. Nekem jutott örökül egy
azaz egy darab felhős somolygás.
A jővő héten beteg leszek.
Rég az vagy.
( 1999 )
MAR(PHY)ASÁGOK
Ez itt egy eredeti szalvéta volt Bustyénból. Ne azt lásd, rajta italnyom és ételmaradék. Az egész többi, Pösö összefolyt tintarajza. A papírminta vagy a gyűrődés mind lehelet intarzia, de a vázlat menteni való. Az esély csekély. Az alkotó ünnepélyesen megígérte, ami nekem szenvedély s öröm, a vázlatot igényesen feldolgozza. A geometriáját nem feledheti. Ha már amúgy is nekem szánta, vagy három év alatt, megfelelő tálalásban, ezerkilencszáz-
kilencvenkilenc péntek délre. Csak el ne felejtsem. Hittel kivárom.
( 1996 )
Mondóka két hangra
( P.S. fel-világosítása nyomán )
Ez l. Ez egy l. Ez a l. El. El, mint l.
Ebből kell négy vagy nyolc. Lábnak, minek.
Ez meg o. Igen, egy o. Vagy kettő. Ez az ó. Szinte óh, vagy majdnem hó. Ebből is kell kettő
vagy több.
Hasnak s fejnek. Legalább.
Óhhó. A feje nem kerek? Oldalról egy kissé beleverek. Hóhó. Aztán elkeverek benne egy
kis
lóport.
Ló. Ezek ketten vagy ló, vagy ól lesznek. Ól. Nem ritka az sem, hogy olló vagy lóól
legyenek.
Ez lesz benne a lőpor. Amitől a szemed kinyilik s a füled bedugul.
Inkább ló. Maradjon annak. Ez egy o. Meg egy l. Ez egy ló. Amint éppen áll. Álló. És nyel.
Nem nyúl. Nem megy. Csak áll. A ló áll. A mester a lendületet délután küldi át. Nekem. Hadd
értsem, hogy az álló miként lendül. Vagy a lendület megáll. Az állásban lendület rejtőzik.
Oz o ló. O ló óll. Ólló ló. Oz ólló ló óll.
Ez l. Ez egy l. Ez a l. El. El, mint l.
Ebből kell négy vagy nyolc. Lábnak, minek.
Ez meg o. Igen, egy o. Vagy kettő. Ez az ó. Szinte óh, vagy majdnem hó. Ebből is kell kettő
vagy több. Fejnek, sújnak. Ez l. Ez egy l. Ez a l. El. El, mint l.
Ebből kell négy vagy nyolc. Lábnak, minek.
Ez meg o. Igen, egy o. Vagy kettő. Ez az ó. Szinte óh, vagy majdnem hó. Ebből is kell kettő
vagy több.
Ennyi.
( 1979 )
és csak így magamba
itt van s nekem kies bele nem fér a szemembe itt a folyó az se kisebb csak beleszalad s ettől mellék a másiknak arra megint víz van patak tetszik tekergő és gondtalan pedig a víz kedves ha van nekem soknak tűnhet az árterület nekünk is sok ha kiömlött mondja Jakab bácsi de nem a dolgunk ha a helyén marad jó ha van mert kellnek ára szokott lenni szép lenne vederrel hordani ennyi hatalmas hegy tövében felhőket megtérítő egek alatt a szemedbe se tarthatod mikor jó idő van s az emberek dolgoznak szerethetik mert amikor nem lett a kincsem föld akkor is tette s ment és nézte kapálta ásta és be vagy kivetette nem osztottuk a jussunk ha közel vagy távol kaptuk csak a fogunk csikorgattuk hej nagy bűnök vannak mögöttünk hogy az istenünk ennyire nekünk szökött azzal ismét mentünk itt volt utunk a király falujához ilyentén a dobolyiknak sem maradtunk begyiben arról a telekiek is bejöhettek s békén mentek kifele a prázsmáriakat is láttuk ha jobb indulatokkal jöttek a vágókkal egy bálban vettük a farkasok árát nem fogott ki rajtunk senki haragosunk csak az a brassói aki a megyéhez akart venni de anyjastól se kéne szerencsénk volt az egészséghez s tudtunk örvendeni semminek soha a Teremtő irgalmas és kegyes csak türelem kell kivárni a jusst a természet nem volt kegyes vagy agyagos vagy szikkadt vagy meszes másutt éppen vizes ott volt a csata óta ötven év telt el helyén nem nőtt fű soha persze nyugodt lehetsz nem a csatától nem a dögök temetett vagy színen rekedt maradékától csak mert dolog marad ismételhetetlen nem szalad össze hetente ennyi temérdek ember nyoma s ember árnyéka vagy hát szelleme s szabadság áhítat nyomatéka százhuszonöt évre mégis suttogunk egy rendet nem szégyellni való csak állítólag nem lehet mert a hatalom nem hiszi hogy bárki feled akármit s beszélgetve feléled a gondolat s felserken a tenni akarás a gond azonban nemcsak ennyi és ekkora az oláhok ekkor kaptak irmagra s akkortól kaptak biztató szót11 s elég bocskorszíjakot soha se büntettek meg egyet se aki a harcoshoz vágott elárulta vagy megölte csak fohászkodtak hogy
elleneinket az Isten büntetné meg ezért van az s Jóska bácsi somolyog az oláhok nem az osztrákot szídják ma sem az aki teheti hanem az osztrákmagyarot akitől kenyeret és házat kapott mert csak arra haragudhat bárki akivel dolga volt s az törvényt adott neki vagy számon tartotta adóságait nem is lőttek az adósra s a harangokat sem valami hóbortért dobták oda a nép testvért akart egyenlőséget és szabad gondolkodást s mára a testvére lesi az egyenlők csak az egyenlőbbeknél egyenlők s olyan szabadok vagyunk hogy forogva suttogunk arról amire büszkék vagyunk s jó nagyokat hallgatunk vagy röhögünk s nem tudjuk min s félünk ismert fékomadta ördöngös fattyaktól azt sem tudják mit kezdjenek ismeretlen velünk de FOGYROMLUNK unos untalan s ha rendelnek elvárnak ha beállsz se hiszik ha kiállsz se hiszik te más vagy mindig idegen az ők ruhájukban is és követelnek az oroszlán jogán de a szamárul üres kupával a macska pedig nyal tejet kezet s suttog hozzá elnézőn dorombol megkarmol ha teheti vagy macska te tetű nem lehetsz a tetűn amíg elég dolgot adnak nincs idő ezeken gondolkodni se oroszlán se macska mód csak félálomban figyelni minden kihúnyni vágyó csillagot páratlan újholdkor intésre tapsikolva vonyítani eszelősen-dijó 1973/4
Teások
Nagyanyám volt a legfőbb gondozónk. Édesapám és édesanyám, a nap nagy részét otthonról távol töltötte. A vasárnapi ebédnél, s néha esténként voltunk velük. Akkor se fogytunk ki az iskolából, meg az okításból. Bezzeg mamával másképp ment. Ha megjegyeztük a fű nevét, hogy mire jó, nyertünk. Jutalomba szabadságot, eltávozást és játékot adott. Mi hárman voltunk, s ha súgtunk is egymásnak, mindig nyertünk. Megszerettem a teákat. De nemcsak ezért. Szívesebben áldoztam a könnyed teáknak, mint a zsíros leveseknek. Pedig főztük azokat keményen. Mert az volt a szokás, hogy nehéz munkát végző emberek, nehéz ételt egyenek. Szegények saját kanalukkal tették a bajt a szájukba. Nemegyszer jajgattak vele. Mégsem hagyták el. A szokást tisztelni illett. ( 1977 )
A padlás átnevel
A dologhoz elég egy álarcosbál vagy egy osztályszínház. A bál nem élvezetes. Mindenki bokszos majom, nyílas indián, pisztolyos tehenész más világi kiadásban. Mégis olyan egyformák, hogy a kevés díjat nem tudod elosztani. Az osztályszínházban a legénykék kikefélik a ruhácskájuk, s ha nyakkendőt kényszerítettek rájuk, ha megfulladtak se szólnának. Nem az a baj, hogy elfeledték azt a harmincba vágott mondókát. Hanem megfojtotta őket a divat, a szokás, a vélt illem. Csak így öltözhetsz. A felnőtt szavát jelentő szokás ellen szót emelőket nadrádszíjra s fenyegető eltiltásokra ítélik. Lajcsival döntöttünk, hősök leszünk, az ötödik osztályban a bált is, a színházat is mi szervezzük. Az osztályfönöknőnk mosolygott.
Próbáljátok meg, de mindent velem megbeszéljetek. Később tudtuk meg, hogy ez a dolog magától nem megy. Sok bajunk is kerekedett nekünk.
Padláskutatást kellett szerveznünk, hogy az alkalomnak megfelelő ruhatárat előteremtsük. A legnagyobb haragözön és vesződés a szereposztás körül kerekedett. Mind a két rendezvényen, a lányok fiúnak, s a fiúk lányokat utánzó jelmezekbe öltözhettek, vagy kapták a szerepet. Sokan sokat kellett beszéljenek, amig mindenki lenyelte, hogy ez most mindenképp ilyen lesz, hogy jobban megismerhessük egymás dolgát. Ne kacagj, a főpróbára mindenki a vécé felől érkezett. Akkora siker még nem volt a bolgárszegi iskolában. Többször megismételtük az előadást. Csak hősök, nem lettünk. Mégsem aratott osztatlan sikert. A műsort hamar letemették. Mit gondolnak ezek a gyerekek? Lányok a fiúknak, fiúk a lányoknak lesnék a titkait. Hogy jönnek ehhez, kérem?
( 1983 )
PöSönk és a sohsem volt kiállításom
Az ünnepélyre szorgalmasan készültünk. A telhetőket mind előkészítettük és közszemlére raktuk. A napsugarak szögét is bemértük, csak a alkotások megálmodóikkal együtt alkalmas megvilágításba kerülhessenek. Még lehetett hallani a nagyóra hangját, amikor beléptünk a terembe. A minden korunk legméltóbb igazgatója, kit a legbölcsebb pártvezetés hosszas megfoltolással, életfogytiglani kiállításra ítélt, elsőnek lépett bele. A felkentségére eskűdöző műértő tolatott mögötte, aki a harmadik összetett mondatából húsz perc múlva sem tudott kibontakozni. A barátok nem jöttek el. Pösö erre nem vonta össze a szemöldökét. A gondolat sem érintette a köldökét. A zajos zsiványok csak akkor jönnek, ha van valami kilátás a bírálatra vagy valami jó kis élcelődésre. Rendszerint majd eljödögélnének a hét folyamán és avatottan elengednének egy-egy rosszmájúságot, a
kiállítottakról. Most erről örökre lemaradtak. Ott volt még tizenhat unatkozó járókelő és többé-kevésbé álcázott kiváncsi rokonok. Egy hat éves matrózruhás szavaló, kezében izzadt, papírdarabbal sem hiányzott. A legszentebb átélés pillanatában bevonult kétszáznegyvenkilenc dühös, aki meg akarja szüntetni a képtárat. Kell másnak, másért, másra. Ha megkérded miért, vissza kérdez, de miért ne. A képeket és a kisszobrokat ott hárman-négyen felkapkodtuk, szívünkbe s a zsebeinkbe gyömöszöltük. Az összegyűrött képeket, egy hét alatt kisimíthatjuk, a szakadozottakat is lassan helyre ragaszthatjuk. Szobrocskák, hálistennek, nem törtek el, csak a köz művelt polgárság létezésének álma szűnt meg. Talán örökre, tanácsi rendelettel. Vagy mivel. De ez semmiképp nem baj. Csak szerencsétlenség. A két nagy szobor a ruhás szekrénybe került, a teremőrök öltözőjében is elrejtettünk ezt-azt. A kulcsot én magamhoz vettem és társaimmal eszeveszetten szét szaladtunk. Most még mindig nem kell művészet, de mikor ismét kell, akkor jövök. És hozom a kulcsot. Elrendelem, mint egy valami tanács, vagy modernebben kormányzat: Pösö semeddig ne guruljon be, az a két-háromszáz alak beszámíthatatlan, de nem a tömeg. Nem a nép.
Annak pedig kell a művészet. A legparányibb megnyilvánulásaival együtt. Ha nem, akkor is. Megtartjuk a máról elmaradt kiállítást.
Kezeskedem.
Ha le nem tiltana valamilyen rendelet.
Kezeskedem.
(Δt→93-97 )
Minden bizonnyal az emberek dolgai valamilyen rend szerint alakulnak, ezek egyik a másik után következik, változik. Van aki ezt sorsszerűségnek tartja és örül vagy retteg emiatt, egy másik véletlennek minősíti és kellemetlen percei lesznek tőle. A felmutatott csapat nem különösebb, velük sem történt szinte semmi rendhagyóbb. Mégis mintha minden másképp lett volna velük. Értetlen ment és vitte őket a napi mákdaráló. Bizonyára ettől váltak többen áldozattá. A dolog politikája a kettőségében rejlik. Ha dolgosan veszed a részed, akkor az irigyeid megemésztenek. Ha felületesen keresed az illetményed, akkor a tükrödet kell állandóan betörnöd. Ma már nem mosolyog ránk más, csak az emlékük. Ezt azonban jó lenne nem feledni, s esetleg valami sors-félének csúfolt véletlen közreműködésének hebehurgyán átutalni. A teljes elszámolásig pedig még sok van.